Rasch, G.: A termelékenység közvetett mérésének módszere

(1)

xii?

720; ^snnszrmm ^IRODALM! ^smrsm

latok sokrétűsége és tevékenységük el—

térő volta miatt nem oldható meg, ezért a munkások termelékenysége alapján szá—

mítják a közelítő indexetu

Részletesebben ismerteti a cikk a leg—- nehezebben reprezentálható iparcsopor—

tot, a témfeldolgozást. Ez az iparcsoport 11 ágra oszlik és 67 elemi indexsorból

állítják össze. Az iparcsoport súlya az összindexben 327 ezrelék. Az iparcso—

porton belül néhány fontosabb ága'zatot

nem tudnak az új indexnél sem számí—

tásba venni, ezek: a hajógyártás, (hosszú

átfutási ideje miatt), a finommechanika

és óragyártás. A többi ágazatot reprezen—

tálták, de ezeknél is előfordulnak kisebb hiányosságok (például avarrógépek, ahű— ";

tőberendezések gyártása nem szerepel). A

fémfeldolgozó iparcsoporton belül a rep—

rezentáció mértéke éves szinten 8790/00

Egyes termékek adatát csak évenként,

másokét csak félévenként, illetve negyed- évenként ismerik, ezért a havi reprezen—

táció az ideiglenes indexnél az iparoso- port egészére vonatkozóan mintegy 5000/00, a havi végleges indexnél ezt már a ne-j gyedéves adatokkal kiegészítik. Az éves adatgyűjtések alapján utólag korrigálják

a havi indexeket azoknak a termékeknek

adataival, amelyekre csak éves termelési

adat áll rendelkezésre. _

A cikk függelékében közlik (első ízben nyilvánosan) az egyes iparcsoportok in—

dexét, ezek súlyát és ezeken belül a ki-

számított elemi indexek alakulását és ezek súlyát 1949—1956 között évenként és

havonként

(Ism.: Nyitrai Ferencné) Rasch, G.:

A termelékenység közvetett mérésének módszere

(Une méthode de mesure índirecte dans les études de produclivité.) Revue de la Mesure de la

%rorguctivíiű, 1957 No. 10. 25—47. p.. No. ll. 45—

A tanulmány szerzője a dán cipőipar

1948. évi statisztikai adatai alapján mate—

matikai módszerrel kísérli meg a terme—

lékenység közvetett mérésének reprezen-

tatív eljárással való megoldását, A tanul—

mányhoz egyes üzemek által szolgál—

tatott _ különböző típusú cipők meny—

nyiségére és a kifizetett munkabérek összegére vonatkozó —- adatok álltak csak rendelkezésére: így a hiányzó mun—

kaidő-adatokat a számításokban a bér—

adatokkal kellett helyettesíteni.

A reprezentatív számítási módszer azon a feltevésen alapszik, hogy a termékegy—

ségre kifizetett bérek változása egy bizo—

nyos átlag körül normális szóródást mu—

tat; mindazonáltal a szerző számol az

esetleges aszimetrikus eltérések miatt megkövetelt kiigazítások szükségességé—

vel is.

A tanulmány először azt bizonyítja, hogy a legkisebb négyzetek módsze—

rével történő igazítás nem alkalmas a

kérdés kielégítő megoldására, mert a mér—

legelésnél azonos súlyokkal számolva,

nincs tekintettel az egyes üzemek igen

különböző nagyságú és minőségű terme- lésére.

A szerző a kérdés megközelítő megol—

dása céljából —— a véletlen kiválasztá'son

alapuló reprezentáció eredményeit fel—

használva — olyan egyenletetx szerkesz—

tett, amely az egyes üzemek termelésének ragysága és a gyártott típusok közötti

különbségekkel is számol. Az iparágra

vonatkozó, átlagos értékeket kifejező

"egyenlet egy —— üzemenként más és más

értékkel helyettesíthető —— variánst is

tartalmaz.

E szerint a 23 am xm :: br alapegyenlet (ahol am az r üzem által gyártott s ti—

pusú termékmennyiséget, mm a megfelelő

termékegységre eső munkabérköltséget,

b, pedig az összes bérköltséget jelenti) a

következőképpen módosul:

br :: 2 ars Ers "l" Z' ars Mrs

ahol gs az 3 típusú termék átlagos munkabérköltségét. az urs a variánst jelenti. amelynek értéke normálisan 0 körül

mozog. ' '

A továbbiakban a szerző matematikai levelezésekkel (többek között az ún. iterá- ciós módszer alkalmazásával) keresi a

változók átlagos értékének. valamint a kerekítések által okozott eltérések átlagos

értékének becslésére vonatkozó formulá- kat.

A szerző végül ténylegesen összegyűj—

tött adatok alapján készített diagrammok segítségével ellenőrzi dedukciós eljárás- módjának helyességét. A normálisnál na—

gyobb szóródások a kísérleti módszer to- vábbi javítására hívják fel a figyelmet.

A cikk második részében a szerző egy

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

721 példával világítja meg az iterációs mód—

szer alkalmazását. (A példa maga is, de főként hasonló jellegű problémák gyakor—

lati megoldása nagy matematikai appa—

rátust igényel. Éppen ezért csak elektro—

nikus számológépekkel lehet kielégítő

megoldást találni.)

A módszer kétségtelen eredménye, hogy

viszonylag kevés adat segítségével kielé—

gítő pontossággal mutatja meg az egyes

üzemek közötti termelékenység-különbsé- geket, azonban ——- rendkívüli bonyolult—

sága mellett —— az is hiányossága még jo—

lcnleg, hogy a termelékenység—különbsé—

gek "okairól semmi felvilágosítást nem ad.

Szerző véleménye szerint a módszert —-—

megfelelő adatok részletes tanulmányo—

zása után —— tovább lehet fejleszteni olyan irányban, hogy az okokról is lehes—

sen képet nyerni. Pontosabban arról van

szó, hogy meg kellene vizsgálni a terme—

lékenység (illetve munkabérráforditás) összefüggéseit, például az össztermelés

volumenével, a gyártott tipusok számával,

az üzem szervezetével, a berendezés álla—

potával stb, Ezeknek az összefüggéseknek az ismeretében azután bizonyos tényezők—

kel módosítani lehetne a jelenlegi mo-

dellt.

* (Ism.: Ferge Sándorné)

Tövissi, L. —— Ranou, N.:

Az ipari termelési indexek problematikája a legutóbbi viták

megvilágításában

(Problemele indicator—Hor productiei industriale lnilu'mina, ultimelor discutii.) Revista de Stalisfícd.

1958. No. 3. 3—14. p.

Az ipari termelés mutatója az első he—

lyet foglalja el a tervezési és statisztikai indexek között, mivel alapja egy sor más,

'az ipar minőségi tevékenységéVjellemző

index kiszámításának.

Az ipari termelés volumene kifejezhető természetes mértékegységekben, munka-

idő egységekben és értékben. A népgazda—

ság jelenlegi fejlődési szakaszában a leg—

megfelelőbb az érték szerinti számba—

vétel.

A cikk részletesen tárgyalja a teljes ter—

meléSi index használhatóságának, illetve

felhasználásának korlátait. A termelés statisztikai vizsgálatánál két fogalmat kell

megkülönböztetnünk: a termelés volume—

nét és a termelési tevékenység volumenét.

A teljes termelési index a termelés volu—

menének jellemzője, nem pedig a terme—

lési tevékenységéé, amelynek mérésére hasznos volna egy másik mutató beveze—

tése. A szerzők véleménye szerint több index egyidőben való alkalmazása azon- ban nem célszerű, mert az erősen meg- nehezítené és komplikálná a vállalatok

statisztikai nyilvántartását. * '

A szocialista államok közgazdászainak a teljes termelési index alkalmazásával

kapcsolatos állásfoglalásai három; cso-

portba sorolhatók: 1. a teljes termelési

index megfelelő mutató *a termelés volu—

menének jellemzésére, és a kutatásoknak

az index tökéletesítésére kell irányulniok;

2. még a ,,tökéletesített" teljes termelési index sem elegendő, és vele párhuzamo—

san alkalmazni kell a már ismert (áru—

termelési, befejezett termelési) vagy új

(nettó termelési, teljes jövedelmi stb.) in—

dexeket; és végül 3. a teljes termelési in-

dex sem a statisztikában, sem a tervezés- ben nem szükséges, és így helyette új

mutatókat kell bevezetni. A szerzők mindhárom irányzatot elemzik; különösen a legtöbb közgazdász által ajánlott áruter—

melési index bevezetésével foglalkoznak.

Ezzel kapcsolatban megállapítják, hogy az árutermelési index csak a termelési

tevékenységet jellemzi, így a termelés

fizikai volumenének és dinamikájának mérésére meg kell tartani a teljes terme—

lési indexet. A cikk megemlíti a magyar Központi Statisztikai Hivatal Kollégiumá- nak határozatát is a nettó termelési index

bevezetéséről. '

Pontokba foglalva részletesen felsorol—

ják a nettó index bevezetésére tett javas—

latok előnyeit és hátrányait. Kiemelik a nettó termelési index bevezetéséhez szük—

séges árrendszer—revízió gyakorlati nehéz-

ségeit.

Noha a javasolt új típusú indexek al-

kalmazása számos előnnyel járna a ter- melési tevékenységnek és a termelés vo—

lumenének jellemzésénél — például le—

hető lenne az élőmunka jellemzése egy meghatározott időszakban —, a gyakor-

_ latban való alkalmazásuknak nehézségei vannak. Ezek közül legfontosabb, hogy

szükségessé válna az egész árrendszcr

átdolgozása, mert a jelenlegi árrendszer

mellett a nettó termelést csak népgazda—

sági szinten lehet megállapítani.

(Ism.: Pallós Emil)