Kondrat'ev, V.: Foglalkoztatási modellek és perspektívák az európai szocialista országokban

(1)

STATISZTIKAI lRODALMI FIGYELÓ

vetkezően vagy a piaci követelmények gyors változása miatt nincs lehetőség sorozatgyár—

tásra vagy nagyobb rugalmasságra van szük- seg.

A kisiparosok. kisvállalkozók életkor szerinti összetételét vizsgálva, a szerző arra a követ—

keztetésre jut, hogy ezen a rétegen belül nagyobb a fiatal korosztályokhoz tartozók ará- nya, mint az összes munkavállalók között, s ez az arány fokozatosan növekszik.

A kisipar területi eloszlásának elemzése azt mutatja, hogy a legnagyobb számban most is azokon a vidékeken találhatók ilyen üzemek, ahol a kisvállalkozásnak hagyomá—

nyaí vannak. Megfigyelhető ugyanakkor az is, hogy a különböző fejlettségű országrészek kisipari üzemeinek funkciói jelentősen eltér- nek. A fejletlen mezőgazdasági területeken nagyobb jelentőségű a hagyományos feladatok ellátása, a fejlettebb északi területeken a kisipar szorosabban kapcsolódik a nagy- iparhoz, erőteljesebben érvényesül kiegészitő jellege, nagyobb a szolgáltató tevékenységek szerepe. Ezzel kapcsolatban kell megjegyez- ni azt is, hogy a fejlettebb országrészek kis—

vállalkozóinak szakképzettsége, iskolai vég—

zettsége szignifikánsan magasabbnak bizo- nyult, mint a fejletlen területeken dolgozó kisiparosoké.

A statisztikai adatok elemzése igazolja azt az előzetes feltételezést, hogy a kisvállalkozó- vá válást a bérmunkából élők a felemelkedés lehetőségének tartják. A kisiparosok feltűnő—

en nagy százalékára igaz. hogy vagy a szülő vagy maga a kisiparos eredetileg munkás volt. A kisiparossá válás egyik tipikus útja az.

hogy az erre vállalkozók az önállóvá válás előtti éveket tapasztalatszerzés céljából (csa- ládtagként vagy fizetett alkalmazottként) va- lamely kisvállalkozónál töltik. Ugyanakkorvi—

szont növekszik azoknak az aránya, akik ma—

gas iskolai végzettség (nem ritkán a diploma) megszerzése után válnak kisiparossá. kisvál- lalkozóvá, s a hagyományokkal szakítva. új technikai eljárásokat és szervezési módszere- ket alkalmazva inclítják meg vállalkozásukat.

A kisipar növekvő jelentőségét bizonyítja a beruházási adatok elemzése is. A vizsgált időszakban az egész gazdaságot a beruházá- sok stagnálása jellemezte, ennek ellenére a kisipari beruházások folyamatosan növeked- tek. A beruházási pénzeszközök arányosan oszlottak meg az új vállalkozások létrehozása, a meglevők bővítése, korszerűsítése, a gépek és felszerelések beszerzése és a készletek nö- velése között. Ezeknek a pénzeszközöknekje—

Ientős része származott hitelből. ezen belül azonban viszonylag csekély volt az államilag támogatott hitelek aránya. A szerző olyan ál- lami hitelpolitika kialakítását sürgeti, amely alkalmas arra, hogy az elmaradott területe- ken is meggyorsítsa és a megfelelő ágazatok felé terelje a kisipari beruházásokat, s ezzel

437 hozzájáruljon a területi egyenlőtlenségek csökkentéséhez.

A kisipar további lendületes fejlődése — a szerző véleménye szerint - nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy az olasz ipar megállja a helyét a Közös Piac országaival folytatott versenyben. A megoldandó problémákat (a kisipari tevékenységgel kapcsolatos adók összehangolt rendszerének, a kisipar társa- dalombiztositási rendszerének kialakítása) célszerű lenne a többi tagországgal egyetér—

tésben rendezni. A közös mezőgazdasági politika mintájára a kisiparral kapcsolatos kö—

zös politika kialakitása is szükségesnek lát—

szik, mert jelenleg igen nagy különbségek vannak az egyes országok gyakorlatában.

Ennek keretében kerülhetne sor a kisiparral kapcsolatos munkamegosztás kidolgozására, a kisipart érintő pénzügyi politika és hitelin- tézkedések egyeztetésére.

(Ism.: Kuti Éva)

KONDRAT'EV, V.:

FOGLALKOZTATÁSI MODELLEK ÉS PERSPEKTIVÁK AZ EURÓPAI SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN (Employment patterns and prospects in European socialist countries.) - International Labour Review.

1978. 3. sz. 355—368. p.

A szerző cikkében a munkaerőhelyzetet be- folyásoló kulcsfontosságú tényezők leírására, a főbb irányzatok és problémák ismertetésé- re, illetve azon tervezett vagy a gyakorlatban már alkalmazott elvi jelentőségű megoldások jellemzésére törekszik, amelyek a KGST egé-

szére nézve tipikusnak tekinthetők.

Noha a gazdasági növekedés és a foglal- koztatottság növekedése között automatikus és közvetlen korreláció nem áll fenn, az utóbbinak az előbbi mindenképpen feltétele.

A KGST-országokat a gyors és folyamatos gazdasági növekedés jellemzi: 1960 és 1977 között a bruttó társadalmi termék évi átlagos növekedése Csehszlovákiában 5.3, a Német Demokratikus Köztársaságban 5.7, Magyar- országon 5,8. a Szovjetunióban 6,6, Lengyel- országban 7,3 (nemzeti jövedelem), Bulgáriá—

ban 8,5, Romániában pedig 9.6 százalék volt.

A vizsgált országok együttműködése hosszú távon gazdasági fejlettségi szintjük kiegyen- lítődéséhez vezet. ami gazdasági szerkezetük modernizálódásában. iparuk gyors növekedé-

sében tükröződik.

Az európai szocialista országok munkaerő- herzete gazdasági, társadalmi, demográfiai és egyéb tényezők befolyása alatt változik.

A legtöbb országban a foglalkoztatás to—

vábbra is növekvő irányú, habár a növekedés ütemét a munkaerőhiány már lelassította.

Viszonylag alacsony volt a növekedés évi üteme 1971 és 1975 között a Német Demok—

(2)

438

STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÖ

ratikus Köztársaságban (1.5 százalék), Cseh—

szlovákiában (1.6 százalék). Magyarországon (1.5 százalék) és a Szovjetunióban (2.5 szá- zalék). Továbbra is gyorsan bővült a foglal- koztatás Romániában és Bulgáriában (4,3, illetve 59 százalék). Lengyelország pedig a foglalkoztatás évi 3,3 százalékos növekedésé—

vel közbülső helyet foglal el.

Az említett országok munkaerőhelyzetét perspektívában a gazdasági és társadalmi fejlődési trendek. valamint a munkatermelé- kenység fejlődése befolyásolja olyan egyéb tényezőkkel együttesen, mint a munkaképes korú népesség növekedési aránya, a nők fog- lalkoztatásának változásai, illetve a fiatalko—

rúak foglalkoztatásának az oktatásban való részvétel következtében végbemenő változá—

sar.

Várhatóan lassabban nő, esetleg csökken- ni fog 1980 és 1990 között a munkaképes ko—

rú lakosság az európai KGST—országokban (az egvedülí kivétel Románia). íav munka—

erőforrásaik bővítésében csak korlátozott mértékben támaszkodhatnak a természetes növekedésre. Hasonlókéapen kevéssé valószí—

nű az aktív keresők számának jelentős bő- vülése. Korábban a vizsgált országok leadi—

namikusabban növekvő szektorainak munka- erőígényét nemcsak a munkaerő—állomány természetes növekedése, hanem a bőséges munkaerő-tartalékokkal rendelkező mezőgaz- daságból való átáramlás fedezte. E források azonban kimerülőben vannak: 1960 és 1976 között a mezőgazdaság és az erdőgazdálko- dás részesedése az összes foalalkoztatottak számát tekintve 30 vagy annál több száza—

lékkal csökkent. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a munkaerőnek a mezőgazdaságból más szektorokba való átirányítási lehetősége is csökken. Másrészt a megfigyelt strukturális változások a magasabb szakképzettséget igénylő tevékenységek iránti kereslet növeke—

désének hosszú távú tendenciájára utalnak.

Az oktatási és képzési tevékenység továb- bi gvors fejlesztését nemcsak az előzőkben vázolt jelenségek teszik szükségessé. hanem az is. hogy az európai szocialista országok—

nak gazdasági céljaik elérésében növekvő mértékben kell támaszkodniuk a munkaterme- lékenység fokozására, Az oktatás és a kép—

zés terén már eddig is jelentős eredmények születtek: 1960 és 1976 között a közép- és fel—

sőfokú végzettségűek száma majd minden országban 2—4-szeresére növekedett. Az 1970- es évek közepére a 10—24 éves korosztály 70—80 százaléka vett részt oktatásban és kép-

zésben.

Annak ellenére, hogy a vizsgált régióban széles körű képzés megvalósítására töreked- tek. a szakképzett munkaerő hiánya -— ha el—

térő mértékben is —— a szocialista országok társadalmi—gazdasági életének közös vonása lett. A Szovjetunióban például az 1970—es

évek közepén a szakképzett munkások iránti kereslet 40—42 százalékát tudták az iparban kielégiteni. A Német Demokratikus Köztársa- A ságban az utóbbi években felmerült igények felét nem elégítették ki, Csehszlovákiában pedig az ipar szerszámgép—kapacitásának fe-

le maradt kihasználatlanul.

A rendelkezésre álló munkaerő ésszerű fel- használását gátló tényező néhány szocialista országban a régiók és az ágazatok közöt—

tí olyan munkaerőmozgás, amely a tervekben nem szerepel.

Mindezeket figyelembe véve az európai szo—

cialista országok előtt a foglalkoztatás terén az alábbi fő feladatok állnak: a munkaerő képzettségének növelése és állandó korszerű- sítése. valamint a rendelkezésre álló mun- kaerőforrások ésszerű hasznosítása és elosz- tása a szektorok igényeivel és a regionális fejlesztés követelménveivel összhangban. A megoldásra váró feladatokkal kapcsolatos kormányprogramok a foglalkoztatáspolitikát a termelés nagyobb hatékonyságának és a munka jobb minőségének elérésére irányuló nemzeti stratégiák szerves részeként kezelik átfogó és integrált megközelítés alaoján. Ami a munkaerő-politikai intézkedéseket illeti, ezek a vizsgált országokban a gyakorlati te—

vékenység széles körét fogják át a különböző munkaerő-kategóriák prognosztizálásától kezdve a szocialista munkaverseny megszer- vezéséíg. Egyre nagyobb fiavelmet szentelnek a munkaképes korú népesség optimális szak- képzettségi összetétele biztosításának. illetve a bérek és az anyagi, valamint a nem anya—

gi ösztönzők rendszerei továbbfejlesztésének.

A gazdaságtervezés, a vezetés és a szer—

vezés tökéletesítése a termelés minden szint- jén az ésszerűbb és hatékonyabb munkaerő- gozdólkodás előfeltétele. Ezzel kapcsolatban fontos szerepet játszik a hatvanas években kezdődött aazdaságírányítási reformok to—

vábbi végrehajtása, amely egyben új mun- kaszervezési módszerek bevezetésével és ki—

próbálásával _iár.

Úgyszintén fontos követelmény a szocialis—

ta orszógokban a lakosság—gazdasági akti- vitási szintjének emelése. Ez egyrészt a fog- lalkoztatottak nagyobb termelékenységre va- ló ösztönzését, másrészt a lakosság újabb ka- tegóriáinak a gazdasági tevékenységbe való bevonását igényli. Néhány országban növek—

vő jelentőségű célkitűzés a születési arány—

számok emelése olvan intézkedések megva- lósításával. amelyek —- noha valamelyest csökkentik a munkaerő—kínálatot a közeljövő- ben -— hosszú távon kedvezően befolyásolják a munkaerőhelyzetet.

A munkaerő—gazdálkodási problémák átfo—

gó megoldása az európai szocialista orszá- gokban a foglalkoztatás terén megvalósítan—

dó íntézkedések KGST'keretek közötti koor_

dinációját is magában foglalja. Ez nemcsak

(3)

;

STATISZTIKAI lRODALMI FlGYELÓ

439

a közös erővel megvalósított, nagy horderejű beruházások végrehajtásában tükröződik, ha—

nem abban is, hogy a munkaerőforrások ha- tékonyabb és összehangoltabb területi meg—

oszlása nemzetközi méretekben is megvaló- su .

(Ism.: Hegedüs Péter)

NASSE. P.:

A METRleMODELL

(Le modéle METRIC. Modéle économétrlaue tri- rnestrie de la conjoncture opérationnel depuis l'au- tomne.) —- Courrier des Statístigues. 1978. 5. sz. 34—

35. p.

Az ökonometriai modellek rövid távú előre—

jelzés céljára történő felhasználásának je- lentős akadálya, hogy a nemzetgazdasági mérlegrendszer adatai negyedéves bontás- ban általában nem állnak rendelkezésre (ki—

véve például az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot), s így ökonometriai modellek segítségével csak hosszú vagy közép- távú előrejelzéseket végezhettek (] legtöbb

országban.

Franciaországban az ökonometriai model- lezés viszonylagos késéssel indult mea, míg 1977—ben - több, éves adatbázisú modell ki—

dolgozását követően — végre sor került ne- gyedéves adatbázison kialakított modell becs- lésére és a modell seaítségével végzett elő—

rejelzésre is. Az lNSEE (a francia Állami Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet) nem—

zetgazdaságimérleg-adatokat 1970 óta dal—

goz ki negyedéves bontásban, és 1975 elején kezdte meg egy rövid távú előrejelzési mo—

dell kidolgozását. mely azután az lNSEE és a Direction de la Prévision (Állami Konjunk- túrakutató Intézet együttes feladataként va- lósult mea, és 1977 ősze óta működőképes.

A METRlC elnevezés a negyedéves öko- nometriai konjunktúramodell (Modéle Econo—

métriaue Trimestriel de la Conjoncture) rö- vidítése. A METRlC-et szerzői középnagysá—

gú modellnek nevezték, holott dimenziói alapján feltétlenül a nagy modellek sorában a helye. anenletei hat blokkba sorolhatók:

mezőgazdaság (és élelmiszeripar), eneraia, feldolgozó ipar, építés és közmunkák, szol- gáltatások és kereskedelem. Az egyes főága- zatok összefüggéseit igen különbözőképpen specifikálták. s a specifikáció során az ága—

zati kapcsolati mérlegek adataira is támasz- kodtak. A modell 424 összefüggést (és en—

dogén változót) tartalmaz; ezek meghatáro- zására, illetve magyarázatára azonban elég nagyszámú exogén változót vesz figyelembe (ez utóbbiak száma 247). Ezek általában az állami pénzügyi és adópolitika, a költségve—

tés és a bankrendszer oldaláról jövő hatáso- kat juttatják kifejezésre. Ugyanakkor határo—

zott törekvés nyilvánul meg a modell készítői oldaláról abban az irányban, hogy a modell explicit formában fejezzen ki olyan konjunk- turális hatásokat, amelyekre éves adatbázisú modell esetében nem kerülhet sor. igy a modell független változók formájában tartalmaz anticipációkat és konjunktúra-mutatókat. elő- revetített értékeket a készletszint, a rövid tá- vú áringadozások, a termelőkapacitások kí- használása, a cserearánymutatók stb. magya;

rázása, valamint egyes pénzügyi összefüggé—

sek meghatározása céljából. Ezek a konjunk—

tura—kutató intézetek előrejelzéseiből, vala—

mint ankétok anyagaiból képzett változók a modellkészítők véleménye szerint a modell legeredetibb vonását képezik. minthogy ezek hiányában a konjunktura alakulásában leg- lényegesebb szerepet vivő változóknak exo- gén változóként való kezelése a modell hasz- nálhatóságát és realitását erősen korlátozta volna. Ezenkívül a késleltetett változók révén a negyedéves modell fokozott mértékben alkalmas a gazdasági jelenségek rövid távon belül érvényesülő dinamikájának az elemzé—

sére is. ldőbeli késleltetés különösen a bérek és az árak, a beruházások és a termelés, valamint a jövedelmek és a lakossági fo—

gyasztás öszefügaésekben érvényesül.

A modellspecifikáció további lényeges vo- nása a kereslet és a kínálat kezelése. A mo—

dell keresletoríentált. s a belföldi termelésből.

valamint az importból álló kínálatot ennek alaoián határozza mea. A kínálatot egyen- lőnek veszi az anticipált végső kereslet és a készletek összeaével, amikor is az utóbbit az árak határozzák meg. A belföldi és a kül- földi árak aránya, valamint a francia terme—

lési rendszer feszültsége határozzák meg, hogy a kínálat mennyire támaszkodhat a belföldi termelésre és mennyiben az importra.

Végül pedía a modell nagyszámú exogén változóia alkalmassá teszi azt szimulációs kí—

sérletek seaítséaével különböző gazdaságpo- litikai alternatívák lejátszására is.

(ism.: Nyáry Zsigmond)

BALASOVA. V. ÉS TÁRSAl:

A KOLHOZOK SPEClALlZÁClÓJÁNAK VIZSGÁLATA

(Nekotorüe voproszü lzucsenlla szoecializacii kol- hozov.) — Vesztnl'k Sztatisztiki. 1978. 8. sz. 8—17. p.

A koncentrálódó és specializálódó gazdál- kodásban a mezőgazdasági termelés irányi- tása megköveteli e folyamatok fejlődésének statisztikai megfigyelését. Statisztikai módsze- rek segitségével meghatározzák a szakosított mezőgazdasági vállalatok számát. termelési profiljukat. Ez lehetővé teszi. hogy az egész mezőgazdaság és a szövetkezeti termelés és árutermelés egyes ágazatainak fejlesztési grá—