Az iskolázottság és a gazdasági növekedés Belgiumban

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

547

lyesen fel az egészséges életkörülmé—

nyek megteremtésére.

A vizsgálat arra a kérdésre keresett választ, hogy befolyásolja-e a jövedelem a család egészségi állapotát, s kielégíti—e

az orvosi ellátás a családok szükségle—

teit. A vizsgálat egységének a családot

tekintették, azzal a megfontolással, hogy

a családnak, valamint tagjainak életszín-

vonalát a család együttes jövedelme,

pontosan az összjövedelem egy család- tagra jutó hányada határozza meg.

Az 1961—1962—ben Végzett vizsgálatok során 250 dolgozó család helyzetét ta—

nulmányozták, akik azonos helyen (a

Vörös Proletár Szerszámgépgyárban) dol—

goztak és ugyanahhoz az orvosi körzet- hez tartoztak. Az egészségre ható kör—

nyezeti tényezők zavaró hatását azáltal küszöbölték ki, hogy egységes lakáskö—

rülmények között (új, világos, fürdő—

szobás, melegvizes, liftes lakásokban) élő _ családokat választottak ki.

A vizsgálatba bevont családok az elő—

fordult betegségekről, az orvosi segitség—

ről és a gyógyító— megelőző intézmények—

ben történt kezelésekről feljegyzéseket vezettek. A feljegyzéseket a vizsgálat—

ban részt vevő tudományos munkatársak

havonta ellenőrizték. A pontatlanul ve—

zetett feljegyzéseket a mintából kiszűr—

ték, s végül is 198 család feljegyzéseit dolgozták fel, amelyhez 735 családtag tartozott.

Az anyag feldolgozása a családtagok-

nak az egy főre jutó évi jövedelem sze-

rinti csoportosítása alapján történt. Az első csoportba azokat a családokat sorol—

ták, amelyekben az egy családtagra jutó évi jövedelem 480 rubelnél kisebb, a

másodikba a 481—720, a harmadikba

pedig a 720 rubelnél nagyobb átlag—

jövedelműeket. Az I. és III. csoporthoz

a családok 27,3, a II. csoporthoz 45,4 szá—

zaléka tartozott.

A vizsgált népesség korösszetétele alig tért el a Szovjetunió népességének az 1959. évi népszámlálás alkalmával meg—

állapított összetételétől, az egyes csopor—

toké azonban annál inkább. A legkisebb átlagjövedelmű családokban volt a leg—

több (33,4) és a legnagyobb jövedelműek—

ben a legkevesebb (13,6 százalék) kis—

korú (0—14 éves) gyermek. Ugyanilyen irányú kapcsolat volt a családok átlag-

jövedelme és taglétszáma között is (az

I. csoport kétharmadát a négy és több—

tagú családok tették ki, míg a III. cso—

portnak csupán egyharmadát). Nyilván—

való, hogy ennek következtében a vizs—

gálat eredményei a keresők jövedelem—

nagysága mellett a gyermeklétszámnak,

73

illetve a családnagyságnak a befolyását

tükrözik.

A vizsgálat az egészségügyi viszonyok jellemzésére a megbetegedéseket figyelte meg, az adatokat az átlagos jövedelem

szerint csoportosítva. A megbetegedések

aránya a három csoportban körülbelül

egyforma volt. A családokat mindhárom

csoporton belül keveset, közepesen és

gyakran betegeskedőkre is felosztották,

eltérések azonban így sem adódtak. A

leggyakoribb betegségek az egyes cso—

portokban ugyanazok voltak: influenza, a légzőszervek és légutak betegségei,

szem— és bőrbetegségek, valamint az

emésztőszervek megbetegedései. A 735

családtagból 167 a Vizsgált időszakban nem volt beteg, krónikus betegségek a megvizsgált családok 40 százalékában fordultak elő.

A vizsgálat eredményeit összegezve a

szerző megállapítja, hogy a dolgozó családok egy főre jutó átlagjövedelme a Szovjetunióban nem befolyásolja a megbetegedések arányát. Rámutat azon—

ban a további speciális, komplex vizs—

gálatok szükségességére, valamint arra,

hogy a meglevő adatok birtokában is racionális javaslatokat lehet kidolgozni

az életkörülmények további javítására, s

a dolgozók anyagi lehetőségeinek helyes felhasználására.

(Ism.: A. Somlay Margit)

AZ ISKOLÁZOTTSÁG

És A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS BELGIUMBAN (Uéducation et la croissance économigue

en Belglgue.) — Cahiers Economiaues de

Bruxelles. 1964. 24. sz.—5oi—523. p.

A tanulmányt a Brüsszeli Szabadegye- tem egy munkacsoportja készítette M.

Frank vezetésével. A vizsgálat azt tűzte célul —— Belgiumban első ízben ——-, hogy

megkísérelje kideríteni a kereső népes- ség iskolázottsági színvonalának hatását a gazdasági növekedésre.

A tanulmány részletesen leírja az al—

kalmazott módszert az igénybe vett ma—

tematikai apparátussal együtt, ismer—

teti a vizsgálat főbb eredményeit és ki—

tér bizonyos vonatkozásokban az Ame—

rikai Egyesült Államokban végzett ha—

sonló vizsgálatokkal történő összehason- lításra is. Nem leplezi a tanulmány a belga statisztikai beszámoló rendszer ebben a vonatkozásban hiányos voltából

származó nehézségeket és bizonytalan—

ságokat, nem hallgatja el továbbá azt

sem, hogy a közgazdászok egy része két—

ségbe vonja az ilyen célú vizsgálatok létjogosultságát.

548

A munka a társadalmi termék 80 szá-

zalékát produkáló gazdasági ágak meg- figyelése alapján azt a következtetést tartja levonhatónak, hogy az 1960—1970.

évek között kereken évi 4 százalékosra

becsült gazdasági növekedés 18 százalék-

ban az oktatás fejlődésének hatására a munka területén bekövetkező minőség—- javulásnak tulajdonítható. E szám jelen—

tőségét, gazdasági súlyát az mutatja, hogy ugyanakkor a beruházott tőke gya—

rapodásából a gazdasági növekedés 33 százaléka lesz származtatható. Eszerint

a közoktatás célját szolgáló kiadások egyáltalán nem vesznek el az ország számára, hanem maguk is jelentős mér- tékben hozzájárulnak a gazdasági fej—

lődéshez. ,

Ezen az alapvető megállapításon kívül foglalkozik a tanulmány a férfi népesség

iskolázottsági fokának múltbeli és előre- becsülhető alakulásával 1950—től 1970-ig,

továbbá e színvonalnak a szakmai jöve—

delmekre gyakorolt hatásával. Eszerint a megjelölt 20 év folyamán a kereső fér-

fiak iskolázottsági fokának jelentős mó- dosulása várható; ugyanis az elemi (álta—

lános) iskolai végzettségűek számának kb.

egyharmaddal való csökkenésére, míg

az egyetemi végzettségűekének kereken megkétszereződésére lehet számítani. A munkacsoport becslése szerint 1960—ban

az egyetemi végzettségű dolgozók átlagos

keresete négyszerese volt az elemi isko- lai végzettségűekének.

Az életkornak az iskolázottsággal és a

keresettel való összefüggését is röviden

érinti a dolgozat. Ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy Belgiumban a fiata—

lok általában iskolázottabbak, mint az

idősebbek; azonos iskolázottsági fok mellett pedig az idősebbek keresete meg-

haladja a fiatalokét.

A tanulmány néhány idősoros táblá—

val és egy grafikonnal szemlélteti egyes

megállapításait.

(Ism.: Juhász László)

MINAMI, R.:

A GAZDASÁGI És DEMOGRÁFIAI FEJLÓDÉS

MODELLJE

(A model of economic and demographic de- velopment.) — Hitotsubasht Journal of Eco—

nomics. 1964. No 1—2. 51—61. p.

Egyes gazdasági növekedési modellek-

ben a népesség növekedése a gazdasági

növekedés egyik fő meghatározója. Pél—

dául a Harrod—féle G". a természetes növekedési ütem, a népesség növekedési üteméből és a műszaki _íejlődésből tevő- dik össze. Ezek a modellek általában

STATISZTIKAI IRODALIKII FIGYELÓ

exogén tényezőként kezelik a népesség növekedését. Ennek az az oka, hogy a népességnövekedés összefüggése a gaz-

dasági fejlődéssel bonyolult. A szerző

itt megkiséreli a népesség növekedését endogén (vagyis rendszerben szereplö változók által meghatározott) változó-

ként beépíteni a gazdaságilag gyengén

fejlett országokra vonatkozó modellbe.

A modellban a következő jelöléseket használja:

az össztermelés (nemzeti

jövedelem),

a népesség,

a munkaerő, a tőkeállomány,

a termelés elaszticitása

a tőkeállomány változá-

saival szemben (Oeael)

— a technikai színvonalat

kifejező együttható,

a fogyasztás, a megtakarítás, a megtakarítási hajlandóság,

a munkaerő részaránya a népességben,

k —-—- a munka technikai fel—

szereltsége (k :K/L), l— a munka termelékeny—

sége,

m — az egy főre eső jövede- lem,

ml — az az egy főre eső jö-

vedelemszint, amelyen a népesség nem nő,

%, —-—- az az egy főre eső jö-

vedelemszint, amelyen a megtakarítás zérus (fel- tételezi, hogy az— egy főre eső jövedelem nö—

vekedésével párhuzamo-

san a népesség növeke-

dési üteme és a megta—

karítás nő),

G(P) — a népesség növekedési

phb'voeat/JO%B

I I I

határ-

a

I

üteme,

G(L) — a munkaerő növekedési

üteme,

B -- a népesség növekedési ütemének felső határa,

amelyet biológiai és tár-

sadalmi tényezők hatá-

roznak meg,

0 (K) — a tőkefelhalmozás üteme, G(k) —- a munka technikai fel-

szereltségének növeke-

, dési üteme.

A modell termelési függvénye:

* o .- A L"'a Ka 11;