A MAGYAR AGRÁRIPARI KOMPLEXUM
DR. MOLNÁR ISTVÁN — SZABÓNÉ DR. MEDGYESI ÉVA
Több évtizede foglalkoztatja a közgazdászokat. hogy egy-egy kitermelő ága- zathoz milyen ellátó, feldolgozó ágazatok társulnak, milyen nagyságrendű a ki- termelő ágazatok vonzásköre. A kutatásokat az a cél vezérli. hogy a blokkok (szfé- rák) tevékenységi körének. súlyának meghatározásával alapot nyújtsanak a nö- vekedési pálya kijelöléséhez, az egymáshoz kapcsolódó ágazatok arányos fejlesz- téséhez.
AZ AGRÁRIPARI KOMPLEXUM ÉRTELMEZÉSE
Az élelmiszer—termelés kapcsolatrendszerének kifejezésére a szocialista orszá-
gokban az agráripari komplexum (agráripari szféra), a tőkés országokban az ..ag—
robusiness" szóhasználat honosodott meg. A komplexum !. szférájába általában
a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart termelőeszközökkel ellátó ágazatokat, a ll. szférába a mezőgazdaságot, a lll. szférába pedig a mezőgazdasági nyersanya—
gokat feldolgozó és forgalmazó ágazatokat sorolják.
A szférák elhatárolása, a kapcsolatok teljességének értelmezése országon-
ként (szerzőnként és tanulmányonként) különböző. Ennek érzékeltetésére néhány példa: egyes tőkés országokban az agrobusiness körébe utalják az agrároktatást.
az agrárkutatást, a mezőgazdasági szaktanácsadást, irányítást. A szocialista or—
szágok közül Csehszlovákiában és a Német Demokratikus Köztársaságban az ag—
ráripari komplexum tevékenységi körén csak az élelmiszerek előállítását értik, és nem sorolják ide a textil-. bőr- és faipari termékeket. A Szovjetunióban és Bulgá—
riában viszont a komplexum részét képezik az erdőgazdálkodás egyes tevékenysé- gei, valamint a könnyűipar mező- és erdőgazdasági nyersanyagokat feldolgozó há—
nyada.
A Magyarországon napvilágot látott tanulmányokbanl az agráripari komp—
lexum értelmezése a csehszlovák és a német felfogáshoz hasonló. azaz az élel—j miszer-termelés kapcsolotrendszerére korlátozódik. A hazai publikációk sem ér- telmezik egységesen a kapcsolatrendszer különböző fázisait. az eredeti modellt:
a termelőeszköz—gyártástól az élelmiszereknek a fogyasztó asztaláig való eljutta- tását. Nem azonos az élvezeti cikkek (alkohol. alkoholmentes italok, dohány stb.) figyelembevétele sem.
__ 1Dr. Csizmadia Ernő —- Dr. Vági Ferenc: A mezőgazdaság az ágazati kapcsolatok rendszerében.
Mezogazdasógi Kiadó. Budapest. 1977. 134 old.; Dr. Bene! Iván: Mezőgazdaság, éielmiszergazdaság.
agráripari komplexum. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1979. 275 old.; Dr. Mafillaí Vilmos:
A kooperáció és az integráció új jelenségei a KGST-országok mezőgazdaságában. Mezőgazdasági Kiadó.
Budapest. 1979. 182 old.
16 DR. MOLNÁR ISTVÁN - SZABÓNÉ DR. MEDGYESl EVA
A KGST Statisztikai Együttműködési Állandó Bizottsága már az 1980—as évek elején kezdeményezett módszertani megállapodásokat, illetve felméréseket az ag- ráripari komplexum népgazdaságon belüli helyének, szerepének tagországonkénti megállapitására. Az országok termelési és számbavételi sajátosságainak egyez-
tetése után 1986 őszén fogadták el az egységes terminológiát és az adatszolgál-
tatás programját. E határozat szerint a komplexum tevékenységi köre a hazai ér- telmezésnél szélesebb, a szovjet és a bolgár gyakorlatnak megfelelő.Jelen tanulmányban sem megelőzni, sem helyettesiteni nem tudjuk e felmé- rés eredményét, csupán nagyvonalú becslésre vállalkozhatunk. Az agráripari szfé—
ra (agráripari komplexum) számításainkban valamivel szűkebb kört ölel fel, mint a Statisztikai Együttműködési Állandó Bizottság értelmezésében. Nem tartalmazza ugyanis az erdőgazdálkodás melléktermékeit. a vadászatot és a könnyűipar mező- és erdőgazdasági nyersanyagokat feldolgozó részét.
Ez a rendezési elv azonban nem valósult meg következetesen. A számítások
alapjai az ágazati kapcsolatok mérlegei voltak, amelyek a vizsgált években szer- vezeti és nem tevékenységi elhatárolásban készültek el. A szervezeti megközelítés főként a mezőgazdaság kapcsolataiban és teljesítményében tér el. haladja meg a tevékenységi kört. A mezőgazdasági szervezetek tevékenysége korántsem csak amezőgazdasági termelésre irányul, hanem az l. és főleg a III. szférába tartozó funkciókra. illetve a blokk körén kívül eső tevékenységekre is. Az élelmiszeripar
termelésének egy része pedig (takarmánykeverék—gyártás) az ellátó tevékenység körébe tartozna.Az élelmiszer-gazdaság fogalmán a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart értjük. Azonos tartalommal ugyanerre a körre az élelmiszer-termelés. agrárgaz- daság és agrárágazat elnevezéseket is használjuk.
AZ AGRÁRIPARl KOMPLEXUM NÉHÁNY ORSZÁGBAN
A tartalmi eltérések ellenére is megállapítható, hogy az agáripari komp- lexum az országok gazdaságának jóval nagyobb körét öleli fel. mint a mezőgaz- dasági termelés. Az európai és a tengerentúli fejlett tőkés országokban a mező- gazdaság részesedése a GDP—ből 2—6 százalék közötti. Az európai szocialista or- szágokban a mezőgazdaság (és erdőgazdálkodás) hozzájárulása a nemzeti jöve- delemhez 8 (Német Demokratikus Köztársaság) és 20 százalék (Szovjetunió) kö- zött változott. Az agrobusiness, illetve az agráripari komplexum ugyanezekben az országokban — a rendelkezésre álló információk szerint —— a termelésben és az eszközökben eléggé kiegyenlitett, 23 százaléktól (Csehszlovákia) az egyharmadot
megközelítő vagy kevéssel felülmúló arányt mutat. A foglalkoztatottak aránya ál—
talában néhány százalékponttal nagyobb volt. mint a termelés alapján mért há- nyad. A gazdasági fejlettség alacsonyabb fokán a komplexumban foglalkoztatott munkaerő és a termelés (eszközök) aránya közötti rés nagyobb volt. mint a gaz- daságilag fejlettebb országokban. Az agráripari komplexumban tehát az élőmun- ka termelékenysége és felszereltsége közelített a népgazdaság más blokkjaihoz.
(A nemzetközi összehasonlítást valamelyest torzíthatja, hogy a tőkés országokban a termelőeszközök körét a föld értéke miatt általában tágabban értelmezik. mint
nálunk.) -
A gazdasági fejlettség és a mezőgazdasági termelés aránya között negatív a kapcsolat. Az agráripari komplexum kiegyenlitett aránya az országok széles köré- ben arra figyelmeztet. hogy az ország általános gazdasági fejlettsége (: komplexum arányát alig befolyásolja. A jelentős agrárexportot lebonyolító (és igen fejlett)
AGRÁRIPAR! KOMPLEXUM
17
dán és amerikai egyesült államokbeli agrobusiness például a hazaihoz hasonló
(harmadrész körüli) arányú. '
A komplexum népgazdasági szerepe csak lassan változik. A néhány évtizede
ilyen számításokkal rendelkező országok adatai azt mutatják. hogy az agrárszféra
termelési részesedése. szerepe a munkaerő foglalkoztatásában enyhén csökkenő.Nagyobb változásokat mutat a komplexumon belül az ágazatok részesedése.
A kevésbé fejlett iparral rendelkező országokban a komplexum túlnyomó ré-
szét a mezőgazdaság képezi. Ezekben az országokban kevés az ipari eredetű ter—
melőeszköz, igy importra van szükség. Az emberi munkára alapozott mezőgazdasá- gi termelés termeli meg az igaerőt és a takarmányt. Kialakulatlan vagy kezdetleges a feldolgozóipar és a forgalmazás. A gazdasági fejlettség magasabb fokán lassú ütemben a komplexum !. szférája jelentősebbé válik, és a HL szféra is egyre na- gyobb szerephez jut. A nyersanyagtermelés jelentősége (részesedése) az l. és a Ill.
szféra növekedésével mérséklődik. Az 1980—as évek elején például a csehszlovák és a dán agráripari komplexumban a nyersanyagtermelés (ll. szféra) aránya mint—
egy 18 százalék volt, az Egyesült Államokban ennél is kisebb. A III. szféra ilyen gaz—
dasági fejlettség mellett már a komplexum legnagyobb (az l. és a ll. szféra együt- tes jelentőségét felülmúló) részévé válik. A mezőgazdaság erőteljesen csökkenő sze- repét az ipari termelőeszközök bősége, illetve a mezőgazdasági termékek maga—
sabb feldolgozottsága miatt az l. és a III. szféra súlyának növekedése kiséri.
A HAZAI AGRÁRIPARI KOMPLEXUM
A hazai agráripari szféra hatóköre is jóval nagyobb, mint a mezőgazdaság (nyersanyagtermelés) és az élelmiszeripar (feldolgozás) együttesének 22—26 szá- zalékos népgazdasági részesedése. Az élelmiszer—gazdaság termelőeszköz-ellátása ugyanis a hazai ipar kapacitásának és az importnak is számottevő részét igényli.
továbbá az élelmiszer-forgalmazás is jelentős munkaerőt és eszközt köt le. Az ag—
ráripari szférának mindebből következően meghatározó a szerepe az egész gaz-
daság fejlődésében. ' ,
1. tábla
Az agráripari komplexum részesedése
, A népgazdaság
bruttó [ nettó aktiv keresőinek
E M_— — eszközeinek , ,
V értékéből 'lét- egvef'efie'
termeléséből számából kes lét—
számából százalékban (folyó áron számítva) lszózaiék
l
1975 . . . 31 * 28 -— 44 _-
1985 . . . 33 28 22—23 30 37
l
Megjegyzés: az 1975. évi adatokat lásd dr. Csizmadia E. - dr. Vágí F. i. m. 92. old.
A magyar agráripari komplexum kapcsolatrendszere igazodik a nemzetközi tendenciákhoz és arányokhoz. A népgazdaság bruttó termelésének mintegy har-
madrészét adja, és az aktív keresők 30 százalékát foglalkoztatja. Az ún. egyenér-
tékes létszám alapján (amely a főmunkaidőn túl végzett tevékenységeketis beszá- mítja) a komplexumban dolgozik az összes foglalkoztatottak 37 százaléka.2 Statisztikai Szemle
18 DR. MOLNÁR ISTVÁN - SZABÓNE DR. MEDGYESI ÉVA
Egy évtized alatt a komplexum részesedése a termelésből alig változott, az
aktiv keresőknek viszont lényegesen kisebb hányadát foglalkoztatta 1985—ben. minttíz évvel korábban. '
2. tábla
Az agráripari komplexum szléráinak részesedése. 1985-ben*
(százalék)
A bruttó , A nettó Az állóeszközök Az aktiv
Szféra bruttó ! nettó "§sz
termelésből mű számából
l.. . . . 19,5 21.7 38.8 36,6 13.3
ll. . . . . 49,1 609 43,8 44,7 63.1
Ill. . . . . 31.4 17.4 17.4 18,7 236
Összesen 1oo.o 1oo,o 1oo,o 1oo,o , 100,o
—' Az 1985. évi ágazati kapcsolati mérleg ..A" változata alapján számítva.
_ A hazai agráripari komplexum összetevőinek megoszlása a közepes gazda-
sági fejlettség sajátosságait tükrözi. Legnagyobb részét a mezőgazdaság (ll. szfé—
ra) teszi ki. melynek részesedése a komplexum aktív keresőinek számából és nettó
termeléséből meghaladja az SiD—százalékot. A komplexum bruttó termelésének amezőgazdaság körülbelül a felét az eszközök 44 százalékával állítja elő.
Az I. szféra (ellátó ágazatok) fejlettsége felemás; a munkaerő viszonylag ala—
_csony (13 százalék) hányadával és az eszközök 37—39 százalékával adja a terme- lésnek körülbelül egyötöd részét.
A lll. szféra (feldolgozó és forgalmazó ágazatok) eszközellátottsága (17—19 százalék) lényegesen elmarad az !. szféráétól. Ennek ellenére a létszám mintegy negyedével itt realizálják a komplexum bruttó termelésének csaknem harmadré-
szét. (Az élelmiszeriparon kívül ide soroltuk a kis- és nbgykereskedelem, valamint
a vendéglátóipar arányos részét is.)A hazai struktúra sajátosságai
A hazai agráripari komplexumban a nyersanyagtermelés magas aránya nem kizárólag gazdasági—'fejlettségünk következménye. Ebben szerepet játszik a magyar mezőgazdaság szervezeti rendszere is. A mezőgazdasági vállalatok tevékenységi köre egyrészt sokkal tágabb, összetettebb, mint a környező szocialista országok- ban vagy a tőkés országok többségében. másrészt jelentős — a mezőgazdasági termelésben egyharmad - a kistermelés aránya. A szervezeti tevékenységi kör
összefüggései az agráripari komplexummal az alábbiakban körvonalazhatók.
a) A mezőgazdasági ágazatba sorolt vállalatok közül többnek ellátási, feldolgozási, forgalmazási funkciója van (például talajjavító vállalatok. agráripari egyesülések, terme- lési rendszerek). Emellett az állami és a szövetkezeti vállalatok szervezeti keretein belül is
kibontakozott a vertikális integráció. Kiterjedt a termelőeszköz-előállító (gépalkatrészek, takarmánykeverés. építkezés). feldolgozó (élelmiszeripar), forgalmazó (saját boltok, ven- dégi'átóh'elyek) tevékenység. Ezeknek az ágazatoknak az átrendezése a bruttó termelés be- mutatott arányát az ellátó ágazatokban 4—5 százalékponttal 24 százalékra növelné, a Ill.
szférát ennél nagyobb mértékben. 37 százalékra. A mezőgazdaság (ll. szféra) arányát pe- dig 10 százalékponttal 39 százalékra mérsékelné.
* b) A mezőgazdasági kistermelők a vállalatokhoz képest kisebb holtmunka- és nagyobb élőmunka—felhasználással termelnek. Az alacsonyabb holtmunka—felhasználás egyik oka a
AGRÁRlPARl KOMPLEXUM 19
kistermelők és a vállalatok közötti szoros gazdasági kapcsolat, a növénytermelés gépi munkáit. a szállításokat a vállalatok végzik a kistermelők számára. Másik oka azonban, hogy a hazai ipar gép és egyéb termelőeszköz-kínálata nem megfelelő, vagy az elérhető bevételhez képest drágák az eszközök. A kistermelésben használható eszközök nagyobb ki—
nálata és a mezőgazdasági termékárakhoz arónyosított ára ugyancsak növelné az !. szféra
szerepét. , ,
c) A kistermelésben igen jelentős a személyes fogyasztásra termelt termékek mennyi- sége. Ebből következik, hogy számottevő élelmiszer-feldolgozó tevékenységet is folytatnak (amelynek értékét az ágazati kapcsolatok mérlegei és más számítások sem veszik figye—
lembe). Például 1985-ben 1.5 millió sertést (az állami vágóhidakon 6.7 millió darabot), mintegy 100 millió darab baromfit vágták le és dolgoztak fel. Ugyancsak a saját terme- lésre szánt termékek magas arányából adódik, hogy a zöldség, a gyümölcs, a bor,_a már említett sertés— és baromfihús. a tojás nem kerül a forgalom szférájába, nem igényel szál- lítást, raktározást, kereskedelmi tevékenységet. Az önellátás csak a felsorolt termékekből több millió tonna termék feldolgozása, forgalmazása alól mentesíti a lll. szférába sorolt ágazatokat, csökkentve egyúttal részesedésüket az agráripari komplexum egészében.
Felszereltség és hatékonyság
Az agráripari komplexum ágazataiban az élőmunka felszereltsége és haté—
konysága. valamint a tőkehatékonyság igen különböző. A foglalkoztatottak szó—
mához mért állóeszköz—állomány az ellátó szférában a legmagasabb. az ipari ága—
zatokban a mezőgazdaságinak majdnem kétszeresét teszi ki, az egyéb anyagi ágakban pedig többszörösét.
A mezőgazdasági munka felszereltsége a számított létszám alapján rosszabb lenne. mert ugyanannyi eszközt körülbelül 40 százalékkal több ,,egyenértékszá—
mos" dolgozó működtetné. A jobb eszközellátottság az élőmunka mintegy 70 szó- zalékkal magasabb termelékenységét eredményezte az !. szférában. A tényleges munkaráforditást tükröző egyenértékszámos létszámmal számolva a különbség nagyobb lenne az ellátó ágazatok javára. A III. szféra ellátottsági mutatói csak valamivel jobbak a mezőgazdaságénál, viszont az élőmunka termelékenysége ala-
csonyabb. '
3. tábla
Terme/ékenység, felszereltség, tőkehatékonyság 1985-ben
Az egy foglalkoztatottra
jutó Ezer forint
_M—______—,,, nettó állóesz-
Szféro nettó nettó közre jutóInettó
termelés állóeszköz termelés
(forint) értéke. folyó áron (ezer forint)
l.. . . . . . . . 254 1005 253
N.. . . . . . . . 150 259 579
HL. . . . . . . . 115 290 396
Együtt . . . . . 156 366 425
A komplexum két alapvető ágában (mezőgazdaság, élelmiszeripar) az élő- munka felszereltsége még egyharmadát sem érte el az ellátó ágazatokénak, s a népgazdasági mutatónak is csak alig több mint fele. Ez a megállapítás csak lát—
szólag mond ellent a mezőgazdaság magas tőkeigényének. A kistermelés jelentős
termelési arányához ugyanis gyakorlatilag elhanyagolható állóeszköz kapcsolódik.A hiányról jórészt a vállalati szférának kell gondoskodnia.
2.
20 DR. MOLNÁR ISTVÁN -— SZABÓNE DR. MEDGYESI ÉVA
Az eszközhatékonyság a három ágazat közül a mezőgazdaságban volt a leg- kedvezőbb. ahol egységnyi nettó állóeszközértékkel több mint kétszerannyi nettó terméket állítottak elő. mint az ellátó ágazatokban. és majdnem 50 százalékkal
többet, mint a lll. szférában.
A nyersanyagtermelés a népgazdaság többi területével összhangban fejlődik.
Ezt bizonyítja. hogy 100 forint mezőgazdasági bruttó termeléshez (1985-ben) közel
30 forint ipari (hazai és import) teljesítményre volt szükség. Az ipari ágazatok kö- zül a mezőgazdasági termeléshez legnagyobb mértékben a vegyipar (műtrágyák és növényvédőszerek) járult hozzá. 100 forint mezőgazdasági bruttó termelésbőla vegyipar több mint 12 forinttal. az élelmiszeripar (keveréktakarmány) 6 forinttal, a gépipar pedig 3.50 forinttal részesedett.
Az élelmiszer-gazdaság és az ipar egymásrautaltságát jelzi. hogy itt használ- ják fel a hazai vegyipari termelés több mint 20, az építőipar bruttó termelésének 16, a villamosenergia-iparénak majdnem 10 és (: gépipari termelés 5 százalékát.
A kapcsolat erősségét és harmonikus fejlődését számos. elsősorban közgaz- dasági jellegű tényező befolyásolja. Ha a pótlólagos ráfordítások nem térülnek meg a mezőgazdasági termékárakban. akkor a termelők nem serkentik a megfe- lelő iparágak tevékenységét. Például 1976 óta nem nőtt a mezőgazdaság műtrágya—
felhasználása (1975-ben a mezőgazdaságban a vegyipar bruttó termelésének még közel 30 százalékát használták fel). Ugyancsak magas a hazai gyártású traktorok.
gépek ára. Az importgépeknél valamivel jobb műszaki jellemzőik ellenére különö- sen pénzszűke idején az olcsóbbat keresik a felhasználók. Az ágazatközi kapcso-
latok mértékét továbbá a belföldi kínálat és az import lehetőségei is meghatá-
rozzák.A MEZÖGAZDASÁG ÉS AZ ÉLELMlSZERlPAR TERMELÉSE, GAZDÁLKODÁSA
Az agráripari komplexumon belül különösen fontos a mezőgazdaság és az
élelmiszeripar kapcsolata. A mezőgazdaság által termelt nyersanyagok jelentőshányada az élelmiszeripar közvetítésével jut el a fogyasztóhoz.
Az élelmiszer-gazdaság az ország bruttó termelésének valamivel több mint
egynegyedét adja. Szerepe az ország bruttó és nettó termelésében rövid távon nem csökkent. Az 1980-as években a mezőgazdasági termékek termelése évi át- lagban 2.2 százalékkal. az élelmiszeripar teljesítménye ennél kevésbé, 2.0 száza- lékkal növekedett. Az előző tervidőszakban (az 1976—1980 években) a változásezzel ellentétes volt: a mezőgazdaság termelése 2.9, az élelmiszeriparé pedig 3.3
százalékkal nőtt.A fejlesztéseket korlátozó gazdaságpolitikát a mezőgazdaság jól tűrte. talán
jobban is, mint a termelőalapok megőrzéséhez az kívánatos lett volna. 1980-hoz viszonyítva 1985-ig a teljes termelékenység (komplex hatékonyság) az anyagi ágak
egészében 1.2, a mezőgazdaságban 3.8 százalékkal növekedett. Az anyaghányadromlását sikerült a termelékenység fokozásával és a tőkeráfordítás növelésével
ellensúlyozni.Az élelmiszeripar fejlődése jórészt a mezőgazdasági termelés. illetve a köz—
ponti árualapba kerülő termékmennyiség függvénye volt. Az állatállomány 1985.
évi csökkenése hatott a hús- és baromfiipar termelésére. a nagymértékben inga—
dozó zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelés a tartósító és a boripart késztette éven—
ként váltakozó mennyiség feldolgozására. Az alapanyag-termeléstől szorosan függő
szakágazatok közül a növényolajipar fejlődése volt a legerőteljesebb (7.1 százalék).
ami a napraforgó-termelés kiemelkedően gyors emelkedésének eredménye (1981-
AGRÁRIPAR! KOMPLEXUM 21
1985-ben az előző 5 évinek kétszerese volt a termelés). Dinamikusan fejlődött a
baromfiipar termelése is. 1981 és 1985 között évente átlagosan 4.5 százalékkal
nőtt. ami a piaci igények szerint nagyon ingadozó. összességében mégis jelen- tékeny baromfihús-termelés növekményének (1981—1985—ben 23 százalékkal haladtameg az 1976—1980. évit) volt köszönhető. A termelés csökkenésének megfelelően
visszaesett a tartósító és a boripar teljesítménye. Zöldségfélékből, szőlőből 1981—1985—ben kevesebb termett. mint a megelőző öt évben, a gyümölcstermelés az alma kivételével alig haladta meg az 1976—1980. évi mennyiséget.
4. tábla
A mezőgazdaság és az élelmiszeripar bruttó termelésének változása
még?" Aggál— 1951. 1952. 1993. 51984. 1995.
Ágazat. 'évi átlagos évi
szakágazat
1981. évi áron számított bruttó termelés változása
az előző öt év . . , . . .
százalékában az elozo ev szazalekaban
Növénytermelés. 2.1 2.1 1.6 9.4 —7.5 4.9 ——5,4
Állattenyésztés . 3.9 2.3 2.4 5.3 2.2 1.0 —5.6
Mezőgazdasági termékek össze-
sen . . . . . . . . . 2,9 2,2 2,0 7.3 ——2,7 2.9 —5,5
Élelmiszeripar 33 2.0 3.0 4.3 1.5 3.1 —1.8
Ebből:
Húsipar . . . 1.6 1.9 1.0 4.7 9,8 5.4 ——10.4
Baromfi- és tojósfeldolgozó
ipar . . . . - 3.6 4.5 7.2 1ó,1 —0,8 2,1 -1,0
Tejipar . 7.4 2.2 32 2.6 4.3 3,4 —2,8
Tartósitó ipar 1.2 —O.5 -—-4.9 —3.7 1.6 0.2 4.5
Malomipar 2.8 1.3 2.3 0.1 1.6 4.1 —-1.7
Sütő- és tésztaipar . . 2.3 —1.7 O,5 —3,4 —6.3 —-O,3 1.4
Cukoripar . . . . . . . . 1 6.1 0.4 5,5 5.9 —-12,5 —-5,8 10.ó
Növényolajipar . . . . 9.7 7.1 24,6 7.2 3.3 9.2 --6.6
Boripar . 4.3 —1.0 —-6,6 26,3 —11,6 —10. 4 2.3
5. tábla
Az élelmiszeripar ágazati szerkezete 1985-ben
(százalék)
A nyersa nyagtól
Megnevezés erősen kevésbé vagy alig
függő ágazatok részesedése
Létszám . . . 51 .7 i48.3
Eszközök . . . 59.5 40,5
Termelés . . . 65,1 34,9
Eredmény . . . 52,a 47.2
A mezőgazdaság nyersanyagtermelésétől erősen függő élelmiszeripari szak-
őgazatok (hús-, baromfi- és tojás, tej-, malom-. cukor—. növényolajipar) a terme-
lésnek mintegy kétharmadót, az ágazat termelőerőinek több mint felét jelentik.
22 DR. MOLNÁR ISTVÁN - SZABÓNÉ DR. MEDGYESI ÉVA
A termelés összetevői és perspektívája
A mezőgazdaságban az alaptevékenységen kívüli termelés az 1980—as évek-
ben már a bruttó termelés egyharmadát adta. Az' élelmiszeriparban a profilidegen
tevékenység az össztermelés egytizedét sem érte el.A mezőgazdasági vállalatokban folyó nem mezőgazdasági termelés gyors nö—
vekedése miatt az élelmiszer-gazdaság bruttó és nettó termelésének 1985-ben va—
lamivel nagyobb hányada (65, illetve 89 százaléka) származott a mezőgazdasági termelőszervezetektől, mint 10 évvel korábban (62. illetve 87 százalék). Az élelmi- szeriparban — a feldolgozó jelleg miatt — a bruttó és a nettó termelés aránya el- tér a mezőgazdaságétól. Az élelmiszeripar bruttó termelésének túlnyomó részét és növekvő hányadát (1980—ban 91. öt évvel később 95 százalékát) a termelőtelhasz- nálás tette ki. az új érték 1985-ben már csak 5 százalékos részt képviselt. A mező-
gazdaság bruttó termelésén belül az anyagfelhasználás kétharmados. a nettó ter-
melésen belül egyharmados részt tett ki.A nettó termelés munkajövedelem és tiszta jövedelem aránya a mezőgazda- sági szervezetekben (évenként nem számottevő változással) háromnegyed—egyne-
gyed volt. Az élelmiszeriparban a gazdasági szabályozás nem egyenlítette ki a
hullámzó teljesítmény következményeit: 1980-ban a nettó termelés 63 százaléka bérjellegű kifizetés és 37 százaléka tiszta jövedelem volt. 1985-ben a munkajöve- delem meghaladta a nettó termelést. és bért is csak állami támogatással fizettek.mivel a tiszta jövedelem negativ volt.
Az éielmiszer-gazdaság fejlődése az 1980-es években nem volt problémamen- tes. A mezőgazdasági termelés éppen elérte a hatodik ötéves tervtörvényben elő—
irt növekedés alsó határát. az élelmiszeripar teljesítménye jelentősebben elmaradt a tervezettől. Nőttek a vállalatok kötelezettségei, szűkültek a fejlesztési források.
A mezőgazdaság beruházásainak volumene 14 százalékkal, az élelmiszeriparé majdnem egyharmaddal maradt el az előző tervidőszak befektetéseitől.
A hazai piac -— a fizetőképes kereslethez mérten - telített volt élelmiszerek—
ből. A termékfelesleg a külpiacon egyre nehezebben és romló hatékonysággal
talált vevőre. Az eladási árak alig növekedtek, miközben a hazai termelői árak
több mint 50 százalékkal emelkedtek.A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportjához kapcsolódó támo- gatások összege az eltelt tervidőszakban 15 milliárdról 29 milliárd forintra nőtt.
Az agrárexport támogatásának túlnyomó részét (94 százalékát) az éielmiszeriparnál
számolták el. A nem rubelelszámolású export ebből közel 60 százalékkal részese- dett. Az agrárágazat exporttámogatásának összege felülmúlta a költségvetési defi- citet, az exporthoz kapcsolódó támogatások 40 százalékára rúgott.Jórészt ez a hazai termelők cselekvésével csak kevéssé befolyásolható helyzet eredményezett olyan vitákat. hogy drágán termel-e a mezőgazdaság, szükség van—e a két ágazat fejlesztésére, nem kellene-e felszámolni vagy legalább drasztikusan
korlátozni az élelmiszerexportot stb.
Az élelmiszer-termelés fejlesztési döntéseinél az alábbiak feltétlenül mérlege—
lendők.
— Az összes exportnak körülbelül egyötödét kitevő agrár eredetű termékkivitei évente 80—90 milliárd forint értékű volt. Ennek más népgazdasági ágak termékeivel való helyette—
sítésére egyelőre nincs lehetőség.
— A külkereskedelmi tontosságukon kivül a mezőgazdaság és az élelmiszeripar (fő- ként az előbbi) gazdasági adottságai olyan, mértékű állandóságot mutatnak. amely egy- egy tervidőszak folyamán szinte kizárja a termelés központilag előirányzott jelentős mér- séklését.
AGRARlPARi KOMPLEXUM - 23
— A mezőgazdasági szövetkezeti tagok más munkahelyre irányítása, munkahelyének tömeges megszüntetése társadalmi okokból sem hajtható végre. Ennek a folyamatnak el- lenkezőjét kezdeményezi az elmaradott térségek fejlesztési porgramja. melynek célja a, falu népességmegtaruó-képességének megőrzése.
—-— A népgazdaság termelésének. termelőerőinek az agráripari komplexum több mint egyharmadát adja. A komplexum súlyából adódóan az egész népgazdaság dinamizálása aligha oldható meg az agrártermelés fejlesztése nélkül. A fejlesztést a hetedik ötéves terV- törvény is előírja.
— A fejlesztés mellett szól a hazai fogyasztók kiegyensúlyozott, bővülő választékú el- látása. Stagnáló, illetve csökkenő reálbérek mellett az életkörülményeknek különösen fon- tos eleme a jó élelmiszer—ellátás.
AZ ÉLELMISZER—GAZDASÁG EXPORT—IMPORT EGYENLEGE
Az élelmiszer-gazdaság külkereskedelmi egyenlegét általában úgy vonják meg.
hogy az élelmiszeripari anyagok, élő, állatok. élelmiszerek kivitelének és behozata—
lának különbségét veszik. E számítás szerint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar
export—import egyenlege 1980 és 1985 között elszámolásonként következőképpenalakult.
6. tábla
Az élelmiszeripari anyagok, élő állatok, élelmiszerek külkereskedelmi egyenlege
Külkereskedelmi egyenleg
1980. 1985. .
Elszámolás ——————l—————— 3333; g;
évben (lolyó áron, százaléká—
milliárd forint) iban
Rubel . . . . . 13.4 21,8 162.7 '
Nemrubel . 24,6 39,5 160.6 '
' ! 161,3
. l
Összesen] 38,0 l 61,3
l
A fenti egyenleg nem veszi figyelembe az import eredetű termelőfelhasználás
(például a műtrágya, növényvédőszer. csomagolóanyagok) nagy részét. az import—ból származó gépeket. Ugyanakkor az élelmiszer-gazdaság behozatalában szere-
pelnek olyan tételek. amelyek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar tevékenységé- től függetlenek (kávé. tea, kakaó. déligyümölcs).
A továbbiakban az élelmiszer-gazdaság külkereskedelmi egyenlegét úgy szá-
mítjuk ki, hogy a behozatalt- csökkentjük a hazánkban nem termelhető élelmiszerek (kávé, déligyümölcs, kakaó stb.) értékével:
— növeljük viszont a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelőfelhasználásának importha'nyadával. valamint a beruházott külföldi gyártású gépek értékével.
Az élelmiszer-gazdaság export—import egyenlege az 1980—as években pozitív volt. 1985-ig évente növekvő mértékben haladta meg a kivitel a behozatal értékét.
1985-ben több mint kétszeresen az 1980. év egyenlegét. A rubelelszámolású for- galom egyenlege dinamikusabban növekedett. mint a dollár és egyéb elszámo—
lású forgalomé. Az import és az export relációk szerinti megoszlásának megfele-
lően azonban 1985—ben is nemrubel-elszámolásban keletkezett a kivitel pozitív
egyenlegének háromnegyed része. (Lásd a 7. táblát.)
24 DR. MOLNÁR ISTVÁN — SZABÓNÉ DR. MEDGYESI ÉVA
Az ágazat kivitelének értéke 1985-ben 44 százalékkal haladta meg az 5 évvel korábbit; Ezen belül a rubelelszámolású export közel 60, :: nemrubeliel'sz'ámel'ású
kivitel majdnem negyven százalékkal volt nagyobb az 1980. évinél. A' kiviteli nöi.vekménynek közel teljes egésze a mennyiség növekedésének volt köszönhető, mi—
vel az eladási árak 1985-ben alig 7 százalékkal múlták felül az 1980. évit. *
7. tábla
Az élelmiszer-gazdaság export—import egyenlege
Az export—import egyenleg az
' . ; 1w— 1985. év
Elszamolas
az 1980. év évben (folyó áron. százaléká-
milliárd forint) ban
Rubel . . . . . 1.8 8.3 461.1
Nemrubel . '13.6 252 185.3
Összesen
15,4 ! 33,5 , 32115
Az exportárak —- főleg nemrubel-elszámolásban — kevésbé nőttek, minta ha- zai termelői árak. A dollárbevétel növeléséhez fűződő érdek miatt háttérbe szorult a gazdaságosság. A devizabevétel megszerzése mind több költségvetési támoga- tást igényelt, 1985-ben 1 forint bevétel eléréséhez már 30 fillér támogatást nyúj-
tott az állam.A ráfordítások importhányada
A folyó termelőfelhasználások egytizede volt import eredetű. Az arány némi- leg csökken, ha eltekintünk a hazánkban nem termelhető termékektől. A ter-
melő felhasználások importhányada iparáganként különböző. A mezőgazdaság-
ban felhasznált gépipari termékeknek mintegy egynegyede, az élelmiszeriparban felhasználtaknak több mint kétharmada volt import eredetű. Ugyancsak magas. amezőgazdaságban 26, az élelmiszeriparban 35 százalék a vegyipari termelőfel—
használások importhányada. 1980 és 1985 között az import hazai termékekkel való
kiváltása alig haladt előre.
8. tábla
Az import aránya az összes termelőíelhasznólásbólw
A mező- Az élelmi- A mező— Az élelmi- gazdaság- szer— gazdaság- szer-
ban iparban ban iparban
Atermék
származása felhasznált termékek importhányada az (ág, ágazat)
1930. I 1935.
évben (folyó áron, százalék)
!
Gépipar . . . . . . 322 24,0 24,1 ! ó7,5
Vegyipar. . . . . . 233 26,2 25.5 l 34.23
Könnyűipar . . . 15,6 21.53 18,1 36.9
Élelmiszeripar . . . . 5.0 24,8 9.5 353
Mezőgazdaság . . . 1.3 8.5 2,2 3,9
Összes felhasználás . 9.3 *13,0 ) 9.6 ] 10,7
l
AGRARIPAR! KOMPLEXUM 25
A hazai iparfejlesztést az 1970-es években központi programok (földgáz, alu-
mínium, közúti jármű, számítástechnika, petrolkémia) határozták meg. Az élelmi- szer-gazdaság háttériparának fejlesztése a központi programokban nem fogal—
mazódott meg, noha ezekben az években a mezőgazdasági termelés dinamikusan
fejlődött. és hozamai egyre inkább megközelítették a hagyományosan fejlett me—zőgazdaságú nyugat—európai országokét. Az utóbbi években már kiemelt program a növényvédőszer-gyártás és a biotechnika fejlesztése is. Ennek hatása azonban
még nem mutatkozott meg az 1985. évi felhasználások szerkezetében.
A gépberuházásoknak csökkenő hányada volt a külföldi gyártmány. Ebben az importkorlátozás és a szocialista országok szűkös kínálata játszott szerepet. A mezőgazdasági gépberuházásoknak az 1970—es években mintegy 60 százaléka származott importból. A külföldről behozott élelmiszeripari gépek aránya is meg—
közelítette az 50 százalékot. Az arány -— évenként hullámzóan — az 1980—as évek közepére 50—55 (mezőgazdaság). illetve 38—42 (élelmiszeripar) százalékot tett ki.
Az 1986. év agráreredetű termékkivitele 1985—höz képest visszaesett. Az export- árak csökkenését nem ellensúlyozta a kivitel mennyiségi növekedése. A költség- vetési hozzájárulás is nagyobb összegű volt a megelőző évinél, a devizakiterme-
lési mutatók pedig rosszabbak.
Az élelmiszer-gazdaság pozitív külkereskedelmi egyenlege a szükséges fej-
lesztések elmaradása és egyre nagyobb állami hozzájárulás árán növekedett az1980—as években.
Összefoglalva megállapítható, hogy a hazai agráripari szféra gazdasági fej- lettségünknek megfelelő súlyú az ország termelőerőiben és termelésében. A komp- lexum a népgazdaság bruttóftermelésének egyharmadát, a nettónak közel 30 százalékát az állóeszközöknek ennél kisebb hányadával állítja elő. Az agrárter- melésben mintegy 1,5 millióan tevékenykednek. az ország aktív keresőinek 30 szá—
zaléka.
A növekvő termékfelesleg exportja egyre nagyobb gondot okozott, és egyre több költségvetési támogatást igényelt. Ez a tény több ízben megkérdőjelezte a fejlesztést. A bizonytalan perspektívák és a költségvetés vállalati jövedelmeket központosító törekvése miött gyengült a vállalati érdekeltség. csökkent a felhal—
mozás.
Az agrárszféra — beleértve az ellátó és a feldolgozó iparágakat, a kereske—
delmet — jelentős szerepe, igen nagy súlya miatt és a romló külpiaci lehetőségek ellenére is arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelenlegi termelési volumenre és a fejlesztésekre a közeljövőben bizonyosan szükség lesz.
TARGYSZÓ: Élelmiszer—gazdaság.
PEBlOME
B coctaa arponpommwneHHoro KOMI'IHGKCB sonsn' orpacnu, oőecnewaaioume cenb- CKoe xoanücrao n numesyio I'lpOMbianeHHOCTb CpeACTBBMH npOHBBOACTBa (ccpepa 1); cent:- cxoe xosnücmo (cdvepa l'l) nepepaőoma, oőopm ceanKoxouücmei—mbix nponymoa n COOTBeTCTBYIomaS noni: oőmecraeHHoro nmamm (ccpepa U.I).
Oteuecrsennan arponpomumnem—ran ccpepa BBHHMaeT cooraectcsymmee yposmo 3KOHOMHHeCK0l'O paasmun CTpaHbl MeCTO a cocrase npOHSBOAHTeHbelX cnn w ao sceM OTSHeCTBeHHOM npOH3BOACTBe: (ma nem TpeTb Banosoű npoAyKLu—m, ho'-nu 300/0 uucmü
26 DR. MOLNÁR — SZABÓNÉ DR. MEDGYESl: AGRÁRlPARI KOMPLEXUM
nponynuuu c l'lOMOU-LHO meHbmeü norm ocuoanux (pannon u aaHuMaet 300/0 akruauslx CBMOAeHTeanbIX.
Bnyrpennue cooruowenua KOMnnexca Tome orpamaior ypoaem. sKoHOMuuecr-toro passz-ms CTpaHbl. l'lo cpaaHeHmo c Eonee pö3BHTblMH CTpaHaMH menumeü annuetcn Anna eernycxarotueíi cpeAcrea npouaaogcraa ctpepu 1, a remete cdaepsi LLl, oőecneuuaeiouteü nepepaóorxy u oőopor. Bonbwei me nemre-ru pam, nepBHHHoi'! orpacnu, CeanKOI'O xo- snücrea.
l'lpumepno rpen, npoAyxuuu arpapuoü auonomnxu cősisee'rcn ae rpauuueü. Bkcnopr
— u sonpeku aoapacrammeü cyőaenuuu -— Aasen crpane snauurenwyio aupyuky. Bneume- 'roproaoe cansno arponpoMbimner—moro Komnnexce — exmouaa ranme u umnopr cpencve npousaoncraa — oöpamaer BHHMBHHS Ha ro oócromenbcrao, uro u : npeAcromuuü ne- pnoA Syner cymecvaoaars HecÖXOAMMOCTb : HbIHeLUHeM oőbeme npouaeoAcna " nponop—
unonaanoM pasenmu Komnnexca.
SUMMARY
The Ugro—industrial complex includes the branches supplying ogriculture and food industry with the means of production (sphere l); agriculture itself (sphere ii)): the proc—
essing one; trade of ogricultural products and the respective proportion of catering trade
sp ere Ill . (
The ogre—industrial sphere in Hungary represents a weight in the productive forces and in the production proportionotely with the economic development of the country:
one third of gross output land almost 30 per cent of net output comes from this sphere using a lesser part of fixed ossets and employing 30 per cent of active earners.
The inner proportions of the complex also reflect the development level of the country.
As compared to the more developed countries sphere l, producing the means of produc—
tion and sphere lll, processing and trading agricultural products represent :: smoller pro- portion. The role of the extractive branches and agriculture. however, is larger.
Some one third of the products of ogre—economy are sold abroad. The export. de- spite the increasing subvention, was a significant source of income of the country. The net trade balance of the agro-industrial complex. including the imports of the means of pro- duction. directs attention to the fact that the present volume of production and the propor- tionate development of the complex will be needed also in the future.
