Az agráripari integráció statisztikája Magyarországon

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

AZ AGRÁRIPARI lNTEGRÁClÓ STATISZTIKÁJA MAGYARORSZÁGON'

MOLNÁR ISTVÁN -— SZABÓNÉ MEDGYESl ÉVA

Az agráripari integráción legáltalánosabban a termelőerők fejlődésének azt a folyamatát értik, amely egyre kevésbé fér meg a hagyományos mezőgazdaságilvál- lalat (termelőszövetkezet, állami gazdaság, szovhoz, kolhoz. farm) keretein belül.

Az integrációs folyamat egyrészt átalakítja a mezőgazdasági vállalatot, módosítja tevékenységi körét, másrészt új vállalati és vállalatközi együttműködési formákat hoz létre. Ez a fejlődés a szocialista és a tőkés mezőgazdaságban egyaránt meg- figyelhető.

Az integráció ügye már több mint egy évtizede számos tudományág szakembe- reit foglalkoztatja, közgazdászok, mezőgazdászok, üzemszervezők, jogászok és nem

utolsósorban statisztikusok egyaránt figyelemmel kísérik. A KGST Mezőgazdasági

Állandó Bizottsága 38. ülésén (Moszkva, 1974.) napirendjére tűzte az idetartozó fo- galmak meghatározását és egységesítését; a Statisztikai Állandó Bizottság pedig 35. ülésén (Budapest, 1979.) hozott határozatot a statisztikai számbavétel kidolgozá- sáról.

Előljáróban meg kell állapítanunk. hogy néhány fogalmi kérdés máig sem ren—

dezett, még egy-egy országon belül sem beszélhetünk azonos értelmezéséről. Két szempontból azonban határozott különbséget kell tennünk. Először: a folyamat és a folyamat eredménye (például új szervezeti formák) közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. egyiket a másiktól meg kell különböztetni. Másodszor: határozottan el kell

különíteni a folyamat és az eredmény makro—, illetve mikroszintű megfigyelését. Úgy

véljük. a statisztika elsősorban a folyamat eredményét és főként makroszinten képes sajátos eszközeivel mérni. Hazánkban első alkalommal az agráripari komplexum számszerű meghatározását Fazekas Béla végezte el. és az e témával foglalkozó közgazdászok népes tábora is a Központi Statisztikai Hivatal adataira alapozva von—

ja le következtetéseit.

Az agráripari komplexum népgazdasági szintű értelmezése hazánkban és a szocialista országokban is eléggé egyöntetűen a következő három szférára tago- zódik:

az I. szféra a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart ellátó gyártási ágakat, továbbá a komplexum szállítási és raktározási termelőeszkőzeit előállító gyártási ágakat foglalja magá- ban,

a II. szféra a mezőgazdasági termelés. (

a III. szféra a feldolgozás, a szállítás, tárolás és az élelmiszer-kereskedelem.

' Az 1980 szeptemberében Várnában tartott KGST tudományos tanácskozásra benyújtott beszámoló kibővített változata.

MOLNÁR - SZABÓNÉ MEDGYESI: AGRÁRlPARI lNTEGRAClÓ 269

Magyarországon a komplexum vizsgálatához szükséges statisztikai információk gazdagok. A fogalom gyakorlati meghatározása makroszinten fejlett. A vállalatok, egyesülések. kooperációk tevékenységének megfigyelése nem ezeken az elveken nyugszik. Nyilvánvaló ugyanakkor. hogy a kétfajta nézőpont lehetőleg minél több, azonos tartalmú mutatószámot is igényel. (Az agráripari komplexum nemzetközi el—

nevezése az orosz ,.Agropromüslennüj kompleksz" -— APK —— szerint terjedt el.) AZ AGRARIPARI KOMPLEXUM MAKROSZlNTÚ VIZSGÁLATÁNAK

NÉHÁNY MEGOLDÁSRA VÁRÓ KÉRDÉSE

A statisztikai adatáramlás Magyarországon népgazdasági áganként szervezett.

Az ipar, az építőipar. a mezőgazdaság, a kereskedelem és az egyéb népgazdasági ágak esetében sok az ágazati specifikum.

Egységesek a vállalatok pénzügyi mérlegeiben szereplő értéki mutatók, továbbá a munkaerő, a teljesített munkaidő és az állóeszköz—állomány megfigyelése. A ter—

melés értéki adatai a vállalati'és az összesített mérlegbeszámolókban népgazdasági

áganként eltérően halmozódnak. A mezőgazdasági termelésben a halmozódások ki-

sebbek. az élelmiszeripari termelésben nagyobbak. A termelés különféle nettó mu- tatói ezeket a problémákat feloldják. kiszámításuk azonban vállalati szinten nem honosodott meg. A komplexum tényezőinek aránya. részvétele a kibocsátásban vi—

szont a vállalati szintnél részletesebb információt igényelne.

A magyar mezőgazdasági termelés egyre fokozódó, jelenleg 20 százalék körüli importigényének elszámolási módja makroszinten sem zavartalan. A behozatal több—

ségét az !. szférába tartozó termelőeszközök teszik ki. A külkereskedelmi statisztika mutatói árufőcsoportok és termékek szerint is elkülönítettek. a KGST és a SlTC nó—

menklatúráknak megfelelően. Az importból származó termelőeszközök, például teher—

autók vagy abroncsköpenyek felhasználója a mezőgazdaság éppen úgy lehet, mint bármely más népgazdasági ág. A bőséges statisztikai adatok másodlagos rendezé—

sével. részben számítással állapítható meg az agaráripari komplexum felhasználása.

Az agráripari komplexum egészének meghatározása, belső arányainak feltá- rása szempontjából az előzőknél lényegesen nagyobb statisztikai munkát igényel a M ' nxum alegységeinek meghatározása. A gépipar, a vegyipar termeléséből statisztikai becslésekkel különíthető el. hogy mennyit nyújt a mezőgazdaságnak, az élelmiszeriparnak vagy az élelmiszerek tárolásával, szállításával foglalkozó ágaza—

toknak. Az élelmiszer-kereskedelem állóeszközeit, az ott foglalkoztatottak létszámát.

a bolti kiskereskedelem egyéb ágainak hasonló jellemzőitől úgyszintén becsléssel le- het elkülöníteni. A bruttó forgalom becsléses szétválasztása ugyan korlátozott pon-

tosságú, de e vizsgálat céljára megfelelő eredményt ad.

Az előzőkben mondottakból kitűnik, hogy az agráripari komplexum legfőbb ter- melési, élő- és holtmunka-felhasználási stb. mutatóinak összeállítása főként az l.

és a lll. szférában igényel másodlagos statisztikai adatrendezési munkát.

A hagyományos népgazdasági ági rendszerezést főként az ágazati kapcsolatok mérlege lépi át. A 15 soros mérlegek évente készülnek, és általában a tárgyidő—

szak után két évvel válnak hozzáférhetővé. A 15 sorból a mezőgazdaságot, illetve az élelmiszeripart egy-egy sor képviseli. A 100 soros mérlegeket 5 évenként állítják ösz- sze. A legfrissebb nagy ÁKM 197ó-ról készült, ez a mezőgazdasági termelést 12 ága- zatra (kenyérgabona, takarmánytermelés, szarvasmarha-tenyésztés stb.) bontja. Szá—

mos érdekes tény állapítható meg és számszerűsíthető belőle. Például az, hogy a

mezőgazdaság fejlődése az utóbbi másfél évtizedben önellátó jellegének csökke- nésével járt. A nem mezőgazdasági eredetű anyagok felhasználása közel háromszo—

270 MOLNÁR ISTVÁN —- SZABÓNÉ MEDGYESl ÉVA

rosára emelkedett. A nettó termelés aránya csökkent. jelenleg a bruttó termelésnek csupán 35 százaléka, az 1960—as évek elején még több mint fele volt. Az élelmiszer—

iparban a nettó és a bruttó termelés aránya — a már említett többszörös halmozó- dások miatt -— csak 10 százalék körüli. A mezőgazdaság egyre fokozódó iparianyag- felhasználása az iparszerű termelés térhódítását is jelzi.

A termelés növekvő tőkeigényessége és a nettó termelés viszonylag lassú növe- kedése, egyes években stagnálása azt mutatja, hogy az iparosodási folyamat elő- rehaladtával a mezőgazdaság ,,saját belső" növekedési képessége egyre erősebb korlátokba ütközik. A nettó termelés növelése mind nagyobb beruházási ráfordítá—

sokat követel.

Az input-output mérlegek másfelől a mezőgazdaság és más népgazdasági ágak közötti függés erősödését tanúsítják. Elsősorban a vegyiparra gondolunk. Az ÁKM adatai szerint a hazai gépipar termékeiből a mezőgazdasági felhasználás aránya nem változott. A beszerzett mezőgazdasági gépek az 1970-es években mind nagyobb

hányadban külföldiek, főleg szocialista országokból származtak.

A mezőgazdaság kibocsátásának mintegy 40 százaléka végső fogyasztásra.

fennmaradó része termelő fogyasztásra került. A termelő fogyasztásnak évről évre nagyobb hányadát az élelmiszeripar dolgozza fel. Az élelmiszertermékek jelentős részét nem a szocialista élelmiszeripari vállalatok, hanem a kistermelők állítják elő.

Ez az ágazati kapcsolati mérlegekben csak mint mezőgazdasági termék szerepel.

A kistermelők mezőgazdasági tevékenységét részben az időszakonként és rend—

szeresen végrehajtott összeírásokból ismerjük. Másrészt támpontot nyújtanak a' becsléshez a szocialista vállalatokkal. elsősorban a szövetkezeti közös gazdaságok-

kal és a felvásárló szervezetekkel meglevő árukapcsolataik. Ezeken alapuló számí-

tással határozzák meg a kistermelők mezőgazdasági termelését.

A kisgazdaságok mezőgazdasági termelésének igen nagy hányada személyes fogyasztásra kerül. Ezeket a termékeket nagyrészt feldolgozva. élelmiszerként hasz—

nálják fel. A házi állatvágások. húskészítmények, a borfeldolgozás, a különböző zöld- ség- és gyümölcsfélék tartósítása sorolható ide. tehát nem a háztartások szokásos főzési. élelmiszer—feldolgozási tevékenysége.

A mezőgazdasági kistermelőket az állami élelmiszeripar egyes ágazatainak túl—

zott centralizáltsága, a falusi bolthálózat kiépítetlensége egyébként szinte rákény—

szeríti az előállított nyersanyag feldolgozására. Számításaink szerint1 a magánvágá—

sokból nyert 200000 tonna sertéshús az állami húsipar termelésének egyötöde, a 100000 tonna baromfi a megfelelő iparág termelésének fele. az 1 millió hektoliter bor pedig egyharmada. A szocialista élelmiszeripar összes termelésének a kisüzemi élelmiszer—termelés mintegy tíz százalékát éri el.

A nyersanyagtermelés teljes, az élelmiszer-feldolgozás ennél szűkebb számba- vétele nemzetközi összehasonlításban is zavaró. A magyar élelmiszer-termelés és -export magasabb színvonalú, mint az az élelmiszeripar fejlettségét jelző mutatók- ból következik. A hazai élelmiszer-ellátás pedig ugyancsak jobb. mint azt a köz—

ponti árualapok mennyiségi adatai mutatják.

A HAZAl ÉLELMlSZER—TERMELÉS ÉS AZ ÉLELMISZER—GAZDASÁG

Hazánkban a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart a tervezés ritkábban, az irányítás rendszeresen együtt kezeli. E két ágazat együttesére az élelmiszer-gazda- ság elnevezés is meghonosodott. llyen értelemben is az agráripari komplexumnál

i Bővebben lásd: Az élelmiszer-termelés és mérésének problémái. Statisztikai Szemle. 1977. évi 7. sz.

686—698. old.

AGRARIPARI INTEGRAClO 271

szűkebb körű blokk. Nem foglalja magában a termelőeszköz-gyártást (l. szféra) és az élelmiszerek forgalmazását (lll. szféra).

Van azonban az élelmiszer-gazdaságnak az előbbi — főként gyakorlati megfon—

tolásokon alapuló —- fogalmától részben bővebb, részben tágabb értelmezése is. A szerzők többsége nem tekinti élelmiszer-termelésnek a mezőgazdaság főként köny—

nyűipari alapanyag termelését (rostnövények, gyapjú. nyersbőr), de ide sorolja a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelőeszköz-ellátásának termelőerőit. sőt az élelmiszerek forgalomba hozását is. A KGST Mezőgazdasági Állandó Bizottságának a tanulmány bevezetőjében említett ülése is ezt az értelmezést fogadta el.

Hazánkban 1967-ben a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés irányítá—

sára egységes szervezetet hoztak létre, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz- tériumot. A minisztérium az erdőgazdálkodás és az elsődleges faipar irányítását is ellátja. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szervezete és tevékenysége az élelmiszer—termelés fejlesztését és koordinálását sikeresen mozdította elő. Az ága—

zati irányítás centralizált.

A minisztérium megyei (1979 előtt egy lépcsővel lejjebb levő járási) szervezettel

rendelkezik. Ezek a helyi tanácsokon belül működnek, de szakmai feladatukat a

minisztérium szabja meg:

— hatósági feladatként lát el egyes termelésszervezési teendőket (e feladatok végrehaj- tásának szervezetei: a földnyilvántartási hivatalok, a növényvédelmi, az állategészségügyi, a takarmányozási és tenyészállat-ellátási, a fajtaminősítési és minőségvizsgálati intézetek, to-

vábbá az agrokémiai központok és az ágazati kutatóintézetek hálózata);

— úgyszintén a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alá tartoznak a mezőgazdaság műszaki—technikai ellátását végző vállalatok (ezek — Agrober. Agrotröszt — országos vállalatok megyei részlegekkel), a mezőgazdasági gépek javításának szervezete. a

repülőgépes szolgálat (mezőgazdasági) és az oltóanyag—termelés (Phylaxia);

— a szocialista élelmiszeripar szervezete ágazatok szerint tagozódó országos vállalatokból és korlátozott hatáskörű trösztökből áll (utóbbiakból éppen napjainkban alakulnak új, az eddigieknél hatékonyabb szervezetek).

A centralizált ágazati irányításra azért is szükség van, mert a mezőgazdasági termelők nem tervkötelezettek. A nyersanyag-termelés szabályozása közvetett módon az árak, a támogatások, az adók és a termelési szerződések révén történik. Tehát nem a mezőgazdasági termelők tervkötelezettek, hanem azok az állami vállalatok, amelyek kapcsolatban vannak a nem tervkötelezett termelőkkel. Az eltelt két terv—

ídőszakban e szervek összehangolt munkája is hozzájárult ahhoz. hogy a mezőgaz- daság termelése évi átlagban három százalékot meghaladóan nőtt, és jelentős volt az élelmiszer—külkereskedelem nettó egyenlege is.

Az élelmiszer-gazdasági blokk egyértelmű és következetes értelmezésére, ter- melőerőinek. termelési eredményeinek rendszeres felmérésére számos kísérlet és részeredmény ellenére azonban napjainkig sem került sor. A Magyar Szocialista Munkáspárt plénumai, határozatai külön foglalkoznak a mezőgazdasággal és az élelmiszeriparral. Ugyanilyen a népgazdasági terv tagozódása is, amely az élelmi—

szeripart az ipar egyik ágazatának tekinti.

A makroszintű statisztikai vizsgálatokban az élelmiszer—gazdasági blokk jórészt az ÁKM nyújtotta elemzési lehetőséghez igazodva a következőképpen értelmezhe—

tő: a mezőgazdasági termelés teljes egészében. valamint az állami és a szövetke—

zeti élelmiszeripar termelése. Az adatok ilyen rendezése túllép a megszokott nép- gazdasági ágak keretén, és ritkább időszakonként készül. Az adatok szerint 1979—

ben az ország bruttó termelésének közel 30, nettó termelésének pedig több mint

egyötöde származott a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termeléséből. A beruhá- zásoknak, az állóeszköz—állománynak és a foglalkoztatottak létszámának egynegye—

272 MOLNÁR iSTVÁN — SZABÓNE MEDGYES! ÉVA

dét e két ágazat kötötte le. A blokk szerepe az ország behozatalában 11 százalékos volt. Hangsúlyozzuk. hogy ez a termelőeszköz-behozatal nélkül értendő. A kivitel—

ben 23 százalékot ért el az élelmiszerek és élelmezési anyagok aránya. A blokkon

belül az 1970—es években a mezőgazdaság termelésének fejlődése volt dinamiku-

sabb, az élelmiszeriparé — főleg a kapacitások elégtelensége miatt -— lassúbb.

A mondottakkal azt kívántuk érzékeltetni, hogy a hazánkban kialakult gazda- ságirányítási rend a Központi Statisztikai Hivatalban folyó elemzéseket is befolyá—

solta. Számos, népgazdasági kapcsolatokat feltáró kérdést megoldott a statisztika.

Fontos adalékul szolgál a mezőgazdaság fejlesztésének elképzeléseihez. a gazda- sági folyamatok minél pontosabb szabályozásához.

Valamennyi vizsgálat a komplexum szempontjából csak részeket elemez. és fő—

leg a mezőgazdaság termelésére összpontosul. Kétségtelen. hogy a komplexum egé-

szének együttes kezelése nem lehet független a tervgazdaság konkrét rendszerétől.

Csak ennek alárendelten nyújthat a statisztika információt arra vonatkozóan, hogy

milyen ágazatok vagy szférák fejlesztését. termelésének bővítését kell szorgalmazni ahhoz, hogy az élelmiszer-termelés arányosan fejlődjék. a lakosság ellátása egyen- letes és magas színvonalú legyen, és az ágazat teljesítse egyre növekvő exportkö- telezettségét.

AZ lNTEGRÁCIÓ A MEZÖGAZDASÁGl TERMELÖSZERVEZETEKBEN

A statisztika egységes ágazati osztályozása2 kétféle vállalati tevékenység alap- ján sorolja a termelőszervezeteket a mezőgazdaságba:

1. mezőgazdasági termékelőállítás;

2. mezőgazdasági szolgáltatás.

A mezőgazdasági vállalatok termelésében az utóbbi évtizedben egyre jelentő- sebbé vált az alaptevékenységen kívüli termelés, de mezőgazdasági besorolásukon csak akkor változtatnak, ha a hozzáadott érték. az állóeszköz-állomány és (: foglal—

koztatottak aránya alapján egy-egy profilidegen szakágazat tevékenysége az árbe- vétel 50 százalékát eléri vagy meghaladja. Sokféle profilidegen tevékenység folyta- tása esetén ezért a mezőgazdasági vállalatok alaptevékenysége (fő— és kiegészítő tevékenység) a vállalati összteljesitményen belül lényegesen, 50 százalék alá is csök-

kenhet anélkül, hogy mezőgazdasági besorolásukon változtatnának.

1. Vállalaton belüli integráció

Az állami gazdaságok vállalati össztevékenységének 26.5 százaléka nem beso—

rolásának megfelelő volt, tehát ipari, építőipari. kereskedelmi stb. tevékenység. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben ez az arány 1979—ben 292 százalékot ért

fel. Vállalatonként vizsgálva, az állami gazdaságok közel ötödrészében. a szövetke-

zetek 15 százalékában a nem mezőgazdasági termelés volt valamennyi tevékenység közül a legmagasabb arányú. A vállalati tevékenység bővülését jelzi továbbá az is, hogy az alaptevékenységen belül is csökkent a növénytermelés és az állattenyésztés

aránya. Az állami gazdaságok további 5 százalékában a növénytermelés és az állat-

tenyésztés együttesen a termelés kisebb hányadát teszi ki. mint a kiegészítő tevé—

kenység. (Ebbe a mezőgazdasági termékfeldolgozás. a takarmánykeverés, a szolgál- tatás, az erdőgazdálkodás tartozik.)

2 Az egységes ágazati osztályozási rendszer és az ágazatok tartalmi meghatározása. Központi Statisz—

tisztikai Hivatal. Budapest. 1976. 23—24. old.

AGRÁRIPARI lNTEGRAClÓ

273

A vertikális típusú termelésszerkezet egyre terjed. A vállalaton belüli integráció gyors növekedésének tényezői közül figyelmet érdemel az, hogy

—- az eszközök és a tőke koncentrációja —— különösen az állami szektorban -— magas fokú:

a legnagyobb gazdaságokban (az állami és a termelőszövetkezeti gazdaságok egytizedében) a termelés mintegy 35—35 százalékát állítják elő. átlagos területük 15000 (állami), illetve 6800 (szövetkezeti) hektár, a foglalkoztatottak száma 2600, illetve 1200 fő gazdaságonként;

— a nem mezőgazdasági tevékenység jövedelmezősége gyakran kedvezőbb, mint az alap—

tevékenységé ;

— az erősen koncentrált ipari—építőipari szervezetek a helyi igények kielégítésére nem vállalkoznak, ezért a mezőgazdasági építkezések és gépjavítás, sőt a háttéripar feladatát is

jelentős részben a mezőgazdasági vállalatok látják el;

— a háztáji és egyéb kistermelés — mint a nagyüzemek üzemága — jelentős termelőesz- köz—előállítási (takarmány, tenyészanyag) és értékesítési feladatokat ró a termelőszövetkeze-

tekre, sőt az állami gazdaságokra is.

A mezőgazdaságba sorolt vállalatok sokrétű tevékenységét a megfelelő népgaz- dasági ágakban meghonosodott módszerekkel kísérjük figyelemmel. A mezőgazda-

sági termelésen kívül a statisztikai beszámoltatás kiterjed:

— az ipari tevékenység körébe tartozó élelmiszertermékek, fafeldolgozás, építőanyag—

kitermelés, egyéb iparitermék-előállítás és —értékesítés mennyiségére, értékére; az ipari üze- mekben (brigádokban, a'legységekben) foglalkoztatott munkaerő számára és az ott lekötött állóeszközök értékére;

— az építőipari szervezetek (brigádok, alegységek) által épitett főbb mezőgazdasági és nem mezőgazdasági létesítmények kapacitásának és értékének. továbbá a munkaerő- és az állóeszköz-állomány megfigyelésére;

— a kereskedelmi tevékenység körébe tartozó bolti és vendéglátóipari forgalom. az üze—

meltetett kereskedelmi egységek számának. valamint úgyszintén a foglal'koztatottak és az álló—

eszköz-állomány értékének számbavételére.

Elkülönítve gyűjtünk adatokat a háztáji és a közös gazdaságok kétoldalú áru- kapcsolatairól.

A statisztikai és a számviteli információk a felsoroltak ellenére sem adnak kifo- gástalan választ olyan fontos kérdésekre, mint például a növénytermelés és állatte—

nyésztés jövedelmezősége az alaptevékenységen kívüli termeléshez képest. Erről csak közvetett úton nyerünk információt. A profilidegen tevékenység kedvezőbb jövedel- mezőségére utal, hogy a tőkeerős. jó gazdaságokban ez a tevékenység nagyobb szerepet játszik a vállalati termelési struktúrában, mint a gyenge gazdaságokban.

2. A vállalaton belüli integráció szervezeti formái

Az állami gazdaságok közül az integráció és a koncentráció magas fokát jelző szervezeti forma a kombinát. 1979-ben 132 gazdaság közül 7 érett meg erre a cím- re. A hét kombinát a szektor földterületének 10 százalékát művelte. A szektorban foglalkoztatott munkaerő 14, és az eszközök 16 százalékával a termelésnek 23, a nyereségnek közel 30 százalékát állította elő. Néhány közülük egyes termékekre vo—

natkozóan exportjoggal rendelkezik. Termelési rendszereket kezdeményeznek. mű- ködtetnek, közeli és távolabbi környezetükben is integrálják a mezőgazdasági ter- melést. Számos termelőszövetkezet is a kombinátokhoz hasonló méretű, és termelési tevékenysége is ugyanolyan sokrétű. minta kombinátoké. (1979-ben a 12 legnagyobb termelőszövetkezet — az összes szövetkezet 1 százaléka — a szektor termelésének 10

százalékát adta.)

Az iparszerű termelési rendszerek is egy nagyobb vagy élenjáró állami, illetve szövetkezeti gazdaság szervezésével. irányításával működnek. A termelési rendszerek az 1970—es évek elején indultak gyors fejlődésnek. A rendszerszervező gazdaság —

4 Statisztikai Szemle

274 MOLNÁR ISTVÁN _ SZABÓNÉ MEDGYESI ÉVA.

a gesztor — a hazai és a külföldi kutatások eredményeit adaptálja. A termeléshez szükséges alapvető és mások számára kevésbé hozzáférhető termelőeszközöket a

társult gazdaságok számára beszerzi. Előírja a termelési technológiát, a ráfordítá- sok volumenét. ennek fejében garantálja az átlaghozamokat. A rendszerszervező szolgálataiért díjat számít fel a társult gazdaságoknak. A termelési rendszerek elő-—

szőr a baromfítartásban terjedtek el, jelenleg a mezőgazdasági termelés minden;

ágában működnek. Egy—egy állami vagy szövetkezeti gazdaság — termelési struktú-

rájától függően — több termelési rendszernek is tagja lehet. A termelési rendszerek gesztorgazdaságai a mezőgazdasági termelés egy—egy ágában a kutatás—termelés- fejlesztés bázisaivá váltak. Számuk mintegy 60. többségük nem területi vagy köz--

igazgatási elvek szerint szervezett.

Az állami statisztikai megfigyelés a termelési rendszerben termelt növények te—

rületére és hozamaira terjed ki. valamint az előállított állati termékek mennyiségére—

és a takarmányok értékesülésére. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium

statisztikai beszámoltatása keretében kerül sor a rendszerben termelt növényi és.

állati termékek fajlagos ráfordításainak felmérésére.

A szervezés első éveiben a rendszerben termelt növények átlaghozamai és az állati termékhozamok 20—30, egyes ágazatokban ennél is nagyobb arányban fölül—- múlták a rendszeren kívüli termelés eredményeit. Ma már ez az előny, az általánost elterjedés miatt is. kisebb. A termelési rendszerek iparszerű technológiája jótéko—

nyan hatott az egész mezőgazdasági termelésre, a rendszeren kívüli termelést is föl- zárkóztatta annak szinvonalára.

Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek többsége nincs különleges hely-—

letben, nem minősül kombinátnak. nem is rendszerszervező. A termelés integráció-—

ját azonban fejlesztheti. Elsősorban saját termelési struktúrájának változtatásával., továbbá a vállalatközi kooperációk útján.

3. Integráció a mezőgazdasági vállalatok között

A mezőgazdaság szolgáltató szakágazatába sorolt vállalatok kivétel nélkül in—

tegráló tevékenységet végeznek. 1979-ben 26 szolgáltató vállalat működött. Felada—

tuk: talajjavítás. agrokémiai vizsgálat, növényvédelem és mezőgazdasági termékek értékesítése. Munkájukat díjazás ellenében végzik. Tulajdonformájuk többféle, tisz-r ta állami (3). vegyes (8) és tiszta szövetkezeti (15) egyaránt előfordul.

A gazdaságirányítás reformja, 1968 után fejlődtek az önálló jogi személyiségű!

gazdasági társulások is. 1979-ben 43 működött. A társuló mezőgazdasági vállaldtok' megtartják önállóságukat. A gazdasági társulások a szolgáltató vállalatokkal körül—

belül azonos tevékenységi körben működnek. Munkájukat igazgatótanács ellenőrzi..

A szolgáltató vállalatok és a gazdasági társulások tevékenységüknek megfelelő sta—

tisztikai kérdőíveket töltenek ki.

Az egyszerű társaság önálló szervezettel és jogi személyiséggel nem rendelke-- zik. A közös tevékenység elszámolását, szervezését egyikük — o gesztor — látja el.

Számuk több száz. A gazdasági társulásokhoz hasonlóan a társult szervezetek igaz—

gatótanácsa szabja meg a feladatokat. és kéri számon a teljesítést. A társult felek arra vállalkoznak, hogy egy meghatározott termelési vagy szolgáltatási cél érdeké——

ben anyagi eszközöket bocsátanak a társulás rendelkezésére. A jövedelmet 0 hoz—4 zájárulás arányában osztják fel. Statisztikai adatokat csak a gesztorgazdaság szol——

gáltat.

1976 óta működő vállalatközi szervezeti forma az agráripari egyesülés. Jelenleg;

4 található Magyarországon. Jellemzőjük. hogy több állami és termelőszövetkezetii

AGRARiPARI INTEGRACIÓ 275.

gazdaság mellett élelmiszeripari vállalatok. illetve ezek üzemegységei is tagjaik so- rába léptek. Önálló jogi személyiségű társulások, amelyekben a részt vevő gazda- ságok, vállalatok megtartják önállóságukat. Saját fejlesztési eszközeik meghatározott

részét (mintegy ötödét) közös célra átadják. Tevékenységüket jelentékeny közös va- gyon összeadásával kezdték. Termelésük az országos termelésnek ma még nem szó—

mottevő része. A mezőgazdaság állami szektorába vannak besorolva. és ennek meg- felelően szolgáltatnak termelőtevékenységükről statisztikai adatokat.

Integráció a nem mezőgazdasági besorolású vállalatokkal

Az élelmiszeripari vállalatok a mezőgazdasági termelés integrálásának legje- lentősebb tényezői. A mezőgazdaság termelési feladatainak végrehajtásában —- mi- vel az egyes állami és szövetkezeti gazdaságok tervfeladatait központilag nem ha- tározzák meg — igen nagy munka hárul rájuk. Az élelmiszeripari vállalatok a cukor-, a dohány-, a hűtőiparban termelési rendszert is szerveznek. Vetőmaggal, termelő- eszközzel látják el, és szaktanácsadással segítik a mezőgazdasági vállalatokat. A jogokat és a kötelezettségeket a termelési szerződések rögzítik. Szerződések szabják meg a termelendő mennyiséget. az árakat, a minőséget. az átadási határidőket és a szerződés megszegése esetén alkalmazható szankciókat is. Ez a fajta integráció a tanulmányban található terjedelménél lényegesen fontosabb.

Működnek a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek olyan társulásai is. ame- lyek nem mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak. lpari, építőipari, kereskedelmi közös tevékenységet folytatnak a termelőszövetkezetek nem mezőgazdaságba sorolt gazdasági társulásai. Számuk és termelésük is meghaladja a mezőgazdasági tár- sulásokét. 1979 végén 51 építőipari, 24 ipari és 10 egyéb tevékenységű társulás mű- ködött. A nem mezőgazdaságba sorolt társulások a megfelelő népgazdasági ág sta—

tisztikája és számviteli előírásai szerint adnak számot tevékenységükről.

A mezőgazdasági vállalatok hagyományos és új szervezeti egységeiben a ter—

melés és a társadalmi viszonyok új jelenségei mutatkoznak. A hagyományos muta- tószámok mellett megnő a tevékenység fejlődésének minőségét kifejezni képes ada—

tok jelentősége. Nem elsősorban a megtermelt élelmiszerek szabvány vagy műszaki jellemzőit értjük ezen. hiszen ezt a statisztika nyomon kíséri. A vállalatok közötti új kapcsolatok, a tőkemozgás, a fejlesztés összehangolt és a vállalatok határait tűl—

lépő perspektívája igényel -— véleményünk szerint — nagyobb figyelmet. Az integrá- ciós formák sokrétűek. Két forma elsődlegessége egyértelmű. Az egyik az élelmiszer—

ipar szerződéses kapcsolata. a másik a vállalaton belüli integrálódás. E kettőhöz mérten a vállalatközi termelési kooperáció különböző formái kevésbé jelentőseknek tekinthetők.

Végül megállapíthatjuk, hogy az agráripari komplexum statisztikai megfigyelése Magyarországon a rendelkezésre álló bőséges adatok elsődleges felhasználásával vagy átrendezésével, illetve — a tevékenység kis körére vonatkozóan —- becslések—

kel végezhető el. A fogalmak nemzetközi egyeztetése megtörtént. Az agráripari komplexum teljes tevékenységének számszerű bemutatására már hazánkban és kül—

földön is számos közgazdász és statisztikus vállalkozott.

PE3fOME

Hacronumü ouepk cogepmm— Matepuan noknaga, npeAcraBneHi-ioro Ha Hay—mom coaeummm, comozBmeMcx a ceHmőpe 1980 roAa B Bapne no Mnnuuamae l'lactoaHHoi—i Komnccuu CBB no C'ramcmne n a opraHusaLum KoMm-e'ra no EAMHoi—í oőmecraeHi—ioü un—

(PDpMauHOHHof—i cucreMe npu Coae're MHHHCTPOB HPB.

4.

276 ) MOLNÁR -— SZABÓNÉ MEDGYESI: AGRARlPARl lNTEGRÁCiÓ,

ABTOpr npuaonm- umpopmaumo o pacnpocrpaneuublx a Bem-pun oprauusauuom—iux

" npyrux cpopmax arpapHo-uugyctpuanbnoü KOHueHTpaLWH (corpynunuecrao, .aorosopubie oőnsatenscraa). ArpapHonpOMblwnem-lbiű KOMnneKC -— e COCTaB KOTOpOPO sonn'r raume

" npouaaoncrso nponoeonhcram -— nmeer prnHoe suauenwe Kan c mum spot-ma ore- uecraeHHoro cuaőmenm, 'raK " Konnuecrsa ancnoptupyemux TOBapOB. Aaropbi nonasw—

BBtOT peBanTaTbl u prAHOCTH crarncrmeCKoro HaőmerHm Komnnenca. B one zroro OHH ocrauasnuaaiorcn raKme Ha pasnw—imx ; nonxone K garn-rum Ha ypoaHe npennpunwü (MuxpoyposHe) w HaponHoxoanüCtBem-iom ypoeHe (Maxpoypoaue).

SUMMARY

The study was given as a lecture at the scientific session organized — on the initiative of the CMEA Standing Committee of Statistics — by the Committee of the Uniiorm System of Social Information at the Council of Ministers of Bulgaria, held at Varna in September

1980.

The authors give information on the organizational and other forms of agricultural in—

dustrial concentration (co—operation, contractual obligation) which became wide—spread in Hungary. The agricultural industrial block —- which includes also food production -—- is of great significance from the point of view both of home supply and the amount of exportable goods. The authors show the results and problems connected with the statistical survey of this block. ln doing so they deal with the differences in handling the available data con—

cerning the enterprise (micro) and national (macro) level.