Janakieff, Rumen: Kritikai megjegyzések a bruttó termelési mutatószámnak az iparvállalat termelő munkája meghatározásával kapcsolatos felhasználásáról

380

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO

hető számításba, ha —— megfelelő számú

adat birtokában —- a termelési függvényt

külön—külön állapítjuk meg, különböző nagyságrendű üzem—csoportokra. Hasonló megoldással —— több csoport képzésével——

vehetjük figyelembe a természeti ténye—

zők, a telephely (az ún. guasi—tényezők) hatását. A matrix-egyenletek megoldása

elektronikus számológépekkel néhány óra

alatt elvégezhető.

A módszer alkalmazásának egyik ne—

hézsége abban rejlik, hogy a ráfordítások gyakran heterogének, s ezért egyetlen mértékegységgel nem fejezhetők ki meg—

felelően (különösen a tőke—ráfordítások).

Ezért a műszaki hatékonyság bizonyos fokig a ráfordítások minőségét is vissza—

tükrözi. Az árhate'konyság mérése erősen

problematikus s használhatósága elsősor-

ban abban áll, hogy lehetővé teszi ár—

viszonyoktól mentes műszaki hatékony—-

ság számítását.

A hatékonyság fenti vizsgálata elvégez——

hető nemzetközi vagy egy országon belül körzetek közötti viszonylatban is. Egyet—

len iparágat vizsgálva, a viszonyítási alap az idetartozó üzemek adataiból származ- tatott hatékony termelési függvény lehet (strukturális hatékonyság), Ez utóbbi azt fogja megmutatni, hogy valamely iparág átlagosan hogyan közelíti meg legjobb üzemeinek hatékonyságát.

A továbbiakban a szerző foglalkozik: az előbbiek szerint meghatározott termelési függvény különböző felhasználásaival; a hatékonyság korábbi mérési módszereinek rövid bírálatával; egyes számítási részlet—

kérdésekkel, egyszerűbb, valamint maga—

sabb igényeket is kielégítő bonyolultabb eljárások felvázolásával.

Befejezésül bemutatja javasolt módsze—

rének alkalmazását az Egyesült Államok

mezőgazdasági termelésének hatékony—

sági vizsgálatára, a 48 állam adatai alap- ján. A kibocsátást a mezőgazdasági tevé—

kenységből eredő készpénzbevétel és az önfogyasztás értékének összegével méri

(millió dollárban), a ráfordítások közül pedig a következőket vizsgálja: föld (ezer

acre), munka (létszám), anyagok (takar—

mány—, élőállat— és vetőmag kiadások, ezer dollárban), tőke (berendezések és szer—

számok értéke, ezer dollárban). A példa, a diagrammok és az eredmények rövid elemzése elősegíti a javasolt módszer jobb megértését.

A folyóirat a tanulmány felett lefoly—

tatott vitáról is közöl rövid ismertetést.

A résztvevők általában kedvezően fogad—

ták a termelési hatékonyság javasolt új—

szerű módszerét, de a gyakorlatban dol—

gozó szakemberek több kételkedő meg—

jegyzést és ellenvetést is tettek.

(Ism.: Román Zoltán) Erőgépek terhelési együtthatói

Förster, Erhard:

Kraltmastrhinen. m 11. űző-"478. p,

Auslastungskoelfízientcn l'ür Ihzr lnzluslrivlmlríeh. 1957. No.

Az erőgépek által termelt energia (E) a teljesítmény (N) és az üzemidő (t) szor—

zata: EzN. t. A termelést és a terhelési együtthatót ennek megfelelően két össze—

tevő határozza meg: a teljesítmény— (in—

tenzív) kihasználás és az idő— (extenzív) kihasználás. Mind a teljesítmény, mind az üzemidő többféle nagysággal fejezhető ki, s ennek alapján többféle terhelési együttható számítható. A viszonyítási alap a teljesítménynél a legmagasabb tar—

tós vagy a leggazdaságosabb teljesít—

mény, tehát a normál teljesítmény

lehet; az üzemidő kifejezhető az

állásidő javítási idő nélküli tényleges (tiszta) időmennyiség, vagy a lehetséges üzemidő (tiszta üzemidő _l— műszakilag indokolt állásidő, javítás) mennyiségével.

A tervezett üzemidő nagymértékben azo—

nos a lehetséges üzemidővel, a naptári idő pedig a teljes időtartamot felöleli. Az idő—

kihasználási együttható célszerűen a tény—

leges üzemidő és a naptári idő hányado—

sával, a teljesítménykihasználási együtt—

ható pedig az erőgép közepes tényleges teljesítményének és a legmagasabb tar—

tós teljesítményének hányadosával hatá—

rozható meg. Az össz-terhelési együttha—

tót a tényleges lehetséges energiatermelés hányadosa, illetve a teljesítmény— és idő—

kihasznn'lási egvíitthatók szorzata adja meg. Képlettel kifejezve:

Et N, - !,

Kira—**" :: "ív—7: KN'Kf

_{max max n}

ahol

R:: *" össz-terhelési (kihasználási) oavütlhaló.

KNe— tcliesilmónvkihasználási együttható.

K,— i,, irlőkihasználási együttható,

Et és Emax ' a tényleges, illetve maximális cncrgiatermrcli'vs.

Nt és Nmax 9" a tényleges. illetve. maximális teljesítmény,

tré-i ln " a tényleges, illetve naptári üzemidő.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEIJÖ

381

Fenti együtthatók egy—egy erőgép ter—

helését megfelelően jellemzik, több erő-—

gép átlagos terhelésének jellemzésére

azonban ebben az egyszerű formában nem használható fel. Szavinszkij tévedést kö—

vet el tankönyvében,1 amikor e mutatókat

több erőgépre együttesen ugyanígy szá—

mítja.

A különböző fajta erőgépek lehetséges időkihasználása ugyanis eltérő (a Diesel—

gépeké például lényegesen alacsonyabb, mint a gőzgépeké) s eltérő elméleti tel—

jesítményük is. E két rész—együtthatót ezért nem lehet egyszerűen az összegezett idő— és teljesítményadatok alapján meg—

határozni, hanem a következő útat kell

követni. Erőge'pcsoport időkihasználási

együtthatója (KD:

vagyis a tényleges energia-termelés vi—

szonyítva a tényleges teljesítménnyel a naptári üzemidő alatt elerhető termelés—

hez. Erőgépcsoport teljesítménykihaszná—

lási együtthatója (K'N):

Zth-tn

N E Nnmx ' tn

vagyis a naptári idő alatt a tényleges és a maximális teljesítménnyel elérhető ter- melés viszonya. Erőgépcsoport össz-terhe—

lési (kihasználási) együtthatóje (K g):

ZNt'tt Elvi-tn K'..:K'.K' :__..____. ___——___ :

" * N ZNt-tn ZNmax'tn

ENt—t, . Et

2Z'Nmax'tn Emax

Az össz—terhelési együttható ismereté—

ben elég az egyik rész-együtthatót kiszá—

mítani, a másik rész-együttható fenti összefüggésből már megállapítható.

Az együtthatók kiszámításának fenti képleteiből meghatározható a számlálók és a nevezők különbségeként az alacso—

nyabb idő-, teljesítmény— és összkihasz—

hálás miatt kieső termelés nagysága is.

Befejezésül a cikk bemutatja, hogy az itt javasolt számítás szerint a Szavin-

1 Az iparstaltistika tankönyve. Német kiad. Ber- lin. 1956, Die Wirtschaft. Shan—306. p.

szkij tankönyvében közölt példa helyes

megoldása a következő:

Kt' helyesen 35,3%,

Szavinszkijnél 41,7%.

KB, helyesen 100,0%,

Szavinszkijnél 84,60/0.

(Ism.: Román Zoltán)

Kritikai megjegyzések a bruttó termelési

mutatószámnak az iparvállalat termelő munkája meghatározásával kapcsolatos

felhasználásáról

Janakiw'í, Rumen: Krilische cherkungen zur Anwendung der Kennzil'l'cr Brutloprodulklion für die Einschálzung der Produk—lionsarbeit des In—

dustriebelriches. —— Slalíslischc Praxis. 1957. No. 5.

95—98. p., No. 6. 107—112_ p.

Az ipari termelés tervezésében és sta—

tisztikájában jelenleg fontos szerepe van a változatlan árakon számbavett vállalati bruttó termelés mutatószámának. A szerző részletesen ismerteti a mutatószám alkalmazási területeit.

A változatlan áras, vállalati bruttó ter- melés mutatószámának tartalma.

A bruttó termelés értéki mutatója a vállalat által a beszámolási időszakban előállított termelés összvolumenét jel—

lemzi. A termeléshez felhasznált átvitt munkát és az élő munka értékét egyaránt tartalmazza. Mivel Vállalati módszerrel számítják, halmozódás az egyes vállala—

toknál nem fordulhat elő, csupán az ipar—

ágon és az össziparon belül.

A bruttó termelés mutatószámának hiá—

nyosságai a vállalat termelőmunkájának meghatározásánál.

1. A bruttó termelés mutatójának hasz—

nálatakor a vállalat számára ,,előnyö- sebb" azoknak a termékeknek gyártása, amelyekben viszonylag nagyobb az átvitt munka részesedése.

2. A vállalat nem érdekelt a gépek és egyéb termékek súlyának csökkentésében.

3. A különböző anyagigényességű ter- mékek választékának ingadozása követ—

keztében a bruttó termelés nem fejezi ki

a termelékenység alakulását.

4. A kedvezőbb termelési volumen— és termelékenységváltozás kimutatása érde—

382

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

kében a vállalatok mesterségesen növelik a befejezetlen termelés állománykülönbö- zetét.

5. A vállalat szervezeti felépítésének

változása esetén sem a bruttó termelés mutatója, sem a természetes mértékegy- ségen alapuló mutatószámok nem türözik helyesen a termelés terjedelmének és a termelékenység szinvonalának változását.

6. Ugyanez a torzítási lehetőség áll fenn a kooperációs kapcsolatok változása ese—

tében.

7. Az iparágon belüli halmozódások nö—

vekedése vagy csökkenése esetén (pél-

dául átszervezés, kooperációváltozás kö—

vetkeztében) a bruttó termelés mutatója

hamis képet adhat az iparág teljesítmé—

nyeinek alakulásáról.

Jobb mutatószámok alkalmazásának

gyakorlati lehetőségei a vállalatok egyeni munkateljesítménye'nek reális kifejezése érdekében.

1. Természetes mértékegységben kife—

jezett mutatószámok. Alkalmazási terü—

letük (egynemű iparágak) igen korláto—

zott. A szervezeti és kooperációs változá—

sokra a bruttó termeléshez hasonlóan reagálnak. Nem tükrözik a beszámolási időszakban végzett össz—munkamennyisé- get (ipari szolgáltatások, befejezetlen ter- melés stb.).

2. Az árutermelés mutatószáma. A be—

számolási idöszakban befejezett értékesit—

hető termékek volumenét fejezi ki. Fon—

tos szerepe van a népgazdaság ágazatai közötti kapcsolatok és arányok tervezé—

sében. A bruttó termeléssel kapcsolatban

tárgyalt hiányosságok csaknem mind elő—

fordulnak ennél a mutatószámnál is.

3. A vállalati termelőmunka norma—

órákban kifejezett mutatószáma. A mun- kások teljesített termelőmunkájának ter—

jedelmét méri, a vállalatnál érvényes

munkanormák alapján. Alakulását nem befolyásolja az átvitt munka viszonylagos

súlyának változása. Általános alkalmazá-

sát akadályozza a műszaki normák hiá—

nya és a különböző vállalatok munkanor—

mái közötti eltérés. Emellett csak a normában dolgozó munkások teljesitmé—

nyét fejezi ki és nem tükrözi a különbsé- get a kvalifikálatlan és a magasabb szak—

tudást igénylő munkák között.

4. A ,,normalizált munkabér" változat- lan áras mutatószáma. A bruttó terme—

lés mutatójánál tárgyalt hibák nagy ré-

szét kiküszöböli, s az előző mutatószám- mal szemben elfogadhatóan kifejezi a

végzett munka különböző minőségét is.

Alkalmazásának főbb akadályai: munka—

igényessége, a bérnormák gyors ,,kiöre—

gedése".

5. A ,,vállalat által hozzáadott érték"

mutatószáma változatlan árakon. A mu—

tató a bruttó termelésnek csak azt a részét fejezi ki (változatlan áron), ame—

lyet a társadalmi termelés adott szaka—

szában hozzáadtak a feldolgozott munka—

tárgyhoz, tehát a Vállalatnál a termelés—

hez felhasznált élő munka értékét, illetve a munkaeszközök leírásait (amortizáció—

ját).

A mutatószám alkalmazásával a bruttó termeléssel kapcsolatban tárgyalt hibák hatása vagy erősen csökkenthető vagy teljesen kiküszöbölhető. Néhány hiányos—

sága: a vállalat által hozzáadott érték volumenét befolyásolják az árak szerke—

zete és az árképzés sajátosságai; a ter- melőeszközök leírása az értékeléstől füg—

gően eltérő lehet a különböző Vállalatok- nál, sőt ugyanannál a vállalatnál is, pél—

dául olcsóbb gép beszerzése esetén. Ezek' alapján a vállalat által hozzáadott érték mutatója sem tükrözi helyesen a válla—

lati termelési teljesítményt.

6. A nettó termelés mutatószáma, válto—

zatlan árakon, vállalati szinten számítva.

A nettó termelésnek a vállalat által elő—

állított új érték teljes összegét (v Jr- ra) kell kifejeznie. A szocialista árrendszer sajátosságait figyelembe véve ez a mu—

tató csupán az ipar egészére állapítható meg helyesen, vállalatonként nem. A mutatószámot az előállított kész— és fél—

késztermékeknek és ipari szolgáltatások—

nak a változatlan ár megfelelő részével

(munkabér és a nyereség) történő közvet—

len értékelése útján kapjuk meg. Bár csökkentett mértékben, de ennél a muta—

tónál is fennáll az ,,előnyös" és ,,előny—

telen" termékekkel kapcsolatos veszély.

Javaslat: A vállatt termelőmunka ösz—

szes közgazdaságilag hasznos eredményé—

nek mutatószáma. '

A szerző véleménye szerint ez a muta- tószám tükrözi legreálisabban a vállalat