AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK NAGYUZEMI JELLEGE
SZABÓ JÓZSEFNÉ
Az állami gazdaságok tevékenysége mindinkább megfelel a szervezésük alkalmával kitűzött céloknak. Termelésük színvonalát tekintve valóban példa—
mutató nagyüzemek, és tennelésfejlesztő hivatásukat (minőségi vetőmag— és szaporítóanyag-termelés, tenyészállat—utánpótlás stb.) is mindjobban betöltik.
Termelési eredményeik meghaladják a más szektorban elért hozamokat, nö—
Vénytermelési hozamaik 15—30, az állati termékeké 40—50 százalékkal maga—
sabbak a termelőszövetkezetek eredményeinél. A növénytermelés és az állatte—
nyésztés hozamai szempontjából nemzetközi összehasonlításban is versenyké—
pesek, például a kukoricatermelés átlaghozamai megközelítik, egyes években meghaladják a nagy kukoricatermelő államokban —- az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban —— elért eredményeket. Megjegyzendő, hogy a fejlett mezőgazdasággal rendelkező és az intenzív termelésben hosszú múltra visszatekintő nyugat—európai országok hozamait nem érik el.
Az állami gazdaságok azonban a növénytermelés és az állattenyésztés ked- vező naturális eredményei ellenére sem gazdálkodnak jövedelmezően. Az utóbbi években termelésük értéke ugyan emelkedett, de ezzel majdnem azonos mér—
tékben, egyes tényezők tekintetében növekvő mértékben emelkedtek a ter- melési ráfordítások is. A termelési ráfordítások minden évben magasak voltak.
Különösen magasak a költségek az állattenyésztési és az állati termékek ter—
melése terén, ahol az önköltség meghaladta a felvásárlási árat. Az állami gazda—
ságok a gazdálkodási feltételek biztosításához évről évre jelentős támogatást kaptak az állami költségvetésből. Az állami támogatás a veszteségek megtérí-
tésére, illetve a nyereségbefizetés egy részének elengedésére, az állóeszközök
amortizációjából a beruházási hányad befizetése alóli mentesítésre, az elemi kár"megtérítésére és az ,,árkie'gészítésre" terjedt ki. Árkiegészitést egyes termékek -—- például rizs, zöldség, oseösemőtej, gyapjú, vágómarha — termelésének ösz- tönzésére kaptak a gazdaságbk. Gazdálkodási eredményük -—— a kedvezmények levonásával és a befizetett adók figyelembevételével —— veszteséges. (Lásd az
1. táblát.)
A gazdálkodás eredményét két tényező határozza meg, egyrészt a tenmékek
árszinvonala, másrészt a termelési ráfordítások. Ezek közül az első, az árak
színvonala és alakulása 'a gazdálkodás technológiájától, az üzem tevékenységé- től független tényező. Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági termékek ára alacsony a mezőgazdaságban felhasznált iparcikkek árához viszonyitva, és alacsony a' szomszédos népi demokratikus országok mezőgazdasági áraihoz képest is. A ter—', melői árak változtatása azonban igen körülményes, számos egyéb gazdaságpoli—'2 4 8
SZABÓ JÓZSEFNÉ.
tikai intézkedést követel, és nem utolsó sorban a fogyasztói árak színvonalát is"
érintheti.
1. tábla Az állami gazdaságok eredményeinek alakulása
1959. I 1960. 1961. 1962. 1963.
Megnevezés
évben (millió forint)
Vállalati eredmény ... 4— 18 4- 288 4— 564 4— 222 4- 435
Állami támogatások ... — 780 — 874 — 872 —— 656 -— 808 Eredmény állami támogatás nélkül. . . — 762 —- 586 —— 308 —— 434 —— 373
A jövedelmező gazdálkodás megteremtésének útja tehát a takarékosság
és e téren az állami gazdaságoknak jelentős tartalékaik vannak. Ahhoz,, hogy a jelenleg érvényes árak mellett nyereségessé váljanak, költségeiket 2—3százalékkal kell csökkenteniük. A továbbiakban azokkal az üzemi-problémák—
kal foglalkozunk, amelyek —- véleményünk szerint —— e cél elérését eddig akadályozták. Elsősorban az állami gazdaságok szervezetét vim—gáljuk, melynek gyakori változtatása hátráltatta az üzemi szervezet megszilárdulását és a több
évre érvényes termelési jelleg kialakulását, bár ezeknek hatása a költségekre
közvetlenül nem mérhető. Részben a gazdaságok többszöri átszervezésének következménye, hogy nem alakult ki mindenütt nagyüzemi gazdálkodásra alkal—mas összefüggő terület, ami a szállítás, az irányítás költségeit szükségtelenül megnövelte. Az állatok és az állati termékek önköltségét pedig az is növelte,
hogy a több száz millió forintos beruházásokkal üzembe helyezett férőhelyek
egy része nem korszerű, felszereltsége hiányos, gátolja az okszerű takarmányo—zás megvalósítását és a munkatermelékenység emelését, "mert sok esetben még
egyszerű munkamegosztást sem tesz lehetővé. '
. A GAZDASÁGOK SZERVEZETE
Az egyik idetartozó kérdés az állami gazdaságok irányításának, a gazda?—
ságok belső üzemi szervezetének problémája. A gazdaságok irányító szerveit l949—től 1960—ig többször változtatták. A jelenlegi helyzet csak 1961 elején alakult ki. E szerint a gazdaságok irányító szerve az Állami Gazdaságok Főigaz—
gatósága, illetve területi igazgatóságai, s csupán 6 állami gazdaság tartozik más főhatóság felügyelete alá. A felső vezetés változásával párhuzamosan évről évre sor került a gazdaságok összevonására is. 1952 végétől, amikor 501 állami gazda—
ság működött, 1962 elejéig a gazdaságok uszáma 217—re csökkent. A területi és szervezeti megszilárdulás éveinek a gazdaságok jelentős részénél tehát csak az 1962—1963—as esztendők tekinthetők, amikor sem a gazdaságok irányítását, sem az egyes üzemek gazdálkodási feltételeit nem szervezték át. Nyilvánvaló, hogy a vezetés gyakori változása, mely több ízben személyi cserékkel is járt a gazda—
ságokban, és az évenként ismétlődő összevonások, hátráltatták a hosszabb időre érvényes üzemi szerkezet kialakulását és a szervezeti megszilárdulást. ' A termelés szakosításának, az egyöntetű minőségű, nagy mennyiségű ter—
mék előállításának önköltségesökkentő hatása közismert. A mezőgazdaság állami szektorában is kialakultak már olyan speciális termelési jellegű nagy—*
üzemek, mint a halgazdaságok vagy a kertészeti profilú gazdaságok. Az állami
gazdaságok egy részében azonban mégmindig igen sokféle termény és termék—.
előállításával foglalkoznak. A szétaprózottetermelést' jellemezte példáulaz is, hogylSBI—ben kukoricát 7,,bnrgonyát 30,: Cukorrépát 38, napraforgót 20, gazda—f
AZ ÁLLAMI GAZDASAGOK NAGYUZEMI JELLEGE 249
ságban termeltek 50 kat. holdnál kisebb területen. A hagyományos formákhoz való ragaszkodás mutatkozott meg az állati termékek termelésénél is. így ——
szintén 1961—ben — 13 olyan gazdaság foglalkozott marhahizlalással, amelyek-—
nél az évi ráhizlalt súly 100 mázsa alatt volt, és 27 sertést hizlaló gazdaságnál sem érte el a ráhizlalt súly a 100 mázsát; 8 állami gazdaság 10 tehénnel, 5 gaz—
daság pedig 100 tyúknál kevesebbet tartott. E gazdaságokban egy tehén évi tejhozama, illetve az évi tojáshozam csak fele volt az állami gazdaságok átlagos hozamának.
Számításaink során kísérletet tettünk annak megállapítására, hogy az állami gazdaságokban a növénytermelés és az állattenyésztés Végeredményéből egy-egy ágazat milyen mértékben részesedik. Ezt a vizsgálatot az ágazatokra részben összevonva végeztük el, és kiterjesztettük az értékesítésre, vagyis az árukibocsátásra és a hozamokra egyaránt. A profil jellegét pedig a 40, illetve 50 százalékot elérő ágazat szabta meg. Vitatható, hogy a vizsgálatunk céljára alkalmazott összevont ágazatok, a különböző ágazatok társítása a legelőnyösebb profilt jelenti—e, továbbá az is, hogy a profil jellegét meghatározó 40, illetve 50 százalékos minimális részesedés nem tartalmaz—e maximális követelményt.
E fenntartások előrebocsátásával azonban megállapítható, hogy a 2. táb—
lában szereplő ágazatok részesedése a gazdaságok többségében sem az értéke—
sítés, sem a hozamér'ték alapján nem érte el a profil meghatározójaként előirt értéket, ami azt jelenti, hogy az állami gazdaságok jelentős részének 1961-ben
nem volt kialakult profilja.
2. tábla
Az állami gazdaságok megoszlása, termelési irány szerint 1961-ben
A növénytermelés és az állattenyésztés összes
értékesítéséből [ hozamából
Ágazat a felsorolt ágazatok részesedése legalább 40 százalékos 50 százalékos * 40 százalékos
Gaázdaságok száma
Gabona—, rizs-, kukoricatermelő . . . . 7 2 11
Iparinövény- és zöldségtermelő ... 3 l ——
Gyümölcs- és szőlőtermelő ... 27 18 ' 24
Szarvasmarha-tenyésztő ... 68 19 8
Sertéstenyésztő ... 23 l 1 9
Juhtenyésztő ... 3 2 2
Baromfitenyésztő ... 2 ' 2 2
Profil nélküli ... 128 206 ' 205
V Összesen _ 261 261 261
Gazdaságok megoszlása (százalék)
Gabona-, rizs—, kukoricatermelő . . . . 2,7 0,8 4,2
Iparinövény- és zöldségtermelő ... l,2 (),4 —
Gyümölcs- és szőlőtermelő ... 10,3 6,9 9,2
Szarvasmarha-tenyésztő ... 26,1 7,2 3,1
Sertéstenyésztő ..._ ... 8 ,8 4,2 3,4
Juhtenyésztő ... l,1 0,8 0,8
Baromfitenyésztő ... 0,8 0,8 0,8
Profil nélküli ... 49,0 78,9 , 78,5 Összesen 100,0 100,0 ' 100,0
'—Megjegyzés. A tábla a halgazdaságok adatait nem tartalmazza,
250 sero .r'ozszmz
Az üzemen belüli irányítás is többször változott. A gazdálkodás belső szer- vezetét első ízben az 1952. évi 66. számú miniszteri utasítás szabályozta, mely szerint a gazdaságok két, egymástól független vezetési és termelési egységre tagozódtak: növénytermelő üzemegységekre és állattenyésztő farmokra. Ez a szervezeti forma nem biztosított a növénytermelés és az állattenyésztés között
kellő összhangot, ezért 1955 elején az üzemi szervezetet újból szabályozták,
üzemegységi formát alakítottak ki. 1958 januárjában —— az állami gazdaságok első üzem—statisztikai megfigyelése idején —— egy gazdaság átlagosan 3 üzem—
egység-gel rendelkezett, és ezek területe átlagosan 1300 szántóegység volt. Az üzemegységek a termelés sokféle ágával foglalkoztak önálló gazdasági egysé—
get képeztek, amihez sok esetben nem rendelkeztek a szükséges nagyságú és összetételű területtel, állatállománnyal, épületekkel és felszerelésekkel. A tema—- lés az üzemegységean középüzemi méretű volt, ezért a következő években a vezetés új formáit keresték, és néhány gazdaságban központi irányítású ágazati formára tértek át. Az új szervezeti forma a centralizált vezetést, a gépek és egyéb termelési eszközök nagymértékű központosítását vonta maga után.
Az ágazati vezetési elv a gazdaságokban különbözőképpen valósult meg, és az eddigi évek tapasztalatai nemigazolták e vezetési forma eredményességét.
Az ágazati vezetés és az ezzel járó centralizáció anyagi-műszaki feltételei a gazdaságok többségében még nem voltak meg. Ugyanez vonatkozik a gazda—- .ság—összevonásokkal kialakított nagygazdaságokra is. Az a törekvés, hogy nagy területű és nagy állatállományú, koncentráltabb termelőerőkkel rendelkező nagyüzemeket hozzanak létre, helyesnek mondható, de csak abban az esetben, ha ezek a gazdaságok valóban rendelkeznek a centralizált vezetéshez szükséges összefüggő területtel, koncentrált és szakosított állattenyésztő telepekkel, ele- gendő közép- és felsőfokú végzettségű szakemberrel és a nagyüzem adta lehe—- tőségeket ennek megfelelően ki tudják használni.
3. tábla
Az állami gazdaságok átlagos üzemnagysága az 1959—1962. évek végén
Az egy gazdtságra jutó
Az állami ., a álló. íorgó- k65
, . osszes sz mos- m mun -
Év 933301; terület állat létszám
(kat. hold) (darab) eszköz (ezer forint) (fő)
1959 ... 351 4931 897 27 422 26 550 460
1960 ... 333 5260 1005 33 899 29 071 473
1961 ... 271 6723 1326 46 043 37 534 535
1962 ... 217 8444 1684 64 867 48 217 709
l l
A koncentráció azonban még nem bizonyítja a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségét. A terület és az állatállomány szétszórtsága ugyanis az egy gazda—
ságra jutó adatokból nem állapítható meg. Ezért az állami gazdaságok területé—
nek tagolódását és az állatállomány telepenkénti elhelyezését külön kívánjuk vimgálat tárgyává tenni. Az adatok nagy része az 1961. december 31—én végre—
hajtott üzemstatisztikai megfigyelésből származik, és nem tartalmazza a hal—
gazdaságok adatait, melyeknek üzemi szervezete igen eltérő. Az azóta eltelt időben valószínűleg változások következtek be, a területek rendezésénél és az új állatférőhelyek létesítésénél is számolta—k az adottságokkal. Változásokat hozott
AZ ÁLLAMI GAZDASAGOK NAGYUZEMI JELLEGE 251
az állami gazdaságok szervezetében az 1962. január 1—i hatállyal végrehajtott gazdaságösszevonás, melynek során 54 állami gazdaságot megsm'intettek, illetve más gazdaságokba olvasztották be.
A FÖLDTERULET TAGOLTSÁGA
Az állami gazdaságok 1,826 millió kat. holdon, az ország összes területének 11,3 százalékán gazdálkodnak. Területük 1952 végéig nagymértékben növeke—
dett, azóta a földterület növekedése jórészt a területrendezésekkor juttatott föl- dek átvételéből adódott. Az összes területnek több mint egyharmadán 14000 kat. holdnál nagyobb területű üzemek gazdálkodnak.
A területtagosítások eredményei ellenére is megállapítható, hogy a föld—
terület rendezésekor nem használták ki eléggé azokat a lehetőségeket, amelye—
ket a mezőgazdaság szocialista átszervezése nyújtott. így fordulhatott elő, hogy 1961-ben, amikor a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá váltak, és ami—
kor önkéntes földoserékkel minden gazdaságban megoldódhatott volna a terü—
leti szétaprózottság problémája, néhány állami gazdaság területi viszonyai igen rendezetlenek maradtak. Több gazdaság területe 20—30 községre, illetve 3 megyére is kiterjedt, 100—120 kilométeres körzetben gazdálkodtak.
1961 közepén 1559 község határában működött állami gazdaság. Egy gazda—
ság területe átlagosan 7 községre terjedt ki, a négy évvel azelőtti 4 községgel szemben, ami a nagyobb gazdaságok kialakitásának természetes velejárója.
Az elmúlt években végrehajtott átszervezések azt eredményezték, hogy csök—
kent azoknak a községeknek a száma, amelyekben több üzemnek van területe, bár még 1961-ben is 218 ilyen község volt az országban.
Az állami gazdaságok területe 1961 végén 2383 olyan összefüggő területtag—
ban feküdt, amelyet idegenek által üzemeltetett ingatlan határolt. A tagosítá—
sok és földrendezések következtében javultak a tagoltsági viszonyok, a terület—
tagok átlagos nagysága jelentősen növekedett,
4. tábla
Az összes földterület menoszlása tagnagyság szerint
(százalék)
A teriilettagok nagysága 1954. 1958. 1961.
(kat.. hold) június 15. január 31. december 31.
1 ! !
—— 500 ... 29,1 i 22,7 ; 10,2
501 — 1000 ... ! 16,1 § 13,2 ; 10,2
1001 — 3000 ... 26,2 § 33,6 34,1
3000 — ... 28,6 30,5 45,5
Összesen 100,0 1 00,0 100,0
Átlagos tagnagyság (kat. hold) . . . . 197 ; 269 754
A tagosítások eredménye az ország különböző vidékein eltérő volt. Leg—
rosszabbak a tagoltsági viszonyok —- részben a földrajzi helyzetből következően
—— Nógrád és Zala megye állami gazdaságaiban, ahol a tagok átlagos területe 60—70 százalékkal kisebb volt az állami gazdaságok országos átlagánál. (Lásd
az 1. ábrát.)
Egy gazdaság területe átlagosan 9 tagból állt, de 6 gazdaság 50-nél több
tagú, idegen tulajdonú ingatlannal szétválasztott területen gazdálkodott. A na—gyobb gazdaságok tagoltsági viszonyai lényegesen előnyösebbek voltak, mint a kisebb területű gazdaságoké. A 2000 kat. holdnál kisebb területű gazdaságokban
2 52 * SZABÓ Jozssm
az átlagos tagnagyság 185 kat. hold, míg a 20 000 kat. hold feletti összterülett—el rendelkező gazdaságokban 5036 kat. hold volt. A gazdaságok felének területe 1—5 tagban feküdt, és az összes területnek mintegy fele 3000 kat. hold feletti tagokból állt. (Lásd az 5. táblát.)
1. ábra. Az átlagos tagnagyság megyénként 1961. december 31-én
*500 507—7000 7007- k a f. !; a / o'
5. tábla Az összes földterület megoszlása a tagok száma szerint 1961. december 31-én
Összes földterületből
' Au
A terűlet- l,(mágek 500 kat. 501 — 1000 1001 — 3090 3000 tagra??—
tagok Száma hold m' kxn. hold Összesen ság
száma alatti kat. holdas feletti (kut.
' h ld
tu gok területének aránya (százalék) O )
1 — 5 ... 134: 2,4 5,0 26,0 66,6 100,0 2146
6 —— 10 . . ., ... 64 8,5 9,7 39,8 42,0 100,0 1126,
l 1 — 20 ... 35 15,9 18,5 45,3 20,3 100,0 588
21 és több ... 28 — 37,6 19,3 32,9 10,2 _ 100,0 186
Összesen 261 10,2 10,2 34,1 45,5 100,0 754
A gazdaságok összes területének mintegy kétharmada szántó volt, így az összes terület tagoLtsági viszonyai a szántóterületi táblák méretét is meghatároz—
ták. Az összes területhez hasonlóan a szántóterületi táblák területe is a nagyobb szántóterülettel rendelkező gazdaságokban volt magasabb, 1961 Végén a szántó-—
terület átlagosan 59 kat. holdas táblákból állt.
AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK NAGYUZEMI JELLEGE 253
6. tábla A szántóterület tagoltsága a gazdaságok szántóterületének nagysága
szerint 1961. december 31- én
51—100 ! 101—500 !
goklfat. W 530'áíat. 133808
. 0 0 0 0 *e *
Éií'ifóáííglet GÉZZÉÉÉ'WL alulin kat. holdas felüliu Összesen 11. Eygág * t
. (hála)
táblák területének aránya (százalék)
-- 3 000..E'É25113 43.53 34,0 19,6 3,2 lO0,0 41
3001 —— 5 000. 31,7 37,8 28,9 1,6 lO0,0 56
5 001 — 10 000. 29,5 34,0 30,8 5,7 100,() 58
10 000 — 11,4 18,8 49,4 20,4 100,0 103
Összesen 26,6 30,2 34,3 8,9 100,0 59
A szántóföldön termelt növények száma 'az utóbbi években lényegesen csök—
kent. 1955-ben a gazdaságok 90 százaléka, 1961-ben már csak egynegyede foglal- kozott 20—nál több növény termelésével, de még 1961—ben is 21 olyan gazdaság volt, amelyeknél a termelt növények száma meghaladta a 26—ot.
A szántóföldi növények területi elhelyezésénél nagy területű, egy növény—
nyel hasznosított és egyöntetűen művelhető tömbök kialakítására törekedtek.
A főbb növényeket —— kenyérgabona, takarmánygabona, kukorica, silókukorica, cukorrépa és évelő pillangósok —— átlagosan 39—65 kat. holdas tömbökön ter—
melték.
7. tábla
A főbb növények tagoltsági adatai 1961 —ben
51—100 101—200 !
50 kat. ___—"m 200 kat. Átlagos
hold hold tömb-
Növény alatti kat. holdas ] feletti Összesen nagyság
, lgoldi
tömbben levő vetésterület aránya (száZalék)
Öszi búza, tavaszi búza, rozs . 32,7 33,1 19,6 14,6— 100,0 54 Öszi árpa, tavaszi árpa, zab . 43,7 33,9 lő,/le 6,0 ) 100,0 45
Kukorica. ... 25,1 27,3 20,1 27,5 100,0 65
Silókukorica ... 48,6 33, l 1 l,2 7, 1 1 00,0 39
Cukorrépa ... 46,4 37,7 15,0 0,9 100,0 43
Lucema, vöröshere ... 39,0 35,6 17,2 8,2 lO0,0 47
A termelt növények önköltségét a töm-bösítés mértéke is befolyásolta. Azok—
ban a gazdaságokban, amelyekben a kenyérgabonát és a kukoricát 100 kat.
holdnál nagyobb tömbökön termelték, az önköltség 23 forinttal volt alacso—
nyabb, mint az 50 kat. holdnál kisebb tömbökön termelő gazdaságokban. A töm- bök területét a növények vetésterületének nagysága határozta meg. Ahol na—
gyobb területen termelték a vizsgált növényeket, ott nagyobb összefüggő töm—
bök kialakítására volt lehetőség. (Lásd a 2. ábrát.)
A szőlő- és gyümölcstermelés koncentrálódott. Mind a szőlő—, mind pedig a gyümölcsös területek nagy része olyan gazdaságokban volt, amelyekben e mű- velési ágak területe meghaladta a 200 kat. holdat. Az átvettrföldterületeken korábban kialakult művelési ágak miatt azonban még 1961-ben is 37' gazdaság-
254 ' SZABÓ nmanmnüe
nak átlagosan csupán 4 ket. hold gyümölcsöm volt, és 22 gazdaságban a szőlő—
terület nem haladta meg az 5 ket. holdat. A szőlőterület átlagosan 8 kat. hol—
das, a gyümölcsös terület pedig 27 kat. holdas táblákból állt. A szőlőterület közel,
egynegyede 10 kat. holdnál kisebb táblákból állt, a gyümölcsös terület túlnyomó raze 1—0—100 kat. hold közötti táblanagyságú volt. (Lásd a 8. táblát.)2. ábra. A főbb növények átlagos tömbnagysága és összes vetésterülete 1961-ben
47/ayw fóhbnagysáy [%%/May 80
_ írzibzíza favaszíózíza hoz.: /
70 * -—— űsziáppa, farasziár'pcz Má ' 0—0 Künn/ba
W—m—nwmmm
50 0—0 lucerna [rókák/bene , '.4
40
51) 20 10
:! . . ' .
*?00 ("07 '— 400 407-600 607—800 807—
Vrfésfefrű/e/ fifa/5 bold)
a. tábla A szőlő— és gyümölcsös terület tagoltsága
1961. december 31-én
Szőlő— ] Gyümölcsös
Táblanagyság (kat. hold)
terület; százalékos megoszlása
—10 ... %e !
7,4 11— 50 ... ... 27,9 , 37,6 51— 100 ... 18,4 21,8 101— 200 ... _. . . . 15,4 17,2 201—500 ... ....*.. ... ... 10,5 15,0500 —— ... 4,5 LO
Összesen 100,0 ] 00,0
A szőlőterület tagoltsága legkedvezötlenebb Veszprém, Vas és Békés megyé-
ben. E megyékben az átlagos táblanágyság mindössze 1, illetve 2 kat. hold volt.
Hasonló a helyzet a gyümölcsösöknél is!: Békés megyében 6 kat. hold, Veszprém megye állami gazdaságaiban 9 kat, hold volt a gyümölcsös terület átlagos tábla—
nümmm '
AZ ÁLLATÁLLOMANY ELHELYEZÉSE
Az 1963. évi állatszámlálás idején— az ország szarvasmarha—állományának 12,8, sertésállományánaak 12,0, juhállományának közel 30 százaléka az.— állami- gazdaságokban volt. A gazdaságokállatállománya 'az 1959—1963. években vala——
AZ ÁLLAMI GAZDASAGOK NAGYUZEMI JELLEGE 255
mennyi állatfajnál növekedett, ennek megfelelően javult az állatsűrüség. 1963——
ban száz kat. hold mezőgazdasági területre 22,7 számosállsat jutott, ami maga- sabb az onszágos átlagnál. Az állatállomány elhelyezésére több százezer férő- helyet építettek. A gazdaságok megalakulásától 1963 végéig üzembe helye-
zett férőhelyek száma —— a juh kivételével —— minden állatfajnál megha—
ladta az elhelyezendő állatok számát. A tervszerűtlen építkezések és távlati elképzelések hiánya következtében azonban az állatállomány egy részének meg- felelő elhelyezése ma is problémát jelent. Az új létesítmények egy része ugyanis nem ott épült, ahol az állatállomány volt, továbbá a férőhelyek járulékos felsze- reltsége és az egy épületben elhelyezhető állatok kis száma nem felel meg a nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek.
A rendelkezésre álló istállókban 19 000 szarvasmarha-, 75 000 sertés-, 12 000 ló—, 48000 juh— és 996000 baromfiférőhely volt kihasználatlan annak ellenére, hogy 1961 végén az állatállomány egy részét szükségférőhelyen tartották. Külö- nösen nagy volt a szükségférőhelyen elhelyezett állatok aránya a Szolnok megyei állami gazdaságokban: juuhállományuk 36,4, sertésállományuk 21,9, szarvas—
marha—állományuk 17,4 százalékának nem volt megfelelő férőhelye.
9. tábla Férőhely—ellátottság az állami gazdaságokban
Rendeltetés szerinti ' Szükségférőhelyen el- üresen álló 'ővghplvek helvezett áll.- tok száma férőhelyek
szám:; :z a"; tállománv százalékában
Állat 'n]
1958. 1961. 1958. 1961. 1958. 1961.
január 31. december 31. január 31. decemberSl. január 31. december 31,
Szarvasmarha ... 105,3 97,6 5,9 9,9 ll,2 7,5
Sertés ... l46,6 98,4 4,5 ll,7 51,1 10,1
Ló ... 111,2 138,2 8,5 12,4 19,7 50,6
Juh ... 89,3 85,7 18,2 20,8 ! 7,5 6,5
Baromfi ... 230,8 l42,5 5,3 , 18,1 1 136,1 bO,5
l ! l
; i
Az új épületek egy részének mérete is kifogásolható. A tehénistállóknak ugyanis 40 százaléka, a hízómarha—istállóknak közel fele 50 férőhelyesnél kisebb volt. Az egy istállóban elhelyezett tehenek és hízó marhák átlagos száma mind—
össze 59 darab volt. Ennél is kedvezőtlenebb a hízó sertések elhelyezése: egy szálláson átlagosan 166 hízót, tehát kevesebbet, mint amennyit egy dolgozó a norma szerint gondozhalt, tartottak 1961 végén. Nyilvánvaló, hogy ezekben az istállókban a nagyüzemi munkaszervezés elveit nem lehetett érvényesíteni, és a járulékos beruházásokkal való rosszul értelmezett takarékosság vagy a beruhá—
zásak halogatása miatt az istállók felszereltsége sem kielégítő. Különösen vonat—
kozik ez a kis állatállomány befogadására alkalmas épületekre, amelyekben a vízzel és villannyal ellátott férőhelyek aránya jóval kisebb az állami gazdasá—
gok átlagánál. (Lásd a 10. táblát.)
Az állattenyésztő telepek szétszórtságát a hagyományos gazdálkodás meg—
követelte, mert a talaj termőerejét jórészt csak istállótrágyával pótolták, és a vonóerőt csak a lova. — és az ökörfogatok adták, ami a nagyobb távolságra tör- ténő takarmányszállítást igen körülményessé és költségessé tette. Jelenleg azon—
ban a kis állatállományú, a gazdaság központjától, a műúttól,*és a vasútirako- * dót'ól távol eső, vegyeshasznosítású telepek fenntartása vagy esetleges bővítések semmiképpen sem indokolt. Ezeken a telepeken az állategészségügyi helyzet és"
256 _ * ' amo maset—NB
a munka termelékenysége sem kielégítő, továbbá az állatgondozók szociális es.
kulturális ellatása sem megnyugtató.
' 10. (tábla
Az istállók felszereltsége 1963. december 31—én
Vagy villannyal, És?;iáliíá
vagy vízzel sem vízzel
Megnevezés
nem rendelkező férőhelyek az összes férőhely számlékában
Tehénistálló ... IO,7 1,8 Növendékmarha-istálló . . . ; 55,5 27,7 Sertésfiaztató ... 42,6 14,1 Sertéshizlalda ... 36,8 k IOA
A telepek nagyobb része 1961—ben a gazdaság köZpo'ntjától több mint 10' kilométerre feküdt, néhány esetben igen távol a műúttól és a vasúti rakodótól, ami ;az állati termékek, vágóállatok elszállítását is költségwsé tette.
, : u. tábla
Az állattartó telepek" távolsága a műúttól és a vasúti, rakodótól. 1961. december 31—én
[ A telepek megoszlása (százalék)
Távolság , a vasúti "
(kilométer) a műuttól . rakodótól
mért távolságuk szerint
.— 1 ... ,. ; 30,ö ! 2,4
l —- 3 ... ,_ ; ... 49,1 24,1 4 — lO ... 18,9 46,6
Összesen ] 00,0 ] 00,0
' Allattattó telepnek tekintettük az állami gazdaságoknak minden olyan különálló üzem—
részét, amelyik a legközelebbitől egy kilométernél távolabb feküdt, és állatállománya volt.
A gazdaságok állatállománya-kat 2600 telepen helyezték el. Egy gazdaság átlagosan 10 telepen, 24 gazdaság 20—nál több telepen, a Hortobágyi Állami Gazdaság pedig 60 telepen tartotta állatait. Az állattenyésztő telepek állatállo- mánya sok esetben igen alacsony volt, 752 telepen, a telepeknek közel 30 száza—
lékán az állatállomány átlagosan csak 24 számosálletot tett ki. 238 telepen a hízósertag 145 telepen a növendékmarha—, 110 telepen a tehénállomány kisebb volt egy dolgozó gondozási normájánál.
A másik probléma a telepek szakositásának kérdése. E tekintetben sem mondható, hogy a gazdaságok vagy irányító szerveik minden tekintetben kellő körültekintéssel jártak el. A telepek nagy része ugyan már egy állatfaj tartá—
sára és tenyésztésére specializálgdott, egyharmaduk azonban két vagy több állatfajt tartott, és 28 olyan telep volt, amelyen 4, illetve 5 állatfajt he—
lyeztek el. (Lásd a 3. ábrát.)
Ma már azonban nemcsak az a cél, hogy egy telepen például kizárólag szarvasmarha—tenyésztés folyjék, hanem az is, hogy egy telepen egy—egy állat—
faj egy, esetleg két egymáshoz kapcsolódó termelési irányával -——- például vagy tehenészettel és borjú—neveléssel, vagy marhahizlalással _— foglalkozzanak
Az ÁLLAMI GAZDASAGOK NAGYUZEMI JELLEGE 257 .
E tekintetben az állami gazdaságokban kedvezőtlenebb a helyzet, mint az állat-; — fajok elhelyezésénél. A telepeknek mintegy fele szakosított csak az állatfajon, ' belüli hasznosítási mód szerint egy termelési irányra, és még a sok teleppel:
rendelkező gazdaságokban is gyakori, hogy egy—egy telepen háromnál több.
hasznosítási mód található. (Lásd a 12. táblát.)
3. ábra. Az állattartó telepek szakosítottsága 1961. december 31—én
7
o till:), ;
% Z á/effajr
%% 5 fapf
; fésfóáb
[sak gés/vmf fan/*
587
259
12. tábla
A telepek szakosítottsága 1961. december 31-én
A telepek aránya (százalék), ahol
A gazdaság ! Telepek
telepeiuek 2 és kevesebb 3—4 5 és több száma
száma ! összesen
hasznosítási mód van
— 8 ... 55,1 27,9 17,0 100,0
9 —- 15 ... 68,6 23,2 8,2 100,0
16 -— 30 ... 73,6 20,5 5,9 100,0
31 —— ... 73,4 22,4 4,2 100,0
Összesen 67,1 23,6 9,3 ! 1oo,o
*
Összefoglalva megállapítható, hogy a jövedelmező gazdálkodás megterem- tésének, a költségekkel való takarékosságnak eddigi útjai nem bizonyultak min- í'aen tekintetben helyesnek. Ehhez elsősorban a termelési feltételek stabilitását
kell biztositani. Az utóbbi két évben -— 1962—1963-ban —— ugyan már nem haj—
tottak Végre átszervezést, de ez mindössze a termelési ciklus kétszeri változatlan ,megismétlését jelentette. A jövőben is célszerű ezen :az úton továbbhaladni, és
ebből következik, hogy sem az üzemek irányítását, sem az egyes gazdaságok
gazdálkodási körülményeit nem helyes változtatni. A további összevonások tehát nagyobb termelőegységek kialakítása a jelenlegi műszaki felszereltségetfigyelembe véve nem indokolt. Az üzemek belső szervezetét tekintve a központi
irányítású ágazati vezetést mindaddig nem lehet általánosan bevezetni, amíg anyagi és személyi feltételei létre nem jönnek. Az üzemi szervezet változatlanul hagyásával és okszerű területrendezésekkel már a közeljövőben mindenütt meg-valósulhat a nagyüzemi gazdálkodás területi előfeltétele. A népgazdaság erő- forrásait a távlati tervek ismeretében kell elosztani, és biztosítani kell, hogy az
3 Statisztikai Szemle
258 SZABÓNÉ: AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK' NAGYUZEMI mmG§—"'*
állattenyésztő telepek helye, járulékos beruházása és a telepeken elhelyezett"
állatállomány nagysága lehetővé tegye a korszerű állattenyésztési módszerek"
alkalmazását. Az üzemi adottságok szem előtt tartásával az állatállomány kon—$
centrálását és a telepek szakosítását is célszerű megoldani. ' ' *
';
PESIOME
Comacuo BblBOlIaM asropa llOXOllHOCTb rocvnapefmeunux xosnücm HBCMOTpH Ha ónaro—
npunmue npouosonc—reennue pesynbram eme ne nenne'rcn ynonne'roopmenbnoü. Hpmuu'r erom aB'rop vcma—rpueaer B npoeenennoü !; npomnon nenoc'ra'roano oöocnoeanuoü peoprana—
aaunu rocxosoa. Comacno ero mnenmo T. u. Teppmopnanbnue npennocunxn xpsmnoro xosnücma — npn coxpanennn Huneumeü BHVTpeimeü nponsnoncmesuoü aprannsaunn —,_
momno 651110 65: oőecneumb nyi—em oőocuo'saunoro Teppmopuanbnom nepeyc'r'poücmal Bneupenne coepemennux meTonOB B oönacm munoruooonc'rna öbmo Öbl oönerueno HYNM paunonanbuoro pasnemenm! muaomononuecxuxmepm 14 apopmnponanua coo'me'rcmymmeü sennwnu HOI'OJIOBbSI.
SUMMARY
The author states that despite rtheir favourable output results the ren'tability' of the state farms is not "satisfactory at present. The reason therefor lies in the"
reorganizations that had been carried out in the past and had not been based on sound policies. According to her opinion the so—called regional prereguisite of the large—scale farming might be secured by carrying out a' reasonable regional rear—r rangement. The internal farm management should be maintained. The introduc—
tion of up—to—date methods in animal husbandry could be promoted by a reason- able location of animal stock—breeder settlements and by developing a satisfactory size of the five-stock.
