Walvoort, G.Y.H.: Az Európai Gazdasági Közösség országainak mezőgazdasági jövedelmei 1950–1960 között

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

433

Szerzők tisztában vannak az alkalma—

zott módszer nehézségeivel. Egyik hát—

rány, hogy az ily módon számított indexek nem tesznek eleget a tényezőpróbának, azaz a logaritmikus árindex és az analóg módon számított logaritmikus volumen—

index szorzata nem adja ki az érték—

indexet. Szerzők képletszerűen levezetik, mi okozza a két index szorzatának az

eltérését, s ezt a különbséget az infor—

mációelmélet terminológiaJanak meg—

felelően .,információs differencia kom—

ponensnek" nevezik.

A 6 ország összehasonlításat páronkén—

ti összehasonlitások elemeire építik fel, mindig a két éppen összehasonlított or—

szág adatait alkalmazva súlyként. Mint általában változó súlyú indexek esetén, az eredmények itt sem tesznek eleget a körpróbának, azaz a páronkénti összeha—

sonlítások eredményei nincsenek össz—

hangban egymással. Szerzők itt is képlet-

szerűen levezetik, hogy mi okozza ezt

az ellentmondást, s mitől függ a körpróba nem érvényesülésének mértéke. Azt a következtetést vonják le, hogy az esetek többségében ez a különbség nem okoz jelentős nehézséget az elemzésnél. Be—

mutatják azt is, hogy miként lehet egy—

mással összhangban levő (körpróbának

eleget tevő) indexeket szerkeszteni, opti—

mális 'kritériumként a legkisebb négyze- tek módszerét tekintve.

A tanulmány további részében az ár—

és volumenindex szóródását, a közöttük levő korrelációt elemzik a szerzők. Végül bemutatják, hogy a logaritmikus indexek milyen mértékben térnek el a hagyo—

mányos formulák (Laspeyres, Paasche,

Fisher) alapján számított. indexektől. Az

elméleti megállapításokat gazdag szám—

anyag illusztrálja.

(Ism.: Drechsler László)

WALVOORT, G. Y. H.:

Az EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG ORSZÁGAINAK MEZÓGAZDASÁG!

JÖVEDELMEI 1950—1960 KÖZÖTT

(De landbouw als dee! van de volkshuishoud—

ing.) —- Statistische Informationen. 1965. 2. sz, 47—74. p.

A tanulmány az Európai Gazdasági

Közösség tagországainak Statisztikai Hi—

vatalai által az Agrarstatistik 1964. évi 3. számában közzétett mezőgazdasági be—

számolókból leszűrhető tendenciákat vizs—

gálja.

7 Statisztikai Szem-le

A mezőgazdaság hozzájárulása a hazai bruttó kibocsátáshoz 1950—1962 között a Közösség minden országában hanyat—

lott. Mivel azonban a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma is csökkent, a

mezőgazdasági munkások egy főre jutó

jövedelme lépést tartott a többi munkás egy főre eső jövedelmével. Egyedül Bel—

giumban volt tapasztalható némi relatív javulás e téren.

Belgiumtól eltekintve minden ország—

ban nagyobb arányú volt az alapanya—

gok és a szolgáltatások fogyasztása, mint a bruttó kibocsátás. Bar a mezőgazda—

sági terméxketk ára nagyobb arányban nőtt, mint a költségek, a bruttó termelési ér—

ték nem emelkedett a bruttó kibocsátás—

nak megfelelően.

Olaszországban a mezőgazdaság első—

sorban a növénytermelésre koncentráló—

dott, míg más országokban inkább az ál- lattenyésztés került előtérbe, s bár volt némi relatív javulás a növényi termékek árában, jelentősen nem változott a nö—

vényi és állati termékek árának viszonya.

A növényi termékek árai erősebb hul—

lámzásoknak vannak kitéve, mint az ál—

lati termékeké. Bőséges termés általában az árak relatív csökkenését eredményezi.

Ez a hatás szamos állati termék terme-

lésénél is mutatkozik, például a marha—

hús—, a sertéshús— és a tojásiterimelésnél.

bár itt az egyik tétel termelésének emel—

kedése gyakran maga után vonja a má—

sik termék termelésének csökkenését.

Az állati termékek növekvő termelésé—

vel velejár a takarmányfogyasztás emel—

kedése. Hollandiában és Belgiumban az utóbbi években a takarmányfogyasztás több mint, felét tette ki a mezőgazdaság alapanyag-fogyasztásánark.

Az alapanyagok és szolgáltatások ára országonként különböző. A takarmány—

árak Franciaországban és Belgiumban gyengén emelkedő, a többi országban kb.

azonos szintet mutatnak. A műtrágya és

a növényvédőszerek ára Franciaország—

ban és Hollandiában némileg emelkedett, míg Olaszországban és Belgiumban csök—

kent. Az üzemanyagárak szintén csök—

kentek Olaszországban, viszont Francia—

országban és Hollandiában emelkedtek.

A többi alapanyag és szolgáltatás árá—

nak emelkedése a Német Szövetségi Köz-

társaságban és Belgiumban csaknem ki—

zárólag á'rinltézkedésnek— tulajdonítható.

A többi országban elsősorban a meny—

nyiség változása volt a döntő tényező.

Az adatok szerint a tagországok közül

Belgium és méginkább Hollandia mező—

"434 STATISZTIKAI IRODALMI maestro

gazdasága kapta a legnagyobb közvetlen támogatást. Sajnos a mezőgazdaság köZ—

vetett támogatásának mértéke nem fe—

jezhető ki adatokkal.

, A fizetett munkaerők bérének szinvo—

nala nagyobb mértékben emelkedett, mint a teljes mezőgazdasági jövedelem.

A tanulmány szerint a termelés foko—

zására elsősorban Hollandiában, Olasz—

országban és a Német Szövetségi Köz—

társaságban vannak meg a lehetőségek Végül szerző megállapítja, hogy az alap—v—

anyagok és szolgáltatások és a mezőgaz-

dasági termékek közötti árviszonyok az.

EGK országokban 1950 és 1962 között.

kedvező irányban fejlődtek és megte—

remtették a termelés optimális Szintre

való emelésének lehetőségét.

(Ism.: Szücs Béláné)

FOGLALKOZTATOTTSÁ G

MOULY, J.:

MUNKAERÖFORRÁSOK TERVEZÉSE MINT A GAZDASÁGI FEJLÓDÉS

TERVEZÉSÉNEK RÉSZE

(Human resources planning as a part of economic development planning.) —— Interna—

tional Labour Review. 92. köt. 1965. 3. sz. 184—

207. p.

A cikk a munkaerő—tervezés fontossá—

gával foglalkozik, elsősorban a fejlődő országok vonatkozásában. Az elmúlt 10——

15 évben a fejlődő országok többsége alkalmazni kezdte a gazdaságfejlesztő

terveket. A szakirodalom azonban nem foglalkozik megfelelően a munkaerő—szük—

séglet tervezésének kérdéseivel és ennek következtében gyakran nincs meg a ter-

Vezésben sem a kellő összefüggés a cél-

kitűzések és a munkaerő—problémák kö—

zött. E hiányosságok oka a fejlődő or—

szágokban a munkaerőbőségből és a tő—

kehiányból ered. Szerző szerint a mun- kaerő-tényezőt azonban mint termelési té—

nyezőt már a megindulastól kezdve fi- gyelembe kell venni a tervezésnél, mi—

vel 1. a munkaerőbőséget a fejlesztés

szolgálatába kell állítani; 2. a munkások—

nak a szükséges képzettséggel és szám-

ban akkor kell rendelkezésre állniok,

amikor és ahol szolgálataikra szükség

van; 3. szükséges, hogy a terv források—

kal rendelkezzék a szakképzés céljaira;

4. az a fejlesztési terv, amely a munka—

erő-tényezőt nem veszi figyelembe, felde—

rítetlenül hagyja a gazdasági növekedés

egy fontos tényezőjét. Szükséges tehát, hogy az általános gazdasági tervezésben megfelelő súlyt kapjon az ,,e-mberi"

(munkaerő) tényező, mégpedig nemcsak

a fogyasztás szempontjából nézve, hanem mint termelési tényező.

Továbbiakban szerző a tervezés folya—

matának hat szakaszát ismerteti általá—

nosságban és ezek mindegyikében meg—

jelöli a munkaerő—tervezéssel kapcsolatos

konkrét feladatokat. E hat szakasz és az

e szakaszokhoz kapcsolódó tevékenység a munkaerő—tervezésben a következő.

1. Az alapvető adatok összeállítása. A.

tervezéshez kétféle adatra van szükség;

egyrészt a jelenlegi helyzetre vonatkozó

adatokra, másrészt olyanokra, amelyek, lehetővé teszik a tervirányzatok elérése—- kkor hozandó intézkedések tervezését. Te—

hát ebben a szakaszban a munkaerő—ter—v

vezéshez szükség van olyan mutatók hosszútávú tervezéséhez, mint például a népesség és a gazdaságilag aktív népes—

ség' száma, a foglalkoztatottság és mun—- kanélküliség Várható alakulása, az okta- tás színvonala, a gazdaságilag aktív né—

pesség és a családegységek jövedelme.

A jelenlegi helyzet bemutatása és a jö- vőbeni színvonal megtervezés e nagymeny- nyiségű statisztikai adat gyűjtését é—S'_'fel-

dolg—ozását teszi szükségessé. Jelentős sze-

rephez juthatnak ebben .a vonatkozásban.

a statisztikai mintavételek.

II. Az előzetes általános jellegű célki—

tűzések kijelölése. A tervezésnek ebben a szakaszában a terv általános célkitű—

zéseit statisztikai fogalmakban kell ki—

fejezni és meg kell határozni a célkitű-

zések eléréséhez szükséges időtartamok valamint az általános célkitűzéseket ösz—

szefoglalő mutatókra kell bontani. Pél—

dául mig az általános célkitűzés a nem-

zeti jövedelem bizonyos fokú emelése volt, ebben a szakaszban állapítandók meg azok a mutatók, amelyeknek telje- sítése által (szükséges megtakarítások,

beruházások, import, foglalkoztatottság, az import kiegyenlítéséhez igényelt ex—

port vagy külső segítség) a tervezett nö—

vekedés elérhető. Ezt az összefüggést ál—

talában modellben fejezik ki. A munka—

erő—tervezésre ebben a szakaszban hár—

mas feladat vár: 1. a beruházási előirány—

zatok fogyasztásra gyakorolt befolyásá—

nak megbecsülése; 2. annak kiszámítása, hogy a tervezett növekedés milyen fog—

lalkoztatottsági előirányzatot foglal ma—

gában; 3. a szakképzett munkaerő—szük—

séglet kezdeti, megközelítő becslésének elkészítése. E becslésekhez többféle arány,