Balassa, B.: Az újonnan iparosodó fejlődő országok gazdasága az olajválság után

(1)

STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ

663

tét, szerkezetét meghatározó hagyományos tervmutatókat (vetésszerkezet, állatállomány, átlagos hozamok) maguk a vállalatok dol—

gozzák ki felvásárlási feladatukkal összhang- ban. A falu társadalmi fejlődésével. szociá—

lis és kulturális helyzetének javításával kap—

csolatos intézkedések és a szakképzés ugyan- csak vállalati feladat.

A vállalatok árutermelésének aránya az eddig eltelt időszakban is javult. 1965 és 1979 között például a termelés 56 százalékkal nőtt.

a vállalatok árbevétele ugyanezen idő alatt 2.4—szeresére bővült. Ezt a folyamatot szán- dékozik gyorsítani az új felvásárlási rendszer.

A terven felül átadott gabona. ipari növény.

élő állat és tej után az alapárnál magasabb árat kapnak a termelők. Az alapárakot is növelték, főleg az eddig veszteséges vagy igen alacsony nyereségű termékekét (tej, vá- gómarha, vágósertés, burgonya). A kedvezőt- len termőhelyű vidékeken további áremelés- sel ösztönzik a gazdaságokat. Az állami fel- vásárló szerveknek eladott többlettermékért ——

amelyet a tizedik ötéves terv átlagához vi- szonyítva számítanak -— az ország egész te- rületén 50 százalékos felárat fizetnek. 1981- ben a felár mintegy 4 milliárd rubel bevételi többletet jelent.

A bérezési rendszert úgy változtatják meg.

hogy a kifizetett bér szorosan kapcsolódjék az előállított termék mennyiségéhez (minő- ségéhez). Jóllehet 1965 és 1975 között a me—

zőgazdasági kereset kétszeresére nőtt, és az egy munkanapra jutó kereset a kolhozokban 5.53, a szovhozokban 6.36 rubelre emelkedett. a munka szerinti elosztás elve azonban nem érvényesült töretlenül. A béren felüli kiegészitő részesedés ugyanis a nyereségtől függött, és nem haladhatta meg a béralap 12 százalékát. Ez 1981-től két forrásból kép- ződik: a nyereségből és az előző ötéves át- laghoz képest elért többlettermékből. A vég- termékhez kötött bérezés a brigádszervezeten alapszik. A munkáskollektívák vállalják a fel- adatot, annak ellátásához megkapják a megfelelő eszközöket. és a feladat teljesíté- sétől függően részesednek a bérből és a

prémiumokból.

A termékarányos bérezés különösen a gé- pesített növénytermelésben foglalkoztatott bri- gádoknál máris igen kedvező tapasztalatokat hozott. A hagyományos munkaszervezethez képest 20 százalékkal nőtt a termelés, 15 szá- zalékkal csökkent az önköltség. 1980—ban azonban csak a vetésterület 8 százalékát mű-

velték ilyen munkaszervezetben,

A mezőgazdasági beruházások és az ága- zat anyagi—műszaki ellátásának eddigi rend- szerében is sok nehézség volt. Nem tervszerű a beruházások végrehajtása, és egyre drá- gul az építkezés. Az állatférőhelyek létesí- tése ma 3—4—szer többe kerül, mint 1965-ben, mert az épitőszervezetek a drágább. anyag-

igényesebb megoldásokban érdekeltek. lgy nagyobb a teljesítményük. termelékenységük és nyereségük. és emiatt nem vállalkoznak tatarozásra, felújításra, rekonstrukciókra. Ezen a helyzeten úgy kívánnak változtatni, hogy csak a kolhozok. szovhozok rendelkezésére bocsátandó objektumok kapacitását irányoz—

zák elő. és az irányító szervek a felelősek a beruházások maradéktalan végrehajtásáért.

A veszteségeket (betakarítási, tárolási, szál- lítási) a technikai ellátás javításával szándé- koznak csökkenteni. Az energiaellátottság 1.5- szeresére. a technikai felszereltség 1.4-szere- sére nő a mostani tervidőszakban. A teljes vertikumot egyesítő agráripari komplexumok kapják a mezőgazdasági beruházások egy- harmadát.

Korszerűsítést igényel az agrárípari komp- lexumot termelőeszközökkel ellátó ágazatok érdekeltségi rendszere is. Ezek ugyanis nem a fő feladat, a több és jobb termelőeszköz előállításában érdekeltek, hanem saját ága- zatuk jövedelmezőségének. hatékonyságának javításában. A mezőgazdasági termelőknek alig van beleszólásuk abba. hogy milyen ter- melőeszközöket vásárolnak. illetve használ- nak. A technika elöregszik, az új gépek tö- meges gyártásának megkezdése gyakran csak erkölcsi avulásuk után történik meg. A kemikáliák felhasználását fékezi. hogy a gyár- tás nem elegendő és összetétele sem meg- felelő. Emiatt 1980-ban például (: gabonafé- lék vetésterületének felén, a cukorrépa egy—

negyedén, a zöldségfélék egyharmadán nem végeztek vegyszeres gyomirtást. A beszerez- hető eszközök egyre'drágábbak. Csupán 1966 és 1972 között a traktorok motorteljesítmé- nyének egységére jutó ár 83 százalékkal nőtt.

a keveréktakarmányok és a férőhelyek ára 1,6—szeresére emelkedett. A folyamat azóta is tart, és növeli a mezőgazdasági termékek ön- költségét, szűkíti az újratermelés pénzügyi alapjait.

A tizenegyedik (1981—1985) ötéves tervben a mezőgazdaságra igen nagy feladatok há- rulnak. A szerző által vázolt intézkedések a tervfeladatok teljesítését segítik elő.

(Ism.: Szabóné Medgyesi Éva)

BALASSA B. :

AZ ÚJONNAN lPAROSODÓ FEJLÓDÖ ORSZÁGOK GAZDASÁGA

AZ OLAJVÁLSÁG UTÁN

(The newly industrializing developing countries after the oil Crisis.) —— Weltwírtschaftlíches Archiv.

1981. 1. sz. 142—193. p.

A tanulmányban vizsgált újonnan iparoso- dó országokban (Argentína, Brazília, Kolum- bia, Mexikó, Chile. Uruguay, India. Dél-Ko- rea. Szingapur. Tajvan, izrael, Jugoszlávia) az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1978-ban

(2)

664

meghaladta az 1100 dollárt, és az ipar ré- szesedése a nemzeti össztermékből 1977-ben legalább 20 százalék volt.

Ezeket az országokat az olajválság előtti gazdaságpolitikájuk alapján négy csoportba sorolja a szerző.

A legkedvezőbben azoknak az országoknak (Dél-Korea. Szingapur, Tajvan) a gazdasági növekedése alakult. amelyek külső orientá- ciójú gazdaságpolitikát folytattak. Készter—

mékexportjuk már az 1960—1966. években je—

lentős volt, és 1966-tól 1973-ig tovább emelkedett. a nyersanyagkivitellel együtt. Ennek alapja a szabad kereskedelmi rendszer, az exportra való ösztönzés növekvő mértéke és a reális árfolyam kialakítása volt. Az erőfor- rások hatékony kihasználása és az exportra való törekvés gyors technológiai változtatá—

sokat tett szükségessé, és hozzájárult ahhoz, hogy ezekben az országokban a többi fejlő- dő országhoz képest nagyobb legyen a nemzeti össztermék növekedésének üteme.

1973—ban ipari össztermelésének Dél-Korea 40.5. Szingapur 42,6, és Tajvan 49.9 százalé—

kát exportálta. Az 1973-as gazdasági vissza- esésnek a fizetési mérlegre gyakorolt össz- hatása a nemzeti össztermék százalékában kifejezve 1974-ben Szingapurban 18, Tajvan- ban 10, Dél-Koreában pedig 9 százalék volt, az 1971. és 1973. évek közötti átlaghoz viszo- nyítva. A távol—keleti országok exportja iránti igény 1978—ig fokozatosan csökkent; Szinga- pur 11. Tajvan ó, Dél-Korea 3 százalékkal ke—

vesebbet exportált, mint 1973—ban. de (] fi- zetési mérleg kedvezőtlen alakulását a kereskedelmi forgalomban jelentkező árváltozások.

ezen belül elsősorban a kőolaj órának nagy- mértékű emelkedéséből származó veszteség okozta.

A világgazdaságban bekövetkezett változá- sok ellenére mindhárom ország tovább foly- tatta külső orientációjú gazdaságpolitikáját, különbségek csak az árfolyam-kialakításban.

az export támogatásának mértékében és a vámok csökkentésében adódtak.

Dél-Korea növelte a külföldi kölcsönök felvételét a gazdasági problémák áthidalására, és azokat be- ruházásra, a költségvetési deficit mérséklésére és po- zitív kamatlábak kialakitására forditotta. Növekvő ter- meléssel lehetővé vált a kivitel mennyiségének eme- lése és ez ideiglenesen megszüntette a külső körül- mények negatív hatását. A beruházások ellenére azonban egy idő után az export növekedése meg- állt. az import az árfolyam emelkedése miatt nőtt, a belső expanziós gazdaságpolitika pedig inflációt okozott. Az ország külföldi adósságai 1973 és 1978 között a nemzeti össztermékhez viszonyítva 18-ról 25 százalékra emelkedtek.

Taivan esetében a deflációs politika, illetve az ár- folyam emelkedése az export— és az importhelyettesí- tés csökkenését okozta, így 1974-től a gazdasági nö—

vekedés stagnált. Az importmegtakaritások nem ellen- súlyozták az export területén keletkezett vesztesége- ket, emiatt külföldi kölcsönök igénybevétele vált szük- ségessé. Az 1975-től bevezetett új gazdaságpolitika eredményeként a beruházások fokozása révén lehe' tővé vált az exportpiacok bővítése. és folyamatos volt a kölcsönök visszafizetése is. 1978—ban a külföldi

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

adósság a nemzeti össztermékhez viszonyitva mind—

össze 5 százalékkal haladta meg az 1973. évit.

Szingapur 1974 és 1975 között Tojvanhoz hasonlóan mérsékelte gazdasági növekedésének ütemét. hogy el—

kerülje a további eladósodást és az infláció kiszéle—

sedését. Szingapurt érintették legnagyobb mértékben a gazdasági változások kedvezőtlen hatásai, az 1974 és 1978 közötti időszakban a nemzeti össztermékhez viszonyitva átlagosan 23 százalékban. Külföldről felvett kölcsönei direkt tőkebefektetés formájában ja—

Ientek meg. Az ország gazdasági növekedése fel—

gyorsult, és 1978—ban már a külföldi adósságok sem voltak jelentősen nagyobbak az 1973 előttinél.

A második csoport országai (Argentína.

Brazília, Kolumbia, Mexikó) a hatvanas évek- ben fokozták nem hagyományos expartcikke—

ik gyártásának érdekeltségét, ösztönözték az import helyettesítését is a félkésztermékekre és a tartós fogyasztási cikkekre kiterjedő vé—

dővámrendszer bevezetésével. Ezért ezekben az országokban volt 1966 és 1973 között a leggyorsabb az ipari termékek kivitelének nö- vekedése, ezzel együtt azonban az ipar ösz—

szes termelésének csak 3—4 százalékát érte el. A válság hatása a latin-amerikai orszá- gok e csoportját hagyományos nyersanyag- exportáló jellegüknél fogva viszonylag cse—

kély mértékben érintette. 1974-ben az olajár—

robbanás miatti veszteség a nemzeti összter- mék százalékában a négy ország közül (kő—

olajimportja miatt) Brazíliában volt a legnagyobb (3,5). Mexikóban és Kolumbiában 1.4, illetve 0.9 százalékot tett ki. Argentínában pe—

dig jelentéktelen volt.

Az exportált nyersanyagok árának számuk—

ra előnyös változása ezen felül fizetési mér- legük fokozatos javulását eredményezte 1978—

ig, sőt Argentína és Kolumbia fizetési mérle—

ge pozitiv egyenleget mutatott. Az ebben rej—

lő lehetőségek ellenére egyik ország sem tért át külső orientációjú gazdaságpolitikára 1973 után, hanem emelték az árfolyamot, import védővámokat vezettek be. és általában meg—

vonták az export támogatását.

Brazília'nak a válság hatására tett első lépése a külföldről felvett kölcsönök növelése volt. Ezeket fő- leg infrastrukturális és olyan nagy tőkebefektetést igénylő beruházásokra forditotta, amelyek révén a bel- földi piac félkész— és késztermékek iránti igényét ki—

vánták fedezni. 1976—tól a beruházások jellege. to- vábbá az egyéb gazdasági intézkedések (importkor- látozós. importhelyettesités előtérbe helyezése az ex- porttal szemben) következtében a gazdasági növeke- dés lassult, a külföldi adósságok a nemzeti összter- mék százalékában 1973 és 1978 között 14-ről Zil-re emelkedtek.

Mexikó 197246! kezdődő expanziós politikája 1974- ig évi 1—4 százalékos költségvetési deficitet okozott.

ez szükségessé tette a gyors inflációval járó pénzki- bocsátást. továbbá külföldi kölcsönök felvételét. 1976- ban az exportképesség fokozására leértékelték a pe- sot, ami azonban a kőolajexport növekedésén kívül más eredményt nem hozott. 1977-re igy is sikerült a pénzügyi mérleget egyensúlyba hozni, amig az 1978- tól űiből előtérbe lépő belső fejlesztési politika 5 százalékos deficitet nem okozott. Mexikó külföldi tar- tozása a nemzeti össztermékhez viszonyitva 1973 és 1978 között lis-ról 36 százalékra nőtt. a gazdasági növekedés üteme pedia ebben az időszakban nem érte el az 1063—1973—as szintet.

Kolumbia 197446! visszafogottabb gazdaságpoliti- kát kezdeményezett, az import csökkent. Az ország

(3)

STATlSZTlKAl lRODALMl FlGYELÖ

egyik fő exportclkke, a kávé világpiaci árának emel- kedése következtében a fizetési mérleg egyenlege már 1976-ban pozitiv lett. Ezt a kedvező helyzetet azon—

ban nem használták ki megfelelően. A hetvenes évek—

ben állandáan emelkedett az árfolyam. és szűkült az exporttámogatás mértéke, aminek következtéb'en az ipari termékek exportja a felére csökkent, míg az import jelentősen emelkedett. A fizetési mérleg az 1976—1978—as években mégis kedvező maradt, külföldi kölcsönök felvételére nem került sor. az adósság is 2 százalékkal mérséklődött.

Argentína gazdaságát külső hatások alig érintet- ték, de belső expanziós gazdaságpolitikája 1976 ele—

jére mintegy 1000 százalékos inflációval járt. így az 1974 és 1976 közötti időszakban létrehozott nemzeti össztermék nem érte el a korábbit. és romlott az or—

szág hitelképessége is. Az 1976—ban hatalomra került kormány új gazdaságpolitikáia növekvő exportot ered- ményezett, elsősorban nyersanyagokból. ennek elle- nére az infláció mintegy 150 százalékos maradt 1977- ben és 1978-ban is. A gazdasági növekedés átlagos üteme az 1963—1973. években elért 4.2 százalékról 1973 és 1979 között 12 százalékra csökkent. A ha—

gyományos exporttermékek világpiaci áremelkedése le—

hetővé tette az időközben felvett kölcsönök nagyobb arányú visszafizetését, sőt a felhalmozás megkezdé- sét is. Az ország adóssága 1973-tól 1978—ig 5—ről 3 százalékra csökkent,

A harmadik csoport országai (izrael, Ju—

goszlávia) az export támogatásának hatásá- ra ipari termelésüknek körülbelül 14 száza—

lékát értékesítették külföldi piacokon 1966- ban, majd 1973-ig ez az érték lzrael eseté- ben mindössze 3 százalékkal nőtt. Jugoszlá- viában ugyanakkor az exportot egyre kisebb mértékben ösztönözték, emellett a nyersanya—

gokra kiviteli korlátozásokat rendeltek el, így ebben az időszakban az ország kivitele csu—

pán 1,3 százalékkal haladta meg az 1966.

évit.

Az 1973 utáni gazdasági változások ked—

vezőtlen hatása a következő évben a nem—

zeti össztermék százalékában lzraelnél 11, Jugoszláviánál 6 volt. Egy rövid időszak ki- vételével ezek az értékek évről évre emelkedtek, és 1978-ban már 15, illetve 10 százalé-

kot értek el.

Izrael 1974'től a deflációs pénzügyi politikát vá- lasztotta, melynek következtében mérséklődött a költ- ségvetési deficit. ugyanakkor az export és a beru- házás is visszaesett. A gazdasági növekedés üteme 1973 és 1979 között az 1963—1973—ban kimutatható 8.2 százalékról. 2.3 százalékra csökkent. 1978—ban fel—

lendülés jelei mutatkoztak, de a hadianyagok erre az évre megkétszereződő importja az ország külföldi adósságait az 1973. évi 54-ről 82 százalékra növelte a nemzeti össztermékhez viszonyitva

Jugoszlávia 1974-től szintén deflációs gazdaságpo- litikát kezdeményezett, emellett az árfolyam is emel—

kedett, vísszaszorították a kivitelt, és külföldi köl—

csönök felvételére kényszerültek. Az 1976-tól kibon- takozó gazdasági reform átmeneti fellendülést ho—

zott, mivel a kedvezőtlen kiviteli feltételek továbbra is megmaradtak. Az exportpiacok elvesztése elsősor- ban a fejlődő országokban fokozódó eladósodáshoz vezetett, az ország nemzeti össztermékéhez képest a külföldi kölcsönök nagysága 1973 és 1978 között 8- ról 18 százalékra emelkedett.

A negyedik csoport országai (India, Chile.

Uruguay) az olajválságot megelőzően belső orientációjú gazdálkodást folytattak. Mind a késztermékekre. mind pedig az alapanyagok- ra exportkorlátozások voltak érvényben, 5 en-

665

nek megfelelően 1960-tól 1973-ig a kivitel folyamatosan mérséklődött.

Közvetlenül az olajválság után a fizetési mérlegnek a nemzeti össztermékhez viszonyí- tott kedvezőtlen változása India esetében 2.

Uruguay esetében 5, Chile esetében () szá- zalékkal fejezhető ki. Indiában ez az érték 1978—ig nem változott jelentősen, Chilében 13. Uruguayban 6 százalékra nőtt.

India 1974-től defláciás gazdaságpolitikát alakított ki, ennek ellenére (: valutaárfolyam még mindig ma- gas maradt. ami az export mérséklődesével, de az import fokozódásával járt. és a gazdasagi novekedes lassulása idézte elő. Az 1974 és 1978 közötti kon—

zervatív gazdaságpolitika ugyanis nem tette lehetővé az export ösztönzését. továbbra is érvényben marad- tak az import védővámok, és a belső felhalmozások következményekent a nemzeti össztermék növekedé—

sének üteme nem sokkal volt nagyobb. mint az elő- ző évtizedben. Mindezek ellenére belső pénzügyi szabályozásokkal. valamint néhány mezőgazdasági exporttermék (például a tea) előnyös értékesítésével a külföldi eladósodást kisebb mértékben mérsékelni tudták.

Chile megváltoztatta belső orientációjú gazdaság- politikáját. Eltörölték az importkorlátozásokat, csök- kentették a vámokat és az árfolyamot. javították a költségvetés egyensúlyát, pozitiv kamatlábakat alaki- tottak ki, és felszabadították a pénzügyi piacokat.

Deflációs gazdaságpolitikájának köszönhetően az 1973-ban mutatkozó közel 500 százalékos inflációt 1978—ig 30 százalékra sikerült mérsékelni. A nemzeti össztermék növekedése 1971—1973—ban átlagosan 1.6 százalék volt. Az ország hagyományos exportcikkei (például a réz) árának nem kedvező világpiaci vál- tozása miatt 1974 és 1976 között a nemzeti össztermék évi 2.4 százalékkal esett vissza, majd az 1977—1979.

években ismét növekedést érhettek el. Ez utóbbi évek 9 százalékos növekedése és az. hogy az ország adós- sága alig volt nagyobb, mint a válságot megelőző- en. elsősorban az export fokozásának tulajdonítható.

Uruguayban a deflációs politika ellenére keletkezett infláció külföldi kölcsönök felvételéhez vezető költségvetési deficitet okozott 1974-ben Az ugyaneb—

ben az évben megkezdett külső orientációjú gazda- ságpolitika, a fokozódó kivitel révén a nemzeti össz—

termék 3,3 százalékos emelkedését biztosította az 1973—1976. és további 5.0 százalékot az 1976—1979.

évekre, a hetvenes években mutatkozó csökkenés és az ezt megelőző stagnálás után. Az új gazdaságpo—

litiko bevezetésétől kezdve az ország külső adóssága változatlan maradt.

Az olajválsággal kapcsolatban a szerző ar—

ra a következtetésre jutott. hogy a kedvezőt—

len hatású külső változások áthidalására az a gazdaságpolitika alkalmas, mely a világ- piac mechanizmusába való beilleszkedést se- gíti elő a belső gazdasági növekedés meg- teremtésével.

(Ism.: Horváth Gabriella)

BORCSEV. P.:

A NEMZETl AGRÁRlPARl SZÖVETSÉG BULGARIABAN

(Nacional'nüj agrarno—promüslennoj Szojuz v NRBA)

— Voproszü Ekonomikí. 1981. 7. sz. 123—132. p.

Bulgáriában a gazdaságirányítás legjobb formáinak kialakítása állandóan előtérben álló feladat. Ennek során a nemzeti gazdálko- dási komplexumok 1976-ban megkezdett ki-