Urff, W. von: A mezőgazdasági szektor szerepe a fejlődő országok növekedési folyamatában

748

URFF, W. VON:

' A MEZÖGAZDASÁGI SZEKTOR SZEREPE A FEJLÓDÖ ORSZÁGOK NÖVEKEDÉS!

FOLYAMATÁBAN

(Die Rolle des Agrarsektors im Wachtums- prozess der Entwicklungslander.) -— Agmrwírt- Ischaft. 1967. 1. sz. 1—11. p.

A ,,fejlődő országok" elnevezés fogalmi meghatározása az első feladat, melynek tisztázására törekszik a szerző. Megálla- pítja, hogy a különböző kutatók túlnyomó része elméleti meghatározás helyett az ilyen országokat jellemző gazdasági helyzet tünetei, alapján végzik besorolá- sukat. Ilyen esetben a mezőgazdaság vi—

szonylagos gazdasági jelentősége nagy szerepet játszik. Eszerint a gazdaságilag fejletlen (illetve, más szóhasználat sze- rint ,,fejlődő") országok mezőgazdaságát a következő v'onások jellemzik:

1. A népesség nagyobb része (60—80 száza—

lék) mezőgazdasági főfoglalkozású;

z. a társadalmi termék jelentős része (40—

60 százalék) a mezőgazdasági termelésből származik;

3. a túlnyomóan önellátó gazdálkodás mun- kájának termelékenysége alacsony színvo—

nalú;

4. ez a mezőgazdaság képtelen az ország népességének megfelelő élelmiszer-ellátására;

5. a mezőgazdasági népesség sűrűsége olyan mértékű, hogy az adott körülmények között foglalkoztatottsága tartósan hiányos mértékű.

Amellett, hogy a különböző nemzeti- segű szerzők a ,.fejlődő" országok e jel—

legzetességei tekintetében messzemenően egyetértenek, mégis jelentős eltérések mutatkoznak felfogásuk között a tekin- tetben, hogyan kell segíteni a szóban levő országok helyzetén. Nevezetesen a szerzők egy része a mezőgazdaság fej—

lesztésének előtérbe helyezésében látja a kivezető utat a nehézségekből, más része

— elismerve a mezőgazdasági "termelés fejlesztésének szükségességét —- mégis az iparosításra helyezi a fő súlyt.

Kétségtelen, hogy a tőke—- és a szak—

emberhiány miatt, mellyel a fejletlen mszágokbam számolni kell. a gazda—

ság fejlesztése nem terjedhet ki egy—

szerre minden területre. hanem valame—

lyik termelési ágat elsőbbségben kell ré—

szesíteni a többivel szemben; kérdés, hogy melyiket?

Mivel e kérdésben a kifejtett véle—

ménykülönbségek —— sőt egyes szerzők olykor saját maguknak is ellentmondó állásfoglalásai — miatt nehéz eligazodni, szerző szükségesnek tartja alapos vizs—

gálatnak alávetni a döntő szempontokat.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYMJÓ

Ezért a következő problémákkal teglal- kozik:

a) mi a mezőgazdaság hozzájárulása agaz—

dasági növekedéshez?

b) lehet-e a mezőgazdaság a fejlődés vezető szektora?

c) mennyiben előfeltétele a kibontakozás- nak a mezőgazdaság; fejlődése, ha egyidejűleg más termelési ág fejlesztésére helyeződik a súlypont?

gazdasági

d) akadálya—e a mezőgazdaság pangása, 11- letve hiányos fejlődése a gazdasági növeke—

(lésnek?

e) vajon lehetséges az, hogy mezőgazda—

sági munkanélkülieket más termelési ágba irányítsanak át anélkül, hogy a mezőgazda—

sági termelés növeléséről egyidejűleg gondos—

kodás történjék?

f) a mezőgazdaság-fejlesztés elsőbbségének kérdése;

g) mik a szerkezeti-szervezeti előfeltételei a mezőgazdaság fejlesztésének.

E kémdések tüzetes vizsgálata alapján a szerző által levont végkövebkeztetése—

ket abban lehet összefoglalni, hogy a 'mezőgazdaság jelentős szerepet játszik a gazdasági fejlődésben; a mezőgazda—

sági termelés növekedése szükséges ah- hoz, hogy a növekvő városi népességet élelmiszerrel, a fejlődő ipart nyersanyag—

gal ellássa, tekintve, hogy egyidejűleg az ipari termékek iránti kereslet növekedé—

sével is számolni kell. További hozzájá- rulása a mezőgazdaságnak a fejlődéshez más termelesi ágak munkaerővel (és bi—

zonyos mértékig tőkével) ellátása, to—

vábbá lehetőség szerint külföldi fizető—

eszközök szerzése a mezőgazdasági kivi—

tel fokozása által.

Általánosságban azonban —— több okból

—- a mezőgazdaság nem alkalmas arra, hogy a belső erőforrásokra támaszkodó növekedéshez vezető folyamat vezető szektora legyen. Viszont, ha a mező—

gazdasági termelés és fejlődése nagyon

lemarad, ez fékezője lehet az egész gazdaság fejlődésének. A hiányősan fog- lalkoztatott mezőgazdasági dolgozok más termelési ágba átirányítása az élelmi—

szer—termelés kielégítő fokozása nélkül csak nagyon kivételes esetekben lehet—

séges. A mezőgazdaság fejlesztését ——

megfelelő agrárpolitika mellett — meg- könnyíti az a körülmény. hogy az vi—

szonylag alacsony tőkebefektetéssel meg—

valósítható. A korszerű termelési eljá- rások bevezetését célul tűző agrárpoliti—

kának gondoskodnia kell új termelési eszközök beszerzéséről, a mezőgazdasági hitel és a hatékony üzemi szaktanács—

adás megszervezéséről, a termelést ösz- tönző árrendszer kialakitásáról. A feu- dális birtokviszonyokat eltörlő agrárre—

form előfeltétele mind a mezőgazdaság

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

eredményes fejlesztésének, mind pedig az egész gazdaság előrehaladásának

(Ism: Juhász László)

ZAREMBKA, P.:

GYÁRIPARI Es MEZÖGAZDASÁGI

XTERMELÉSI FUGGVÉNYEK És A NEMZETKÖZI KERESKEDELEM: EGvEsüL'r ÁLLAMOK

És ESZAK-EURÓPA

(Manufacturing and agricultural produc- tion functions and international trade: Unit—

ecL States and Northern Europe.) —- Journal of Farm Economics. 1966. 4. sz. 1. R. 952—

966. p.

A nemzetközi kereskedelemmel kap—

csolatos elméletek Ricardo óta nagy fej—

lődésen mentek keresztül. Az empirikus verifilkáció a fejlődést azonban csak na- gon lassan követte. G. D. A. Mac Dougall az elméletek ellenőrzésére a klasszikus módszert alkalmazta. Arra a következtetésre jutott, hogy a munka- érbék-elmélet alkalmas jellemzőket ad az rangok—amerikai kereskedelmi forgalom összetételének prognosztikálására. Was- sily Leontz'ef pedig az Egyesült Államok kereskedelmi pozícióit tanulmányozta a világ többi részével szemben az input- output technika eredményeinek felhasz- nálásával. Azt az ellentmondásos ered—

ményt (kapta, hogy az Egyesült Államok munkaintenzív javakat exportál és tőke- intenzív javakat importál.

A tanulmány e témakör keretében azt a feltételezést igyekszik ellenőrizni, hogy az amerikai gazdaság tőkeintenzív és ezévi; tőkeíntenzív javakat kellene expor—

tálnia.

A modell két erősen aggregált gazda—

sági szektorból áll: a gyáripar—ból és a mezőgazdaságból. Két régiót tartalmaz:

az Egyesült Államokat és Észak-Európát.

Számos feltételezésében ragaszkodik a nemzetközi kereskedelem ún. tiszta elmé—

letéhez. (Például a szállítási költség nincs figrelembe véve.) A termelési; egy- szerű termelési függvény reprezentálja.

A kibocsátásokat és a ráfordításokat ho—

mogéneknek tételezi fel.

A termelési lehetőség függvények le—

vezetésére a termelési függvények becs- lései és a nemzetközi kereskedelem neo—

klasszikus elmélete szolgálnak.

A termelési függvény:

logYi : A—i—alogKí—f—BlogLiá—sí

(m'—_— 1,2,...,n)

749 _

ahol: K,- a tőke és L,- a munka. el;-ről feltesszük, hogy normális eloszlású füg- getlen valószínűségi változó zérus átlag- gal és konstans szórással, továbbá mind K; től mind Li—től független. A mező—

gazdasági függvény esetében az egy hek—

tárra jutó tőke és munka, illetve kibo- csátás szerepel.

Abból indulunk ki, hogy a tőke és munka helyettesítési hatámrány a gyáriparban és a mezőgazdaságban ugyanaz:

Ahol az m, illetve az f aluljelzések a gyámiparra és a mágazdaságra utal—

nak.

Legyen mármost a tőke aránya a gyáriparban p, és a munka aránya y.

Akkor felhasználva az előbbi relációt és a Cobb—Douglas termelési függvényt;

p—t felírhatjuk mint 1; függvényét:

701me

9 (" Mmmm—mum,"

ahol: a a tőke— és 5 a munka-elasztíci- tás.

A e ismeretében meghatározhatjuk a termelési lehetőség függvény irányhatá—

rozóját, azaz a gyáripari és a mező—

gazdasági termékek cseréjének határ- arányát.

de de

d'y dy MRT :

ahol:

Ym : Ami/(WKlamiyLllgm

Y] : !!le —f(Y))Kl0C/'((1 - y)Ll5f

K — az összes tőke, L —— az összes munka.

A deri válást elvégezve:

dől , dl

leíam ng(3).l.§ 0831]

da) '" d)! . MM : * dlogu —/(y)) dlogu —7)

Y —————————— —— f

f[ 4? *Bf dy ]

ahol log az ealapú logaritmust jelenni.