Az állami gazdaságok számviteli és statisztikai fegyelméről

NAGY IMRE:

, AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK

SZAMVITELI És STATISZTIKAI FEGYELMÉRÖL

Lenin a szocializmus építése során a számvitel jelentőségét a követke- zőkben határozta meg:

,,A mindenre kiterjedő általános, egyetemes számvitel és ellenőrzés a munka mennyiségének és a termékek elosztásának számvite'lezése és ellen- őrzése, ebben van a szocialista átalakulás lény-ege." * ,,Számvitel és ellenőr—

zés —— ez a legfontosabb, ami a kommunista társadalom első szakaszának

"elindításáhoze, helyes működéséhez kell."?

A számvitel fontosságának és a számviteli fegyelem megszilárdításá- V, nak érdekében hozta országgyűlésünk 1952-ben az állami statisztikáról szóló törvényt, mely a statisztika feladatát az alábbiakban jelöli meg:

.,A statisztika a Magyar Népköztársaságban a gazdasági, szociális és kulturális fejlődés ellenőrzésének és tervszerű irányításának eszköze: szám—

adatok és azok tudományosan megalapozott csoport—osítása, elemzése révén feltárja a gazdasági és társadalmi jelenségek és folyamatok összefüggéseit, arányait, számot ad a népgazdasági tervek végrehajtásáról, felhívja a fi- _ gyelmet a mutatkozó [aránytalanságokra és hibákra."

Az állami gazdaságok a mezőgazdaság legfejlettebb üzemeit képvise- lik, melyeknek nemcsak a termelésben kell példát mutatniok, hanem az egy- szerű és áttekinthető nyilvántartás megalapozásában, a szocialista mező- gazdasági üzemek nyilvántartásának megszervezésében is. Azonban szá—

mos állami gazdaságban sokszor a leglényegesebb adatok (mennyi földte- rülettel, mennyi állattial, hány traktorral, hány munkással rendelkezik) sem állapíthatók meg pontosan. A gyenge nyilvántartások nem biztosítják az elért eredmények pontos lemérését, a tervteljesítés ellenőrzését.

A gazdaságok a fordulat éve után rohamos fejlődésnek indultak. Ez- zel a fejlődéssel azonban nem tartott lépést a számvitel és nyilvántartás rendszerének fejlődése. Kezdetben a gazdaságok nyilvántartása a felszaba- dulás előtti kapitalista nagybirtokok nyilvántartásániak, számvitelének to—

vábbfejlesztésén épült fel. Később a Szovjetunióban szerzett tapasztalatok nyomán megalkották az állami gazdaságok egységes számlakeretét —— az AGESZ-t, —— mely" a kettős könyvelés átíró rendszerében regisztrálja a gaz—

dasági eredményeket. A következő lépés az egységes mérlegbeszámolók rendszerének kialakítása volt, mely alkalmat adott arra, hogy a vezetőszer- vek az egyes gazdaságok termelési és pénzügyi munkáját figyelemmel kí- sérhessék.

1 Lenin Művei %. köt. Szikra, 1952, 425. old.

? Lenin Művei 25, kötet. Szikra, 1952, 507. old.

5 Statisztikai Szemle —— 7 6

* 242 , * NAGY más

Mind az ÁGESZ, mind a mérlegbeszámoló néhány év alüt igen sok

változáson ment keresztül, azonban még ma sem mondható tökéletesnek.

1952-ben megjelent a 369/41/1952-es miniszteri utasítás, mely kötelezte a gazdaságokat az egységes bizonylati rendszer bevezetésére. Ez a nyilván- tartás a számvitel egységesítését jelentette minden gazdaságban. Nagy fej—

lődést jelentett az, hogy 1953. folyamán bevezették az egységes bizonylati rendszert, mert addig a gazdaságok maguk szervezték meg a nyilvántar—

tás adataihoz szükséges bizonylatok nagyrészét. Ez nagy mértékben csor- bította a fogalmak egységes értelmezését és elterjedését, az ellenőrzést komplikálttá tette.

Az egységes bizonylati rendszer bevezetésével egyszerűbbé, egysége- sebbé, bizonyos mértékben mechanikussá kívánták tenni a nyilvántartást,

könnyebbé az ellenőrzést, megszilárdítani a számviteli, azon belül a bi-

zonylati fegyelmet a gazdaságokban. Ezzel a céllal vezette be a Földmű—

velésügyi Minisztérium és ezt várta az egységes bizonylati rendszer beve- zetésétől a Központi Statisztikai Hivatal is.

Mégis az egységes bizonylati rendszerbevezetése után 8—10 hónap- pal a Földművelésügyi Minisztérium a III. negyedéves mérlegbeszámoló összesítésében azt állapította meg, hogy a bizonylati fegyelem a III. ne—

gyedévben sem javult és a Központi Statisztikai Hivatal is hasonló meg-

állapításokra jutott 1953. év végén. ,

A hiányosságokért a felelősség elsősorban a Minisztérium főkönyvelő—

ségét terheli.

A minisztérium a bizonylati rendszer bevezetésekor több hibát köve-

tett el. A hibák két csoportra oszthatók: '

l. A bizonylati rendszer kialakításánál elkövetett elvi hibák.

2. A bizonylati rendszer terén előforduló egyéb hibák.

]. A bizonylati rendszer bevezetése óta eltelt idő az alábbi fogyaté- kosságokat hoztaa napvilágra:

a) a bizonylati rendszer szigorúan csak a kettős könyvelés zárt rend—

szerének igényeit elégíti, ki;

b) nem tudja a statisztika és az operatív vezetés céljaira szükséges adatokat folyamatosan biztosítani;

c) az adminisztrációt a gazdaságokban túlzottan megnövelte, mert a vezetéshez és a statisztikai jelentésekhez szükséges adatokat a könyvelés által szolgáltatott adatokon kivülkell a bizonylatok halmazából kigyűjteni.

2. A bevezetésnél elkövetett egyéb hibák:

a) A bizonylati rendszer bevezetésével egyidőben a minisztérium nem gondoskodott a bevezetés helyes megszervezéséről, nem biztosított kellő mennyiségű nyomtatványt a gazdaságok számára, így az egységesítést

nem valósithatták meg kellőképpen, egyidőben minden gazdaságnál. Je-

lenleg is vannak még olyan gazdaságok, melyek nem rendelkeznek ele- gendö nyomtatvánnyal.

b) A minisztérium nem ellenőrizte kellőképpen a bizonylati rendszer bevezetését, ezért fordulhat elő olyan eset, hogy a gazdaságok —— bár ren- delkeznek a megfelelő lormanyomtatvánnyal ——- mégsem vezetik azt.

o) Az ellenőrzés hiányra sok esetben a bizonylati fegyelem súlyos meg—

sértését vonta maga után. A gazdaságok nemcsak, hogy a szükséges nyom—

tatványokat nem vezetik, hanem egyszerűen minden bizonylat nélkül egyes

AZ ÁLLAMI GAZDASAGOK STATISZTIKAI—FEGYELMÉRÓL ' 243

szakvezetök ,,bemondásai" alapján vezetik könyveiket és készítik számvi- teli és statisztikai jelentéseiket.

A fent említett hiányosságok következményeként a gazdaságok nem gazdálkodnak kellő gondossággal, nem tartják helyesen nyilván a rendel—

kezésükre bocsátott állóeszközöket. Vannak pl. olyan gazdaságok, ahol az

1951. évi állóeszközök újra-értékelése óta nem vezetik rendszeresen az álló- eszközök alapbizonylatait. A rossz nyilvántartás következménye volt, hogy a Földművelésügyi Minisztérium rovancsolási utasítása nem járt teljes eredménnyel.

V Gondatlanul tartja nyilván sok gazdaság a termelés eredményeit, a

termelési értékeket is. A könyvelésből nem állapítható meg pontosan az, hogy miből mennyi termett.

A minisztérium nem gondoskodik kellően a számviteli káderek képzé- séről sem. A főkönyvelők nagy része csak képesített könyvelői vizsgával rendelkezik.

A minisztérium a III. negyedéves mérlegbeszámolóblan megállapítja, hogy a gazdaságok tervezett béralapjukat túllépték, mert a béralapkeretet szűken állapították meg. (A cikknek nem feladata, hogy a tervezés reális voltát vizsgálat tárgyává tegye.) Azonban a béralapgazdálkodásnál nem hagyható figyelmenkívül, hogy egyes gazdaságok számviteli kádereinek képzettsége nagyon alacsony és ennek következtében a gazdaságok pénz- ügyi és munkabérköltség terveinek teljesítése sok esetben nem valósítható meg. Nem engedhető meg az, hogy a gazdasági könyvelők egy része ne rendelkezzék a bizonylati elv alapismereteivel, ennek következtében olyan formanyomtatványokat fogadjanak el bizonylatokként, melyek nincsenek pontosan kitöltve, :a munka átvételét a felelősök nem, igazolják és annak el-' lenére erre munkabért fizetnek ki. (Pl. Tolnaszigeti Állami Gazdaság.) Ilyen és ehhez hasonló esetek teszik lehetővé a bércsalásokat, amelyekről a mérlegbeszámolóban is kénytelen említést tenni a főkönyvelőség. Ezért fordulhat elő az, hogy egyes gazdaságok fők-önyvelőinem tudnak helyesen könyvelni, nem ismerik a házilag megvalósított beruházások éstfelújítások elszámolásának módját. Ennek eredménye, hogy beruházásaikat és felújí- tásaikat a gazdaság forgóeszközeinek terhére egyenlítik ki, ennek követ-

keztében a gazdaság fízetésképtelenné válik. ; '

Az állami gazdaságok számviteli fegyelmének laza'ságát mutatja az is, hogy az év folyamán kiadott két döntőfontosságü utasítás (rovancsolási és a forgóeszköz—csökkentési utasítás) végrehajtása sem volt teljesértékű—

A gazdaságok nem hajtották végre a 214/B/1953. sz. Miniszteri utasí- tást a forgóeszköz csökkentésével kapcsolatban. Az utasítás nem járta kia vánt sikerrel, mert a minisztérium nem kellő gonddal készítette elő az uta-

sítást. A minisztérium nem szabályozta az átadásra kerülő anyagok és

eszközök elszámolásának módját.

Nem ellenőrizte menetközben a minisztérium az utasítás végrehajtá-

sát és így ez a végrehajtás során adminisztratív jellegűvé vált. Egyes gaz-

daságok nem is jelentették be az elfekvő készleteket, —— például sok eset—

ben megsértette a minisztérium a forgóeszközök csökkentésére vonatkozó

miniszteri utasítást, mert egyes gazdaságoknak több esetben olyan anya—

gokat juttatott, amelyekre a gazdaságnak egyáltalán, vagy hosszú időn keresztül nem volt szüksége, s ez elfekvő készletként jelentkezett a gazda—

ság lorgóeszközei között.

5*

244 ' * mar mas "

A számviteli fegyelem liazasága maga után vonja a statisztikai fegye- lem lazulását is. A gazdaságok által beküldött statisztikai adatok pontat—

lanok, a könyvelés és a statisztika adatai nem egyeznek meg. A Miniszter—

tanács határozata viszont világosan előírja, hogy azonos tartalmú statisz- tikai és számviteli adatok számszerű eltéréseket nem mutathatnak. Ennek ua követelménynek megfelelően a gazdaságoknak és a minisztériumnak a számviteli és statisztikai adatokat közlésük előtt egyeztetniök kell. A gaz—

dastságok azonban ennek a követelménynek nem minden esetben tesznek ele—

ge .

Sok esetben a statisztikai jelentések adatai nem felelnek meg a való- ságnak, mert a könyvelés nem naprakész, a bizonylatok begyűjtése sem készül el teljesen a kérdőív beküldési határidejére, ami azt eredményezi, hogy a statisztikai jelentés nem a könyvelés adataira támaszkodik és azzal nem is egyezik meg. Ezért fordulhat elő olyan eset, hogy a statisztika 9 borjúszaporulatot, az alapbizonylatok 8—at, az állatnyilvántartás ugyianak—

kor már csak 7—et tart nyilván. (Csányi Állami Gazdaság). Békés megyé- ben pl". az őszi termés eredményéről beküldött jelentések 91%-a nem egye- zett az alapbizonylatokkal, illetve a gazdaságok előző jelentéseivel.

A gyenge nyilvántartás nem teszi lehetővé az elért eredmények pontos lemérését sem. Ezt mutatják a gazdaságok őszi terméseredmény jelentései, amelyekben igen sok gazdaság indokolatlanul megváltoztatta a tavaszi ve- tésállományban közölt területet, — noha sem területfelfutás, sem területát' adás ezalatt az időszak alatt nem volt. Az őszi terméseredményjelentés adatainak felülvizsgálatra után bizottságokat kellett létrehozni, amelyek a helyszinen vizsgálták felül a gazdaságok adatainak hitelességét. Egyes gazdaságok szépítették adeataíkat, —— többet jelentettek, mások a termelt mennyiség egy részét'letagadták, —— kevesebbet jelentettek, mint a való- ságban termelt mennyiség. Pl. a dicházai Állami Gazdaság vezetői több,

mint egy vagon kukoricát tagadtak le. A nógrádkövesdi Állami Gazdaság-

ban 120 (; kukoricával jelentettek többet a valóságnál.

Az ellenőrzés során fény derült arra, hogy a gazdaságok a bizonylatok egy részét nem, vagy csak hiányosan vezetik. Az ellenőrzött 33 gazdaság közül 24 gazdaság nem vezette, vagy csak hiányosan töltötte ki az 1.124.

sz. munkabérelosztó lapot.

A gazdaságok statisztikai jelentéseiket nagy hsatáridő eltolódásokkal -— több esetben 8—10 napos késéssel —— küldik be. 1953. IV. negyedévben pl. a békésmegyei állami gazdaságok 297 havi jelentéséből 193 határidő

után érkezett.

, A gazdaságok sok esetben nem tartják be a 66—05 miniszteri utasítást.

Azoknál a gazdaságoknál, ahol nincs önálló statisztikai megbízott, gyak—

ran változtatják a statisztikai felelősöket. Ennek következtében nincs, aki

. (_ felelne a statisztikai munkáért. A jelentések nagy részét hozzá nem értők

állítják össze és minden ellenőrzés nélkül küldik tovább. Azokban a gazda—

ságokban, ahol bár van önálló statisztikus, gyakran előfordul. hogy nem megfelelő kádereket állítanak munkába.

Nemcsak a gazdaságok, hanem az irányító szervek statisztikusai is képzetlenek, mind a statisztikai, mind a mezőgazdasági ismeretek terén. Ennek következtében munkájukat mechanikusan végzik, ellenőrzésük nem teljes, az általuk feldolgozott adatok pontatlanok. Ezt számos példa bizonyítja. Pl.

az A. G. I. Főigazgatóság november havi statisztikai jelentésében több ezer

Az ÁLLAMI GAZDASAGOK srArisanAi FEGYELMERÓL ' 245

mázsa árpát és zabot jelentett tárgyhavi termelésként. Az operatív jelenté- sek adatait minden revízió nélkül mechanikusan összesítik, ennek következ- tében a kukorica termelésénél l4,5%-kal, a burgonya termelésénél 21,7 százalékkal jelentettek többet, mint az őszi terméseredmények zárójelenté- sében.

A statisztikai párhuzamosság elvét a termelési igazgatóságok gyakor- lata sok esetben megsérti A gazdaság statisztikusait a megyeszékhelyekre hívják be, s ott a beszámolójelentéseket ,,vágatják". Ennek során nem helyt- álló bizonylatokkal alá nem támasztható és a valóságtól eltérő adatokat A tüntetnek fel a statisztikai jelentésekben. Pl. az Északdunántúli Állami Gazdaságok Igazgatósága a felügyelete és irányítása alá tartozó gazdasá—

gok állatállományváltozási jelentését nagy mértékben megváltoztatta.

(Nagyszentjános, íarádi, lajtapusztai, horvátkimlei, hansági stb..) A gaz- dasági statisztikusok állítása szerint a beküldött jelentés így bizonylati alappal nem rendelkezik. A jelentés megváltoztatásánál csökkentették az ál- lományt, föleg az anyaállományt és a szaporulatot (nyilván a jövő éviterv- teljesítés érdekében).

Egyes termelési igazgatóságok 1954. évben sem akarják felszámolni helytelen gyakorlatukat. Meggondolatlan utasításaikkal megzavarják a

gazdaság statisztikai munkáját. Pl. a Déldunántúli Állaimi Gazdaságok Igaz-

gatósága az 1954. évi adatszolgáltatás beindításánál az általános utasítást f—élrelökve, az adatszolgáltatás elíerdítését rendelte el. Az igazgatóság arra utasította a gazdaságokat, hogy az állatállomány-változási jelentésben ne a tényleges induló állományt közöljék, hanem amit a gazdaság megterve- zett. Az ilyen utasítás az adatgyűjtést pontatlanná, megbízhiatatlanná te—

szi, aláássa az amúgy is gyenge számviteli fegyelmet.

Ezzel az eljárással megsértik a statisztikai törvényt, mely kimondja, hogy az adatszolgáltatás mindennemű ferdítés, vagy hamis látsza'tkeltés

ne'—lkül történjék.

A statisztikai fegyelmet jelentős mértékben lassítja a termelési igazga- tóságok engedélynye'lküli adatgyűjtése. Az Északmagyarországi Gyümölcs- termelő igazgatósága, és :a Keletdunántúli Igazgatóságok 5 naponként kér- dezték a traktoregységek számát és az elvégzett munkát. Ugyancsak a Ke- letdunántúli Állami gazdaságok Igazgatósága engedélyezetlen ladatgyűj—

tést rendelt el a kapásnövények tervezett és ténylegesen bevetett, valamint kipusztult területére, a termésátlagokra és az össztermésre vonatkozóian (bár erre pár nappal később engedélyezett adatgyűjtés volt). A Dunamenti Gyapottermelő Állami Gazdaságok Igazgatósága önhatalmúlag elrendelte a ke'vekötő aratóge'pek, motoros fűkaszák és a kombájnok teljesítményada- tainlatk begyűjtését. Az Állami Gazdaságok Főigazgatósága a 13/1954. évi főigazgatói utasításban arra kötelezte a gazdaságokat, hogy számoljanak el az 1953. évben értékesített árusüldő, hízó— és bacon sertés, a szedett— és hízómarha eladásról. Erre az adatgyűjtésre engedélyt nem kért. A minisz- térium egyes igazgatóságai nemcsak ott sértik meg a beszámoló rendszert, hogy több adatot gyűjtenek be, mint az engedélyezett, egyes esetekben az engedélyezett adatgyűjtést sem dolgozzák fel. Pl. az Á. G. 1. Főigazgató- ság a beszámolási rendszerben engedélyezett és begyűjtött adatok egy ré—

szét nem dolgozta fel, — pl. keresztsoros vetés, minőségi vetőmagátadás stb.

246 " NAGY: az ÁLLAMI Gaznasmox STATISZTIKAI mmm—lenül. §, Sem a minisztérium statisztikai osztálya, sem a termelési igazgatósá—

gok statisztikusai nem ellenőrzik, nem'segítik a gazdaságok statisztikai fe—

lelősének munkáját. Vannak olyan gazdaságok, ahol a minisztérium a trösz—

tök megszűnése óta nem hajtott végre statisztikai ellenőrzést.

A minisztérium statisztikai osztálya a Központi Statisztikai Hivatal

felé több esetben késéssel küldte meg összesítő jelentéSeit. A minisztérium

késéséhez hozzájárult az is, hogy a gazdaságok a kérdőívek kitöltéséhez szükséges bizonylatokat későn állítják össze. Legnagyobb mértékű késés az Állami Gazdaságok Föigazgatóságánál fordul elő, _ nem ritkán 20—80

nap.

A gazdaság műszaki irányítói a statisztikai jelentéseket nem használ—

ják fel az irányításban, a statisztikai munkát sok esetben huszadrangú kér- désnek, szükséges rossznak tekintik, ami a rossz nyilvántartás mellett még fokozza az adatok megbízhatatlanságát.

A fenti példák beszédesen bizonyítják azt, hogy ia Földművelésügyi Mi- nisztérium Főkönyvelősége és Statisztikai osztálya az elmúlt évben számos hibát követett el, amelyeket a sikeres és jó számviteli, munka érdekében

1954—ben feltétlenül ki kell küszöbölni.

1954. évben a minisztériumnak a következő feladatokat kell megol- diania:

a) emelnie kell a számviteli és statisztikai káderek képzettségét. Ahol nincs önálló statisztikus, ott felelős személyt kell a munka végzésére ki-

jelölni; —

_ b) a bizonylati rendszer elkészítésénél és bevezetésénél elkövetett hi- bákat ki kell javítani, —— olyanná kell tenni, hogy a jelentések alkalmasak legyenek operatív vezetés tájékoztatására;

0) meg kell valósítani a könyvelés naprakészségét. Ennek érdekében be kell vezetni minden gazdaságban a Lozinszkij—rendszert;

a') biztosítani kell a statisztikai jelentések és a gazdasági statisztikai adatok felhasználását a gazdaságok vezetésében, —— végül

e) fokozni kell a számviteli és a statisztikai munka ellenőrzését.

A ;

STATISZTIKAI TÁJÉKOZTATÓ

1954. évi 1. száma

szemléltető módon, számos grafikonnal mutatja be a ikormányprograimm végrehajtása során eddig elért eredményeinket. : Szovjetunió és a nép!

demokráciák népgazdaságának tejllődését és a kapitalista országok gazdasági eulyzetét.

Ára: 7.——- Ft

Kapható IBUSz-pavilonokhan és a Posta Központi Hírlapirodánál (V, József nádor-tér 1.)