FOGYÓESZKÖZÖK ELSZÁMOLÁSÁNAK KÉRDÉSEI
Az iparvállalatoknak termelő tevékenységük folytatásához a forgóesz- közök meghatározott állományára van szükségük A forgóeszközöknek ez az állománya főként a készletekből (anyag, befejezetlen termelés, félkész- termék, késztermék), valamint egyéb eszközökből (MNB. egyszámla, vevők, pénztár stb.) áll. A népgazdaság szempontjából döntő az, hogy a készle- tek, valamint az egyéb forgóeszközök állománya egyes vállalatoknál a folyamatos termelés biztosításához szükséges méretre korlátozódjanak.
Minden termelő vállalat alkalmaz a termelés elősegítése érdekében olyan munkaeszközöket is, amelyek több lényeges tulajdonságban külön—
böznek az állóeszközöktől. Ezek az eszközök sokkal rövidebb ideig marad—
nak használatban és így kicserélésük sokkal gyakrabban is történik, érté—
kük viszonylag oly csekély, hogy felújításuk sem jár számottevő költséggel, Az alacsony érték nem teszi indokolttá ezen eszközöknek az állóeszközök közötti nyilvántartását, rövid használati időtartamuk pedig hasonlókká teszi ezeket az eszközöket a munkatárgyakhoz. Ezen eszközöket fogyóesz- közöknek nevezzük és a forgóeszközök között tartjuk nyilván.
_ ' A fogyóeszközök elszámolásának kérdése az elmúlt évek egyik leg- inkább vitatott kérdése volt. Ezen viták eredményeként létrejött határoza—
tok megnyugató módon rendezték a fogyóeszközök elszámolásának kérdé- sét. Iparunk fejlődésével, új, eddig nem gyártott termékek termelésének el- terjedésével azonban e kérdés az elmúlt hónapok folyamán ismét felszínre került, de most már új, kibővített formában. Mielőtt azonban e kérdés rész- letes tárgyalására rátérnénk, szólni kell néhány szót arról, hogy mely esz—
közök sorolandók a fogyóeszközök közé.
Az ezidőszerint fennálló rendelkezések értelmében fogyóeszköznek mi- nősülnek az elhasználódás idejére való tekintet nélkül mindazok a fel- szerelési tárgyak, amelyeknek értéke 600 forintot nem haladja meg, kivéve az állandó használatra szánt berendezési és felszerelési tárgyakat (pl. író—
asztal, szék, kályha, csillár, szőnyeg stb.). Fogyóeszköznek tekintjük érté—
kére való tekintet nélkül mindazokat a felszerelési tárgyakat; amelyek el- használódási ideje rendeltetésszerű használat mellett egyévnél rövidebb.
Ide tartoznak'míndazon felszerelési tárgyak, amelyek rendeltetésszerű hasz- nálat esetén egy éven túl, de legfeljebb 3 év alatt használódnak el, abban az esetben, ha aZt az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel és az Orszá- gos Tervhivatallal egyetértésben Nfogyóeszköznek minősíti. Ezeken a meg- határozásokon'túlmenően az Országos Tervhivatal a Pénzügy Minisztérium- mal egyetértésben más eszközöket is fogyóeszköznek minősíthet. Feltétlenül fogyóeszköznek tekintendő a göngyöleg.
: 142 ! ; DEMETER ZOLTÁN,
A' fogyóeszközök tekintélyes részét a logyószerszámok teszik ki.ant—
hogy azonban minden fogyóeszköz elszámolása általában azonos a fogyó—
szerszámok elszámolásával, a következőkben ez utóbbiak elszámolásával
kívánunk foglalkozni.
A fentiekben már említettük, hogy a fogyóeszközök elszámolásának , kérdése az új gyártmányok termelésének elterjedésével, különösen pedig a 2300—165/1952. 0. T. sz. rendelet megjelenésével az utóbbi időben egyre gyakrabban merül fel. A kérdések főként a körül csoportosulnak, hogy mi-
lyen szerepet játszik a fogyóeszköz a vállalat termelési értékében, számba-_
vehető-e a saját fogyóeszköztermelés úgyis, mint a vállalat termelési tevé- kenységének eredménye, vagy miként számolandó el. '
A íogyóeszközök elszámolása különleges módon történik, mivel ezen eszközök hasonlóak az állóeszközökhöz, amennyiben a termelés folyamán nem egyszerre használódnak el, de beszerzésük fedezeti forrása a forgó—
alap, ami meghatározza a fogyóeszközök elszámolásának módját. Bár- milyen lo mában történik is a iogyóeszközök elszámol—ása, az minden eset- ben a vál alat termelő tevékenységének eredményeként fog jelentkezni. Ha például a vállalat más vállalatok részére megrendelésre fogyószerszámokat készít, a vállalat e tevékenységének eredménye, mint befejezett termelés jelentkezik a termelés értékében. Hasőnlóképpen alkotórészét képezi a fogyószerszámtermelés a vállalati teljes termelési értéknek az esetben is, ha a vállalat által termelt új fogyószerszám valamely gyártmány termelési költségeként kerül elszámolásra. E kérdéssel részleteiben a későbbiek folya- mán kívánunk foglalkozni.
.
' A fogyószerszámtermelés önállóan is képezheti a vállalat termelési
értékének részét, a következő esetekben:
1. A vállalat más Vállalatok részéref megrendelésre fogyóeszközöket állít elő. Ebben az esetben az elkészített fogyószerszámok elszámolása azo- nos módon történik, bármely más olyan gyártmány elszámolásával, amely mint a vállalat eladásra szánt terméke szerepel. Ilyen esetekben a fogyó-
szerszám mint önálló termék a vállalat termelési értékében teljes egészé-
ben jelentkezik.2. A vállalat befejezett termelésének alkotórészét képezi a fogyószer- számtermelés, abban az esetben is, ha valamely gyártmány tartozékai között fogyószerszámnak minősülő termék is szerepel. A gyártmány érté- kelésére vonatkozó Változatlan ár pedig a tartozékok értékét is magában foglalja.
Amilyen mértékben a fogyószerszám értéke a gyártmány változat—
lnan árának részét képezi, olyan mértékben szerepel majd a fogyószerszám értéke a vállalat befejezett termelési értékében is. Ha a megrendelő vala—
mely gyártmányhoz a fenti tartozékokon—kivűl más olyan termékek előállí- tását ís kéri, amely termékek logyóeszköznek minősülnek, úgy ezen termé—
kek számbavétele ugyanolyan elbírálás alá kerül, mint az értékesítésre szánt termékek számbavétele. így az ilyen címen termelt fogyóeszköz értéke a befejezett termelés értékében önállóan is megjelenik. _ 3. A vállalati termelés alkotórészét képezheti a saját termelésű fogyó-
szerszámok állománykülönbözete is abban az esetben, ha a Pénzügyminisz-
térium a Központi Statisztikai Hivatallal egyetértésben ezt elrendeli, vagya fogyőszerszámok állománykülönbözetének a termelésbe való beszámítá-
sára külön engedélyt ad. Ezidő szerint fennálló rendelkezések értelmében! TOGYOESZKÖZÖK
azonban a fogyószerszámok állománykülönbözetének a termelésbe való be- számítását a Pénzügyminisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal egy- rértelmííleg megtiltja.
4. Beállitható az ipari termelés értékébe a vállalat fogyóeszköz terme-' ' ilése abban az esetben is, ha a vállalat a saját nem ipari létesítmények (lakó-
* telep, üdülő, bölcsőde stb.) építéséhez vagy felújításához olyan termékeket szolgáltat, amelyek fogyóeszközöknek tekintendők, függetlenül attól, hogy a vállalat a nemipari létesítményeinek építését vagy felújításátvsaját rezsi- ben végzi, vagy más vállalattal végezteti.
A fenti körülmények fennforgása esetén a vállalat a saját fogyószer- számtermelését ugyanúgy számbaveheti a termelés értékébe, mint bármely más eladásra termelt gyártmányt, A saját termelésű fogyószerszámok tekintélyes részét azonban azok a fogyószerszámok teszik ki," amelyeknek előállítása a vállalat által gyártott termékek termelésének elősegítése érde- kében történt. Az ilyen fogyószerszámok külön termelési értékként való számbavétele a vállalati termelési érték halmozódását idézné elő. Nézzük meg a saját termelésű fogyószerszámok felhasználásának könyvviteli rel—
számolását. Pl.
l. A vállalat fogyószerszámokat készít 20 000 Ft értékben. (Elszámo—
lási 'ár azonos a tényleges árral.) '
2. Az elkészült fogyószerszámokat állományba veszi.
3. A termeléshez felhasznált 10000 Ft értékű fogyószerszámot.
71—73. Gyártási számlák 94. Különféle bevételek és megtérülések
t (1) 20 000.— (1) 20 000.—- t (2) 20 000.—
25. Fogyóeszközök ' 51. Anyagfelhasználás
(2) 20 ooo.-— t (3) 10 ooo.— (3) 10 000.—— l
A saját üzem számára előállított fogyószerszámok teljesítményértéke a 94. Különféle bevételek és megtérülések számlán jelenik meg, amelyen az állománykülönbözet mértékéig érintheti a vállalat termelési értékét is, abban az esetben, ha annak számbavételét a Központi Statisztikai Hivatal elnöke a Pénzügyminiszterrel egyetértésben elrendeli. A fogyószerszám értéke a termelésbe történő kiadása esetén, mint termelési költség jelenik meg, és mint ilyen, az egyes gyártmányok önköltségének szerves alkotó-'
részét képezi. Ismeretes az, hogy az egyes gyártmányok árainak megálla- pításánál a kiindulási alapot a gyártmány önköltsége képezi. Ebből ki—
indulva állapítja meg a szocialista állam néhány más szempont figyelembe- vételével a gyártmányok árait. A gyártmány előállításához felhasznált _ fogyószerszám értéke ilyenformán a gyártmány önköltségén keresztül, ter-
* melési értékként jelenik meg. Ha tehát a vállalat a saját fogyószerszámter—
' 'melését még külön is elszámolná, úgy a fogyószerszámok értéke a Vállalati teljes termelés értékében kétszer jelenne meg.
" A saját felhasználásra termelt fogyószerszámok végeredményben ater—
melés folyamán felhasználódnak és a felhasználódás mértékének megfele- * lően termelési értékké válnak. A vállalat előállít olyan fogyószerszámokat
144 DEMETER ZOLTÁN.
is, amely csak a későbbi idők folyamán kerülnek majd felhasználásra és így mint a termelési érték része is csak később jelenik meg. Ezért a válla- lat teljes termelési értékének helyesebb számbavétele szempontjából meg- engedhető a fogyószerszámok állománykülönbözetének elszámolása, ami nem eredményezi a kétszeres számbavétel megvalósulását.
Az Egységes Árulistában lerögzített és jelenleg is használatban lévő-- változatlan árak mint ismeretes, az 1949. évi július l—én érvényben lévő belföldi nagykereskedelmi állami vállalatok felé érvényes forgalmi adóval ' növelt engedmények nélkül számított eladási áraknak felelnek meg. Az ár—
képzés fent vázolt módjának megfelelően változatlan áraink is magukba foglalják az egy egységre eső fogyóeszközfelhasználásból adódó értéknöve— ' kedést. így a termelési érték változatlan áron történő megállapításánál is kétszeres számbavételhez vezetne a saját üzem számára termelt fogyó—
szerszám elszámolása. Ezértmondja ki a statisztikai utasítás, hogy ,,a vál—
_ lalatnak az az ipari termelésemamely a vállalat ipari tevékenységének kere- tén belül, mint fogyóeszköz kerül felhasználásra (pl. szerszámgyár által ter—
meltsem számíthatók be a termelésbe".és saját üzemének kiadott szerszám)* teljes értékükkel semmiképpen
Azok a Vállalatok, amelyek a saját üzem számára termelt fogyószeré számok teljes értékét külön is számbaveszik vagy számba akarják venni,.
teljesen figyelmen kívül hagyják a fentieket és ezzel az eljárásukkal a vál—r lalat termelési értékét halmozottan állapítják meg. *
Az idegen vállalatoktól beszerzett fogyószerszámok saját vállalaton belül történő felhasználásának elszámolása azonos módon történik a saját termelésű fogyószerszámok felhasználásának elszámolásával.
A fogyóeszkőzök számbavételének eddig tárgyalt esetei a vállalat tevé- kenységének arra a részére korlátozódnak, amikor a vállalatok a profiljukbia tartozó gyártmányok előállításához termelik, vagy szerzik be a szükséges fogyószerszámokat. Iparunk fejlődésével azonban egyre több az olyan ese- tek száma, amikor a felettes hatóságok valamilyen új, eddig nem gyártott termékek előállítását írják elő egyes vállalatoknak. Ilyen esetekben a vál—
lalatoknak az új termék előállításához megfelelő beruházást kell végezniök.
Többek között az állóeszközök beszerzésén kivül gondoskodni kell a gyárt—
mány megmunkálásához szükséges fogyószerszámok beszerzéséről is. Az ilyen jellegű beszerzéseket elsőleges felszerszámozásnak nevezzük.
A vállalatnak az új
gyártmány termelésének bevezetése előtt gondos- kodnia kell arról, hogy rendelkezésre álljanak azok a fogyószerszámok, amelyekkel a gyártás megindíthatórA szükséges fogyószerszámok állomá—
nyát ebben az esetben a vállalat a következő módon teremti elő:
l. beszerzés útján,
2. saját rezsiben készíti el.
Mindkét esetben más lesz az eszközök előállításának fedezeti for- rása és másként alakul számbavételük is.
* A Vállalat —— mint említettük —— beszerzés útján is gondoskodhat a szükséges fogyószerszámok előállításáról. Rendszerint azonban egy—egy gyártmány előállításához szükséges első felszerszámozás beszerzésének megvalósításához, amely esetenként komoly összegeket tesz ki,. a vállalat nem rendelkezikelegendő pénzeszközökkel. Igy a beszerzés megvalósítá- sához idegen pénzeszközök igénybevételére szorul., Az említett rendelet
(2300—165/1952. 0. T. sz.) nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a vál- lalat az első felszerszámozások'beszerzésének biztosítására megfelelő terv- hitelt vegyen igénybe, ellenkezőleg 'az ilyen jellegű beszerzések finanszí- rozására a Beruházási Bank megfelelő pénzeszközöket bocsájt a vállalat rendelkez—ésére. Az emlitett utasítás kimondja, hogy ,,amennyiben a be—
ruházást irányító hatóság üzembővítés esetén a beruházási költségek között iogyóeszközök első beszerzésének megtervezését engedélyezi, kifejezetten nyilatkoznia kell a tekintetben, hogy a fogyóeszközök első beszerzéséneka beruházási keretek terhére történő átmeneti elszámoláshoz hozzájárul". A rendeletek ugyanakkor kötelezik a vállalatokat, hogy a beruházási hitel ter—
hére beszerzett fogyóes'zközötk ellenértékét a beruházási pénzintézethez az év végén egy összegben visszafizessék. A vállalat tehát ideiglenesen forgóalap kiegészítést kap, melyet azonban az év végén köteles a beruházási pénzinté- zethez visszafizetni. Év Végén a beszerzett fogyóeszköz—ö—k már csak saját forrással állnak szemben. Az ilyen beszerzések könyvviteli elszámolása a következőképpen történik:
Egy vállalat beruházást eszközöl terve szerint 200000 Ft értékben, amelyből 75000 Ft fogyóeszközök első beszerzése. Év végén a beruházási pénzintézethez visszafizet 75 000 Ft-ot.
16. Befejezetlen beruházások ' 418. Beruházási szállítók
u(1) 200 OOO._ ! (3) 75 000.— , (2) 200 OOO.— ; (1) 200 000.*
4121. Beruházási felvet 25. Fogyóeszközök
(4) 75 000.— t (2) 200 000.— (3) 75 000.-— l 439. BB. első fogyóeszközök
beszerzési felvét 811. MNB. Egyszámla
(5) 75 000.— ! (4) 75 000.— 1 000 000.— l ,(5) 75 000.—
A befejezetlen beruházások számlán az összes műveletek átvezetése után csak az állóeszközök értéke mutatkozik, amelynek forrását a beruházási lel- vétel képezi. A fogyóeszközök számlán állományba vett fogyóeszközök érté—
kének pedig az MNB egyszámla képezi az ellentételét. A fenti esetben tehát a vállalat évközben idegen eszközök segítségével megvalósított beszerzése év végén a forgóalappal áll szemben. A beszerzett fogyóeszközök értéke
"pedig költségtényezőkéntXjelenik meg a termék értékében a felhasználás mértékének megfelelően.
A vállalatok egy-egy új gyártmány bevezetése esetén a termelés meg- indításához szükséges első felszerszárnozást, gyakran saját maguk állít—
ják elő. A saját rezsiben előállított első felszerszámozás elszámolásával kapcsolatban —— mint már említettük -— az utóbbi időben igen sok válla—
latnál felmerül az a kérdés, hogy számbaveheti—e a vállalat a saját rezsi- ben előállított első felszerszámozás teljesítményérte'két a befejezett terme- lés értékébe is, vagy az első íelszerszámozás azonos módon számolható-e
el a folyamatos termelés biztosításához termelt (saját előállítású fogyó—
szerszám az elhasználódás pótlására) fogyóeszközök elszámolásával.
146 DEMETER ZOLTÁN
A saját rezsiben előállított fogyoszerszámok termelési értékként való
elszámolásánál különbséget kell tenni aszerint, hogy az első felszerszámo—
zás olyan termékek előállításához készült, amelyet a vállalat egyedi gyár- tás során állít elő, vagy olyan termék előállításához, amelyet a vállalat szé—
fiában vagy sorozatgyártással szándékozik termelni. Mindkét esetben más- ként kell eljárni az első felszerszámozás elszámolásánál.
Egyedi gyártás esetén a vállalat valamilyen terméket a megrendelő speciális követelményeinek megfelelően állít elő. A vállalat a megrendelő kívánságainak megfelelő termék árát a teljes ráfordításból kiindulva, bizo- ' nyos százalék nyereség és forgalmiadó figyelembevétele'vel állapítja meg.
A teljes ráfordítások között számolja el az előállításhoz szükséges felszer- számozás költségeit is, mint gyártási különköltséget, amennyiben az elő- állítás folyamán az első felszerszámozás szükségessé válik. A felszerszá- mozás költségeit tehát, a termék előállítási ára magában foglalja. Ha a vál- lalat a felszerszámozás értékét külön is elszámolná, termelési értéket hal—
mozottan mutatná ki. Pl. egy eementáruipari vállalat a megrendelő kíván—
ságainak megfelelően valamilyen betonterméket állít elő. A termék előállí—
tásához szükséges sablont (fogyóeszköz) a vállalat maga készíti el. A ter- mék árvete's alapján megállapított ára 10 OOO,*,—- Ft, amelyben a sablon értéke is benne foglaltatik. A sablon előállítási költsége 2000,— Ft. A vál- lalat termelése a következőképpen alakul:
A termék értéke ... 10 OOO.— Ft Sablon ára ... 2000.— ,, Halmozott termelés ... 12 000. —— Ft
Nyilvánvaló, hogy a vállalat termelési értékét a fenti esetben nem a 12 000 Ft képezi, mert ebben az összegben a sablon értéke kétszer szerepel.
Az első felszerszámozás termelési értékként való számbavételének kérdését más szempontok alapján kell elbírálni abban az esetben, bla a vállalat az új termék előállítását sorozat vagy tömeggyártás keretében akarja előállítani.
A 2.300—165/1952. 0. T. sz. utsasításhoz fűzött 1. számú függelék a beru- házások fogalmának meghatározásával kapcsolatban lerögzíti azokat a be—
ruházásokat, amelyek népgazdasági beruházásoknak minősülnek. Többek között lerögzíti, hogy
,,Népgazdasági beruházás (egyéb helyütt: beruházás) _
a) egyrészről a bővített szocialista újnatermelést szolgáló népgazda—
sági állóalapok növelése és pótlása, ideértve a forgalmi jellegű léte- sítményeket (termelési és forgalmi célu beruházás), továbbá az igaz—
gatási, szociális, kulturális és egyéb létesítmények állóalapjainak fejlesztése és pótlása (kommunális beruházás);
b) —másrészről a beruházási célkitűzések megvalósításához közvetlenül szükséges egyéb költségek."
A függelék fent idézett szakasza a) pontjában meghatározott beruházá- sokkal kapcsolatban többek között kimondja, hogy az említett pontban fel- sorolt beruházások közelebbről a következők: '
,,A gépek (gépi berendezések, járművek) tartozékainak, valamint azok
első felszerszámozásához szükséges szerszámoknak beszerzése, amennyibenroovoaszxozox ELSZAMOLASÁNAK KÉRDÉSEK . - 147
:
azok a gép folyamatos és üzembiztos működtetéséhez előírás szerint vagy ' egyéb műszaki szempontból feltétlenül szükségesek, akár a géppel együtt, akár külön történik a beszerzés. Mindezek a további egyedi beszerzés (pótlás) során nem kezelhetők beruházásként".
A beruházásoknak minősülő első ielszerszámozás saját rezsiben történő előállításához szükséges pénzeszközöket a beruházási (költségek között kell' megtervezni és a beruházási keret terhére kell elszámolni. Az ilyen fogyó—
eszközök termelési értékként való elszámolásánál, melyek a fenti utasítás értelmében beruházásnak minősülnek, ugyanúgy kell eljárni, mint bármely más beruházásra termelt termék értékének számbavételénél.
Feltétlenül figyelemmel kell lenni azonban arra,rhogy az előállított ter- mék árának megállapítása milyen módszerrel történjen.
A fogyóeszközölk elszámolásának eddig tárgyalt eseteiben, mint láttuk a íogyóeszközök értéke mint termelési költség átment az előállított termék értékébe, annak alkotórészét képezte, ezért a fogyóeszközök értékének külön elszámolása a vállalat termelési értékének halmozódását idézte volna elő.
Nézzük meg röviden hogyan történik a tömeg, vagy sorozatgyártás kereté- ben előállított termékek árának megállapítása.
A változatllan ár szabályozásáról szóló 12.210/1951. 0, T. sz, rendelet 4. §. 1. bekezdés b) pontja előírja, hogy ,,A tervidőszakban gyártás alá vett új gyártmányok változatllan árát a termelő vállalat a gyártás megkezdése előtt legalább 30 nappal köteles kiszámítani és a íőielügyeletet gyakorló minisztériumnak bejelenteni. A minisztérium a gyártás tervezett megkezdése előtt legalább 10 nappal közli a termelővállalattal a jóváhagyott változatlan árlakat". A vállalat az új gyártmány változatlan árát az idézett rendelet értel— - mében két módon állapíthatja meg:
1. Megállapítja a gyártmány 1949. július 1. napjának megfelelő önkölt- ségét és ehhez hozzáadja ebben az időpontban érvényes hasznot és forgalmi—
adót A
2. Az új gyártmány jelenleg érvényes fo'lyóárait össze kell hasonlítani a cikkelemhez tartozó és a gyártás szempontjából az új gyártmányhoz leg- közelebb álló olyan gyártmánynak jelenleg érvényben lévő folyóárával, amelynek változatlanára ism-ert. Ha az új gyártmány folyóára, pl. a régi gyártmány folyóárának 120%—a, akkor a változatlan ár is 120%—a lesz la régi gyártmány már ismert változatlan árának.
Az.új gyártmány változatlan árának _megállapítása az ismertetett első módszer'alapján nagy nehézségekbe ütközik és rendszerint nem is lehetséges, ezért 'az új gyártmány változatlan árának megállapítását az említett máso—
dik módszer alapján végzik. Bármely módszerrel történjék is a tervidőszak- ban gyártás alá vett új gyártmány változat'llan árának megállapítása, minde- nek előtt a gyártmány önköltségi, illetve folyóáras értékének megállapítása
szükséges. , '
Az új gyártmányok folyóárainak árvetés alapján vialó megállapításáról a 600.200/1951. 0. T. sz. rendelet intézkedik. A rendelet értelmében ,,Az önkölt—
ségi elv érvényesülése érdekében az árvetés-eket a tervkialkuláció sémájának, illetőleg az Országos Tervhiwatal által kiadott kalkulációs sémának meg- felelően kell elkészíteni. Az árvetésbe kizárólag azokat a költségeket szlabad felvenni, melyek az Országos Tervhivatal által kiadott önköltségi tervutasítás szerint tervezhetők. Nem szabad árvetésbe állítani:
DEMETER ZOLTÁN
ik
a) a nem tervezhető költségeket (elkülönítendő költségeket, pl kötbér,
bírság, kamlát, büntetés); '
b) a normán felüli költségeket;
() a gyártás elsajátításával kapesolatos, felfutási költségeket;
cl) a minőségi engedmények címén felmerült különbözeteket e) szakmai átlagos selejtszázalékot meghaladó selejtköltségeket;
[) a jótállási (garanciális) költségeknek a szakmai átlagot meghaladó részét.
Az árvetésben az önköltség után számítva 2% nyereséget sztabad figye—
lembe venni." , ,.
A tervidőszakban gyártás alá vett új gyártmány folyóárának megállapí- tásánál a rendelet fent idézett szakaszán kívül feltétlenül figyelemmel kell lenni arra is, hogy a ,,tömeg-, Vagy sorozatgyártásnál az új termékre számí- tott árnak a rokon, vagy hasonló cikkek érvényes áraival arányban kell lennie." ,,Az árak helyesi arányainak biztosítása érdekében" pedig az ,,új ármegállapítási kérelem előterjesztés—e'nél ill. elbírálásánál a jóváhagyott éves önköltségi tervben megtervezett normákat és rezsikulcsokat kell számi- tásba venni"
Az új gyártmány folyóárának árvetés alapján történő megállapításánál tekintettel kell lenni zarra, hogy az eífső felszerszámozás előállítási költsé- geinek fedezése milyen forrásból történik. Ha a fogyóeszközök első beszerzé- sének költségei a beruházási költségek között kerültek megtervezésre és azt az irányító hatóság is jóváhagyta, abban az esetben a gyártmány árvetés alapján megállapított ára a felszerszámozás költségeit nem tartalmazhatja kivéve azt az esetet, ha a vállalat a fogyóeszközök első beszerzését más vállalatokon keresztül végzi, az első beszerzés finanszírozására kíapott terv—
hitelt pedig az év végéig a beruházási pénzintézethez köteles visszafizetni.
Az első esetben a saját rezsiben végzett első felszerszámozás e'rte'ke önállóan is megjelenik a vállalat befejezett termeléseben, a' termék árvetés alapján megállapított ára pedig a fogyóeszközöknek csupán azt a részét tartalmazza, amely a termelés folyamán elhasználódik. A fogyóeszközök elhasználódásá- mak ezt a részét az éves önköltségi tervben megtervezett normák fejezik ki A7 említett második esetben a fogyóeszközök első beszerzésének értéke a vállalat befejezett termelésében nem jelenhet meg és ezért a termék árának a felszerszámozás költségeit is magában kell foglalnia. Természetesen hely—
telen lenne az ilyen címen felmerült költségeket egy időszakban termelt ter—
mékekre teljes egészében ráterhelni, ezért a vállalat akkor jár el helyesen, ha ezen költségeket egyes időszakok között megfelelő mértékben szétosztja.
Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy az első felszerszámozáshoz szükséges szerszámok melyek a gép folyiamlatos működtetéséhez szükségesek, állóeszközöknek tekintendők, s mint ilyenek első beszerzésiik beruházásnak minősül, függetlenül attól, hogy a vállalat az első ielszerszámozáshoz szük- séges szerszámokat más vállalattól szerzi be vagy saját maga állítja elő.
A felszerszámozás keretében előállított szerszámok értéke a vállalat terme- lési értékének részét képezi abban az esetben, ha azt a Vállalat saját maga állítja elő. Nem tekintendő termelési értéknek, de az önköltségbe elszámolást nyer a vállalat által előállított olyan fogyószerszám, amely az elhasznált
szerszámok pótlására szolgál. Ezeknek az értékét a termék értékében az
elhasználódásnak megfelelően már figyelembe vettük, ezért ismét-elt számba—
yételük a termelési érték hialmozott megállapítását eredményezné.
A fogyószerszámok fentiekben vázolt elszámolásának kérdése a válla—
latok felé bizonyos kötelezettségeket jelent. A Vállalat a fogyószerszámok termelésére vonatkozóan köteles olyan nyilvántartást vezetni, amelyből vilá- gosan megállapítható és egyben ellenőrizhető is a iogyószerszámtermel és megoszlása a termelési értékbe történő elszámolás szempontjából Uj ter- mék bevezetése esetén pontosan le kell rögzíteni, hogy az első ielszerszámo- zás miböl tevődik össze és milyen mennyiségben. Fokozottan ügyelni kell arra, hogy az első ielszerszámozás címén elszámolt termelési éite'k mentes legyen olyan szerszámok értékétől amelyek csak a termék önköltségében kerülhetnek elszámolásra. Ellenkező esetben a vállalat helytelen termelési értéket á llapit meg és ez a gyakorlat .a vonatkozó rendeleteknek és utasítá-
soknak ellentmond
A ,,SZOCIALISTA STATISZTIKA KÖNYVTÁRA"
c. kiadványsorozat harminchetedik számaként megjelent
A. I. PETROV
GAZDASÁ GSTATISZTIKA
című munkája
A könyv a gazdaságstatisztika kérdéseit a következő hét részben h tárgyalja:
I. Bevezetés;
II. Népességi statisztika;
III. A Szovjetunió nemzeti vagyonának statisztikája; ' IV. A társadalmi termék termelésének statisztikája;
V. Az anyagi—műszaki ellátás, a begyűjtés, az áruforgalom ésa teherszállítás statisztikája;
VI. A nemzeti jövedelem, a pénzügyek és a fogyasztás statisztikája;
VII. A Szovjetunió népgazdasági mérlege.
A magyar statisztikusok és közgazdászok az ágazati statisztikák ösz—
szes alapvető kérdéseit logikai egységbe foglaltan, egy kötetben tanulmá—
nyozhatják.
A könyv csak korlátozott példányszámban kerül forgalomba Ára fűzve 39,— Ft, kötve 45,— Ft
KAPHATÓ:
A 14. SZ. PÉNZÚGYI ÉS STATISZTIKAI KÖNYVESBOLTBAN:
Budapest, V., Kecskeméti-u. 2
___wxx'
