Az állami gazdaságok az 1980-as években

(1)

AZ ÁLLAMl GAZDASÁGOK AZ 1980-AS ÉVEKBEN

SZABÓNÉ DR. MEDGYESl EVA

A mezőgazdaságba sorolt szervezetek tevékenységében az állami tulajdonú termelőegységek gazdasági jelentősége - más népgazdasági ágaktól eltérően —

nem meghatározó. Az állami gazdaságok, kombinátok a mezőgazdasági termé—

keknek 14—15 százalékát. a népgazdasági ág összes teljesítményének egyötödét termelték meg a nyolcvanas évtizedben. Az egyéb állami vállalatok (szolgáltató, kutató. fejlesztő közös vállalatok) részesedése olyan csekély, hogy az előzőkben bemutatott arányokat lényegében nem változtatja meg.

Az állami gazdaságok gazdálkodásának bemutatása, a statisztikai adatokkal

mérhető fejlődés tanulmányozása talán azért nem érdektelen. mert a jövő gaz- dasági cselekvései tevékenységükkel vetíthetők előre. Az utóbbi negyedszázadban bebizonyosodott, hogy az állami gazdaságok gazdálkodói magatartását — túlnyo- mó többségben néhány évi késéssel — követte a szövetkezeti.

Az állami gazdaságok a hetvenes évekig bezárólag példát mutattak a hozamok növelésében. a termelésnek a többi szektorénál gyorsabb fejlesztésében.

az új technikai. technológiai eljárások alkalmazásában. Eszközellátottságuk ked—

vező volt, és eszközeik erőteljesen gyarapodtak. A holtmunko-felhasználás haté—

konysága romlott. a költségarányos nyereség nem érte el a termelőszövetkezetek e mutatóját, bár az állami támogatásokból nagyobb mértékben részesültek a kö- zös gazdaságoknál. A nyolcvanas évtizedben - a mérföldkő ugyan önkényes, mi—

vel a változás nem egy csapásra következett be — mégis megállapítható, hogy az állami gazdasági példa a mezőgazdasági termelés igen mérsékelt növelésére. a nem mezőgazdasági tevékenység lényeges fejlesztésére, a beruházások visszafo- gására, a költségtakarékos gazdálkodásra int. Jelen tanulmány ennek számszerű megjelenítésére vállalkozik,

KULSÖ ÉS BELSÖ VÁLTOZÁSOK AZ IRÁNYlTÁSBAN, A TERMELÉSSZERVEZÉSBEN

Évtizedünk elején — 1967-től kezdődően — az állami gazdaságok felügyeletét az Állami Gazdaságok Országos Központja (ÁGOK). illetve ennek területi szervei látták el. A felügyeleti szerv csak egyes tulajdonosi funkciókat gyakorolt (vezetők

kinevezése és a munkáltatói jogok. felügyeleti ellenőrzés stb.). Szervezeti változta-

tásokat a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hajthatott végre, mert az alapítás. átszervezés. megszüntetés jogköre a minisztériumnál maradt. 1982-ben megszüntek az országos központ területi szervei. majd 1985—ben maga a központ is. Az önkéntes alapon és valamennyi állami gazdaság közreműködésével létre—

hozott új szerv. az Állami Gazdaságok Országos Egyesülése igazgatótanács irá—

(2)

SZABÓNE DR. MEDGYESI: Az ÁLLAMI GAZDASAGOK 1123

nyitásával érdekképviseleti, információszervező és -továbbitó, döntéselőkészítő, szolgáltató feladatokat lát el.

A már korábban deklarált vállalati önállóság fokozatosan teljesedett ki. Az ÁGOK sem rendelkezett a gazdaságok vagyona felett, de különböző módon be—

folyásolta a gazdálkodást. Ennek eszközei változatosak voltak, például a vezetők prémiumfeltételeinek megszabása. a különböző programokhoz való csatlakozás pénzügyi kényszere. A jelenlegi szervezetben — a gazdasági szabályozás adta le—

hetőségeken belül — a stratégiai döntések az állami gazdaságok választott testü—

leti szerveire hárulnak. 96 állami gazdaságban vállalati tanács működik, a többi- ben pedig küldöttközgyűlés.

A gazdálkodás szervezeti keretei megszilárdultak, a nyolcvanas évtizedben mindössze egy—két összevonás, illetve leányvállalat-alapítás történt. Az évtized elején 8, jelenleg 14 gazdaság minősül vertikális termelési struktúrája miatt kom—

binátnak.

Az állami gazdaságok átlagos mérete (a bruttó termeléssel mérve) kö—

zel négyszer akkora, mint a mezőgazdasági termelőszövetkezeteké. Az átlagon be- lül kis-, közép— és nagyméretű gazdaságok egyaránt találhatók. A 40 legkisebb állami gazdaság mérete a termelőszövetkezeti átlaghoz hasonló, és együttesen termelnek annyit, mint a legnagyobb. a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát. A kombinátok mérete mintegy háromszorosa az állami gazdasági átlagnak.

A termelőszövetkezetek kistermelést integráló szerepéhez hasonlóan az állami gazdaságok is szoros gazdasági kapcsolatot alakítottak ki a térségükben mező- gazdasági termelést folytató kistermelőkkel. Egy-egy állami gazdaság átlagosan ezer kistermelővel van szerződéses kapcsolatban. A szerződött kistermelők között állami gazdasági dolgozó éppúgy található. mint szövetkezeti tag vagy a körzet- ben élő más termelő. A kistermelőktől felvásárolt mezőgazdasági termékek egy gazdaságra jutó értéke megközelíti a 20 millió forintot.

Elterjedtek a vállalati munkaszervezeten belüli önelszámoló egységek. kibon—

takoztak egyéb újszerű érdekeltségi formák. Ez utóbbiakhoz sorolható az egyéni és családi részesművelés, a szőlő— és gyümölcsültetvények bérbe adása, az állatok kihelyezése a kistermelőkhöz. A kihelyezett állatok száma a baromfi- és sertésá- gazatban jelentős. a baromfiak több mint egyötödét, a sertések közel 10 százalé- kát kistermelők gondozzák.

Az állami gazdaságok a szervezeti és szervezési módszerekben bekövetkezett változásokkal — például a vezetők vagy a vezetőség választása, az ültetvények.

állatok kihelyezése kistermelőkhöz — közeledtek a termelőszövetkezetek gazdálko—

dásában jól ismert szervezési módszerekhez. A szabályozás is egységessé vált a két gazdaságtipusban. A nyolcvanas évek változásai azonban az állami és a szö- vetkezeti vállalatok gazdasági tevékenységében nem azonosak.

A* TERMELÉS FEJLÖDÉSE, SZERKEZETE

Az 1980-as évek átlagában az állami gazdaságok bruttó termelésének volumene hozzávetőleg egynegyeddel haladta meg az előző 5 év teljesítményét. Ezen belül a mezőgazdasági termékek termelése alig nőtt, az alaptevékenységen kivüli termelés volumene pedig megduplázódott.

Az eltérő növekedési ütem miatt változott a termelés szerkezete, folyamatosan

csökkent a mezőgazdasági termelés aránya. 1987-ben a növényi és állati termékek bruttó termelését majdnem elérte a nem mezőgazdasági termelés volumene. A mezőgazdasági és a nem mezőgazdasági termelés tartósan és jelentősen külön—

av

(3)

1124 SZABÓNE DR. MEDGYESI EVA

böző jövedelmezősége váltotta ki a termelési szerkezet módosulását. és terelte a

fejlesztési eszközöket az alaptevékenységen kivüli tevékenységbe.

A mezőgazdasági termelés

A mezőgazdasági termelés az állami gazdaságokban 6 százalékkal bővült az előző 5 év átlagához képest (az előző 5 évben 24 százalékkal emelkedett).

Ugyanebben az időszakban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. sőt a kister—

melők is 11—13 százalékkal növelték mezőgazdasági termelésüket. Nemcsak ater—

melés értékmutatói, hanem a hozamok is kevésbé növekedtek az állami gazdasá—

gokban, mint a szövetkezetekben. Az állami gazdaságok javára korábban fenn—

állott különbség - a cukorrépa kivételével — minden ágazatban csökkent. és kü—

lönösen a következő ágazatokban mérséklődött: évelő ültetvények (szőlő, alma)

termésátlaga és a tehenenkénti tejhozam.

1. tábla

Bruttó és nettó termelés 1981. évi áron

Termelés az 1981—1987. évek A termelés szerkezete

átlagában (százalék)

TEVékemég mm", az 1976—1980. az 1976—1980 az 1981—4987.

íorint éYelS WM —_ "_A—WlwWVWh—VMm—lu—

szazalekaban évek átlagában

Bruttó termelés

Növénytermelés . . . .l 14.9 103,5 25.8 20.9

Állattenyésztés . . . , . § .X18,7 ;108.7 30.8 26.2

Mezőgazdasági termékek . . . 33,6 1063 56,6 t' 47.1

Egyéb alaptevékenység . . . . 12,6 107.7 20,9 17,7

Alaptevékenység. . . 462 106.7 77,5 64,8

Alaptevékenységen kívüli tevé-

kenység . . . . . . . 25,1 1992 22.13 35;

Osszes tevékenység 71,3 l 127,5 ; 1oo,o § 1oo,o

Nettó termelés

Növénytermelés. . . . . . . . 3,2 114,3 24,8 21.9

állattenyésztés . . . 3.8" 152.0 22,1 26.0

Mezőgazdasági termékek . . . 7.0 132.1 46.9 479

Egyéb alaptevékenység . . . . 2.9 1036 24.8 19.9

Alaptevéke nység. . . 99 1222 71 ,7 67,8

Alaptevékenységeh kivüli tevé—

_" kenység _mi_; . . 1_L__' . ___ 4.7 1469 28.53 322

Összes tevékenység 14,ó 129,2 100.0 100,0

A mezőgazdasági termelés a viszonylag jól jövedelmező ágazatokban nőtt.

ahol az árak vagy a termelés (értékesítés) növeléséhez nyújtott támogatások ked- vezőbbek voltak: gabona-, napraforgó-. tej-, vágómarha— és vágósertés-termelés.

Azoknak az ágazatoknak a termelése — tömegtakarmányok, juhászat -— amelyek- nek biológiai—műszaki megújítását a fejlesztési kampányok idején (amikor bő- vebben volt fejlesztési eszköz) elmulasztották, vagy éppen már nem jutott a fej—

lesztésükre, visszaszorultak. Jelentősen csökkent a hetvenes évek termeléséhez ké- pest a munkaigényes kertészeti kultúrák termelése. A nagy munkaigényen kívül a

(4)

AZ ÁLLAMI GAZDASAGOK 1 125

kertészeti termékek időjárástól való függősége, szeszélyesen ingadozó termése.

valamint a piaci túlkínálat (az elmúlt években az alma, jelenleg pedig a bor érté-

kesítési nehézségei) vetették vissza a termelést.

Az ellentétes változások hatására a nyolcvanas évtized átlagában a termelés

mennyisége az 1976—1980—as évek átlagához képest az állami gazdaságokban a következőképpen alakult:

-—- 10 vagy több százalékkal magasabb a napraforgó. a búza. a kukorica. a silóku—

korica, a vágómarha, a vágósertés és a tej termelése;

— növekedett, de 10 százaléknál kisebb mértékben a hal— és a tojástermelés;

—- 10 vagy kevesebb százalékkal csökkent a cukorrépa. a gyep, a gyümölcs, a vágó—

baromfi termelése;

—— 10 százaléknál nagyobb mértékben csökkent a burgonya, (: lucerna és a szőlő ter- mésmennyisége.

Az állattenyésztés fejlődése gyorsabb volt a növénytermelésénél, és a juhá- szat kivételével nem volt visszafejlődő ágazat. lgy e főágazaton belül az arányok kevésbé változtak, mint a növénytermelésben. A sertéságazat megtartotta vezető

helyét, és némiképpen nőtt a szarvasmarha—tenyésztés aránya. A növénytermelés—

ben szembetűnő a gabona és a napraforgó ágazat térnyerése, és körülbelül ugyanilyen mértékű az évelő ültetvények szerepének csökkenése (mintegy 9 szá-

zalékpontos).

2. tábla

A növénytermelés és az állattenyésztés szerkezete

Az 1981. évi áron számított bruttó termelési érték

az 1976—1980.

, az 1981—1987. évek átlagában évek

Ágazat ; átlagában

. .. 011976—1980.

m'll'wd évek a főágazat százalékában

fo'in'f százalékában

Növénytermelés . 14,9 103,5 100,0 100,0

Gabonafélék és hüvelyesek. 7,5 117,2 50.3 44.4

ipari növények 1.8 138.5 12,1 9.0

Burgonya . O,1 33,3 0.7 2,1

Szálas és lédús takarmányok 1.5 88,2 10.1 11.8

Zöldségfélék . 0.3 50,0 2.0 4,2

Gyümölcsök 1,5 83,3 10,1 12,5

Szőlő . . 1.4 70,D 9.4 139

Állattenyésztés 18,7 108,7 100.0 100.0

Szarvasmarha . 5.4 118.8 30,5 27,9

Sertés . . . . 7.4 108,8 39.6 39,5

Juh 0.5 71,4 2.7 4.1

Baromfi . 4,6 1095 246 24.4

Nem elhanyagolható volument képvisel az állami gazdaságokban az egyéb alaptevékenység, melynek bruttó termelési értéke 1987-ben már meghaladta a nö- vénytermelését. Többféle tevékenységfajtát sorolnak ide: borfeldolgozás. takar- mánykeverék-előállítás, vetőmag-kikészítés, erdőgazdálkodás, mezőgazdasági szolgáltatás. Az egyéb alaptevékenység volumene a korábbi időszakokban igen

gyorsan bővült, a nyolcvanas években kevésbé, lényegében a mezőgazdasági ter-

mékek termeléséhez hasonlóan.

(5)

1126 SZABÓNE DR. MEDGYES! ÉVA

A nem mezőgazdasági termelés

A korábbi ídőszakoktól eltérően a nem mezőgazdasági termelés jelenleg már

jelentősebb főágazata az állami gazdaságok termelésének. mint a szövetkezete—

kének. E tevékenységi kör fejlesztésében a szövetkezetek jártak elől, az állami

gazdaságok — más gazdálkodói magatartásukkal ellentétben —— követték a szö—

vetkezeti példát. A termelés összetétele (élelmiszeripar, egyéb ipar. építőipar. ke-

reskedelem stb.) azonban sajátos. Az alaptevékenységen kivüli termelés több mint

felét az élelmiszer-feldolgozás adja. További több mint egynegyedét az egyéb ipari tevékenység, amelynek egy része kapcsolódik az élelmiszer—gazdasághoz. A szövetkezetek nem mezőgazdasági tevékenységében az ipari bedolgozás a leg- elterjedtebb.

A termelés szektoronkénti különbözősége az alábbiakkal magyarázható:

— az állami gazdaságok nagyobb mérete, egy-egy ágazat nagyobb termékvolumene kedvező feltételeket teremt az élelmiszer-feldolgozó kapacitások folyamatos kihasználá- sához;

- a nem mezőgazdasági termelés fejlesztése az állami gazdaságokban a szövetke- zetit követte. amikor már előrevetítette árnyékát az ipari termékelőállítás. bedolgozás, szol- gáltatás esetlegessége, a megrendelő ipari vállalattól való függősége;

— az élelmiszer—feldolgozás az ipari bedolgozáshoz képest eszközigényes, az állami gazdasági beruházásoknak 40 százaléka hosszú évek óta a nem mezőgazdasági termelés fejlesztését szolgálta.

Emellett a nagyobb vállalati méret és a beruházások magasabb színvonala elősegítette a fejlesztési eszközök koncentrálódását, nagyobb. korszerű élelmiszer- feldolgozó kapacitások létrehozását. A nem mezőgazdasági termelés részesedése

1987-ben

a bruttó termelésből . . . 40.7, a munkaerő létszámából . . . . . . . . 42,6.

az á—ilóeszközökből . . . 20.0, a beruházásokból . . . 25.6.

a vállalati nyereségből . . . 45.9 százalékot tett ki.

3. tábla

Az yaigpievékenységen kivüli termelés szerkezete

Az 1981. évi áron számított bruttó termelési érték

! az 1976—1980.

az 1981—1987. évek átlagában ! évek

Ágazat § átlagában

. .. l 011976—1980. l az alaptevékenységen

m'l'twd ; évek kívüli tevékenység

; form! iszázalékában ; százalékában

Élelmiszeripar . . . 13,9 l 213.8 ! 55,4 l 51,6

Egyem; - — ztó—6, l 2200 elámi ergé-,a",—

lpar . . . . . . . . . . . zo,5 l 215.s ! 81,7 § 75.11

Építőipar . . . 2.1 5 110,5 8.4 * 14,3

___ESXÉ'PM -, 2.5W r, 1925. l "azal 103

Az alaptevékenységen kívüli te— l l l l

vékenység . . . 25.1 ; 1992 l 100,0 ; 100,0

l

(6)

AZ ÁLLAM! GAZDASÁGOK

1137 Az eltérő arányok utalnak arra, hogy a nem mezőgazdasági termelés jöve—

delmezősége nagyobb, tőkeigénye kisebb, mint az alaptevékenységé. A működő

állóeszközérték és a beruházások aránya közötti rés pedig azt mutatja, hogy a

tevékenységi kör fejlesztése még 1987—ben is erőteljes volt. (A megelőző években

az összes beruházás 34—44 százaléka jutott a nem mezőgazdasági termelés fej—

lesztésére. míg 1987—ben az állattenyésztési telepek rekonstrukciójához igénybe vehető kedvezményes világbanki hitel a saját fejlesztési eszközöket az alaptevé- kenységbe terelte.)

A nyolcvanas évtizedben az ipari tevékenység fejlődött a leggyorsabban. Ezen belül az élelmiszeripari tevékenység bruttó termelése is több mint kétszeresen múlta felül az 1976—1980—as évek volumenét. A vizsgált utolsó évben, 1987—ben az élelmiszer—feldolgozás bruttó termelési értéke már meghaladta a növényter—

melését. Az élelmiszeripari tevékenység — az árbevétel alapján -— nagyrészt a hús— és a borfeldolgozásra alapozódott. Ezek adták az árbevétel kétharmadát.

További 11—11 százalékát a tartósítóipari tevékenység és az üdítő italok gyártása.

Az ipari tevékenységen kívül a hetvenes évek második felében még jelentő- sebb, évtizedünkben csökkenő volt az építőipari tevékenység. Elsősorban a saját beruházások kivitelezését. továbbá a felújítást és állagmegóvást jelentette. Mivel a nyolcvanas években az építési beruházások volumene számottevően csökkent.

így e tevékenységi kör aránya is csökkent. Az egyéb nem mezőgazdasági (szállí—

tási, kereskedelmi) tevékenység egytizedes arányt képviselt.

A termelés hatékonysága

Az állami gazdaságok gazdálkodásának évtizedünk elejéig sebezhető pontja

volt a termelés nem kellő hatékonysága. illetve a hatékonyság romlása. A gazda—

ságpolitika által is szorgalmazott iparosítás hatására az állami gazdaságokban a termelés egyre több tárgyiasult munka felhasználásával bővült. A bruttó ter- melés kiemelkedően magas növekedési ütemét nem kísérte a nettó termelés nö- vekedése. Miközben az alaptevékenység bruttó termelése —— 1960 és 1980 között -—

több mint két és félszeresére növekedett, a nettó termelés növekménye mindössze 6—7 százalékot ért el.

Az 1980—as évek alapvető fordulatát nemcsak a bruttó és a nettó termelés együttmozgása jelentette, hanem az is, hogy éppen az alaptevékenységben sike—

rült a holtmunka—felhasználás hatékonyságát javítani. Az alaptevékenységen belül az állattenyésztési főágazat holtmunka—hatékonyságának javulása volt számottevő.

és a megtérülés majdnem azonos a növénytermelési főágazat e mutatójával. (A termelőszövetkezetek növénytermelésében (: tárgyiasult munka megtérülése az ál—

lami gazdaságinál kedvezőbb, az állattenyésztésben viszont rosszabb.)

A korábbi időszakokban az alaptevékenységen kívüli termelés holtmunka—fel- használásának hányada alacsonyabb volt. mint a mezőgazdasági termelésé. Eb- ben a főágazatban azonban a hatékonyság romlott, és a nyolcvanas években már meghaladta az alaptevékenységre jellemző értéket. Emiatt a vállalati össztevé—

kenységre vonatkoztatott mutató a hetvenes évek második felének mértékéhez ké—

pest alig változott.

Ugyanezen időszakban az élőmunka termelékenysége körülbelül egyharmad—

dal javult. Az állami gazdaságokban dolgozók létszáma 1976 és 1987 között 12000 fővel csökkent. Az alaptevékenységben 25000 emberrel foglalkoztattak keveseb- bet, a nem mezőgazdasági termelés munkálatait ellátók létszáma 13000 fővel gyarapodott.

(7)

1128 SZABÓNE DR. MEDGYESiEVA

Az élőmunka termelékenysége főként az alaptevékenységben emelkedett. az;

alaptevékenységen kívüli termelés — előzőkben bemutatott -— fokozott holtmvunka? _

felhasználása a termelékenység közel egytizedes növekedését vonta maga után, * Az élőmunka— felhasználás hatékonysága a nem mezőgazdasági termelésben volt

kedvezőbb

4. tábla

A holtmunka hatékonysága

Az 1981. évi áron számított nettó és bruttó termelés hányadosa 1981—1987-ben'

Főágazat, .

'a'ékenyseg az 1976—1980. az összes

százalék évek tevékenység

százalékában százalékában

Növénytermelés . . . 21,5 ! 11o,8 ! 1049 Állattenyésztés . . . 20,3 i 140,0 [ 99.0 Mezőgazdasági termékek . . . 20,8 1233 _ 1015 Egyéb alaptevékenység . . .' . 23.D , 9ó,2 ;, 1122

Alaptevékenység . . . . 21,4 114,4 : 104,4

Alaptevékenységen kívüli E

tevékenység . . . 18.7 73,6 91,2 Összes tevékenység . . . . 20,5 101,5 ; 100,0

l

5. tábla

Azé—Iőmunka termelékenysége

Az egy dolgozóra jutó 1981. évi áron számított nettó termelés az 1981—1987. évek átlagában Tevékenység

'ezer az 1976—1980.

' évek

fennt l százalékában

az összes tevékenység százalékában

Alaptevékenységen kívüli

tevékenység 115 1095 1125

Összes tevékenység

Alaptevékenység . , . . . . i 97— 138,6 95.1

; 102 1325 100.0

Az élő— és a holtmunka—felhasználás együttes hatékonysága —- számításaink szerint — 1981—1987—ben az alaptevékenységben mintegy 20 százalékkal kedve—

zőbb volt, mint a hetvenes évek második felében. Ezalatt a nem mezőgazdasági termelés hatékonysága 4—5 százalékkal romlott, a vállalati össztevékenység együt- tes hatékonysága pedig 7—8 százalékkal javult. ,(A számítás nem a komplex haté—

konysági mutatón alapul, mert annak elemei — forgóeszközök, munkabér — nem vagy csak igen hozzávetőlegesen oszthatók meg az alaptevékenység és az alap—

tevékenységen kívüli tevékenység között. Továbbá a komplex hatékonysági mu- tató nevezőjének ,,változatlan árusítása" is bizonytalan számítás—i eredményt ad.

Az előzőkben leírt együttes hatékonysági mutató változását a termelés élő- és

holtmunka hányadának megoszlása szerint számoltuk.)

A mezőgazdasági termelés növelését és a fejlesztését mérséklő gazdasági döntések a hatékonyság szempontjából eredményesnek bizonyultak. Nem hoztak viszont ilyen egyértelmű eredményt az állami gazdaságok pénzügyi helyzete te-

kintetében.

(8)

AZ ÁLLAMI GAZDASAGOK

1129 A J'O'VEDELEM ÉS FELHASZNÁLÁSA

Az 1980-as években az állami gazdaságok —— más állami és szövetkezeti vál- lalatokhoz hasonlóan —— egyre nehezebb gazdasági környezetben működtek. A termékek széles körében változatlan maradt ugyan az állami felvásárlás garan—

ciója, azaz az értékesítés és ennek hátterében a termelés biztonsága. Egyes ter—

mékeknél viszont a korábban keresleti jellegű piac kínálati jellegűvé vált.

A mezőgazdasági termelés szabályozó rendszere elveiben változatlan maradt.

Az árakban meg nem térülő ráfordításokat a költségvetés támogatásokkal kom—

penzálta. A gazdaságok kötelezettségeinek jogcímei megegyeztek a korábbiakkal (kivéve az 1985—ben életbe lépett felhalmozási adót), mértékük azonban jelentősen emelkedett.

Árak, támogatások, elvonások

A mezőgazdasági termékek felvásárlási árának emelkedése 1980 és 1985 kö—

zött kisebb volt az ipari eredetű termelőeszközök áremelkedésénél, így az agrár—

olló nyílott. A két termékcsoport áremelkedése közötti rés valamivel nagyobb 10 százalékpontnál. Az 1986—1987. évi ármozgások ezzel ellentétesek voltak, így a vizsgált utolsó évben, 1987—ben az áremelkedések mértékei közelebb kerültek egy—

máshoz.

Az árak 1980 és 1987 közötti változása

Megnevezés (553233)

Mezőgazdasági termékek . . . 131,0 Ebből:

növényi termékek . . . 137,4 állati termékek. . . .125.3 Nem mezőgazdasági eredetű

termelőfelhasznála'sok . . . 138,5 Mezőgazdasági beruházások . . . 144,4

Az adatokból kitűnik, hogy az árváltozások — ha kisebb mértékben is, mint a hetvenes évek második felében — rontották a mezőgazdasági termelés jövedelme—

zőségét. A mezőgazdasági termékek egészére vonatkozó árindexnél kedvezőbb volt az állami gazdaságok termékeinek árváltozása, ami egyrészt termelési struk—

túrájukból, másrészt a termékek jobb minőségéből fakadt.

A költségvetésből és más címeken az állami gazdaságoknak nyújtott támo- gatások évi összege a nyolcvanas évtizedben 6—7 milliárd forint körül volt. kiug—

róan magas 1987-ben, ekkor 8,5 milliárd forint. Az állami gazdaságok a támoga—

tásokhoz termelési (értékesítési) teljesítményük, közvetlen exportjuk alapján, ked—

vezőtlen adottság címén. adóelengedés formájában, kemikáliák beszerzésekor.

mezőgazdasági célú beruházásaik megvalósításához juthattak hozzá. Bár a támo- gatás elnyerésének feltételei a termelőszövetkezetekével azonosak voltak. a magasabb termelési, beruházási színvonal miatt az állami gazdaságok —— egy dol—

gozóra vetítve — több támogatást kaptak. mint a közös gazdaságok.

A támogatáshoz hasonlóan a kötelezettségek — egy dolgozóra jutó —- ösz—

szege is magasabb volt az állami gazdaságokban, mint a szövetkezetekben. Kü—

lönbséget csupán az jelentett, hogy mig a támogatások évi összege — az 1987—es évet kivéve — kiegyenlített volt, az elvonásoké évente növekvő. 1987-ben a 7 évvel korábbinak 226 százalékát. 13 milliárd forintot ért el.

(9)

1130 SZAgoNE DR. MEDGYESl EVA

A kötelezettségek — a támogatásokkal szemben — a vállalati össztevékeny—

séget illették, míg a dotációk szinte kizárólag a mezőgazdasági tevékenységet.

(Kivétel a földadó, valamint a nem mezőgazdasági termelés után fizetett terme-

lési adó.)

A kötelezettségeknek mintegy 70 százalékát a következő három adó (járu-

lék) tette ki: az élőmunkát terhelő társadalombiztosítási járulék és keresetszabá-

lyozási adók; a nyereséget terhelő adó; az igénybe vett hitelek kamata (az adott

és a kapott kamat különbözete).

Az áron kivüli beavatkozás. a támogatások és elvonások egyenlege a nyolc—

vanas évtized elején vált negatívvá az állami gazdaságok számára.

6. tábla

Támogatások és elvonások

A folyó áron. milliárd lorlntban számított

Év támogatási

támogatások elvonások 103343).

többlet (——)

1980 . . . 6.4 5.7 —l—0.7

1981 . . . 7.0 6.5 —l—0.5

1982 . . . 6.6 7.7 —1.1

1983 . . . 5.8 9.0 —-3.2

1984 . . . 5.4 10.6 -—-5,2

1985 . . . 5.8 10.9 -5.1

1986 .. . . 6.8 11.1 ——4.3

1987 . . . 8.5 12,9 —4.4

Megjegyzés. E támogatások tartalmazzák a költségvetésből folyósított dotációkat, továbbá a ke- mikáliák beszerzéséhez — nem közvetlenül a mezőgazdasági termelőknek. hanem a forgalmazó szemeknek

—— adott kedvezményt. ezen kívül az adóelengedéseket. a biztosítási térítéseket. Az elvonások a költség- vetésbe befizetett adókon kivül magukban foglalják a kamatterheket és a biztosítási dijakat.

198149 a mezőgazdasági termelést több támogatás segítette. mint amennyi a vállalati teljesítményt terhelő kötelezettség volt. A befizetési többlet az utóbbi évek átlagában 4—5 milliárd forint körüli volt. és egy dolgozóra jutó értéke meg—

haladta az évi 30000 forintot.

Jövedelmezőse'g, fejlesztés

A nehezedő gazdasági környezet az állami gazdaságoknál is kiváltotta a vál—

lalati tartalékok feltárásának szükségességét, a költségtakarékos gazdálkodást.

a termelési szerkezet átalakításának kényszerét. Ez a termelés biológiai. technikai folyamatainak alapos ismeretén felül megkövetelte a pénzügyi szemléletet, a jö—

vedelmezőség elsődlegességét. Ennek a követelménynek eddig az állami gazda- ságok jobban eleget tettek. mint a szövetkezetek.

A nyolcvanas évtizedben a vállalati eredmény (a nyereség és a veszteség kü—

lönbözete) növekedése lépést tartott a termelési költségekével (a szövetkezetekben

nem). A költségarányos nyereség ezért a vizsgált évtizedben — évenként némi hul—

lámzással —— 7,5——8.5 százalék között volt. Évente 2—3 állami gazdaság zárta vesz- teséggel gazdálkodását.

A költségvetés jövedelemközpontositó intézkedései miatt a növekvő összegű nyereség csökkenő hányada maradt az állami gazdaságok rendelkezésében.

(10)

AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK '

1131

A nyereséget terhelő adók összege 1980 és 1987 között háromszorosára nőtt.

1980—ban még az állami gazdaságok nyereségének alig több mint egyharmadát

vonták el adók formájában (nyereségadó, városi és községi hozzájárulás, kere—

setszabályozási adók. felhalmozási adó). Ez a hányad 1987-re kétharmadra emelkedett.

A termelés költségei, eredményei

%

780

760

740

120

700

'*'-— ferme/áw'lóWse'g

s —— ,

ű ——— fred/very

--- Vál/ahh" rende/kezési eredmény

őő

maa ' 7987 ' 7982 ' 7983 ' 7.984 ' 79.95' 7985 ' 7937

Az állami gazdaságok rendelkezésében maradó nyereség nominális összege a nyolcvanas években évi 2,5 milliárd forint körüli volt. ennél magasabb (3 mil—

liárd forint) csak 1984-ben és 1986—ban. A bruttó termelés. a termelési költségek -— folyó áron számított —— mintegy 70 százalékos növekményét, a hatékonyság ja- vulását a felhasználható nyereségtömeg stagnálása kísérte. A nyereség reálér—

téke (beruházási javakban és azok 40 százalékot meghaladó áremelkedésével

számolva) erősen visszaesett.

A gazdasági szabályozás az állami gazdaságoknál is lényegesen leszűkítette

a vállalatok mozgásterét, a kiemelkedő teljesítmények elismerésének. a fejleszté—

seknek a lehetőségét. A nyolcvanas évek átlagában a beruházások volumene há- romnegyede volt az 1976—1980-as évekre jellemző fejlesztéseknek, holott a beru- házásoknak a hetvenes évtized erőteljes fejlesztései miatt minden korábbinál na—

gyobb állóeszköz-állományt kellett (volna) pótolniuk. illetve bőviteniük. A beruhá- zások nem pótolták a selejtezéseket, így következett be, hogy az állóeszközök bruttó értéke (a nullára leirt, de még üzemben tartott eszközök értéke nélkül) a nyolcvanas évek második harmadában csökkent. A nettó érték fogyása (az avult- ság fokozódása) pedig az egész évtizedre jellemző volt.

Az eszközállomány. a fejlesztések volumenének csökkenése önmagában nem riasztó. Sőt ebben a periódusban szinte törvényszerűen emelkedik az eszközök

hatékonysága. A fejlesztések visszaesése azért elgondolkoztató. mert igen idő—

(11)

1132 SZABÓNE DR. MEDovEsi EVA

szerű lett volna az idáig alacsony hozamú ágazatokat (például tömegtakarmány- termelést) felzárkóztatni a többiek színvonalához. Továbbá a mezőgazdaság mű- szaki ellátottságának az élenjáró országokhoz viszonyított elmaradása a termelési eredmények leszakadását is maga után vonja, valamint az állóeszközök pótlása egyidőben válik esedékessé.

További gondja a pótlás—bővítés folyamatának, hogy az egészében is elég- telen fejlesztés különösen a mezőgazdasági célú eszközökre mondható el. Követ—

kezetes az a vállalati magatartás, hogy a nyereség 45—48 százalékát hozó nem mezőgazdasági termelésbe fekteti be a rendelkezésre álló fejlesztési eszközök—

nek — több év átlagában — mintegy 40 százalékát. Ez a nyereséghányadnál ugyan kisebb. de a működő állóeszközérték arányánál kétszeresen nagyobb. Ennek ha- tására a mezőgazdasági célú beruházások volumene az évi amortizáció volume—

nének háromnegyed részét érte el, a nem mezőgazdasági termelésben ugyane—

zen hányados 2,5-szeres értéket mutatott a nyolcvanas években.

*

Az állami gazdaságok működésének tapasztalataiból megállapítható, hogy egyre halványodik az alapításukkor megjelölt kettős cél: a mezőgazdasági ter—

melésben való példamutatás és az árutermelés növelése. A mezőgazdasági ter—

melés korábbi növekedési üteme erőteljesen csökkent, és kisebb volt. mint a me—

zőgazdaság bármely más termelőegységeiben. A hozamok több mint ezer mező—

gazdasági termelőszövetkezet átlagában megközelítették, egyes ágazatokban

meghaladták az állami gazdasági eredményeket. A mezőgazdasági termelés fej- lesztése nemcsak a nehezebbé vált gazdasági környezet és a romló jövedelmező- ség hatására vált kevésbé vonzóvá, hanem a túlkínálat szervezett levezetésének akadozása. (: perspektivikus célok kitűzésének halogatása miatt is.

Az állami gazdaságok termelésében növekvő szerep jutott a nem mezőgaz—

dasági tevékenységnek, elsősorban az élelmiszer—feldolgozásnak. Termelési volu—

mene 1987-ben már nagyobb volt, minta növénytermelésé.

Az élőmunka termelékenysége számottevően. a holtmunka hatékonysága alig javult. A mezőgazdasági termelés ráfordításainak együttes megtérülése mintegy 20 százalékkal kedvezőbb volt 1981—1987-ben, mint a hetvenes évtized második felében. A hatékonyság javulását. a költségtakarékos gazdálkodást nem kísérte a gazdaságoknál maradó nyereség összegének növekedése. A költségvetés a nye- reség növekvő hányadát elvonta. Emiatt. továbbá a kamatok emelkedése. a be—

ruházásokhoz nyújtott állami támogatások csökkenő összege következtében a fej- lesztések visszaestek, a mezőgazdasági célú eszközök egyszerű újratermelése sem valósult meg.

TÁRGYSZÓ : Mezőgazdasági üzem.

PE3l-OME

ABTOp nccnenyet Asmkeime ammeKTuBi—íocm musora uoaemecmneunoro rpyna, peH—

TaőeanOCTH u paeaums s rocxosax. OSpaLuaeT BHHMBHMe Ha TO, uTo B Teuenue ucrekmeü ueraepm Beka cenbcxoxosnücraeunme Kooneparuabi cnenoaanu aa xossücmeHHbiM nose- AGHeHeM rocxosos OÖHHHO no ucreueHl—m HeCKoanHX net.

Ha ocnoeanm nponcmenumx a BoCbMMAecaTble ronbi nepeMeH a xoesücmosar—mu rocxosos a 6yAyLu,eM s cenbcxoM xosnücrse Mona-lo paccuwrbraa'rb Ha YMGPEHHble TeMan pocra nponsaoncraa, anaumenbuoe pasaume HeceanKoxoanücmeHi—lbix Aemensnocreü, cnepmueanue Kanuranosnomenuü H npnopuret npomaosa'rpa'ruoro xoesücraoeanus.

(12)

AZ ÁLLAM! GAZDASAGOK

1 133

SUMMARY

The authoress analyses the changes in productivity, rentability and development of live labour and capital in state forms. She directs attention to the fact that in the last guarter of this century the economic behaviour of state farms was followed by that of co—

operatives, usually with a delay of few years.

Taking into account the changes in managing state forms in the 19805 one may reckon in the future with a lower growth rate of production, with significant development of non—agricultural output, with shortcuts in fixed capital formation while giving emphasis to low—cost solutions in forming.