A termelés programszerűségének vizsgálata a vaskohászatban

(1)

SZEMLE

1107 _

A termelés programszerűségének vizsgálata a vaskohászatban

SZERKESZTÖSÉGI MEGJEGYZÉS: Tóth elvtárs cikkét a Marx Károly Közgazdasáaludománui ^Egyetem Statisztikai Tudományos

Diákköre 1955. december 5-éu tartott ülésén megvitatta. Az ülésen meghivott szakértők — a Kohó- és Gépipari Miniszlérium. az Or- szágos Tervhivatal, a Központi Statisztikai Hivatal képviselője és mások ——- is résztvettek. A cikk egyes megállapításai tekintetében a résztvevők eltérő állásponlol íoglalalak el. *

A cikk a vaskohászali termelés számbavételének egyik időszerű problémájával: a programszerúség mérésével foglalkozik. A Statisz—

tikai Szemle szerkesztősége ezért kéri az olvasókat. hogy hozzászó—

lásaikkal segítsék elő e lontos kérdés megoldását.

A magyar kohászat a szocialista iparo—

sítás elvének megfelelően a hároméves

és az ötéves terv ideje alatt rohamosan fejlődött, termelése nagymértékben emel- kedett, de e fejlődés nem mondható min—

den tekintetben kielégítőnek.

Az alábbiakban a kohászat termelésé-

nek egy igen jelentős hibájával, a terme- lés programszerűtlenségével foglalkozunk,

amely évente milliós károkat okoz a nép-

gazdaságnak. Nem érdektelen tehát az a

kérdés, hogyan lehet a kohászat termelé—

sét programszerűbbé tenni.

Ezideig -—— annak ellenére, hogy szük- sége felmerült és jelentőségét is felismer-

ték, —— nem dolgoztak ki általános érvényű

módszert sem a programozásra, sem pe—

dig a programszerűség számbavételére.

Gyakorlatilag 1953 óta megfigyelték ugyan a programszerűség alakulását, a módszer azonban vállalatonként különböző volt,

és nem felelt meg az adatgyűjtés megbiz—

hatósági követelményeinek. Bár az utóbbi időben történtek intézkedések ebben

a kérdésben, de lényeges változást ezek

sem hoztak. Feltétlenül szükségessé vált a programszerűség egységes és a vasko—

hászat jelenlegi helyzetének megfelelő megfigyelési módszerének kidolgozása.

A kohászati üzemek részére negyedévi,

illetve havi termelési terv készül. A havi terv eredeti formájában csak globálisan írja elő a termelés mennyiségét.

A kohászati termékek minősége és vá—

lasztéka rendkívül különböző. Az egyes

acélfajták széntartalom, szakítószilárdság, keménység stb. tekintetében nagy eltéré- seket mutatnak; e tulajdonságok egyben

felhasználhatóságuk lehetőségét is meg—

szabják. A havi tervek globálisan megadott számai nem határozzák meg ponto—

acélminőségek szerinti megoszlása milyen

legyen. Ehhez a tervnek további részle- tekbe menő felbontására van szükség;

egyrészt a hónapon belül időszakokra (de—

kád, nap, óra), másrészt acélfajtákra, mí-

nőségekre, sőt az acélműn belül acélgyár-

tókra is.

Ez a programozás feladata. A progra:

mozás azonban nem egyszerűen a terv mechanikus (fajták, időszakok stb. sze—

rinti) felbontását jelenti, hanem olyan

megosztását, amely figyelembe veszi a termelés előfeltételeit: az anyag-, ener—

gia—, munkaerőellátást, a szállítási és rak—

tározási lehetőségeket, a szállítási szerző—

déseket, a belső anyagmozgatást stb.

Programszerű termelésen a program

mennyiségi és minőségi előírásainak meg—

felelő termelést értünk. Ez a meghatáro-"*

zás azonban még nem elég pontos és ki—

merítő magyarázat arra, hogy mikor te—

kinthető a termelés programszerűnek?

Véleményünk szerint a termelés akkor

tekinthető programszerűnek:

1. ha megfelel a program mennyiségi előírásainak;

2. ha a végpróba minősítése megfelel a programelőírásnak;

3. ha a tárgyidőszakon belül legyártot—

ták.

Meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi gya—

korlat szerint, ha egy adag minden egyéb szempontból megfelel a programnak csu- pán súly szerint nem, akkor még prog—

ramszerűnek minősítik. Úgy gondoljuk,

hogy ez helytelen. A helyes eljárás az lenne, hogy:

a) ha az adag súlya nagyobb mint a , programban előírt, akkor nem számolható el programszerűnek az egész mennyiség, csak a programelőírás mértékéig.

(2)

ramban előírt, akkor az egész tényleges

termelés elszámolható programszerűnek.

A termelés napok közötti eltolódása vag! az acélgyártók közötti adagcsere, ha ez a dekádon belül történik, nem tekin- tendő programszerűtlennek.

Az a tény, hogy a kohók és hengermű-

vek termelése nem felel meg teljes mér—

tékben a minőségi előírásoknak, hogy a termelés jelentős része (10—15 százaléka) programszerűtlen -— mint említettük ——

jelentős kárt okoz a népgazdaságnak. Az alábbiakban vázlatosan ismertetjük azo- kat a következményeket, amelyek a prog-

ramszerűtlen termelésből származnak:

_1. Az össztermelésben viszonylag ala- csony a minőségi acéltermelés aránya.

' Az acélminőségek megoszlása (százalék)

1954. december

)! Ózdi Lenin

943535); Kohászati Kohászati 155323?

üzemek Művek

x_— IV. ... 77,0 74,2 Go,:

Y—VII. ... 17,4 20,2 29,4

VIII. ... 3,8 2,8 3,9

IX... l ,8 2,8 6,6

Önznm ! 100,0 100,0 , 100,0

_ Az I—IV. minőségi csoport nagy rész-

— aránya a programtól való eltérés követ- f kezménye. Ez elsősorban a fejlődő gép—

gyártást érinti súlyosan, amelynek éppen a minőségi acélok iránt nőtt meg a keres—

lete.

_ 2. Az össztermelésen belül az alacso—

nyabb munkaigényességű gyártmányok

termelése fokozódott, mert ezek gyártása _a rendelkezésre álló kapacitás mellett a termelés növelésére nagyobb lehetőséget

nyújt, mint a magasabb munkaigényes- ségű termékek gyártása.

Az alacsony munkaigényességű termé—

kek előállítása 1954. IV. negyedévében a programm százalékában a következőkép—

* pen alakult:

Megnevezés %

Durvalemez ... 131 ,0 Henger-huzal ... 113,0 Közép idomacél

Nagyvamtu cin

Az alacsony munkaigényesség általában a durva kikészítésű vagy gyengébb minő—

ségű termékek sajátossága. Annak elle-—

nére, hogy a kereslet a finomabb (mun—

kaigényesebb) termékek felé tolódott el;

1954-re valamivel megnőtt a durva acélok részaránya az össztermelésen belül, s—

ugyanakkor a finom acéloké valamivel

csökkent.

A hengereltacél-termelés megoszlása (százalék)

Ebből Hengerelt -———————————

Időszak acél durva ! finom egyéb összesen

acél

1953... 100,0 26,2 MM! 343

1964. ... . 100,0 27,9 38,6 83,5

A programszerűtlen termelés következ—

ménye az is, hogy egyes könnyebben gyártható termékekből olyan nagy készle—

tek halmozódnak fel, amelyek a nép-

gazdaság szükségleteit 6—7 hónapra is

fedezik, más termékekből viszont, ame—

lyeknek termelése nehezebb, a termelés

nem fedezi a szükségletet. Igy a hiányzó részt import útján kell biztosítani.

Az alábbi adatok mutatják, hogy az ala-

csonyabb munkaigényességű termékek

felhasználása 1954. IV. negyedében az át- lagkészletekhez viszonyítva hogyan ala—

kult. *

Megnevezés %

Durva rudacél ... 335 Durva idom—acél ... 273 Durva lemez ... 31 ,8 Rúdaoél ... 83,1

A munkaigényesebb termékeknél a ter—

melés elmaradása a szükséglettel szem-

ben jórészt a termelés programszerűtlen—

ségéből1 következik. Az alábbiakban a fi—

nom lemezekre vonatkozó példával szem- léltetjük a mondottakat. A példa azonban nemcsak a finomlemez termelésre, hanem

az egész minőségi acéltermelésre is vo-_—

natkozik.

! A cikkben közölt programszerúségi muta-

tókat : jelenleg használt —- véleményünk szerint

helytelen, a valóságnál kedvezőbb képet mutató -—- módszerrel számolták ki.

(3)

SZEMLE

A finomlemezek termelésének programszerűsége

Termelés

a. íelhasz- Program—

nálás szerűség Megnevezés százaléká- százaléka

ban

1954. IV. negyedévben

Fekete finomlemez. . . . 85,5 88,7

Pácolt lemez ... 54,2 91,2

Horganyzott lemez . 76,6* 86,4

Ónozott lemez ... 59,0 86,1

Dinamólemez ... . . . 93,3 95,7 Transzformátor lemez ... 88,8 84,2 '

Hidegen hengerelt lemez . . 93,2 %A

4. A programszerűtlen termelés hátrál- tatja azoknak a vállalatoknak a tervtel—

jesítését, amelyek kohászati termékeket használnak fel. Jellemző erre a Jármű—

ipari Igazgatóság 1954. II. negyedévi terv—

teljesítése, amely nem kis mértékben a

programszerűtlen hengereltacéltermelés következménye.

A Járműipari Igazgatóság üzemeinek tervteljesítése egyes gyártmányokból

1954. II. negyedév

A szükséges

anyag A gyártmány 33331;ng beérkezése az tervteljesítési

esedékesség százaléka százalékában

0—5—0 Mozdony (a; 71,0 45,7

'275 LE Lokomobil 76,0 60,8

KB 4. Mozdony .. 74,0 87,5

'Gózdaru ... 85,0 70,0

5. A programszerűtlenül termelt cikkek egy részét a felhasználó vállalatok átve-

szik, ezek azonban nem felelnek meg az

előírásoknak, s így önköltségemelkedést

1109

6. A nem megfelelő anyagok felhaszná-

lása nagymértékű pótidőfelhasználást tesz

szükségessé, a pótidőkért pedig jelentős bérösszeget kell kifizetni. Például az RM Motorkerékpárgyárban egy hónap alatt a programszerűtlen anyagokon végzett pótmunkáért kifizetett bér több mint

80000 forintot tett ki. A rendszertelen és nem megfelelő minőségű szállítások to-

vábbá zavart okoznak a felhasználó válla- latok munkájában, akadályozzák a terme—

lési, kooperációs és exporttervük teljesí- tésében, és sok esetben arra kényszerítik

őket, hogy a hiányzó anyagokat állandó

piackutatás és csereakció útján szerezzék be. Ez pedig többletmunkával és többlet- költséggel jár.

'7. A programszerűtlenül legyártott acél

nem felel meg a minőségi előírásoknak, és így az előre beállított hengersoron nem engedhető át, illetve az előírásnak meg—

felelő kokillába nem önthető. Ilyenkor hengercserére van szükség, ami hosszú időt vesz igénybe, vagy a programszerűt—

lenül legyártott anyag ,,hidegre kerül".

8. Ha a kohászati vállalat értékesíti is programszerűtlenül legyártott termékeit, akkor is jelentős árengedményt kénytelen

adni. '

A programszerűtlen termelés következ- ményei a termelés programszerűbbé téte—

lének nagy fontosságára hívják fel a fi—

gyelmet.

Hangsúlyozni kell, hogy a felmerült igé-

nyeket nem azért nem tudjuk ellátni,

mert nem termelünk eleget, hanem azért, mert az anyag jelentős részét nem az ere-

deti célnak megfelelően gyártották: a ter-

melés programszerűtlen.

Ózdi Kohászati Uzemek

okoznak. Ezt mutatják az RM Művek

Motorkerekpárgyára 1954. IV. negyedevr Tervteliesítés Program-'

adatai. Időszak százaléka szerűség

— százaléka

Az előírásoktól eltérő anyagok 1953_ IV. negyedév mm %A

felhasználása, 1954. I. ,, 929 83,3

1954. II. ,, 119,5 75,8

. ö : n 104,2 830

Az alkatrészgyártáshoz galáüíűá "" e '

125 ama—es az eltérő ' V ,. , , ;

motorkerékpár -——————-—- anyaggal. A programszeru termelés teren fennállo alkatrészei előírt felhasznált ha??? hiányosságok sürgős felszámolása céljá—

m ! , . . ,

anyag anyag százalékban bol kl kell dolgozni a programszeruség

mérésének egységes módszerét.

%e'i'dgefíkagy húgom rúd ?ÉDtPlt alád 65 Jelenleg a programszerűség mérésére

. 0 y ses sze " es anyag Umm r ! 27'2 nincs egységes módszer. A vállalatok ezen

(4)

-—-—a téren ,,vállalati sajátosságaikra" hivat- kozva teljesen eltérő módon mérik a

pi'ogramszerűséget. Miután a vállalatok

érdekeltek abban, hogy a programszerű-

ség mutatója kedvező képet mutasson,

olyan módszert igyekeztek bevezetni,

amely számukra legkedvezőbb.

Az alábbiakban bemutatjuk a program- szerűség mérésére használt egyes módsze—

reket.

Nyersvastermelésne'l:

I. és II. rendű

' , , nyersvastermelés

programszeruseg : össztermelés Ez a módszer helytelen, mert a mutató a termelés minőségének mérésére alkalmas

ugyan, de programszerűségének mérésére

nem. Helytelen azért is, mert a minőségi kategóriába való besorolás változása ese—

tén dinamikában nem vizsgálható. Ezt a

módszert ma már nem alkalmazzák.

Acélgyártásnál:

programszerű termelés

programszeruseg : tervezett termelés Ez a módszer sem megfelelő, mert itt a viszonyítási alap a tervezett termelés, s

így a termelési terv teljesitésének hatása

"összefonódik a programszerűség változá-

sával. Nem jó azért sem, mert a mutató ', értéke meghaladhatja a 100 százalékot is,

_ ami elvileg helytelen.

j A programszerűségnek az alábbi muta-

któszáma:

átírt adag r ramszerűsé : 1——..——-———-

p og g osszes adag

feleslegesen a közvetett úton halad, a

programszerűtlen termelést veszi számba, és abból számítja vissza a programszerű termelést.

Jelenlegi gyakorlatunk — helytelenül

—— azt a módszert is alkalmazza, hogy a programszerűséget adagszámok alapján

határozzák meg:

program szerint gyártott adagok száma

összes legyártott adagok száma ' programszerűség:

Ennek a módszernek az a hibája, hogy

egyrészt nincs tekintettel arra, hogy az

azonos kemencében is változik az adagok

súlya, —-—- másrészt arra sincs tekintettel, hogy az egyes kemencék köbtartalma, s

ebből következően az adagok súlya nem egyforma (40—120 tonna). Ez főleg az

összesítésnél okoz problémát azzal, hogy az adagok és a kemencék súly szerinti kü—

lönbözőségét figyelmen kívül hagyja.

Eltérő a számbavétel módja is. Egyes Vállalatok hónapra, mások dekádra szá—

molják a mutatót; egyesek acélgyártói

szinten mások acélműi szinten stb.

Hengereltáru termelés-nél:

Abban a kérdésben, hogy az acélmű—

veknél a termelési programra szükség van, mindenki egyetért. A hengerművek- nél viszont arra való hivatkozással, hogy a szállítási szerződések alapján a felhasz- nálókkal közvetlen kapcsolatban vannak, olyan vélemény alakult ki, hogy nem a termelés, hanem a kiszállítások program—

szerűségét kell vizsgálni. Véleményünk

szerint ez a módszer nemcsak nem alkal—

mas a programszerűség megbízható viz—s-

gálatára, de egyenesen káros is. Éppen ezért célszerű lenne a hengereltáruterme-

lésben is a termelés programszerűsége

vizsgálatának visszaállítása. Az alábbiak—

ban bemutatjuk, hogy a kiszállítási prog-

ramszerűség vizsgálata nem felel meg a célnak.

Az alkalmazott programszerűségi kép-

let a következő:

hengerelt-áruk programgzerűsége ::

a _i— b 4— c a "áá—"__

Ahol:

a — a tárgynegyedévi rendelésre tör-

ténő szállítás;

b —— az, előző negyedévi lemaradásra

történő kiszállítás;

c — a következő időszakra történő

előszállítás;

d — a tárgyidőszak összes áruterme- lése.

E módszer hibái a következők:

1. Az itt alkalmazott képlet a kiszállí—

tott mennyiségeket viszonyítja a termelt

mennyiségekhez. Semmi sem biztosítja

azonban azt, hogy a számlálóban felsorolt,

kiszállított termékeket a tárgyidőszakban

gyártották —— lehet, hogy raktárról érté- kesítették —— míg ezt a számot a nevező—

ben levő tárgyidőszaki termeléshez viszo—

(5)

SZEMLE

nyitják. Ez ellentmondást jelent, hiszen így a mutató nem a tárgyidőszak termelé—

sének programszerűségét fogja mutatni.

2. Ebből a képletből nem a hengermű

termelő tevékenységének, hanem értéke—

sítő tevékenységének programszerűségét kapjuk meg, holott az előbbi a népgazda—

ságilag fontosabb.

3. Az előszállítások beszámítása eseté—

ben a mutató —— helytelenül — kedvező képet mutat. Például:

A kiszállítási program teljesítése

Előszállítás Elő—

Megnevezés nélkül szállítással

százalékban

Ózdi Kohászati Uzemek .. 95,9 107,1

Lenin Kohászati Művek . . . 88,2 94,4 Rákosi Mátyás Vas- és

Fémművek ... 89,4 89,4 Lőrinci Hengermű ... 88,2 109,1 Borsódnádasdi Lemezgyár . 90,7 105,9 Salgótarjáni Acélárugyár .. 90,0 94,6

összesen 91,7 mm

A fenti táblából látható, hogy a kiszál- lítási programszerűség mérése nem mu-

tatja a termelés programszerűségének fo- kát, mert annak ellenére, hogy a kiszállí—

tási kötelezettséget nem teljesítették (91,7

százalék) a következő negyedévre történő

előszállítások elszámolásával a kiszállítási

programot látszólag túlteljesítették (100,7

százalék).

4. Ez a mutató nem ösztönzi a vállalatot

arra, hogy termelését programszerűvé te-

gye, mert lényegében bármit is termel:

terv szerint, lemaradásra vagy előszálli—

tásra. azt mind elszámolhatja program-

szerűnek, s így az adott időszakra kiszá—

mított programszerűségi százaléka nem

helyes; indokolatlanul magas.

5. A kiszállítási program csak negyed—

évre készül és emiatt többször kell mó—

dosítani.

6. A kiszállítási terv rendelések alapján készül. Viszont a rendelések beküldése

idején általában még nincs jóváhagyott negyedéves ellátási terv, s így a fogyasz—

tók csak irányszámok alapján rendelhet—

nek.

'7. Az előző időszakról áthúzódó rende—

lésállomány tisztázása miatt a tárgyne—

gyedévi rendelésállomány jó része csak a

negyedév második hónapjában kerül le az

1111.

az üzemekhez, ami eleve lehetetlenné te—

szi a hónap első felének programelőkészí—

tését.

8. Annak ellenére, hogy a kiszállítási program kedvező képet mutat, ha meg—

vizsgáljuk a súlyponti igények kielégíté—

sét, akkor pontosan az ellenkező képet látjuk. Ugyanis azokban a cikkekben,

amelyek súlyponti igényt elégítenek ki, és amelyek főleg minőségi, nehezebben gyártható, kényes anyagokból állanak, nagymértékű lemaradás mutatkozik. Te—

hát hiába mutatott jó képet a kiszállítási

program, a teljesítés mégsem volt meg—

felelő.

A legfontosabb igények tervteljesítése 1955. I. negyedévben a következő volt:

Megnevezés

Ózdi Kohászati üzemek Lenin Kohászati Művek Lőrinci Henger—mü

Borsodnádasdi Lemezgyár Salgótarjáni Acélmű

Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek

Összesen

9. Miután csaknem minden kiszállítás elszámolható programszerűnek, a globális kiszállítási programot az üzemek általá—

ban teljesítik is. A hiba ott van, hogy ez

a kiszállítás csak részben olyan minőségű

mint amilyenre a megrendelőknek szük- ségük van, s így a szállítások a készletező vállalatok amúgy is túlságosan nagy kész- leteit duzzasztják fel. Ez is azt bizonyítja tehát, hogy hiába mutatott kedvező képet

a kiszállítási program teljesítése, éppen

azt nem mutatta meg, ami célja lenne.

10. A kiszállítási program nem felel meg

a célnak azért sem, mert mellette még kü-

lön el kell készíteni a hengermű termelési programját is, ami nélkülözhetetlen a folytonos termelés szempontjából.

11. A kiszállítási programban —— jelenlegi tervezési gyakorlatunk szerint —

megtervezik a készletező részére történő kiszállításokat is. A programnak ezt aré-

szét általában túl is teljesítik. A túltelje—

sítés azonban gyakran abból adódik, hogy a hengerművek —— csekély kivétellel ——

termelésük azon részét szállítják a kész-

letezőhöz, amely nem a programnak meg—

felelően sikerült, s így a megrendelő nem

vette át. A vállalat számára nem jár

semmi hátránnyal, ha megnő a program—

szerűtlen termelés aránya, mert ilyen

esetben legfeljebb nem a megrendelőnek,

(6)

hanem a készletező vállalatnak szállít.

Ilyen számítás szerint a termelés prog- ramszerűsége nem is romlott, hiszenaki- szállítási programot teljesítették.

A fentiekből világosan látható, hogy a

kiszállítási programszerűség mutatója a

termelés programszerűségének mérésére alkalmatlan.

1955. júliusban a Minisztertanács mun- kaügyi osztályán tartott értekezleten egy

újabb módszert ajánlottak a hengerelt—

áruk programszerűségének vizsgálatára:

hengereltáruk kiszállításának program-

a 4- b 4— c

a 4— b —1- c 4— e

ahol: a, b, c jelentése ugyanaz mint előbb;

e — a járulékos termelésből való ki—

szállítás, beleszámítva a prog-

ramszerű kiszállításoknál jelent—

kező túlszállításokat.

Ez a módszer azonban egyáltalán nem

oldja meg a kérdést. Amellett, hogy a ki-

szállítási programszerűség mutatójával kapcsolatban felsorolt hiányosságok egyi—

két sem küszöböli ki, még más hibát (is

tartalmaz. A képletből következik ugyan—

is, hogy a programszerűség jaVításának

_ egyedüli módszere az e értékének csök- kentése. Miután a késztermeléshez bizo—

nyos nagyságrendű technológiailag elke- rülhetetlen járulékos termelés is tartozik, s amelynek csökkentése éppen ezért szűk határok között mozog, a mutató ér—

tékének csökkentése kizárólag a túlszállí—

tások csökkentésével érhető el. Ez ha

számszerűen javulásként is mutatkozik, nem jelenti azonban szükségszerűen a ter—

melés programszerűségének tényleges ja- vulását.

Az eddig alkalmazott programszerűségí mutatók helyességét lényegesen csökken- tették a termelési program megállapításá—

nál elkövetett általános hibák is:

1. A napi programot nem előzetesen,

hanem menetközben esetleg utólag állitot—

ták össze, és még így is gyakran módosi—

tották.

2. Ha látható volt, hogy a programnak az adag nem felel meg, akkor egyszerűen átírták. Főleg a nap első felében lehozott adagokra vonatkozik ez. Ennek az eljá—

rásnak eredménye az, hogy a napi első adagok között alig fordul elő programel- térés, a programszerűtlenség túlnyomóan

szerűsége :

a második, illetve a harmadik adagra kor—

látozódik. Például 1953. szeptemberében az Ózdi Kohászati üzemeknél 370 adagból 160 volt programszerűtlen, ebből mind—

össze 22 adag esik az első adagra, a többi

a második, illetve harmadik adagra.

m3. Naponta átlag 20 százalékkal többet programoznak, mint a kapacitás, s így nagy válogatási lehetőséget biztosítanak maguknak. Ez oda vezet, hogy a köny—

nyebben legyártható adagokat lehozzák, a nehezebben legyárthatókat elhanyagol- ják.

4. Csak adagra és nem adagra és súlyra

programoznak. Igy programszerűnek ve—

szik a termelést, ha az adag minősége megfelelő, függetlenül a súlyától, holott ez az adagmennyiség igen tág határok

(25—160 tonna) között mozog.

5. A program elkészítésénél a vállalat

gyakran nem a népgazdasági szempontból szükséges sorrendet tartja szem előtt, ha—

nem olyan tételeket állít a programba,

amelyek könnyen legyárthatók, esetleg már legyártották. Válogatásra lehetősége van, mert rendelésállománya meghaladja a kapacitását.

6. Nagyon liberálisak a vállalatok an—

nak elbírálása terén, hogy mi számít

programszerűnek. Az elmaradott adago-

kat, ha azok valamelyik napon, esetleg a dekádon túl legyártásra kerülnek, a ter- melési osztály által utólag programszerű-

nek minősített adagokat, azokat az ada—

gokat, amelynek acélgyártói hiba miatt

selejtté váltak, illetve eredeti céljukra nem alkalmasak, továbbá olyan öntecse—

ket, amelyeket melegen kellett volna át—

adni a továbbfeldolgozónak, de a kokil-

lába befagyott vagy az ütemezetlen szál-

lítás miatt hidegre került, esetleg más célra kihengereltek, — sok esetben prog- ramszerűnek minősítenek.

!

A programszerű termelés megjavítása

céljából a Minisztertanács 1953. novembe—

rében határozatot hozott a programszerű termelés premizálására. A határozat ki—

mondja, hogy azokat a kemencesori és a

termelést közvetlenül irányitó munka-

körben dolgozó munkásokat és műszaki

alkalmazottakat, akik a programszerű

gyártást befolyásolni tudják, az igazgatd

által megállapított mértékű prémiumban

(7)

SZEMLE

1113

kell részesíteni. A határozat alapján a

martinüzemi dolgozók részére 1954. I. ne-

gyedévtől kezdve jelentős összegű prémiu—

mot fizettek ki. A programszerűségi pré- mium 1954. I. negyedévében például a Le- nin Kohászati Műveknél, az Ózdi Kohá—

szati Uzemeknél és a Rákosi Mátyás Vas—

és Fémműveknél együtt mintegy 370000

forintot tett ki.

A határozat, bár kismértékű javulást

előidézett ugyan, de nem volt elegendő a termelés programszerűségének biztosítá-

sára.

Az elmúlt években a tervek mennyiségi

teljesítésére való törekvés mellett a vál—

lalatok egyre kisebb gondot fordítottak a

minőség javítására, ami megmutatkozott abban, hogy a termelés a minőségileg

gyengébb, alacsonyabb munkaigényessé- gű acélfajták felé tolódott el. A Vállalatok húzódoztak a munkaigényes termékek

gyártásától, ugyanis a terv mennyiségi

előírásai nem tettek különbséget a jobb minőségű acélok magasabb munkaigé—

nyessége és a kevésbé jó acélok viszonylag alacsonyabb munkaigényessége között. így az utóbbi termelésének növelése meg-

könnyítette a terv teljesítését. Ennek meg-

szüntetésére irányult az az 1954. évben

kiadott, a termelés minőségének megjaví—

tásáról szóló minisztertanácsi határozat, amely az egymáshoz hasonló minőségű termékeket közel azonos adagidejük alap-

ján kilenc minőségi csoportba sorolta és minőségi együtthatóval jelölte meg. Ami-

nőségi együttható mutatja meg, hogy az

adott minőségű acél munkaigényessége (adagideje) mennyivel nagyobb mint a

legalacsonyabb minőségű és munkaigényű

közönséges kereskedelmi acél adagideje.

Ezáltal megszűnt a vállalatok érdekelt—

sége, hogy a termelésiterv teljesítése cél- jából az előírásnál rosszabb minőségű acélt gyártsanak.

A programszerűség mérésének ismerte-

tett különböző módszerei nem megfelelők.

Véleményünk szerint a programszerűség mérésének leghelyesebb módja az, ha a

programszerűen legyártott termelést az összes tényleges termeléshez viszonyítjuk,

azaz:

programszerű termelés (0 programszerűség :

A programszerűségnek ez a mutatója

sok tekintetben hasonlit az ipar egyéb te- rületein használatos tervszerűségi muta—

tóhoz, de nem azonos azzal. A különbség az, hogy a tervszerűségi mutatónál a ví-

szonyítási alap a tervezett termelés, a

programszerűségi mutatónál pedig a tény—

leges termelés. Ebből kifolyólag közgaz—

dasági tartalmuk is különböző. Az előbbi azt mutatja meg, hogy milyen mértékben tartották be a terv választékelőírását, az

utóbbi pedig az adott termelésben mutatja

meg a terv előírásainak megfelelő hánya—

dot.

A programszerű termelés számbavételé—

nél számos probléma merül fel. így pél—

dául kérdés az, hogy milyen időszakra —

hónapra, dekádra, napra —— készüljön a termelési program?

A havi program a legkevésbé helytálló, mert a terv is havi bontásban készült, s ekkor még nem lehet pontosan megálla—

pítani azt, hogy ez a globálisan, egy ösz—

szegben megadott termelési érték minő—

ségek és acélgyártók szerint hogyan fog megoszlani.

Véleményünk szerint a dekád program a legcélravezetőbb. Ugyanis amikor a havi tervek globális adatai rendelkezésre álla- nak, a hónap első dekádjára elkészíthető a program is. Ebben a dekádprogramban kell elkészíteni (részletesen, napi bontás—

ban, mennyiségi, minőségi és időadatok- kal) a termelés felbontását.

A napi programot tájékoztató jelleggel,

a dekádprogram részletezéseként lehet el- készíteni.

A kohászat jelenlegi körülményei azt

indokolják, hogy a számbavétel alapja a dekád programszerűsége legyen. A dekád

keretén belül így lehetősége van a válla—

latnak arra, hogy szükség esetén a program előírását napok között felcserélje. A dekád viszonylag rövid időtartamán be—

lül ez megengedhető, mert ebből hosszú

eltolódás nem keletkezhet.

Milyen szinten történjék a programsze—

rűség számbavétele?

Acélgyártói szinten a programszerűség

elbírálása egyes acélgyártók szerint tör- ténik. Ilyenkor az adagok átirányítása

(azaz más kemence részére történő át- írása) lehetetlen.

Népgazdasági szempontból az acélmű!

(8)

termelésének programszerűségét mutatja

meg. Ez a módszer lehetővé teszi az át- irányítást.

További kérdés az, hogy milyen minő—

sítés alapján tekintsük programszerűnek

"* a termelést? Az acélműveknél egyes he—

lyeken a csapolás előtti utolsó próbát tekintik irányadónak, másutt pedig a vég—

próbát. A két minősítés azonban sok eset- ben eltér egymástól. Véleményünk szerint az aphelyes, ha a programszerűség minő—

sítésénél a végpróbát tekintik irányadó—

nak.

Beállítson—e az acélmű termelési prog—

ramjába kereskedelmi minőségű acélt? A vállalatok jelenlegi gyakorlata az, hogy a programba kereskedelmi minőségű acélt

nem terveznek, s ha a termék nem felel

meg a minőségi előírásoknak, s kereske—

delmi minőségként kell számbavenni, ak—

kor egyszerűen programszerűnek minősí—

tik. Ez nyilvánvalóan helytelen és aprog-

ramszerűségi mutató szépítését célozza.

Véleményünk szerint helyes eljárás az, hogy a kereskedelmi minőségű acél csak akkor számolható el programszerűnek, ha

a programban meg volt tervezve.

Helyes-e a, ,,túlprogramozás"? Kohászati üzemeink jelentős része ugyanis azt a gyakorlatot követi, hogy napi tervében 15—20 százalékkal többet programoz, mint a kapacitás. Ez azonban azt eredményezi, hogy válogatni tud a programba. Ezt a gyakorlatot a kényszerűség diktálja, ugyanis a program teljesítése nemcsak a vállalat munkájától függ, hanem egyéb,.a vállalat [munkájától független tényezőktől is, mint például az elegykihozatal, a vastar—

talmú ércek aránya stb. Igy, ha nincs

megfelelő minőségű anyag, amelyből a

programtéteit teljesíteni lehet, akkor az

anyag minőségének megfelelő más prog-

ramtételt gyártanak. Ezt a túlprogramo—

zást tehát — véleményünk szerint -— egye- lőre fenn kell tartani, azonbancsak napi szinten engedhető meg és abban az esetben, ha mértéke nem haladja meg az ere—

deti program 10 százalékát.

Beállítson—e a hengermű termelési prog-

ramjába járulékos termelést? A készter-

meléshez bizonyos nagyságú teehnológiai—

lag elkerülhetetlen járulékos termelés is

tartozik. Véleményünk szerint a henger—

mü programszerűségénél nem kell figye-

lembe venni a járulékos termelést, mert az össztermelésnek csupán 4———5 százalé—

kát teszi ki. Továbbá a vállalat munkája

akkor jó, ha a járulékos termelés minél kisebb, a programszerűségi mutatót vi—

szont javítaná, ha a járulékos termelés

tervét túlteljesitik. Végül a járulékos ter-

melésre nem lehet programot készíteni,

mert lehetetlen előre meghatározni, hogy

milyen minőségű, méretű, kikészítésű le—

gyen a járulékos termelés, hiszen ez csak

a gyártás folyamán dől el.

A gyakorlatban a vállalat munkájának értékelésére nem a program, hanem a

termelési terv teljesítésének mértékét

használják. Ez azonban nem csökkenti a programszerűség jelentőségét. A prog- ramszerűség kötelező mutatóként való elő-

írására szükség van, mert csak így mutat—

ható ki, hogy a terv mennyiségi teljesítése

minőség szerint is kielégíti—e a szükségle—

tet.

Tóth László

A kiskereskedelmi Vállalatok szervezeti formáit meghatározó tényezők*

Az állami kiskereskedelem jelenleg több mint 13000 boltegységet tart fenn az or—

szág városaiban, nagyobb községekben,

jelentősebb ipari településeken. E hatal- mas, közel 500 településre kiterjedő bolt—

hálózatnak -— amelyen keresztül a kiske-

reskedelmi forgalom kb. 70 százaléka bo—

' nyolódik le — irányítási, szervezési prob—

lémái igen számottevők.

* Részlet a Kereskedelemiejlesztési és Piackutató Igazgatóság ..A megyei kereskedelem ver-vezeti lor—

máít meghatározó tényezők" c. anyagából.

Az állami kiskereskedelem bolthálóza—

tát közvetlenül (elsőfokon) vállalatok fog—

ják össze. Az állami kereskedelem közel nyolc éves fejlődése alatt sokfajta kiske—

reskedelmi vállalat jött létre. Ezek közül számos Vállalati forma általábassá vált (pl. városi szakvállalatok), másokat túl- haladt a fejlődés (pl. tájegységi kiskereskedelmi vállalatok), ismét mások felett a gyakorlat most mond ítéletet (területi