Még mindig kevés olyan történelmi dokumentum áll rendelkezésünkre, amellyel vi- lágosan bizonyíthatjuk, hogy a kelet-európai kommunista rezsimek fenntarthatat- lanságát és bukásuk lehetõségét a Szovjetunió vezetõ köreiben korábban fölfogták, mint magukban az ún. szocialista államokban a lakosok túlnyomó többsége. Az alábbi dokumentum errõl (is) tanúskodik. Meg arról is, hogy noha a gorbacsovi ve- zetés 1989 elején tisztában volt a helyzettel sok ponton a szöveg olyan egyértel- mûen fogalmaz, hogy azt hihetnénk, egy késõbb írt történelemkönyvet olvasunk , a Külügyminisztérium emlékeztetõjét (név nélkül) összeállító funkcionárius csak egy- egy pillanatra képes kilépni a hidegháborúra oly jellemzõ birodalmi gondolkodás ke- retei közül: még ekkor is fönntartja a lehetõséget a szovjet csapatok idegen földön való (igaz, korlátozott) állomásoztatására, a világszocializmus építésére szövet- kezõ bábállamok vezetõinek ideológiai továbbképzését szolgáló szûk körû konfe- rencia megrendezésére, miközben félelmetes következetességgel Katyn-ügy-rõl, 1956-os magyarországi események-rõl és csehszlovákiai válság-ról beszél. A dokumentum keletkezésének körülményeihez tartozik, hogy 1988 végén a Szovjet Kommunista Párt központjában létrehoztak egy ún. Nemzetközi Bizottságot, mely- nek elnökeként Alexander Jakovlev négy kulcsfontosságú intézményt: a Bogomolov Intézetet, a KB Nemzetközi Osztályát, a Külügyminisztériumot és a KGB-t utasította egy-egy tanulmány kidolgozására Kelet-Európa lehetséges fejlõdési útjáról. Az itt ol- vasható irat az Edvard Sevarnadze vezette Külügyminisztériumban készült; mind kö- zül nemcsak ez a legrövidebb, hanem véleményem szerint a leghívebb képet is ad- ja arról a következetlenségrõl, a peresztrojka-hívek és a keményvonalasok össze- csapása nyomán a szovjet apparátusban urakodó ideológiai zavarról (érdemes meg- figyelni az érvek egyvelegét és ellentmondásosságát), meg kicsit a rendetlenségrõ is (egyes modatok nincsenek is befejezve), amely 1989 elején, közvetlenül a nagy kelet-európai politikai földcsuszamlás elõtt jellemzõ volt.
Vajda Barnabás
A Szovjet Külügyminisztérium memoranduma a kelet-európai országokban uralkodó
állapotokról 1989. február 24-én
*DOKUMENTUMOK
* Az eredeti orosz nyelvû dokumentumot Jacques Levesque tette közzé (Cold War Internation- al History Project, www.wilsoncenter.org). Jelen fordítás Vladislav Zubok és Gary Goldberg angol nyelvû szövege alapján a Woodrow Wilson International Center for Scholars jóváha- gyásával készült.
A szocialista közösség egész háború utáni fejlõdésének legnehezebb szakaszát éli.
Rendkívül bonyolult helyzet állt elõ Kelet-Európában. Azt mondhatjuk, hogy a szoci- alizmus sorsáról van szó a térség számos országában, a Varsói Szerzõdés jövõjé- rõl, [és] a Szovjetunió alapvetõ érdekeirõl.
Azok a komoly nehézségek, amelyekkel az európai szocialista országok szembe találták magukat, fõleg az adminisztratív tervutasításos szocializmus-modell krízisé- vel kapcsolhatók össze. Ez a modell nyilvánvaló ellentmondásba került a társadal- mi fejlõdés elvárásaival, fékjévé vált a szociális-gazdasági és tudományos-technikai haladásnak, valamint a növekvõ szakadék reális veszélyét teremtette meg a szoci- alista világ és a Nyugat között.
Alapvetõ politikai és gazdasági változások váltak objektíve szükségessé minden európai szocialista országban. Azonban a változás jellegének és tempójának meg- ítélései, [és] a szocialista építés jelenlegi szakaszának elméleti és gyakorlati meg- közelítései még e szükségszerûség tudatában sem azonosak.
Egyes országokban Magyarország, Lengyelország és Jugoszlávia a vezetés rendkívül határozottan hajtja végre a politikai és gazdasági reformokat, [míg] má- sokban Románia, az NDK, Csehszlovákia és Bugária [a vezetés] megmaradt az adminisztratív tervutasításos rendszer követõjének.
Kétségtelen, hogy a peresztrojka iránya a Szovjetunióban jelenleg és a jövõben is döntõ befolyást gyakorol a szocialista országok jellegének alakulására. Pereszt- rojkánk vagy a zajló megújulási folyamatok katalizátorává válik, vagy kudarc [szó szerint: csúszás V. B.] esetén megerõsít[het]i a kétségeket a szocializmussal mint hatékony szociális és politikai rendszerrel szemben.
A negatív örökségen és a szocializmus megújulásán való felülemelkedés nehéz- ségekkel és konfliktusokkal jár. Az uralkodó pártok az államok többségében elkés- tek a reformok végrehajtásával, számos közülük elvesztette a köz bizalmát, és most elveszíti az ellenõrzést is az események irányulása fölött. Ez fõleg Lengyelországra és Magyarországra vonatkozik.
A lakosság a meglévõ problémákat és kudarcokat többnyire az uralkodó pártok hibáival és a politikájukban megnyilvánuló nyilvánvaló torzulásokkal hozza összefüg- gésbe, akiken a teljes felelõsség nyugszik a bekövetkezett krízishelyzet miatt. Mind- ez tekintélyük csökkenéséhez vezetett a lakosság körében, beleértve a munkásosz- tályt is. A helyzetet számos uralkodó pártban [belsõ] pártharc [és] a vezetés meg- osztottsága súlyosbítja.
Ebben a helyzetben az ellenzéki erõk roppant aktívan lépnek fel: a Szolidaritás
Lengyelországban, a Demokrata Fórum és más csoportok Magyarországon, a
chartisták Csehszlovákiában stb. Szociáldemokrata, kereszténydemokrata és na- cionalista pártok alakulnak. Az ellenzéki erõk élvezik a széles néprétegek támoga- tását, beleértve a munkásosztályt is. Az ellenzék a szociális és politikai élet min- den területén igyekszik gyengíteni az uralkodó pártok befolyását, és [megkísérli]
megszerezni a hatalmat. A hatalom kérdése olyan országokban, mint Lengyelország és Magyarország, egyre inkább felszínre kerül.
Az uralkodó pártok engedményekre és kompromisszumokra kényszerültek, hogy megõrizzék a szocialista rendszert és befolyásukat a társadalomban; nemzeti [ér- dekeikkel] összhangban lévõ politikához folyamodnak a politikai és munkás szak- szervezeti pluralizmus felismerésének útján. Ez legjellemzõbb a Lengyel Egyesült
Munkáspártra és a Magyar Szocialista Munkáspártra. A politikai realitás az ellen- zékkel való együttmûködés kényszerét állította eléjük, [és] hogy bevonják [õket] a kormányzásban való részvételre és a közhivatalok mûködtetésébe. A legkisebb ve- szély sincs a barátaink által végrehajtott intézkedésekben.
A politikai pluralizmus iránti hajlam az európai szocialista országok mindegyiké- ben látható, és összességében ítélve egyre meghatározóbbá fog válni. Ez többpárt- rendszerhez fog vezetni (nem szükségszerûen koalíciós alapon) [és] szabad pá- lyát [(szó szerint: szabad játékot V. B.) nyit] a politikai erõknek. Hozzáférve a tör- vényhozói és kormányzati intézményekhez, az ellenzék teljesen vagy részlegesen ki- szoríthatja az uralkodó kommunista és munkáspártokat a hatalomból. Mindez ma valós lehetõség számos európai szocialista országban. Tekintetbe véve, hogy a szo- cializmussal ellenséges erõk fokozták aktivitásukat, ennek a folyamatnak komoly politikai következményei lehetnek.
Azokban az országokban, ahol a vezetés megtartja a parancsuralmi módszere- ket (Románia, az NDK, Csehszlovákia, Bulgária), az uralkodó pártok egyre növekvõ nehézségeket tapasztalnak a szociális-gazdasági, politikai és ideológiai problémák megoldásakor. A politikájuk iránti rejtett elégedetlenség erõsödik, [és ez] bármelyik pillanatban láthatóvá válhat, de itt-ott már látható alternatív társaságok, tüntetések és sztrájkok formájában. Válaszul a hatalom fokozza az elnyomó intézkedéseket [és] durvább módszereket használ a nyilvános politikai élet (meg)rendszabá- lyozására. Az ilyen gyakorlat még nagyobb elégedetlenséget provokál a társadalom- ban, és élesebb ellenreakciókat külföldön. Ellentétbe kerül a világközösség általá- nos demokratizálódási folyamataival, valamint az európai konferencia és a bécsi csúcstalálkozó záródokumentumainak alapeleivel és intézkedéseivel.
Feltételeznünk kell, hogy ezekben az országokban [is] demokratizálódás és a szocializmus tényleges megújulásának folyamata zajlik, de ezt elkerülhetetlenül fáj- dalmas(abb) és súlyos politikai-szociális bonyodalmak fogják kísérni.
A peresztrjoka valódi változásokat hozott a szocialista államokkal fenntartott kapcsolataink jellegében. Együttmûködésünben gyakorlatilag az egyenjogúságra és a kölcsönös felelõsségre álltunk át, [és] jelentõs mértékben felszámoltuk a múltbe- li diszkriminációkat. Azonban számos probléma megoldatlan maradt, fõleg a gazda- sági együttmûködés, a szocializmus korszerû koncepciója és az emberek közti kap- csolatok fejlesztése terén. Mi több, számos téren újabb törések keletkeztek. Szem- be kerültünk azzal a ténnyel, hogy Románia, az NDK és Csehszlovákia vezetõi saját országaikban, fõleg tiltó rendelkezésekhez folyamodva, megpróbálják megakadá- lyozni a peresztrojka eszméinek terjedését, ehhez néha a mi tömegtájékoztatásunk- ban megjelenõ meggondolatlan közlemények szolgálnak ürügyül. Ez bizonyos fe- szültséget jelent kétoldalú kapcsolatainkban.
A fehér foltok problémája számos szocialista országban különösen megkese- ríti kétoldalú kapcsolatainkat. Közéjük tartoznak az 1939-es szovjetnémet paktu- mot, a Katyn-ügy-et, az 1956-os magyarországi eseményeket, az 1968-as cseh- szlovákiai válságot illetõ kérdések stb. A késlekedés ezen események új szempon- tú átértékelésének elvégzésében a szocialista országok bizonyos köreiben ingerült- séget okoz, [ami] a lakosság bizonyos rétegeiben növeli a bizalmatlanságot glasz- nosztypolitikánk iránt. Nemzeti területi problémák terhelték meg komoly viszá- lyokkal a szocialista országok kapcsolatait az elmúlt években. Ez a helyzet Magyar-
ország és Románia, Románia és a SZSZSZK, Jugoszlávia és Bulgária, Lengyelország és az NDK vonatkozásában stb.
Összességében minden kelet-európai országban a nacionalizmus fokozódása és politikájukban a szétható tendenciák erõsödése figyelhetõ meg.
A Varsói Szerzõdés kapcsolatainak ügye komplex módon fejlõdik. A szövetségen belül valódi egyenlõségen alapuló kapcsolatokra irányuló politikánk, a tagállamok kezdeményezõkészségének fejlõdése és annak a gyakorlatnak a jóváhagyása, amely a nagyméretû külpolitikai kezdeményezések közös kidolgozásában és végre- hajtásában érvényesül, kétségtelenül van pozitív hatása.
A kollektív, demokratikus alapelvek további fejlõdését a szövetség tevékenysé- gében akadályozza a román vezetés obstrukciós álláspontja, amely nyilvánvalóan arra irányul, hogy leépítse a politikai és a katonai együttmûködés meglévõ szerveit a Varsói Szerzõdés keretein belül. Az összes többi szövetséges feltûnõ erõfeszítést tesz, hogy többet kapjanak a Varsói Szerzõdéstõl, fõleg a SZSZSZK-tól (a biztonság és a politikai információk biztosítójától), mint amennyivel hozzájárulnak, [és] hogy felmutassák a közös érdek és a kölcsönös felelõsség kárára szolgáló függetlensé- güket. Elégedetlenek a Varsói Szerzõdés vezetõségének katonai mechanizmusában megmaradó egyenlõtlenséggel, ami gyakorlatilag a szovjet katonai vezetést jelenti más országok teljesen formális részvétele mellett. Egyes szövetséges országok (Magyarország és Csehszlovákia) nyíltan terhesnek találják a szovjet csapatokat sa- ját területükön, és érdeklõdést mutatnak ezen erõk lehetõ leggyorsabb csökkenté- sére.
Ugyanakkor valószínûtlennek tûnik, hogy a belátható jövõben bármelyik szövet- séges állam fölvetné a Varsói Szerzõdésbõl való kilépés kérdését. Szembe kell néz- nünk egyes országok kísérletével, különösen Románia és Magyarország [tekinteté- ben, amely arra irányul], hogy a Varsói Szerzõdésben való részvételüket formálissá tegyék, és hogy elkerüljék azokat az összehangolt akciókat, amelyek korlátoznák mozgásterüket a nemzetközi ügyekben.
Az USA és NATO-beli szövetségesei jelenleg arra hagyatkoznak, hogy az európai szocialista országok fokozatosan fognak a szociális struktúra megváltozásához jut- ni, [mintegy] békés átalakulásként a szocializmusból a burzsoá rezsimekhez, [és]
különbözõ megközelítést alkalmaznak mindegyiküknél. Ebbõl a megállapításból ere- dõen, összességében ítélve, a nyugati hatalmak nem akarnak konfrontációt velünk Kelet-Európa ügyében. Nagyon valószínû, hogy a krízishelyzet rosszabbodása ese- tén egyes országokban [a nyugatiak] önmérsékletet fognak tanúsítani, és nem avat- koznak be a kelet-európai országok belügyeibe, külösen nem katonailag, azzal szá- molva, hogy türelmük idõvel kifizetõdik.
Mostanában mind Nyugaton, mind a szocialista oszágokban egyre inkább talál- gatások terjednek a lézetõ kelet-európa rezsimek posztkapitalista társadalmakká
történõ alakulásáról és finnlandizációjáról.
(A politikai szótárban ez a kifejezés általában azt jelenti, hogy szomszédaink visz- szatérnek a kapitalista fejlõdés kebelére, miközben megõrzik speciális, baráti kap- csolataikat a Szovjetunióval, aki határaik biztonságát garantálja. A finnlandizáció
kifejezés efféle fölfogása figyelmen kívül hagyja a szovjetfinn kapcsolatok két lé- nyeges aspektusát. Elõször: kapcsolataink alapját északi szomszédunk semleges- sége képezi, aki nem tagja egyetlen katonai blokknak sem; másodszor: a finn kom-
munista párt per definitionem nem kerülhet hatalomra, és nem hajthat végre forra- dalmi puccsot, amely garantálja Finnország szociális-politikai struktúrájának stabili- tását. Mivel a kelet-erópai országok a közeljövõben nem fogják fölvetni a Varsói Szerzõdésbõl való kilépés kérdését, és az uralkodó pártok, még ha gyorsan meg- gyengülnek is, egy ideig még fenntartják szociális bázisukat, a finnlandizáció termi- nus itt csak erõs fenntartásokkal használható.)
A számos európai szocialista országban [elõállt] rendkívül komoly belpolitikai helyzet, [valamint] a nyugati államok szövetségeseinket és a szocialista közösség egészét illetõ mélyen átgondolt, hosszú távú politikája részünkrõl azt követeli, hogy a legnagyobb figyelemmel kövessük a testvéri országokban zajló folyamatokat, a velük való együttmûködésünk problémáit, [és] a világszocializmus fejlõdésének jö- võjét. Mindezek során szem elõtt kell tartanunk, hogy barátaink nemrégiben azt a benyomást szerezhették, hogy az SZSZSZK és az USA között zajló intenzív párbe- széd miatt, valamint azáltal, hogy figyelmünk a globális és regionális nemzetközi problémák felé irányult, kapcsolataink a szocialista országokkal másodrangúvá vált.
1. A meglévõ feltételek között a szocialista országok irányában növelendõ figyel- münknek, mint a szovjet külpolitika valóban fontos prioritásának, különös jelentõ- sége van. Jelen helyzetben az a legfontosabb, hogy megakadályozzuk a szocializ- mus erózióját Kelet-Európában, [és hogy] megtartsuk a térség összes országát a szocialista fejlõdés útján.
2. Befolyásunk az európai szocialista országokra gazdasági és tudományos- technikai fejlesztés által jelenleg korlátozott. Nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a barátainkkal folytatott politikai és ideológiai munkára, [és] lényegesen növelni kell az elvtársi figyelmet a baráti országok vezetõi felé. Jelen helyzetben még a baráti vezetõségekkel [tartott] egyszerû vélemény- és tapasztalatcsere is nem csekély je- lentõséggel bír az elõttünk álló problémák megoldásában. A fõtitkárok és a közpon- ti bizottsági titkárok, a kormányelnökök, a miniszterek, [és] az állami szervezetek vezetõi szintjén [folytatott] találkozók elsõrendû fontossággal bírnak. Le kell egysze- rûsíteni ezeknek a találkozóknak a lebonyolítását, hogy gyakorlatiasabbak, munka- jellegûbbek legyenek. Itt az ideje egy, a testvéri pártok vezetõivel szûk körben szer- vezett konferenciának abból a célból, hogy megvitassuk a szocialista építés sürgõs problémáit, és hogy növeljük együttmûködésünk hatékonyságát a szocialista közös- ség keretein belül.
3. Nagy jelentõséggel bírna egy olyan elõkészítõ munka, amely arra irányulna, hogy új barátsági, együttmûködési és kölcsönös segítségnyújtási szerzõdések szü- lessenek az SZSZSZK és a szövetséges államok között, amelyek a lejáró jelenlegi [szerõdések] helyébe lépnének, s amelyek az európai szocialista országok viszony- latában az egyenjogúság, a barátság, a bizalom és a kölcsönös felelõsség szelle- mében születnének. Ezeknek a szerzõdéseknek tükrözniük kellene a szocialista or- szágok közti kapcsolatok új szabályait [és] a jelenlegi kapcsolataik újjáépítésében rendelkezésre álló tapasztalatokat, kizárva a szocialista országok kölcsönös kap- csolataiból az oda nem illõ feltételeket.
4. Abból a ténybõl [kellene] kiindulnunk, hogy a szocialista országok viszonylatá- ban erõszakos módszerek és különösen katonai erõ alkalmazása részünkrõl telje- sen ki van zárva, még a legszélsõségesebb helyzetben is (kivéve, ha szövetségese- inket külsõ agresszió érné). A katonai beavatkozás nemhogy megakadályozná, de
súlyosbítaná a szociális és politikai válságot, tömegtüntetések kitörését, akár fegy- veres ellenállást okozna, és végsõ soron ellentétes hatáshoz, a szovjetellenesség megerõsödéséhez vezetne. Ez komolyan aláásná a Szovjetunió tekintélyét külpoliti- kai téren, megrontaná kapcsolatainkat a vezetõ nyugati hatalmakkal és más orszá- gokkal is, [és] nemzetközi téren a Szovjetunió elszigetelõdéséhez vezetne. Ezzel egyidõben, fontolóra véve a jelenlegi bonyolult helyzetet az európai szocialista or- szágokban, Kelet-Európában szükséges fenntartanunk korlátozott katonai jelenlé- tünket mint stabilizációs tényezõt; a bizonytalan helyzet indokolhatja csapataink esetleges szerepét a kritikus belpoitikai helyzetben.
5. Azon európai szocialista országok vezetõségével kapcsolatban, melyek ellent- mondásosan fogadták a szovjet peresztrojkát: viszonyunk hozzájuk, melyek tartóz- kodó magatartást mutatnak a SZSZSZK-ban zajló reformokkal szemben (az NDK, Románia, [és] részben Csehszlovákia [és] Bulgária), önmérséklettel és hûvösen ke- zelendõ. Figyelembe véve, hogy az új szocialista modell megteremtése objektív foly- mat, kapcsolatainkban a baráti országokkal el kellene kerülni bármiféle számonké- rés vagy megbélyegzés kísérletét a különbözõ modellekre vonatkozólag, s inkább át- fogóan meg kellene osztani a tapasztatokat a szocializmus elmélete és gyakorlata terén. A fõ dolognak a barátainkkal való kölcsönös megértésnek kellene lennie, hogy a reformokat szocialista alapon lehessen végrehajtani. [Ha] a helyzet rossz- abra fordul egyik vagy másik szocialista országban, tartózkodnuk kellene attól, amennyiben lehetséges, hogy nyilvános támogatást nyújtsunk a hatóságok olyan el- nyomó intézkedéseihez, amelyek ellentmondanak az emberi jogok nemzetközi meg- ítélésének.
6. Néhány szocialista országban koalíciós kormányzáson alapuló állami struktú- ra alakulhat, amelyekben az ellenzék is részt vesz és jelentõs befolyással bír; jelen- leg ajánlatos fölvenni a kapcsolatot az újjászervezõdõ politikai pártokkal, szerveze- tekkel és egyesületekkel, beleértve az alkotmányos keretek között mûködõ szak- szervezeteket is.
7. A számos országgal fennálló, kapcsolataink történetét máig terhelõ, ún. fe- hér foltok eltüntetése hozzásegítene az SZSZSZK és más szocialista országok köz- ti bizalom növeléséhez. Ez különösen érinti Lengyelországot, Magyarországot és Csehszlovákiát. Az új politikai gondolkodás fényében fel kellene gyorsítani saját helyzetünk tanulmányozását az olyan akut kérdésekben, mint a Katyn-ügy, az 1956-os magyarországi események, [és] az 1968-as csehszlovákiai válság. Ezzel kapcsolatban olyan politika döntés meghozatala kívánatos, amely lehetõvé teszi a vonatkozó levéltári anyagokhoz való szabad hozzáférést.
8. A tüntetések elhúzódtak, [és] a társadalom, lényeges korlátozások továbbra is megmaradtak a szocialista közösségben, az emberek közötti kapcsolatok terüle- tén [és] az állampolgárok magánutazásait illetõen. Politikai téren ez nem szolgálja érdekeinket, [és] ellentétes hatással van kereskedelmi és gazdasági, tudományos, kulturális, atlétikai és egyéb kapcsolataink fejlõdésére. A szocialista országok ál- lampolgárai Szovjetunióba való utazási korlátozásainak teljes megszüntetése, a szovjet állampolgárok ezen országokba utazásának kérdése, valamit az ezekhez tar- tozó feltételek megteremtése napjainkra elkerülhetetlenné vált.
9. Fontos célként kellene meghatározni a Varsói Szerzõdésnek mint az európai szocialista államok katonai-politikai szövetségének megõrzését. Összhangban a
Varsói Szerzõdés keretein belül megvalósítandó [és] az együttmûködés javítását cél- zó javaslatainkkal, azt a vonalat kell követni, [melynek elemei] a szövetség tevé- kenységének maximális politizálása, mûködési formáinak demokratizálása, vala- mint a hozzájárulás és az érdekek növelése minden tagállam részérõl. Ehhez járul- na az õszinte elvtársi légkör, a szabad és kötetlen eszmecsere a Politikai Egyezte- tõ Bizottság, a Külügyminiszterek Bizottsága és a Hadügyminiszterek Bizottsága ta- lálkozóin (miközben nem feltételenül szükséges mindenáron konszenzusra jutni minden kérdésben minden államnak joga van megõrizni cselekvési szadságát, ki- fejteni és indokolni saját álláspontját a többi szövetségesnek); a [képviselõk] köte- lezõen váltakozó rendszere a Varsói Szerzõdés minden szervében és intézményé- ben; ezzel egyidejûleg a mechanizmus hatékonyságának növelése végett egy ál- landó politikai testület létrehozása, amely a PKB Fõtitkárának a koordinátor szere- pét nyújtaná a szövetség keretein belül. Egyszerûsítenünk kell a konferenciák és a Varsói Szezõdés szervezetei tanácskozásainak elõkészítését és lebonyolítását, s ar- ra kell törekednünk, hogy folyamatos munkakapcsolatot tartsunk fenn a szövetsé- ges államokkal.
10. Egyre sürgetõbb a szövetséges szocialista államok közti szoros koordináció létrehozása, tekintettel az USA és NATO-beli partnereinek kelet-európai politikájára, valamint [szükséges volna] összehangolt stratégia és taktika kidolgozása e tekintet- ben.
(Fordította Vajda Barnabás)
