Phillips, A.: Az ipari kapacitás mérése és a kapacitáskihasználás a kevésbé fejlett országokban

(1)

1 286 STATlSZTiKAl iRODALMl FlGYELO

illetve ezek különböző kombinációike'nt —-

tartja nyilván. _

Ágazati csoportosításban a Német Demok- ratikus Köztársaság ipara 10 iparcsoportra és 71 iparágra tagolódik. Az íparágakba 1969-ig kizárólag jogilag önálló iparvállala- tokat soroltak, főtevékenységük alapján. Az ágazati csoportosítás valamennyi megfigyelt mutatóra kiterjed. de a vállalat termelése, létszáma, állóeszközeínek értéke stb. teljes egészében a főtevékenységnek megfelelő iparágban jelentkezik.

A termelési struktúra hívebb jellemzésére az ún. ,.technikai egységeken" alapuló cso—

portosítást használják, mely —- függetlenül a gyártó vállalattól — az egynemű termékeket, termékcsoportokat és főcsoportokat fogja össze. Ez a csoportosítás azonban lényegé—

ben a termelési, illetve anyagellátási muta- tószámokra korlátozódik.

A termelés területi tagolását a szerző nem tartja kielégítő pontosságúnak. mert végső soron ez a csoportosítás is a jogi egy- ségekre épül.

A hosszú idősorok összehasonlíthatóságát módszertani és strukturális változások zavar—

ják. A módszertani változások főleg a mu—

tatók tartalmának pontosabbá tétele és ér- tékelési változások miatt következnek be (leginkább a pénzügyi és állóeszköz-gazdál—

kodási mutatóknál). Az'iparstatisztikai gya- korlatban ennél sokkal erősebben jelentke—

zik a strukturális változások összehassonlítha- tóságot zavaró hatása.

A Német Demokratikus Köztársaságban néhány éve — addig jogilag önálló vállala—

tok egyesítésével -— nagyszámú ipari kombi- nátot alakítottak ki. Ezek esetében már nem érvényesítik az iparstatisztikai megfigyelé—

s'i egység meghatározásánál a jogi önállóság követelményét. Az ipari bruttó termelés és az árutermelés mutatójába a kombinát más üzeme részére végzett teljesítményeket is be—

számítják. A tervteljesítés méréséhez ugyan- akkor a kombináton belüli forgalmat figyel—

men kívül hagyva is megállapítják az áru- termelés mutatószámát.

A kombinátok belső integrálódása folytán azonban egyre nehezebbé válik a régi struk- túra szerinti adatok továbbvezetése. A szerző véleménye szerint a termékrendszerű elszá- molások általánossá tétele jelenthetné a problémák megoldását.

Az összehasonlíthatóság biztosításának másik módszere: a visszatekintő adatok jelenlegi struktúra (vagy módszertan) szerinti átdolgozása. A kombinátokkal kapcsolatban is alkalmazzák ezt a megoldást: hatékony- ságuk vizsgálatához a jelenlegi struktúra szerint tartják nyilván a 'kombinátba össze—

vont vállalatok átszervezés előtti fontosabb adatait is. Ennél a megoldásnál viszont a szervezet bármely változása (üzemek kiválá-

sa vagy beolvadása) a teljes idősor átdol—

gozását teszi szükségessé. Nagy munkaigé—

nye miatt ez az eljárás csak az elektronikus adattároiás feltételei között lenne általános érvénnyel alkalmazható.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

PHILLIPS. A.:

AZ lPARl KAPACITÁS MÉRÉSE ÉS A KAPAClTASKiHASZNÁLAS A KEVESBE FEJLETT ORSZÁGOKBAN

(Measuring industrial capacity and capacity Utilita- tion in less developed countries.) — Industrializa—

tion and Produktívity Bulletin. 1970. 15 sz. 16—21. p.

A cikk azokat a módszereket tárgyalja.- amelyek a kihasználatlan ipari kapacitás mérésére szolgálnak. Hangsúlyozza. hagy a' fejlődő országok szempontjából (bármely megközelítés középpontjában ezen országok iparosítási politikájának szükségletei állnak és a rendelkezésre álló kapacitás kihaszná;

lásának vizsgálata.

Vállalati szinten a kapacitás többféle mó- don állapítható meg. Meghatározzák pél;

dául mint a termelési ütemet gyakran a rö—

vid távú, és hosszú távú átlagos költségek tanaens pontján, esetleg az átlagos költsé- gek legmagasabb (marginális) pontjánál.

A kapacitás statisztikai mérését általában nem vállalati szinten. hanem nagy iparoso- portok szintjén mérik. Az utóbbi időben nagy figyelmet fordítanak a kapacitás mérésére az egész gazdaságra vonatkozóan. Ez történhet a Bruttó Hazai Termék (GDP) potenciálja alapján, amely a piac által értékelt mércé- nek fogható fel a gazdaság termelési görbé—

jének egy pontján.

Több régebbi és újabb tanulmány foglal—

kozott a kapacitás mérésével, de végül nem adtak megfelelő definíciót a kapacitás meg- határozására. A további cél egy olyan mé- rési módszert találni, amelyet az árak válto—

zása és -— az állátőkén kívül —— a termelés egyéb tényezői nem befolyásolnak.

A kapacitás mérésének három általános alkalmazási területét említi a cikk, amelyek többé—kevésbé meghatározzák a definíciók helyességét.

Az egyik a források elhelyezésének haté—

konyságával kapcsolatos. A kapacitást ebben az összefüggésben hasznos úgy vizsgál—

ni, hogy a források bizonyos átcsoportosítá- sa mellett javul—e a hatékonyság (a gazda- sági jólét). A kihasználatlan források mér- tékét vagy a beruházásokra való ösztön—

zést ebben az esetben nem veszik figyelem- be. A másik a beruházások ösztönzésének irányában hat a következőképpen.

A kapacitás megszab egy bizonyos terme- lési ütemet, amennyiben ezt túlhaladják. ez

(2)

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ 1 287

jelzi a pótlólagos beruházások szükségessé—

gét, termelő üzemekben és gépekben egy- aránt.

A kapacitásmérés kapcsolatos lehet a for- rások teljes felhasználásával anélkül, hogy megállapítaná azt a pontot. ahol pótlólagos kiegészitő forrásokat kell Igénybe venni a tő- kejavak termelése céljából.

A cikk főleg a kevésbé fejlett országok ka- pacitásmérésének módszereivel és céljaival foglalkozik. Ennek kapcsán bemutat egy táb—

lázatot, amelyben a tőkefelhasználás áró-' nyát viszonyítja a feldolgozó ipar termelésé—

hez az Egyesült Államokban és Görögország—

ban. Az összehasonlításból látható, hogy a tőkefelhasználás aránya a feldolgozó ipar e- gészében is és az ipari ágazatok többs-égé—

ben magasabb az iparilag kevésbé fejlett ' Sörögországban, mint az Egyesült Államok-

on.

A kapacitáskihasználás vizsgálatánál az összehasonlítás még feltünőbben szemlélteti hogy a kevésbé fejlett országok üzemelnek és gépeinek kihasználási intenzitása viszonylag alacsony.

Ebből az következne, hogy nagyobb terme- lést (ennélfogva jövedelmet) is el lehetne ér- ni kevés beruházással vagy éppen beruhá-

zás nélkül. Ezzel szemben paradoxonnak hat, hogy ezekben az országokban a tőketerme—

lés üteme nem nulla. Az ellentét magyaráza- tára a cikk részletesen kitér. és többek kö- zött megemlíti, hogy vajon ezek a meglevő kapacitások szükségesek-e az igények kielé- gítésére.

'A továbbiakban a cikk 'kapacitásmérési módszereket ismertet és hangsúlyozza ezek fontosságát a kevésbé fejlett országok szá—

mára. Akapacitáskihasználás mérésével kap—

csolatban öt módszert mutat be a kapacitás- kihasználás mértékének megállapítására.

többek között a Wharton iskola módszerét és a Klein-Preston-féle módszert.

A cikk végül megállapítja. hogy a kevésbé fejlett országok számára másként merül fel az információ a rendelkezésre álló kapaci—

tásról és annak kihasználásáról, mint a fejlett gazdasággal rendelkező országokban.

Ezért értelmetlen volna. hogy a kapacitása—

datok gyűjtésében és a módszerek kialakítá- sában versenyezzenek egymással a fejlett és a kevéssé fejlett országokban. mivel az utób- biakban az információk gyűjtésének saját specifikus problémáikra kell irányulnia.

(Ism.: Nagy Dezsőné)

TÁ RSADALOMSTATISZTI KA

THONSTAD. T.:

OKTATÁS ES MUNKAERÖ

(Education and manpower. Theoretical models and empirical applications.) Edinburgh —- London.

1969. Oliver and Boyd. 162 p.

Az elmúlt években egyszerre sok ország- ban felmerült az az igény, hogy a társadal—

mi folyamatokat is hasonló matematikai .mo- dellek'kel írják le. mint a gazdasági folyo—

matokat. Ezek a törekvések a ,,demográfiai és társadalmi statisztikai rendszer" gyűjtő- néven vonultak be a köztudatba. Az input- output táblák analógiájára matrixokkal kí—

vánják bemutatni a különböző népességka- tegóriák mozgását iskolatípusok, foglalkozá—

sok. gazdasági aktivitás és inaktivitás. lakó- helyek stb. között. Az ilyen táblák összeállí—

tásához. az ,,átmeneti" együtthatók kiszámí- tásához szükséges statisztikai adatbázis a- zonban egyelőre majdnem mindenütt hiány- zik. Viszonylag legegyszerűbbnek látszik a vizsgált társadalmi folyamatok közül az ok- totásra vonatkozó megfelelő adatok meg—

szerzése vagy megbecslése. Ezért az első konkrét számszerűsítési kisérletek. Moser és Stone munkája Angliában, valamint a jelen könyv Norvégiában elsősorban az oktatási folyamat modelljeit próbálták kidolgozni.

Thonstad három különböző oktatási—mun—

kaerő modellt fogalmaz meg először mate—

matikai alakban, majd próbál számszerűsí- teni.

Az első egy Markov lánc típusú modell, amely több oktatási tipust tartalmaz és az azok közötti tanulóáramlást írja le. Kétféle átmenet-matrix szerepel benne, az elsőben az egyik oktatási formából a másikba való átlépés valószínűségét kifejező együtthatók, a másodikban az iskolarendszerből való ki—

lépés valószínűségének együtthatói. Az egy—

szerüség kedvéért figyelmen kívül hagyva a hatosztályos általános iskolát, 13 iskolatí—

pusnak összesen 54 osztályát, évfolyamát különböztette meg. Ehhez adódik még az a leh "ség, hogy a tanuló egy-két évet ki- ha alamelyik oktatási forma befejezése után és utána folytatja a tanulást a ma—

gasabb iskolában. Az átmenet—együtthatók kifejezik. hogy az adott osztályba járó ta—

nuló a következő évben milyen valószínűség—

gel fog különböző másik osztályokba járni (természetesen lehetséges az osztályismétlés is).A második fajta átmenet—együtthatók pe- dig azt adják meg, hogy az adott osztályos tanulók milyen valószínűséggel lépnek ki (megfelelő legmagasabb iskolai végzettség—

gel) az oktatásból.

A kérdéses együtthatókat úgy számították ki. hogy megfigyelték az 1961/62. tanév ta- nulóinak elhelyezkedését az iskolarendszer-