A mezőgazdasági üzemek fejlődése, 1949–1964 (II.)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A MEZÖGAZDASÁGI UZEMEK FE-JLÖDÉSE (n.)

(1949—1964)

DR. FAZEKAS BÉLA

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek után, melyeknek fejlődését, gazdál—

kodásának eredményeit tanulmanyom első részében (a Statisztikai Szemle 1966.

évi 1. sz. 3—28. old.) ismertettem, a következőkben az állami gazdaságok kialaku—

lásával, fejlődésével, főbb eredményeivel, az ,,egyéb gazdaságok", vagyis az állami vállalatok, intézmények, tanácsi gazdaságok, a kisegítő és az egyéni gazdaságok termelésével, végül pedig a mezőgazdasági termékek felhasználásá—

nak kérdéseivel foglalkozom.

AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK KIALAKULÁSA ÉS FEJLÖDÉSE

Hazánkban a felszabadulás előtt is működtek állami költségvetésből gazdál—

kodó kincstári birtokok. Közülük néhány — mint például a mezőhegyesi, a bábolnai, a kisbéri, a kmnpolti stb. —— nemzetközi hírnévre tett szert. Az állami uradalmak összes területe mintegy 60—70 000 kat. holdat tett ki. Feladatuk elsősorban az állami ménesek fenntartása, apaállatok nevelése és vetőmagter—

melés volt. A kincstári birtokok állattenyésztése a földesúri és az egyházi nagy—

birtokokhoz képest magas Színvonalon állott, és jelentős szociális terheik, vala—

mint sok általános költségük ellenére általában jövedel mezően működtek.

A földreform után az állami birtokok a mezőhegyesi, a bábolnai és a kis—

béri ménesbirtokok megmaradt 38000 kat. holdnyi területén kezdték meg a gazdálkodást. Majd fokozatosan állami kezelésbe kerültek olyan —— többnyire a községektől, utaktól távol fekvő gyenge minőségű —— földek is, amelyekre a földreform soran a parasztság nem tartott igényt. Ezek a területek egyházi, iskolai, továbbá az át- és kitelepítés során állami tulajdonba került földekkel gyarapodtak, majd azzal, hogy az állam Debrecen városától 52 évre bérbe vette a Hortobágyot. így a különböző állami intézmények és vállalatok birtokában levő terület 1948 végére mintegy 100 000 kat. holdra növekedett. Indokolt volt e területeken vállalati rendszerben működő állami gazdaságokat szervezni.

A Gazdasági Főtanács 1949. január l—ével életre hívta az Állami Mezőgazda—

sági Központot, amely állami vállalatokká szervezte a régi állami birtokokat

és az állami kezelésbe került szétszórt földeket.

Az új szervezetben rendkívül gyorsan nőtt az állami gazdaságok száma és területe.,Főleg a kötelező terménybeszolgáltatási rendszer és a vele kapcsolatos adminisztratív intézkedések hatására a parasztság által felajánlott és elhagyott földeket vették művelésbe. Ezek a területek általában igen elaprózottak, kizsa-

116 ( DR. eszeme— sam

voltak, rossz minőségűek voltak. Az átvett ingatlanok egy részét emiatt az állami gazdaságok csak ideiglenesen művelték. A nagyarányú területnövekedés

következtében néhány év alatt (1949—től 1953—ig) a gazdaságok száma közel , 500—ra nőtt, mezőgazdasági területük pedig megközelítette a jelenlegi kiterje- ' dést. Lehetőség nyílt arra is, hogy területüket még tovább növeljék, aminek

párt es állami határozatok vetettek gátat. Igy állami gazdaságaink részesedése

az ország mezőgazdasági területéből több mint egy évtizede lényegében válto—

zatlanul 12—13 százalék. Hasonlóan alakult néhány más szocialista országban is az állami gazdaságok aránya a vetésterületből: Csehszlovákiában 15, Lengyel-

országban 12, Romániában 14 száz alék. Lényegesen kisebb Bulgáriáb an és _a Német Demokratikus Köztársaságban (6,4%), és mintegy háromszoros arányú.(41%)a

Szovjetunióban.

A nagy területnövekedés nem járt együtt a termelés egyéb eszközeinek

felhalmozásával. Hosszú évekig a földterület sem volt nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas a már említett szétszórtság miatt. Utóbbin tagosításokkal igyekeztek segíteni. 1950 és 1954 között négy ízben volt jelentősebb tagosítás, aminek következtében a területtagok átlagos nagysága 48 kat. holdról 197 kat. holdra

nőtt. A földtagoknak mintegy 40 százaléka azonban még ezután is 10 kat. hold-f

nál kisebb parcellákból állott. 1953—ban az akkori 489 állami gaZdaság területe

8600 tagban feküdt (1961. december 31—én már csak 2383 tagban). Meg kell

jegyemi, hogy a tagosítás elsősorban a termelőszövetkezetek érdekében történt, és csak azokban a községekben érintette az állami gazdaságokat is, ahol a ter-' melőszövetkezetek ügye megkívánta. Ahol tagosítottak, ott összevonták az állami gazdaságok földjeit is. A területek jelentős része azonban továbbra is sok község határában és az üzemi központoktól gyakran igen távol feküdt.

1955-ben mindössze 65 gazdaság (472 közül) területe volt egy—egy községben, ugyanakkor 46 gazdaság földjei tíz vagy több községhez tartoztak. Utóbbi gaz—i—

daságokban a többinél mintegy 5 százalékkal kisebbek voltak a költségre jutó hozamok, 56 százalékkal magasabb volt az igazgatási költség, és a termés kétszer akkora hányada tűnt el, mint az összevont területű gazdaságokban.

A területek rendezése 1954 után 1958—ig csak csekély mértékben haladt előre, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezése idején meggyorsult, és 1961 végéig -— részben a tagosítások következtében, részben azért, mert a kisebb táblák egy részéről az állami gazdaságok a temnelőszövetkezetek javára lemond- tak —— kialakultak a korszerűbb gazdálkodásra alkalmas földtagok.

13. tábla Földtagok megoszlása és az átlagos tagnagyság alakulása az állami gazdaságokban

A(földtagok számának Összes területének

Tam-nagyság megoszlása (százalék)

(kat. hold) :

1954. 1958. 1961. 1954. 1958. 1961.

VI. 15. l 1. 31. l XII. 31. VI. 15. ! I. 31. l XII. 31.

— 10 ... 40 30 14 1 1 0

11 — 50 ... 23 29 21 3 3 1

51 — 100 ... ll. 11 10 4 3 1

101 -— 500 ... 17 18 24 21 16 8

501 — 1000 ... 5 5 11 16 13 10

1000 — ... 4 7 20 55 64 ' 80

Összesen 100 100 100 100 100 100

Átlagos tagnagyság (kat. hold) — — — 197 269 754 _

Ar MEZÖGAZDASÁGI UZEMEK

l 1 7 A iagosítások során viszonylag nagy tagokba egyesítették a földeket, de a földtagok egymástól és az üzemi központoktól való távolságát alig csökkentették.

A nagy távolságok még ma is drágítják a gazdaságok termelését. A földek szét—

szórt-ságára jellemző, hogy a gazdaságok 10 százalékának területe átlagosan több mint húsz községre terjed. A nagy távolságok megnehezítik a munkaszer—

vezést, az ellenőrzést, a géppark megfelelő szétosztását és kihasználását. Mindez növelőleg hat a termelési költségre. Azonos adottságú termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat összehasonlítva megállapítható, hogy 100 kat. hold termőterületre számítva az állami gazdaságokban mintegy 28 százalékkal több a gazdaságon belüli gépi szállítás, mint a termelőszövetkezetek közös gazdasá—

gaiban.

A földek gyenge minőségén főleg az segitett, hogy a nagyarányú földfel—

ajánlások (elhagyások) idején (1949-től 1954—ig) a rendelkezésre álló területek között válogathattak az állami gazdaságok. A jókat megtartották, a rossz föl—

deket 1—2 évi hasznosítás után továbbadták. A később (főleg a szocialista át- szervezés alatt) végrehajtott földcserék következtében is javult az állami gazda- ságok földjeinek minősége. Sokat javított a földek termékenységén az is, hogy az elhanyagolt szántókat rendszeres műveléssel és talajerőpótlással többé- kevésbé rendbehozták. Ezeken kívül-1950 és 1964 között mintegy 400000 kat.

holdon végeztek különböző módszerekkel talajjavítást. A felsorolt okok követ- keztében ma már az állami gazdaságok rendelkeznek az ország legjobb termő—

területeive]. 1965 közepén —— Somogy és Szolnok megye kivételével ——- minden megyében magasabb volt az állami gazdaságok szántóinak kataszteri tisztajöve—

delme, mint a megyei átlag. Az országos átlagnál pedig közel 8 százalékkal voltak jobb minőségűek az állami gazdaságok szántóföldjei.

A terület fokozatos növekedése az ötvenes évek első felében, később a tago- sítások, majd a nagyüzemi termelés kialakítása, a gazdaságok számának gyara- podása stb. számos olyan szervezeti intézkedést tettek indokolttá, amelyek rész—

ben a gazdaságok irányítását, részben a belső működést érintették. Az átszervezé- sek nem minden esetben erősítették a gazdaságokat, mert túl gyakoriak voltak, az eszközök és a személyi állomány nagyarányú mozgásával jártak.

A gazdaságok irányitó szerveit hosszú időn át csaknem minden évben átszer—

vezték:

,,1949. január 1—én 19 — majd később 45 —— nemzeti Vállalatot szerveztek az

Állami Mezőgazdasági Központ irányítása alatt. — —

1950. január 1—én megalakultak az állami gazdaságok megyei központjai (19), ugyanakkor a felső irányítószerv a Földművelésügyi Minisztérium keretében alakult

Alla—mi Gazdaságok Igazgatósága lett.

1951—ben számos állami gazdaságot átadtak más minisztériumok részére (kisér—

leti—, tan— és célgazdaságokat).

1952. január 1—én az állami gazdaságok többsége az újonnan alakított Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériuma — ezen belül öt termelési igazgatóság és 26 tröszt ——- irányítása alá került (22 kiemelt gazdaságot közvetlenül az Állami Gazdasá—

gok és Erdők Minisztériuma irányított).

1953. februárjában a trösztöket megszüntették és az igazgatóságok számát 5—ről 13—ra emelték.

1953. augusztusában az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériuma megszűnt, a gazdaságokat a Földművelésügyi Minisztérium Állami Gazdaságok Igazgatósága főigazgatóságán belül 12 termelési igazgatóság irányította. ,

1954. november l—ével megalakult az Állami Gazdaságok Minisztériuma (ÁGM) 15, illetve később 16 igazgz-zitóságga1."g

9 Adatok. és adalékok a népgazdaság fejlődésének tanulmányozásához, 1949—1955. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, 1957. 230. old.

*1 18

DR. FAZEKAS am ;

_ 1957—ben ismét megszűnt az Állami Gazdaságok Minisztériuma. Feladatát a Földművelésügyi Minisztériumban szervezett Allami Gazdaságok Főigazgatósága,

vette át, amely 16 (később 15) igazgatóság segítségével végzi munkáját.

1960 és 1962 között megvalósult az állami gazdaságok egységes irányítása az Állami Gazdaságok Főigazgatósága alatt. A megelőző években általában csak a gaz,—

daságok kétharmada tartozott az Állami Gazdaságok Főigazgatósága (illetőleg ennek elődszervei) alá. A gazdaságok egyharmadát 5—6 más minisztérium és főhatóság irányította. 1962 óta a gazdaságok 95 százaléka egy szervezethez kapcsolódik; Az egységes vezetés megteremtésével egyidejűleg számos gazdaságot egyesítették. A lege több önálló állami gazdaságunk 1954-ben volt (494). Számuk az összevonások követ—

keztében fokozatosan, l960—tól kezdve gyorsabban csökkent. 1964 végén 216 gazda—

ság működött. Átlagos összes területük elérte a 8220 kat. holdat. Az átlagon belül igen nagyok az eltérések. A Hortobágyi Állami Gazdaság például 74000 kat. holdas, 'a Lajta—Hansági közel 50000 kat. holdas, a Bajai, a Középüszaá es a Bolyi 25000 kat.

holdnál nagyobb, ugyanakkor a legkisebb állami gazdaság területe alig haladja meg az 1500 kat. holdat, néhány — szintén az állami gazdaságok közé tartozó —-—- tangaz- daság összes területe pedig csupán 5—600 kat. hold. A felső— és középfokú irányító szervek átszervezése csaknem minden esetben érintette az egyes gazdaságok üzemi szervezetét és működését is. Ezenkívül néhány esetben a gazdaságok teljes belső átszervezését külön is elrendelték. 1952-ben a gazdaságokban növénytermelő és ál—

lattenyésztő üzemegységeket — mint egymással csupán laza kapcsolatban levő ter—

melési és vezetési egységeket —- szerveztek. Ezt 1955—ben új, üzemegységi szervezet

——-—_ valamennyi ágazattal foglalkozó legkisebb termelőegység -— váltotta fel. 1961 óta számos gazdaságban központi irányítású ágazati formára tértek át.

A gazdaságok központi vagy középszintű irányításában bekövetkezett szer- vezeti változásokat, összevonásokat gyakran követték az egyes gazdaságok veze—

tésében személycserék. Például az 1954—ben vezető beosztásban (igazgató, agro—

nómus, üzemegység-, brigádvezető, főkönyvelő) dolgozóknak több mint a fele a következő négy év alatt kicserélődött. Egy 1958—ban végzett megfigyelés alap— _

ján az is megállapítható volt, hogy a gazdaságok igazgatóinak eseréjével szinte

azonos mértékben cserélődtek a többi vezetők is. Az új igazgatók tehát 'a régi vezető beosztású dolgozókat általában leváltották. A vezetés gyakori változásá—

ból következő nehézségeket növelte, hogy az első néhány évben a vezetők tekin—

télyes hányadának nem volt megfelelő szakmai felkészültsége. (A személycserék

egy része emiatt történt, ami kétségkívül kedvező következmennyel járt.)

A szervezeti és irányításbeli bizonytalanság mellett 'az állami gazdaságok területe évekig túlméretezettnek bizonyult azokhoz a termelőeszközökhöz ké—

pest, amelyeket a népgazdaság rendelkezésükre bocsátott. Holott az állami gaz- daságok eszközökkel való ellátása a mezőgazdaság többi szektorához képest nem volt jelentéktelen. Az első ötéves tervben például a mezőgazdaság összes beruházásainak 40 százalékát az állami gazdaságok kapták. A műtrágya köz—

ponti elosztásakor területegységre számítva 4—5—ször annyit kaptak, mint az országos átlag. Vásárlásból és saját szaporulatból gyorsan —— sőt 1951 és 1953 között túl gyorsan —— növelhették állatállományukat is. A gazdaságok terület—

'növekedésével egyidejűen — de annak arányaitól elmaradva —- megkezdődött

a növénytermelési munkafolyamatok gépesítése is. 1954—ben (közel 6000 trakto- ruk volt az állami gazdaságoknak. Ez azonban, figyelembe véve a munkaerő- helyzetet, nem volt elegendő. 1954 nyári időszakában például közel 16 százalék——

kal dolgoztak kevesebben, mint ahány munkásra szükség lett volna. A gépesí-

tés és a munkaerő—ellátottság hiányait egyes években az is növelte, hogy a

felső szervek —— az adottságokat figyelmen kívül hagyva — munkaigényes nö—

vények (például a zöldségfélék, a gyapot, a kapások) vetésterületének növelését rendelték el.

A MEZÖGAZDASAGI UZEMEK ' 1 19

A gyakori átszervezés és a viszonylagos túlméretezettség következményei a növények és az állatok alacsony hozamaiban és évek során több milliárdra halmozódó veszteségben mutatkoztak meg. így jellemezte ezt a helyzetet egy statisztikai jelentés: ,,Az állami gazdaságok fejlődése azokon a területeken jelentős, melyek saját munkájuktól függetlenek, mint például területnöveke—

dés, gépi beruházási terv teljesítése, de a rájuk bízott eszközöket nem használ——

ják ki kielégítően, a korábbi hibákat nem szüntetik meg."10 '

A TERMELÉS FÖBB EREDMÉNYEI AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOKBAN

Az állami gazdaságok egyik fő feladatát már 1948—ban a Magyar Dolgozók Pártjának programnyilatkozata úgy határozta meg, hogy az állami birtokokat

,, . . .mintagazdaságokká, a parasztság valóságos iskoláivá kell építeni."11 E cél—

kitűzést az állami gazdaságok lassan megvalósították, és a szálas takarmányok kivételével ma már minden fontosabb terméket illetően lényegesen felülmúlják a régi nagybirtokok és az egykori egyéni termelés és a termelőszövetkezeti közös gazdaságok eredményeit. Az egyéni gazdálkodás túlsúlya idején azonban összességükben számos cikkből későn vagy egyáltalán nem érték el az egyéni

gazdaságok átlagos termékhozamait. így a gazdaságok egy része nem vált ide-

jében példamutatóvá. A rosszul gazdálkodó gazdaságok mellett azonban számos olyan is működött, amely valóban mintaszerű eredményeket mutatott, és a nagyüzemi termelés követendő példáját nyújtotta.

Az alábbi évszámok azt mutatják, hogy az állami gazdaságokban egyes termékek termelési eredményei melyik évtől kezdve alakultak tartósan kedve- zőbben az egyéni gazdaságok átlagánál:

Termék Év Termék Év

Búza ... 1950 Szőlő ... 1955

Rozs ... 1950 Zab ... 1956

Rostlen ... 1950 Burgonya ... 1957

Tejhozam ._ ... 1950 Takarmányrépa ... 1957

Tojás ... 1953 _ Rostkender ... 1957

Gyapjúhozam . . . __... 1954 Kukorica ... 1958

Olajlen ... . ... 1954 Cukorrépa ... 1958

Árpa ... 1955

A dohány, a napraforgó, a legtöbb zöldségféle hozama a szocialista átszer—

vezés meggyorsulásáig (1959-ig) alatta maradt az egyéni gazdaságok átlagter—

mesének, a szálas takarmányok termésátlaga pedig mindmáig kisebb, mint az egykori parasztgazdaságoke' volt.

Az állami gazdaságok kiemelkedő termelési és árutermelési eredményeket csak technikai korszerűsítésük után értek el. A gépekkel, épületekkel, öntöző—

művekkel való felszerelés az 1950—es évtized második felében indult meg erő—

teljesen. Nagyarányú talajjavítás, ültetvénytelepite's kezdődött. Jelentősen meg—

javult a gazdaságok vezető beosztású dolgozóinak szakképzettség (iskolai vég-—

zettség) szerinti összetétele, megszünt a krónikus munkaerőhiány. A korszerű—

sítési folyamat —— bár teljesen máig sem zárult le —— különösen a mezőgazda—

10 A Központi Statisztikai Hivatal jelentése. Mg. 12/1951. 2. old. K'ézirat.

" Magyar Dolgozók Pártja Egyesülési Kongresszus. Az MDP országos oktatási osztályá—

nak kiadása. 200. oldal. —-— Későbbi határozatok alapján az állami gazdaságok feladata hármas feladatkörre szélesült: el kell látniok a mezőgazdaságot jó minőségű vetőmagvakkal és tenyész- állatokkal,és végül számottevőélen kell járniokárutermelésükkela termeléssegíteniökszínvonalátkellilletőena köponti(mintagazdaságoknakkészletek képzésétkellés alenniök)lakos—

ság ellátását.

120 — Dn— mamam

ság szocialista átszervezésének megindulásáig volt—gyors. 1954 és 19581;th a?

mezőgazdasági beruházásoknak több rmint 40 százalékát az állami gazdasá *

ban végezték. 1959 után ez az arány az összes mezőgazdasági beruházás

25 százalékára csökkent, mert az erőforrások jelentékeny részét ,.a termelő—191 szövetkezetek megszilárdítására kellett fordítani. A beruházott termelőeszka _, mennyisége azonban a szocialista átszervezés után sem csökkent, sőt'némilegf

növekedett. _ , , ; -, '

A korszerűsítés következtében az állami gazdaságok termelőeszközökkelívalő

ellátottsága messze felülmúlja a mezőgazclaság többi szektorának szinvonalát.

Amíg az ország mezőgazdasági területének 13 százaléka, addig a mezőgazdaság összes állóeszközének mintegy 21 százaléka az állami gazdaságoké. ' '

Az állami gazdaságoan —— területük nagyságához képest —— három_ és.

félszer annyi az új telepítésű szőlő és gyümölcsös, ötször annyi a javított talaj, **

' háromszor annyi az öntözés, kétszer annyi a műtrágyázás és másfélszer annyi,, a traktor, mint a mezőgazdaság többi (termelőszöVetkezeti, egyéni, kisegítő stb.)—, _

gazdaságában. Csupán az állatállomány nagyságát illetően azonos gari—helyzet azi-A , állami és a többi gazdaságban. A rendelkezésre álló munkaerő a sokkal ,:jnbb *,

eszközellátottság mellett is csak alig valamivel kevesebb, mint a mezőgazda— '

ság más területein. * * , * f ffi

A 19. táblában egwnás alatt látható-k —— területegységre számítva,;— ,a'

főbb termelőerők és a termelés főbb eredményeinek mutatói. Az adatok,,alaw—

ján megállapítható, hogy a területnek a termelőeszközökhöz viszonyított *ítúl—

méretezettsége —- amely az ötvenes évek első felére Volt—jellemző _— megsZünt,

és jelenleg már ellenkező irányú aránytalanság látszik a termelés technikai

színvonala és eredménye között.

19. ima Az állami gazdaságok főbb termelőerőí és termelési eredményei * * *

(1964)

A 100 kat. hold (szántó—, kart-, szóló-, gyumölosös)

területre jut

. az állami

Megnevezés ' ezen belül ,

(mértékegység) az összes — _ _ gazdaságokban

* " az állami a többi az összes ' a többi

gazdaság(ok)ban * gazdaság százalékában

Föld: mezőgazdasági terület (széntó-

_,

egység) ... 141 137 141 97 97

Állóeszköz-állomány (ezerforint) * ... 674 1078 613 1 60 1 76

Munkaerő (fö) ... 16 ' 14 16 88 88

Összes termelés (ezer forint)" ... 725 702 723 97 97

* Nemzeti jövedelem (ezerforint)" ... 330 165 354 50 47 Árutermelés (nettó, ezer forint)" ... 316 403 303 127 133

' Élőfaállomány nélkül, folyóáron.

" Változatlan árakon.

A viszonylag magasszinvonalú eszközellátottság ellenére az össztermelés lényegében akkora, mint a sokkal kevesebb eszköZzeldol—gozó többi gazdaság—

ban. Ez azzal magyarázható, hogy az állami gazdaságokban az állóeszközök

(és a forgóeszközök) alkalmazása nem eléggé hatékony. Sőt a hatékonyság az

utóbbi években csökkent is. A gazdaságok mezőgazdasági termelése ugyanis

Ab- MEZÖÖAZDASAGI UZEMEK

121

1961 és 1964 között 14 százalékkal, ugyanebben az időszakban az állóeszközök

értéke 56 százalékkal nőtt. Az állóeszközök gyenge, sőt csökkenő eredményes—

ségét részben a gazdaságok tevékenységén kívüli okok idézik elő. Az állami gazdaságok által használt termelőeszközök ugyanis viszonylag drágák a mező—

gazdasági termékelk árához képest, de drágábbak azoknál az eszközöknél is,

amelyeket a többi mezőgazdasági üzemben használnak. A további okok a belső tevékenységben keresendők. Az állami gazdaságok állóeszközeik 'kihasználásában nem kellően érdekeltek. A termelőberendezéseket teljes egészében ingyen kap—

ják az államtól, az iparhoz hasonló eszközlekötési járulékot és amortizációs hányadot eddig nem fizettek. Ebből következett, hogy a gazdaságok gyakran olyan beruházásokat is végeztek, vagy elfogadtak, ami a termeléshez nem feltétle- nül szükséges. Gyakori volt az is, hogy átszervezés vagy tervfeladat—módosítás kö—

vetkeztében feleslegessé váló állóeszközeiktől nem igyekeztek megszabadul-m'.

Végül azt is meg kell említeni, hogy sok esetben az állóeszközök megfelelő ki—

használását a járulékos beruházások hiánya korlátozta. Mindez azzal a követ—

kezménnyel jár, hogy az állami gazdaságokban területegységre számítva a meg—

termelt nemzeti jövedelem feleannyi, mint a mezőgazdaság más gazdaságai—

ban együttesen. Figyelemre méltó azonban, hogy az árutermelés viszonylagos mennyisége 33 százalékkal nagyobb, mint a többi gazdaságban.

Néhány igen fontos termék termeléséből, így kenyérgabonából, gyümölcs—

ből, tejből, gyapjúból és a 20. táblában fel nem tüntetett ipari növényekből területarányukat meghaladó mértékben részesednek az állami gazdaságok.

Ugyanakkor a lakosság ellátásában fontos burgonya—, cukorrépa—, zöldség—, szőlő—, tojásbermelésben viszonylag csekély a szerepük.

20. tábla

A főbb termékek termelése területegységre számítva

(1964)

A 100 km;. hold (szántó—, kert-, szőlő-, gyümölcsös) területre jut

Az állami

az állami (] á k

megnevezés az összes ezen belül gazdaságokban 512325"

*

a da ii az állami a többi az összes a. többi százalékábín' gazdaság(ok)ban (mázsa) gazdaság százalékában

Kenyérgabona ... 240 269 235 112 115 13

Abraktakarmány ... 460 448 462 97 97 1 1

(Széles takarmány" . . . . 195 364 169 187 215 28

'Cukorrépa ... 363 249 381 69 65 10

Burgonya ... 199 58 220 29 27 4

fÖsszes zöldség ... 154 42 171 27 25 5

Összes szőlő ... 95 48 102 51 47 12

Összes gyümölcs ... 101 121 98 120 123 25

Összes hús (élősúly) 101 116 99 115 117 112

Tojás ... 13 A 5 14 38 35 22

Tej ... 189 231 183 122 126 102

Gyapjú*** ... 108 249 86 231 288 245

* Értelemszerűen a növényeknél a vetésarány, a szülőnél a szőlőművelési ág, a gyümöl—

csösnél a gyümölcsfák (termő) aránya, az állati termékeknél az állatsűrűség.

" Évelő és egynyári növények.

*** Kilogramm.

122

DR. FAZEKAS m i * ;; Z

A fenti adatok a termelés szerkezetének különb özőségére is utalnak; Egyes

termékek nagyobb össztermését a termésátlagok növelésével (például kenyér;—

gabona, gyümölcs), másokét a vetésterület kiterjesztésével érik "el. A szálas

takarmányok kétszeres arányú vetése igen nagy területet köt le. A kat.

holdankénti hozamok emelése vagy az állati termékek mennyiségét gyarapít-f * hatna, vagy más növények nagyobb arányú termelését tenné lehetővé. " ,

Hangsúlyozni kell, hogy az egyes termékek területegységre számított ter—

melés-e csupán mennyiségi összehasonlítást tesz lehetővé. E mutatókban nem " "

jut kifejezésre az a minőségi különbség, ami az állami gazdaságok és más gaz—'

daságok termékei között az állami gazdasági termékek javára fennáll. Például a fenti összefoglaló jellegű adatok esetében a kenyérgabona a vetőmagnak tér—

melt búzát, az abraktakarmány a hibrid kukorica—vetőmagot, a sörárpát, a hűs az extrém marhát és a tenyészállatokat, a tojás a tenyésztojást is tartalmánál. ;;

1963—ban például állami gazdaságaink szántóterületüknek több mint 10 száza— ;

lékán termeltek különböző vetőmagvakat: többek között közel egy millió kat.

hold bevetéséhez elegendő búza—, rozs— és árpa—, több mint másfélmillió

holdra való kukorica-, az orszag 'vetésterületének egyharmadára elegendő napra—

forgó— stb. vetőmagot. Ezenkívül közel 500 tenyészbikát, 4000 tenyészkost, 64 000 anyajuhot, több mint 4000 kant és 17 500 tenyészkocát értékesítettek. Ezek

az állatok elsősorban a mezőgazdasági rtermelőszövetkezetek állatállományát, továbbá a köztenyésztésben tartott állományt javították. _ *

Elég széles körben ismert az állami gazdaságok közfogyasztásra értékesített

termékeinek (gyümölcs, bor, 'húsáruk— stb.) jó minősége is. Kevéssé ismert, de tény, hogy az állami gazdaságok egyes termékeinek (például álma, bor,,ghízó ' marha, sertés) lényegesen nagyobb hányada exportképes, mint a többi gazda—

ságvé. Ez, azonban az árutermelés összevont adataiból (19. tábla) nem világ—

lik ki.

A termékek közti minőségi különbségnek a termelési érték adataiban (amelyről azt mondtak, hogy területegységre számítva csaknem azonos, mint a többi gazdaságban) kellene kifejeződníe. Ez azonban nem így történik, mert a minőségi különbségek nem realizálódnak a termékekért elérhető árakban. Éppen—

ezért az eszközellátottság és a termelési érték, továbbá néhány te rmék termelési

eredményének szembeállításából nem volna helyes az állami gazdaságok munkájá—

ról ítéletet mondani, mert a szembeötlően eltérő nagyságú mutatók alapján egy—- aránt következtethetünk a rossz munkára vagy a rossz árrendszerre, vagy mind

a kettőre. ' '

Az állami gazdaságok tevékenységének elbírálásánál mind a gazdaságok fejlőf dését kísérő jelenségeket, mind termékeik mennyiségét és minőségét, mind pedig az árrendszert, amelyek révén az eredmények összefoglalóan mutatkoznak, alaposan mérlegelni kell. Mindez azonban alig áttekinthető összefonódottságban jelentkezik. Különösen a termelőeszközök Viszonylag magas és az értékesített termékek aránylag alacsony és nem megfelelően differenciált árainak ellensú—

lyozásaként adott árkiegészítések, felárak, prémiumok, dotációk és amortizá—

ciós kedvezmények stb. teszik bonyolulttá a helyzet megítélését. Kétségtelen, hogy az állami gazdaságok jelenlegi irányítási, szervezeti, termelési és árvi—

szonyai miatt a népgazdaságnak minden évben több százmilliós, különböző címeken folyósított kiadása van. Ezzel szemben tény az, hogy állami gazda—- _ságaink ma már valóban példamutatók, átlaghozamaik általában kiemelkedők és növekvő tendenciájúak. Intő jel, hogy néhány cikk -—— főleg a szálas takar—

mányfélék —— termelési színvonala megrekedt, és elmaradt mind a régi gazdasá- gok, mind a mai termelőszövetkezetek eredményeitől.

A MEZÖGAZDASÁGI UZEMEK

123

A 21. tábla a termelés több éves átlagait tartalmazza. Kiegészítésül meg kell jegyezni, hogy 1964—ben az állami gazdaságok eredményei javultak az előző évekhez képest, ami a korábbi gyengébb termések miatt (zsak kismértékben mutat- kozik meg a több éves átlagban. 1964-ben a szántóföld kb. 90 százalékán jobb átl—agtenmést értek el, mint a termelőszövetkezetek.

Mind az egykori egyéni gazdaságokhoz, mind pedig a múlt és a jelen nagy—

gazdaságaihoz képest az állam gazdaságok egy állatra jutó termékhozamai a legjobbak. Egyedül a juhonkénti gyapjúhozam kevesebb ma, mint a régi nagy- birtokokon volt. Az állati termékeket — a tojás kivételével — területarányuknál nagyobb mértékben termelik az állami gazdaságok. A tojástermelést illetően meg kell jegyezni, hogy viszonylag kevés tyúkot tartanak, de azok termelőképes—

sége kitűnő. Ugyanez állapítható meg a baromfihús-termelésről is.

21. tábla

A főbb termékekrtermőegységre jutó hozamai*

1000 Mező- Az állami gazdaságok hozama

at. 01 E (S ' 3 as g - %

kfelellti d ggal? gteÉáelÉ-i 833330]; az 2333-

nagy- ságok szovetke- a régi egyéni sági

Termék birtok zetek _ _nagy- gazda- termelő-

— ; blttOkOR ságok szövet—

1931— 1951— * 1960— 1960— kezetek

"1938 —1960 "4964 "1964 hozamának százalékában Növénytermelési termésátlagok (mázsa/kat.hold) Búza. ...

9,8 8,0 9,9 13,8 141 173 139

Árpa ... 9,7 9,3 10,4 14,0 144 151 135

Kukorica ... 12, 12,5 13,9 17,7 148 142 127 Cukotrépa ... 124,2 112,3 137,0 156,7 126 140 114 Rostkendor ... 28,0 22,5 26,8 34,2 122 152 128 Dohány ...

8,1 7,5 6,5 6,5 80 87 100

Napraforgó ... 5,3 6,3 6,0 5,2 98 83 87

Repce ... 5,1 4,9 5,1 8,1 159 165 159

Burgonya ... 4643 553 49,0 59,4 127 108 121

Paradicsom ... 65,0 76,7 79,3 122,0 188 159 154

Zöldpaprika ... 28,8 ' ' 64,9 71,5 78,5 273 121 110

Luoerna ... 24,2 25,1 16,2 17,8 74 71 110

Vöröshere ... 19,3 24,0 15,8 15,9 82 66 101 Csalamádé és Silókukorica . . . 142,8 l34,4 94,9 105,6 74 79 — 111 Szőlő** ... . 15,0 18,9*** 25,5 . 170 135

Összes gyümölcs** ... . 12,8 30,4 54,9 . 429 181 Állati tefmékek****

Egy számosállatm jutó hús—

termelés (ló nélkül), élősúly,

393 131 1 15

kilogramm ... 93 278 317 365

Egy tehén évi tejhozama, liter 2300 1722 2046 3193 139 185 156

Egy tyúk évi tojáshozama;

darab ... . 66 77 92 151 229 196 164

Egy juh évi gyapjúhozama,

kilogramm ... s,3 g,; 135) 4,0 76 ; 114, 133

! 3 ! 1

* A felsorolt 14 szántóföldi növény vetésterülete 1964—ben az állami gazdaságok szántójá—

nak 79 százalékát foglalta el.

** Termőterületre.

*** Közös és háztáji együtt.

"** A háború előtti nagybirtokok termelési adatai a 200 kat. hold feletti gazdaságok 1938.

évi termelését tartalmazzák.

; 124 DR.FAZEKAÉBELA; _ *

A. KORSZERÚ TECHNIKA ALKALMAZÁSA %AZ ÁLLAMI GAZDASAGOKBAN ,

Az állami gazdaságok termelési fölénye nemcsak abban mutatkozik meg,

hogy a termőegységenkénti hozamaik általában kedvezőbbek, mint a termelő—

szövetkezeteké, hanem abban is, hogy a tudományos kutatás által kidolgozott vagy a külföld mező—gazdaságától átvett korszerű termelőeljárásokat, módszere—

ket általában első ízben alkalmazzák. A kísérletek nagyüzemi kipróbálásával, az eredményes eljárások terjesztésével elsősorban a termelőszövetkezeti terme—

lés színvonalát emelik, emellett azonban a többi gazdaságnak is példát mutat— 1

nak (így terjedt el például a sűrűbb vetés, a hibrid növények termelése a ház-—

táji, kisegítő és egyéb gazdaságokban is). A korszerű termelési eljárások —— kü- lönösen, ha azok alkalmazása nem igényel jelentős beruházásokat vagy speciá- _ lie ismereteket -— a szocialista nagygazdaságoan Viszonylag gyorsan terjed- nek. Példa erre az intenzív búzafajták, a mesterséges termékenyítés viszonylag

gyors elterjedése.

_ A korszerű termelési technika eredményeseégének bemutatását az állami

*gazdaságoknak a többi gazdaságnál részletesebb és gondosabban vezetett nyil-

; Vámtartásai többé—kevésbé lehetővé teszik. A korszerű módszerek hatásának

Vizsgálata magyarázatot ad arra, hogy milyen eszközökkel érték el a nagyobb hozamokat, emellett a jövőbe is mutat, mert jelzi, hogy milyen eljárások és _ eszközök elterjesztése biztat a termés további növekedésével.

Előre kell azonban bocsátani, hogy a korszerű technika tényezői nem ön—

magukban, hanem a termelés egyéb körülményeivel kölcsönhatásban fejtik ki termésnövelő hatásukat. A korszerű eljárásokat leggyakrabban együtt alkal—

mazzak, például a hibrid kukoricát optimális tőszámmal termelik, műtrágyáz—

záik, vegyszerrel gyomtalanítják, esetleg öntözik is. Éppen ezért az egyes azkö—

zők vagy eljárási módok következtében mutatkozó többlethozam csupán tájé—

koztató jellegűnek tekinthető, mert rendszerint más eljárások eredményeinek a halmozódását is tartalmazza.

1. Talajjavítás

Az állami gazdaságok eddig szántójuk több mint egyhamade megfelelő nagyságú területet javítottak meg kémiai és mechanikai módszerekkel. A tago- eitások és a földoserék következtében a javított terület kisebb része elkerült a

gazdaságokból.

22. tábla

A talajjavítás eredményessége Szolnok megye megfigyelt gazdaságaiban

1957. 1958. 1059. 1960. 1961. I 1962. '1963.

A javítás éve

évi terméseredmény, gabonaegység (mázsa/kat. hold)

1958 ... . 10,6 9,3 10,9 8,9 16,3 9,8 21,7

1959 ... —— 8,3 17,8 12,5 17,7 10,9 17,7

1960 ... — — ll,6 12,2 12,2 18,2 15,2

1961 ... --— — — 10,3 ll,5 ILO 13,5

1962 ... 92 lOA —— — 8,7 9,2 10,4

1963 ... _ -— — -— — S,? 9,9

Forrás: Dr. Lukács Pál: A. talajjavítás tapasztalatai Szolnok megyében. Megyei és Városi Statisztikai Értesítő, 1965. évi 11. sz. 548. old. (Az adatok az állami gazdaságokén kivül termelő-

szövetkezeti adatokat is tartalmaznak.)

A. MEZÓGAZDASÁGI UZEMEK 125

A talajjavítások termésfokozó hatása napjainkban már nemcsak tudo—

mányos kísérlete—kkel, hanem nagyüzemi gazdálkodási körülmények közt elért eredményekkel is bizonyítható. Érdemes felfigyelni arra, hogy a nagyöbb ter——

méshozamok általában nem jelentkeznek a javítá-st követően azonnal, hanem gyakran csak 2—3 év múlva. Az elért hozamnövekedés is különböző mértékű:

néhány százalékostól százszázalékosnál is többre terjedhet. Az, hogy a többlet- hozam a javítást követően mikor mutatkozik, és hogy milyen nagy lesz, jórészt a javítás módjától és a javított területen alkalmazott agrotechnikai módszerek—-

től függ.

2. Öntözés

Az állami gazdaságok 1964-ben közel 150 000 kat. holdat -— az országban öntözéssel művelt földek egyharmadát —— öntözték. Az öntözés mintegy kéthar—

madát a legkorszerűbb esőztető eljárással végezték.

Az öntözéses termelés eredményei kedvezők, és immár több év átlagában is vizsgálhatók. Az öntözött növények átlagtermései meghaladják a szárazgaz—

dálkodás hozamait.

zs. tábla Néhány növény holdankénti termése száraz és öntözéses termeléssel

, (1962—1964. évek átlaga)

Termésátlag (mázsa/kat. hold) .. .. ..

Öntözött terület MM AZ Untam nö'ény

Növény az összes vetés nem öntözött öntözött tgggézággggtg

" ázalékábau százalékában

területen

Kukorica ... 10 17,8 20,3 114

Cukorrépa. ... 33 145,6 174,l 120

Lucerna ... 17 16,7 24,5 147

Sílókukoríca ... 12 11. S,?) 136,1 115

Az öntözés termésfokozó hatása vitathatatlan, a terméstöb-blet azonban még korántsem éri el azt a szintet, amely a korszerű nagyüzemi öntözéssel elérhető volna. Ennek egyebek közt*az az oka, hogy számos gazdaságban nem használ—

ják fel a normák szerint előírt vízmennyiséget, vagy nem a legalkalmasabb vegetációs időszakban öntöznek. Ahol az öntözési előírásokat betartják, meg—

felelően trágyáznak, műtrágyáznak, gépi munkát végeznek stb. ott kiválók az eredmények is. Ezért egyes gazdaságok az országos terméshozamokat messze meghaladó sikerrel öntöznek. 1963-ban például kukoricából a Felsőnyomási és"

a Kőrösi Állami Gazdaság több mint 40, cukorrépából a Gyulai és a Sinatelepi Állami Gazdaság több mint 320, lucernából a Derekegyházi Állami Gazdaság 64, silókukoricából az Ipolyvölgyi Állami Gazdaság 350 mamát takarított be

holdanként.12 Ezek a terméseredrnények egyediek. Az általános hozamok lénye-

gegen kisebbek, de azok is néhány — egyes növényeknél több ——-— mázsával jobbak a nem öntözött növények átlagtei'méseinél.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az öntözéssel elérhető terméstöbblet értéke

az öntözéssel is termelő állami gazdaságok átlagában nem fedezi azt a terme- lésiköltség—emelkedést, ami az öntözéssel együtt jár. 1964—ben az előbb Vizsgált

" Forrás: Jelentés az öntözés, a haltenyésztés és víztárolás 1963. évi eredményeiről. Orszá—

gos Vizügyi Főigazgatóság. Budapest, 1964. 60. old.

. 1267

DR. FAZEKAS' emma

növények termelése általában veszteséges volt; Az öntözés költsége 1—25 száza—

lékkal emelte a ráfizetést. Az önköltség-növekedésnek főleg az az oka, hogy az —

öntözés beruházásai drágák, és gyakran nincsenek meg az öntözéses tenne-lés

[komplex feltételei. * ,

3. Trágyázás, műtrágyázás

Az országban felhasznált szenvestrágya mennyisége évente kb. 20 millió tonna, aminek mintegy hatódát az állami gazdaságok használják úgy; hogy azt szántóföldjeik 17—19 százalékára hordják ki. Sem az évente rendelkezésre álló [szervastrágya mennyisége, sem a trágyázott terület nem ingadozik számottevő _

mértékben. Természetesen az egyes gazdaságok és egyes növények trágyázásán

ban igen nagyok az eltérések, de országosan és az állami gazdaságok egészét

illetően az évi szervestrágyázást szinte állandónak tekinthetjük. így a talajerő;— ,

pótlás jelentősebben csak a műtrágyázással növekszik. _ _.

1. ábra. A terméshozam és a műtrágya—felhasználás alakulása az állami gazdaságokban*

Fan/bf

[Hay/vam":

6500

99

5900 __ ._._- Kat Iza/danién/í/snmésáwám ' [A. _/

lán/bf) // X _/ -—-— 80

__... lkatúa/o/a/Mé/z/flen/nésóazam / X fux. _/ _,

. 5500 _- papaúa/líéűs Mama)? [! § .' '1

/ gyafi/Új *x— 70

51700 _ A I/ ", .. " xx !], ,, /

! x _ ___;f' x

l' x 'r/" xla//./ ___, 80

4500 W ,: X [711 'I(1

, 'r( /

4000 —— ,, A" X / 4/

,4' V _,_.._. / "* 50

I,, " '/ ['I

5500 _".7?., ,,_.V ,,W , , l ,! .

// /"'*———JI /. _/ __40

_ I , // ' /'/

5000 m;:w—x/ [: - ._4'

* ( X / , /_,—/ a —— sa

2500 -, 'N, VL ,_ ./ X . 4-/. /

x. _' , "' XX _/ __ így Iaiúab'szánfabafe/óauoá/f

2000 f'J _ ' x.] * mil/ágyaska/ianyay/I/hynamm)— za ' -._'... ! mű/págya—fö/basmá/ás

X papád/Mw— fnenoyé ] *

0

0

1.950] 7.957 lmz ! 7953 3 7954, 1 1.955 ! 7955 ! 7957 ! 7.958 ! 7.959 ! 7950! 7.957 ! 7.962 ! 7.955! 7.954

** Az ábra négy növény (búza, kukorica, cukorrépa, burgonya) termésátlaga alapján 1959.

évi változatlan áron számított és egy kat. holdra vetített értékadatokat (értékben kifejezett együttes termésátlagot) tartalmaz.

A növénytermelés temésátlagainak emelkedésére a műtrágyazáson kívül számos más tényező is hatott. A növekvő műtrágyaadagok használatával egyide- jűleg új növényfajták, hibridnövények temnelése is elterjedt, javult a talaj- munka, a növényápolás stb. Az új fajták és eljárások termést növelő szerepe nem Választható el a műtrágya hatásától. Nem kell azonban bizonyítani, hogy a több műtrágya a hagyományos növényfajták és termelési módszerek mellett

A MÉEZÖGAZDASÁGI UZEIVIEK 127

is több termést eredményez. Ezért lehetséges és helyes is a műtrágya—felhasz—

nálás és a termésátlagok alakulása közt összefüggést keresni (temészetesen szem előtt tartva, hogy a termésátlagok nagyságát egyéb tényezők is —— a már említetteken kívül —, főleg az időjárás befolyásolta). Az 1. ábra a szántóterület egységére jutó évenkénti műtrágya-felhasználást és a búza, a kukorica, a cukor—- répa együttes terméshozamának kapcsolatát szemlélteti. (A grafikon értelme- zéséhez tudni kell, hogy a műtrágyára vonatkozó adatok a naptári év alatt tör—

tént felhasználást tartalmazzák, a növények terméseredményében pedig a beta—

karítást megelőző év őszének és a betakarítási év tavasza—nak a műtrágyázása is értékesül.)

Az ábra a termésátlagok és a műtrágyázás általános kapcsolatát mutatja.

Sokkal közvetlenebb összefüggés tárható fel, ha egyes növények trágyázási körülményeit vizsgáljuk. Az állami gazdaságok a búzát általában nagy (a vetés——

terület több mint 80 százalékán 3 mázsánál nagyobb) műtrágyaadagokkal ter—

melik, de a legváltozatosabb műtrágyamennyiségekkel is találkozunk. A 24.

tábla a különböző műtrágyaadagokkal elért termésátlagokat szemlélteti.

24. tábla

Az őszi búza termésátlagának alakulása különböző műtrágyaadagok hatására*

(mázsa/kat. hold)

Kiszórt műtrágya 1962. 1963- 1964- 1962—1964. évek

(kilogramm/kat. hold) évi term és átlag átlaga

0 —— 50 ... 11.,3 13,3 — 12,3

51 —- 100 ... 9,7 13,5 9,5 lO,9

101 —— 150 ... 10,8 9,3 9,7 §),?)

151 —200 ... ll,6 9,6 12,1 ll,l

201 — 250 ... 12,7 10,5 10,9 11,4

251 —— 300 ... 13,1 ll,2 12,0 12,1

301 —400 ... 13,8 11,3 13,4 12,8

400 — ... 14,2 12,5 M;:— l3,7

_' Az adatok értékelésénél figyelembe kell venni, hogy nem azonos talajadottságok és egyéb termelési feltételek mellett mutatják a különböző műtrágyadózisok termésfokozó hatását.

Az adatok szerint a viszonylag kis (150 kg alatti) műtrágya adagok főleg az intenzív búzafajták termelésében csaknem hatástalanok, 150 kilogrammnál nagyobb mennyiségek használata esetén azonban minden újabb 100 kilogramm

műtrágya 100—120 kilogramm temésnövekedést eredményez.

4. Talajmunka, növényápolás, növényszám, vetési idő

A géppel végzett munka minősége és a kukorica termésátlaga, valamint a termésátlag és a gyomtalanítás mértéke között közvetlen összefüggés mutat-

ható ki. Az állami gazdaságokban 1964—ben a 30—45 centiméter mély őszi szán—

tásba vetett hibrid kukorica 35—50 százalékkal többet termett, mint a tavaszi szántásba vetettek. Az 5 kilogrammnál több vegyszerrel gyomtalanított kuko- rica holdankénti termése mintegy 16 százalékkal volt jobb, mint a csak kapá—

lással gondozotté.

, 128—1— ' xm. mmm sm )

A különböző minőségű talaj— és növényápomsi munkák hatása a. hibrid mikoris; '

termésátlagára 1964—ben ,

Talajmunka Termésátlag, *Gyomírtás Termésátlag , ' ,

(mázsa/kat. hold) (mázsa/kat. hold),

Öszi- szántás elmunkálás nélkül: Csak dikonirttal ... 1734

20—30 centiméteres ... 18,9 Simazinnal, _salrazinnal vagy

30—45 centiméteres ... 23,1 hungazinnal: '

Öszi szántás elmunkálva: ' 5 kilogrammnál kevesebbel _, ,; * 20—30 centiméteres ... 18,8c ' (kat. holdanként) . . . ... ;19,9* * '

30—45 centiméteres ... 21—,1 5_ kilogrammnál többel , - f

45 centiméternél mélyebb . . . . 16,9 * * (kat. holdanként) ... _ 22,3'*

Csak tavaszi szántás ... *. 15,6 Csak kapálással ... '19,1*' Tavaszi szántás Vegyszerrelrés kapálással ... 203

egyéb talajmunkával . . . , . 16,2 , ' Az utóbbi évtizedek kutatási evedíményei alapján állami gazdaságaink ria:

, többi gazdaság is egyre fokozódó mértékben) a szántóföldön termelt növény—ek _

tenyészterületét csökkentik, azaz fika, korábban szokásosnál több növényt vetnek,—

, (ültetnek) egy kat. holdra. Egyes növényfajták meg istkivánják a sűrűbb vetést, *

_ Oszi búzából például a régebben általánosan termelt fajtákból kat. holdanké'nt, *'

100—110 kilogramm vetőmagot használtak, ezzel szemben az állami gazdasá- gok az intenzív szovjet fajtáknál az Dől—71964, évek átlagában 153, az olasz és

az egyéb külföldi fajtáknál 161 kilogramm vetőmagot használtak. Nő a hazai

búzafajták vetőmag—felhasználása is. ami az új fajták (például a Fertődi 293)

— elterjedésével és a műtrágyázás _,növelésével függ össze. 1964—ben, például a

hazai búzafajtákból mintegy 10 számlákkal többet vetettek holdanként, mint

1961—ben.

Természetesen a vetés sűrűsége nem növelhető tetszés szerint. Az adptt

természeti és agrotechnikai feltételek mellett meghatározható az a legkedvezőbb ' * növényszám, amely mellett a vetés a légjobb hozamot; adja. Az *államifS—gaz'dae

Ságokban a hibrid kukoricák több éven át megfigyelt hoza mai azt mutatják; hogy "

a legjobb eredmény öntözés nélkül 18 000 és 28 000 közötti holdankéntii tö'szám

mellett érhető el. Az öntözött kukoricák pedig 30 OOO-nél több növény esetén közel háromszor akkora termést hoztak holdanként, mint az ugyancsak öntözött,5 de csupán 14000 növénnyel bevetett kukodcaföldek (1962. évi megfigyelés

, alapján). (Lásd a 2. ábrát.) ; * "

A növénytermelés'ben nagy jelentősége van annak, hogy a temelési folya—

mat egyes munkáit a legalkalmasabb időszakban végzik-e el. A területegységre, _ jutó hozamok nagysága függ attól, hogy például mikor végzik a vetést, a gyom- irtást, a betakarítást stb. A vetési idő és az őszi búza terméeeredményének összefüggésére a 25. tábla adataiból következtethetüink. á

_ _ 25. t ma

Az október 31—e előtt és után vetett őszi búza termésátlaga az állami gazdaságokban (mai—1964. évek átlaga)

Az október 31-15

Október 81-e

előtt után Tí'ggfftfgxft előtt vetett búza

Faj ta esetén támasátlagatg

vetett búza terméaátlaga (mázsa) S ve g

(mázsa/kat. hold)

százalékában _

Hazai ... 9,4 9,0 4— 0,4 104

Szovjet ... 12,6 12,1 4—0,5 104

Olasz ... 12,9 12,2 4—0,7 106

A MEZÖGAZDASAGI UZEMEK

"129

A kedvezőbb termésátlagok elérésében nagy szerephez, jut a temhesztett növények fajtája. A búza termésátlaga az elmúlt néhány évben elsősorban az intenzív fajták termelése következtében nőtt.13 A kukoricatermelést a már tár—

gyalt tényezők mellett főleg a hibrid kukoricák vetése vitte előre.

2. ábra. A hibrid kukorica tőszámának és termésátlagának kapcsolata az állami gazdaságokban _

Termekál/ay

//72ázsa/1'a/.' fia/d]

24

25

A Tapaszfa/af/yá'nóe/7954)

IX 1

22 —— —

II l

27— — — I, x I,, xx

20 ' ", *

7_9___ ,_ , ,,_,, ,

7.9 —— , 77—w

feypeSSZ/bffyá'páe/Uá'd)x

75 ———

" ' X

74 — .

l—"x/L ; ! v ! ; ) ! ; . v r ; ! !

72 74 76 78 20 22 24 26' 28 30 32 34 55 38 40 ezen fo" lta/. fm/o'a/Ikén/

Az optimális fajtak kiválasztáeának nemcsak a szántóföldi termelésben, hanem a gyümölcstermeléeben, a ezőlőgazdálkodásban és az állattenyésztéeben

is; nagy a hozamokra gyakorolt hatása,

5. Az állatállomány minőségi színvonala

Az onszág állatállományának 14 százaléka van az állami gazdaságok tulaj- donában. A jó minőségű, nagyobb tenyészértékű állatoknál azonban az állami gazdaságok részesedése ennél nagyobb A legértékesebb állatok törzskönyve—

zettek vagy törzskönyvi ellenőrzés alatt állanak. Az országban a tehenek 16 százalékát tartották 1964—ben törzskönyvi ellenőrzés alatt, de az állami [gazda—

ságok tehene—inek 58 százalékát, a kocák 25 (országosan 6), a juhok 17 (országo—

san 6) százaléka törzskönyvezett.

Az állami gazdaságok állatainak a többi gazdaságokénál jobb a szaporulatí aránya, és az egy állatra jutó nagyobb hozamok jórészt az állatállomány ked—

vezőbb minőségi összetételével függenek össze. A sertéseknél például 1964-ben 100 koca után 1337 szaporulatot —— kétszer annyit, mint 1950—ben —— értek el az állami gazdaságok. A szaporulati arány nagymértékű javulását 53 százalékban a tenyésztett fajta megváltozása okozta. 1950—ben a kocáknak egyharmada volt

szapora hússertérs és kétharmada minsertés. 1964—ben Viszont zsírsertést már

csak elenyésző mértékben tenyésztettek, az állomány 97 százaléka hússertés

13 A fajta megválasztásának termésátlagot növelő szerepéről lásd: Dr. Fazekas Béla ,,Nö—

vénytermelésünk és áuattenyésztésünk fejlődése (mas—1965)" c. cikkét. (Statisztikai szemle. 1965.

évi 11. sz. 1064. old.)

2 Statisztikai Szemle

130 DR. FAZEKAS' BELA

volt. A szaporulati arány javulását 47 százalékos mértékben az anyaállatok jobb kihasználása okozta. 1950-ben ugyanis a kocákat egy év alatt általában csak egyszer fíaltatták, 1964-ben már másfélszer, azaz két évenként háromszor.

. A fajtamegválasztással áll kapcsolatban az is, hogy a tyúkonkénti tojás- hozam az 1950. évi 37 darabról 173—ra emelkedett (1964—ben). 1950-ben a tyúk- állomány kétharmada sárga és fehér magyar, valamint kendermagos fajta volt, és egyharmadnyit tett ki a ma már kizárólagosan tenyésztett hibrid és hamp—

shire állomány.

6. Takarmányozás

Az állami gazdaságokban az állatsűxűség 1964-ben 29,3 számosállat volt (100 kat. hold szántó-, kert—, szőlő- és gyümölcsös területre számítva), ugyan—

akkora mint a többi gazdaságban. A takarmánytermelés helyzete viszont ked—- vezőbb, mert abrakféléket az állatállományhoz és területükhöz képest ugyan—

annyit, szálas takarmányt több mint kétszer annyit termelnek, mint a többi gazdaság. Ha ehhez hozzászámítjuk azt is, hogy az utóbbi években importált abrakfélék nagy részét, a koncentrátumo—k csaknem egészét, a keveréktakar—

mányok 34 százalékát az állami gazdaságok kapták, akkor világos, hogy takar—

mányhelyzetük sokkal kedvezőbb, mint a többi gazdaságé. Ez a tény önmagá—

ban is megindokolja az egy állatra jutó nagyobb hozamokat. Ennél azonban többről van szó: az állami gazdaságokban gyorsan terjed a keveréktakarmány—

termelés és a különféle takarmánytápok etetése. 1963—ban az összes feletetett abraknak 56, a következő évben 73 százaléka keverő üzemben gyártott takar—

mány volt. A takarmánytápok etetése részben az állati termékek mennyiségét növeli, részben pedig a minőseget javítja. A felvásárló szervek által az állami gazdaságoktól átvett hízott marhák például az utóbbi négy év átlagában közel 20 százalékkal voltak nehezebbek, mint amilyeneket a termelőszövetkezetek értékesítettek.

A takarmánytápok szerepe a tojás- és baromfihús—termelésben általánosan ismert Allami gazdaságaink e téren nemcsak élenjárnak, hanem tapasztalatai—

kat széles körben terjesztik is.

A korszerű takarmányozás egyik formája az itatásos borjúnevelés is.Az állami gazdaságokban ilyen módszeirel táplálják a borjak 98 százalékát Ezzel az eljárással évente és borjanként több száz liter tejet takarítanak meg. Ez azt jelenti, hogy szoptatásos borjúneveléssel a jelenlegi (1964. évi) tejtermelés fenn—

tartásához 15—20 százalékkal több tehenet kellene tartani. Ha az egész ország—

ban az állami gazdaság'okhoz hasonló mértékben itatással nevelnek a borjakat, akkor a felhasználható tej 15—20 százalékkal több lenne anélkül, hogy a tehenek számát (istállók, gondozók stb. számát) növelni kellene.

7. Az állatok elhelyezése

Az egyes állatok termelőképessége és fajtája, takarmányozása, gondozása, elhelyezése között kétségtelen összefüggés van. A tartási körülmények között az elhelyezés nem meghatározó jellegű, de az állatok egészsége, kondíciója, sza- Áporodási lehetősége jó elhelyezés mellett kedvezőbb. A fajtával járó termelő—

kke'pesség is jobban kihasználható, ha az állatok elhelyezése megfelel a fajta

igényeinek. Nem véletlen, hogy az állami gazdaságok nagy szaporodású, illetve termelőképességű állataik számára igyekszenek a legjobb elhelyezést biztosí—- .tani. Az is kétségtelen, hogy a gyengébb minőségű állatok is feljavulnak, ha elhelyezésük előnyösebbé válik; Ennyiben a korszerű elhelyezés feltétele a több