A főágazati arány az állami gazdaságokban (1960–1965)

A FÖÁGAZATI ARÁNY

AZ ÁLLAMI, GAZDASÁGOKBAN (1960—1965.)

SVÁB JÁNOS—TÓTTH JENÖNÉ

A két termelési főágazatnak az állami gazdaságokban kialakult arányát legutóbb hároméves ciklusra —-— az 196041962. évekre —- vonatkozóan ele- meztük.i Akkor azt a következtetést vontuk le, hogy ,,A termelés általában mindinkább specializálódik. Ezzel szemben elemzésünk azt mutatta, hog y állami

gazdaságaink termelése a mezőgazdaság két főágazata tekintetébenjüzemi szin-

ten egyik irányban sincs specializálva". Előző tanulmányunk megírása óta el—

telt három esztendő, így nem érdektelen megvizsgálni, hogyan alakult a két-

főágazat aránya az 1963—1965—55 hároméves ciklusban.

Újabb elemzésünk során lényegében ugyanazt az értékelési módszert al- kalmaztuk, mint 1964-ben. Ez lehetővé tette a két hároméves ciklus összeha-

sonlítását. Az értékelés módszerét említett tanulmányunkban leírtuk, most csak

a kisebb módosítás teszi szüks égessé ismertetését.2 Lényege röviden _a következő:

gazdaságonként kiszámítjuk a két főágazat arányát, mégpedig az állattenyésztési főágazat termelési értékét a két főágazat együttes termelési értékének száza-

lékában fejezzük ki. A két főágazat arányát tehát, melyet a továbbiakban rövi—

den főágazati aránynak nevezünk, és A-val jelölünk a

Á.:—-—-'100

képlet adja meg, ahol:

a. -- az állattenyésztés termelési értéke, b .— a növénytermelés termelési értéke.

Az A értéke csak 0 és 100 százalék között változhat.

A következő lépésben azt vizsgáljuk, hogyan alakul a gazdaságok főágazati arány szerinti gyakorisági eloszlása, és ez az eloszlás mennyire tér el az elmé-

1 Lásd: Sváb János—Tótth Jenőné: Növénytermelés és állattenyésztés az állami gazdasá- gokban. Statisztikai Szemle. 1964. évi 10. sz. 990—996. old.

! Elözö dolgozatunkban aránymutatóval számoltunk Am :: (a—b) :(a-l—b) képlet szerint, melynek értéke ——1 és 4-1 között változhat csak. Szemiéietesebbnek bizonyult azonban az egyes ágazatok termelési értékének százalékban való kifejezése. Az A értéket Am—ből megkapjuk, ha az Am—hez hozzáadunk 4—1—et, osztunk 2-vel, a hányadost pedig lott-zal megszorozzuk.

Lényegében tehát nem változtattunk a mutató kiszámításának elvén. Egyébként az, hogy az állattenyésztési vagy a növénytermelési !őágazatra adjuk meg a mutatót, nem jelent semmit, mert ezek egymást kiegészítik. így például az állattenyésztési főágazatra vonatkoztatott 85 szá- zalékos mutató azonos lenne a 100—35 ne: 65 százalékos növénytermelési föágazati mutatóval.

SVÁB -— TÓ'I'T'HNE: A FÓÁGAZA'I'I ARANY 28 5

letileg számitott ún. normális eloszlás, más néven Gauss—féle eloszlás haranggör-

béjétől. Az eltérés jellegéből és mértékéből vonjuk le a következtetéseinket.

Az utóbbi három évben három, négy, illetve öt gazdaság egészen szélsősé-

gesen növény—(gyümölw) termesztővé vált. Ezek főágazati aránya 2,5 százalék

alatt volt, vagyis a két főágazat össztermeléséből csak 2,5 százalék jutott az

állattenyésztésre. Ezeket a gazdaságokat az 1. ábrán szaggatott vonallal jelöl-

tük, és a mutatók kiszámításába sem vontuk be, mert azokat torzították volna.-"*

Az 1960—1962. években ennyire egyoldalúan növénytermesztő gazdaságok még nem voltak;

A gazdaságok főágazati arány szerinti gyakorisági megoszlását az 1963——

1965. években az 1. tábla adatai mutatják. Az adatokból kitűnik, hogy a gaz—

daságok nagyrészének A értéke mindhárom évben 20—55 százalék között he—

lyezkedik el. A jobb áttekinthetőség érdekében az 1. ábrán is bemutatjuk a gazdaságok megoszlását. Jól látható, hogy az eloszlás a középtől balra tolódik el, vagyis a gazdaságok nagyobb részében a növénytermesztés volt túlsúlyban.

1. tábla

A vizsgált állami gazdaságok megoszlása főágazati arány szerint

Gazdaságok száma az Az állattenyésztési

fóágazat aránya 1963. 1964. 1965.

(százalék)

évben

0— 5 ... 4 2 1

6— 10 ... 4 3 3

11— 15 ... 5 7 4

16— 20 ... 12 3 7

21— 25 ... 14 17 14

26— 30 ... 13 13 19

31— 35 ... 26 18 26

36— 40 ... 42 32 31

41— 45 ... 31 34 29

46— 50 ... 27 31 24

51— 55 ... 10 23 19

2 5 9

4 5 3

1 -— 1

1 2 1

1 1 2

Összesen 197

196 193

Ha a gazdaságok megoszlását elemezzük, két kérdés merül fel. Elsősorban

az, hogy mennyi a főágazati arány átlagos értéke (A), másodsorban az, hogy a

gazdaságok főágazati arány szerinti megoszlása mutat-e valamilyen szabály-

szerűséget, amiből további következtetések vonhatók le.

' Az állami gazdaságok száma 1963-ban, 1964-ben 200, 1965-ben 198 volt, ezek közül 191, 196, illetve 193 gazdaság adatait használtuk fel a vizsgálat során.

286 SVÁB JÁNOS —— 'I'OTTH JENÖNÉ

E vizsgálat céljából az 1. ábrán minden év tapasztalati görbéjéhez megszer—

kesztettük a normális eloszlás elméleti haranggörbéjét. Ha a tapasztalati elosz—

lás és a normális eloszlás elméleti görbéje jól egyezik, arra következbéthetünk, hogy a főágazati arány gazdaságonkénti változása a plusz és mínusz irányú természeti és egyéb hatások véletlenszerű kombinálódásának a' következménye.

A normális eloszlásnak ugyanis elméleti alapja a plusz és mínusz hatások vélet—

—_lenszerű kombinálódása.

1. ábra. A gazdaságok tapasztalati és normális eloszlása főágazati arány szerint

ám!-WW 7.963 7.964 7.965

"pi/UW [%f/goyúz/asv'lm—ú/y WW illdfayárz/ísi Ill/am , [WWW' [WWW/éw

fil 111, ' la' m ffi/szig ni.;

a5- ("nm) ! [" ") _ (%%) ! (' w _ ("n-753) ! ( 5!

! "2137/200) ' "sms/200) ! usw/790) A

sz:—_ ! issues ' izmz " ! í—mm

" " .! zum

.: :Lzzz

mmm—M,"

gwtammu

xi 4588

s s 75, 7 %

20 — gyomra/mmm *

15 %SWM'MW ':7 ,

10

!

:) a A"

vmzasawmsomwaaw prozaaawspwmaamw nmmwwmsamwwmn

Amennyiben a tapasztalati és a normális eloszlás között nagy lenne az el—

térés az arra mutatna, hogy egy—két természeti körülmény vagy intézkedés

kiemelkedő hatású volt, de a gazdaságoknak csak egy részét érintette. Igy pél-

dául, ha a gazdaságok egy része növénytermesztésre, másik része állattenyész—

tésrve specializálódna, a 2. ábra első grafikonja szerinti tapasztalati görbét kapnánk, ha pedig a gazdaságok általában szélsőségesen növénytermesztésre specializálódnának, a 2. ábra második grafikonja szerinti tapasztalati görbét

kapnánk. .

2. ábra. A kétirányú és az egyirányú specializálódás tapasztalati görbéje

Ez.—dzsámi táma íazdasá'yvl szí/na

A

! / xx /

rg/ _X / xx

_ / x. !

l

01020304050507080N'IWU'WWMWWWYVWMIWI

A. FÖÁGAZATI ARANY

287

A tapasztalati és az elméleti eloszlás egyezésének mértékét számszerűen a

752 értékkel fejeztük ki. A normális eloszlástól való eltérés jellegét a gi és a 92 mutatóval mértük. A 91 a ferdeséget, a 92 a csúcsosságot méri.'* A 91 és a 92 mutató értéke minél jobban közeledik a 0 értékhez, annál kisebb az eltérés a tapasztalati és az elméleti, a normális eloszlás között.

A gazdaságok számát (n), az állattenyésztési főágazati arány átlagos értékét (A), a szórást (s), a ferdeséget, illetve csúcsosságot mutató 91 és 92 mutatókat és a 952 értékeket az 1. ábrán tüntettük fel, a hat évet összecfoglalólag jellemző adatokat pedig a 2. táblában foglaltuk össze.

2. tábla A vizsgált hat év mutatót

Fóágazati

Év Gazggtságok arány—átlaga szg? 01 V: ZS

(n) (A)

1960 ... 241 46,3 0,155 —0,325 O,833 33,43

1961 ... 183 36,7 O,130 ———0,086 1,044 35,94 1962 ... 200 38,2 0,1 30 —— O,323 (),874 35,82

1963 ... 197 36,1 0,132 —O,243 0,898 20,25

1964 ... 196 39,0 0,132 ——0,395 O,396 21,88 1965 ... 193 38,4 , O,131 0,016 0,341 1,76

!

A hat év mutatóit elemezve a következő megállapításokat tehetjük.

1. A főágazati arány átlagos értéke alig változott. Csupán 1960—ban volt 40 százalék felett. Ekkor ugyanis még néhány állattenyésztésre specializált gaz- daság (SERNEVÁL stb.) is működött. Ezeket azonban nagyobb gazdaságokba beolvasztották, és így 1961—től közelítőleg állandó maradt a főágazati arány.

Ez azt jelenti, hogy az állami gazdaságokban az állattenyésztés a két főágazat együttes termelési értékének évről évre csak 36—39 százalékát adta.

2. A szórás szinte változatlan, vagyis lényeges specializálódás vagy éppen tömörülés meghatározott A érték körül ezekben az években nem történt.

3. A normális eloszlástól való eltérést kifejező 12 értéke fokozottan csök—

ken. Az utóbbi három évben, de különösen 1965—ben a [4 értékek már nem

igazolnak szignifikáns eltérést a tapasztalati és az elméleti eloszlás között.

4. A femdeséget mutató gi mutató 1961-ben és 1965-ben majdnem zérus, míg a csúcsosságot mérő gz mutató az utolsó két évben az előző évekhez képest, körülbelül felére csökkent.

A ferdeséget mérő 91 mutató alakulásából következtetést még nem kívá- nunk levonni. A csúcsosságot mérő 92 mutató 1964. és 1965. évi csökkenése azonban annak a következménye, hogy a teljesen vegyes típusú gazdaságoknál.

jelentkező ,,csúcs" lecsökkent, és e helyett az átmeneti típusú gazdaságokat képviselő "vállak" teltek meg az ábrán. A gazdaságoknak ez az átrendeződése az összes gazdaság vonatkozásában a normális eloszláshoz való további közele—

dést jelent, ezzel szemben üzemi szinten kisméretű specializálódásra mutat. Ezt

annak tulajdonítjuk, hogy az utóbbi években már megszűnt azoknak a régi

intézkedéseknek a hatása, amelyek miatt a gazdaságoknak kifejezetten vegyes

* Kiszámitásunk képletét hivatkozott tanulmányunkban ismertettük.

288 SVÁB -— TÓTI'HNÉ: A FÖÁGAZATI ARANY

termelési irányú gazdálkodást kellett folytatniok. Ehelyett a helyi adottságokat

kihasználó, kismértékű specializálódás mutatkozik, ami egyszersmind —— össz-—

hangban az új gazdasági mechanizmussal — bátrabb kockázatvállalástis jelent a gazdaságok részéről.

*

Megállapíthatjuk tehát, hogy a korábbi három évhez viszonyítva az állapot nem változott lényegesen, sőt a gazdaságok összessége a vegyes termelési irányba haladt, megoszlásuk a főágazati arány szempontjából 1965-ben már szinte pontosan az elméleti normális eloszlást követi, átlagosan valamivel 40—

százalék alatti állattartási termelésiérték—aránnyal. "

Az a tény azonban, hogy a gazdaságok a ,,csúcsról" az eloszlás két oldalán levő ,,vállak" felé húzódtak, azt látszik bizonyítani, hogy üzemi szinten mégis némi specializálódási törekvés jelentkezik. Mivel mezőgazdasági üzemekről van

szó, ez a változás lassú.

Az 1963—1965. években nőtt a szélsőségesen specializálódott gazdaságok száma, melyeknek állattenyésztése gyakorlatilag megszűnt, állattenyésztési ter- melési értéke a két főágazat együttes termelési értékének még 2,5 százalékát sem érte el.

Korábbi elemzésünkben rámutattunk arra, hogy az árak a növénytermesztés javára és az állattenyésztés hátrányára hatottak a két főágazat arányának ki-

alakulásában. Feltételezzük, hogy az 1966. évi árrendezés, melynek célja az

állattenyésztés számára hátrányos árarányok megváltoztatása volt, olyan ered- ményes lesz, hogy hatása az elkövetkező években a főágazati arány alakulásán

is mérhető lesz.

, IOME

Hacronman crawba same-ma npononmenuem oaepxa, aumenmero B Homepe 10 mvpuana Statisztikai Szemle sa 1964 ron (crp. 990—996), Koropuü Öle'l nocaamen paccmTpenum zm- namuxu coomomeena mezon! nponaeozic'raom pacrenneeoncrea " npouyxuueü mano-moson- c-raa B rocvnapcreenumx xosnüc'reax B 1960 —- 1962 roma. B nac'mameü cTa'rbe paccma'rpneaer- ca coomomenne memny 113an mummy-rum" mamam" o-rpacnamu a Hammer" népzene 1963 — 1965 ronoe u nemonc'rpupve'rcn uacrora pacnpenenenun rocvnapc'reennux xoaniicwa no masnum orpacnnm.

l/lccneuvn noxaaa'renn aa nc-rexume 6 ne?, ampu vcranaenueaxor, liro nponsoumo HB- Koropoe coxpauxeime ancna cmemannux xosniic're npu omloapemeuuom poc're !mcna xoanüc'm nepexonnoro Tuna " cneuuanusnpoaauuux xoaaüc'm.

SUDEMARY

The paper is the continuation of the paper published in No. 10, 1964 of Statisz—

tikai Szemle, (990—996), which dealt with the development of the proportions of plant growing and animal husbandry in the state terms between 1960 ami 1962. The present paper analyses the proportions of these two main branches in the period 1963—1965, showing the freguency distribution of the terms by main branches.

Examining the indicators of the past 6 years the authors state that the number of terms of a mixed character has somewhat decreased while the number of specializ—

ed terms, representing a transitory type, has decreased.