A termelés fogalma

,,nekünk be kell vinnünk a statisztikát a tömegek közé; néps'zerűsítenünk kell, hogy az egyes közösségek gazdálkodása, üzleti eredményeik összehasonlitása az általános érdek—- lődés és tanulmányozás tárgyává váljék." A statisztikai kérdésekkel foglalkozó folyó—

_ _ iratnak szükségességét ezért abban látom, hogy megvilágítva azokat a feladatokat, , amelyek a szocialista építésben a statisztikára várnak, a statisztikát a gazdasági ká—

derek, a termelés terén dolgozók számára hozzáférhető és nélkülözhetetlen segédesz—l ' közzé tegye, segítse elő a gyakorlati statisztikai munkát a statisztika fogalmainak tisztázásával, szabadítsa meg a statisztikát az áltudományos, polgári maradványoktól, tegye valóban a tervgazdálkodás fegyverévé. Népi demokráciánk a tudományos kuta—

tásnak minden terén új, a kapitalizmusénál nagyobb lehetőségeket teremt. Ez érvényes a statisztika területére is.

Az elméleti statisztika jelentősége a statisztikára váró gyakorlati feladatokból adódik, a gyakorlati statisztika jelentőségét pedig a tervgazdálkodás szabja meg.

A statisztika feladata elsősorban a tervteljesités ellenőrzése és Vizsgálata, de az egyéb, a termelés terén előttünk álló feladatok — az önköltség csökkentése, a termelékenység emelése — is megkövetelik a statisztika segédletét. A pontos fogyasztási— és készletsta—

tisztika kimunkálása hozzájárul ahhoz, hogy a termelést tervszerűbbé tegyük. A sta—

'tisztika segédszerepe a nemzeti jövedelem gyakorlati kiszámításában újabb akkumulá—

ciós lehetőségeket mozgósit a beruházáSokra. A tervteljesítés ellenőrzése a beruházások terén, az életszinvonal felmérése, a munkastatisztika fokozott alkalmazása a tervszerű munkaerőgazdálkodás érdekében, a tervgazdálkodás céljától és a szocialista statisztika szellemétől eddig még idegen népmozgalmi, szociális, kulturális és tanügyi statisztika korszerűsítése, mind olyan feladatok, amelyeknek gyakorlati megoldása a tervgaz- dálkodásban elengedhetetlen. Ezek a gyakorlati feladatok azonban egész sereg kér——

désnek elméleti tisztázását követelik meg. A Statisztikai Szemle hasábjain elsősorban ezeknek a kérdéseknek kíván helyet adni.

Remélem, hogy meg tudjuk oldani az előttünk álló —— itt vázolt —— feladato—

kat és a Szemle be tudja tölteni hivatását. Pikler György

A termelés fogalma

A tőkés társadalomban a ,,nemzetgaz-

daság érdekei" valójában a tőkésosztály

profitérdekeit, a dolgozók kizsákmányo—

lását jelentik és a ,,nemzetgazdaság ér—

dekeinek" fogalmát _a munkásosztályt félrevezető, a kizsákmányolást takargató frázisként alkalmazzák. Ezeket az állitó—

lagos ,,nemzetgazdasági érdekeket" a ka—

pitalizmus belső ellentéteiből fakadólag, az egymással versengő tőkés Vállalatok, illetve ezek különféle szervezeti formái mindaddig, amíg ezt nem áll módjukban

a dolgozókra áthárítani, egymás számlá—

jára is érvényesítik.

Igy sem a tőkés vállalatok, illetve ezek szervezetei, sem a tőkés állam nem képviselhetik valójában a ,,nemzetgaz—

daság érdekeit". A tőkés társadalomban

egységes, azaz belső ellentmondások nél—

küli ,,nemzetgazdaságról" nem is beszél—- hetünk, hiányoznak tehát az egyes gaz—

dasági jelenségek megítélésének és értel- mezésének egységes szempontjai is, ame—

lyek nélkül e jelenségek egyértelmű, he- lyes fogalmi meghatározása is lehetetlen.

Merőben más a helyzet a kizsákmá—

nyolást és belső ellentéteket nem ismerő szocializmusban. Itt a nemzetgazdaság érdekei megegyeznek a dolgozók érde—

keivel és a nemzetgazdasági tervben jut-

nak kifejezésre. Ezért lehetséges és egy—

ben szükséges is a szocialista nemzetgaz—

daság egyes jelenségeinek egységes

4

szempontból történő értelmezése és egy—

értelmű, szabatos fogalmi meghatáro—

zása is.

Jelenlegi feladatunk mielőbb kiirtani a magyar tőkés gazdálkodás hagyatéka—

ként még mindig kísértő, félrevezető ér—

telmezéseket és helytelen fogalmi meg—

határozásokat. Ez nemcsak elsőrendű po—

litikai feladat, hanem a tervgazdálkodás elengedhetetlen gyakorlati követelménye.

Mind az országos nemzetgazdasági terv,

mind annak szerves részét képező válla—

lati, illetve üzemi terv gerinoét az abban kitűzött termelési feladat képezi. A szám—

szerű, konkrét termelési feladatokat tar—

talmazó termelési tervek elkészítésének

és teljesítésük ellenőrzésének első mód——

szertani követelménye a termelés fogal—

mának pontos és egyértelmű meghatáro—

zása.

Zavarólag hatna, ha a tervezés és

ellenőrzés munkájában résztvevő dol-—

gozók ezreinek a fogalmak értelmezésé—

ben szabad kezet hagynék. A különféle értelmezésből eredő hibák a tervgazdál-

kodásra való átállás jellemző gyerekbe—

tegségei közé tartoznak. Az ilyen hibák annál veszélyesebbek, mert következmé—

nyeik nem rögtön, hanem csak később —- a tervkészítő, illetve az adatszolgáltató ha—

táskörén kívül —— mutatkoznak és felsőbb szervek részéről helytelen intézkedések—

hez vezethetnek.

A tervgazdálkodásra való átállás kez—

deti időszakában a felsőbb szervek sem rendelkeznek még sok esetben olyan üzem- és egyéb ismeretekkel, hogy eze- ket a hibákat kellő időben észrevegyék.

Szigorúan ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a tervezésben és aterv teljesitésének ellen-

őrzésében azonos fogalmakkal dolgozzunk.

Ezen fogalmak szigorú betartását mind a

terv készítésénél, mind az adatszolgálta—

tásnál kötelezővé kell tennünk.

A gyakorlatban látjuk, hogy a válla—

latok, sőt egyes ipari központok a legele- mibb fogalmak közé tartozó ,,termelést"

gyakran különféleképpen értelmezik.

Ipari termelésen általában valamely

időszak folyamán megvalósított gyártmá—

nyokat és ipari jellegű szolgáltatásokat értünk.

Az egész ipar szempontjából ezek a

gyártmányok és szolgáltatások akkor te- kintendők befejezettnek, ha az iparon kí—

vüli fogyasztásra, exportra, beruházásra

vagy felújításra alkalmas megvalósulási

állapotot elérték; Ezeket az ipar szempont- jából végső megvalósítási állapotot elért

gyártmányokat és ipari jellegű szolgálta—

tásokat nevezzük ipari készárunak.

Az országos tervezés és statisztika nem

elégedhet meg azonban csupán ezeknek az egész ipar szempontjából befejezett

gyártmányoknak és szolgáltatásoknak

meghatározásával. Ahhoz, hogy az ipari

készáru határidős mennyiségi és minő—

ségi megvalósítását biztosíthassuk, szük——

séges ezt a végső megvalósulási fokot megelőző termelési folyamaton belül is

bizonyos fontosabb átmeneti megvalósu—

lási állapotot elért termékeket kiragad—

nunk és terveznünk, illetve ellenőriz-

nünk. Ezeket az iparon belül még további feldolgozásra kerülő vagy üzemfenntar—

tásra felhasználandó termékeket nevez- zük ipart félkészárunak.

Az egész ipar szempontjából értelme- zett készáru— és félkészárutermelés fogal—

mával szemben meg kell

nünk az iparon belüli termelő egységek

szempontjából értelmezett készáru és fél—

készáru fogalmát. Ebben az esetben a befejezést, illetve elkészülést mindigaz

adott termelőegység szempontjából értel—

mezzük. Attól függően, hogy mit tekin-

tünk termelő egységnek, az iparigazgató—

ságot, az ipari központot a vállalatot

vagy annak valamely részét, a termelési folyamat kapcsán megvalósuló termékek közül minden esetben más és más termé—

kek tekintendők készárunak. Ugyanazon

termék lehet a kisebb termelőegység szempontjából készáru, a nagyobb ter—

melőegység szempontjából ugyanakkor

iélkészáru.

Ilyen értelemben készárutermelés alatt valamely meghatározott időszak folyo-

különböztet- —

mán a termelő egység szempontjából be—

fejezett gyártmányokat és ipari jellegű

szolgáltatásokat értjük.

A kisebb termelőegység készáruterme—

lése a'nagyobb egyseg keszárutermelesé-

től a nagyobb egysegen belüli továbbtel—

dolgozás es üzemienntartásra való tel—

használás terjedelmében különbözik. Igy az egyes üzemre-szek (pL öntöde, kovács- műhely, megmunkálómühely, szerelde, stb.)

szempontjabol beiejezett üzemreszi kesz—

áru csak akkor szamit vállalati készáru—

nak, ha a vállalaton belül továbbleldol—

gozásra vagy üzemienntartásra valo lel—

használásra nem kerül, tehát ha a jelen—

tési idöszakban továbbfeldolgozatlanul ki—

szállították,'külső, vagy ü. n. raktári ren-'-

delés alapján ilyen iormában a továb—

biakban kiszállításra kerül, továbbá, ha

ilyen formában továbbieldogozás nelkül

közvetlenül saját beruházásra vagy fel—

újításra fordítják

Például: az öntöde, mint üzemrész,

szempontjából készarunak tekintjük a meghatározott időszakban elkészült ösz—

szes tisztitott, de megmunkálatlan öntvé—

nyeket, kivéve azokat, amelyek az ön- töde saját üzemíenntartására készültek (pl. a rámák). A vállalat szempontjából Viszont csak az az öntvény számit kesz—

árunak, ami, mint öntvény, a vállalatot

megfelelő külső vagy (1. n. raktári ren—

deles alapján a tervidőszak iolyamán vagy később elhagyja, avagy amelyet

továbbfeldolgozás nelkül, mint öntvényt—

a vállalat saját beruházására vagy fel—-

újítására forditanak. ,

Értelemszerűen ugyanez áll; az ipari központ vagy igazgatóság szempontjá—

ból értelmezett elkészülésre, illetve kész—

árura vonatkozólag. Az ipari központ készárutermelését megkapjuk, ha, a vál- lalatok készárutermelésének összegéből a jelentési időszakban az ugyanazon köz—

pont alá tartozó társvállalatoknak tovább—

feldolgozásra és üzemi'enntartásra adott gyártmányokat és szolgáltatásokat levon-

juk, függetlenül attól, hogy ezek az így

vállalatközi kiszállításra került termékek a jelentési időszakban vagy azelőtt ké—

szültek—e el. A vállalatok közötti tovább—

feldolgozásra és üzemfenntartásra szánt belforgalom'levonása azt jelenti, hogy az egyes vállalat szempontjából befejezett termelés (tehát vállalati készáru), a társ—

vállalat felé való kiszállás pillanatában,

az ipari központ szempontjából félkész—

terméknek minősül vissza. Természetes, hogy a továbbfeldolgozás nélkül közvet—

len beruházásra és felújításra kerülő

gyártmányok nem minősülnek vissza fél—

késznek, tehát nem vonandók le.

Az ipari központ szempontjából értel—

mezett készárutermelés megfelel tehát a

vállalati készárutermelések összegének,

levonva ebből a vállalatok közötti tovább—

feldolgozásra és üzemfenntartásra szánt

belforgalmat.

Késznek tekintjük azokat a termelő—

egység (üzemrész, vállalat, stb.) szem-

pontjából a meghatározott időszakban be—

iejezett, komplett, kibocsátott vagy kibo—

csátásra szánt gyártmányokat és ipari

jellegű szolgáltatásokat, melyek pontosan megfelelnek a szabványos minőségi elő—

írásoknak vagy — ezek hiányában — a szál-

lítói szerződésben előírt minőségi felté—

teleknek és specifikációknak vagy —-—

mindezek hiányában —— a kereskedelmileg

Szokványos minőségi feltételeknek.

A gyártmány és ipari jellegű szolgál—

tatás nem jelenthető késznek addig, amíg azt valamely, a termék mennyiségi és minőségi átvételére illetékes szerv át

nem vette.

Rendelésre készült, különben raktárról

nem értékesíthető egyedi gyártmányok

esetében, ha a szállítói szerződés szerint a gyártmány átvétele a vevő képviselője által történik, —— légyen az helyben az

üzemben vagy kiszállítás után az üzemen kívül, — a gyártmány csak a vevő által

megtörtént átvétel után jelenthető kész—

árunak. Rendelésre készült, de raktárról is értékesíthető gyártmány esetében a

vállalat saját műszaki ellenőrzése részé—

ről történt átvétel mérvadó.

Ugyvitelileg a minőségi és mennyiségi

ellenőrzésnek azonosnak kellene lennie a készáruraktárba való bevételezéssel.

Ahol ez nem egyezik, ott a készárurak—

tárba való bevételezés felel meg az elké-

szülésnek. Ahol készáruraktár nincsen,

ott egy elméleti készáruraktárral dolgo—

zunk és az elkészülést a minőségi és mennyiségi ellenőrzés bizonylata alapján

kell jelentenünk.

Olyan gyártmányok esetében, amelyek

mind belső továbbfelhasználásra, mind kibocsátásra kerülhetnek, csak az tekint- hető készárunak. amely a meghatározott

időszakban máris kiszállításra került vagy pedig amelyre vonatkozólag fenn-

álló külső vagy ú. n. raktári rendelés alanián nyilvánvaló.

szánták. _

Felsőbb szerv jóváhagyásával kivétel—

kénoen készárunak számítanak azok a külön meghatározandó, raktárra készült

gyártmányok, amelyeknek kikészítése a

még ismeretlen vevő igényétől függ és min- den akadály nélkül a legrövidebb időn belül megvalósítható. Ilyen műveletek pl.: bizonyos esetekben a festés, címké- zés, feliratozás, stb.

Olyan gyártmányok, melyeknek teljes be—

fejezését valamely, a termelőegységtől függő vagy független körülmény gátolja

(hiányzó alkatrész, műszer vagy egyéb),

semmiképpen sem jelenthetők készáru—

nak. Ha a vállalat ilyen nem komplett

gyártmányokat mégis késznek jelent. ez—

zel a felsőbb szerveket félrevezeti és hely—

hogy kibocsátásra

telen intézkedések megtételét okozhatja.

Éppen ilyen és hasonló hibáki kiküszöbö-

lését célozza az a módszertani követel-

mény, hogy a tervteljesítés adatszolgál—

tatásában a tervezéssel azonos értelme—

zéseket kell használnunk. Ha a tervben

pl. valamely készülék elkészülését mérő—

műszerekkel együtt értelmeztük, termé—

szetes, hogy ezt a készüléket mérőműsze-

rek nélkül nem jelenthetjük késznek, még akkor sem, ha a műszerek nem a

vállalat hibájából hiányoznak. Vezetés

szempontjából célszerű ezeket a befeje—

zésre szoruló, nem komplett gyártmányo—

kat a féltermékeken belül külön szá—

montartani, mint befejezésre szoruló gyártmányokat, hogy a vállalat vezetö"

sége vagy felsőbb szerve a szükséges in—

tézkedéseket megtehesse.

Saját termelésű, befejezett beruházások

és felújítások a termelőegység termelési

tervében benne foglaltatnak, azokat kész-

árunak tekintjük és ügyvitelileg a kész—

áruraktáron vezetjük keresztül.

Saját termelésű beruházás és felújítás céljára anyagként felhasznált saját ter—-

melésű gyártmányokat, mint továbbfel—

dolgozásra fordított féltermékeket kezel—

jük. A már egyszer előbb készárunak jelentetm gyártmányokat a készárurak—

tárból ilyen célból ,,termelésre", nem pe—

dig ,,beruházásra és felújításra" vételez—

zük vissza.

Územfenntartásra forditott vagy fordi—

tandó saját termelésű gyártmányok nem

tekintendők készárunak. Ebből a szem-' pontból a továbbfeldolgozásra került vagy

szánt gyártmányokkal azonos elbírálás

alá esnek.

Ha már az előbbi idősz—akban készárunak

jelentett gyártmányokat a készáruraktár—

ból továbbfeldolgozás vagy üzemfenntar—

tási célból vételezzük vissza, akkor azokat a visszavételezés időszakának készáruter—

meléséből levonjuk (más szóval: félkész—

terméknek minősítjük vissza).

Készáru — ügyvitvelileg —— csak a kész—

áruraktáron keresztül vezetve kerülhet kiszállításra. Közvetlen—kiszállítás egyes üzemrészekből ügyvitelileg helytelen.

Még a telepen kívül elkészülő gyártmá—

nyok is átvételük után feltétlenül a készáruraktáron vezetendők keresztül,

annak ellenére, hogy azok, mint befeje—

zetlen termelés, előbb hagyják el a te—

lépet.

Bizományi raktárba való szállítás csak a vállalati készáruraktárból történhet és ügyvitelileg szigorúan elkülönítendő a szoros elszámolásra kerülő kiszállítástól.

A bizományi raktár a bizományba adó

vállalat készárukészletében szerepel.

A nem saját termelésű anyagok vagy gyártmányok kiszállítása és értékesítése ügyvitelileg elkülönítendő a saját ter—

melésű készáru kiszállításától és értéke—

sítésétől. Igy pl. a hulladék, mint nem

saját termelésű, csökkent haszonértékű

anyag, nem tartozik a vállalat termelé- sébe és az anyagraktárból kerül érté—

kesitésre. Ezzel szemben a befejezett, ér—

tékesitésre szánt vagy értékesített selejt,

mint csökkent haszonértékű termelés,

*készárunak tekintendő és a készárurak—

tárból kerül kiszállításra.

' A jelentési időszakban befejezett ipari

jellegű szolgáltatások (javítás, szerelés,

bérmunka, stb.) szintén készárutermelés—

nek tekintendők. Az üzemrész—ek közötti, vállalaton belüli szolgáltatások nem sze- repelnek a vállalat készárutermelésében,

akárcsak a továbbfeldolgozásra került és

vállalati szempontból vett féltermék.

Vállalati készárunak számítandók azon—

ban a Vállalattól kifelé történő összes szolgáltatások, valamint azok, amelyeket

_közvetlenül saját beruházásokra és fel—

újításokra forditanak.

A gyártmányokhoz hasonlóan csak azok

a szolgáltatások tekinthetők készárunak, amelyeknek megtörténtét ügyvitelileg a megfelelő teljesítési—átvételi bizonylattal igazolták. Fontos, hogy az üzemrészek egymásközötti szolgáltatásaira vonatkozó

elsődleges okmányok alapján az üzemrész saját szempontjából vett teljes készáru—

termelésétmegállapíthassuk. Enélkül külö—

nösen a nagyrészt szolgáltató üzemrészek termelékenységet lehetetlen kiszámítani.

Fentiekben a valamely termelő egység szempontjából értelmezett készáru fogai:

mát tárgyaltuk. Előfordul azonban, hogy a termelőegység valamely országosan ter—

vezendő és az országos gyártmányjegy—

jzékben szereplő gyártmányt termel, de, mint ilyent nem bocsát ki, hanem saját maga tovább feldolgozza. A gyártmány így csak valamely további megvalósulási állapotban kerül kibocsátásra. Ilyen eset—

ben a gyártmányjegyzékben szereplő ter—

vezendő gyártmány a tervező, illetve

adatszolgáltató egység készárutermelési

tervében és jelentésében nem mutatkozik.

Szükségünk van tehát egy további ter—

melési fogalomra, amely az elkészülést nem a termelő egység, hanem az előirt gyártmányjegyzék szempontjából értel—

mezi. Míg a termelés a vállalat szem—

pontjából akkor befejezett, ha az kibo—

csátásra vagy saját közvetlen beruhá—

zásra és felújításra kész, addig a gyárt—

mányjegyzék szempontjából a termelés akkor befejezett, ha a termék a jegyzék- ben meghatározott megvalósulási álla-

potot elérte, függetlenül attól, hogy a vállalatból ilyen állapotban kibocsátásra kerül-e, hol és mikor dolgozzák fel to—

vább vagy üzemfenntartásra fordítják—e.

Az ü. n. anyagmérlegek elkészítése szem—

pontjából lényegtelen például az, hogy a rúdvasat és az ebből előállítandó csavart

egyazon vagy két külön vállalat ter-

meli—e. Lényeges az, hogy a tervidöszak—

ban, mint rúdvas és mint csavar -—- országosan —— mennyi készül el.

Szükséges a továbbiakban bizonyos

azonos megvalósulási állapotban lévő

gyártmányok horizontális metszetű össze—

sítése, hogy megkapjuk pl. az ipar össz-

rúdvas—, avagy összcsavartermelését. Ennek

*az össz-szükséglettel történő szembeállí—

tása adja az illető gyártmány ,,rnérlegét".

Mint láttuk, a nemzetgazdaság szem—

pontjából bennünket elsősorban a ter—

melő egységet elhagyó készáru, másod- sorban az országos gyártmányjegyzékben meghatározott, horizontálisan összesíthető

ipari félkésztermék érdekel.

De nem közömbös az sem, hogy —— a tervidőszak folyamán —— a termelőegységek

szempontjából befejezett készárutermelé—

sen kívül, mint befejezetlen termelés, mi

és mennyi valósult meg. Tudnunk kell azt, hogy a tervidőszak készárutermelésé—

nek értékéből mennyi valósult meg már a tervidőszak előtt és mi az, ami már részben megvalósult, de csak a

tervidőszakot követőleg kerül készáru—

ként befejezésre.

Ha a tervidőszak készárutermelésének értékéből levonjuk a tervidőszak elején fennállott befejezetlen termelés értékét és

hozzáadjuk a tervidőszak végén mutat—

kozó befejezetlen termelés értékét, meg—

kapjuk a tervidöszak teljes, az elkészü—

léstől független termelését, röviden a tervidőszak össztermelését. A tervidőszak

készárutermelése és össztermelése érté—

kének különbözete megfelel tehát a

tervidőszak eleji és végi befejezetlen ter—

melés értéke különbözetének. Ha a

tervidőszak végén mutatkozó befejezetlen termelés értéke a tervidőszak elején fenn—

állott értékénél nagyobb, ezt a különbö— _ zetét a készárutermelés értékéhez hozzá—

adjuk. Ez azt jelenti, hogy valójában

ennyivel többet termeltünk annál, mint amennyit készáruként befejeztünk. Ha a tervidőszak végén mutatkozó befejezetlen

termelés értéke kevesebb, mint ami a terv-

időszak kezdetén fennállotté, akkor a kü—

lönbözetet a készárutermelés értékéből le—

vonjuk. Ez viszont azt jelenti, hogy kez—

deti befejezetlen készletünket részben fel—

éltük, nem pótoltuk és így valójában ennyivel kevesebbet termeltünk annál, mint amennyit készárutermelésünk értéke

mutat.

A tervezésben a tervidőszak termelési

feladatához szükséges ráfordításokat az

össztermelés alapján számítjuk, tekintve, hogy ezek a ráfordítások nem a tervidő—

szak folyamán befejezendő készáruter—

melésnek, hanem a valójában műszakilag

megvalósítandó és a befejezéstől függet-

len össztermelés terjedelmének függ—

vényei. A ráfordítások nem a készáruter—

meléssel, hanem az össztermeléssel áll- nak szemben.

Éppen ezért a termelékenység, amely a munkaidőráíordítás és a teljes tényleges, (befejezéstől független) műszaki meg- valósulás hányadosa, helyesen csakis az össztermelés értéke alapján számítható.

Az össztermelés értékét csak akkor :

van módunkban megállapitani, ha kellő ügyviteli előfeltételek alapján a befeje- zetlen termelés értékét, illetve értékvál—

tozását mérni tudjuk. Sajnos, válla—

lataink jelentékeny részének ügyvitele

még csak most fejlődik fel oda, hogy a vállalaton belüli termelési folyamatot

helyesen követni tudja és ennek alapján

a befejezetlen termelés értékváltozását megállapíthassa. Olyan vállalatoknál, il—

letve üzemrészeknél, ahol a belső anyag- mozgást még tisztán és pontosan nem

látjuk, helyes össztermelést és ennek kö—

vetkeztében helyes termelékenységet sem számíthatunk. Ezen ügyviteli előfelté—

tervstatisztika szempontjából egyike az legégetőbb követelményeknek. *A befejeze—

zetlen termelés értéke megállapításának.

az ügyvitellel kapcsolatos gyakorlati módszerei nem tartoznak szorosan e té—

mához. Úgyszintén külön kell tárgyal—

nunk a termelés értékének és terjedel- mének a mértékegységekkel és ez árazás-w sal kapcsolatos kérdéseit.

Egyeseknek első pillantásra úgy tün——

betett, hogy a termelés fogalma és ehhez hasonló elemi kérdések annyira magától-—

érthetők, hogy behatóbb vizsgálatra és—

tisztázásra nem is szorulnak. Ezzel szem- ben a szovjet tervgazdálkodás több éw—

tizedes tapasztalatai azt mutatják, hogy nagyon is komoly feladat végre szakítani a tőkés gazdálkodás hamis és félrevezető.) fogalmaival és veszélyes pongyolaság-ával,

különösen most, az ötéves terv küszöbén,

akkor, amikor új munkás—káderek mind"

nagyobb mértékben kapcsolódnak bele a,

vezetésbe és veszik át tervgazdálkodásunk

telek megteremtése a tervezés és a irányítását. 'Jakó Géza.

Újrendszerű iparstatisztikánk néhány kérdése

A felszabadulás óta gazdasági berendezkedésünk gyökeres változásokon ment keresztül.

A termelő eszközök döntő része kapitalista kézből, társadalmi tulajdonba került.

A termelés és értékesítés anarchiája helyébe mind nagyobb mértékben lép a tervszerű gazdálkodás.

A parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalma biztosítja a termelő erők fokozott fejlődését és a javak termelésének állandó emelkedését.

Ezeknek a változásoknak, azok egymásra való hatásának és a változás ütemének, a terv teljesítésének mérése kell, hogy iparstatisztikánk célkitűzése legyen.

Iparstatisztikánknak olyan segédeszközt kell jelentenie ipari vezetőink kezében, amelynek alapján azok operatív intézkedést tehetnek a maguk területén és nem kell félniök attól, hogy a valóságos helyzet merőben más, mint amit az arról felvett statisztika mutat. Meg kell mondanunk, hogy az eddigi burzsoá jellegű iparstatisztika ennek még reményét sem tudta nyujtani.

Iparstatisztikánk eddigi felelőtlenségét és lazaságát legélesebben az a körül—;, mény bizonyítja, hogy az ipari irányítás céljait szolgáló legfontosabb adatokban -— a helytelen ,,statisztikai becslés" nagyobb dicsőségére —-— olyan módosításokat és javítá—

sokat eszközöltek, melyek már szinte súrolták a szabotázs határait. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az üzemek által szolgáltatott adatok még a leggondosabb és leghubbr feldolgozás mellett is csak körülbelül jártak közel az igazsághoz, mert a szolgáltatott adatok többsége az üzemben is becslés és sok esetben nem minden célzatosság nelkuh becslés útján jött létre. Nem segített ezen a körülményen még a statisztikai adatszol—

gáltatók felelősségének büntetőjogi szankciókkal való megszigorítása sem. De_ hibák voltak és vannak még az adatfelvétel módszerében is. Talán a legalapvetobb hibának mondhatjuk azt, hogy az egyes kérdőpontoknak, mint fogalmaknak a tisztázását mindmostanáig mellékes körülményként kezelték. Például, hogy a terméket mikor kell készárunak tekinteni, mint probléma fel sem merült. A termelés értékének meg—

állapításánál nyugodtan vették figyelembe ugyanannak az árunak egyszer a belfoldi, másszor az exportárat és az azonos mennyiségű termeléssel ellentétben__ az érték—

mennyiség ilyenformájú változásából a termelés emelkedésére vagy csokkenésére engedtek következtetni.

Iparstatisztikánk mindmáig figyelmen kívül hagyta a tervelőirányzatok

létezését és az azokkal való összehasonlítást. _

Hibát jelentett —— statisztikai szempontból —— az üzemek termelési profiljának gyorsütemű megváltozása, illetve rendezése következtében előálló vertikalitások_ szét—

választása, esetleg továbbhalmozódása, amelynek változásait eddigi iparstatisztlkáük teljesen figyelmen kívül hagyta. Például, ha egy üzem gyártott hengerelt árut és m

8