Bourgeois-Pichat, J.: A születésszabályozás demográfiai hatásai

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

rendkívül fontos, hogy a közvélemény nézetei megváltozzanak és ne csak a végső stádiumba érkezett iszákost tekintsék alkoholistának. Az alkoholizmus terjedését csak úgy lehet meg- akadályozni, ha felismerik a veszélyt a korábbi stádiumokban is, és család, munkahely, isme- retségi kör határozott, de nem elutasító maga—

tartást tanúsít a mértéktelen fogyasztóval szemben, idejében olyan szankciókat alkalmaz, amelyek mellett még visszafordulhat a króni—

kus alkoholizmus felé vezető útról.

(Ism.: Cseh—Szombathy László)

*

BOURGEOlS-PICHAT, d.:

A SZULETÉSSZABÁLYOZÁS DEMOGRÁFIAI HATÁSA!

(Les ineidences démographigues de la regulation des naíssannes.) — Vitalité Frangaíre. 1968. január—február.

258 — 267 . p.

A szerző az 1967. évi francia születésszabá- lyozási törvény demográfiai hatásainak jövő-_

beni vizsgálati alapj ait foglalja össze, amennyi- ben ismerteti a francia népesség demográfiai alakulását 1890-től, és bemutatja a jelenlegi állapotot.

Az első házasságkötések aránya a 15 éven felüli nőknél a XIX. századbeli 88 százalékról 94 százalékra emelkedett és a házasságkötési kor 24,0 évről 22,5 éves korra csökkent. Az öz- vegységben eltöltött idő 2 évről O,6 évre csök- kent, az elvált állapotban töltött idő O,15-ről 0,75 évre emelkedett, ami átlagban azt ered- ményezi, hogy a férj nélkül eltöltött idő az 50 éven aluli nőknél egy első házasságkötés után napjainkban 2,15 évről l,35 évre csökkent. Ez a fejlődés 1980 körül válik érzékelhetővé és szerző véleménye szerint a születések száma kb. 10 százalékkal fog növekedni.

A házasságon belüli ún. törvényes termé- kenység alakulása a megfigyelt 70 év folyamán változó képet mutat. A háború előtt a házas nők 22 százaléka gyermektelen volt. Ez a tény kb. 5 százalékban fiziológiai okokra vezethető vissza. Az 1950—es években lassan emelkedett az első gyermekek születési aránya és ma már az első házasságoknak csak kb. 10 százaléka gyermektelen. Ez azt jelenti, hogy a házaspá—

rok 5 százaléka nem akar gyereket, tehát las- san eltűnnek a gyermektelen házaspárok. Az egy gyermekre jutó kétgyermekes anyák ará- nya 1912 körül 74 százalék volt, ez 1937—ig 58

százalékra csökkent, majd napjainkban is el- érte a 75 százalékot, ami annyit jelent, hogy még mindig 25 százaléka a nőknek megáll egy gyermeknél, holott nagyon kicsi azoknak a szá- ma, akiket fiziológiai okok akadályoznak a második gyermek világrahozatalában. Itt azon- ban megáll a gyermekes családok növekedése és az ún. ,,nagy családok", tehát a 3 és több-

101

gyermekes házaspárok aránya egyre csökken az egy—gyermekesekhez képest.

A megfigyelések arra a következtetésre ve—

zetnek, hogy a fogamzásgátló szerek lassú ter—

jedésével a legkülönbözőbb társadalmi rétegek- ben a nem kívánt (kettő fölötti) gyermekek száma egyre csökken. Felmerült tehát az az ag- gály, ha a hatékonyabb fogamzásgátlószerek gyors terjesztését engedélyezik, sőt esetleg az állam a születésszabályozás jogát is elismeri, nagyon meggyorsulna a csökkenés. Ez az ép- pen, amit a szerző mérlegel. Az 1967. évi csalá- dok termékenyse'gét ,,1967—es tendenciá"—nak fogadja el és a 30 év előtti családok termékeny- ségi adataiból egy ,,1937-es tendenciá"-t állít fel és azt vizsgálja, hogyan alakulna a népesség reprodukciója a két tendenciával.

A családok összetételét.. 1000 olyan teljes csa—

ládnál figyeli meg a szer ző, ahol az anya 50 éves és agyermekek száma alapján felállított táblá-

zat szerint az 1967—es tendenciával 2330, míg az 1937—es tendencia szerint 1832 gyermek lenne az összes gyermekek száma, tehát az 1967-es tendencia 27,2 százalékkal magasabb. A sok- gyermekes, ún. nagy családok csökkenése elle- nére az 1967-es tendencia a születések száma- nak növekedését mutatja az egy—gyermekes családok számának emelkedése miatt. Termé—

szetesen, ha csak a gyermekes családok figye- lembevételével történik az átlagos gyermek- szám megállapitása, a kép kedvezőtlenül ala-

kul, mert az 1937 -es 3743 gyermekkel szemben

1967-ben az átlag 3608 lenne. A demográfusok feladata az ilyen helytelen alapból kiinduló számítások korrekciója.

A családtervezés ellenzői szerint a fogamzás- gátló szerek elterjedése esetén a népesség rep- rodukciója sem lesz biztosítva. A tendenciákat vizsgálva, valóban lehetséges a nyers születés-

számok 20 százalékos csökkenése, aminek eredményeképpen Franciaországban a nyers születési arány 14 ezrelékre esne vissza. Az 1961—es 18,2 ezrelékről 1967-1'e már 16,6 ezre—

lékre esett vissza. Számos országban, ahol 14 ezrelék körül mozgott 1961—1966 között az arány (Magyarország, Belgium, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Luxem- burg, Románia, Svédország) félő, hogy a né- pesség reprodukciója nincs biztosítva. Ez az aggály jelenleg Franciaországban is. Nem a csa- ládtervezés lehetőségeinek megszüntetésével

kell a kérdést megoldani, hanem az okokat kell megkeresni, miért áll meg annyi anya egy gyer—

meknél, amikor például az Egyesült Államok- ban, Kanadában a harmadik gyermek után csökken csak a születések száma.

A születésszám növelésének három lehetősé- ge van: az első gyermeket szülő nők elérjék a biológiai lehetőségek határát (90 százalék he- lyett 95 százalék); a második gyermekek szá—

mának növelése szintén a biológiai lehetőségek határáig (75 százalék helyett 95 százalék); a háromgyermekes családok számának növelése

102

lehetőleg a háború előtti nívóra, amit az jelen- leg már erősen megközelít.

A fiatal házaspárok elképzeléseinek ismere- tében kellene a követendő politikát meghatá- rozni a harom gyermekes családok számának növelése érdekében. Ez kétségkívül eltérne a jelenleg érvényben levő francia családsegélye- zési rendelkezésektől.

(Ism.: Szőke Pálné)

GLASS, D. V.:

TERMÉKENYSÉGI TRENDEK ELlRÓPÁBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORU ÓTA

(Fertllity trends in Europe since the Second World War.) — Population Studia. 1968. 1. sz. 103—146. p.

' A termékenységi tendenciákkal kapcsolatos fejtegetéseket szerző —- ahol erre lehetősége nyílt — az 1930-es évek közepéig vezeti vissza, mint olyan időszakig, amely sokhelyütt már magában foglalta az 1950-es és 1960—es évek termékenységi trendjei alakulásának körülmé- nyeit. A vizsgálat széles körű: több vonatko- zasban mintegy húsz európai országra terjed

ki. ;

! A termékenységi trendek alakulásának vizs—

gálatát a házasságkötések problémájának elem—

zése vezeti be. Az európai országok többségé—

ben a harmincas évek óta bizonyos változások következtek be a házasságok szintje és szerke- zete terén a fiatalabb korosztályok javára, fő- ként azokban az országokban, ahol a második világháború előtt a késői házasságok voltak szokásosak. A házasságot kötők életkorának csökkenésével újabb férfi és női kohorszok há.- zasségkötésével lehet számolni egy adott évben és így a többi tényező változatlansága esetén, az évenkénti születések számának további nö- vekedése várható. Az egyéb körülmények ter-

mészetesen nem változatlanok; szerző többek

között felhivja a figyelmet a családkorlátozás különböző módjainak elterjedésére szamos or- szágban. Az ilyenfajta vizsgálatoknál jelentős szerepet játszhatnának a részletes kohorsz elemzések, elsősorban a házasságkötési életkor szerinti házassági kohorsz statisztikák.

A házas termékenység jelenlegi tendenciáit elemezve szerző megállapítja, hogy nem mutat- kozik jele a nagy családokhoz való visszatérés-

nek azokban az országokban, ahol a házas ter—

mékenység relatíve alacsony, azonban a termé- kenység valamelyest emelkedett az 1930-es évekhez viszonyítva. Tovabb csökkent a négy vagy több élveszülött gyermekkel rendelkező hazas nők aranya, ugyanakkor azonban csök—

kent a gyermektelenség is. Folytatódott a gyer- mekszülésnek egy rövidebb időszakra történő koncentrálódasa, növekedett a 10 éves időtar- tamú házasság alatt elért teljes termékenység és kevéssel csökkent a házasság és az első szülés

közötti időköz.

A differencíalis termékenység kérdését vizs- gálva szerző kiemeli, hogy az egyes országokon belüli termékenységi eltérésekre még kevesebb teljesen összehasonlitható anyag all rendelke- zésre, mint a nemzeti egységekre. Az azonban megállapítható, hogy azokban az országokban, amelyekben a termékenység stabilizálódott -—

akar igen alacsony szinten, akár pedig az 1930- as évek termékenységi színvo'nalánál kissé ma- gasabban —— csökkentek a regionális eltérések.

Valamennyire csökkentek a társadalmi-gazdi- sagi státus szerinti termékenységi különbségek;—

is. Ezek a különbségek ma különösen vallasi eredetűek, valamint az olyan országokra jel- lemzők, amelyekben a házasságok termékeny—

ségében először csökkenés, majd emelkedés ——

vagy legalábbis stabilizáció —- következett be;

ezekben az orszagokban jelentős eltolódás tör—

tént a társadalmi-gazdasági eltérések korabbi szerkezetében. Szerző foglalkozik az iskolázott—

ság fokának mint tényezőnek hatásával a ter—

mékenységre. Tárgyalja a város—falu közötti termékenységi eltéréseket, rámutatva az ezek- kel az összehasonlításokkal kapcsolatos, már az eltérő definiciókból is eredő problémákra. N gy figyelmet fordít a szerző a gazdaságilag ak *iv házas nők termékenysége vizsgálatának. Né- hány ország legújabb népszámlálása, egy cso- portnak kezelve a gazdaságilag aktív nőket, már közöl a kereső nőkre vonatkozó adatokat, azonban ezeket az adatokat sajnos nem közlik minden egyes társadalmi-gazdasagi kategóriá- ra. Anorvég, svájci és angol statisztikákból ki- tűnik, hogy a gazdaságilag aktív nők milyen fontos elemét képezik a differencialis termé- kenységnek. A házas nők jelentős része kereső tevékenységet folytat (Angliaban például a há.- zas nők mintegy egyharmada kereső). így tel- jesen irrealis a házas termékenység vizsgálatá- nál ezt a tényezőt figyelmen kivül hagyni.

Szerző véleménye szerint az európai szocialista országokban még nagyobb jelentőségű az, hogy erre a tényezőre különös figyelmet fordítsanak a termékenységi trendeknek az 1930-as évek óta történt alakulása vizsgálatánál. Az angol vizsgálat azt mutatta, hogy a gazdaságilag aktív nők csoportja alacsonyabb termékenysé- get mutat, mint annak a 17 társadalmi—gazda—

sagi csoportnak bármelyike, amely kategóriába férjük keresőtevékenysége tartozik. Éppen ez—

ért sokkal nagyobb figyelmet kell —— és kellett volna -— a házas nők foglalkoztatottságaval kapcsolatos elemzésre forditani a termékeny- ségi cenzusokban és különösen fontos lenne a nők foglalkoztatottsagának a termékenység ál- talános trendjére gyakorolt hatását tanulmá- nyozni az 1930-es éveket követően. A nők foglalkoztatottságanak emelése — legalábbis elméletben — két lehetőséget nyújt népesedési tekintetben: I . pótlólagos jövedelem biztosí- tása által megkönnyítheti a korábbi házasságot és korábbra hozhatja a gyermekszülést, de 2.

erőteljesebb korlátot— szabhat a családnagyság—