Növénytermelés és állattenyésztés az állami gazdaságokban

NÖVÉNYTERMELÉS ÉS ÁLLATTENYÉSZTÉS AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOKBAN

SVÁB JÁNOS _ TÓTTH JENÖNÉ

A két főágazat —— a növénytermelés és az állattartás ——- termelési értékének arányát -—-— mint ismeretes —— több tényező alakítja ki. Ezek közül általában a természeti adottságokat tekintik elSődlegesnek. Bár-milyenek is legyenek azonban a természeti adottságok, a. főágazatok arányát végső fokon a népgazdaság érde-'-

kének megfelelően befolyásolni lehet egyik vagy másik irányban mindaszélső—

séges, mind pedig a hazánkban ,,normálisnak" tekintett, nem szélsőséges adott- ságú mezőgazdasági területeken.

Ahhoz, hogy megfelelő központi irányítással a főágazatok arányát célsze—

rűen befolyásolni lehessen, a jelenlegi helyzet számbavétele szükséges. Meg

kell vizsgálni toVábbá, hogy ez az arány hogyan hát a jövedelmeZÖSégre, a vál—

lalati eredményre. Ezt a vizsgálatot az állami gazdaságok 1960—1962. évi adatai alapján elvégeztük, az eredményeket az alábbiakban ismertetjük.

AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK MEGOSZLÁSA A KÉT FÖÁGAZAT TERMELÉSI ÉRTÉKÉNEK ARÁNYA SZERINT

A két főágazat arányát gazdaságonként a növénytermelés és állattartás (halmozatlan) termelési értékének aránymutatójával (Am) fejeztük ki az alábbi képlet szerint:

ahol:

a —— az állattartás tenmelési értéke, b -—— a növénytermelés termelési értéke.

Tehát a két főágazat termelési értékének különbözetét osztottuk a két fő—

ágazat termelési értékének összegével. Ezzel a képlettel olyan mutatót kapunk, mely csak ——1 és %d között változhat. Minél közelebb van a mutató értéke

—1—hez, illetve A—l—hez, annál inkább növénytermesztő, illetve állattartó típusú a gazdaság, ha pedig O—hoz van közel, vegyes tipusú. (0 esetén a két főágazat termelési érték—e egymással egyenlő.)

SVAB —-- TÓTTI—INÉ: NÖVÉNYTERMELÉS ES ALLATTENYÉSZTES 991

Hasonló módszert használtunk a ,,Mődszer a gazdaságok csoportosítására a mezőgazdasági üzemelemzésben" című cikkiínkben.i Abban a tanulmányunkban az aránymutatót a kétfőágazat áruértékesítéséből határoztuk meg 'az ismertetett képlet alkalmazásával. Célszerűbbnek mutatkozott azonban a termelési értékkel történő számolás. Az áruértékesítés ugyanis az értékesítés mérlegzárás körüli időpontja a egyéb, főként gazdaságonként Változó áreltolódások miatt bizony—

talanabb mutató, mint a termelési érték, melyet az említett tényezők kevésbé befolyásolnak. Az áruértékesítési mutató másik hátránya, amiért gazdaságok összehasonlítására nem tartjuk alkalmasnak, hogy főként a nővénytermesztésből származó számos termék nem jelentkezik áruként, tehát nem szerepel az áru—

értékesítésben. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy módszerünk fő célja a gaz—

daságok legmegfelelőbb üzem—szervezésének, vagyis a termelés helyes szerkeze—

tének, a különböző ágazatok stb. megfelelő arányának elemzése. Ilyen elem—

zést az áruértékesítés, mely a termelt értékeknek csak egy részét, főként az állattartási ,,Végtermékeket" tartalmazza, természetes—en kevésbé tesz lehetővé.

Az állami gazdaságok termelési érték aránymutató szerinti gyakorisági eloszlását az 1. tábla tartalmazza.

1. tábla

Az állami gazdaságok gyakorisági eloszlása a termelési érték aránymutató szerint

Gazdaságok száma az

Aránym'ltató mm,! 1961. ! 1962.

évben

1,0 — (),9 ... —— m (),9 — O,8 ... —— — — O,8 _— 0,7 ... 3 — _ (),7 — (),6 ... 2 1 — 0,6 —— 0,5 ... 3 1 1 0,5 -— O,4 ... 4 —— 1 O,4 — (),3 ... 10 l 5 O,3 .. O,2 ... 13 l 2 O,? _ 0,1 ... 25 8 4 O,l _. (LO ... 37 8 12 0,0 _ —0,l ... 43 20 30

——0,1 — —0,2 ... 39 34 36

— 0,2 —— —O,3 ... 19 42 42

—0,3 — -—0,4 ... 11 19 26

—0,4 —— —O,5 ... 9 16 11

—-0,5 -— —O,6 ... 6 14 13

—0,6 — ——0,7 ... 5 5 7

—O,7 -- —0,8 ... 7 6 2 -—0,8 —— -—0,9 ... 2 5 6

——O,9 —— — l,0 ... 3 2 2

Összesen 241 183 200

* TA tábla adatait grafikusan is ábrázoltuk. Az ábrákon az Oszlopok magassága

a gazdaságok számát, a Vízszintes; tengely az, aránymntató értékét jelenti; * :

* Statisztikai Szemle, 1963. éviLIZ. sz.; 1112—1120. old.

992 SVÁB JÁNOS —— TÚT'I'H JENÖNÉ

Az állami gazdaságok megoszlása a termelési érték aránymutató szerint az IMO—1962. években ammwmm

45

F'" .

7960 M "' Gazdasáyatszáma: 247"

3 5 x : —0, 075

50 , "**. 3: 65570

25 ,f * g——-0,52510,756,-t ::zw

[l' x92248£ta5721h367"

?" , 1555, 45 -

75 l * X ;

/ I._IX

70 II r-f- X _

5 "gé—r" ' X

otbx' %%Haür

eeeaeaáaeaaeaaaaaem %

T??????§b§ §§§SS$§$$€

Éaza'asáyox'f szám A":lráoymufa/ő/Im) 45

796] W kzdasa'yalszámaűőő"

5 5 __ Ya —0,256 —

50 s: 0, 260

25 * ' / "'*'—_ g-wmxamnaaw

/ * x fvwm, 357,-ha:

20 a:

/ x 1 3554

75 rá;—I— ,

X

70 " **.

. 5 _A! **

, / x

'" a " . _A_.apu-r-

§$$$$$$$úk$§ú$§§mg§$§

$§§§§§§§SS bSSübSmaG'é

őazo'aráypfxza'wa ISIM'IU/Wlűfáű/Im) 45

40 '"

7962 55 Gazdaságaíyzámavcía

, 792255

50 "'x :: 012529 "

25 , x y'a-ZJZSIZUZMHZRJ —

20 ! vh y,: 4574143423: 455 _

/ X ark-397212

75 ', "x

10 vm— xx

:Úűd 4.)

5 X

0 ", Y ' i I I ! l l ! ! í ! H I ! !

%mwhmmwm§§§§N§§g§§ggb

T§§§§§§§?? eeeeeeee

!: Iránymufafa' [401)

Az ábrákon jól látható, hogy az állami gazdaságok nagy része vegyes

gazdálkodású. (Ez abból is következik, hogy az állami gazdaságok specializálása többnyire nem a gazdaságok, hanem az üzemegységek specializálása révén megy végbe.) A feltüntetett középértékekből az is kitűnik, hogy az állami gaz- daságok összességében az állattartási és növénytermesztési termelési érték—közel egyensúlyban van, némi eltolódással a növénytermesztés irányába. A középér—

tékek ugyanis minden évben O-hoz közel vannak és negatívak.

ÉNÖVENYTERMELÉS Es ALLATTENYÉSZTÉS 993,

A tapasztalati eloszlások részletesebb elemzése és összehasonlítása céljából

megvizsgáltuk, hogy azok milyen ismert elméleti eloszlástípushoz hasonlítanak.

Az ábrákból adódott, hogy a tapasztalati eloszlásokat a Gauss feloszlással, is—

mertebb nevén a normális eloszlassa] hasonlítsuk össze.

A tapasztalati eloszlásokból számított középértékek és szórások alapján mindhárom évre megszerkesztettük a normális eloszlást, és azt az ábrákon be—

rajzoltuk. Mint az ábrákból látható, a tapasztalati és a szerkesztett normális eloszlás minden évben némi eltérést mutat, az eltérés azonban nem nagy.

Statisztikai próbával2 ( 352) ellenőriztük, hogy a tapasztalati eloszlás mennyire

illeszkedik az elméleti eloszláshoz. A 12 értéke mindhárom évre közel 35, ami

5 százalékos valószínűségi szinten minden évre vonatkozólag bizonyítja, hogy az állami gazdaságok arány'mutató szerinti eloszlása nem követi teljes mérték—

ben a normális eloszlást. A kapott 752 érté-k azon—ban egyben arra is utal, hogy az eltérés igen csekély.

Nem érdektelen, hogy mi az eltérés oka. Ezt kétféle szempontból vizsgáltuk, mégpedig ferdeségre és csúcsosságra.

A ferdeség vizsgálatához a Fisher—féle gi mutatót3 alkalmaztuk. Mindhárom évben negatív előjelű ferdeségi mutatót kaptunk, de ezek közül csak az 1960.

évi volt P: 5 százalék szinten szignifikáns. A ferdeséget mérő gi mutató

számszerű értéke mindhárom évben nagyon kicsi volt. (Lásd az ábrát.)

A. csúcsosság vizsgálatához a Fisher-féle 92 mutatót alkalmaztuk. A kiszá—

mított gg mutató númdhárom évben Omál nagyobb, tehát csúcsos-ságot mutat, és mindhárom évre P: 5 százalék szinten szignifikáns.

A gi és a gg kiszámítása R. A. Fisher alábbi módszerével történt:

kB k4

91: ___; 922 .,

Vk; ki

ahol

1 kg;: n—I Sz

k " §

n n— '

kizw (neha—3 SE

(n—-1)(n—2)(n—3) A n *

és

(XXV

n

sazzxz—

3EXBZ'X 22253

sansza—MU )

n n,?

42X32X$62X2(23X)2 8(2X)'

S,:2X4—

% 712 ns

? Az illesztésvlzsgálat statisztikai próbája.

! Fisher, R. A.: statistical methods for research workers. 5. kiad. Oliver and Boyd, London. 1934. 319 old. 4— 6 mell.

3 Statisztikai Szemle

994 SVÁB JÁNOS -— TÓTTH xenon

Igen érdekes, hogy Magyarországon az állami gazdaságok a két főágazet ' termelési értékének aránya szempontjából ilyen közel normális eloszlásúak—

A normális eloszlás ugyanis elméleti eloszlástipus, és általában olyan termé—

szeti jelenségek vizsgálatakor figyelhető meg gyakran, amelyeknél sok egy-

mástól független kis tényező véletlenszerű össze-hatása játszik közre (ezert

nevezik hibaeloszlásnak is.)

Nem közömbös az sem, hogy a vizsgált három évben az eloszlás közel

azonosan változott a normális eloszláshoz viszonyítva, amit az mutat, hogy

az illesztésvizsgálat 952 értéke mindhármn évben következetesen 35 körüli, továbbá, hogy 91 és a 92 mutatók évenként közel állandó értékűek. Ez a jelenség

azért érdemel figyelmet, mert egyrészt ebben a három évben az állami gazda—v ságokban sorozatos átszervezések voltak, másrészt törekvés mutatkozott a spe—

cializálás irányában. Ezek az intézkedések, habár egyes gazdaságokat érintettek

is, az állami gazdaságok együttes termelését kimutathatóan nem érintették. A specializálás hatásának ugyanis üzemi szinten ezzel a vizsgálati módszerrel fel—

tétlenül jelentkeznie kell. Amennyiben egyoldalú, tehát vagy állattartási, vagy

növénytemnelési irányú, akkor fokozottan ferdévé kell válnia az eloszláanak,

és ez a g mutatóban jelentkezik. Ha a specializálás kétoldali, akkor fokozódnia

kell a csúcsosságnak, tehát a g; mutató értéke növekszik. Ezzel szemben ha

csökken a specializáltság, tehát növekszik a vegyes termelési irányzat a spea cializált gazdaságok terhére, hatásának a 92 mutatóban kell jelentkeznie oly

módon, hogy értéke O-nál kisebb lesz.

A statisztikai mutatók —— az átlag (5), a szórás (s), a g és a 92 —— alakulása az elkövetkező években minden bizonnyal mutatni fogja a mezőgazdasági ter—

melésben üzemi szinten bekövetkezett változások irányát.

A JÖVEDELMEZÖSÉG ALAKULÁSA A FÖÁGAZATOK TERMELÉSI ÉRTÉKÉNEK ARÁNYA SZERINT

A könnyebb áttekinthetőség érdekében az állami gazdaságokat e vizsgá—

latunk során is három csoportba osztottuk, mégpedig: I. állattartó, II. vegyes, III. növénytennesztő gazdaságok csoportjába.

A csoportba sorolásra matematikailag több mód kínálkozott. Legindokoltabb lett volna, ha az ábrák szerinti gyakoriság eloszlásokban i s-nél választjuk szét a gazdaságokat. A matematikai szempontokhoz azonban nem ragaszkod- tunk mereven, hanem a szórás szerinti csoporthatárokhoz eső gazdaságokat szakmai szempontból egyedenként is vizsgálat tárgyává tettük. A szakmai és a matematikai szempontokat figyelembe véve 1960—ban ——-O,4 és 4-0,3, 1961 és

1962—ben ———0,5 és 4—0,1 aránymutató—értéknél húztuk meg a csoporthatárokat.

Kísérletet tettünk arra, hogy a gazdaságokat átmeneti csoportok beiktatásával öt csoportba soroljuk. Az elemzés során azonban kitűnt, hogy öt csoport kép- zése lényeges változást és előnyt nem jelent, ezzel szemben az áttekinthetőséget csökkenti. Ezért a vizsgálatokat a fenti hármas beosztás alapján végeztük.

Az állami gazdaságok három típus szerinti 1960—1962. évi megoszlását, valamint átlagos területüket —-— szántóegységben kifejezve —— a 2. tábla mutatja.

A jövedelmezőség vizsgálatát az állami gazdaságok így képezett csoportjaira végeztük el, és .az eredményeket a 3. táblában foglaltuk össze. A 3. tábla adatai tehát azt mutatják be, hogy a három termelési típusban hogyan alakult a jö—

vedelmezőség a vizsgált három évben.

NöVENYTERMELEs Es ÁLLAT'I'ENYESZ'I'ES 995

. a. tábla A három típusba tartozó állami gazdaságok száma és területe (szántóegység)

A gazdaságok száma az

Termelési típus 1960. ! 1961. I 1962.

A gazdaságok átlagos területe az

1960. ! 1961. ! 1962,

évben

Növénytermesztő ... 32 32 30 7026 ! 8434 9783

Vegyes ... 187 139 157 5999 ! 8054 8465

Állattartó ... 22 12 13 3547 0324 7407

Összesen 241 1 83* 200

' 1961—ben vlzsgálatunkat csak az Allami Gazdaságok Főigazgatóságához tartozó állami gazdaságok vonatkozásában végeztük el, az ebben az evben a Főigazgatóság felügyelete alá került tan— és kísérleti gazdaságokra nem terjesztettük ki.

8. tábla

A gazdaságok megoszlása a három termelési típusban a vállalati eredmény szerint Nővénytermesztő Vegyes ' Állattartó

Vállalati eredmény

(forintlszántóegység) termelési típusú gazdaságok száma

1960 1 961 1962 1960 1961 1962 ' 1960 1961 1962

Nyereség

2500 — 2000 ... _ —— —— 2 l 1 — _ _.

2000 — 1500 ... — 2 -— 5 7 2 — —- —

1500 — 1000 ... 2 2 3 13 8 7 — 1 —-

1000— 500 ... 5 16 12 36 32 26 1 — 2

500 — O ... l 9 9 13 66 50 50 4 5 2

Veszteség

0 —— 500 ... 5 3 2 50 22 36 4 4 2 .

500 — 1000 ... 1 —- — 1 1 1 6 28 3 — 6

1000 —- 1500 ... — —— —— 3 2 4 3 1 1

1500 —- 2000 ... — — — 1 1 1 3 1 -

2000 — 2500 ... — — —— —— —— 2 4 -— —-

, Összesen 32 32 30 187 139 157 22 12 13

A jövedelmezőség termelési típusok szerinti alakulásáról összevontabb és így áttekinthetőbb képet kíséreltünk meg adni a 4. táblában. Összevontuk a három évet, és kizárólag már csak azt adtuk meg, hogy a három évben össze—

sen hány esetben voltak a növénytermesztő, a vegyes típusú és az állattartó

gazdaságok jövedelmezők, illetve ráfizetésesek.

4. tábla

A jövedelmező és a ráfizetéses gazdaságok száma a három termelési típusban az 1960—1962. években összesen

A jövedelmező A ráfizetéses

Összesen

gazdaságok száma Termelési típus

Növénytermesztő ... 83 1 l 94

Vegyes ... 306 177 483

Állattartó ... 15 32 47

Összesen 404 220 624

3*

996 SVÁB -— TÓT'I'HNÉ: NUVÉNYTERMELÉS ÉS ALLÁTTEWYÉüZTES

A tábla adatai elég egyértelműen mutatják, hogy a növénytamesztő (főleg szőlő— és gyümölcstermesztő) gazdaságok a három év alatt általában jövedela mezők, a vegyes tenmelési típusú gazdaságok nagyobb része jövedeknező, ezzel szemben az állattartó gazdaságok túlnyomó része ráfizetéses volt.

*

A termelés általában mindinkább specializálódik. Ezzel szemben elemzésiink

azt mutatta, hogy állami gazdaságaink termelése a'— mezőgazdaság két főágazata tekintetében üzemi szinten egyik irányban sincs specializálva: megoszlásuk ebben a tekintetben alig tér el a normális eloszlástól. Természetsen várható,

hogy ez az állapot előbb-utóbb üzemi szinten is némileg változni fog,'még—- pedig —— amint azt a Világ mezőgazdasági statisztikája mutatja —— az állattartás

irányába. A lakosság magasabb kultúr'igémyével párhuzamosan ugyanis nővel;—

szi-k az állati termékek (a tej, a hús stb.) iránti igény. Lehetséges, hogy a gyü-

möiestermesztés irányában is fokozódik a specializálás. A vizsgált három évtől

eltérően mindenesetre mélyebben ható specializálás várható. Az állati temékek

irányában történő specializálásnak azonban pillanatnyilag gátat szab az, hogy az állattartásra történő átállás ráfizetéses—sé teheti a gazdaságot, míg a szélső- séges növénytermesztés irányában való fejlődés jövedelmezővé teheti. A jelen—

legi körülmények mindenesetre arra késztetik a gazdaságokat, hogy állattartásu—

kat csökkentsék, növénytennesztésük, ezen belül szőlő— és gyümölcstermelésük temelését pedig fokozzák.

PESI'OME

AETOpb! Ha ocnoee naunbix ea 1960—1962 mau no coomomeumo c'roumocm npónvx- mm nomepram uccnenosaumo pacnpenenemie npouanoacma Ha pacTenueoonc'mo u mmm—

nommcmo a rocvnapcmeunux xosnific'max. (Me-ron rpvnnnpoexu aa'ropu usnommm 8 M.) 12 mypuana ,,IHTaTHCTMKaM Cemne" aa 1963 ma.) Paenpeuenus Ha amit ocnoae rocs'itapc'reen- uue xoanncma Ha 11)?! rpvmm, mm MSV'IRIOT maumocansa memiw coo'ruomeuuem c'roumocm uponyxuun rnanuux mpacneü u ROXOJIHOCTHO.

SUMMARY

On the basis of the data of 1960 to 1962 the authors examine the breakdown of the output value of the crop production and animal husbandry of the state fax—ima.

(The methodology of the grouping has been presented by the authors in— the issue No. 12, 1963, of Statistical Review.) The state farms are grouped in thme categories The authors analyze the interdependences of the output value proportions of the

main branches on the one hand, and the rentability on the other.