Tudományos tanácskozás az agráripari integráció statisztikájáról

TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁS

AZ AGRÁRIPARI INTEGRÁCIÓ STATISZTIKÁJÁRÓL

MOLNÁR ISTVÁN -— SZABÓNE MEDGYESI ÉVA

A KGST Statisztikai Állandó Bizottsága kezdeményezésére 1980 szeptemberében Vár- nában tudományos tanácskozást tartottak az agráripari integráció statisztikájáról. A ta- nácskozáson az európai szocialista országok és Jugoszlávia képviselői vettek részt. Ma- gyarországról e beszámoló szerzői voltak je- len. A szeminárium megvitatta az agráripari integráció szervezeti formáinak és statiszti—

kájának az egyes országokban nagyon is változatos módjait.

Valamennyi KGST—ország mezőgazdaságá- ban megfigyelhető az agráripari integráció, a termelés koncentrációja és specializáció- ja, mértéke és aránya, megvalósulásának ideje azonban változó. Ennek alapja a ter- melőerők fejlődése. a társadalmi munkameg- osztás elmélyülése, továbbá az érintett népgazdasági ágak irányításának korszerű- sítése. A folyamatnak vannak általános vo- násai. mint a termelés koncentrációja és specializációja, a mezőgazdaság és a többi népgazdasági ág kapcsolatának erősödése.

A termelőerők fejlődésének üteme. a nem—

zeti sajátosságok és hagyományok. továbbá a folyamat nyomán megfigyelhető gazdasá- gi és társadalmi változások azonban speci—

fikusak.

A várnai szemináriumra készitett tanulmá- nyok1 — melyek a beszámoló alapjául szol- gáltak -— szerkezete. az egyes témák aránya mutatja az azonosságokat, de tükrözi az el- térő jellegzetességeket is. Az is gyakori.

hogy egy—egy anyag nem tulajdonit azonos fontosságot ugyanannak a kérdésnek, vagy pedig nem közöl arról számszerű adatokat.

Az ismertetés során ezeket az egyenetlen—

ségeket —— más információk hiánya miatt — csak részben sikerült kiküszöbölni.

Bulgáriában a mezőgazdasági alapvető szervezeti formája az

termelés ag rári pa ri

* A tanulmányok közül ,,Az agráripari Integráció statisztikája Magyarországon" című áttekintést a Statisztikai Szemle 1981. évi 3. száma (268—276. old.)

közölte.

komplexum. A jelenleg működő mintegy 300 mezőgazdasági szervezet közül 268 az ág—

ráripari komplexum. a többi tudományos-—

termelési és ipari—agrárkombinát. Az első ag- ráripari komplexumok 1970—ben alakultak, tagjaik állami gazdaságok és mezőgazdasá- gi szövetkezetek voltak. A szovjet agráripari vállalatokhoz hasonlóan vagy területi, vagy tevékenységi elv szerint szerveződtek. A te—

rületi elven alapuló egyesülés egy-egy—vi- dék mezőgazdasági és feldolgozó ipari te- vékenységét fogja össze, termelése sokága—

zatú. Az egy—egy ágazat vagy ágazatcsoport termelésére alakult agráripari komplexum az előbbivel ellentétben, specializált nagyválla-

Ot.

1979-ben alakult meg a Nemzeti Agrár—

ipari Szövetség, amelynek tagjai az agrár- ipari komplexumok, tudományos—termelési egyesülések, élelmiszeripari vállalatok. me- zőgazdasági gépgyártó üzemek, gépjavitó és szolgáltató szervezetek és tudományos inté- zetek.

Az agráripari komplexumok önálló jogi személyiségű vállalatok. Termelési és pénz- ügyi tervük van. A korábbi gazdaságok vagy egyáltalán nem. vagy csak igen korlátozot- tan rendelkeznek saját eszközökkel. A belé- pők egy kisebb része megőrzi jogi önállósá—

gát. Az agráripari komplexumon belül önál—

lá elszámolású (területi vagy ágazati elv sze- rint szervezett) taggazdaságok, növényterme- lő brigádok, farmok. műhelyek, feldolgozó vállalatok. épitőbrigádok működnek.

Hosszú ideig a statisztikai munka a nép- gazdaság és az anyagi termelés ágazati rendjén alapult. Ma már az az igény, hogy a statisztika egy—egy termék vagy ágazat ter—

melésének. értékesítésének, elosztásának fo—

lyamatát kísérje figyelemmel.

A fontosabb tervmutatók — nettó terme—

lés. árutermelés, létszám, béralap, jövedel- mezőség — az agráripari komplexum egészé—

re vonatkoznak. Át kellett tehát a statiszti- kát alakitani ahhoz. hogy a vállalati forma

teljes tevékenységéről adjon számot. (Koráb—

ban a mezőgazdasági termelést a hagyomá- nyos mezőgazdasági beszámolójelentések, az ipari termelést az ipari kérdőívek tartalmaz—

ták.) Komplex információs rendszert kellett létrehozni.

Ugyanakkor az anyagi—műszaki ellátottság statisztikai vizsgálatát az akadályozta, hogy ezek a mutatók csak a komplexum egészére álltak rendelkezésre. Nem mutatta ki a sta—

tisztika, hogy a komplexum két fő tevékeny—

sége — a mezőgazdaság és az élelmiszer- feldolgozás —- milyen mértékben van ellátva eszközökkel, és azokat az eszközöket milyen

hatékonysággal működteti.

Az agráripari komplexumon belüli termék- forgalom jelenleg termelői árakon történik.

A szervezet nyereségét nehéz, vagy sok eset- ben lehetetlen ágazatokra lebontani. Ezért 1979-től ún. ,,termelési" statisztikai jelenté- seket bocsátottak ki. A statisztika alanya itt nem az önálló jogi személyiségű szervezet, hanem az elsődleges termelőegység, a bri- gád, a farm, a műhely. 1979-ben a növény- termelést figyelték meg ilyen módon (az adatok feldolgozása és csoportosítása még folyik). Növényenként mintegy 150 kérdésre válaszoltak az adatszolgáltatók, és a felvé—

tel 26 növényre terjedt ki. Magában foglal- ta az időjárás és más termelési körülmé—

nyek alakulását, a hozamokat, a költsége—

ket és az eredményességet. 1980-ban az ál—

lati termékek termelését figyelik meg ha- sonló módon, 1981-ben pedig az ipari tel—

dolgozást. Ez a termelési statisztika ad vá- laszt az agráripari komplexum sokféle ter- melési és speciális feladatot ellátó tevékeny- ségének termelési fázisonkénti hatékonyságá- ra, jövedelmezőségére. A statisztikai ada—

tok másodlagos feldolgozása pedig lehetővé teszi. hogy a termelés koncentrációját, illet- ve a koncentráció és a jövedelmezőség kap—

csolatát is vizsgálják. A növényi termékeket ugyanis ,,táblánként" (egy földrajzi helyen levő, egy növénnyel hasznosított összefüggő területenként), az állati termékeket farmon- ként. az ipari feldolgozás létesítményeit pe- dig telepenként figyelik meg. Ehhez hasonló mezőgazdasáai felvételt hajtottak végre 1979—ben Csehszlovákiában is. E felvételeket az indokolja, hogy a vállalatok nagy föld—

rajzi kiterjedése torzítja a termelés koncent-

szervezet nagy volumenű termelése sok el—

aprózott, nem kellően felszerelt termelőegy- ségben folyik.

A Német Demokratikus Köztársaságban az agráripari integráció fejlődését és fejleszté- sének szükségességét a termelőerők gyors növekedése teremtette meg. A kooperáció két— és többoldalú kapcsolaton keresztül ellátja a mezőgazdaságot termelőeszközök- kel, tervezi és szervezi a mezőgazdasági ter-

6.

mékek útját a fogyasztóhoz (a feldolgozó iparágakhoz). és alapja az ország agrárpo-

litikájának.

A folyamat együtt járt a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vállalati struktúrájának vál—

tozásával is, amelynek lényege az, hogy kü- lönböző egyesülések teremtik meg a munka—

megosztás magasabb formáit. Körülbelül 500 ilyen egyesülés a teljes állami felvásárlás kétharmadát bonyolítja le. A szervezetek mé—

reteit a közeljövőben nem kivánják össze- vonásokkal növelni. A különböző feladato—

kat ellátó szervezetek tizenegyféle vállalati formát, illetve funkciót jelentenek.

1979-ben 3916 mezőgazdasági szövetkezet

(ebből 972 növénytermelő) és 474 állami gazdaság (ebből 65 növénytermelő) műkö—

dött. A szövetkezetek száma tíz év alatt több mint felére csökkent, az állami gazdaságo—

ké alig változott. A mezőgazdaság e két alapvető vállalati formájában —— mint az a- datok is jelzik — a tevékenység nagyobb részben állattenyésztési jellegű.

A további formák a következők:

161 növénytermelés! szövetkezeti együttműködés.

322 állattenyésztési gazdaságközi intézmény, 161 talajjavító szövetkezet,

202 építőipari szövetkezet, 215 kertészeti termelőszövetkezet,

31 ipari hízlalda, 257 agrokémiai központ,

156 gépjavító vállalat (járásonként szen/elve), 362 terményvásárló, illetve takarmánygyár.

A szűkebb értelemben vett mezőgazdasá- gi termelést kiegészítő szervezetek körülbe-

lül egy évtizedesek.

A méretek érzékeltetésére: a növényterme- lő vállalatok átlagosan 5000 hektár terüle—

tet 260 fővel művelnek, a szövetkezetek átla- gos területe 820 hektár. Az állattenyésztő szövetkezetek 1500 állategységet átlagosan

106 dolgozóval látnak el.

Az élelmiszeriparban -— különböző ágaza- tokban —- 71 kombinát és 506 vállalat mű—

ködik, összesen 120000 dolgozóval. Más vál- lalatokban és szövetkezetekben ezenkivül mintegy 30000 fő foglalkozik élelmiszeripa-

ri termeléssel.

A népgazdasági agráripari komplexum ter- vezési kategória is. (Értelmezése az általá—

nostól nem tér el, I.. ll. és lll. szféráját kü- lönböztetik meg.)2 A tervezéskor 14 alapvető mutatószámot, illetve fogalmi kört használ- nak. lgy például az általános mutatók közé tartozik a termelési volumen, a foglalkozta—

tottak, az eszközök és a beruházás. A többi tervfejezet hasonlóan részletezett és kiterjed az árutermelés. a kereskedelmi forgalom, to- vábbá (! termelőeszköz—ellátás, a fejlesztés, a hatékonyság, sőt a munkaerő—utánpótlás

kérdéseire is.

2 A szférák tartalmát lásd az említett magyar be- számoló bevezető részében.

A koncentráció és az új vállalati formák megjelenése a mezőgazdasági és részben az iparstatisztika adatainak hosszú idősoros ösz- szehasonlítását megnehezítette. Többnyire csak az egész szocialista mezőgazdaságra lehet 10 évnél hosszabb idősorokat össze- állítani. További statisztikai probléma, hogy a vállalatokat (tevékenységüket) ágazati be—

sorolásuk alapján figyelik meg. A mérleg- beszámoló, sőt a terv módszere ezt nem min- denben követi. (Például a kombinátok vég- termék—előirányzatot kapnak.) A termelési e- gyüttműködések ugyanakkor nem önálló jo- gi személyiségek, és — akárcsak hazánkban

— nem adatszolgáltatók. Ez a helyzet a sta- tisztikai munka szempontjából rendezésre vár, továbbá az agráripari komplexum több adata csak másodlagos csoportosítással és

becslésekkel számítható.

A Lengyel Népköztársaságban az élelmi- szer-gazdaság fogalma honosodott meg. Eb- be sorolják a mezőgazdasági termelést (ki- véve a könnyűipari feldolgozásra kerülő nyersanyagokat), az élelmiszeripart. a mező- gazdaság és az élelmiszeripar részére ter- melőeszközöket gyártó és szolgáltatásokat végző szervezetek tevékenységét. valamint az élelmiszer—kereskedelmet. Az élelmiszer—gaz—

daság statisztikai megfigyelése elsősorban a termelésre terjed ki, de magában foglalja a termelési feltételekről, a termelési kapacitá- sokról és az elosztásról begyűjtött információ- kat. Az ágazati kapcsolati mérlegek is olyan részletezettségben készülnek, hogy az előbb említett ágazatok tevékenységei -— az élel- miszer-kereskedelmet leszámítva -— összegez—

hetők és elemezhetők legyenek. Az élelmi- szer-gazdaság teljesebb értelmezése szerint a felsoroltakon kívül az építőipar, a szál—

lítás és hírközlés ágazatok tevékenységének a mezőgazdaságra és élelmiszeriparra jutó arányos része is az élelmiszer-gazdasághoz tartozik. E tágabb körre vonatkozó statiszti—

kai adatokkal azonban nem rendelkeznek.

Az integráció szervezeti keretei jelenleg még csak formálódnak. Ennek mintegy min- tája az 1974—ben alakult agrár-ipari egyesü- lés. Ehhez 146 000 hektár terület tartozott (10 állami gazdaság). Ezenkívül még 3 szolgál- tató vállalat a tagja. Az egyesülés az álla—

mi statisztika rendjében szolgáltat adatot.a felvásárlásról és az egyénieknek végzett szol—

gáltatásokról az egyesülés szintjén. A terme- lésről. az eredményről és a gazdálkodás más mutatóiról az egyesülésbe tömörült vállala- tok önállóan teljesítik adatszolgáltatási kö- telezettségüket.

A szövetkezeti szervezés még csak a kez—

detén tart. 1976-ban 1877 mezőgazdasági

kör működött, közülük 1800 valamelyes kö—

zös tevékenységet is folytatott. Ezek már kö- zös vállalatokat is létrehoztak. Például a 20 legnagyobb szövetkezet építő és gépjavító

közös vállalatot alapított. Az állami gazdasá- gokban magasfokú a koncentráció. 15—25 000 hektáros területen gazdálkodnak. A nagyüze—

mek hatékonysági előnye nagyon jelentős.

Az integrációt azonban — a kisgazdasá- gok túlsúlya mellett — a szerződéses kapcso- latok kiterjedt rendszere jelenti. A mezőgaz—

dasági termékeknek mintegy 70 százaléka a gabona, a cukorrépa. a dohány. a disznó—

hús jóformán teljes mennyisége ilyen módon jut központi készletbe.

Romániában gyökeresen átalakították a mezőgazdaság állami irányítását a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának 1979. február 1-i plénuma határozatai alap- ján. A cél itt is — a többi országhoz hason- lóan — a fejlettebb termelőeszközök zavar- talan működésének megteremtése volt, a—

melyet .,egységes állami és szövetkezeti ag—

ráripari tanácsok" létrehozásával kívántak elérni, Ezek a tanácsok területi szervezetek, amelyek a mezőgazdasági és élelmiszeripa- ri termelés tervezését, irányítását, szervezé- sét látják el.

Feladatuk az intézkedési körzet termelő egységeinek operatív irányítása, a szakoso- dás és koncentráció szabályozása. a terme—

lési struktúra (vetésszerkezet, állatállomány- összetétel. ésszerű földhasznosítás, munka—

erő—gazdálkodás) formálása, a termelési és forgalmazási funkciók koordinálása. Ennek során feladatokat szabnak meg. számon ké- rik ezek teljesítését, törekszenek termelőszer- vezeteik gazdasági megszilárdítására. Felelő—

sek a gépesítés, kemizálás, talajjavítás. a vetőmag- és szaporítóanyag—ellátás zavarta- lanságáért, területük malom-, sütő-, takar- mánygyártó iparának munkájáért és általá—

ban a mezőgazdasági termékek feldolgozá—

sáért.

Tervfeladatukat a Mezőgazdasági és Élel- miszeripari Minisztérium szabja meg, ame- lyet a keretébe tartozó termelőszervezetek részfeladataiként a szövetség határoz meg további címzetteknek. A tanulmány — az el- telt idő rövidsége miatt is - a működés ta—

pasztalataira nem tér ki. nem közöl szám- szerű információkat sem. Úgy tűnik, járáson—

ként több tanácsot hoztak létre: 4418 szövet- kezet 709 tanácsba tartozik. (A hazai szer- vezetnek megfelelően a szakigazgatást, a mező azdasági és élelmiszeripari intézmé—

nyeke. továbbá az ilyen termeléssel és ezek kiszolgálásával foglalkozó szervezeteket. sőt a pártapparátus szakvezetését is egyesítika tanácsok.)

A tanácshoz tartoznak a gépállomások, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. a szö- vetkezeti egyesülések, az állami gazdaságok, az üveg alatti termelést végző vállalatok. ál- lattenyésztő telepek (vállalatközí megoldá- súak), az ipari hízlaldák. a tudományos ku- tató és kísérleti intézetek, az állategészség-

ügyi és megtermékenyítő állomások. továb- bá más minisztériumok ilyen tevékenységet folytató vállalatai, intézményei. A felügyeleti irányítási jog, amellyel a tanács rendelke—

zik, nem változtatja a felsorolt egységek ko—

rábbi jogállását. Önálló jogi személyiségük és gazdálkodási önállóságuk. továbbá önel- számoló jellegük megmaradt.

Egy—egy tanácshoz 4—8 szövetkezet tarto- zik 10—15 000 hektár területtel (a hegyes vi- dékeken 5—10 000 hektárral).

A tanács munkáját részben saját állandó dolgozóival látja el. részben testületi szervei útján. Saját dolgozók a főmérnök(ök). az ál- latorvos, a közgazdász, egyéb szakemberek, továbbá a tanács közvetlen kezelésébe tar- tozó funkciókat ellátó munkások és alkalma—

zottak. Testületi szervek: a közgyűlés, amely- nek minden intézme'ny tagja, a 31—41 fős vezető tanács és a 13—17 fős végrehajtó iro- da. A tanács elnöke állami és párt aktivista.

A statisztikai munkát vállalataiknál és in- intézményeiknél a tanácsok is szervezik.

Megkapják a kérdőívek egy példányát és később a statisztikai szervek összesítését is.

A Szovjetunió mezőgazdaságában a ki- lencedik ötéves terv idején (1971 és 1975 kö- zött) a gazdaságközi kooperációs és integrá—

ciós szen/ezeték már általánosak voltak. Az ezekbe a szervezetekbe tömörült kolhozok, szovhozok. feldolgozó és szolgáltató vállala- tok, kereskedelmi szervezetek az agrárterme—

lés minden ágábcm, a feldolgozás. szállítás és termékellátás folyamataiban közös tevé—

kenységet folytatnak.

A gazdaságközi kooperációk száma 1979 végén 9246 volt. amelyekben 137 000 külön- féle szervezet egyesült. (Egy kolhoz, illetve szovhoz több szervezetnek is tagja lehet.) Majdnem minden kolhoz és több mint 10000 szovhoz (a szovhozok 60 százaléka) tagja volt valamilyen egyesülésnek. A vállalatok szervezeti formája is sokrétű:

a) a gazdaságközi vállalatok önálló jogi szemé- lyiségű szervezetek amelyek egy—egy ágazat közös te- vékenységére (hús-, tej-, tojás-, gyapjú—, vetőmag—

stb. termelésre) szerveződtek (a tagok önkéntes tár- sulásával jöttek létre, anyagi eszközeiknek egy ré- szét átadják a közös vállalatnak és a hozzájárulás arányában részesednek az eredményből):

b) a fenti pontban felsorolt szervezetek részére termelő feladatot ellátó kolhozok, szovhozok és más mezőgazdasági vállalatok (a közös tevékenység olyan formája, amelyben a mezőgazdasági termelők egy- egy részfolyamat —- hízlalás, üszőnevelés, takarmány—

termelés — elvégzésére társulnak. és termékeiket szerződések alapján a gazdaságközi vállalatoknak adják át:

c) az agráripari vállalatok olyan mezőgazdasági vállalatok egyesülése, amelyek ipari feldolgozást is végeznek, és ipari tevékenységük a vállalati összte- vékenységből minimálisan 25 százalékos (mintegy 600 ilyen vállalat közül 114 gyümölcs- és zöldség- konzerv-gyártással, 258 szőlőfeldolgoza'ssal. 156 pedig növényo'lajgyórtással foglalkozott);

d) a mezőgazdasági termelési egyesülések önkén- tes társulások. amelyekbe bármilyen mezőgazdasági tevékenységet folytató, feldolgozó, kiszolgáló. keres- kedelmi szerv beléphet (a tagok megőrzik jogi ön-

állóságukat, az egyesülés fő célja az együttműkö—

dés fejlesztése, a mezőgazdaságot kiszolgáló válla—

latokkal);

e) az agráripari termelési egyesülések a mező- gazdasági termelést folytató és azt kiszolgáló vál- lalatok társulása (a belépők itt is megőrzik önál- lóságukat), amelyeknek nemcsak tagjai vannak, ha- nem szerződéses viszonyú gazdaságai is (jelenleg 140 működik, és ezek 1212 mezőgazdasági és 400 élelmiszeripari vállalatot fognak össze),

E szervezetek statisztikai beszámoltatásá—

nak alapja az éves jelentés, amelyben a fő- mutatókat népgazdasági áganként dolgoz- zák ki. lgy például adatot szolgáltatnak a mezőgazdasági, az ipari, a kereskedelmi te- vékenységben foglalkoztatottak számáról, munkabéréről, a beruházásokról, az álló- és forgóeszközökről, valamint a bruttó termelés- ről. Ez a beszámolójelentés a: mezőgazda- ságba sorolt valamennyi vállalatnál azonos.

Az új gazdaságközi szervezetek tevékeny- ségének megfigyelése a statisztikusok elé is új. a korábbinál bonyolultabb feladatot ál—

lított. Számos módszertani problémát már megoldottak, de még a jövő feladata, hogy meghatározzák a részfeladatokat ellátó tár- sulások (takarmánytermelő, üszőnevelő stb.) eredményességi mutatóit. A Szovjetunió gaz- daságközi vállalatainak tervkötelezettsége a végtermék—értékesitésre vonatkozik. A köz- benső terméket előállító vállalatok termékei- ket belső elszámoló áron adják tovább, e- miatt a jövedelmezőség mérésének nincs ob- jektiv mércéje. További gondot jelent az, hogy a termékeket felhasználó vállalatok (például a takarmányt feletető hízlaló válla- latok) költségviszonyai is torzak, mert a fel—

használt takarmányt elszámoló áron mutat- ják ki költségként.

Az agráripari vállalatok a kolhozok és szovhozok sokágazatú termeléséhez képest igen specializált. esetenként csak egy ter—

mék termelésére szakosodott szervezetek. A szakosodást és jövedelmezőségi hatásait is az eddig megszokottól eltérően kell mérni.

A kolhozok és szovhozok specializációját a statisztika eddig az egy gazdaságra jutó ágazatok számával, illetve egy ágazat (vagy ágazatcsoport) árbevételi arányával mérte.

Ezek a mutatók nem tettek különbséget a- között, hogy a termelőszervezet a tenyész- tés—nevelés—hízlalás teljes ciklusával foglal- kozott—e. vagy ezeknek csak egyikével.

Az agráripari egyesülésekben a termelés koncentrációja is nagyobb. mint a kolhozok—

ban vagy szovhozokban. A statisztikai cso—

portositások az ágazati méretet a vetésterü—

let és az állatállomány nagyságával, illetve a növényi és állati termékek mennyiségével jellemezték. Nem terjedtek ki arra. hogy mi- lyen termékvolumen mellett a legkedvezőbb a hatékonyság. a legmagasabb a jövedel- mezőség. A statisztika eszközeivel is hozzá kell járulni az optimális ágazati méret meg—

határozósához.

Csehszlovákia mezőgazdasági vállalatai- nak méretei hasonlók a magyar állami és termelőszövetkezeti gazdaságokéhoz (az ál- lami gazdaságok valamivel nagyobb. a szö—

vetkezetek kisebb átlagos területtel rendel- keznek). 1979—ben működött:

1813 mezőgazdasági területük 2373 hektár).

162 állami gazdaság (átlagos területük 8492 hek- tár).

15 specializált állami tük 30 000 hektár).

termelőszövetkezet (átlagos

szervezet (átlagos terüle-

Az agráriparí integráció szervezeti keretei sokfélék. Működnek önálló jogi személyiségű vállalati egyesülések —— 345 darab —. melyek- nek kisebb része a mezőgazdasági terme- lés egy—egy ágazatára (tojástermeiés. mar- ha-, borjú-. sertéshizlalás, takarmányterme—

lés) specializálódott. Mintegy 300 vállalati egyesülés feladata a mezőgazdasági terme—

lővállalatok építkezéseinek, agrokémiai és egyéb szolgáltatásainak ellátása.

A nem önálló jogi személyiségű szövetke—

zeti kooperációk főleg mezőgazdasági ter—

melésre szerveződnek. 453 ilyen kooperáció működött 1979 végén, amelyeknek több mint fele a közös állattenyésztést és takarmány- termelést tűzte ki célul. 141 növénytermelő volt, és mintegy 70 építési munkákat vég- zett a társult gazdaságokban.

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar ko—

operációja a következő termelési ágakban valósult meg: tej-, hús-, baromfi-. cukor-.

sör-, malom— és keményítőipar.

A kooperációk egyik vagy másik formája az összes mezőgazdasági és szolgáltató vál- ialatot tömörítette, ezenkívül jónéhány élel- miszeripari vállalat és felvásárló szervezet is tagja volt. A következő években termelési-—

gazdasági egyesüléseket szerveznek, amelyek a mezőgazdaság, a mezőgazdasági gépellá—

tás és gépjavítás, a mezőgazdasági építke- zés és felvásárlás valamennyi termelőszer- vezetét. kutatási és kísérleti intézményét ma- gukban foglalják.

Jugoszláviában a gazdasági önigazgatás elveit a párt XI. kongresszusán hozott hatá- rozatoknak megfelelően az 1976. évi alkot—

mány rögzíti. A gazdálkodó szervezetek for—

máit és jogait ez alapvetően meghatározza minden népgazdasági ágban. így a mező—

gazdaságban is. A kisárutermelés jelentős aránya miatt azonban ezek a gazdálkodási egységek a mezőgazdaságban többrétűek,

mint más ágazatokban.

Végső és legmagasabb szintű szerveze—

tükben az agráripari integráció maradékta- lanul megvalósul, bár a mezőgazdaság össz- termelésének — termékenként változóan ——

nem adják még nagyobb részét. A mezőgaz- dasági társadalmi termék 26, a nemzeti 'jö- Védelem 24 százalékát a földterület 16. a gépállomány 14 százalékával termelik meg.

1978-ban például a komplexum szervezetei állították elő a búza és a rozs 38, a kuko- rica 15. a cukorrépa 75. a napraforgó 48 szó- zalékát. Dohány—, és burgonyatermelésük nem volt jelentős (2—4%). és az állatállomány- nak is csak kisebb része, a szarvasmarhának mintegy ötöde. a sertésnek mintegy negyede (:

baromfinak harmada tartozott hozzájuk. Át—

laghozamaik, munkatermelékenységük vi- szont felülmúlja a többi (főleg kisüzemi) me—

zőgazdasági termelőét. Az árutermelésnek jóval nagyobb hányadát adják (450/O)_ mint az összes termelésnek, igy a gabonának.

ipari növényeknek több mint felét, az állati termékeknek pedig úgyszintén jelentős ré-

szét.

A jugoszláviai agrárlpari komplexum leg—

kisebb — a mi vállalatainknál azoban ke—

vesebb vállalati ismérvvel rendelkező — szer—

vezete a ,,társult munka alapszerve". Ezek—

ből 1447 működik a mezőgazdaságban. Te—

vékenységük gazdasági értelemben véve ho—

mogén. az önálló gazdasági elszámolás elve szerint működnek. Magasabb szervezeti for- ma az ún. ,.munkaszervezet". amelyhez tar—

tozhatnak alapszervek (ilyen 248 van), vagy nem fognak össze alapszerveket (ilyen 504 van). A legátfogóbb az .,egyesült munka bo—

nyolult szervezete". amelyből 26 működik a szövetséges köztársaságokban. Ezekhez különböző szintű ,.munkaszervezetek", továb- bá 146 mezőgazdasági kombinát és 165 me- zőgazdasági szövetkezet tevékenységének vertikális és horizontális összefogása. koor—

dinálása tartozik.

A hazai vállalati fogalomkörnek körülbe- lül a 146 kombinát és 165 mezőgazdasági szövetkezet felel meg. A munkaszervezetek ezek önelszámoló egységeiként értelmezhe- tők. a 26 bonyolult munkaszervezet pedig ag- ráripari egyesülésekhez hasonlítható.

Az integrációs folyamatnak az önkéntes és egyenjogú kapcsolati jellegét emelik ki. A kombinátok funkciója a fejlesztési terv ké- szítése. gyakorlati végrehajtása, a hazai és külföldi marketing munka. a hitelezés, a tu- dományos kutatás. sőt a szakember— (alsóbb és magasabb szintű) utánpótlás. -nevelés, -képzés megoldása is. Az integrációsrtevé- kenység kiterjed az élelmiszeriparra, az élel- miszer-kereskedelemre, továbbá a nem tár- sadalmasított mezőgazdasági termelésre. Ez utóbbi termékeinek felvásárlása, termelésé—

nek gazdasági eszközökkel történő formálá—

sa a feladatuk.

A statisztikai megfigyelés egysége a ho- mogén tevékenységet folytató .,munkaszer- vezet"., Az innen származó adatokat ágaza—

tonként, szervezeti formánként, az integrá- ció fokának megfelelően. továbbóxaz élel- miszer-termelésre, -forgaiomra. sőt a fogyasz—

tásra kiterjedően is csoportositják. majd ősz;

szesitik. A homogén, legkisebb. egység -—-—

mint a statisztikai beszámoltatás alanya — a hazainól lényegesebb kisebb szervezet. A feldolgozás manuális munkája a szervezetek nagyobb szóma miatt megnő. viszont nem tesz szükségessé utólagos (tevékenységen- kénti. területi) megosztásokat, számításokat.

A fizikai mértékegységű adatokat — té- mánként eltérő időpontban — többnyire éven- ként. ritkábban havonta vagy negyedéven- ként gyűjtik össze. A kérdőíveket decentra- lizált statisztikai apparátus ellenőrzi és dol- gozza fel.

MAGYAR SZAKIRODALOM

DR. ÉLlÁS ANDRÁS — DR. SEBÖK EMlLIA -—

DR. ÚJHELYI TAMÁS

A MEZÖGAZDASÁGI ÉS ÉLELMlSZERIPARl TERMÉKEK AZ ÚJ VILÁGGAZDASÁG! HELYZETBEN

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1980.

289 old.

A világgazdasági változások az élelmiszer—

gazdaság vonatkozásában is számos új vagy újrafogalmazódó kérdést vetnek fel. A szerző—

hármas ezekre keresi a választ. Vizsgálatuk átfogja a szocialista, a gazdaságilag fejlett nem szocialista és az agrárkereskedelem szempontjából jelentős fejlődő országokat.

Elemzésükben bőséges hazai és külföldi for—

rásokra támaszkodnak. A könyv. amelyet dr.

Csizmadia Ernő lektorált, és amely az Agrár- gazdasági Kutató Intézetben a szerzők által végzett kutatások eredményeire támaszkodik.

jó lehetőséget ad —— a terjedelem szabta ha- tárok között - a választott témához kapcso—

lódó valamennyi kérdés megfelelő bemuta—

tására.

Az első fejezet a világ élelmiszer-ellátásá- nak helyzetével foglalkozik. Az élelmiszer-el—

látás az utóbbi két évtizedben valamelyest javult; az éhezésnek és a hiányos táplálko—

zásnak azonban még a legszembetűnőbb je- leit sem számolták fel; a nem kielégítő szín- vonal a korábbinál is nagyobb embertömeg táplálkozásót jellemzi. Ezzel szemben kiáltó ellentmondás. hogy egyes termékekben (búza, cukor. vaj, sertés. alma, paradicsom stb.) gya—

kori a túltermelés.

A fejlett tőkés országokban az élelmiszer- termelés mintegy 20 százalékkal meghaladja a fogyasztást. Kalóriafogyasztósuk magas szinten stagnál; a fogyasztásra a szerkezeti és a minőségi átalakulás a jellemző. A nem vá- roslakó népesség étrendje közeledik a város—

lakókéhoz. A különböző éghajlatú terüietek között kiegyenlítődés mutatkozik: északon a gyümölcs- és zöldség-, délen a húsfogyasztás

növekszik.

Az európai szocialista országokban a fo—

gyasztás gyorsan nőtt; szerkezete javul.a ce—

reáliák aránya azonban magas. Az összes fehérjefogyosztás eléri a fejlett tőkés orszá- gokét, a főzelék- és zöldségfogyasztás meny- nyisége megegyezik, a gyümölcsfogyasztás viszont csak fele a tőkés országokénak. Nagy a különbség a fogyasztás évszakonkénti meg- oszlásában.

A nemzetközi szervezetek 43 fejlődő orszá—

got soroltak a súlyos élelmezési nehézségek- kel küzdők csoportjába. A nehéz élelmezési helyzetű országokban 1150 millió fő él, a ví- lág lakosságának mintegy 30 százaléka. a nem szocialista fejlődő országok népességé—

nek több mint fele. Határozott javulás csak a Közel-Keleten és Latin—Amerikában van.

Az emberiség élelmezésének. kalóriában számítva, a búza, a rizs. a kukorica és a kö- lesfélék 52 százalékát fedezik. A nagy töme- gek számára a fogyasztás növelése csak a legolcsóbb forrásból, cereálic'ikkal lehetséges.

Az olajtermelő országoknál (mintegy 360 millió lakos, a fejlődő országok népességének egyötöde) új élelmiszer-fogyasztási modell alakul ki.

A mezőgazdasági és élelmiszeripari termé- kek termelése tartósan növekszik, az ütem azonban fokozatosan lassul. A termőterüle- tek kiterjesztése egyre nehezebb és költsége- sebb. A termelés bővítésének egyedüli lehető—

sége a terméshozamok fokozása. A termelés.

elsősorban a búza és a takarmánygabona termelése erősen ingadozik, ami az egész élelmiszer-termelésben súlyos bizonytalansá-

gakat okoz.

Az agrártermékek világkereskedelme folya- matosan növekszik. Az expanzív irányzat ter- mékek. országok és regionális csoportok sze- rint különböző. A nemzetközi szakosodás fej- lődése lassúbb, mint az ipari termelésben. A világkereskedelmet néhány ország határozza meg. A gazdasági fejlettség és az import nagysága között jellegzetes összefüggés van:

a jelentős importőrök kivétel nélkül gazdasá- gilag fejlett országok. A nagy exportálók ál- talában fejlett mezőgazdasággal és — egy la- kosra számítva — sok termőfölddel rendelkez- nek (Egyesült Államok. Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, lrország. Dél-afrikai Köztársaság).

Feltűnően alacsony Dánia és lrország része- sedése. Magyarország az importban a 24—28.

az exportban a 19. helyet foglalja el (1977).

A gabona és a fehérjetakarmány a világ- import 25, a gyümölcs. a zöldség és a bor kö- zel 20, az olajos mag és a zsiradék mintegy 10 százalékát adja. Az állati termékek nem érik el a 20 százalékot sem.

Az európai szocialista'országok importszer- kezetét a gabona magas (40 százalékos) ará- nya jellemzi; az állati termékek súlya csak,6,