Mouly, J.: Munkaerőforrások tervezése mint a gazdasági fejlődés tervezésének része

(1)

"434 STATISZTIKAI IRODALMI maestro

gazdasága kapta a legnagyobb közvetlen támogatást. Sajnos a mezőgazdaság köZ—

vetett támogatásának mértéke nem fe—

jezhető ki adatokkal.

, A fizetett munkaerők bérének szinvo—

nala nagyobb mértékben emelkedett, mint a teljes mezőgazdasági jövedelem.

A tanulmány szerint a termelés foko—

zására elsősorban Hollandiában, Olasz—

országban és a Német Szövetségi Köz—

társaságban vannak meg a lehetőségek Végül szerző megállapítja, hogy az alap—v—

anyagok és szolgáltatások és a mezőgaz-

dasági termékek közötti árviszonyok az.

EGK országokban 1950 és 1962 között.

kedvező irányban fejlődtek és megte—

remtették a termelés optimális Szintre

való emelésének lehetőségét.

(Ism.: Szücs Béláné)

FOGLALKOZTATOTTSÁ G

MOULY, J.:

MUNKAERÖFORRÁSOK TERVEZÉSE MINT A GAZDASÁGI FEJLÓDÉS

TERVEZÉSÉNEK RÉSZE

(Human resources planning as a part of economic development planning.) —— Interna—

tional Labour Review. 92. köt. 1965. 3. sz. 184—

207. p.

A cikk a munkaerő—tervezés fontossá—

gával foglalkozik, elsősorban a fejlődő országok vonatkozásában. Az elmúlt 10——

15 évben a fejlődő országok többsége alkalmazni kezdte a gazdaságfejlesztő

terveket. A szakirodalom azonban nem foglalkozik megfelelően a munkaerő—szük—

séglet tervezésének kérdéseivel és ennek következtében gyakran nincs meg a ter-

Vezésben sem a kellő összefüggés a cél-

kitűzések és a munkaerő—problémák kö—

zött. E hiányosságok oka a fejlődő or—

szágokban a munkaerőbőségből és a tő—

kehiányból ered. Szerző szerint a mun- kaerő-tényezőt azonban mint termelési té—

nyezőt már a megindulastól kezdve figyelembe kell venni a tervezésnél, mi—

vel 1. a munkaerőbőséget a fejlesztés

szolgálatába kell állítani; 2. a munkások—

nak a szükséges képzettséggel és szám-

ban akkor kell rendelkezésre állniok,

amikor és ahol szolgálataikra szükség

van; 3. szükséges, hogy a terv források—

kal rendelkezzék a szakképzés céljaira;

4. az a fejlesztési terv, amely a munka—

erő-tényezőt nem veszi figyelembe, felde—

rítetlenül hagyja a gazdasági növekedés

egy fontos tényezőjét. Szükséges tehát, hogy az általános gazdasági tervezésben megfelelő súlyt kapjon az ,,e-mberi"

(munkaerő) tényező, mégpedig nemcsak

a fogyasztás szempontjából nézve, hanem mint termelési tényező.

Továbbiakban szerző a tervezés folya—

matának hat szakaszát ismerteti általá—

nosságban és ezek mindegyikében meg—

jelöli a munkaerő—tervezéssel kapcsolatos

konkrét feladatokat. E hat szakasz és az

e szakaszokhoz kapcsolódó tevékenység a munkaerő—tervezésben a következő.

1. Az alapvető adatok összeállítása. A.

tervezéshez kétféle adatra van szükség;

egyrészt a jelenlegi helyzetre vonatkozó

adatokra, másrészt olyanokra, amelyek, lehetővé teszik a tervirányzatok elérése—- kkor hozandó intézkedések tervezését. Te—

hát ebben a szakaszban a munkaerő—ter—v

vezéshez szükség van olyan mutatók hosszútávú tervezéséhez, mint például a népesség és a gazdaságilag aktív népes—

ség' száma, a foglalkoztatottság és mun—- kanélküliség Várható alakulása, az okta- tás színvonala, a gazdaságilag aktív né—

pesség és a családegységek jövedelme.

A jelenlegi helyzet bemutatása és a jö- vőbeni színvonal megtervezés e nagymeny- nyiségű statisztikai adat gyűjtését é—S'_'fel-

dolg—ozását teszi szükségessé. Jelentős sze-

rephez juthatnak ebben .a vonatkozásban.

a statisztikai mintavételek.

II. Az előzetes általános jellegű célki—

tűzések kijelölése. A tervezésnek ebben a szakaszában a terv általános célkitű—

zéseit statisztikai fogalmakban kell ki—

fejezni és meg kell határozni a célkitű-

zések eléréséhez szükséges időtartamok valamint az általános célkitűzéseket ösz—

szefoglalő mutatókra kell bontani. Pél—

dául mig az általános célkitűzés a nem-

zeti jövedelem bizonyos fokú emelése volt, ebben a szakaszban állapítandók meg azok a mutatók, amelyeknek telje- sítése által (szükséges megtakarítások,

beruházások, import, foglalkoztatottság, az import kiegyenlítéséhez igényelt ex—

port vagy külső segítség) a tervezett nö—

vekedés elérhető. Ezt az összefüggést ál—

talában modellben fejezik ki. A munka—

erő—tervezésre ebben a szakaszban hár—

mas feladat vár: 1. a beruházási előirány—

zatok fogyasztásra gyakorolt befolyásá—

nak megbecsülése; 2. annak kiszámítása, hogy a tervezett növekedés milyen fog—

lalkoztatottsági előirányzatot foglal ma—

gában; 3. a szakképzett munkaerő—szük—

séglet kezdeti, megközelítő becslésének elkészítése. E becslésekhez többféle arány,

(2)

STATIÉÉTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

így például a munkaerő/termelés, a mun—

kaerő/beruházás, a munkaerő/tőke ará-

nyának kiszámítására van szükség.

III. Az előzetes részelőirányzatok meg-

állapítása. E tervezési szakasz feladata

annak megállapítása, hogy mit kell ter-

melnie a gazdaságnak és mik legyenek a termelési arányok. Erre a célra elméleti—

leg a legalkalmasabbak az input—output táblák, azonban a fejlődő országokban az integráció a különböző szektorok tevé—

kenysége között általában nem túlságo—

san szoros, s így ezekben az országok- ban vagy arra kell számítani, hogy az input—output tábla hiányos lesz, vagy

arra, hogy az kétséges értékű adatokat is

tartalmaz. így különösen az egyszerű gaz—

dasággal rendelkező kis országoknál cél—

ravezetőbb az áruk és szolgáltatások for- rását és rendeltetését tartalmazó mérle—

get elkészíteni; a mérlegek egyben alap—

ját képezhetik később az input-output tábláknak. A munkaerő—tervezésnek eb—

ben a szakaszban meg kell határoznia a munkaerő—szükségletet, össze kell hason—

lítania ezt a szükségletet a várható mun—

kaerő-ellátással és rá kell mutatnia ebben az összefüggésben az aránytalansá—

gokra, végül javaslatot kell tennie az aránytalanságok megszüntetésének mód—

jaira és eszközeire.

IV. A tervjavaslatok kiválasztása. Eb—

ben a tervezési szakaszban a feladat azoknak a módszereknek a kiválasztása, amelyek alkalmasak a részelőirányzatok teljesítésére és azoknak a tervobjektu—

moknak a kiválasztása, amelyek ösztön—

zőleg fognak hatni az egész szektorra vagy

az egész gazdaságra; ezekkel az objektu—

mokkal azután a tervezők részletesen foglalkoznak. Célszerű ezekben az ese—

tekben az ,,elszámolási árak" vagy az ,,árnyékárak" alkalmazása a piaci árak helyett. A munkaerő—tervezés feladatai a tervkészítésnek ebben a fázisában telje—

sen megegyeznek az általános tervezés feladataival.

435

V. A résztervek kidolgozása. A terve—

zésnek ebben a szakaszában történik az

eddig izolált tervjavaslatok beillesztése a terv általános keretébe. Ebből a célból a tervezők először azt ellenőrzik, hogy a

javaslatok és a résztervek megfelelnek-e

az eredeti célkitűzéseknek, azután pedig,

ha szükséges, revideálják ezeket a célki—

tűzéseket az egyezőség elérése érdeké—

ben. A munkaerő—tervezés részére ebben a szakaszban a részletes szektortervek alapján lehetőség nyílik a szakképzett—

ség szerinti szektorális munkaerő—szük—

séglet részletezésére. E részbecsléseknek összekapcsolása megmutatja az egész or—

szág foglalkoztatási és szakképzési szük- ségletét. így ezeket a részbecsléseket fel- használhatják a terv szükségleteinek megfelelő szakképzési és oktatási prog—

ram alapjául. Ezen túlmenően ebben a szakaszban szükség lesz ennek a prog—

ramnak a szélesebb körű, hosszútávú fej—

lesztési terv oktatási és szakképzési prog- ramjába való beillesztésére.

VI. A fejlesztési terv befejezése. Ehhez

a szakaszhoz tartozik a résztervek egye—

sítése, az eredeti előirányzatokkal való összehasonlítás és a terv esetleges reví—

ziója. Ebben a fázisban, a résztervek

egyesítése után a munkaerő—tervezés

feladata annak felismerése, hogy nem

merül-e fel új, előrelátható országos vagy regionális szintű aránytalanság. Feladata továbbá felhívni a kormányzati hatósá—

gok figyelmét a tervből eredő olyan okok—

ra, amelyek társadalmi feszültséget vált—

hatnak ki. A fejlődő országokban, ahol

a rendelkezésre álló források nem elégsé—

gesek a megfelelő gyors fejlődésre, a munkaerő—tervezési szakértők gyakran tesznek hosszúlejáratú munkaintenziv ob—

jektumokra javaslatot, esetleg a terven

kívül is, amelyek a csekély forrásoknak csak kis részét veszik igénybe, de akti—

vizáló hatással vannak a hagyományos gazdaságra.

(Ism. : Kármán Tamásné)

IPARSTATISZTI KA—BERUHÁZÁSSTATISZTI KA

HACSATUROV, T. sz.:

A BERUHÁZÁSOK GAZDASÁGI HATÉKONYSÁGA

(Ekonomicseszkaja nüh vlozsenij.) 278 p.

effektivnoszt' kapital- Moszkva. 1964. Ekonomika.

A beruházások hatékonyságának kér-—

dése már több évtizede vitatott kérdés

a szovjet közgazdászok között. A vita során számos vélemény, nézet alakult ki:

7*

az önálló probléma tagadásától egészen

a kérdésnek a legbonyolultabb összefüg—

gésekben való tárgyalásáig. A nézetek tisztázásához, kiforrásához nagymérték—