A munka termelékenységének mérése az állami gazdaságokban

szama

873

vek gépeket és egyéb termékeket gyár—

tanak, azt közlik, hogy a termékekhez milyen mennyiségben használtak fel fél- késztermékeket, gépelemeket stb. Az ilyen jellegű adatok biztosítása érdeké- ben a 2. kérdőív hátlapján fel kell tün- tetni a kooperáció keretében kapott több termékek termelési ráfordításaira vonat- kozó adatokat.

A reprezentatív adatfelvétel az ágazati kapcsolatok jellemzéséhez szükséges ada- tok beszerzését csak az ipar és az építő- ipar területéről biztosítja. A mérleg ösz- szeállításához azonban a népgazdaság más ágai között fennálló kapcsolatokat jellemző adatok is szükségesek. Erre a célra a rendelkezésre álló statisztikai adatokat fogják felhasználni. Emellett

szükséges lesz szárms nagyobb közgazda—

sági számítás elvégzése is. Nagy segítsé- get jelentenek az ágazati kapcsolatok mérlegének összeállításában a népgazda—

sági mérleg meglevő számításai.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének ösz—

szeállítása igen bonyolult statisztikai fel- adat, amely számos nagyszabású statisz—

tikai munkálat és közgazdasági számítás lebonyolításával jár együtt. A mérleg ösz—

szeállításában nagyszámú gyakorlati és tudományos munkatárs vesz részt. Az ágazati kapcsolatok mérlegének összeállí—

tásával kapcsolatos minden munkát igen gondosan kell elvégezni. E munka ered—

ménye a szocialista termelés mélyreható elemzését és a népgazdasági tervezés ja- vítását fogja szolgálni.

A munka termelékenysége'nek mérése az állami gazdaságokban

DR. NÉMEDI MIHÁLY A munkatermelékenység fogalma a

mezőgazdaságban is lényegében ugyanaz, mint az iparban, vagyis a munkának a termelésben való részvétele folyamán el—

ért eredményessége. A két ágazat terme—

lési cviszonyainak sajátosságai következ—4 tében azonban a mezőgazdaságban a munkatermelékenység számítási módsze- rében már lényeges különbségek vannak.

Az egyik fő különbség, amit szükséges- nek tartunk megemlíteni az, hogy míg az iparban a termelési folyamatban az em- beri munkán kívül résztvevő termelőesz—

közök végeredményben tárgyiasult vagy holtmunkák, addig a mezőgazdasági ter—

melésben közreműködnek olyan tényezők is, amelyek nem sorolhatók sem az élő-, sem a holtmunkához. Ilyen tényezők a föld termőképessége (termőereje) és az éghajlati viszonyok, amelyek nem kis-

a) Allami gazdaságok

b) Egyéb állami és községi gazdaságok 0) Mezőgazdasági termelőszövetkezetek

közös gazdaságai

a) Mezőgazdasági termelőszövetkezetl tagok háztáji gazdaságai

e) Termelőszövetkezeti csoportok (közös és háztáji együtt)

!) Kisegítő gazdaságok 9) Egyéni gazdaságok

Szövetkezeti szektor

mértékben befolyásolják a növénytermeé

lés és a takarmányozáson keresztül köz- vetve az állattenyésztés termelési ered—

ményeit. A termelési viszonyok külön- bözősége tükröződik azután a két ágazat számviteli, valamint önköltségszámítási (kalkulációs) módszerében is, ami Viszont hatással van a munkatermelékenység számításának gyakorlati módszerére.

A mezőgazdaságban bizonyos szempont- ból könnyebb a munkatermelékenység számítása, mint az iparban, más szem- pontból viszont nehezebb. Könnyebb 'e számítás annyiban, hogy a mezőgazdaság nem termel annyiféle terméket, mint az ipar, nehézséget jelent viszont az iparral szemben az a körülmény, hogy a mező—

gazdasági vállalatok (üzemek) sokkal több csoportba sorolandók, mint az ipa—

riak. A mezőgazdasági vállalatokat a kö—

vetkezőképpen csoportosítjuk:

!; Allami szektor ]

Szocialista szektor

Magánszektor

874

"E szektorok részletesebb ismertetésére rítt—nem térünk ki, fenti felsorolásuk csu- pán annak a kérdésnek vizsgálata céljá- ból volt szükséges, hogy a munkater-me- [ékenység mérésének alábbiakban tár- gyalt galmi-lati módszerét általánosan a mezőgazdaság melyik szektorában alkal—

mazzuk. Természetesen hasznos volna, ha ezt valamennyi szektorban már most be—

vezethetnénk, ennek előfeltételei azon- ban a különböző szektoroknál nem egyenlő mértékben állanak fenn, továbbá az egyes szektorok jelentősége is igen különböző.

A magánszektor jelentősége a mező- gazdaság szocialista fejlődése következté—

ben mindinkább csökken, de jelenleg még nem hagyható figyelmen kívül. A mun- katermelékenység számításának általános alkalmazását azonban e szektorban a szükséges adminisztratív feljegyzések, nyilvántartások hiánya akadályozza, úgy- hogy itt csak reprezentatív számításokat végezhetünk.

A szövetkezeti szektor jelentősége ezzel szemben napról napra növekszik, ezért e módszer általános bevezetése itt mind sürgetőbbé válik. A mezőgazdaság Szö- vetkezeti szektorába tartozó vállalatok egy részénél nem vitás, hogy már most is számításokat lehetne végezni a munka termelékenységére vonatkozóan, más ré—

szüknél azonban az adminisztráció nem kielégítő volta miatt megbízható számí- tásokat végezni jelenleg még nem lehet.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy rövid időn belül a szövetkezeti szektornál is nem lehetnek meg általánosan ennek előfeltételei. Meg kell említenünk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Mező- gazdasági Uzemtani Intézete eddig is végzett már ilyen számításokat, ezek azonban évente mindössze 40 termelő- szövetkezetre terjedtek ki.1

A mezőgazdaság minden tekintetben

——- így adminisztratív téren is —— legfej—

lettebb üzemei az állami szektorhoz tar- tozó állami gazdaságok. Az állami gazda- ságok fogalmába soroljuk mindazokat a 1 Lásd: Csete László: Munkatermelékenység a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben.

Közgazdasági Szemle. 1958. évi 12. sz., valamint .,A munkatermelékenység egyes kérdései a mezőgazdasági termelőszővetkezetekben". A Magyar Tudományos Akadémia 1959. évi munkatermelékenységi konferenciáján elhang—

zott előadás.

gazdaságokat, amelyek temelw __,í güknél fogva — állami gazdaságoknak minősíthetők, tekintet nélkül arra,— hogy melyik irányító szerv vezetése alatt;—mit— s

ködnek. Az állami gazdaságokí—Efogalmás nak ilyen szélesebbkörű értelmezése falatr- tán idesoroljuk a tan—, kísérleti és cél—

Az állami gazdaságok , _ gazdaságokat is.

számvitele és bizonylati rendszere—delen—

legmár olyan fejlettségi fokon van; hogy itt már általánosan bevezetheti-ük a ' munka termelékenysége mérésének va—

lamilyen egyszerűbb gyakorlati "módsze—

rét. E mérési módszernek: az állami gazdaságoknál történő általános beveze—

tését és alkalmazását elősegíti az a "kö- rülmény is, hogy az állami gazdaságok már az 1958. és 1959. évi mérlegbesZáé—

molóik mellékleteként külön ágazati munkaóra kimutatást készítettek, így %:

munkaórák kigyűjtésében már gyakorla—

tilag hasznosítható tapasztalatuk van.

A munkatermelékenység mérésére a mezőgazdaságban alkalmazandó módsze—

rek elvi kidolgozásával kapcsolatban mind

külföldi, mind hazai vonatkozásban elég

gazdag irodalom áll rendelkezésre, azon-

kívül a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtiidományi Intézete kidolgozta a munkatermelékenység mérésének az állami gazdaságoknál alkalmazható el,—Vi módszerét, a munkatermelékenység gya—

korlati mérése azonban -— eltekintve a

kisszámú reprezentatív jellegű mérés—től—

általánosságban még nincs megoldva, még az állami gazdaságokban sem. Ennek igazolására idézzük Kelemen Zoltánnak a múlt évben a Magyar Tudományos Akadémia rendezésében tartott munka—

termelékenységi konferencián elhangzott előadásából a következőket: ,,...mező—

gazdaságunkban csak időnként foglalkoz—

tak a munkatermelékenység kérdésével, különösen a tervezések időszakában és a munkatermelékenységi mutatók az üzemi tervekben, mint munkanormák jelentek meg. Az egész mezőgazdaságot átfogóan és rendszeresen azonban a munkaterme—

lékenységet nem mértük és még kevésbé terveztük, mintha a mezőgazdaságra nem vonatkoznék az ismert marxi—lenini tétel, hogy az a társadalom felsőbbrendű, amiely magasabb munkatermelékenységet ér el.""

2 ,,A munka termelékenységének tervezése a mezőgazdaságban." A Magyar Tudományos Akadémia 1959. évi munkatermelékenységi

3—4. old.

konferenciáján elhangzott előadás.

TSZÉIMLE "

875

Jelen—* tanulmány célja ezért az állami gazdaságoknál a munkatermelékenység mérésére olyan gyakorlati módszer ki- dolgozása,. amely a számviteli és kalku—

lációs módszerekre támaszkodva e mérést általánosan (nemcsak egyes gazdaságok- nál) lehetővé teszi. Nyilvánvaló azonban, hogy a munkatermelékenység gyakorlati mérését még az állami gazdaságoknál is, csak fokozatosan lehet és kell megvalósí- tani, ezért kezdetnek csak egyszerűbb módszer kidolgozása és alkalmazása lát—

szik célszerűnek. Az ismertetésre ke—

rülő mérési módszer kidolgozásánál egy- szerűsítési szempontoktól vezérelve több olyan tényezőt nem vettünk figyelembe, amely a munkatermelékenységnek a me- zőgazdaságban történő alakulását nem kismértékben befolyásolja. így a módszer csak az élőmunka termelékenységének számítására vonatkozik, a holtmunka termelékenységének vizsgálatát figyelmen kívül hagyja, továbbá a mezőgazdasági termelésnél közreható sajátos tényezőket, mint például a föld termőképességét és az éghajlati viszonyok hatását úgyszintén nem vettük még figyelembe. Az említett egyszerűségi szempont érdekében nem térhetünk ki a munkatermelékenység gyakorlati mérési módszerének kidolgo- zásánál több üzemgazdasági szempontból érdekes tényező hatásának vizsgálatára sem, mint például a szerkezetváltozás, a termékek minősége stb, mert ez —— még az állami gazdaságok tekintetében is ——

nehézségeket okozna, ha mindjárt a leg- bonyolultabb mérési módszert akarnánk gyakorlatilag alkalmazni. Hangsúlyoz—

nunk kell azonban, hogy e módszer csak kísérlet akar lenni a munkatermelékeny—

ségnek a mezőgazdaságban, közelebbről ' az állami gazdasági szektorban általáno—

san végrehajtandó mérésére, de nem je—

lenti azt, hogy e mérési módszert, az em- lített tényezők hatásainak kimutatására fokozatos finomítás és fejlesztés által al—

kalmassá ne tegyük.

Nem lenne érdektelen, ha a munkaterme—

lékenységi kutatások külföldi eredményeinek ismertetésére is kitérnénk, ez azonban e cikk céljától eltérne és kereteit is túlhaladná. He—

lyesebbnek tartanánk, ha e tárgykörből külön cikket közölne a Statisztikai Szemle, annál is inkább, mert e kérdés jelentőségénél fogva, megérdemel egy önálló tanulmányt.

Fent már utaltunk arra, hogy a munka—

termelékenység gyakorlati mérési mód-—

szerének az állami gazdaságoknál a szám—

viteli és kalkulációs módszerekre kell tá—

maszkodnia, szükségesnek tartjuk ezért, hogy a számvitel és kalkuláció módszerei—

vel röviden foglalkozzunk. Az állami gaz—

daságok számviteli szabályai szerint .,a termelési költségeket elsődlegesen a meg- felelő ágazatokra (növénytermelési és állattenyésztési ágazatok), segédüzemekre, ipari üzemekre, mellék— és kiegészítő üzemekre, valamint a gazdaság általános költséghelyeire, költségfunkcióira kell el—

számolni. Ennek értelmében közvetlenül számolják el az állami gazdaságok a fel—

sorolt termelési ágakra —-— ezenbelül ága—

zatokra, továbbá az általános költséghe—

lyekre, költségfunkciókra —— jutó bér—

költségeket és a bérköltségek mögött tel-—

jesítményként jelentkező munkaórákat.

A munkabéreknek és velük párhuzamo—

san a munkaóráknak ez a közvetlen ága—

zati elszámolása mind a közvetlen, mind a közvetett munkaidő (munkaórák) tekin—

tetében gyakorlatilag a munkalapok, ága—

zati bérelosztók stb. bizonylatok alapján történik. Úgy szintén a könyvelési utasi—

tások írják elő a segédüzemek teljesítmé—

nyeinek az igénybe vevő ágazatokra, ipari, mellék- és kiegészítő üzemekre, valamint az általános költséghelyekre, költség- funkciókra, az igénybevétel arányának megfelelő mértékben történő terhelését.

A kalkuláció előírásai alapján az állami gazdaságok az általános költségeket rész—

ben - intenzítási kulcsszámok, részben munkabérek alapján osztják fel az ága- zatokra, az ipari,amellék— és a kiegészítő üzemekre.

A munkatermelékenység mérési mód—

szerének érdemi kidolgozása előtt annak tisztázása következik, hogy a munkater- melékenység méréséhez a dolgozók mely csoportjának munkaóráit kell figyelembe vennünk.

A termelékenység mérésénél (általában csak a munkások munkaóráit veszik fi—

gyelembe, de lehetséges olyan eset is, amidőn az összes dolgozók, alkalmazottak munkaóráit vesszük számításba. Az ősz-- szes alkalmazott munkaóráinak figyelem—

bevétele bizonyos esetekben indokolt le—

het, amit Ollé Lajos is említ.3 Minden-—

esetre hasznos és tanulságos például a munkások és az összes alkalmazottak

! Ollé Lajos: A munkatermelékenység fo—

galma, statisztikai mérése az iparban. Statisz- tikai Szemle. 1957. évi 7. sz. 582. old.

[sss

munkaideiének, munkaóráinak arányát is vizsgálni. Akár csupán a közvetlen-ster- nielői vagy az összes munkás, akár az összes alkalmazott munkaóráit kívánlak is lszánútásainknál alapul venni, ez nem jelent a munkatermelékenység mérése azefnpontjából módszerbeli eltérést, Csu—- teán mennyiségi kihatása van. Ez nyilván—

való is, mert valamely termék fajlagos munkaidő-ráfordítása lényegesen maga- sabb abban az esetben, ha nemcsak a munkások, hanem az összes alkalmazot—

tak munkaóráival számolunk, a mérési módszer azonban mindkét esetben ugyan- az lehet.

Az állami gazdaságoan gyakorlatilag és általánosan alkalmazásra javasolt munkatermelékenység-számítási módszer elvileg az élőmunka termelékenységének köZvetlen mérési módszerét jelenti, gya- korlatilag pedig a számvitel és önköltség—

számítás (kalkuláció) nyújtotta lehetősé—

gek felhasználása folytán a munkater-me—

lékenység számítása ágazati módszerének nevezhető. Ez azt jelenti, hogy a munka—

óra—ráfordításokat ágazatok szerint hatá- rozzuk meg és az így kapott munkaórák számát viszonyítjuk az ágazatok termelé- sének mennyiségéhez, miáltal a termék egységére jutó munkaórák számát, vagyis a fajlagos munkaóra—ráfordítást kapjuk meg. Ezenkivül röviden foglalkozunk a gazdaság egészére vonatkozó átlagos munkatermelékenységi színvonal változá- sának mérésével.

Az állami gazdaságok számviteli és kal- kulációs módszerének fenti rövid ismer- tetése is már sejtetni engedi, hogy a mun- katermelékenység ágazati számítási mód- szerének a számvitel és kalkuláció mód—- szerével elvi összhangban kell lennie.

Ennek alapján a termékek fajlagos mun—

kaidő—ráfordításának teljes összegét az alábbi munkaidőkből, munkaórákból kell meghatároznunk:

1. közvetlen munkaórák, 2. segédüzemi munkaórák és 3. közvetett munkaórák.

Jelöljük az ágazatokra jutó közvetlen

munkaidőt Ti(b)—ve1, a segédüzemágak

munkaidő-ráfordításának felosztásából az

ágazatokra jutó munkaidőt Tim—sel és az

általános költségekben foglalt munka—

béreknek megfelelő munkaórák számát Tftv—val, az ágazat összes munkaóráinak

számát pedig ATI—vel. (E kiütésem i az egyes ágazatok általános ' mlm)

A fentiek szerint valamely Wf *

szea munkaidő—ráfordítását, összes mun—*

mainak számát a khmmm

kapjuk:

Ti :. Tia?) .). Tik) % Titi) " [1]

Jelöljük az egyes ágazatok hozamát—; '* **

azaz a termelt főtermékek mennyiségét gi—vel, akkor a fajlagos ,munkaidőrámt—

dítást irt az ágazat: összes munkaidőe ráfordításának fly—nek gi—vel Valo osztása

által nyerjük. Tehát:

ti : T: : % vagy

T; :: 91 %m %— gi %m %— 9; %m fg?!

és

ti : tfh) _F ha) '*'" tiüí)

131?!

A fajlagos munkaidő-ráfordítás tehát -—-_mint fent már említettük ——-— három—- féle munkaidőből: a közvetlen, a segéd—,

üzemági és a közvetett munkaidőö'ől íte-

vődik össze. A munkatermelékenység 'mé—

rési módszerének további kidolgozását te—

hát e háromféle munkaidő-ráfordítás alapján kell elvégezni.

A feladatbt a közvetlen munkaórák számának ágazatonkénti kigyűjtésével kell: kezdenünk, ami a munkabér ágazati felosztásával együtt végezhető el. A* mun—

kaórák pontos meghatározásának—elétek tétele, hogy az ágazati bérelosfztóí'nYOm—v tatványokon a bérköltségek mellett a munkaórákat is pontosan feltüntessük.

Ez a közvetlen elszámolás a' növényter- melési, állattenyésztési (állattartási) ága- zatokra, valamint a segédüzemágakra, az ipari a mellék— és kiegészítő üzemekre és az általános költséghelyekre, költség—

funkciókra történik. A közvetlen munka- órák számának megállapitása keretében kell elvégezni ,,a növénytermelési dolgo- zók kiegészítő fizetése" munkaóráinak a' növénytermelési ágazatokra való felosz—

tását. E felosztás után minden ágazaton és költséghelyen a közvetlen módszerrel elszámolt, vagyis az áttételezések előtti munkaórák száma fog szerepelni. Ezt matematikailag a következőképpen fejez- hetjük ki:

Erdő) : 2 Tia) _'_ !: Tmü) '*'/27"th0') :

H': 291 ha" 4-"Em ,mm —!— Ez,") a :;(91 am —I— 9. tá") Jr !. tá") -l— 4—

H,. ,nm) * (m sm"" 4— még: 4— ...,.

"— mn tMn(b)) 'l— (Tfi(b)1_l,_ Tf(b) _*_ Tf(l)) "l'

—i— ... —l— irjam) [3/

ahol

T(b)—— az ágazatokra felosztott köz-

vetlen munkabéreknek megfe—

lelő közvetlen munkaórák ösz-

szege.

Tmm —— a segédüzernek közvetlen

munkaórái

Tfh) —— az általános költségfunkciók

munkaórái.

Az 1, 2, 3.3.. az indexek az egyes ága—

zatokat, az m a segédl'izemeket, illetve az

;f az általános költségfunkciókat jelké—

pezik.

Az általános költségek munkaóráinak

Tf" és a Tim—vel való jelölése között az

a különbség, hogy a Tfh) a még fel nem osztott közvetett munkaidőt, a Tim pedig

az általános költségek munkaóráinak fel—

osztásából az egyes ágazatokra eső részt jelenti. Ebből következik, hogy

2 Tfh) : ;: T,").

A közvetlen munkaórák kiszámítása után következő lépés a segédüzemek tel- jesítményei fajlagos munkaidő—ráfordí—

tásának meghatározása, vagyis annak kiszámítása, hogy egy normálholdra, egy 'tonnakilométerre, egy lófogatnapra stb.

hány munkaóra jut. A segédüzemekre először fel kell osztanunk -— az igénybe—_

Vétel arányában —— a javítóműhely órái—

bólamegfelelő hányadot. A javítóműhely azon munkaóráit, amelyek nem a segéd—

üzemeket, hanem más ágazatokat terhel- nek, az illető ágazatokra kell felosztani.

A javítóműhely összes munkaóráit jelöl—

jük Tűl—vel és az ágazatokra való fel- osztást a következő egyenlet fejezze ki:

TU) : 91 HU) _*_ ?: ttű) _l__ gs 180.) * _

_? gu ,nU) : 2 g! tie). [4/

A képletben a tlm, 50) kifejezések a ja-

vítóműhelyi órákból az egyes termék—

egységekre, teljesitményegységekre jutó javítóműhelyi munkaórákat jelentik.

7 Statisztikai Szemle

Célszerű a segédüzemágak. teljesitmé—

nyeit :; helyett m—mel jelölni, mivel esek a mennyiségek az egyes ágazatokra -——— az, igénybevételnek megfelelően —- felosztásra?

kerülnek, tehát végeredményben nem

költségviSelők. Ennek megfelelően 3. ill—,

vítóműhely munkaóráinak egy részét

— mégpedig a segédüzemekre esőt —- fel kell osztanunk ;; segédüzemekre, a fenn-—

maradó részt pedig a többi ágazatra és általános költséghelyekre, ' költségfunk.

ciókra, vagyis:

T(f)__ Tm(i)'*'Ti(i)'l'Tf(5),___* _

:(mx tuno) 4, m. tmnü) _F _ . _ _Ffm" tmn(3))_*_' _,

4—(9, tfh—H. t,") —i—...-l—an t,,"U—l—"L

"l':(f1[1:tj'(n_l'f(" a H,. Will,/öl

ahol

%f", lms", irnam stb.—az egyes Segéd-

üzemágak teljesitményegységeine jutó javítóműhelyi órák száma; '—

mi, m, ma stb. — a különböző segéd:—

üzemek teljesitményei; -

t (f) tti) ;(f) stb. — a termekegységre jutó1 javítóműhelyi munkaórák száma;

(11, (12, (13 stb —— a termékek mennyisége,

t,(7), t,"), tív) stb.-—az általános költ-

séghelyek, költségfunkciók egy (Száz) fo—' rint költségösszegére jutó javítóműhelyi

órák száma; _—

ifi, f:, fa stb. -—- a költségek osszege_

költséghelyek, költségfúnkciók szerint A segédüzemekre, azonban közvetlen,

l'?Ódszerlrel is számolunk _el munkaórákat,

amelyeket jelöljük a következőképpen;

me) : m.1 tm (b) ——i— m, tm'm) %- ... 4— , ,

lö!

A segédüzemekre közvetlenül elszámolt munkaórák, valamint a javítóműheljd

órákból a segédüzemekre eső hányad együttesen adják az egyes segédüzemekre

jutó: munkaórákat, amit jelöljünk Tán—sel, , Ha e munkaórákatlosztjuk az illető seg gédűzemág teljesítményével, akkor meg-

kapjuk a segédüzemek teljesítményegy;

ségére jutó ún, fajlagos munkaóra—ráfor-

dítást.Kép1etben: '

Ám! "?m ^{Tmm * me :} ,m1(5))—4_

Hm.s,.mÖH—m am(i)) 4—

,? (mutat,,(b) %— % tm nm) __

N -— m. (th) 4— 9"ij "?

" 'i', m.,(tmjb) * tm?) 4— % 4— mn(tmn"') —t— tm?)-

(b)

"11 * tmx

lsa/

, A'fenti képletben t,,f'" * :",0') kifejezést helyettesítsük tm") -sel, tehát:

TmU) : Tm(b) 'l- TmU) : ml tini") 4.

%m, ""-(.) 4— . ..

_ Ha az m1 például a szántóttaktorok ál- tal teljesített normálholdak számát, a

t") 41—- $$$? kifejezés pedig az egy normál-

held javítóműhelyi órákkal növelt fajla—

gos munkaidő—(munkaóra-)ráfordítást je—

lenti, akkor a szántótraktor segédüzem javítóműhelyi órákkal növelt összes mun-

káidőetáfordítást az ml (%f) 4— znly) ) kife-

jezés értelmezi. A segédüzemek teljesít-

— menyeinek fajlagos munkaidő—ráfordítását azért szükséges kiszámítani, hogy a se—

gédüzemeknél is lássák a munka terme—

lekenységének alakulását.

Tekintettel arra, hogy a segédüzemek nem önmagukért vannak., vagyis főként 'nem önmagukat szolgálják ki, hanem az igénybe vevő ágazatokat, ezért —— a szám—

viteli szabályoknak megfelelően ——- a se—

gédüzemi munkaórákat a segédüzemi tel- jesítmények igénybevételének arányában fel kell osztanunk az igénybe vevő_ága-—

— zatokra.

Jelöljük az egyes segédüzemek teljesít- ményeiből az ágazatokra és egyéb költ- séghelyekre elszámolt mennyiségeket

m,"), mlm, . mlm), MÉG), my), . . . mán);

mno), 770152) . . . mum)

kifejezésekkel. Mivel fent már kiszámí—

tottuk a segédüzemek teljesítményegysé—

gém jutó 'munkaóra-ráfordítást, ezért a különböző ágazatokban elszámolt segéd—

üzemi igénybevétel mennyiségét szoroz- nunk kell a teljesítmények fajlagos mun-

Jr m,, %n"). [Bb/

kaidó—rátmdításával. Az

(mondjuk a "kertyei-gabona

ágazat például az 1. számű segédüm_

(Például sm'm'm'úctc —rüzem) megawatt- , _

ból igénybeveumfh'a 2. száműbólm

a 3. számúból m,()' stb. mennymégű mije:—

sítményt, ezért az l-es számú ágazat át—

tétele-zett segédüzem munkaóráit úgy kapjuk meg, ha a különböző segédüzemek igénybe vett teljesítményeit megszem—

zak a segédüzemek fajlagos munkaóra—_

ráfordításaival, azaz: ' '

? t1(s)__m(1)tm l'(s)_'_m(1) tm (a)__*_ *i—

%— mn(1) ,M;) , ' a többi ágazatét hasonlóképpen:

9.538) : mlm ím,") ,? ml,) ?m,") * _ __ %—

_*_ mum tmnm

??! tnm) : mila!) tmlm) "l' m'ül) tm'(3) ..1. _ _ . Á..

; (n) (a)

'*' m'n tm" ,7/

A I'" képlethez hasonló módon szénát- juk ki, az általános költséghelyekre, költ—

ségfunkciókra felosztott segédüZemi tel-—

jesítmények alapján az egyes általános költséghelyekre, költségfunkciókra fel-' esztendő segédüzemi munkaórák számát.

is, például az

ff tflü) ___. méh) tmlü) 11. méh) %,") 'l—

_*__ . . _F mn(fl) tm'f')

f. tha): ma:) zmlm * mIUz) ,m'ULF . _ . "l"

(11) (I) 4—- mn tm"

nm : mian) ,

^{thus.) *}

4— ... WL má'") tmn") l8/

fn tm mum '*' már")

ahol

f,, — az n költségfunkciókra elszámolt

összeg forintban;

tn,(') -- az egy (száz) forintra jutó ösz—

szes segédüzemi munkaórák száma;

Em

—m1('f'í), ön,—("l) stb. —— az n költségfunk—

cióra! elszámolt segédüzemi teljesítmények

mennyisége;

tm"), tm") stb. —— az egyes segédüze—

mek teljesítményegységeire jutó munka—

órák száma.

A segédüzemek munkaóráinak felosz- tás előtti és utáni összege közötti össze—

függést a következő egyenlet fejezi ki:

E Tm(8) : 2 17118) %— ): Tf") : ): gi hü?) "l'

% Efi ífim M

A segédüzemek egymás közötti teljesít- ményei — a javítóműhelyeni kivül — je—

lentéktelenek, így ezeket nem vesszük külön figyelembe, annál is inkább, mert a segédüzemi munkaórák végösszegét ez nem módosítja.

Miután a segédüzemi munkaórákat az igénybevétel arányában a /7/ alatti egyen-

letek tanúsága szerint a különböző aga- zatokra felosztottuk, nem marad más hátra, mint az általános költségek munka- óráinak — az ún. közvetett munkaidő- nek —-— a felosztása. E felosztást legcél—

szerűbb az egyes ágazatokra elszámolt általános költségek összegeinek arányá—

ban felosztani. Jelöljük a gazdaság álta—

lános költségének összegét R—rel, az álta- lános költségekre eső munkaórák számát pedig Tan—val, akkor az egy forintra eső munkaórák számát (r) a következőkép—

pen nyerjük:

T(á) : R .—_—— 1-

azaz

T(á) : R - r

A közvetett munkaórák ágazati felosz—

tásánál először meg kell állapítanunk az egyes ágazatokra könyvelt általános költ- ségek összegét, amit a következőképpen jelölünk:

Rl : 9171 Ez : 9: Ta

Rn : 9" Tn ahol

Rt, R: stb. — az ágazatokon elszámolt általános költségek teljes összege;

7*

879!

n, ra,, fs stb. —- a tennékegységre eső

általános költség. ,

Mivel az egy forint általános költségre jutó munkaóra 'r, ezért a termékegysé—

gekre jutó közvetett munkaidőt tw-t

—- a fentiek szerint — úgy kapjuk meg, ha a termékegyse'gre esö általános költ—

ségek összegét r—t szorozzuk 'r—val, az egész termékmennyiségre vonatkozóan g-val is.

a _ 91 ÉM) : 91 71 T :: T1( )

9, izu) : 93 T. T : TIM)

/ 10/

Az általános költségek jelenlegi felosz—

tási módja körül vita folyik az állami gazdaságoknál, mert a főágazati általános költségeknek a gazdasági általános költ- ségek közé történő besorolása az általá- nos költségek pontatlanabb felosztását je—

lenti, amint erre először Szederkényi

Henrik mutatott rá az ,,Altalános költsé—

gek felosztása a mezőgazdasági önköltség—

számításban" című cikkében! E vitában én azt javasoltam, hogya volt főágazati általános költségeket a gazdasági általá- nos költségek között külön csoportosítsuk, miáltal lehetővé válna a megfelelő fő—

ágazatra külön való szétosztásuk.5 Min—

denesetre az általános költségek jelenlegi felosztási módszere nem mondható he- lyesnek, mert például a takarmányozási általános költségből a kenyérgabona ter—

melése vagy a gyümölcstermelési ágazat is kap a felosztás által, amelyeknek azonban a takarmányozáshoz semmi vköf zük sincs.

Abban az esetben, ha valamely ágaza- ton nem egy termék, hanem termékcso- port ráfordításait és hozamait számoljuk el, akkor az illető ágazat munkaidőráfor—

dítását Tí—t először valamely mennyiségi vetítési alap, például a vetésterület ará—

nyában osztjuk szét :a termékcsoport egyes termékeinek mennyiségére. E fel- osztás útján nyert és az egyes termék- mennyiségekre vonatkozó munkaidő-ráfor—

ú

9n tnw) : 9n "n " : Tn( )

* Pénzügy és Számvitel. 1959. évi 2. sz. 60—64.

old.

5 Pénzügy és Számvitel.

202—203. old.

1959. évi 5. sz.

88331

_{' jú}

ditásbkat, részibu'nkaidőket elosztjuk azu-

tán a termékmennyiséggel.1gy például a takarmánygabona ágazat összterülete ie- gyen V:, amelyből Vö legyen az őszi árpa, V, a tavaszi árpa és 0217 a zab vetésterün.

lete, az ágazatra jutó 2!munkaidő-ráfm'dí—

' ták órákban legyen Ta, az őszi árpater-—

melt mennyisége a.,, a tavaszi árpa meny—

' nyisége g, és a zabtermés mennyisége !:

akkor az egyes termékek fajlagos munka—

idő—ráfordítását az alábbi módon számít- juk ki:

T, :V ::tm /11/

ahol t,""—— az egy kat. hold takarmány—

gabonára jutó munkaidő— ráfordítást je- lenti, amellyel az egyes termékek terüle- tét meg kell szoroznunk, azaz

, T :Vö t(v)_*_71 hogy to)

Az egyes tennékek vetésterületére vo- natkozó munkaidő—ráfordítást a termékek

tegmelési mennyiségeivel kell osztanunk.

Vd t,") : gő : tó

és * ,

A Vt ' ;,(v) ! 'I: : tl

Vz ' tsa) : az ": iz!

, ll?!

ahol

_ aa, a,, az —- az őszi árpa, a tavaszi árpa

és a zab termelt mennyisége,

tö, t,, t! -—- ezek fajlagos munkaidő- ráfordítása. A takarmánygabona ágazat összes munkaidőszükségletét a fentiek alapján így is írhatjuk:

! ,) Ti): 96 tö "F 9! tt '*' 92 tz : 9: t:- t ahol

e.:aő—HH—az és

t § % ió-l-atiz—i—Gztz

' aa —!— 9, 4— a,

. A munkatermelékenység fent ismerte- tett mérési módszere a termékenkénti közvetlen mérési módszernek felel meg, mert az egyes ágazatokon kimutatott munkaórákat Ti,-'; az ágazat által termelt

/13/

termékek (hozamok) mennyiségével g,, osztottuk,

Tz : gi — tl

vagy /14/

hozamát jelenti.

_,—1i,, '

A. bermékegységre jutó fejle óra—ráfordítáSi úgy is kiazámi

először az ágazat termelő egy

kat. hold vetésterületre, egy da latta) iútó munkaóra-ráfozdítázt ' zok meg és ezt osztjuk ezen egységre termék mennyiségével, ami t

pen az illető ágazat átlagterm Ha az ágaza

egységeinek számat általánossá _ , vel, az egységre vonatkozó tenn'kmeny—f' f

nyiséget g,,("LVel az ágazat tennem egy— _ ségére jutó munkaórák számát t,")Velké";

jelöljük akkor az alábbi összefüggések állanak fenn:

gi _

91— 6,- gl-(e), gi(e) : ei _, s __

tás) , É _ ff. ;,

tí—_ így tie): gél;), tí!ya,,'_

zi(ea)

Ti : gi tí :: ei 1143) %a_g1_j§

, űl

A gyakorlatban sokszor előfordu1,hogy, egy kat. holdra vagy egy darab állatra; _ vonatkoztatják a munkaidő—ráfordítást ezért tartottuk szükségesnek a fenti baz- szefüggésekre felhívni a figyelmet; ' '

Amint fent már említettük azága'zatok munkaóra—ráfordítása háromféle mimika;

időből: a közvetlen, a segédüzemek ááá—*

telezett és a közvetett (általános kama—, gekre jutó) munkaidőből tevődika bazze E háromféle munkaidő, munkaóra össze— ' gét a gazdaság egészére vonatkozóan a következőképpen kapjuk meg:

/ W

ET]. :..— 2 TIÖ) %, 217103) 'i— 2 Tim) z_

:ET(b)—i-ETmMM-x%?) [16]

fial képlet azt is kifejezi, hogy az ága-1 zatokra közVetlen és közvetett (áttétele—6 zett) módon elszámolt munkaórák vég- összege, megegyezik az áttételezések elötti * (csak közvetlen módon elszámolt) munka- órák végösszegével.

A munka termelékenySÉg'ének a gazda—

ság egészére vonatkozó mérésénél célsze—

rűbb a direkt mérési módszert alkal—

mazni, vagyis az időegységre jutó, válto—*- zatlan áron számított termelési értéket meghatározni. A termelés eredményeinek kifejezésére és összegezésére a mezőgaz—

daságban a változatlan árakon kívül al- kalmazható értékelési egységek lehetnek

szam 83?!

még a gabonaegység, a keményítő érték, kalória stb. A munka termelékenységének a gazdaság egészére vonatkozó számítása a munkatermelékenység fent tárgyalt ágazati módszerével szemben,, átlagos munkatermelékenységi szinvonalat fejez ki. Ennek főképpen dinamikus szemlélet- nél van jelentősége, amidőn azt vizsgál—

juk, hogy a munkatermelékenység bizo- nyos időszakban hogyan változott. E vál-—

tozás kifejezésére és szemléltetésére a termelékenységi indexeket alkalmazzuk, amit általában Ip—vel szoktak jelölni. Az állami gazdaság egészére vonatkozó mun—

katermelékenységi index számítási mód- szerét a következő képlettel fejezhetjük ki:

: BT _,2 - E: -z

Ip; 91 P 91 p: 91 1. [17]

Ez. ta'—212. 290'? Zac-to

A fenti index a gazdaság egészére vo- natkozó átlagos munkatermelékenység számításának bruttó módszere.

A munkatermelékenység mérésének nettó módszere annyiban különbözik (az

előbbitől, hogy ennél a változatlangáron

számított termelési értékből levonjuk az úgyszintén változatlan áron számított boltmunka jellegű értékeket és a nyert eredményt osztjuk a munkaidő mennyi- ségével. A bruttó termelési értékből le—

vonhatjuk az összes, vagy pedig csak a mezőgazdasági jellegű holtmunka—ráfor—

dításokat. Makaruk Ludvig és Sieben—

jreud Kurt: ,.A munkatermelékenység alakulása a magyar mezőgazdaságban 1949—1957. évek között" című közös ta-

nulmányukban például csak a mezőgaz-

dasági jellegű holtmunka—ráfordításokat

vonják le.6 '

Mivel a munkatermelékenység mérésé- nek a szocialista gazdaság minden terü—

letén nagy a jelentősége, ezért szüksé—

gesnek tartjuk a gyakorlati megoldások mielőbbi kidolgozását és bevezetését leg—

alább az állami gazdaságoknál.

A kétlakiság Borsod—Abaúi—Zemplén megyében

KOVÁCS MIHÁLY Az ország ipari

Abaúj—Zemplén megye igen jelentős he—

lyet foglal elimind a termelési értéket, mind az iparban foglalkoztatottak számát tekintve az ország első ipari megyéje.

Az ország ipari teljes termelésének

—- Budapest ipari vállalatainak adatai

nélkül —— 14, az iparban foglalkoztatot—

taknak 18 százaléka Borsod—Abaúj—

Zemplén megyére esik. Csak a nehéz- ipart vizsgálva, az ország nehéziparában foglalkoztatott munkásoknak —— Budapest nélkül —— több, mint egynegyede Borsod—

Abaúj—Zemplén megye nehézipari üze- meiben dolgozik.

Borsod megyének már a felszabadulás előtt is jelentős szerepe volt az ország ipari termelésében. A felszabadulás óta eltelt 15 év alatt pedig a megye ipara ha—

talmas arányú fejlődésen ment keresztül, mind a termelést, mind pedig az iparban foglalkoztatottak számát tekintve. Csak a minisztériumi ipar vállalatait számítva 1950 óta az ipari termelés megkétszere—

ződött, az iparban foglalkoztatottak száma közel 36000 fővel, mintegy 63 százalékkal emelkedett.

termelésében Borsod— , Az iparnak a felszabadulás után bekö—

vetkezett ilyen gyors ütemű fejlődése a foglalkoztatottak jelentős számú növeke—

désével járt együtt. Mivel a városok az ipar nagyarányú munkaerőszükségletét kielégíteni nem tudták, az ipar munka- erővonzása mindinkább falura, a mező- gazdasági lakosság felé tolódott el. Az ipar szivóhatására elsősorban a városok körüli falvak agrárproletárjai kerültek az ipari üzemekbe, de jelentős számban vál—

laltak munkát az iparban a falusi lakos- ságból olyanok is, akik földterülettel ren—

delkeztek.

A KETLA'KISAG KIALAKULÁSA, FORMAI

A kétlakiság kialakulása még a felsza- badulás előtti időkre, a kapitalista ter—

melési viszonyokra vezethető Vissza, és lényegében a kapitalista rendszer örök—

sége. A kétlakiság a gyakorlatban igen változatos formaban jelentkezik. A tulaj-

donképpeni kétlakiság a mi viszonyaink

' A Magyar Tudományos Akadémia 1959. évi munkatermelékenységi konferenciáján elhang- zott előadás. 2. old