Alakszeev, A.: A két világrendszer gazdasági fejlődésének összehasonlítása

1062

'saság, Lengyelország, Magyarország, Món—

gólia, Német Demokratikus Köztársaság, Románia, Szovjetunió, Vietnami Demok—

ratikus Köztársaság.) _

A Bulgáriával foglalkozó fejezetben pél- dául az ország fekvésének rövid földrajzi leírása után' vázlatos történelmi áttekin—

tés következik, amelyet a társadalmi és

állami rend (alkotmány stb.) ismertetése zár le. Ezután szerzők Bulgária gazdasági fejlődését elemzik. Az elemzésben rámu-

tatnak, hogy 1938—ban az ipari és mező—

gazdasági össztermelésnek 75 százaléka a mezőgazdaságban jött létre. Az elemzés—

hez csatlakozik a statisztikai táblázatok

rendszere (48 táblázatban), amelyek Bul-

gária legfőbb gazdaság— és társadalomsta—

tisztikai mutatóiról adnak képet az 1938-—

1960, időszakban.

A könyv többi fejezetének is hasonló a felépítése. A Magyarországgal foglalkozó fejezet például a földrajzi, klimatikus vi-

szonyok ismertetése után szintén a tőr- téneti fejlődés néhány sajátosságát említi

meg, majd a társadalmi és állami rend

ismertetésénél rámutat, hogy a szocialista

szektor hazánk ipari termelésében 97, kis—

kereskedelmi forgalmában 99 százalékkal részesedik. 1961 májusában a szocialista

szektor részesedése a mezőgazdaság szán—

tóterületében 96 százalékot ért el.

A magyar gazdaság fejlődésének elem—

zésénél szerzők rámutatnak, hogy a fel—

szabadulás előtti Magyarország ,,agrár—

ipari ország volt, a kapitalizmus közepes színvonalú fejlettségével." Foglalkozik ez

— a rész a nagy mezőgazdasági latifundiu- mok és a három millió koldus kérdésével,

a háborús károk értékelésével, az újjáépí—

tés eredményeivel, a szocialista iparosítás

menetével és eredményeivel, a magyar külkereskedelem irányával és fejlődésével stb.

Ehhez a fejezethez 45 statisztikai táb—

lázat tartozik, amelyek Magyarország fej- lődését a következő vonatkozásokban mu—

tatják be az adatok tükrében: a népesség—

szám, a Városi és falusi lakosság alakulá-

sa, a 40000 lakosnál nagyobb Városok, a megyék legfontosabb adatai, a születési

halálozási és természetes szaporodási arányszámok, a foglalkoztatottak megosz- lása népgazdasági áganként, a nemzeti jö—

vedelem dinamikája, a társadalmi szek- torok részesedése a nemzeti jövedelem képzésében, a népgazdasági ágak hozzá- járulása a nemzeti jövedelemhez, a nem—

zeti jövedelem felhasználása, a beruházá—

sok megoszlása népgazdasági áganként, az

ipari termelés iparáganként, a főbb ipari

termékek termelése (összesen és egy főre

számítva), a termelékenység alakulása, a

STATISZTIKAI IRODALMI HGYELÓ'

közlekedési útVOnalak hossza, raxközleke-

dés teljesítménye, a ;mezőga'zdasági ter——

melés növekedése, a mezőgazdasági ter- melés szerkezete, a mezőgazdaság szocia- lista átalakítása, a mezőgazdasági földte—

rület művelési—áganként, a vetésterületek, ,a terméseredmények, a terméshozamo k, az".

állatállomány, az állati hozamok, az állat—

tenyésztés termékeinek termelése, a mező—

gazdasági termékek egy főre jutó terme—

lése, a mezőgazdasági géppark, a kereske-v delmi forgalom alakulása és szerkezete, a külkereskedelmi forgalom növekedése, az

egyes szocialista országok részesedése Magyarország külkereskedelmében, az ex—

port és import szerkezete, a behozatal és kivitel főbb termékei, a nominál— és mál—

bérek alakulása, az egy főre jutó fogyasz—

tás, lakásépítés, egészségügy és szociális

helyzet, oktatás, kultúra stb.

A felsorolás egyébként a könyvben a' többi országra vonatkozóan közölt táblá—

zatanyagról is képet ad, mivel szerzők"

arra törekedtek, hogy lehetőleg hasonló struktúrában közöljék a táblázatokat va—

lamennyi országról. E téren természetesem

számos nehézség akadályozta a teljes azo-

nosság elérését, a Kínai Népköztársasági-a'

vonatkozó adatok például 1958—1959—ben

zárulnak, a különböző országokban alkal- mazott mutatók definicionális és más mód—

szertani eltéréseit is tekintetbe kellett venni stb.

Mindezen nehézségek ellenére a könyv

igen jól megfelel annak a célkitűzésnek,

amelyet szerzők ezen illusztrált politikai—

közgazdasági kézikönyv közzétételével el kívántak érni. Munkájuk mindenekelőtt az olvasóközönség széles rétegei részére kíván tájékoztatást adni, hozzátehetjük azonban, hogy elsősorban a táblázatok anyaga a szakemberek, közgazdászok és statisztikusok számára is igen használható—*

forrásmunkául szolgál. A könyvet, ame- lyet igen ízléses vászonkötésben bocsátott

közre a Goszpolitizdat 80 000 példányban,,

számos térkép és grafikon egészíti ki.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

*

ALEKSZEEV, A.:

A KÉT VILÁG-RENDSZER GAZDASÁGI FEJLÖDÉSÉNEK

ÖSSZEHASONLI'TÁSA

(Problemü szoposztavlenija urovnej ékonoe—

micseszkogo razvitija dvuh mirovüh szlsztem.) -—- Planovoe Hozjajsztvo. 1962. 3. az. 9—18. 9.)—

Az elmúlt tíz év alatt jelentősen meg—

változtak a két világrendszer erőviszonyai.

A szocialista országok ipari termelése a,

háború előtti 1937. évhez képest 6,8-szo-—

)STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

rosára, a kapitalista országoké alig 2,5—sze- resére nőtt. A szocialista országok része—

sedése a világ ipari termeléséből 1917—ben hozzávetőleg 2—3 százalék, 1937-ben kb.

10 százalék volt, jelenleg mintegy 36 szá—

zalék. Az előzetes számítások szerint 1980—

ban a szocialista országok termelése a ví—

lág ipari termelésének mintegy kétharma—

dát fogja kitenni.

A két világrendszer versenyének alaku-

lását és eredményét nagymértékben meg—

határozza a két tábor legnagyobb gazda—

sági potenciállal rendelkező országa: a

Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Ál—

lamok között folyó gazdasági verseny.

A kapitalizmus általános válságának je—

lenlegi szakaszában, amikor a gazdasági verseny döntő fázisába érkezett, a bur—

zsoá társadalom védelmezői aggódva ha—

sonlítják össze a gazdasági tartalékokat,

lehetőségeket és különösen a szocialista és kapitalista országok gazdasági fejlődé—

sének ütemét. Éppen ezért a két rendszer gazdasági mutatóinak összehasonlítható—

sága számukra a ,,kérdések kérdésévé"

vált.

Amikor a Szovjetunió egyedül képvi- selte a szocializmust már akkor is vi—

szonylag nagyszámú mutatót használtak a fejlettebb tőkés országokkal való össze—- hasonlításra. A szocializmus világrend-

szerré válásával már olyan mutatószám—

rendszerek kidolgozására van szükség, amelyek kétoldali (például Bulgária és Görögország közötti), földrajzi (európai szocialista és kapitalista országok közötti) és globális (a két rendszer közötti) össze- hasonlításokra alkalmasak.

A két rendszer gazdasági fejlődésének összehasonlítása számos módszertani problémát vet fel. Ennek oka a szocialista és a kapitalista típusú statisztikán fel—

épülő gazdasági koncepciók különböző—

sége, az eltérő számítási módszerek és az,

hogy a hivatalos valutaárfolyam nem mindig fejezi ki az összehasonlítandó va—

luták vásárlóerejének arányát. Mindez azt

eredményezi, hogy a nevük szerint azonos

mutatóknak más és más tartalmuk lehet, azaz összehasonlíthatatlanok.

Az utóbbi években a szovjet szakiro—

dalom sokat foglalkozott a két rendszer, illetve a Szovjetunió és az Amerikai

Egyesült Államok közötti gazdasági ver—

seny összehasonlításának mutatóival. A vizsgálódások fontosabb következtetései:

a) Nem lehet a Szovjetunió egy főre jutó termelését mechanikusan összehason-

lítani más országok hasonló mutatóival. A

termékek nomenklatúrája állandóan vál—

tozik; elavuló termékekben nyilván nem

célszerű az Egyesült Államok megelőzé-

sére törekedni.

7*

1063

b) A Szovjetunió nem másolhatja le az

Egyesült Államok gazdaságának arányta—

lan szerkezetét. Az Egyesült Államok rek-

lámköltségei például évente elérik a tíz- millió dollárt, a nagyburzsoázia fényűzési cikkekre fordított kiadásai pedig (évi 30 milliárd dollár) az ország nemzeti jöve- delmének 10 százalékát teszik ki. Ezek az adatok azonban elhalványulnak, ha össze- hasonlítjuk a fegyverkezési verseny és (a munkások elnyomására fenntartott appa- rátus költségeivel. Az 1962. évi költségve—

tés mintegy 59 százalékát (80,9 milliárd

dollárt) fordították katonai célokra.

Csupán a szocialista gazdaság struktú—

rájának és fejlődésének tanulmányozásá—

val, az iparágak és a termelés legcélsze—

rűbb arányainak feltárásával lehet meg- határozni azt, hogy milyen termékek egy főre jutó termelésében kell elérni és túl-

szárnyalni az Egyesült Államokat.

c) A Szovjetuniónak nem szükséges ,,re—

kordokra" törekednie a különféle termé—

kek egy főre jutó termelésében. Ha a

Szovjetunió arra törekedne, hogy minden

termékből több jusson egy lakosára, mint bármely más országban, akkor évente 23

milliárd tonna acélt kellene gyártania, mely megközelítőleg tízszerese a világter- melésnek; 56 milliárd tonna kőolajat kel—

lene kitermelnie, amely a világtermelés 70—szerese stb.

A statisztika szerint az egy főre jutó termelés rekorderedményei nem az Egye—

sült Államokban vagy a többi iparilag fej—

lett országban születnek, hanem az egy—

oldalú gazdasági struktúrával rendelkező országokban. így például Norvégia meg—- előzi az abszolút nagyság szerint vezető Egyesült Államokat az egy főre jutó vil—

lamosenergia—termelésben.

d) A Szovjetuniónak az egy főre jutó termelés meghatározásánál tudományosan megalapozott fogyasztási normákból kell kiindulnia. Ezek általában magasabbak az Egyesült Államok jelenlegi normáinál.

e) A Szovjetuniónak alaposan tanulmá—

nyoznia kell a kapitalista országok tudo—

mányos és műszaki fejlődését, és megfelelő Eritikával fel kell használnia eredményei-

et.

A Goszékonomszovjet a tudományos ku—

tatóintézetekkel karöltve összeállította a Szovjetunió gazdasági fejlődését és az

Egyesült Államokkal folytatott verseny—

?(ek alakulását mérő legfontosabb mutató

at.

A jegyzék az alábbi 4 főcsoportba sorolt

260 mutatót tartalmazza:

1. Szintetikus mutatók: a nemzeti jöve—

delem (felhalmozási alap), az ipari és me—

zőgazdasági termelés volumene, a munka-

termelékenység, a népgazdaság szerkezete,

l

i

1 064

STATISZTIKAI IRODALMI NOW

a világ ipari és mezőgazdasági termelésé—

ből való részesedés, a gazdasági fejlődés

üteme, a világ ámforgalmában való része- sedés, az export és import szerkezete és volumene, végül a szocialista országok ré—

szesedése a világ ipari és mezőgazdasági

termelésében.

2. A legfontosabb termékek termelésé-

nek mutatói (94 mutató). 1. ipar; 2. mező—

gazdaság; 3. lakások és szociális-kulturális

jellegű építmények; 4. közlekedés.

3. A munkatermelékenység és az anyagi-műszaki bázis fejlődésének muta- tói (54 mutató). 1. a feltárt természeti erő—

források; 2. termelési állóalapok; 3. mun—

kaerő—tartalékok; 4. munkatermelékeny- ség.

4. Az életszinvonal mutatói. Idetartoz-

nak a nemzeti jövedelemre (fogyasztási

alap), illetve a feldolgozóipar-ban foglal—

koztatott munkások átlagbérszínvonalára vonatkozó mutatók. További—57 mulatt csoportosítása: fogyasztás; lakásállomány;

foglalkoztatottság; kereskedelem és közle—

kedés; oktatás,— egészségügy és művelődés;

társadalombiztosítás és népesség—népmoz—

* galom.

A szocialista világrendszer fejlődésének új korszakába lépett. E korszak egyik jel—

lemző vonása a KGST tagországokban ki—

dolgozott húszéves távlati tervek. Ezek ko—

ordinálása és egybehangolása nyomán ki- rajzolódik a szocialista társadalmi rend-

szer gazdasági fölénye a kapitalizmus fe—

lett. A tervek realitása azonban függ a tu—

dományos megalapozottságtól, amely el—

képzelhetetlen a gazdasági összehasonlítás alaposan és sokrétűen kidolgozott statisz—

tikája nélkül.

(Ism.: Kérész Gyula)

IPARSTÁTISZTIKA

AZ EURÓPA! VILLAMOSENERGiA-IPAR HELYZETE És KILÁTÁSA! 1960/61-BEN

(The situation and prospects of Europer's electric power supply industry in 1960/61.) Geneva. 1962. U. N. 98 4— 25 p.

A tanulmányt —— nagyobbrészt az egyes országoktól bekért statisztikai adatok alap—

ján —- az Európai Gazdasági Bizottság Tit—

kársága állította össze. A kiadvány célja,

hogy összehasonlítható adatok felhasználá—

sával bemutassa és elemezze a villamos—

energia—ipar főbb fejlődési tendenciáit, ki—

emelve ezen belül a közérdekű problémá—

kat és lényeges irányzatokat.

A villamosenergia—fogyasztást vizsgálva

a tanulmány megállapítja, hogy a termelés

emelkedése jelentős. A termelékenység nö—

vekedését előmozdító új beruházások és a reál vásárlóerő emelkedése együttes hatá-

sának eredményeként átlagon felüli növe—

kedés mutatkozott a villamosenergia—igény

tekintetében a vizsgált időszak alatt az európai országok csaknem valamennyi fo—

gyasztó szektorában. A Villamosenergia egyre nagyobb szerepet tölt be Európa ösz—

szes energiafogyasztásában.

Az egyes országokban készített tanulmá—

nyok alapján foglalkozik az ismertetett munka az időjárási viszonyoknak Európa

energiaszükségletére gyakorolt befolyásá—

val. Megállapítja, hogy főleg a szénener-

giai-bázissal rendelkező országokban alkal- masak az ehhez hasonló tanulmányok a

napi terhelések előrebecsléséhez (főleg a helyi szükségletek és a téli időszak vonat—

kozásában), azonban nemzetközi összeha—

sonlításokra az ilyen jellegű elemzéseknél komplikáltabb számításokra van szükség Ilyen jellegű —-— a hőmérsékleti viszonyok

és a villamosenergia—fogyasztás közötti

összefüggést vizsgáló — számításokat vég-

zett az Európai Gazdasági Bizottság tizen- hat európai ország tekintetében.

A villamosenergia—fogyasztás jövőbeni kilátásait illetően a tanulmány 1975—ig kö—

zöl tervszámokat, illetőleg becsléseket.

Megállapítja, hogy számos országban, kö—

zöttük a kelet—európai országokban és a Szovjetunióban a tervek szerint már a leg—

közelebbi jövőben a villamosenergia—ter—

melés jelentős növekedése várható. A ta—

nulmány foglalkozik a háztartási villamos- energia—fogyasztás szerepével az összes vil—

lamosenergia—fogyasztáson belül és ki—

emeli e fogyasztási szektor növekvő jelen—

tőségét. A villamosenergia-fogyasztás hosz—

szúlejáratú tervezéséről szólva az összeál- lítás felhívja a figyelmet . arra, hogy az

összes energiafogyasztás és a villamosener- gia—fogyasztás tervezésénél figyelembe kell venni az összes energiafogyasztás és vil—

lamosenergia-fogyasztás közötti összefüg—

géseket; valamint azt, hogy a jövőbeni Vil—

lamosenergiaszükséglet felmérésénél szá—-

ÉJX