A mezőgazdasági üzemek fejlődése, 1949–1964 (I.)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A MEZÖGAZDASÁGI üZEMEK FEJLÖDÉSE (I.)

(1949—1964)

DR. FAZEKAS BÉLA

Hazánkban a szövetkezeteknek már a második világháború előtt is kiterjedt hálózata volt. Főleg fogyasztási (Hangya Termelő, Értékesítő és Főgyasztási Szö- vetkezet), hitel (Országos Központi Hitelszövetkezet) és értékesítő (például tej—)

szövetkezetek működtek. Ezek azonban nem voltak a parasztság valódi szövet-

kezetei. E szövetkezetek szervezését túlnyomórészt nem a parasztok kezdemé—

nyezték, hanem a kapitalista és földesúri körök által állami támogatással létre—

hozott szövetkezeti központok. A falusi szövetkezetek működését a parasztság

távolmaradása nem gátolta, mert ezek valójában a kapitalista nagyvállalatoknak

tekinthető központok fiókjai voltak. Előfordult ugyan, hogy — a központ által

megtűrt korlátok közt —— a dolgozó parasztok vették gondjukba a helyi szövet- kezet ügyét, általában azonban a dolgozó parasztság nem kapcsolódott be aktívan ezekbe a szövetkezetekbe. Ezt a tényt kritikai állásfoglalásnak is tekinthetjük.

A TERMELÖSZÖVETKEZETI MOZGALOM ÁTTEKINTÉSE

'A falusi szövetkezetekkel kapcsolatos kedvezőtlen és kis részben előnyös tapasztalatok alapján, nem utolsósorban a baloldali írók, közgazdászok felvilá- gosító munkája nyománafelszabadulás után a parasztság számára már nem volt idegen a szövetkezés gondolata. Ennek tulajdonítható, hogy a földreform nyomán nagy számban alakultak földművesszővetkezetek. E szövetkezeteket az új de- mokratikus állam messzemenően támogatta. Céljuk az új gazdák termelésének segítése és az egykori nagybirtokok fel nem osztható termelőeszközeinek hasz- nosítása volt. Később —— sok politikai és gazdasági harc árán —— a földműves—

szövetkezetek lettek a falvak általános szövetkezetei. Az első termelői csoportok a földművesszövetkezetek szervezeti keretei között működtek, majd — főleg 1948—tól kezdve —— önállósodtak. Sokáig nevükben is kifejezésre jutott egykori szervezeti helyzetük, mert a mai mezőgazdasági termelőszövetkezetek elődjeit III. típusú és önálló termelőszövetkezeteknek nevezték.

A felszabadulás évében még csak néhány helyen szerveztek termelői társu- lást. ,,1945—ben, a földreformmal együtt alakult néhány termelőcsopor't: a sar—

kadi, vasszilvágyi stb. Összesen 4—5 termelőszövetkezeti alakulás volt, és emellett mintegy 15 olyan társulás, amely szintén magán viselte a termelőszö-

Vetkezet valamelyes jegyétfü Sem ekkor, sem .a következő két évben nem

! Erdledi !Ferenc: A termelőszövetkezeti mozgalom helyzete és perspektívái. Szikra, Budapest, 1951. 15. o a .

4" , DR. FAZEKAS BÉLA

voltak még meg a termelőszövetkezeti mozgalom széles körű fejlesztésének feltételei. A koalíciós politikai hatalom nem is törekedett határozottan a szövetr kezeti mozgalom fellendítésére. Ebben az időben még a termelők körében is nagy volt a bizalmatlanság a szövetkezés jelenlegi formája iránt.

A termelőszövetkezeti mozgalom 1949—ben indult meg, amikor már a poli—

tikai hatalom a munkásosztály kezébe került. Az ipari üzemek, a közlekedés és a bankok államosítása túlnyomórészt már befejeződött. így létrejöttek azok a gazdasági feltételek, amelyek mellett a megalakuló szövetkezeteket az állam anyagilag és politikailag is hathatósan támogathatta, A fellendülés azzal járt, hogy a földművesszövetkezetek és a termelőszövetkezetek addigi közös útja

—— hibás gazdaságpolitikai meggondolások következtében —— különvált, a ter- melési kapcsolatok megszakadtak, és csak az utóbbi években épülnek újra.

(1948-ban és 1949—ben a földművesszövetkezetek tennelőcsoportjaiként vagy ön- állóan számos földbérlő-dszövetkezet is alakult. Ezek később különböző típusú termelőszövetkezetekké fejlődtek.)

A termelőszövetkezeti mozgalom 1949 és 1965 közötti alakulását a követ—

kező főbb adatok mutatják. (Lásd az 1. táblát.)

A termelőszövetkezeti mozgalo m fejlődését 1949 és 1957 között fellendülések

és visszaesések jellemezték. Az első két évben 1950-ig a termelőszövetkezetek elsősorban az agrárproletárok és a törpebirtokosok főleg növénytermelési tár—

sulásai voltak. 1949 végéig a családoknak csupán 14, 1950 végéig 20 százaléka vitt be 7 kat. holdnál nagyobb földterületet. E szövetkezeteknek állatállomá- nyuk alig volt. Szántóterületük az ország szántójának ? százalékát tette ki, de állatállományuk az ország állományának 3 százalékát sem érte el.

Mivel a szövetkezeteket főleg agrárproletárok szervezték, az eszközellátottság az alapítók anyagi erejének megfelelően alacsony színvonalú volt. Az első sző-í vetkezeteknek annak ellenére is kevés volt a felszerelésük, hogy az állam e szö—

vetkezeteket a rendelkezésre álló tartalékokkal (föld, traktorok, lovak, tenyész, és haszonállatok stb.) segítette, és eszközök beszerzésére hiteleket biztosított

számukra.

Az 1950-ig megalakult szövetkezetek csaknem kizárólag mezőgazdasági ter—

melőszövetkezetek voltak. 1950. december 31-én a 2185 termelőszövetkezet közül mindössze 36 volt a szövetkezés egyszerűbb fokozatát képviselő termelő—szövet—

kezeti csoport. A helyzet azért alakult így, mert az alapító föld nélküli parasztok számára csak a szövetkezés magasabb formája teremthetett állandó munka—

alkalmat és megélhetést.

l950-ig a termelőszövetkezetek gazdálkodási eredményeit csak hiányosan ismerjük, Néhány rendelkezésre álló adat mégis azt bizonyítja, hogy —- főleg a kalászosok, a kukorica. a burgonya termelésében —— jelentős eredményeket, az

országos átlagokat meghaladó hozamokat értek el. ,

A kezdeti eredmények, főként azonban adminisztrat iv intézkedések hatására

1951 eleje és 1953 közepe között több mint háromszorosra nőtt a szövetkezeti tagok száma, a terület pedig elérte az ország szántóterületének negyedét.

A nagyarányú szervezés súlyos hibákkal volt terhes. A mezőgazdaság szo——

cialista átalakításának nehézségeit és bonyolultságát az akkori vezetés nem ismerte fel idejében. A szövetkezeti mozgalom gyors fejlesztésével olyan célokat akart rövid idő alatt elérni, amelyeknek nem voltak meg sem a személyi, sem a társadalmi és anyagi előfeltételei, Nem vette kellőképpen figyelembe azt sem, hogy a kapitalista fejlődés eredményeképpen a dolgozó parasztságban igen erő- sen élt a magántulajdonhoz való ragaszkodás, amelyet még fokozott az 1945.

1.tábla Atermelőszövetkezetimozgalomfőbbadatai (évvégiadatok) MezőgazdaságiTermelőszövetkezetiTermelöszövebkezctekMezőgazdasági.. termelőszövetkezetekcsoportokösszestermelőszövetkezetekTerme16suzovetke', Ézetekkozosszánto- V-4,területeazország szántóterü-tagokszántóterü—tagok[szántóterü-tagokszámaszantó-tagokszántójának számalete*(1000czámaszáma19te*(1000számaszámalete*(1000számaterületűEmmaszázalékában kat.hold)(1000fő)kat.hold).(1000fő)kat.hold)(mmm)%összesszázalékában 1949................129024634771321367259369495953 1950............214962211836622185628120989999 1951............262694320219995071094625145031157!6565 1952.....,.......3632176529114784097851102174369718179 1953**.............,3768193730014564147652242351376728280 1953................3307129419312293055745361599250738177 1954....,...........3239119317511422855543811478230748176 1955................3759151925310572575348161776306788683 1956................161767996472118232089797119778581 1957................2557886120837197363394108315675,8277 1958................27.5511101407521512935071261169798883 1959................41583397548331791744893476565939897 1960................450751179556925545765142960991009956 1961................4204582411153192846845236108118393959467 1962................3721584411012982736340196117116493969569 1963................3611586910872832786138946147114803959569 1964...............;3413589410622542616136676155112393969570 1965"........327859151052,2472726135256187111393969570

A MEZÖGAZDASAGI UZEME'K

GUI—L.—

v—e'N

MIDI*GÓUGJ'N .lu—av—ív—

ml—

MMM

Index:1956.év:100 1949...80363616128653331—-———— 1953"...233285312308351327250295315—————— 1954...,..200176182242242'239210185193—————— 1956...100100100100100100100100100—-—.—— 1961...;..26085768241291217766991————— 196421186354222262176770941——_— 1965**...20387152230262169776933—————— ( "'A'Közösgazdaságokterülete. "?Azévközepén.

6 * — DR. FAZEKAS .ÉÉLA

évi földosztás és az utána megindult középparaszttá válási folyamat. A paraszt—iy- ság ugyanis ——- megszabadulva a nagybirtok nyomasztó súlyától —— évről évre növelte a termelést, ennek következtében javult az életszínvonala is. A dolgozó parasztok látták ugyan, hogy 1950—ig a termelőszövetkezetekben is jobbak let—

tek a volt agrárproletárok életkörülményei, ez azonban még nem győzte meg őket arról, hogy a kis- és középparasztság jövedelme is emelkedni fog a sző- vetkezetben. Ennek ellenére ebben az időszakban több mint negyedmillió új taggal gyarapodtak a szövetkezetek. A parasztsággal szemben ugyanis olyan politikai és gazdasági módszereket alkalmaztak, amelyek meggyőzés nélkül bírták rá a belépők tekintélyes részét a termelőszövetkezetekbe való jelent—

kezésre. A dolgozó parasztság egy része úgy érezte, hogy a beadási és az adó—- terhek miatt nem képes tovább az egyéni gazdálkodás keretei között élni.

Válaszút elé került: vagy belép a szövetkezetbe, vagy más, nem mezőgazdasági foglalkozást választ.

Nagymértékűek voltak ebben az időszakban a földfelajánlások. Az elha—

gyott földek jelentős részét átadták a termelőszövetkezeteknek. 1952 végén az állami tartalékföldek az összes közös területnek mintegy 40 százalékát tették

ki._A szövetkezetek szervezésénél továbbra is a legfejlettebb típus alakítását

helyezték előtérbe, ami a kis—- és középparasztságtól régi életformájának osak—

nem átmenet nélküli feladását követelte. Az alacsonyabb típusú szövetkezetek—- kel szemben is megnyilvánult a türelmetlenség. Igyekeztek azokat gyorsan át—

szervezni fejlett típusúvá anélkül, hogy annak előnyeiről a tagság már meg-—

győződött volna. Erre utalnak az 1. tábla adatai is, amelyekből megállapítható, hogy a termelőszövetkezeti csoportok száma 1951 után másfél év alatt 27 száza—

lékkal csökkent, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteké pedig 44 számlákkal

nőtt. ' ' ",

A termelőszövetkezetek gyors számbeli növekedését a gazdasági eredmé-

nyek romlása követte. Az 1951—1953. években a tennelőszövetkezetek szer—

vezetileg és gazdaságilag is lényegesen gyengébbek voltak, mint korábban és

mint a későbbi években. _ '

A gépesítác színvonala, annak ellenére, hogy a gépállomási hálózat már 1950—re lényegében teljesen kiépült, igen alacsony volt. A gépek állománya *és összetétele azonban nem követte a termelőszövetkezeti igényeket. Mialatt a szövetkezeti szántóterület 274 százalékkal nőtt, a gépállomások traktorállomá—

nya osakl'37 százalékkal emelkedett. A gépállomások teljesítményüknek— így is

csak kétharmadával segítették a termelőszövetkezeteket, a többi munkát az állami és az egyéni gazdaságokban végezték. Elsősorban a szántás, a vetés és az aratás munkáit végezték géppel a szövetkezetekben, míg a kapálás és az őszi növények betakarításának gépesítését nem oldották meg. 1953—ban a kapálás gépesítési foka a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben 10, a répa— és bur—

gonyabetakaritásé csupán 2 százalék volt. Nem volt meg az összhang a növény—

termelés és a talajerőpótlás között sem. A trágyaigényes kapás— és ipari növé-

nyek vetésterületének aránya 30 százalékot tett ki, de a közös és háztáji állat—

állomány együttes trágyatermelése csak a szántóterület 9—15 évenkénti trá—

gyázását biztosította. A műtrágya—felhasználás is csökkent: 1951-ben egy kat.

hold szántóra 89, 1953-ban csak 29 kilogramm műtrágya juto—tt. Mindezek eredményeképpen 1953-ban a termelőszövetkezetek termésátlaga kukoricából csak 50, napraforgóból 71, burgonyából és cukorrépából 84, illetve 85, lucerná—

ból 81,,bú'zából 93, százaléka volt az egyénigaz'daságok term—ésátlagának. Rozs—

ból és őszi árpából 6, illetve 9 százalékkal jobb eredményt értek el.

*A VMEZÖGAZDASÁGI ÚZEMEK 7

Az állattenyésztés eredményei a növénytermelésénél is gyengébbek Voltak:

a tehenenkémti tejhozam 2 'év alatt több mint 40' százalékkal, a tojáshozam

egyharmadával csökkent. *

A párt és a kormány a feszültségek megszüntetésére és a hibák kijavítá—

sára olyan határozatot hozott, amely többek között engedélyezte, hogy a tagok kiléphessenek a termelőszövetkezetekből, illetve hogy egyes szövetkezetek fel is oszolhassanak. A kilépés lehetőségével igen sokan éltek. 1953. második fél—

évében 126 000 tag távozott a szövetkezetekből. A kilépés és a feloszlás —— lénye—

gesen mérsékeltebben —-— a következő évben is folytatódott. 1954 végéig a ter—

melőszövetkezetek szántóterülete és taglétszáma a korábbi legmagasabbhoz

viszonyítva közel 40 százalékkal csökkent. ,

Szoros összefüggés mutatható ki a termelőszövetkezeti feloszlások és az erőszakos szervezési módszerek között: az 1953 második felében feloszlott 602 termelőszövetkezetnek 82 százaléka (a termelőszövetkezeti csoportok 91 és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek 79 százaléka) 1951—ben és 1952—ben, az adminisztratív eszközök alkalmazásának idején alakult. * —

A súlyos hibák és gyengeségek ellenére a szövetkezeti mozgalom a kezdete óta eltelt 6 év alatt már kétségtelenül gyökeret vert a parasztság köré-ben. Erre mutat, hogy a tagok többsége nem lépett ki, hanem kitartott a szövetkezetek

mellett. ' * '

Á kilépéseket és a feloszlásokat követően átmeneti pangás állott be a szö—

vetkezeti mozgalomban, majd 1955—ben számottevő fejlődés következett. A ter- melőszövetkezetek közös—, földterülete egy év alatt 21 százalékkal, a tagok száma pedig 33 százalékkal szaporodott. Emellett a termelőszövetkezetek gazdaságilag is erősödtek. Termésátlagaik például néhány növénytől eltekintve, ismét meg- haladták az egyéni gazdaságokét. Általában ez mondható el az 1956. évi ered—

ményekről iss.

' 2. tábla

Főbb növények termésátlaga a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben ,

A közös gazdaságok termésátlaga

az egyéni gazdaságokénak

Nővény mázsa/kat. hold százalékában

1955 1956 1955 _ 1956

Búza. ... 10,0 8,3 118 119

Rozs ... 8,4 7,7 125 128

Öszi árpa ... 13,o 9,6 108 99

Tavaszi árpa ... 10,1 . 7,9 95 92

Kukorica ... 13,5 10,3 104 102

Burgonya ... 68,9 61,1 114 115

Cukorrépa ... 136,6 108,0 127 113 .

Napraforgó ... . . 6,6 ! 6,0 102 ' 103 )

Lucetna ... 1 9,3 1 22,5 76 97

Vörösherc— ... 19,9 22,9 — 81 99

. A növénytermelés mellett javultak az állattenyésztés eredményei is. Az egy

tehénre jutó átlagos tejhozam az 1953. évi 1178 literről 1956—ban '1770! literre emelkedett. Területegységre számítva több mint kétszer annyi sertést állítottak hízóba, mint 1953-ban. Növekedett az állatsűrűség is. _ * ;

' Meg kell azonban említeni, hogyaz 1955. évi fejlesztésnél elvétve ismét alkalmazták a szövetkezeti mozgalomnak ártó, meg nem engedhető módszereket.

Ezek ellenére erre az időszakra általában az egészséges irányú fejlődés .a fel;

8 * DR, FAZEKAS BELA

lemző, amit az 1956. novemberi és decemberi nagyarányú feloszlások megsza—

' kitettek. Sok termelőszövetkezet *a tagok— akarata ellenére oszlott fel. A korábban elkövetett hibák miatt nem egy községben erős ellentét volt a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó parasztság között. Főleg a tagosításoknál elkövetett, hibák állították szembe egymással a falu lakosságát. Számos községben ezértaz anyagi alapjukat vesztett volt kizsákmányolókon kívül az egyéni gazdálkodók is követelték a szövetkezetek feloszlását.

A szövetkezeti mozgalom 1956 végéig lényegében az 1950 végi Szintre esett vissza. Ez súlyos anyagi károkkal járt. Egyes szövetkezetekben sok tennelö—

eszközt elpusztítottak vagy széthurcoltak, gyakran nem is a tagok, hanem kivül—

állók. Volt azonban sok (több mint 700) olyan szövetkezet, amelynek tagjai szilárdan kitartottak a közös gazdálkodás mellett, megvédték a közös vagyont.

A megmaradt tennelőszövetkezetek nagy erkölcsi erőt képviseltek, tevékeny—

ségük, gazdálkodásuk vonzást gyakorolt a paras'ztságra. Ily (módon előkészítették a talajt a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, amit mintegy két *éw'mnát a szövetkezetek erősödése és kisebb mértékű gyarapodása vezetett be. 1957—ben és 1958-ban a szövetkezetek termésátlagai általában magasabbak voltak, mint az egyéni gazdaságoké. Emelkedett az állattenyéSztés színvonala is. A' vagyoni

helyzet tovább szilárdult, és emelkedett a tagok közös gazdaságból számnazó

jövedelme. Az ország gazdasági és politikai helyzete is úgy alakult, hogy lehe—'—

tőség nyílt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsítására, illetve

befej ezésére. _ , , _ *

_ A nagyarányú fejlődés 1959—ben kezdődött, és 1961 tavaszán a mezőgazda—

ság szocialista átszervezése lényegében be is fejeződött. Kezdetben Győr-Sopron és Szolnok megyében volt nagymértékű a szerveződés. Teljes falvak, járások, majd e megyék egész dolgozó parasztsága a szövetkezetekbe lépett. Később a példa hatott, és átterjedt az ország valamennyi megyéjére. 1961 óta az ország

szántóterületének mintegy négyötödén termelőszövetxkezetek gaZdálkOdan.2

Alig több mint egy évtizedre volt szükség ahhoz, hogy a kisüzemi gazdál—

kodási formáról a magyar mezőgazdaság áttérjen a fejlettebb, a szocialista tulajdonon alapuló nagyüzemi rendszerre. Ezt a fordulatot tekinthetjük a fel—- szabadulást követő két évtized legfontosabb mezőgazdasági eredményének.

* A mezőgazdasági termelőszövetkezetek mellett müködnek egyszerűbb formáju szövetke—

zetekzis.,—Ezek lényegében átmenetet képeznek az egyéni—gazdálkodás és a mezőgazdasági termelő—

sZövetkezetek között. ' — '

Legelterjedtebb köztük a termelőszöoetkezeti csoport. (Mozgalmi fejlődésük adataitrazrlftábla tartalmazzaJ'E csoportok föleg szántóföldi termelést folytatnak közös vetésforgóban, közös vetés- terv alapján. 1964-ben 254 termelöszövetkezeti csoport működött 61000 taggal, szántóterületük 281 000 kat. hold, közös vagyonuk mintegy 360 millió forint volt.

Az egyszerű szövetkezés formái közül elterjedtek a szakszövetkezetek, amelyek önálló jogi személyként a földművesszövetkezetek járási központjainak a tagjai, továbbá a termelői csopor- tok, amelyek a helyi földművesszövetkezetek szervezetében működnek. Mindkettő főleg szőlő- és gyümölcstermeléssel, közös telepítéssel,"e§zközök, anyagok közösubeszenzésével. foglalkozik. ,,1961, év végén 87 ilyen szakszövetkezet működött az ezer taggal, közös és érdekeltségi'területük meg- haladja a 100 ezer kh—t. i961—1964-ig több mint 5 ezer kh közös, a korszerű termelési követelmé—

nyeknek megfelelö nagyüzemi szóló— és gyümölcstelepítést végeztek. Közös, oszthatatlan alapjuk 1964. év végén mintegy 180 millió Ft." (A földművesszövetkezeti mozgalom 20 éve. SZÖVOSZ

kiadása, Budapest, 1965. 24. oldal).

A hegyközségek és a kerttársulások az előzókhöz hasonló jellegű, szőlő- illetve gyümölcs- termelésre alakult szervezetek. A hegyközség tagja lehet jogi személy is, például termelöszbvet—

kezet. 1964—ben több mint 300 hegyközség és kerttársulás működött.

A földművesszövetkezetek keretén belül tevékenykednek olyan szövetkezeti jellegű csopor- tok is, amelyek általában a háztáji és a kisegítő gazdaságokat szervezik közös célokra. Ilyenek a méhész, a baromfi—, a nyúltenyésztőstb.,szákcsoportök. 1964—ben 635 méhész és 370 klsállatte—

nyésztő szakcsoport működött. Ezek a "szövetkezések nem fejlődnek magasabb típusúvá, de elő- segítik a szakszerűbb termelést. értékesítést és a szakismeretek elterjesztését.

_ 1964-ben a földművesszövetkezetekhez kapcsolódó egyszerűbb tertnelési célú szövetkezések száma 1458 volt, Taglétszámuk megközelítette a 110 ooo-et, a hozzájuk tartozó terület pedig elérte

a 125 000 kat. holdat.

A MEZÖGAZDASAGI UZEMEK 9

A MEZÖGAZDASÁGI TERMELÓSZÖVETKEZETEK TERMELÉSI?) A SZOCIALISTA ATSZERVEZÉS UTÁN

A mezőgazdaság szocialista átszervezésével mélyreható változások követ- keztek be a mezőgazdaság termelési viszonyaiban. Ennek következtében ma már a termelés és az árutermelés méreteit a szövetkezeti szektor határozza meg. 1964-ben a mezőgazdaság összes termelésének 65 százalékát a közös ésa háztáji gazdaságok állították elő. 1961—hez viszonyítva a tennelőszövetkezeti termelés nagyobb mértékben nőtt, mint bármely más üzemformáé. Ezt a szer—

vezeti erősödés, az álló— és forgóeszközök nagyarányú alkalmazása, az inten—

zívebb termelésszenkezet, az anyagi ösztönzés stb. tette lehetővé.

3. tábla A mezőgazdasági te'rmelőszövetkezetek taglétszámának és főbb eszközeinek alakulása'

u , 1961 1962. 1963. 1964.

p e 71119VPZOS ,

% evben évben az 1961. évi százalékában

Termelőszövetkezetek száma ... 3417 89 86 81 Tagok száma (1000 fő) ... 1076 99 98 95 Összes terület (1000 kat. hold) ... 9492 102 103 103 Szántó ... 6748 99 99 99 Szőlő ... 238 106 114 120 Gyümölcsös ... l 50 145 1 64: 195 Tagsűrűségu tagra. jutó ősszes terület, kat. hold) 8,8 102 105 107 Közép- és főiskolát végzettek

1 főre jutó Összes terület (kat. hold) ... 737 94 87 63 1 főre jutó tagok száma ... 84 91 83 59 Összes vagyon (milliárd forint) ... 44,9 121 151 182

Állóvagyon ... 32,5 125 162 201

Forgóvagyon ..., . . . 12,4 115 129 1415 Tisztavagyon ... 23,6 1 20 1 52 1 89 Beruházások, saját és állami együtt (milliárd

forint)** ... 4,9 115 136 156 ,!

Állatállomány (1000 számosállat) ... 1944 102 96 98 Állatsűrűség (100 kat. hold mezőgazdasági területre

jutó számosállat) ... 22 100 93 95 Traktorsűrűség (1 traktoregységre jutó mezőgazda—

sági terület, kat. hold) ... 205 61 41, 31 Összes gépi*** és fogatmunka (100 kat. hold mező-

__ gazdasági területre számítva, ncrmálhold) . . . . 991 101 110 114 Istállótrágyázás (1 kat. hold mezőgazdasági terü- -

letre, mázsa.) ... 12,9 97 113 96 Műtrágyázás (1 kat. hold mezőgazdasági területre,

kilogramm) ... 112,8 1 l 5 132 155 Istálló- és műti'ágya—felhasználás (1 kat. hold mező— *

gazdasági területre, jutó hatóanyag, kilogramm) 44,8 107 123 127

* A szakemberek, az összes vagyon, az álló—, a forgó-, a tisztavagyont a beruházások és a trágyázás adatai a közös gazdaságokra vonatkoznak.

** A termelőszövetkezeti csoportok beruházásaival együtt.

*** A termelőszövetkezetek és a gépállomások gépeivel végzett munkák.

A termelőszövetkezetek földterülete 1961 óta alig változott. Az ország

területéből mintegy 10 millió kat. hold —— az ország összterületének 62, szántó;

területének 80 százaléka -— van a szövetkezetek birtokában. A terület belső szerkezetében — a művelési ágak változása, az állami gazdaságokkal lebonyo—

lított területcserék, a beépítés, a kisebb arányú ki— és belépések miatt —— némi mozgás évről évre előfordul, de ez már nem számottevő.

310 , DR.-, FAZEKAS; 331/6—

Miközben a földterület nagysága összességében alig módosult, egyes inten—

zív művelési ágak területe kiterjedt. A szőlő- és gyümölcsös terület 1961 után mintegy 40 százalékkal nőtt. Javult e művelési ágakban a közös gazdaság részesedési aránya is, mely ez év tavaszán már 62 százalék volt az 1961. évi 59 számlákkal szemben. A szőlő— és gyümölcsös területből általában csak az új telepítések alkalmasak nagyüzemi művelésre, a régi szétszórt, keverten ültetett kis parcellák nem

Mozgalmas volt 1961 után a szövetkezeti gazdaságok számának alakulása, mert a szocialista átszervezés idején létesült termelőszövetkezetek egy resze később más szövetkezettel egyesült E koncentráció következtében 1960—tól, amikor legnagyobb volt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek száma (4507), 1965 közepéig 27 százalékkal csökkent a szövetkezeti gazdaságok száma. Az

átlagos üzemi terület 1512 kat. holdról 2520 kat. holdra emelkedett.

A nagy területű üzemekben földrendezéssel és tagosítással a szántóterület

jelentős részét nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas táblákká alakították. Az 1962. év végi állapot szerint a közös szántónak több mint egyharmada 50, több mint egynegyede 100 kat. holdnál nagyöbb táblákból áll. Ezek mellett azon—' ban 70 OOO-nél több 10 holdon aluli kisparcellát is kezelnek a közös gazdasá- gok ami fékezi a nagyüzemi munkaszervezet kialakítását, a gépesítést stb.

A szövetkezetek taglétszáma 1961 óta kismértékben (évente kb. 15 000 fő- vel), derendszeresen csökkent. Ennek az az oka, hogy évente mintegy 25 600 szövetkezeti tag meghal, sokan pedig elmennek vagy nem dolgoznak a szövet- kezetben, ugyanakkor a felvett új tagok száma nem éri el a meghaltak és az eltáVozottak számát, és a tagok egyre kisebb hányada kapcsolódik be a közös termelésbe. Ez elsősorban az elöregedéssel áll összefüggésben. 1961—ben a tagok 39 százaléka volt idősebb a munkaképes karnál (nőknél 55, férfiaknál 60 évet tekintve a munkaképes korhatárnak), három év múlva már 45 százaléka. Az idős tagok túlnyomó többsége tagja marad ugyan a szövetkezetnek, a közös munkában azonban nem vesz részt rendszeresen 1964-ben a tagok egynegyede

—— közel 255 000 fő —— egyetlen napot sem dolgozott. A nem dolgozó tagok több mint 80 százaléka nyugdíjas, járadékos volt. A közös munkából kimaradt tago—

kat a termelőszövetkezetek az utóbbi években a dolgozó tagok és családjuk intenzívebb foglalkoztatásával, valamint alkalmazottak, időszaki munkások fel—

vételével igyekeztek pótolni.1963-ban közel 75000, 'egy év múlva több mint

120000 munkaviszonyban álló dolgozója volt a termelőszövetkezeteknek. Az

összes munka több mint 11 százalékát ezek végezték.

Ilyen módszerekkel és a gépesítés fokozásával sikerült elérni, hogy l964a ben a közös gazdaságokban Végzett munka mennyisége ne csökkenjen. Ez azóne ban nem kielégítő, mert a termelés belterjes irányú fejlődése (például az ültet—' vények közeli termőre fordulása) további munkafolyamatok gépesítését vagy a munkaerő jobb kihasználását, esetleg a dolgozók számának növelését tenné

szükségessé

A termelőszövetkezetek közös vagyona —— ezen belül elsősorban a gépeket épületeket, termelési felszereléseket stb. —t összefoglaló állóvagyon —— a szocia- lista átszervezés után gyorsabban növekedett, mint a termelés. Az állóvagyont különösen az utóbbi évek nagyvolumenű beruházásai gyarapították Az 1964 végi állóvagyonnak mintegy 73 százaléka az utolsó 4 év beruházásaiból szár,- mazik. A beruházások 80 százalékát hosszúlejáratú hitelekből valósították meg, ez az oka annak, hogy a közös vagyonnak közel a felét vagy az állóvagyonnak

csaknem kétharmadát tartozások terhelik.

A MEZÓGAZDASAGI Umm

11 Az állóvagyon jelentős gyarapodása —— nemcsak egyszerű növekedést, a kis—

üzemi eszközök pótlását jelenti, hanem annál többet is, mert az újonnan be—

ruházott eszközök modernebbek a régieknél, ennélfogva korszerűbb termelésre alkalmasak.

A termelőszövetkezetek álló- és forgóeszköz-ellátottsága a termelés volu—

menénél nagyobb mértékű vagyonszaporodás ellenére sem kielégítő. Ahhoz, hogy a temnelőszövetkezetek felszereltsége az állami gazdaságok jelenlegi szín- vonalát elérje, a szövetkezeti beruházások utóbbi években kialakult volumene mellett mintegy 10 évre lenne szükség.

A növénytermelésben a közös és a háztáji gazdaságok tevékenysége a la—

kosság fogyasztásának céljára szolgáló és az ipari növények tekintetében ki—

emelkedő. Az ország kenyérgabona-, zöldség-, cukorrépa—, napraforgó— és do—

hány—vetésterületének kb. 80 százaléka évek óta a termelőszövetkezebekben van. Ugyanakkor más növények —— elsősorban a takarmányfélék, például a lucerna, a kukorica —— vetésterületéből területarányuknál kisebb mértékben részesednek.

Az egyes növények vetésterülete nem egyenletesen oszlik meg a közös és a háztáji gazdaságok között. A háztájiban elsősorban kukoricát, burgonyát és zöldségféléket termelnek, 1965—ben e növények foglalták el a terület 93 száza—

lékát, ebből is a kukorica vetésaránya 78 százalék. A közös és a háztáji gazda—

ságok együttesen számított kukorica—vetésterületéből a háztáji gazdaságok 43 százalékkal részesednek, ugyanakkor szálas takarmányt alig termelnek (a szálas takarmányok együttes vetésterületenek csupán 2 százaléka van a háztáji gazda—' ságokban).

'- A termelőszövetkezeti közös gazdaságok vetésszerkezetének alakulását szá—

mos tényező befolyásolja. Elsősorban az, hogy milyen gépekkel rendelkezik a termelőszövetkezet. A gépesítés főleg a kalászosok termeléséhez nyújt segítsé—

get, ezért —— és más okok miatt is —— e növények vetésaránya magas. 1965—ben a termelőszövetkezetekben 46 százalék volt a kalászosok területe, ugyanakkor

a mezőgazdaság többi szektorában csak 24 százalék (az állami gazdaságokban

kb. 35 százalék).

4. tábla

A vetésarány változása főbb növénycsoportok szerint a termelőszövetkezeti közös gazdaságokban

(százalék) !

1965. évi vetésarány

1961. 1962. 1963, 1964. 1965.* M

Növényosoport

az 1961. évi

' százaléká- országosan

évben _ ban

Kenyérgabona, ... 30,1 31,9 28,3 325 31,8 105,6 26,2 Takarmánygabona ... 29,4 28,7 28,8 28,2 28.11 96,6 36,0 Hüvelyesek ... 2,2 2,9 3,1 2,7 2,7 122,7 2,2

Ipari növények ... 8,8 8,2 8,1 8,0 7,5 85,2 5,8

Burgonya ... 3,0 2,7 3,2 2,6 2,6 86,7 4,l

Zöldségfélék ... 2,2 2,6 3,0 2,6 2,6 l 18,2 2,3 Szálas takarmányok ... 15,1 14,0 15,8 15,3 12,7 84,1 11,7 !

Lédús takarmányok ... 5,6 5,5 5,8 4,7 4,6 82,1 '4,'9 Egyéb növények** . . ... 3,6 3,5 3,9 3,4 7,1 197,2 6,8. ;

' Összesen 100,0 100,() 1 00,0 1 00,0 ] 00,0 1013 100,'03 * 4

* Előzetes adatok.

** Vetetlenv területtel együtt.

12 ; DR. FAZEKAS BELA

A vetésszerkezetnek a szocialista átszervezés ótaíbeli'övetkezett változásából nem volna helyes messzemenő következtetést levonni. Öt év adatainak isme—

rete még kevés ehhez. Annyi mégis megállapítható, hogy a szántóföldi növény——

termelés egyre határozottabban belterjes irányba fejlődik, ami elsősorban a zöldségfélék termőterületének növekedésében jut kifejezésre. Hozzátehetjük, hogy 'az intenzív irányú változás a többi növény jelentékeny részénél sem két—

séges, ami a vetésrszerkezet alakulásából nem olvasható ugyan le, de amit a ter-—

méseredmények igazolnak. ' '

A vetésszerkezettel kapcsolatban más probléma is felmerül: termelőszö—

vetkezeteínk tekintélyes része — részben a termelés túlzott biztonságára töre—

kedve, részben a termeltető szervek rábeszélésének engedve, illetve a tervezés- ben még gyakran előforduló sablonos eljárás következtében —— túlságosan sok—

féle növényt termel. Az 1963. évi adatok szerint csupán a közös gazdaságok 1 százaléka foglalkozik lO—nél kevesebb növénnyel, 79 százalékuk 16—25-féle növényt vet, és 147 gazdaság ennél is többfélét termel.

Amellett, hogy termelőszövetkezeteink igen sokféle növényt termelnek, az is jellemző, hogy egyes növények termelésével (saknem minden termelő-—

szövetkezet foglalkozik. Búzát, kukoricát, burgonyát a szövetkezetek 90—99 százaléka vet. Cukorrépát csaknem 3000, napraforgót közel 2500, dohányt több mint 1000, cirkot, kendert 5—600 tennelőszövetkezet termel. Aligha feltételez—

hető, hogy az említett növények termelésének optimális természeti és agrotechn—

nikai: feltételei ilyen nagyszámú gazdaságban meglennének. Hasonló a helyzet a szőlő— és gyümölcstermelésben is. Szőlővel 1964—ben a termelőszövetkezetek 56, gyümölccsel 73 százaléka foglalkozott. A gyümölcsöt termelő szövetkezetek több

mint egyharmadának 10 kat. holdnál kisebb területű gyümölcsöse volt.

A termelőszövetkezetek által termelt növények nagy száma és az, hogy egyes különleges talaj— és munkaigényű növényeket sok termelőszövetkezet termel; arról győz meg, hogy a '*növénytermelés specializációja egyelőre még

nem áll jól termelőszövetkezeteinkben.

,

5. tábla

A főbb növények termésátlagának alakulása a termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban

? Búza [ Árpa ' ! ,KukoricahI—Cukorrépal Napraforgó; Burgonya ,I—ucema Szőló'

AV

termésátlaga

Mázsa/kat. hold

1956 -—— 1960. évek " * ,

átlaga ... 9,7 ll,0 l3,1 130,2 6,0 58,8 H,? 154

1961 ... 10,5 10,4 10,3 102,2 4,8 37,9 17,5 17,9

1962 ... 10,0 ll,7 14,1 121,6 6,5 54,9* 14,3 16,5

1963 ... 8,7 10,l lő,?) 166,1 GA 50,1 16,9 19,3

1964 ... 104 8,8 16,3 1545 6,5 45,9 15,9 2432!

Index: 1956—1960. évek átlaga : 100

1961 ... 108 95 79 79 80 65 99 116

1962 ..._ ... 103 106 108 93 108 93 81 107

1963 ... 90 92 118 128 107 85 95 125,

1964 ... 107 80 124 119 108 78 90 157

* Termőterületre számítva a közös és a háztáji gazdaságokban.

A MEZÖGAZDASAGI UZEMEK 13

A növénytermelés eredményeire az öntözés, a gépesítés, a műtrágyahasz—

nálat, új fajták termelése stb., nem utolsósorban az irányítás, a szakmai vezetés számottevő javulása kedvezően hatott, ezek folytán egyes növények hozamai is emelkednek. Figyelemre méltó a búza, a kukorica, a cukorrépa, a napra—

forgó, a szőlő hozamának javulása. Az is megfigyelhető, hogy az egyes évek szélsőséges időjárása még mindig nagy ingadozásokat okoz a termésátlagokban A fenti növényeken kívül a szocialista átszervezést megelőző öt év átlagá—

hoz képest lényegesen javultak a szántóföldi zöldségfélék termésátlagai. A kö- zös gazdaságok 1964—ben fejeskáposztából 28, Vöröshagymából 10, paradicsom—

ból 23, fűszerpaprikából 58 százalékkal magasabb holdankénti hozamot értek el, mint 1956—1960. években.

A termelőszövetkezetek agrotechnikai ellátottsága hasonló színvonalú volt, mint a termelés. Az országban megtermelt összes növényi termék (erdő nélkül) értékének 70 százalékát a mezőgazdasági termelőszövetkezetek (52 százalékot a közös, 18 százalékot a háztáji gazdaságok) állították elő 1964—ben. Ehhez ;;

növénytermelés főbb agrotechnikai eszközeiből, lehetőségeiből az országoshoz viszonyítva a következő mértékben részesedtek a közös gazdaságok: öntözés—

ből 66, talajjavításból 85, össze-s traktormunkából 73, műtrágya—felhasználásból 69, mű- és istállótrágya—felhasználásból 64 százalékkal.

A szövetkezeti állattenyésztésben 1964—ben előállított termékmennyiség 55 százalékát a háztáji, 45 százalékát a közös gazdaságok tennel-ték. A növényter—

melés megfelelő arányai: 75 százalék közös, 25 százalék háztáji. A növényter—

melési tevékenység tehát túlnyomórészt a közös gazdaságban folyik, az állat—

tenyésztés pedig megoszlik a közös és a háztáji gazdaság között. Ebben kifeje—

zésre jut egyrészta közösésaháztáji termelés egymásrautaltsága, illetve egymást kiegészítő szerepe, másrészt az a tény, hogy a közös gazdaságok takarmány- termését részben a háztáji gazdaságok hasznosítják. Az előbbiekben láttuk, hogy 1965-ben a szálas takarmányok tenmőterületének 98 százaléka a közös gazdaságokban van (ide számítva a rét— és legelőterületet is). Itt termelik a kukorica többségét, csaknem teljes egészében az árpát, a zabot, a takarmány—

borsót. Ezzel szemben a háztáji gazdaságok nem jelentéktelen mennyiségű ku—

koricát termelnek, amit a részes művelés, a premizálás révén a közös gazdaság terméséből is megnövelnek. Ebből következik, hogy a háztáji gazdaságok első—

sorban sertés— és baromfitartásra rendezkednek be. Szarvasmarha-állományuk—

nak az "szab határt, hogy mennyi szálas takarmányt, legeltetési lehetőséget, almot tud a közös gazdaság számukra biztosítani. A közös gazdaságok állat—

tenyésztési lehetőségei a háztáji gazdaságokénál elvileg sokkal tágabbak, vala—

mennyi állatfaj magasszínvonalú tenyésztésére kiterjednek. E lehetőségek ki—

használását azonban korlátozza a takarmánytermelés adott színvonala és ösz—

szetétele, az állatállomány minősége és a rendelkezésre álló anyagi eszközök mennyisége. A korszerű nagyüzemi állattenyésztés ugyanis csak igen költséges beruházások — főleg építkezések —— révén teremthető meg.

A szocialista átszervezés befejezése után figyelemre méltó változások kii—

vetkeztek be a közös és a háztáji állattartás arányaiban. 1961—ben még az állat—

állomány nagy része (a baromfit figyelmen kívül hagyva) a háztáji gazdasá- gokban volt, és 11 százalékkal volt nagyobb a háztáji állomány a közösnél.

Négy év alatt a helyzet lényegesen megváltozott. 1965-ben már 33 százalékkal meghaladta a közös gazdaságok állatállománya a háztáji gazdaságokét. Mindez annak a következménye, hogy a szocialista átszervezés után a háztáji állat—

tartás fokozatosan kisebb mértékű lett: 1965—ben a négy fő állatfaj együttes