STATlSZTlKAl IRODALMI FlGYELÖ
326
LEZlNA. M.:
A NEPGAZDASAGI AGRARIPARll KOMPLEXUM szenkezere
(Sztruktura narodnohozjajsztvennogo agropromüs- lennogo kompleksza). — Voproszü Ekonomikí. 1983. 4.
sz. 85—96. p.
A Szovjetunió élelmiszerprogramját az ag- ráripari komplexum szervezeti keretein belül kell megvalósítani. Az agráripari komplexum a népgazdasági tervezés szempontjából ma- gában foglalja mindazoknak a termelési technológiai folyamatoknak és ágazatoknak az összességét, amelyeknek feladata az élel—
miszerek és a mezőgazdasági eredetű nyers- anyagok ellátásának biztosítása.
Az osztályozás szempontjából népgazdasá- gi blokknak tekinthető agráripari komplexum 5 tevékenységi körre különíthető: termelőesz- köz-gyártás. mezőgazdasági termelés. mező—
gazdaságitermék—feldolgozás. termékforgal- mazás, a komplexum egységeinek technoló- giai kiszolgálása. (Ezen az osztályozáson kí- vül megkülönböztetnek más, kisebb blokko- kat is: hús, tej. zöldség. gyümölcs stb.)
Az agráripari komplexum eredményes mű- ködéséhez az irányítás népgazdasági rend- jét is a termelés már kialakult szervezetéhez kell igazítani. Az ágazati kapcsolatok mérle—
gében — amelynek rendszere nem az irányí—
tás szervezetéhez igazodik -— szereplő ága—
zatok közül mintegy 60 (az érintettek 70 szó—
zaléka) vesz részt a komplexum tevékenysé- gében. Ezenkívül számos ágazat másodlagos tevékenysége is nélkülözhetetlen. Az agrár- ipari komplexumba tartozó népgazdasági ágak meghatározása részben emiatt, részben a műszaki haladás és a munkamegosztás fejlődése következtében nem tekinthető tel—
jesen zártnak. még kevésbé változatlannak.
A gyakorlati munkában a legfontosabb szer- vezetek a szovhozok. a kolhozok, az élelmi- szer—feldolgozást, -tárolást. —szállítást végző szervezetek. Ezek munkáját különböző ága- zatközi szervezetek fogják össze vagy terü—
leti, vagy ágazati. vagy mindkét elvet egye—
sítő munkamegosztásban. Mindezek a válla- latok alkotják a blokk alegységeit. Az ag- ráripari komplexum vizsgálatának szempontja gazdasági. adminisztratív és területi lehet. A legfontosabbnak (: funkcionális vizsgálat te- kinthető, mert csak ennek zavartalansága esetén valósul meg az élelmiszerprogram.
Az agráripari komplexum funkcionális szer—
kezetének elemzéséhez a közgazdasági mu—
tatószámok sokasága használható. Általános—
ságban elterjedt a végtermék alapján törté- nő értékelés. A szerző nem helyesli ezt az értékelést, mert nem az előállított használati
érték tömegét, hanem az egyes részlegek ál- tal előállított végterméket állapítják meg.
Utóbbi függvénye a szervezeti értelmezésnek is. A komplexum termelésének meghatározá—
sára ezért a szerző a Szovjetunió Tudomá-
nyos Akadémiája Közgazdasági intézete ál- tal kidolgozott módszert fogadja el. '
Az agráripari komplexum belső struktúrá—
ja az 1966—1980—as évek között nem megfe—
lelően változott. Jelenleg is a növénytermelés és az állattenyésztés adja a termelés túlnyo- mó részét. A termékfeldolgozás aránya -—az élelmiszeripar és a könnyűipar fejletlensége miatt — változatlanul 8 százalék. Nem fejlő- dött kielégítően anforgalmazási szféra sem.
aránya 6-ról 8 százalékra nőtt. Ebben a fel- vásárlás szervezésének hibái. a raktározás fogyatékosságai tükröződnek. Jelentősen nőtt (18-ról 28 százalékra) a termelőeszköz-gyár- tás aránya. Ebben azonban az áremelkedé- sek torzító hatása tükröződik. A komplexum egyes ágazatai termékeinek árváltozása kü- lönböző volt: az elmúlt 10 év alatt a termelő- eszközök ára 55 százalékkal, a mezőgazda- sági termékeké 18 százalékkal nőtt. A folyó árak alapján történő vizsgálat az ágazatok eltérő mértékű árváltozása esetén az árvál- tozást méri. és nem alkalmas a termelési
szerkezet változásának elemzésére.
Az agráripari komplexum szerkezetének ér- tékmutatókkal történő mérése a fejlett me- zőgazdasággal rendelkező országokban ar—
ról tanúskodik, hogy a mezőgazdasági ter—
melés arányának lassú csökkenése törvény—
szerű. és a mezőgazdasági termelés volume—
nének növekedése mellett megy végbe.
A mezőgazdasági termékeket a vállalatok és a kolhozparasztok. munkások. alkalmazot- tak ház körüli gazdaságában termelik. Az évi átlagban 122 milliárd rubeles mezőgaz- dasági nettó termelésből a vállalatok része- szesedése —- a szerző számításai szerint — mintegy 80 százalékos. A nagyüzemi termelés 85 százalékát állítják elő a kolhozok és a szovhozok. A fennmaradó 15 százalékot 3 főhatóság és számos ipari tröszt vállalatai termelik. Ugyanakkor a kolhozok és a szov- hozok is foglalkoznak —- egyre növekvő mér- tékben — nem profiljukba vágó tevékenység- gel. Ipari, építőipari, szállítási tevékenységük aránya a bruttó termelésből 1970-ben 20,
1980-ban 25 százalék volt.
A tervnek megfelelően alakult a mezőgaz- dasági vállalatok ipari tevékenysége, jelen- leg 13 százalékát teszi ki a bruttó termelés—
nek. Az ipari tevékenység 40 százaléka élel- miszer—feldolgozás, egynegyede mezőgazda- ságigép-javítás. (Ez utóbbi 10 évvel ezelőtt egyharmadnyi volt.) A takarmánykeverék-elő- állítás az ipari termelés 10 százaléka, 10 év- vel korábban ilyen tevékenységet még nem folytattak. A mezőgazdasági vállalatok a Szovjetunióban is megszűnnek kizárólag me—
zőgazdasági termelést folytató szervezetként működni. Ez a folyamat a hatékonyság ja—
vításának jelentős tartaléka.
A mezőgazdasági termelés fokozása struk- túraváltoztatást is követel. Elsősorban a ga—
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
banatermelés szerkezete szarul módosításra, a magasabb fehérjetartalmú takarmányok és a kukorica arányának növelése szükséges az állattenyésztés szilárd takarmánybázisának
megteremtéséhez.
A mezőgazdasági termékek területi elhe- lyezésének megjavítása a hatékonyság növe- lésének további tartaléka. A jelenlegi terme—
lés nem használja ki az éghajlati és a talaj- adottságokat.
Fontos szerepet töltenek be a mezőgazda- ságot kiszolgáló vállalatok (gépjavító, mű- trágyázó, öntöző, épitő szervezetek). Ezekben az ágazatokban 15 év alatt a termelés. az eszközök és a létszám 4—5-szörösre bővült.
Jelentősen nőtt a vállalatok nyeresége. Telje- sitményük, az elvégzett munka minősége azonban sok kívánnivalót hagy maga után.
A komplexumhoz szorosan tartozó terme—
lőeszköz-előállító szervezetek az igényeknek körülbelül 60 százalékát fedezik, a fennma- radó hányadot a komplexumhoz nem tarto- zó iparágak — olajfeldolgozás, kohászat, szinesfémipar - adják. Az itt gyártott terme- lőeszközök csak kisebb részben kerülnek me- zőgazdasági felhasználásra, a szállítás meny- nyisége, határideje, azonban meghatározó a mezőgazdasági termelők számára. A gép—
gyártás számos ága kizárólag mezőgazdasági rendeltetésű eszközöket termel. Termelésük mennyisége és minősége nem felel meg min—
denben a mezőgazdaság igényeinek. Ennek oka érdekeltségük hiánya.
(ism.: Molnár István)
NAKAMURA, H. : VÁRATLAlN JELENSÉG—E JAPÁN GAZDASÁGI EREJE?
(ls Japain's economic strength fartuitous?) — Jap- anese Economic Studies. 1983. 3. az. b8—74. p.
. Bár a fejlett ipari országok közül talán Ja—
pán a ,,legérzékenyebb" az olajárak emel- kedése okozta ,.sakkra", mégis az ország gazdasági eredményeit tekintve a legköny- nyebben vészelte át az 1970-es évek válsá- gait. Az ország összes energiafogyasztásá- nak 73,5 százalékát jelenti az olaj, amely-_
nek 99.8 százalékát importálják, s az import 78,5 százaléka származik a Közel-Keletről.
Ugyanakkor Japán gazdasági mutatói mind—
két olajválság idején meglepően jók voltak:
1973 és 1978 között a GNP 19.7 százalékkal növekedett, a kereskedelmi mérleg többlete 25,8 milliárd dollár volt, és a munkanélküli—
ségi ráta alig haladta meg a 2 százalékot.
1979-ben és 1980-ban az átlagos gazdasági növekedési ütem — reálértékben számítva -- 4.7 százalékos volt. Az infláció szintje Japán—
ban volt a legalacsonyabb a fejlett tőkés or- szágok között.
327 Az importáraknak —- különösen az energia és a nyersanyagok árainak — meredek emel- kedése ellenére a késztermékek nagykeres- kedelmi árai és a fogyasztási cikkek árai 7.7 százalékkal, illetve 8.2 százalékkal növe- kedtek 1979 és 1980 között. (Az importárak növekedése ugyanezen időszakban 22 száza- lékos volt.) 1981 áprilisa és júniusa között a nagykereskedelmi árak nagyjából változat- lanok maradtak. s a fogyasztói árak növeke- dése az előző évihez képest 5.3 százalékos volt. Az infláció viszonylag kedvező alakulá- sa mellett jelentős volt a japán kereskedel- mi mérleg aktívuma is: 1981 második ne- gyedében elérte a 2.028 milliárd dollárt.
Ezeket a jó eredményeket elsősorban az energiafogyasztás hatékonyságának gyors növelésével sikerült elérni. 1973 és 1978 kö- zött a GNP olajfogyasztáshoz viszonyított ru—
galmassága 1—1,2-ről 0.18-ra csökkent. 1973 és 1979 között a GNP 27 százalékos reálnö- vekedése mellett az olajfogyasztás alig, azaz 257 millió kiloliterről 259 millió kiloliterre növekedett. Az olajfelhasználás átlagos ha- tékonysága (azaz a GNP reálértékének és az olajtelhasználásának a hányadosa) 1973 és 1980 között több mint 52,7 százalékkal emelkedett. A hatékonyság növekedésében része volt az aktív energiatakarékossági po—
litikának is, amelyet egyebek között az or- szágban hagyományos energiatakarékossági törekvések, az energiafelhasználás belső struktúrája (jóval nagyobb az ipari fogyasz- tás, mint a lakossági felhasználás. egymás- hoz viszonyított arányuk durván 65—35 szá- zalék) és a környezetvédelmi előírások (..fi- zessen a szennyező") kikényszerítése tett le—
hetővé. Meghatározó volt ugyanakkor a jo- pán piac vitalitása, ereje, amely az 1970- es évekre kialakult munkamegosztással együtt hozzájárult az infláció ellenőrzés alatt tar- tásához. (A hagyományos gazdaságpolitikai elképzelésekkel ellentmondásban jó néhány olyan, viszonylag kis japán vállalat van, ame- lyek kiemelkedő versenyképességgel és tech—
nikai előnyökkel rendelkeznek a világpiacon.) A japán sikerek kapcsán sokan megkérdő—
jelezik a ,,Japan Inc." koncepciójának, va- gyis a kormány és az üzleti élet képviselői- nek, illetve a vállalatok szoros együttműkö- dési rendszerének jelentőségét az ország második világháború utáni eredményes gaz- dasági fejlődésében. Mindaddig, amíg Ja- pán megkezdte az Egyesült Államokhoz és a fejlett európai országokhoz való felzárkó- zást, a ,.Japan lnc." koncepció pozitiv tár- sadalmi és gazdasági befolyást gyakorolt.
Az ,.üvegház effektus", illetve annak nega- tiv következményei jórészt azon vállalkozó szellemű üzletemberek fellépése révén eny- hültek, akik merész befektetési programjai—
kat nem a kormány támogató intézkedései miatt kezdték meg.
