Rjabuskin, T.V.: A szocialista országok gazdasági fejlődésének mutatói

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

RJABUSKlN, T. V.:

A SZOCIALISTA onsonox GAZDASÁGI FEJLÓDÉSÉNEK MUTATÓI

_ (Eokazateli ékonomicseszkogo razvitija szo—- maliszticseszkih sztran. Metodologija szopo- sztavlenija i analiza) Moszkva, 1966. 320 p.

A Szovjetunió Tudományos Akadé—

miája Szocialista Világgazdasági Intéze—

tének munkatársai a gyűjteményes kö—

tetben a szocialista országok fejlődésé—

nek általános problémái mellett statisz—

tikai módszertani kérdéseket tárgyalnak és egyes mutatók összehasonlíthatósá—

gának problémáit is elemzik. Elöljáró—

ban ismertetik azt a gazdaságstatisztikai

mutatórendszert, amelyet a KGST Sta—

tisztikai Állandó Bizottsága dolgozott ki

a KGST—országok népgazdaság—fejlődési színvonalának és ütemének jellemzésére.

A szerzők szerint az említett mutató—

rendszer alapján ki kellene dolgozni egy általános összefoglaló anyagot a szo—

cialista világgazdaság fejlődési problé—

máinak tanulmányozására.

A szerzők a szocialista országok nép—

gazdaság—fejlődési törvényszerüségeinek vizsgálatára viszonylag kisterjedelmű mutatórendszert javasolnak. Szerintük a gazdasági hatékonyság mutatóinak jegy—

zékét (a munka termelékenysége, az álló—

alapok és a beruházások amortizációja

stb.) ki kell egészíteni a termelés anyagi volumenének mutatóival és a nemzeti

jövedelem, valamint a nemzeti termék

növekedési indexével.

Foglalkoznak a nemzetközi összeha- sonlítások módszertani kérdéseivel is.

Az egyes szocialista országok gazdaság—

statisztikai módszerei —— bár azonos el—

méleti alapon nyugszanak —— bizonyos területeken egymástól eltérnek, ezért szükség van egy rendszerezett anyagra, amely a főbb gazdaságswüszükai mutaf tók számításának az egyes országok,

valamint a KGST statisztikai gyakorla-

tában alkalmazott módszereit tartalmaz—

za. A szerzők az alábbi mutatók-at em—

lítik meg: nemzeti jövnielem, a fo—

gyasztási és felhalmozási alap, a munka—

erőforrások, az ipari és mezőgazdasági

termelés, az egyes ágazatok és iparágak termelési értéke.

Foglalkozik a könyv az anyagi és nem anyagi termelési szféra közötti határ kér—

désével és a szolgáltatásoknak a nép—

gazdaságban betöltött szerepével is. Rá- mutat a szocialista országok ilyen irányú

statisztikáiban fennálló módszertani kü-

lönbségekre és a csoportosítás problé—

máira.

1157

Az első fejezet részletesen vizsgálja a szocialista országok népgazdaságának szerkezetét. A gazdasági struktúra Vim—

gálata során a szerzők az alábbi muta—

tókat alkalmazták: a foglalkoztatottak,

az álló— és forgóalapok, a termelés, a nemzetijövedelem, a beruházások és a dologi költségek ágazati szerkezete. A szocialista országok népgazdasági szer- kezetét folyó árakon számított —-— s így

az újratermelés valóságos arányait tük-

röző -— mutatók segítségével hasonlítják

össze. A változatlan árak lehetővé te-

szik a volumenmutatók összehasonlitá—

sát, de kevésbé használhatók a gazda-

sági szerkezet összevetésére. A struktúra

összehasonlítható árakon való mérését kisegítő módszerként lehet alkalmazni.

Az első két fejezetben jelentős helyet képviselnek a társadalmi össztermék új—

ratermelésének alapvető arányait elemző

közgazdasági vizsgálódások: a társadal- mi termék értékbeni összetétele, az I.

és a II. osztály egymáshoz való aránya,, a fogyasztás és a felhalmozás aránya.

A szerzők arra törekednek, hogy össze—

kapcsolják a bővített újratermelés üte—

mének kérdését a népgazdasági arányok megváltozásának elemzésével. E problé—

ma vizsgálata során három alapvető kérdést elemeznek: a pótlási alap és a nemzeti jövedelem egymáshoz való ará—

nya a társadalmi összterméken belül, a termelési felhalmozási alap aránya a

nemzeti jövedelemből és a tennelési

alap volumenváltozásai.

A könyvben dokumentált adatok rá—

világítanak arra, hogy a szocialista or—

szágokban növekszik a társadalmi össz- termék volumene. A második világhá- borút követő időszak elejének gyors üte—

mű gazdasági fejlődése döntő mértékben a felhalmozási alap nemzeti jövedelmen belüli aránya megnövekedésén alapult.

Ezt azután ennek az aránynak a vi—

szonylagos stabilizációja követte, néhány

országban azonban csökkent, s ez a nö—

vekedési ütem csökkenését eredményez—

te. Az ezt követő években ismét növe—

kedett a felhalmozási alap aránya, de

az újratermelés üteme (a megtérülési

arányszám csökkenése következtében) nem növekedett. Az alapok megtérülésé—

nek csökkenése nemcsak a termelés nö—

vekedési ütemére hato-tt ki, hanem a

népgazdasági arányokra is.

A szerzők a közgazdasági irodalom—

ban általánosan elterjedt módszert kö—

vetnek: az I. és II. osztály termelésének dinamikáját az ipar A és B csoportjá—

nak növekedési ütemével jellemzik. Ki- mutatják ugyan a termelési eszközök és fogyasztási cikkek népgazdasági és ipari.

1158

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ '

szintű volumenmutatóinak különbségét, de azok növekedési ütemét lényegében

megegyezőnek tartják. ,

A harmadik és negyedik fejezet az

ipari és mezőgazdasági termelés színvo—

nalának, szerkezetének és növekedésé—

nek mutatóival foglalkozik. Az ipari ter- melés volumenét, struktúráját és dinae

mikáját a bruttó termelés adatai alapján határozza meg. A szerzők megemlítik

az egyes országok statisztikai gyakorla—

tában e területen fennálló különbsége—

ket és konkrét adatokat közölnek az egyes szocialista országokra vonatkozóan:

A könyv itt tárgyalja az egyes országok ipari ágazati klasszifikációjának sajátos—

ságait is és javaslatot tesz az osztályozás módosítására.

A mezőgazdasági termelés szerkezeté—

nek elemzése a szocialista országok fal- vaiban végbemenő szociális átalakulás jellemzésével kezdődik, majd áttekintést nyújt a szocialista országok mezőgazda—

'Ságának bruttó termeléséről, vetésterüle—

téről, termésátlagáról, állatállományáról, a gépesítés és a kemizálás helyzetéről.

A továbbiakban a szerzők a munka—'

erőtartalékok állományát és felhaszná-*- lását elemzik: a lakosság növekedését, korösszetételét, a foglalkoztatottak és a munkások létszámát, valamint a dolgozó

lakosság kulturális és technikai élet—' szinvonalát.

'

Elemzik a szerzők a két világrendszer gazdasági versenyének mutatóit is. A

foglalkoztatott lakosságnak az ipar és a

mezőgazdaság közötti megoszlását te—

kintve Csehszlovákia és a Német De'—' 'mokratikus Köztársaság megközelíti az

'olyaníejlett kapitalista országokat, mint

Franciaország és a Német Szövetségi

Köztársaság. A többi szocialista ország-

ban a mezőgazdaságban foglalkoztatok tak aránya magasabb, az utóbbi időben azonban tendencia érvényesül az ágazati

szerkezet megváltozására, az iparban foglalkőztatottak arányának növekedésé—

re. Az iparfejlesztésre fordított beruhá- zasok magas összege miatt a szocialista országokban a felhalmozási alap aránya a nemzeti jövedelemből lényegesen ma—

gasabb, mint a kapitalista Országok többségében. Éppen ez az egyik legfőbb

Oka annak, hogy a szocialista termelés

fejlődése gyorsabb, mint a kapitalistáé,

s ezt támasztják alá a könyvben doku- mentált adatok is.

, A cikkgyűjtemény nagy érdeklődésre tarthat számot, mivel — bár egy sor

fontos idetartozó kérdéssel nem foglal-—

kozik —, mégis egyike az első olyan

' neme ,

műveknek, amelyek a szocialista világ— _ rendszer gazdaságstatisztikai mutatóinak , , összeállítása kapcsán felmerült problé—

mákat kellő alapossággal és részletesség—'

gel taglalják.

(Ism.: Kartali János) ;

*

DADAJAN, V.:

A NÉPGAZDASÁG! TERV TELJESITÉSÉT

ösrrönzó ÁRRENDSZERRÖL

sztimulirujuscsih vüpol—

, , narodnohozjajsztvennogo plána.) —-'- Vo'p'roszü Ekonomiki. 1967. 1. sz. Til—804), *

(O sziszteme een,

A cikk az érvényben levő árrendszer és a népgazdasági tervek kapcsolatát tárgyalja. A bevezető rész ismerteti a három árképzési koncepciót, amelyek alapján határozzák meg a tisztajövede—

lem arányát az árban. Ezek szerint ez az arány meghatározható:

a) a munkabérrel arányosan, b) az önköltséggel arányosan,

C) az álló— és forgóalapokkal arányosan.

A, fenti koncepciók képviselői azt állítják, hogy a három árképzési elv

bármelyikének segítségével megalkotott árrendszer automatikusan biztosítja azt,

hogy a legalsó termelési láncszem anyagi

érdekei egybeessenek az országos ér—

dekekkel, amelyeket a népgazdasági terv mutatószámai fejeznek ki. A szerző vé—

leménye szerint viszont közgazdasági—

matematikai modnllek segítségével bebi—

zonyítható, hogy ezek az állítások nem , helytállók. Az egyszerűsített matemati—

kai modellek arra is választ adnak,

hogy milyen árrendszer biztosítaná azt,

hogy a végrehajtó (termelő) láncszem

saját anyagi érdekeinek maximális fi—

gyelembevétele mellett a központi irá—

nyító szerv által optimálisnak tartott teerariánst hajtsa végre.

A probléma megválaszolására a szerző

egy kéttermé—kes egyszerűsített matema—

tikai modellt alkot. A modell megépí—

tése során egy sor egyszerűsítéssel, fel—

tételeze'ssel él; Ezek a következők:

csak két kölcsönhatású láncszemet emel ki:

a végrehajtás láncszemet (a termelést) és a központi irányítás láncszemet (a gazdaság- vezetést és tervezést),

.figyelmen kívül hagyja a termelési feltéte- lek vállalatonkénti , eltérő sajátosságait, vala—

mint a központi irányító szerv információs módszereinek fejlettségét,

nem veszi figyelembe az amortizációt, feltételezi azt, hogy ha a végrehajtó lánc- szem viszonylagos gazdasági önállóságot élvez, az árbevételből származó nyereséget maxima—

lizálni igyekszik.