Balassa, B.: Az agrárpolitika és a nemzetközi erőforrások megoszlása

STATISZTIKAI iRODALMi FIGYELÖ 323

mánya első részében felsomkoztatja az ár- színvonalak alakulásával foglalkozó jelenle—

gi elméleteket, rámutatva a közöttük levő el—

lentmondásokra, illetve egyes elméletek egy—

oldalúságára. Véleménye szerint a jelenlegi elméletek döntő többsége csak monetáris tényezőkben keresi az árfolyamok és az árak változásának magyarázatát, holott az árszin—

teket a monetáris tényezők mellett az or- szágok különböző strukturális jellemzőinek függvényében is kellene vizsgálni. Külön fe-

jezetet szentel a külkereskedelemnek, az egyik magyarázó változónak a vizsgálatá- ra. Összegzésképpen pedig az i980—as lCP—

adatok segitségével teszteli a különböző el- méleteket, s ezek eredményeit részletesen is elemzi,

(Ism.: Bóday Erzsébet)

.

BALASSA. B.:

AZ AGRÁRPOLlTlKA

ÉS A NEMZETKÖZI ERÖFORRASOK MEGOSZLÁSA

(Agricultural policies and international resource allocation.) -— Journal of Policy Mode/[ing, 1988.

2. sz. 249—263. p.

A szerző a politikai gazdaságtan protesz- szora, a Világbank szakértője. Cikkével az agrárprotekcionizmus jelenlegi mértékét, jö—

vőbeni kívánatos helyzetét vázolja. Példáit általában az Európai Gazdasági Közösség (EGK) tevékenységéből meríti, de egyes EGK—n kívüli országokat is vizsgái,

Az EGK mezőgazdasági politikáját az jel- lemzi, hogy a termelők termékeikért méltá- nyos árakat kapnak. Ezáltal előnyt élveznek a közösségen kívül álló országokkal szem—

ben. Törekvésük volt, hogy a közösségen be- lül egységes mezőgazdasági termékárakat állapítsanak meg, amit nem sikerült követ—

kezetesen megvalósítani. Az erősebb devi—

zájú országok termelői általában magasabb árakat érnek el. Az EGK mezőgazdasági termékárai felülmúlták a világpiaci árakat, ennek hatására:

— megvédték saját termeiőiket,

- a magas mezőgazdasági árak a termelés nö- velésére serkentettek.

—- a korábbi importáló országok és az EGK egév sze is exportálóvó vált.

Az EGK országai az egymás közötti áru- forgalmon kivül a világ élelmiszerexportjábál is jelentős hányadban részesednek. Például (: cukorexportból 19 százalékkal, a vajéból 47, a sajtéból 45, a baromfiéból 39, a tojó—

se'ból 52, a marha— és borjúhúséból 14. a búza exportjából 17 százalékkal. A belső ter- melői ár és az exportár közötti különbséget az EGK közös alapjából támogatják, Ala—

csony exportáraik következtében a világpiaci árakat csökkentették, Az EGK közös alapjá-

7:

bál fizetett exporttámogatások gyorsan nőt- tek: 1970-ben 2.6 milliárd, 1980-ban 10,4 milliárd, 1986-ban 222 milliárd ECU—t tettek ki.

A legfontosabb mezőgazdasági termékek átlagos árviszonyai alapján az EGK-n belüli termékárak a világpiaci árakat 36 százalék-

kal haladták meg 1980—ban.

Japán és az Egyesült Államok külön fi- gyelmet érdemel. Japánban a mezőgazda- sági termelés támogatottsága jóval nagyobb, mint az EGK-országoké. A mezőgazdasági termékexport támogatása 1955—ben csak 175

százalékos volt. 1980-ban már 83,5 százalé-

kos. Az Egyesült Államok exportőreinek tá- mogatása viszont csökkent, illetve megszűnt:

1955-ben 2,4 százalékot ért el, napjainkban már nincs exporttámogatás. A japán mező- gazdasági termelés nagymértékű támogatá- sa megváltoztatta a jövedelmi viszonyokat.

Az 1950—es évek második felében a mező- gazdasági termelők jövedelme a nemzetgaz—

daság más ágaihoz tartozó vállalkozók jö- vedelmének 70 százalékát érte el. 1975-ben érték utól a mezőgazdasági termelők a má- sutt realizált jövedelmeket. 1980-ban már a mezőgazdasági termelők jövedelme volt ma—

gasabb 20 százalékkal. A mezőgazdasági termelés támogatottságát jelzi, hogy a 8 leg—

iontosabb termék (búza, takarmánygabona, rizs, marha— és birkahús, sertés- és baromfi- hús, cukor) belföldi termelői ára 1980-ban

Japánban 144 százalékkal. az Egyesült Álla- mokban 16 százalékkal múlta felül a világ- piaci árakat.

Az agrárprotekcionizmus következménye—

képpen az egyes országokban nőtt a föld ára: az utóbbi negyedszázadban az Egye- sült Államokban és az Egyesült Királyság—

ban kétszeresére, .lapánban majdnem tízsze—

resére. Ezekben az országokban megfigyel—

hető volt, hogy a tőke a mezőgazdasági ter—

melésbe áramlott át.

Az élelmiszert exportáló fejlődő országok számára a fejlett országok mezőgazdasági protekcionizmusa veszteséggel járt:

—— a fejlett országok szigorú importkorlátokat óiia- pítottak meg.

—— a korábbinál magasabb vámokkal sújtják a me- zőgazdasági, különösen a feldolgozott formában történő élelmiszer—behozatalt (néhány példa: a friss zöldség vámtéteie 8.9. a feldolgozotté 12.4, a friss gyümölcsé 4.8. a ieldoigozotté 16.6 százalékos).

A szocialista országokkal folytatott keres—

kedelemben az exporttámogatás hasonlóan hatott: az exportáló országokat kedvezőtle-

nül, az importáló országokat kedvezően érin—

tette.

A szerző a fejlett országok mezőgazdasági politikáját nem tartja megfelelőnek, mert az támogatja az exportot és sújtja az importot, és ezáltal növeli az előállítási költségeket, ami indokolatlanul terheli költségvetésüket;

324

korlátozza a fejlődő országok exportját (e—

miatt a korlát miatt a fejlődő országok egy része elhanyagolja mezőgazdaságának fej-—

lesztését). Mindezek ellensúlyozására, meg—

szüntetésére a következő javaslatokat teszi;

a többoldalú kereskedelmi egyezmények rendszerét kell megteremteni; a szocialista országoknak is liberalizálni kell kereskedel- müket; a veszteséges mezőgazdasági termé—

kek termelését a fejlett országokban csök- kenteni (esetleg megszüntetni) szükséges;

ugyanakkor a fejlődő országokban növelni kell a mezőgazdasági termelést.

(lsm.: Szabóné Medgyesi Éva)

A HOLLAND lDEGENFORGALOM

(The Netherlands.) —- International Tourlsm Re—

port. 1988. 2, sz. 5—20. p.

Az idegenforgalom jelentékeny szerepet tölt be Hollandia gazdaságában: 1986—ban a nemzetközi és a belföldi turizmusból szár- mazó bevételek összege az ország személyi fogyasztásának 10 százalékával volt egyenlő, s az összes foglalkoztatottaknak 5 százaléka dolgozott az idegenforgalmi szektorban.

Az 1980-es évtized elején bekövetkezett gazdasági pangás nagymértékben fellendí—

tette a belföldi turizmust, ezzel mérsékelte a korábban egyre növekvő idegenforgalmi mérleghiányt. A recesszió elmúltával azonv bon ismét nőtt a külföldre utazó hollandok száma, és azoké a szomszédos országbelie- ké is, akik Hollandia helyett szívesebben utaznak távolabbi és kedvezőbb éghajlatú vidékekre. További problémája a holland idegenforgalmi szektornak, hogy a külföldi látogatók -— az átlagot tekintve —— viszonylag rövid időt töltenek az országban. A vendég—

éjszakák száma 1985-ben átlagosan 2.8 volt, szemben az 1983. évi 3,06—dal_ Ennek oka az ország területének kicsinységében, illetve abban keresendő, hogy a külföldiek rendsze—

rint nem végcélként, hanem utazásuk egyik állomásaként keresik fel Hollandiát.

A kormány az ország egyik kiemelt fek odataként kezeli az idegenforgalom fejlesz- tését Hollandia természeti adottságainak és kultúrájának hatékony felhasználásával.

Több mint 2500 kemping és még számos egyéb szálláshely áll az idelátogatók ren—

delkezésére. Nehezítik a fejlesztést a kedve- zőtlen éghajlati viszonyok, és meg kell küz—

deni az idegenforgalom növelését ellenzők táborával is. Sokan úgy látják, hogy a nem—

zetközi turizmus fellendülése magával hozta a holland városok erkölcsi szintjének süllye—

dését, a bűnözés, a kábitószerofogyasztás el- terjedését.

Sok európai országhoz hasonlóan, a hol- land statisztika is csak a nyilvántartott szál—

STATISZTl KAl lRODALMl FIGYELÖ

láshelyekre érkező külföldiek számát figyeli meg. Ennek egyik hátránya, hogy a több szálláshelyen megfordult látogatókat több—

ször veszik számba, a másik, hogy nem szo- repelnek az adatokban a rokonoknál, borá—

toknál szállást kapó külföldiek. A vendégéj—

szakák számának az elemzése sem vezet sokkal pontosabb eredményre, mivel a ki—

mutatott fluktuáció sok esetben nem a ló—

togatók számának a változását jelenti, ha- nem csak az átlagos tartózkodási idő csök- kenését. Célszerűnek látszott ezért, hogy két- féle számbavételt végezzenek: a nyilvántar—

tott szálláshelyekre való érkezések és a kü—

földiek által eltöltött éjszakák számára vo- natkozóan.

Korábban a holland kormány kevéssé fog—

lalkozott az idegenforgalom fejlesztésének kérdéseivel, 1979 óta azonban kiemelt fel- adatként kezeli a szálláshelyek és az infra- struktúra színvonalának emelését, áraik el—

lenőrzését, a szolgáltatások minőségének javítását és az ezeket elősegítő tevékenyséa gek ösztönzését. A fokozottabb állami be—

avatkozást indokolta az 1980-as évtized első felében tapasztalt fellendülés, ami annak volt a következménye, hogy az autós magán—

turizmus elterjedésével egyre több látogató jött a szomszédos országokból Hollandiába.

A legjobb év 1984 volt, amikor az érkezések és az eltöltött éjszakák száma egyaránt több mint 10 százalékkal emelkedett az elő- ző évhez viszonyitvor A következő években a forgalom ezen a szinten stabilizálódott.

Ami a látogatók világrészek szerinti meg—

oszlását illeti, ez erősen Európa—kÖZpontú:

az érkezések 74, az eltöltött éjszakák 83 százalékát a földrész más országaiból ide- látogatók tették ki a legutolsó rendelkezés—

re álló adatok szerint. Természetesen a szom- szédos országokból érkeznek a legtöbben;

Belgium lakosságának 65, Luxemburgénak 55, a Német Szövetségi Köztársaság lakosA ságának pedig 47 százaléka járt már Hol—

landiában. Ugyanakkor meglepő, hogy a franciáknak mindössze 13 százaléka látogat- ta meg az országot. A holland idegenforga—

lom oldaláról vizsgálva, az összes érkezésen belül a Német Szövetségi Köztársaságból lá- togatók 32, az eltöltött éjszakák számát il—

letően pedig 47 százalékos arányt képvisel- tek 1985-ben, a második hely az Egyesült Királyságé 14. illetve 11 százalékos részese—

déssel, ezt követi az Egyesült Államok, ahon—

nan -— az élénk kétoldalú légi kapcsolatok- nak is köszönhetően — az érkezéseknek 13, az eltöltött vendégéjszakáknak pedig 8 szó- zaléka származott. Az 1985—ös adatok sze—

rint a Hollandiába látogatók 71 százaléka hotelekben szállt meg, 25 százalékuk pedig kempinget vett igénybe. Főként az ideérkező nyugatnémetek körében népszerű szálláshely a kemping.