Cloin Clark: The Economics of 1960

fát—§. szánt7 V," ; * lá

azután arra a megállapításra jut a— mű, hogy ha a születés és halálozás az 1935-ös arányú marad, a 42 milliós francia népes- ségből 1965—ben 382, 1985—ben 342 millió lesz, ha pedig az mao—1935. évek arányában fogy a születések száma, _— miközben a halálo—

zúsé az 1925—1935. évek .Szerint nö, _ 1965-

ben 87 és 1985—ben 29.63 milliós lakossággal

fog az állam rendelkezni. Az elnéptelenedés

okai a kultúra, amely magasabb életnivó biz—

tosítására, jólétre, önzésre, a javak halmo- zására ösztökél s ezzel megállítja vagy erő—

sen kmlátozza a szaporodást, továbbá a há-

borútól való félelem, a tuberkulózis, az al- koholizmus, a nemi betegségek és elvetélé—

sek.

Ezután hangsúlyozza a kis könyv, hogy a szaporodást elősegítő tényezők gazdaságiak vagy erkölcsiek lehetnek. Azok, akik anyagi

jólétüket féltik a nagyobb népességtől, nem

veszik figyelembe azt, hogy nemcsak a túl- népesedés csökkentl egy ország jólétét, ha- nem a túlkevés lakosság is ugyanilyen ered- ményre vezet. Franclaország legjobb nép- száma A. Sa—uvy szerint 50—75 millió volna

s ez biztosítaná számára a'föld teljes ki—

használását, a technikai haladást, a munka

és közteher arányos és ideálfs megoszlását.

Csak ilyen népesség mellett lehetne befelé egészséges, kifelé erős és ellenállóképes. A másik szempont erkölcsi. Az ösztöneit és a természet törvényeit vakon követő népcso-

port a szaporodás által a maga könnyebb

boldogulását véli elérni. A természetes élet,

a veszély és kockazat vállalása erősen csök-

, ken a civilizált népességnél, amely elérkezik

az élet önmagában való értékeléséhez,

széppé és könnyűvé igyekszik azt varázsolni ... a XIX. században pénzzel, az ókorban élvezetekkel. A fejlődés magasabb fokára az

egyén és a nép akkor jut, amikor benne az

önszeretet helyébe a közösség szeretete, a nemzeti célok elérését szolgáló, irányított

szeretet lép. Már nem az élet kiélvezése't,

hanem fajtája fennmaradását és a jövő nem'- zedék számára egy magasabbrendű lét elő-

feltételeinek megteremtését munkálja. Túl-

jut önmagán és áldozatvállalásával erkölcsi sikra helyezkedik.

Az államnak az a feladata, hogy polgárai—

ban klfejlessze ezt a belső attitűdöt, meg-

nyissa számukra a gazdasági fejlődés lehe- tőségeit és beléjük ültesse az élnlakarást.

; Milyen eszközökhöz kell fordulnia célja el—

érésében, milyen lehetőségeket nyujt és mi- lyen kockázattal jár a szaporodás fokozá- sára való törekvés Franciaországban? Ezek

a kérdések, megoldásuknak felvázolt módja, a hármas sejt: háromgyermekes család kö- vetelése, aminek sokszor megindokolt hiá- nyát a még több gyermekes családoknak kell

po'tolniok, a nagy család nagyobb jövedelmé- nek. maradandó biztosítása, az anya- és gyermekvédelem intézményes védelme s a

Szovjet-Unió népesedéspolltikai irányelvei- nek ismertetése teszik érdekessé és tanulasi-'—

, 194?

gossá ezt a statisztikai adatokkal gazdagon ellátott, világos, jól tagozott és gördülékeny stilusban írt könyvet.

Szigethy Jolán dr.

Colin Clark: The Economics of 1960.

London 1942. 1181. " p

A könyv cime feltünést keltő és alkalmas arra, hogy a laikus közönségre különös von zóerőt gyakoroljon, a szakembert azonban meghökkenti. A szerző ezért a bevezetésben a cimet elfogadhatóvá akarja tenni, E cél—

ból hangsúlyozza, hogy a kön v nem jóslat-

nak készült, hanem csak ki jti, hogy mi—

lyen gazdasági helyzet várható racionális kö-

vetkeztetés alapján 1960-ban, ha, bizonyos,

a könyvben tárgyalt feltételek teljesülnek. A szerző felfogása szerint ugyanis az ilyen hosszú időre szóló prognózisok jogosultságá-

val kezemben felhozott— kifogások, amelyek

egyrészt a gazdasági változások hirtelensée gére és erősségére, másrészt a társadalmi és politikai mozzanatok zavaró befolyására hivatkoznak, nem helytállók, hanem csak ::

konjunktúraválutozással kapcsolatban indo—

koltak. Bizonyitékul a könyv egy diagramm- jára hivatkozik, amely számos országra nézve a fejenkénti reáljövedelem több évti- zeden át való változásait tünteti fel. E diagramm tényleg elég szabályos és siínn görbéket mutat. De ez az egy ábra termé—

szetesen nem elegendő a szerző merész állí- tásainak igazolására; a legtöbb gazdaságsta—

tiszti'kai idősor nem ilyen szabályos jellegű.

Az olvasó ezek után azzal a reménnyel fog hozzá a könyv tanulmányozásához, hogy

a bevezetés során felmerült aggályait :.

szerző a részletes tárgyalás során fogja el—

oszlatni. Sajnos, ez a remény nem teljesül, Nézzük elsösorban a könyv közgazdasági érvelését. A szerző elöször a vilag külön- böző országaiban a dolgozók számának jövö alakulását igyekszik megállapítani. Azután a nem—agrár jellegü termelés produktivitál sát tárgyalja a reáljövedelemmel való ösz—

szefiiggésében. Majd részletesebben vizsgálja a mezőgazdasági termékek keresletének és kínálatának jövő alakulását a korreláció—

számítás segitségével. Ezen az alapon több egyenletet vezet le a vizsgált gazdasági moz- zanatok között. Ezekből azt a következtetést vonja le, hogy 1960—ban az agrártermékek kereslete és kínálata az egész világra vo—

natkozóan egyensúlyba kerül, amennyiben

ezeknek a termékeknek az összes egyéb ja-

vakban kifejezett reál—ára az 1925—34. évi ilyen átlagos teálúrakhoz képest 90%—kal

magasabb. A továbbiakban az így meghatá

rozott gazdasági egyensúly bekövetkezésé—

nek feltételeit és következményeit tárgyalja

részletesen. _

A könyv közgazdasági érveléunek részle—

tesebb blrálatába nem bocsátkozunk, csak

3 M 4. szám 132 194? '

annyit jegyzünk meg, hogy :: szerző által le—

vezetett egyenletek ugyan logikailag egymás—

sal összefér-nek, azonban a valóságnak olyan drasztikus és jogosulatlan leegyszerűsíiesót

képviselik, hogy az azokból levont következ—

tetéseknek alig van reális jelentősége. Kii- lönösen nem gunntltativ értelemben és meg kevésbbé az 1960. évre vonatkozó érvényes- séggel. Csok megemlítjük, hogy a ninnknnél-W küliség és a nionopoltényezők szerepét a szerző, mint másodrendü fontosságot, rész—

letesebben nem vizsgálja,

A szerző mennyiségi jf—llegű következteté—

sei __ a közgazdasági erveles llihflitúl füg—

getlenül -— Statisztikai lllt'ltlí erinnl szem—

pontból is erősen kifogásolhatók. A szerző az oekonometría elvei szei-int igyekszik el—

járni, azaz bizonyos feltételezett gazdasági összefüggéseket regresszió-egyenietek alak—

jában számszerűleg konkretizál. A regr$z—

sziú—egyenletek módszerét azonban hiányo—

mm alkalmazza, Szemléltetesiil megemlítjük az egyik ulopegyenletét, amely az agrárter- melés egy mezőgazdasági munkásrn eső lui—*

nyada és a területegységen átlagosan fog- lalkoztatott munkások száma között állapít meg összefüggést a világ összes országaira nézve. E sztochasztikus összefüggés szóró- (iúsn igen nagy, ami nem csodálatos, miután e két mozzanat között szoros összefüggés:

nem állhat fenn, hanem még egyéb változó—

kat is figyelembe kell venni. A szerző ehe- lyett azonban csak megemlíti, hogy az ng- i-ár-termelékenységnek trendje is van, ame- lyet azután el négy legfejlettebb mezőgazda—

sági ország adataiból állapít meg s ezt az egesz vilagtol-melegre általánosítja az 1960.

(evlértókek illegállapítz'wúnúl. Az eljárás (ln—

kényessége szembetűnő.

Ezen regresszió—egyenlet együtthatói, én—

úgy mint a többi egyonletekéi, az 1060. évi nalatok megállapítász'innl lényeges szerepet játszanak. Ezért csak akkor volnanak fel- lmsznúllnitók ilyen célra, ha ezen együtt- hatók valószínü hibái megállapítást nyer—

wk. Ha ugyanis a hiba olyan nagyságrendű, mint meg az együttható, akkor az utóbbi értéke statisztikailag határozatlan. (film-i:

ezt a problémát meg sem említi; a hibák meghat-('irozásával nem foglalkozik, Holott ziw legranunok szóródásni után ítélve az egyen—

let-rendszer több egyiiltlintójának az értéke bizonytalan s így szl'iniszerü következterének lovonász'i 'n nem nlkdlnms. Itt figyelembe kell vennünk, hogy a szerző igen hosszú időre szóló exirnpolíxcíókzit alkalmaz, amikor V:;—

lr'uszínűség—elméloti okokból kifolyólag a szó- banforgó együtthatók értékeinek különösen pontosaknak, azaz a hibáknak kicsinyeknek kell lenniük, Az eddigi oekonometriai vizs—

gálatok során csak kevés olyan összefüggés ismeretes, amely az ilyen extrapolációhoz sz'íikséges nagymértékű precizióval lett volna

meghatározható, Nehézsógeket okoz az a kö—

rülmény is, hogy a Clark által felhasznált llÖ'lE0k_ a világ összes országaira vonatkoz—

nak, tehát rendkívül heterogének, ami n regresszió-együtthatók pontos meghatározá- sát különösen megnehezíti.

A fentiek szerint a könyv ouantítatív megállapításai nagyrészt nem minősíthetők reális jelentőségüeknek. A munka gualitativ következtetései azonban sok tekintetben fi—

gyelemreméltóak. Nevezetesen a szerző he- helyesen mutat rá az ázsiai országok, külö.

nösen Kína, India és Japán indusztrializá- lódásánnk világgazdasági jelentőségére, En- nek megvalósulása, továbbá az agrár termé- kek reálárának megjósolt 9070—es emelke—

dése azonban aligha fog bekövetkezni olyan

rövid idő alatt, mint azt a szerző feltételezi. A

könyv a második világháború közepén ké—

szült és így a háború kimenetelével kapcso—

latos bizonytalanság is hátrányosan befolyá—

solja a szerző világgazdasági prognozisát.

Összefoglalóan meg kell állapítanunk, hogy a könyv színvonala messze elmarad a szerző korábbi munkái mögött, amelyekben a 16- író statisztika módszereinek alkalmazására korlátozva magát nemzetközileg is elismert sikerű kutatásokat végzett.

!I'heigs Ede dr.

Abercrombie Patrick: Greater Lon- don Plan 1944.

London, l945. X _;- 221 l. "Page! % 34 túllép (váz;- lai) —-— farm (wáuisses) el és 89 ténykfp ;!hw togmpbies.

Nagy—London városfejlesztési és rendezési tervének hatalmas arányai bontakoznak ki abból a szépkis'illítású, nibuznnlakú könyv- ből, amelyet Aberorombie angol építész 5 ml—

nlsztériummal es rengeteg szakértő munka- társsal karöltve létrehozott. Amü London és környéke tervszeríitlen építkezésének, rossz közlekedési viszonyainak, a belső körzetben mutatkozó zsúfoltsngnak a megszüntetésére és a világváros tervszerű fejlesztésének biz- tosítására kidolgozott terveket végső formába öntve tartalmazza.

Mind technikailag, mind lólektni'iilnz ked—

vező időpontot választottak a nagy terv it?;z'rennjtására. A háború Londonban és környékén jelentős területeket pusztított el s így nagyobb tömeuedc kényszerültek eddigi;

lakóhelyük elhagyás. ra. Szinte kínálkozik az alkalom, hogy most "- amikor a. népet, ?,;

belső vándorlása még nem zárult. le — hajt—

sák végre a metropolis népességének és ipa—

rának régóta esedékes decentralizáció—jat.

A tervezők természetesen a fent említette—

ken kívül egyéb problémákkal is szembeke- rültek. Mindezek megoldásánál öt alapelvet tartottak szem előtt: 1, Uj gyárak nem épülhetnek Londonban. 2. A város jelenlegi

iparát és népességét át kell szervezni. 3. A Nag *—

fenti két alapelv megvalósulásával