326 STATlSZTlKAi lRO DALMl FlGYELÖ
távlati tervek koordinálása érdekében. illetve ame- lyek lehetővé teszik több érdekelt ország számára egyes iparágak stb. közös terveinek elkészítését;
—- a nemzetközi specializáció és koordináció szint—
jére és hatékonyságára vonatkozó mutatószámok rend—
szerének és metodikájának továbbfejlesztése;
— a népgazdaság értékbeni mutatói nemzetközi ösz- szehasonlításának módszere és továbbiejlesztése:
-— egységes közgazdasági csoportosítás kidolgozása.
amely a népgazdaság valamennyi területét felöleli és követelményeiket figyelembe veszi.
E célkitűzéseknek megfelelően a Német Demokratikus Köztársaság Allami Központi Statisztikai Hivatala elemző és információs tevékenysége során a jövőben nagyobb súlyt fektet a népgazdasági mutatószámok nemzet- közi összehasonlíthatóságának biztosítására.
Ezt a követelményt fogják szem előtt tartani az elkövetkező időszakban a különböző sta- tisztikai modellek, illetve modellrendszerek kidolgozásánál is.
(Ism.: Vorga Imréné)
NADlRi. M. i.:
A TERMELÓTENYEZÓK
GLOBÁLlS TERMELEKENYSEGENEK MÉRESE
(Some approaches to the theory and measurement of total factor productivíty: a survey.) — The Journal of Economic Literature. 1970. dec. 1137—1177. p.
A'cikk a termelési függvényekkel foglal- kozó, igen szerteágazó irodalom szféráján be- lül különös figyelmet érdemel, mert áttekin—
tő jellegénél fogva a témával kapcsolatos újabb kérdéseknek széles körét öleli 'fel. A vizsgált kérdések középpontjában a termelő- tényezők termelékenységének a vizsgálata áll.
A szerző az Egyesült Államok Gazdaságkutató intézetében elsősorban a termelőtényezők ke- resleti függvényeivel foglalkozik.
Cikkében először a termelékenység külön—
böző mutatóit és azokat a tényezőket tekinti át. amelyek a termelékenység változását okoz- zák (I. rész). A speciális problémák közül ki—
emelt fontosságot tulajdonít az aggregáció és a technikai változás kérdéseinek (II. rész), il- rletve a technikai változás kvantitatív becslési problémáinak. így elsősorban az aggregált termelési függvény specifikációja és becslése kerül vizsgálatra (ill. rész), majd a technikai fejlődés és a ráfordítások területén történő változások összefüggését tanulmányozza (lV.
rész). A befejező V. részben az eredmények ősszefoglalásán kivül a jövőbeli kutatások irányával kapcsolatos javaslatokra és meg- jegyzésekre kerül sor.
A termelékenységi mutatók tárgyalása so—
rán bemutatásra kerülnek a részleges és glo- bális (többtényezős) termelékenységi mutatók, majd sor kerül (: tőkeintenzitás és a munka- termelékenység újabb alakulásának rövid jel- lemzésére az Egyesült Államokban. Az aggre- gált termelési függvény paramétereinek becs- lésekor törekedni kell a helytelen specifiká-
ció és a mérési hibák okozta torzítások kikü- szöbölésére. Ha ez sikerül, a termelékenység—
növekedést kifejezésre juttató dO : O arány- nak oz a része, amelyet a termelőtényezők növekedési aránya nem magyaráz meg, a technikai változás mérőszámaként tekinthető.
Sor kerül a megtestesült és a meg nem tes—
tesült technikai fejlődés kérdésének. majd a termelőtényezői termelékenység problémájá- nak a tárgyalására. a termelési folyamat technikai jellemzőinek, valamint a termelő- tényezői árak változása oldaláról.
A ll. részben (melynek a szerző 0 "Néhány szükséges kitérő" alcímet adja). a fogalmi kérdések. elsősorban az aggregáció kérdései kerülnek vizsgálatra; így a különböző egysze—
rűsítő feltételezések (az élő munka és a tőke- állomány homogeneitását, a neoklasszikus termelési függvényt, valamint a tőkeállomány fizikai volumenének mérhetőségét illetően), valamint mindazok a problémák, amelyek az aggregáció valamelyik elvének elfogadása és az aggregált termelési függvény létezésének feltételezése után is az irodalom gyakran tór—
gyalt kérdései. (Az aggregáció különböző ,,térbeli" problémái mellett például felvető—
dik a kérdés, hogy mi lenne a legmegfele- lőbb időegység a termelési folyamatban be- következő változások mérésére.) További .,szükséges kitérő"-t szentel a szerző az auto- nóm és az indukált technikai fejlődés vizs- gálatának, a technológiai fejlődés ún. endo—
gén elméletének (kutatási és fejlesztési költ—
ségek alakulása a gazdaságon belül. 5 (: ve- zető iparágak technikai fejlődésének transz- misszíója a többi ágazat felé). valamint az ipari struktúra vizsgálatának. amely az új technológia elterjedése szempontjából döntő fontosságú.
A cikk Ill. része a döntő problémákkal, első- sorban az aggregált termelési függvények specifikációs és becslési kérdéseivel foglalko- zik. A fügavény leggyakoribb alakja a két- tényezős CES-típusú függvény. Empirikus bi- zonyítékok szerint a függvény paraméterei igen élénken reagálnak az adatokban bekö—
vetkező változásokra. mérési hibákra és becs- lési módszerekre. Az instabilitás és az inkon- zisztencia veszélye tehát nagy. A kérdés- komplexumból főleg három kérdést emel ki a szerző: az idősoros és a keresztmetszeti becs- lések különbségeit (mely utóbbiakat az árvál- tozások és dinamikus ,,megrázkódtatások"
nem érintik); az identifikáció problémakörét (a megtestesült és meg nem testesült tech—
nikai fejlődés szétválasztása, a termelőténye- zők relativ árváltozásaival kapcsolatos kér—
dések); főleg pedig a becslési problémákat (különös tekintettel arra, hogy mik (: legki—
sebb néayzetek klasszikus módszerének alkal- mazási feltételei, illetve melyek a számba ve- hető újabb becslési módszerek). A szerző al- ternativ termelési függvények specifikációját,
STATISZTIKAI lRODALMI FIGYELÖ 327
illetve a CES—függvény megjavítását javasolja (amelynek figyelembe kell vennie a helyette—
sítési elaszticitás változását, a tőkeintenzitás—
nak, a szakképzett munkaerőnek, az üzem- nagyságnak vagy az időtartamváltozásnak megfelelően. ami az ún. VES-függvényt ered- ményezi). Bemutatásra kerülnek továbbá a dualitás-elméleten alapuló azok a függvény- kísérletek, amelyek a termelési függvényt a költségfüggvény oldaláról indulva kivánják megközelíteni a kettő között fennálló kapcso—
latok felhasználásával; valamint az ún. inter—
temporális termelési függvények (elsősorban a ráfordítások keresleti függvényei mint a ter—
melési függvény paraméreteinek becslésére szolgáló segédeszközök).
A IV. rész elsősorban a technikai fejlődés és a konvencionális ráfordítások minőségi változásainak összefüggéseivel foglalkozik.
A kérdés egyrészt a technikai fejlődés tőke- javakban való megtestesülésének oldaláról közelíthető meg (a ,,vintage"—modellek és az ezekkel kapcsolatos feltételezések, valamint a ,,fejlődési" függvény); másrészt megközelít- hető a munka minőségi tényezői figyelembe- vételének az oldaláról (a szakképzettség és a ,,human investment" problémaköre). A rá- fordítások minőségi javulásaváltalában nem egyenlő a megtestesülés (az újabb ráfordítá—
sok nagyobb hatékonysága) hatásával. Az utóbbit a szerző csak olyan minőségi javuc
lásra vonatkoztatja, amely a tőketényező újabb évjárataiban (vintage) vagy az élő munka korcsoportjában (coh'ort) mutatkozik.
A kérdéssel kapcsolatban a szerző még bemutatja Jorgenson és Griliches módszerét, akik a termelési függvény reziduumainak a csökkentését kívánják elérni, elsősorban úgy, hogy a technikai változást az árakban és a ráfordítások volumenében mutatkozó megfi- gyelési vagy mérési hibáknak megfelelően korrigálják. A szerző ismerteti az Egyesült Államok és kilenc nyugati ország termelő—
tényezői termelékenyséaével kapcsolatos szá—
mítási eredményeket (E. F. Denison vizsgá—
latai). Véleménye szerint a további vizsgála—
tok egyrészt a kevésbé aggregált szinten való kísérletezést, valamint további ,,környezeti"
változók figyelembevételét kívánnák meg.
Az V. rész a cikk fontosabb megállapításait foglalja össze, másrészt a vizsgálatok kiter- jesztésének néhány lehetséges irányára mu- tat rá: ez elsősorban nem komplikáltabb függvénytípusok, becslési módszerek kitalá—
lását, hanem az alapadatok javítását követeli meg. Különös figyelmet érdemelnének to- vábbá a kormányzati és a szolgáltatási szek—
tor outputjának mérésével kapcsolatos kérdé- sek is. A cikkhez igen gazdag, 155 tételt "fel—
ölelő bibliográfia csatlakozik.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
GAZDASAGSTATISZTIKA
ANFRE. J.:
FRANCIAORSZÁG REGIONÁLIS NEMZETGAZDASÁGI SZÁMLARENDSZERE
(Le systéme francais de comptabilité économiaue régionale.) — The Review oi lncome and Wealth.
1971. 2. sz. 175—203. p.
A tanulmány a francia Állami Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet által a tervmunká—
ban való felhasználás céljára készitett regio- nális nemzetgazdasági számlák összeállítá- sának és felhasználásának ismertetésével foglalkozik. Ez a munka az 1960—as évek elején kezdődött; az országnak a tervezés—
ben megkülönböztetett 21 övezetére vonatko- zólag készül, de ebben a regionális szemlé- letben is az országos számlarendszer fel- fogásához igazodva, annak elvi alapján, ahhoz szorosan kapcsolódik.
Emellett azonban az övezeti és országos számlarendszer között mégis van annyi el- térés, hogy az elsőből hiányoznak az övezeti helyzet vizsgálata szempontjából felesleges—
nek látszó országos elemek, viszont kibővül olyan különleges helyi jellegű problémák elemzésével, amilyenek országos szinten nem merülnek fel. (Ilyen például a vidékre tele-
pülő ipar telepeinek elhelyezése stb.).
Bár az övezeti szinten kidolgozandó teljes számlarendszer kereteit már eleve meghatá- rozták, a kezdeti munkák olyan elsőrendű feladatok megoldására korlátozódnak, me- lyekhez már rendelkezésre állt a szükséges statisztikai adatanyag is. lgy először készül—
tek el a regionális községi és magánháztar- tások, vállalatok, üzemek, intézmények el—
számolásai. A regionális fejlesztési művele- tek (illetve tevékenység) egyensúlyának elem- zése azonban még csak kezdeti stádiumban van, mert ehhez további mélyreható statisz—
tikai kutatások szükségesek (például az öve- zetek közötti kapcsolatokra stb. vonatkozó—
log).
A regionális számlarendszer felállításával egyidejűleg elkészült egy előrejelzési modell is. Ez a modell (mely a tervezéshez használt országos termelési—pénzügyi modellnek re—
gionális változata) két területet foglal magá—
ban: az övezetek községi és magánháztar- tásait. Az első területre vonatkozó előrejel—
zések többek között azok jövőbeni felszere—
lési (beruházási) szükségleteinek felmérését
teszik lehetővé. a második területre vonatko—
zók a jövedelmek szóródását, nagyságában és további alakulásában mutatkozó övezeti
