Hacsaturov, T.Sz.: A beruházások gazdasági hatékonysága

STATIÉÉTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

így például a munkaerő/termelés, a mun—

kaerő/beruházás, a munkaerő/tőke ará-

nyának kiszámítására van szükség.

III. Az előzetes részelőirányzatok meg-

állapítása. E tervezési szakasz feladata

annak megállapítása, hogy mit kell ter-

melnie a gazdaságnak és mik legyenek a termelési arányok. Erre a célra elméleti—

leg a legalkalmasabbak az input—output táblák, azonban a fejlődő országokban az integráció a különböző szektorok tevé—

kenysége között általában nem túlságo—

san szoros, s így ezekben az országok- ban vagy arra kell számítani, hogy az input—output tábla hiányos lesz, vagy

arra, hogy az kétséges értékű adatokat is

tartalmaz. így különösen az egyszerű gaz—

dasággal rendelkező kis országoknál cél—

ravezetőbb az áruk és szolgáltatások for- rását és rendeltetését tartalmazó mérle—

get elkészíteni; a mérlegek egyben alap—

ját képezhetik később az input-output tábláknak. A munkaerő—tervezésnek eb—

ben a szakaszban meg kell határoznia a munkaerő—szükségletet, össze kell hason—

lítania ezt a szükségletet a várható mun—

kaerő-ellátással és rá kell mutatnia eb- ben az összefüggésben az aránytalansá—

gokra, végül javaslatot kell tennie az aránytalanságok megszüntetésének mód—

jaira és eszközeire.

IV. A tervjavaslatok kiválasztása. Eb—

ben a tervezési szakaszban a feladat azoknak a módszereknek a kiválasztása, amelyek alkalmasak a részelőirányzatok teljesítésére és azoknak a tervobjektu—

moknak a kiválasztása, amelyek ösztön—

zőleg fognak hatni az egész szektorra vagy

az egész gazdaságra; ezekkel az objektu—

mokkal azután a tervezők részletesen foglalkoznak. Célszerű ezekben az ese—

tekben az ,,elszámolási árak" vagy az ,,árnyékárak" alkalmazása a piaci árak helyett. A munkaerő—tervezés feladatai a tervkészítésnek ebben a fázisában telje—

sen megegyeznek az általános tervezés feladataival.

435

V. A résztervek kidolgozása. A terve—

zésnek ebben a szakaszában történik az

eddig izolált tervjavaslatok beillesztése a terv általános keretébe. Ebből a célból a tervezők először azt ellenőrzik, hogy a

javaslatok és a résztervek megfelelnek-e

az eredeti célkitűzéseknek, azután pedig,

ha szükséges, revideálják ezeket a célki—

tűzéseket az egyezőség elérése érdeké—

ben. A munkaerő—tervezés részére ebben a szakaszban a részletes szektortervek alapján lehetőség nyílik a szakképzett—

ség szerinti szektorális munkaerő—szük—

séglet részletezésére. E részbecsléseknek összekapcsolása megmutatja az egész or—

szág foglalkoztatási és szakképzési szük- ségletét. így ezeket a részbecsléseket fel- használhatják a terv szükségleteinek megfelelő szakképzési és oktatási prog—

ram alapjául. Ezen túlmenően ebben a szakaszban szükség lesz ennek a prog—

ramnak a szélesebb körű, hosszútávú fej—

lesztési terv oktatási és szakképzési prog- ramjába való beillesztésére.

VI. A fejlesztési terv befejezése. Ehhez

a szakaszhoz tartozik a résztervek egye—

sítése, az eredeti előirányzatokkal való összehasonlítás és a terv esetleges reví—

ziója. Ebben a fázisban, a résztervek

egyesítése után a munkaerő—tervezés

feladata annak felismerése, hogy nem

merül-e fel új, előrelátható országos vagy regionális szintű aránytalanság. Feladata továbbá felhívni a kormányzati hatósá—

gok figyelmét a tervből eredő olyan okok—

ra, amelyek társadalmi feszültséget vált—

hatnak ki. A fejlődő országokban, ahol

a rendelkezésre álló források nem elégsé—

gesek a megfelelő gyors fejlődésre, a munkaerő—tervezési szakértők gyakran tesznek hosszúlejáratú munkaintenziv ob—

jektumokra javaslatot, esetleg a terven

kívül is, amelyek a csekély forrásoknak csak kis részét veszik igénybe, de akti—

vizáló hatással vannak a hagyományos gazdaságra.

(Ism. : Kármán Tamásné)

IPARSTATISZTI KA—BERUHÁZÁSSTATISZTI KA

HACSATUROV, T. sz.:

A BERUHÁZÁSOK GAZDASÁGI HATÉKONYSÁGA

(Ekonomicseszkaja nüh vlozsenij.) 278 p.

effektivnoszt' kapital- Moszkva. 1964. Ekonomika.

A beruházások hatékonyságának kér-—

dése már több évtizede vitatott kérdés

a szovjet közgazdászok között. A vita során számos vélemény, nézet alakult ki:

7*

az önálló probléma tagadásától egészen

a kérdésnek a legbonyolultabb összefüg—

gésekben való tárgyalásáig. A nézetek tisztázásához, kiforrásához nagymérték—

ben hozzájárultak Sz. G. Sztrumilz'n, V. Sz. Nemcsinov, A. I. Notkin, Vt V.

Novozsilov és más neves szovjet közgaz—

dászok háború után publikált művei.

Jelentősen segítette a probléma feldol-

gozását az 1958—ban e tárgyban tartott

⁴³⁶

tudományos konferencia, ahol feltárták 'a hatékonyság meghatározáSának elvi módszertani alapjait. A konferencia aján—

lásainak figyelembevételével kidolgozták a beruházások gazdasági hatékonysága meghatározásának típus-metodikáját, amely azután széles körben alkalmazás—

ra került a Szovjetunióban a tervezés

területén További előrehaladást jelent

akérdés tárgyalásában a tipus—metodika ' alkalmazása során felhalmozódott tapasz- talatok feldolgozása mellett a gazdasági—

matematikai kutatási módszerek alkal—

mazása. T. Sz. Hacsatumv szóban forgó

könyvében arra törekszik, hogy sziszte—

matikus kifejtését adja a beruházások

hatékonysága lényegének, a hatékonysági

számítások módszerének, ugyanakkor je—

lentős teret szentel konkrét beruházás—

hatékonysági vizsgálatoknak, elemzések—

.nek is.

Részleteiben vizsgálva a könyvet, az I. fejezet a beruházások forrásaival fog—

lalkozik. Rámutat a nemzeti jövedelem növekedése és a beruházások közötti szo—

ms kapcsolatra, s tárgyalja a nemzeti

jövedelem növelésének útjait.

' A II. fejezet tényleges statisztikai ada—

tok alapján ismerteti, hogyan alakult a beruházások dinamikája a Szovjetunió—

ban 1918—tól 1963—ig, milyen volt a ter—

melő és a nem termelő állóalapok meg- oszlása az egyes népgazdasági ágak és

iparágak között.

—A III. fejezet részletesen foglalkozik :a beruházások abszolút és relatív gazda—

Sági hatékonyságának számítási módsze—r

__ reivel

A gazdasági hatékonyság mutatóit fő—

leg az új vállalatok és rekonstrukciók

egyedi terveiben számítják.

Az abszolút hatékonyságot különbözö mutatókkal fejezik ki:

1. az állóalapo'k l rubeljére jutó nettó ter—

melés,

_2. a beruházások 1 rubeljére jutó termelés—

növekedés,

:3. a beruházások volumenéhsz viszonyított nyereség, önköltségcsökkenés és a ter—

melés természetes mutatói.

A beruházások abszolút hatékonysága kiszámítható tényleges adatok alapján egy korábbi "időszakra és távlatban, terv—

adatok alapján.

A beruházásokat a társadalmi terme—

lés növelése érdekében valósítják meg.

A termelés emelkedése következtében magasabb lesz a nemzeti jövedelem, 5 így a jövőben a beruházásokra fordít—

ható nemzeti jövedelem összege is növek—

szik. Szerző rámutat arra, hogy ezt a két-- oldalú kapcsolatot csak a társadalmi ter—

, melés elemzésével, a népgazda ,

' - sTATrSZTIKAx mosmá Ét

dési arányain,

vizsgálni.

E vizsgálatnál az alábbi jelöléseket al— *

kalmazzák: , *

P -—— társadalmi össztermék, M —— anyagi ráfordítások, D —— nemzeti jövedelem

A —— felhalmozás, *

K —— beruházás termelő állóalapokra, * , F ——— álló- és forgóalapok összege. '

ütemén keresztül. l, el;

A társadalmi termék összetevői között a következő összefüggés van: _

D—P—M

A nemzeti jövedelem megoszlását az ún. felosztási koefficiensek d, a, k, feje——

zik ki.

Ahol:

d —- a nemzeti jövedelem társadalmi , össztermékhez viszonyított nagysága (D: P),

a —- a felhalmozás és a nemzeti jöve— -

delem aránya (A: D),

k —— a termelő állóalapok és a felhal—

mozás aránya (K: A). _

A termelő állóalapokra fordít—itt lie——

iuházások volumenét a kovetkezokeppen __

határozzák meg:

K: dakP vagy K—akD

A beruházások nagysága tehát adott el— — osztási koefficiensek mellett függ a tár-*

sadalmi termék volumenétől vagy a nemzeti jövedelem nagyságától. Az _el- osztási koefficiensekkel meg. lehetha'táe rozní a beruházások hatását a társadalmi * "

termelésre és a nemzeti jövedelemre, *

K ,K"

l):*-———éS_DV—'

dok als

_A munkatermelékenység emelkedése és a műszaki haladás a nemzetijövedelem nöVekedésén keresztül befolyásolja abe—

ruházások abszolút hatékonyságának

nagyságát.

A beruházások abszolút hatékonysága

tehát

A [)

AI? :— ,_.____,.K'

ahol ADxDZ—Dl, azaz a nemzeti jö—

vedelem fizikai volumenének különb—

sége egymást követő két évben.

Szerző a relatív gazdasági hatékonyság mutatójával foglalkozva, rámutat annak

jelentőségére a tervezésben. A relatív hatékonyság mutatójával összehasonlít—

ható egy új vállalat építésének és egy

STATISZTIKAI IRODALMI FlG—YELÖ

437

régi vállalat rekonstrukciójának gazda—

ságossága, de nagy jelentősége van a vál- lalatok optimális nagyságának meghatá- rozásánál, valamint az új technika al—

kalmazásánál is.

A beruházási terv—variánsok összeha—

sonlitásánál a nettó termelésből indul—

nak ki, minthogy azonban az árak álta- lában eltérnek az értéktől, a gyakorlat—

ban az önköltségét használják.

Kl —K2 (.; _ 01

^—t

ahol:

Ki és K3 — a beruházási variánsok,

01 és C: —' az évi termelés önköltsége, és

!) -——' a megtérülési idő években.

A hatékonysági koefficiens: 1 :t.

A IV. fejezet a normatív hatékonysági

mutatók kidolgozását taglalja. A norma—

tív mutató nem az átlagost, hanem azt a határt jelzi, amely fölött még érdemes

megvalósítani a beruházást. A normatív mutatót a figyelembe vett ágazatok, ezen belül a vállalatok mutatói alapján kell kiszámítani.

Az V. fejezet tényleges adatok alapján a szovjet beruházások hatékonysági mu—

tatóit ismerteti. Megtaláljuk itt az abszo-

lút gazdasági hatékonyság mutatóit nép-

gazdasági áganként és iparágankénti cso—

portositásban.

A VI. fejezet az időtényezővel, a VII.

fejezet pedig a hatékonyság emelésének kérdéseivel foglalkozik.

Továbbiakban szerző bemutatja a KGST tagországokban alkalmazott hatékonysági mutatók számítási módszereit, Végül pe—

dig a kapitalista országokban alkalma—

zott hatékonyságszámítási módszereket és a vonatkozó polgári gazdasági elmélete—

ket ismerteti.

(lsm; Molnár Lajosné)

*

BERGLAS, Ea:

EERUHÁZÁS És TECHNOLÓGIAI VÁLTOZÁS

(Investment and technological change.) ——

The Journal of Political Economy. 1965. 4. sz.

173—180. p.

Az utóbbi időben egy sor tanulmány jelent meg, amelyeknek tárgya az volt.

hogy a technológiai változások hozzájáru- lása a gazdaság növekedéséhez milyen

mértékű. Szerző megállapítása szerint

az Egyesült Államok gazdaságának évi átlagos 3 százalékos növekedéséből —— az

első világháború után eltelt időszakra vo—

natkoztatva —— mintegy 1,5 százalékot tesz

ki az a rész, mely a technológiai válto—

zásoknak tudható be. Vitatott azonban továbbra is az, hogy a technológiai vál—

tozásokat önálló tényezőként kell—e ke-

zelni, melynek változása autonóm, nem befolyásolható, vagy pedig mutatkozik-e valami összefüggés a technológiai válto—

zások és a beruházások között. Ha ez utóbbi álláspont bizonyulna helyesnek, akkor a beruházási politikával egyúttal befolyásolni is lehetne a technológiai Vál—

tozásokat, melyek —— fentiek értelmében

—- fontos tényezői a gazdasagi növeke—

désnek.

Szerző három olyan elmélettel kapcso—

latosan végzett vizsgálatokat, melyek fel—

tételezték — bár különböző mértékben —-, hogy a technológiai változások összefügd gésben vannak a beruházásokkal.

Johansen álláspontja szerint a techno—

lógiai haladás az idő függvénye, függet—

len minden m—ás gazdasági tényezőtől, de hatását a termelésre a beruházási hányad közvetítésével fejti ki.

Az a feltételezés, hogy a technológiai

változás egyedül az idő függvénye, el—

lentmond annak a ténynek, hogy leg-—

alább is a kutatási—fejlesztési kiadások

egy része gazdasági megfontolásokon alapul. Ha pedig ez így van, akkor azo—

kat a tényezőket kell vizsgálni, amelyek a gazdasági döntésekre befolyással van—

nak. Elfogadva azt, hogy az új tőkeje—

vak testesítik meg az új technológiát, az új technológia iránti szükséglet az új tőkejavakra irányuló keresletből származ—

tatható. Továbbá, még ha az új technoló—

gía iránti szükséglet nem is testesül meg

teljes egészében a tőkejavakban, mégis

korrelációban van velük, mivel mind az

új technológiára, mind az új tőkejavakra

irányuló igény része az összes szükség—

letnek. Ez a gondolatmenet vezet a kö—

vetkező két elmélethez. Arrow szerint az új technológia nem testesül meg a tőkejavaikban, de függvénye a kumulált beruházásoknak. Egy másik nézet sze- rint az új technológia szintén függvénye a kumulált beruházásoknak s egyúttal a tővkejavalkban testesül meg. A konkrét számítások során e három nézetnek meg—

felelő függvényeken kívül szerző még egy negyedik lehetséges esetet is figye—

lembe vett, mégpedig azt, melyben az új technológia az idő függvénye és nem a

tőkejavakban testesül meg. A négy függ—

vény képlete:

y : alc' A—azu—l—aauz

y : alc %aau—l—asuLi—ajxí y : alc"—1—a2u—l—a3u2

y z ale tagu—tagu? tajt