Magyar Statisztikai Társaság

;

?

5—6. szám

vezi azokat a jelentékeny anyagi támogatásokat, amelyeket kormánya nyuut, hogy versenyképessé- gét meg tudja tartani Nálunk ellenben a maláta ilyen természetű kiviteli támogatást nem élv.ez A következrnény az, hogy a cseh—szlovák maláta a világon mindenütt sikeresen kezdi visszaszerezni az utolsó evekben részben elvesztett pia-,cait még pe- dig a mi rovásunkra. A ránk nézve mind veszélye- seb-bé váló lengyel és dán malátakivitel szintén anyagi támogatásban részesül az illető kormányok részéről, mert felismertek annak devizaszerző tevé—

kenységet Nálunk az a helyzet, hogy az árpaárak a világpiaci helyzethez képest igen magasak, s így

Magyar Statisztikai Társaság.

Société Hongroise de Statistigue.

Előadóülések. — Séances d'étude.

Résumé. Dans la séance du 11 mai 1938, tenue sous Io ,pre'sidence de M. Jules de Konkoly Thege, M. Joseph *Wagner fit une conference intitulée ,,Grundgedanken zur deutschen Preis—

politik'" (ldées fondamentales sur la politigue alle- mande des prix).

M. Wagner, commissaire du gouvernement ollemond pour la fization des prím, gui est venu en Hongrie accompagné de spécialistes allemands, a fail á Szeged aussi une conference, sur l'ínvi- tation de FUnivez-site'. — Le président de la Société Hongroise de Statístigue et sa femme ont o/fert un déjeuner en Phonneur des hótes étrangers.

Apr-és son Assemblée générale onnuelle, la Société a tenu IeIOjLu'n 1938 une se'ance (Fe'tude, of: M.

Étienne Csekey, membre ordinaíre, a lu son (]iscoulrs de réeeptíon, portant pour titre ,,Une nouvelle

conception hongtoise de la nation". M. Alexandre dc Dobrooits y présento un plan dun car- togramme se rapportonl á Phistoire militaire hon- groise.

*

A Társaság május 11—én a Műegyetem Aulá- jában tartott előadóülésén előkelő külföldi vendég szerepelt. Wagner Joseph németbirodalmi ár- kormánybiztos, aki Laky Dezső magyar árkor- mánybiztos kezdeményezésére a magyar kormány és a Magyar Statisztikai Társaság meghívására jött Magyarországra, Alapgondolatok a német ár- politikáról (Grun'dgedanken zur deutschen Preis- politik) címen tartott előadást.

Konkoly Thege Gyula elnök üdvözölte az igen nagy számban megjelent közönséget s az illusztris előadót, aki a magyar szakköröket a N-émetbirodalom egy érdekes közgazdasági prob- lémája felől kívánja tájékoztatni.

Wagner bevezetőjében vázolta azokat az alap- tételeket, amelyek a mai Németország gazdasági életét irányítják. Törekvés-ük az, hogy a nemzet- nek a mindennapi élethez szükséges anyagiakat

_ 674 ; , 1938

a malátaárak normális években, amidőn különle ges kereslet nincs, nem versenyképesek úgy, hog pl. az 1937. évben nemcsak a munkáslétszámot, nem lehetett emelni, hanem újabb beruházásokra sem lehetett gondolni. A mai helyzet, sajnos, arra mutat, hogy inkább leépítés van kilátásban, ha'- osalk a malátakirvitel nem részesül nalunk is 'a de.;

vízaszerzés érdekében olyan támogatásban, mint a fentemlített országokban.

A jelentések meghallgatása után a szakosztály áttért az élő és levágott növények, gabonafélék, hüvelyesek, magvak örlemények es a maláta e gy—

ségértékeinek megállapitására.

előteremtsék. Ha az árkormánybiztosság ennek a feladatának meg tud felelni, akkor elérte célját, de ha nem tud a ,nép életszükségleteiről gondos- kodni, az a gazdasági életben is erős visszahatást kelt. Az utóbbi öt ev azt bizonyítja, hogy a német gazdasági élet egészséges alapokra épült fel. Mi németek -—— mondotta —— a gazdasági életet az emberi munkásság eredményének tartjuk és a gazdasági problémákat olyan szemszögböl ítéljük meg, hogy a gazdasági életnek a népet kell szol—

gálnia. A megoldást mindig világnézetünk vonalán keressük. Ennek a beállítottságnak köszönhetjük gazdasági életünk stabilitását és azt, hogy a munka előbbrevaló a pénz uralmánál. Ahelyett, hogy a munkaalkalmak megteremtés-énél a tőke segítsé—

gére vártunk volna, mindjárt a munkával kezdtük

el és ennek hozamából nyertük a szükséges anya- giakat. Ismertette a gazdasági élet kialakulását a háború befejezésétől 11936-ig, amikor a német négy- éves terv megindult. Vázolta a belső német köz- gazdasági viszonyokat és a világpiacok kialakulá- sát. Megállapította. hogy központosított vezetéssel megakadályozták a közgazdasági élet katasztrófá—

ját es az új virágzásnak indult. Két szempontot tartanak Németországban szem előtt a magán- érdekekkel szemben: a jövedelemeloszlást és a mun—

kának az egész n-épre vonatkoztatott hatását. A közgazdasági tevékenységben a bérek és az árak között mindig meg kell lennie a megfelelő össz—

hangnak. Minél kedvezőbb ez az összhang, annal magasabbra emelkedik a nép életstandardja. Pusz- tán béremeléssel nem lehet ezt a kérdést meg-, oldani, hanem állandó emelésével a munkatelje- sítménynek. Ezért helyezkedett a német gazdaság- politika szembe azokkal a módszerekkel, amelyek magánérdekeket szolgálnak s útjában állnak a munkateljesitm-ény emelésének. S ezért helyezke- dett szembe azzal a felfogással is, hogy az egyesek jövedelmének emelkedése a közösség jólétét; is biztosítja. Ezzel szemben a német gazdaságpolitika

5—6. szám

álláspontja az, hogy az egyén jóléte a közösség jólététől függ és annak mindenkor alá van ren- delve. Ezért a német árpolitikát úgy állították be, hogy minden esetben a közösség érdekeit szolgálja.

Az árkormánybiztosság nemcsak ellenőrzi az ára- kat oés rendeletekkel szabályozza, tulajdonklépeni feladata inkább az ár alakítása olyan állapotok teremtésével, amelyekben az árak önmaguktól ala- kulnak kedvezően. Rendelkezések és megtorló in—

tézkedésekcsak alárendelt segítőeszközei ennek a

munkának. Ismertette ezután azt az árszabályozó rendeletet, amely megtiltja az áraknak az 1936.

év októberében [fennállott árnívó fölé való eme- tését. Részletktérdle'sekkel foglalkozott még Wagner József és a német árkormánybiztos'ság munkájá—

ban előfordult eseteket és tapasztalatokat ismer—

tette. Befejezésül hangsúlyozta, hogy az általa ve.

zetett árpolitika megfelel a német viszonyoknak és az a német közgazdasághoz van szabva. Minden államban vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy az árpolitikának melyik módja felel meg legjobban a viszonyoknak. Az a véleménye, hogy egy akkora gazdasági területnek, mint Németország, a tapasz—

talatai a német határokon túl is felhasználhatók.

Konkoly Thege Gyula elnök megköszönte a nagy tetszéssel fogadott előadást. Érdeklődéssel hallottuk ——- úgymond —— a német árpolitikára vonatkozó, tanulságokkal bővelkedő előadást. De nem csupán e részletek kötötték le figyelmünket.

A nagyvonalú elgondolások, amelyeken ez az ár- politika nyugszik -és amelyek a nemzeti szocializ—

musban gyökereznek, adják számunkra a legfon—

tosabb alapot a német gazdasági életben észlelhető bámulatos folyamatok megítélésénél. Itt olyan ker- désekről van szó, amelyek az elkövetkezendő esz- tendőkben minden nemzet közgazdaságában fel fognak merülni. Számunkra, akik éppen most nyi—

tottuk meg a magyar árpolitika új korszakát, egy nagy szomszédállam tapasztalatai rendkívül érté- kesek. Ezért Wagner árkormánybi—ztos úr előadá- sáért a Társaság és a magyar gazdasági élet nev—é- ben a legmelegebb köszönetemet fejezem ki 5 re- mélem, hogy az árpolitika kérdései körül most megindult eszmecsere a jövőben élénk folytatásra talál. Azok a nagy eredmények, amelyeket Német- ország az utóbbi években e téren elért s az ott gyüjtött bőséges tapasztalatok bizonyára egyedül- állók ma az egész világon. Wagner árkormány- biztos úr teljesítménye szinte csodálatunkat ér- demli ki. Örömünkre szolgál, hogy ilyen közvetlen

forrásból meríthettünk.

Wagner árkormánybiztos, aki német szak- emberek kiséretében jött Magyarországra,, Szege—

den, az egyetem meghívására, szintén előadást tartott. A Magyar Statisztikai Társaság elnöke és felesége pedig Wagner tiszteletére 1937 május 12-én villásreggelit rendezett.

——675—— 1938

A Társaság a június 10-én lefolyt közgyűlést követően előadóülést tartott.

Konkoly Thege Gyula elnök napirend előtt megemlékezett Horthy Miklós Kormányzó közelgő születésnapjáról. A Magyar Statisztikai Társaság igaz magyar szeretettel, hódolattal kés a legnagyobb tisztelettel kívánja, hogy az Úr Isten a Kormány—zót sokáig éltesse és minden lépését a magyarok hatal- mas Istenének áldása kísérje!

A Társaság örömmel főgad'ja — (folytatta az elnök —— Csekey István r. tag székfoglaló előadását.

A nemzet fogalmát igen sokféleképen határozzák meg. Más értelme van ma Németországban, Fran- ciaországban, Amerikában és Magyarországon. Ne- künk statisztikusoknak munkánk teljessége szem- pontjából is tanulságos a nemzet fogalmának ma—

gyar szempontból való tisztázása.

Csekey István r. tag Új magyar nemzetfogalom címen tartotta meg székfoglaló előadását. Megkö- szönte rendes taggá történt megválasztását. Munka- köre, a közjog és a politika, látszólag távol esik a statisztikától, problémáik mégis gyakran találkoznak.

A szabályszerűségeket kereső és megállapító statisz-

tika, mint segédtuvdomány nélkül az említett két

tudományág Előad-ása tárgyául

olyan kérdést választott, amely ma a világirodalom egyik legvitatottabb problémája. _

Miután a nemzet elsősorban történelmi és poli—

tikai fogalom, a magyar nemzetfogalomnak külön—

böző alakjai fejlődtek ki az idők folyamán. Az első volt a nemzet geopolitikai fogalma, mely szerint a nemzet azoknak a közösségéből alakult, akik egy történet—földrajzi államterület törzslakosságát alkot—

ják s akik ezt a területet közös hazájuknak vall- ják. A rendiség korszakában alakult ki azután a közjogi" nemzet fogalma, amely a nemesi rend ösz- szes—s—e'gét jelentette. Innen már csak egy lépés hiányzott a francia államnemzet fogalmához, ami-

kor a rendliség helyébe az állampolgárság modern fogalmát léptették.

sem művelhető.

Eötvös és Deák a kulturális liberalizmus szel—

lemétől áthatva megalkották az 1868:XLIV. t.-c.—et,

amely megteremtetteapolitikai nemzet fogalmát. Ez az állampolgárok eigLYÉ-i—ÉMÉÉÉHE' Ebben a nemzetiség fölé helyezett nemzetben készséggel adtak helyet az egyes ember nyelvi és kulturális szabadságának. Benne vezető állást nyert a ma- gyar nemzet. Végül a magyar közjogászok meg- konstruálták a nemzet te'telesjogi fogalmát, ami alatt azonban az állam népét értik mint jogi fogal—

mat. Ez terminológiai zavarokhoz vezetett, mert a Einzet nem jogi, hanem művelődvésiués politikai fogalom.

M . r !

A régi magyar nemzetszemrllelet az allamnemzet fogalmában csak az államot látta, amelyet egynek vett a nemzettel, de nem tekintette külön a népet.

5—6. szám

A modern kultúrnemzet szemlélete egymás mellett látja a népet, a nemzetet és az államot. A nemzet itt az állami hatalom helyett inkább a kultúrát és a sorsközösséget jelenti-, amelyet vagy egy egységes államnép visel, vagy pedig különböző németekhez tartozó népek, amelyek azomban közös életre szö- vetkeztek egy államiság keretében., Ez az életforma pedig csak az lehet, hogy e kisebbségi nemzetek az állami egységgel összeegyeztethető Legnagyobb sza—

badságot, területi vagy személyi (kultúr) autonó- miát élvezzenek. Ez 'felel meg a Szent István-féle hagyományos magyar vfellfogásnak is.

A jelen és a jövő számára csak úgy alakíthat—

juk meg a helyes magyar nemzet'fogalmat, ha visszatérünk a szen—tistváni eredeti magyar felfogás—

hoz. A francia államnemzet beolvasztó individua- lista törek'véséVél, amely nem vesz tudomást a népi- ségzben rejlő term-észeti tényezőkről és erőkről, épp oly egyoldalú, mint a német kultúrne—mzetfogalom- ban az a politikai törekvés, hogy az államból min—

den idegen fajtát kilöki—ön. Vegyes népességű állam—

ban egy népnek a többiek fölött való egyoldalú uralma tarthatatlan. A .helyes szintézis tehát csakis a kultúrnemzet modern fogalma lehet. Ami a nem—

zeteket egymástól mint sajátszerű jegy megkülön—

bözteti, elsősorban a kultúrájuk. A magyar kultúr—

nemzetnek e modern fogalmához hozzátartozik nemcsak a csonka haza magyarsága, hanem az el- szakított területrészeké épp úgy, mint a nagy- világba bárhová szétszóródott magyar.

Altenburger Gyula alelnök, aki közben az elnöklést átvette, köszönetet mondott a rendkívül aktuális és a magyarság jövőjére olyan messze-

XVI. ünnepi ülés Székesfehérvárott. — XVIe se'ance solenncelle, (2 Székesfehérvár.

Résumé. La S ocie'té a tenu le 15 mai 1938 sa 16e se'ance solennelle á Székesfe- hérvár. Sur Pinvítation de la vílle de Székes- fehérvár, la Société a participé aux fétes organise'es par cette ville á Iloccasion de ,,llannée de Saint Étienne". Le fait galenvíron 120 paarticipants

budapestois, arrive's en wagons spéciaux misáleur

disposition par les Chemins de fer de llÉtat hon-

grois, ont assisté a la se'ance, montre lyintérét suscite' par cet événement.

Le lieu de la séance solennelle, la salle des se'ances de la ville, fut pleine diun public distingué ayant en ses rangs les représentants du pré- sident du Conseil, des autorités et dlassociations.

Aprés le discours dlouverture de M. Jules de Konkoly Thege, president de la So- ciété, M. Alexandre Farkas, adjoint au maire de Székesfehérvár, a adressé a la Société une allocation de bienvenue. Ensuíte, M. Jean Bud,

——676!—

menő kihatású, nehéz kérdésről tarto-tt igen érték

előadásért. ,

Dobroivíts Sándor r. tag egy magyar hadtörté neti kartogramm tervét mutatta be.

Hantos Gyula vendég, mint geografus szól a;

kérdéshez. A bemutatott térképeket első látásra is nagy jelentőségűnek ítéli földrajzi, nevezetesen: ka-

tonai földrajzi szempontbótlx. A főt'érképenn határozot—

tan kiugrik! a Kárpátok és az *Erdélyi Ha-vasok el—

választó vonala. A bécsi és a belgrádi kapu között elterülő részek had—szintéri jellege nagy határozott—

sággal mutatkozik meg. Az Erdélyi! Medencének Kolozsvártól Nagys'zebemig eső fele erősen ki volt téve háborúknak, ami összefügg azzal, .hogy B'ilhari nak az Alföld felé eső oldalai aránylag kevésbbé zárt. Erősen szembetűnik a perifériális átjárók sze—

repe is. Világosan mutatkozik a Lhadlieseményektől mentes területek zónája. ASokatmondó, ,hogy a Bala—

ton védő vonalától északra és délre egészen világos '

foltok fekszenek. A kartogramm arra is utal, hogy _

a Kárpátok elsősorban a nemzetiségi! területeket a védték meg s leginkább a magyarlakta területek * voltak pusztulásnak, (feldúlás—nak kitéve. Kéri, vhogy ,, a térkép minél nagyobb formában adassék kni, _ mert azoknak az érintett kérdéseknek részletesebb kifejtése na—gyjelentő—ségű megállapítás—okra fog ve- '

zetni. '

Altenburger Gyula elnök megköszöni a rend—

kívül érdekes és értékes előadást s annak a remé—

nyének ad kifejezést, hogy a rengeteg munkával _, járó értékes tanulmány a nyilvánosság számára;

összes részleteiben mielőbb hozzáférhetővé válik.

membre ordinaíre, a prononcé un discours fort—

apprécié.

Dans lyaprés—midi, les invités ont visité les'

curiosítés de la ville de Székesfehérvár.

*

A Társaság 1938 május hó 15-én Székesfehér-L várotl tartotta meg XVI. ünnepi ülését. Székes- fehérvár város meghívására a Társaság a városnak a Szent István-év alkalmából rendezett ünnepse geibe kapcsolódott bele. Székesfehérvár város és Fejér vármegye. nagy megértéssel karolták fel Tánsaság vendégszereplését. Az ünnepség szép si-

kerét mutatja, hogy a Máv. által rendelklezésre bocsátott különkocsikon mintegy 120 budape ' résztvevő utazott le Székesfehérvárra.

Az ünnepi ülés színhelyét, a város közgyűlési termét előkelő közönség töltötte meg. A hatóság és intézmények a következő megbizottakkal kén'

5—6. szám

viseltettek magukat: Miniszterelnök: Benes Zoltán, min, tanácsos, külügyminiszter: Baranyai Zoltán, min. tanácsos, belügyminiszter: Kovacsics Gyula,

min. osztálytanácsos, pénzügyminiszter: Frimmel Gyul-a, min. tanácsos, fölidmívelésügyii miniszter:

Moór Elemér, min. osztálytanácsos, iparügyi mi—

niszter: vitéz Guothfulvy Domer Zoltán, min. osz- tálytanácsos, egyetemi magántanár, vallás- és köz- oktatásügyi miniszter: Szombatíalvy György, ál- lami középiskolai igazgató, honvédelmi miniszter:

SZentkirályí Gyula, alezredes, Legfőbb Állami Szám- vevőszék: Lobmayer Iván,.min. osztályfőnök, Or- szágos Statisztikai Tanács: vitéz Mike Gyula, min.

osztálytanácsos, M. kir. Központi Statisztikai Hi—

vatal: Dobrovíís Sándor, min. tanácsos, alelnök,

Szfőv. Statisztikai Hivatal: Buziássy Károly, szfőv.

Statisztikai Hivatali főjegyző, Magyar Nemzeti Bank: Schüller Gusztáv, főellenőr, Fejér vármegye:

gróf Széchenyi Viktor, főispán, Székesfehérvár vá- ros: Farkas .Sándor, helyettes polgármester, M. kir.

Öntözésügyi Hivatal: Horváth Dénes, ny. kir. jog—

ügyi igazgató, Takarékpénztárak és Bankok Egye- sülete: vitéz Jár-may Pál, a TÉBE' főtitkára, M.

kir. Postatakarékpénztár; Tormay Béla, vezérigaz—

gató, Országos Magyar Gazdasági Egyesület: Mut—

schenbacher Emil, az OMGE igazgat—ója, Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület: Balkányí Kálmán, az OMKE igazgatója, országgyűlési képviselő, Bu—

dapesti Kereskedelmi és Iparkamara: Éber Antal,

Arnold,

cisztercirendi tanár, Magyar Társadalomtudományi elnök, Szent István Akadémia: Marosi

Társulat: Szombatialvy György, állami középisko- lai igazgató, ügyvezető elnök, Magyar Társadalom—

politikai Társaság: Hilscher Rezső, egyetemi ma- gántanár, a Magyar Társadalompolitikai Társaság főtitkára, Magyar Meteorológiai Intézet és Magyar Meteorológiai Társaság: Réthly Antal, a M. kir.

Meteorológiai Intézet igazgatója, Magyar Földrajzi Társaság: Thirring Gusztáv, kormányfőtanácsos, alelnök, Magyar Történelmi Társulat: Pálfy Ilona, országos allevéltárnok, Székesfehérvári és Fején—

vármegyei Múzeum: Marosi Arnold cisztercirendi tanár, múzeumi igazgató, József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Statisztikai Szeminá—

riuma: Schweng Lóránd, műegyetemi adjunktus, Kir. Magyar Pázmány Péter Tudomány Egyetem Közgazdasági Szemináriuma (Navratil Ákos, egye—

temi ny. r. tanár): Nőlel Rudolf, Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége: Hu—

nyady László, a MEFHOSZ elnöke.

Konkoly Thege Gyula, a Társaság elnöke a megjelent közönség és a képviseletek üdvözlése után nagy hatást keltett elnöki (megnyitó beszédet mondott, amelyet itt közlünk.

——677— 1938

Konkoly Thege Gyula: Elnöki megnyitó.

A Magyar Statisztikai Társaságnak szép ha—

gyománya, hogy ünnepi üléseit minden eszten- dőben az országnak más és más városában tartja. Az idén, amikor a magyar nemzet hódo- lattal hajlik meg nagy királya, Szent István előtt és az 1938-ik évet emlékének szenteli, a Társaság ünnepi ülésének színhelyéül az Ár—

pád nemzetség szállásföldjének központját:

Székesfehérvár városát választottuk, azt az ős- magyar várost, amelyhez az Árpádházi kirá- lyoknak és családjaiknak legtöbb emléke fű- ződik.

Engedjék meg, hogy most, amikor erre az ünnepi alkalomra, itt összegyültünk, minde- nekelőtt hálás köszönetet mondjak vendéglá—

tóinknak: a város közönségének, elsősorban fő—

ispánjának és polgármesterének azért a szíves előzékenységért, amellyel lehetővé tették, hogy ünnepiülésünket ebben az ősmagyar városban tarthatjuk. S legyen szabad erről a helyről ki- fejezést adnom különös örömünlmek is, hogy az egymásra torlódó ünnepségek okozta nagy akadályok ellenére ma mégis itt ünnepelhetünk.

Sőt méltóztassanak megengedni szubjektiv érzelmeimnek kifejezését is: végtelen örömmel és mélységes hálával tölt el az isteni Gondvise—

lésnek az a rendelkezése, _hogy éppen e kifeje- zetten magyar ünnepségekkel egyidőben lehe- tek a Magyar Statisztikai Társaság elnöke és ebben a minőségemben a nagy király emléké- nek szentelt ünnepi ülést éppen itt, az Árpádok földén vezethetem, ahová — vérségi kötelék alapján — engem is kegyeletes kapcsolatok fűznek.

A Magyar Statisztikai Társaság nagy lelke- sedéssel és odaadással jelent meg ma itt, az ősi koronázó városban, mert ő is hódolattal akar meghajolni az országépítő király emléke előtt és mert részt kíván magának is azokból az ün- nepségekből, amelyek az egész országnak és annak pillanatnyi határain túl az egész nemzet—

nek megbonthatatlan egységét tanúsítják. De eljövetelünkkel jelét kívántuk adni annak is, milyen mélyen átérezzük annak a hármas ün—

nepnek jelentőségét, amelyet Székesfehérvár most az országgal együtt ül: Szent István emlé- kezetének történelmi évét, ezzel együtt az Eucharisztia nagy találkozójának napjait, 's ugyanakkor és talán nem utolsó sorban magá- nak a városnak azt az emlékünnepét, amelyet a török uralom alól történt felszabadítás két—

százötven-edik évfordulója alkalmából tart. Mi, ebben a hármas ünnepségben, ugyanazt a lé- nyeget látjuk: az Eucharisztián át a keresztény—

ség szelíd és mégis ellenállhatatlan erejét, amely a nyers erőszak állapotából az emberi- séget kisegítette és ezzel minden eddiginél ha- talmasabb és maradandóbb korszakot nyitott meg; a nagy királynak emlékünnepén át a nemzetnek a kereszténység felvétele által tör—

tént lelki felemelkedését, valamint a nyugati 47

5—6. szám

——678——— 1938

kultúrába és az európai közösségbe kapcsoló- dását; Székesfehérvár visszavételé'nek ünnepé- ben pedig ugyanezeket a jelenségeket egy város életére vonatkoztatva, mert ez a felszabadí- tás e város kultúrájának megújhodását és új életének biztosítását jelenti a kereszténység ereje által.

Úgy érezzük, ma éppen annyira szükséges

az, hogy a kereszténységben való egységünket ellenállhatatlan erővel hirdessük, mint az, hogy magyarságunkban egymással egybeforrjunk.

Mert nehéz úton jutottunk el odáig, ahol ma vagyunk és nem szabad azt hinnünk, hogy a megpróbáltatásoknak végére értünk. De ha tö- retlenül él bennünk az országépítő király ma- gyar ereje, kereszténységének hite és példája, akkor bennünket minden megpróbáltatás csak felfelé vezethet, mint ahogy felfelé is vezetett bennünket ezer év végtelennek tetsző szenve—

désein keresztül.

Idejövetelünk e hármas ünnepségnél fogva történelmi távlatot ad a statisztikának, a leg- liatalabb társadalmi tudománynak is, amelyről sokan azt hiszik, hogy csak a jelennel és a kö- zelmulttal foglalkozik s akkor is kizárólag a ,,ma" szempontjaiból. A statisztika valóban el- hanyagolja egy kissé a távoli multat, de nem

azért, mintha nem volna iránta érzéke, hanem

mert egyfelől túlságosan leköti a jelen, amely mind nagyobb követelményekkel lép fel vele szemben, másfelől pedig mert alig érdekelheti az, ami nem tud egyszerre hiteles és a nagy tömegekre, a nemzet egészére jellemző lenni.

Ilyen adat pedig a multból alig áll rendelke- zésére. A hősök és a kiválasztottak történelme viszont, amely egészen korunkig a történelem- írásnak fő vezérgondolata volt, sok tekintetben már ellenkezik a statisztika lényegével, mert ennek érdeklődése az egyéntől inkább a tömeg felé fordul s az egyént is mint a tömeg alkotó—

részét nézi.

De az érdeklődés hiánya, avagy a módszer mégsem választja el a multtól a statisztikát.

A statisztika kényszerűségből számol azzal, hogy a régmultról adatok csak nagyon gyéren állanak rendelkezésére. De tudja jól, hogy azt, amit a jelenből megragad, megmér és feltár, csak akkor teheti elfogadhatóvá és hitelessé, csak akkor adhatja meg annak egy társada- lomlátás széles kereteit és szilárdságát, ha azt történelmi szemlélettel egészítheti ki. Ha pedig a társadalom erőit méri, tudja jól azt is, hogy ezek az erők nem mai keletüek, s hogy azokat tartalmukban és célkitűzésükben kell megra- gadnia. Ami van, az mind ugyanannak a nem- zeti léleknek a megnyilatkozása, minden időkön keresztül, amint azt éppen e helyen ezer eszten- dőnek történelmi távlata igazolja. E történelmi levegőben élő és ható tényezőként most is a vezérek honfoglaló erejét érezzük itt magunk körül s újra lejátszódik lelkünkben ennek a hatalmas erőnek a nagy király útmutatása alapján a kereszténységgel történt egybeforra-

dása és átformálódása. Ez az erő lehetett volna

bármilyen nagy, nagyon valószínű, hogy a ke;

resztévnység nélkül elmúlásra ítéltetett volna, mint ugyanezen a földön annyi más elődje, de érezzük ugyanakkor azt is, hogy a keresztény ség is csak akkor biztosíthatja a nemzeti örök—

létet, ha a tartalmat ahhoz a nemzet belső erői adták és adják meg.

Ennek a kettősségnek a tudata teszi csak le- hetővé, hogy tökéletesen megértsük a jelent és meghallhassuk annak a jövőre is szóló paran- csait. A jelen formái áttekinthetetlenül változa- tosak és gazdagok, az élet képe pedig szakadat- , tanul mindjobban zsúfolódik. De a lényeg nem ;, Változik és ma is a régi, az örök marad. A jelent már a mi rövid életünk alatt is az el— _ nevezéseknek egész sorával illették: nevezték ' a gép századának, a technika korának, a mate— , rializmus, a kapitalizmus korszakának és a , hanyatlásának is. Mi úgy érezzük, számunkra "

ez a kor és főként a legszorosabban vett jelen az építés parancsát és ugyanakkor a társadalmi igazság érvényesítésének kötelességét foglalja magában. E pedig éppen az a lényeg, amiről beszélünk. Ez nem más, mint a vezéreknek ——

a nagy király személyében is megtestesült ——

honfoglaló ereje, amely a kereszténység taní- tása szerint igyekszik az országot felépíteni és berendezni. Ahogy a magyar nemzet a Világ- égés után régi és ma is töretlen erejével hozzá- látott, hogy otthonát újraépítse, az az ősi ma- gyar hódítóerőnek tökéletes és kultúrájában is bámulatraméltó megnyilatkozása; az pedig, hogy éppen e megpróbáltatások közepette a társadalmi igazság érvényesítésével kötötte , össze munkáját és közvetlen céljává egységes és mindenkit eltöltő akarat szerint a nemzet legszélesebb rétegeinek felemelését tette, az ke—

reszténységének parancsa és közvetlen kifeje- _

ződése. '

A Központi Statisztikai Hivatal kiadásában _ megjelenő Magyar Statisztikai Szemlének ab- rí ban a számában, amelyet Szent István király , emlékezetének szenteltünk, megkíséreltük, mint , adhatnánk egységes képet annak az ezer évnek fejlődéséről, amely nemzetünket a Kárpátok * medencéjében megerősítette és kifejlesztette.

Józan és konkrét adatokkal igyekeztünk szám— i bavenni a vezérek által meghódított területet,

amelyen Szt. István országot alapított és ame- lyet az utódok sok viszontagság és lehetőségek széles határai között őriztek, nÖVeltek, vagy visszahódítottak és megtartottak. S kutattuk a népet is, amely a hódításnak és az országalm—

pításnak munkájában részt vett, s amely ezer éven át úgy hullámzott, amint azt történelmünk- nek sokszor sötét, máskor pedig annál ragyo—

góbb lapjai elénk vetítik. A történelem, amely

ezekből az adatokból hozzánk beszél, jól ismert

előttünk. Ennek első lapjai a lebédiai, —— nem ősi, csak átmeneti —— házából valókiüzetésről szólanak. Ez a megpróbáltatás kétségtelenül kellett ahhoz, hogy a magyar nemzet el ne vesszen, mert azon a helyen, minden természe

5—6. szam

tes határtól védtelenül csak a beolvadás vesze—

delme várhatta volna. A legutolsó lap pedig, amelyet Trianonban kezdtek meg az ellenséges hatalmak, újra a kiüzetésnek, a megsemmisí- tésnek, a szétdaraboltatásnak kísérletét örökíti meg, csakhogy amint a statisztika, korunknak ez a minden eddiginél tökéletesebb és hitele- sebb történelmi módszere igazolja:' e megsem- misítő szándékkal szemben máris a megmara- dásnak és az újjáépülésnek csodálatos tényei sorakoznak fel,

A legutóbbi húsz esztendő, ha tényeit és menetét vizsgáljuk, mintha ezer évet foglalna magában. Romlással és szétesettséggel kezdő- dött, majd a vég közeledésének érzése lett úrrá a magyar lelken, amely ebben az aléltságá—

ban még hatalmat is engedett maga felett külső és belső rossz erőknek. De ez a megtörtség csak rövid ideig tartott, az örök életerők csak- hamar rendeződnek, munkába kezdenek és a nemzet ismét folytatja hivatása betöltését, vál- lalván azt is, hogy ha lehet, kapocs legyen a Kelet és a Nyugat erői között, mikor azok bé- kés együttműködés céljából keresik egymást, de ha kell: gát, amikor ezek ellenségesen tör-

nek egymásra.

Amikor ellenségeink azt hitték, hogy örökre megtörtek bennünket, a nemzeti lélek akkor tette egyik legnagyobb csodáját. Ezen a szűkre- szabott területen, ahonnan közvetlenül a nagy háború előtt az élet nyomása elől az emberek százezrei vándoroltak ki, a megtartó erő mel- lett a növelő, a gyarapító erő is jelentkezett.

Nemcsak az történt, hogy a megpróbáltatások között élő ország mindenkit befogadott, akit a róla leszakított részekről az új urak kiűzték, hanem abból a nyolc millióból, akit itt a há- ború utáni első népszámlálás talált, napjainkig kilenc millióra nőtt a lakosság —— a régi töme- gét megsokszorozó munkaerővel és munka- kedvvel.

A határok nem bővültek ezek alatt az évek alatt, kultúránknak kellett tehát a meglévő ha- tárok által zárt terület fölé piramist építeni, hogy az így megnövelt területen valameny- nyiiink számára lehessen hely. A társadalmi életnek, a gazdasági életnek és az állami élet- nek végtelen számsorai mutatják, mint indult meg és hogy ment végbe ez a csodálatos munka és hogy folyik ma is, egyre nagyobb és na- gyobb erőfeszítések jegyében, de egyúttal mind nagyobb és nagyobb célok érdekében is. Hiszen

itt annyira mindent újra kellett kezdenünk,

hogy abban a percben, amint a magunk felett való rendelkezésnek legalább a csonka kereteit visszakaphattuk, a legelső teendő a termőföld elveszett erejének a pótlása volt. Nincs itt senki, aki ne értené meg, mit jelent az az adat, hogy 1920—ban a csonkaország szántóföldjén mindössze tíz millió métermázsa búza termett.

És innen indulva mégis milyen új életet tud—

tunk itt teremteni és a multból maradt romok eltakarítása mellett a multnak mennyi igazság-

talanságát tudtuk jóvátenni.

__ 639 __ ₁₉₃₈

Mélyen tisztelt Társaság, azt merném mon- ldani, hogy történelmünk ezer éve alatt kevés volt az olyan korszak, ameiyben a magyar az építőerő kibontakozásának teljességében annyira magyar tudott volna lenni, mint az utolsó húsz év alatt és amikor egyúttal annyira kereszténynek is akart volna bizonyulni, mint most, amikor a társadalmi igazság parancsa szerint igyekszik életét berendezni. Ez is egy- szerre fakad magyarságunkból és keresztény- ségünkből. Ma a magyar nép érdeke is kor- mányzati programm, mert sorsunknak magunk vagyunk az urai. Ha pedig a magyar önmagáé tud lenni, akkor még Vita is alig van a nemzet tagjainak jogai és lehetőségei felől. Akkor csak annyi a vita, amennyit a józan ész parancsol:

az egyik oldalon a magyar nép helyzete jelent—

kezik, mint a nemzeti élet átformálásának pa—

rancsa, a másikon pedig a lehetőségek mérle- gelése, mint kormányprogramm, de ugyanen—

nek a célnak az érdekében és minden egyebet alárendelve ennek a célnak.

A statisztika pedig egyszerre szolgálja mind a két szempontot. Egyfelől feltárja a valóság képét és a magyar nép egyetemes érdekét ellen- állhatatlan követelményként mutatja meg a nemzet gyakorlati politikai élete számára, más- felől pedig megméri az erőket, s ezzel a tény- leges lehetőségek körét határozza meg. Azt pe- dig, amit meg kell tenni, összhangba hozza an—

nak megmérésével, ami máris megtehető.

De a statisztikát nemcsak a számok érdek—

lik, hanem azok alapján a nemzeti lét valósága is. A statisztika nemcsak az elmének, hanem a szívnek is munkája és megnyilatkozása. A Ma—

gyar Statisztikai Társaság a szívét hozta el ide az ősi koronázó városba és boldogan számol be arról, hogy a trianoni Magyarországon rövid két évtized alatt a nemzet erői megismételték a régi csodát: a romokon új életet teremtettek, az elveszett erők helyett új tartalékokat gyűj- töttek és megmutatták, hogy a magyar nemzet igazsága örök, — amit a statisztika mind na- gyobb erővel igazol azok előtt is, akik ellensé- geink hazugságainak hatása alatt ezt az igazsá- got elfeledték, vagy legalább is feledni kezdték.

A Magyar Statisztikai Társaság nevében te- hát azzal hódolok legméltóbban országépítő nagy királyunk emlékezetének, ha az idei ün—

nepi ülésünket annak a hitemnek hangsúlyozá- sával nyitom meg, hogy a magyar nemzet a megpróbáltatásnak e két évtizede alatt csorbí—

tatlan életerejével és szorg—os munkásságával nemcsak a szentistváni gondolathoz való hűsé- gét bizonyította be, hanem az egész világ előtt a szentistváni területhez valór elvitathatatlan jogát is igazolta.

Farkas Sándor, Székesfehérvár helyettes pol—

gármestere _a következő szavakkal üdvözölte a Tár- saságot.

47*

5—6. szám

Farkas Sándor: A Társaság üdvözlése.

Székesfehérvár szabad királyi város közön- sége és polgármestere nevében őszinte tiszte- lettel, meleg szívvel köszöntöm a statisztika tudós és kimagasló művelőit, a Magyar Sta—

tisztikai Társaságot. A magyar kultúrának, a magyar művelődésnek, a magyar szellemi élet- nek alapjait ebben az országban Szent István király vetette meg és fektette le. Nagyon meg- tisztelő tehát számunkra, hogy a statisztika tudósai Szent István évében Székesfehérvárott gyűlnek össze és így ők is áldoznak a nagy király emlékének.

Azt olvastam és hallottam sokszor, hogy a statisztika rideg számokkal dolgozik. Létének alapja a számok törvénye, így azért iránta fel- melegedni nem lehet. Nos, én mondom és ál- lítom, hogy a statisztika meleg emberi érzése- ken nyugvó lelki szeizmográf, száz százaléknyi pontossággal hajló inga. Vegyük csak a sta- tisztika egyszerű kutatási anyagát, a születé—

sek, házasságkötések, halálozások arányszá—

mainak hullámzását. A statisztika megkapja a nyers adatokat, összesíti őket, majd tört há- nyadokra bontja azokat és adatait nemcsak a társadalomtudomány, nemcsak a közgazdaság- tudomány haszná-lja fel, hanem mementó az egyuttal *a felelős kormányférfiak számára is:

vigyázzatok, az inga nagyon magasra lendül, vagy nagyon mélyre sülyed. Komoly, meg-

bízható, becsületes statisztika nélkül nincsen előrejutás, nincsen visszatekintés és előrené—

zés, nincsen nemzeti és gazdasági fejlődés.

Bocsássanak meg, hölgyeim és uraim, hogy üdvözlő szavaim keretében mély és szö- vevényes tudományukhoz egy pár szóval hoz- zászólni merészeltem. Tudom, hogy szav—aim a laikus szavai voltak. Mindezzel csak meg akartam közelíteni tudományukat és még melegebbé és szívélyesebbé tenni azt a szere- tetet és nagyrabecsülést, amellyel Székesfehér- vár közönsége várja és fogadja önöket. Ké- rem, érezzék jól magukat közöttünk. Kívá—

nom, hogy munkájuk áldásos és közhasznú legyen.

Konkoly Thege Gy'ula köszönő szavai után Bud János r. tag tartotta meg ezután, nagy tet- szésböl kísérve, ünnepi előadását.

Bud János: ünnepi előadás.

Amikor a Magyar Statisztikai Társaság idei közgyűlését Szt. István emlékének hódolva 'az ősi koronázó városban tartja, azt hiszem, helyesen cselekszem. ha előadásom gondolat—

menetét én is az ő örök egyéniségéhez fűzöm.

A véletlen játszik többnyire szerepet az életben.

A statisztika pedig általában a véletlenek tudo—

mánya; hiszen ezer és ezer tényezőnek, a fizi- kai, az anyagi, a lelki és szellemi rúgóknak az

együttes hatását keresi és ebből vonja le a

maga törvényszert'iségét. Ilyen szerencsés vélet-

__.580—

193

lennek tartom, hogy éppen most, amikor, v juk meg, elég zaklatott lelki állapotban élü ez a gyűlés arra kényszerít, hogy a visszaem, kezés alapján a multat, annak tanulság *

íigyelmeztetéseit és intéseit alkalmazzuk

jelenre. _

Tudom, hogy akadnak, akik a történele fonalát megszakítva vélik a feladatukat elv gezni. Csak olyanok vállalkozhatnak erre, a'f nem ismerik azt, hogy a multnak csak azok- nézve van értéke és értelme, akiknek belsej ben ott él a jövőért való küzdelemnek és alk tásnak a szelleme. Természetesen a mult se orákulum, sem nem perpetuum mobile, semmi körülmények között nem múzeum se A mult fegyvertár, alap, amelyen fel lehet ép teni a jövőt. Milyen érdekfeszítő volna most statisztika világánál megrajzolni Szt. István kormányzását és a mai időknek állapotát és;

így összevetni a két korszakot. A statisztika, a társadalomnak ez az igazi, őszinte filmje, a maga módszereivel, eszközeivel, technikájával azonban a legújabb időknek a tudománya. De van olyan statisztika is, amely túlmegy a rideg

számokon, amely ott él a szívekben és lelkek

ben és amely a maga örök tanításával, a törté- nelmi szellemnek átütő gondolat- és érzésvilá gával világítja meg az utat, amelyet a nemzet nek követnie kell.

Ha visszaszálvlunk a multba, más viszonyok

eltérő adottságok ellenére sok az azonosság a két kor között. Szent István — és ezt aláhúzot tan hangsúlyozom — nemcsak országot épített hanem nemzetet alakított ki. Kötelességünk ez ma hangsúlyozni, mert mi egy évezred folya mán a nemzet fogalmában fejlődtünk és éltük itt világunkat és a nemzet fogalmán keresztül tudtuk megvívni a harcot az életnek minden viharával szemben. Nem kellett nekünk a fran cia forradalom, hogy megtanuljuk: mi a nem zet fogalma. Nekünk csak az a kötelességünk hogy az idők változásaihoz alkalmazkodva, a kor szavát és követeléseit felismerve, belevi gyük cselekedeteinkhe azt az igaz, mély tartal mat, amelyet a nemzet fogalma jelent. Ezt kel megtanulnunk Szent Istvántól, az ő nag állam- és nemzetépítő munkájából. Az

megnyitó nagyon helyesen mutatott rá arra hogy ma is nemzetet építünk. Ezért ugyanazon gondolatkör előtt állunk, amely előtt ezer év vel ezelött. Minden erőnket összefogva és me nem ijedve a nehézségektől és akadályoktó kell megfelelnünk ennek a feladatnak, amint a nagy király is sok megpróbáltatás közepett építette ki országát és nemzetét. Tőle tanulva emlékének adózva kell nekünk azt az utat meg találni, amelyet a nemzet jövője jelent!

A szentistváni gondolat körében a föld j szett—a a döntő (szerepet. Az ő nagy intuitív ere,—

jével felismerte, hogy a föld a történelem k bója, amely kiizzítja a nemzetek életét. AZ ő látnoki szemével azt is észrevette, hogy a Ká pátok övezte területen, a Duna-medencében ez:

5—6. szám

a földdarab nemcsak egyszerü lakhelyet ad a magyar népnek és magyar fajnak, hanem tör- ténelmi hivatást is, amelyet ezer éven keresz- tül a nemzet becsülettel és híven, 'de a Nyugat részéről, melynek védelmében vérzett el, sok

hálátlansággal kísérve teljesített. És ma éppen

ezért nekünk a földhöz kell visszatérnünk és a föld gondolatán keresztül keresni az utat, melyet követve megerősödhetünk. Amig a nem- zet azon az úton haladt, amelyet Szt. István megjelölt,. erősödött, fejlődött és mind hatal—

masábbá vált. Itt csak egy statisztikai adatot idézek: Mátyás király idejében a történelmi Magyarországot 4 millió ember lakta és ugyan—

akkor Poroszország népessége 800 ezer volt.

Ma Poroszországban 40 milliónál többen élnek.

Benne van ezekben a számokban minden ra- gyogásunk és minden tragikumunk. Mi lett volna a sorsunk, ha továbbra is a szentistváni alapokon tudtunk volna fejlődni.

Nem tartozunk azok közé a nemzetek közé, amelyek örökké a felfelé ívelés pályáját fut—

ják meg. Tragikus nemzet vagyunk. Fényes magaslatokat és borzalmas mélységeket éltünk át és mintha a sors azt akarná részünkre jut- tatni, hogy legtöbbször az önmagunk teremtette örvényben merüljíink el. Ha mi megértjük an- nak idején egymást és a széthúzás nem vesz erőt rajtunk, nem kellett volna a török hódí—

tást sem megérnünk. Hogyha azalatt az idő alatt, amikor Európa [népei új mesgyéket kö—

vettek, értem a felvilágosodott abszolutizmus korszakát, megerősödhettünk volna és nem kel- lett volna örökké létünkért harcolnunk, akkor most talán Európának egyik leghatalmasabb nemzete volnánk.

Szent Istvántól tanuljunk még valamit. Ami- kor ő történelmi hivatást jelölt meg ezen a te—

rületen a nemzetnek, akkor neki is idegen áramlatok között kellett választania. De jól tudta, hogy a nemzetnek át kell gyúrnia a lel- kében az idegen eszméket. Tántoríthatatlanul megmaradt a magyar gondolat mellett. Nem volt egy ténye sem, legyen az akár politikai, egyházi, akár gazdasági, vagy más szervezeti kérdés, amely ne az 6 magyar lelkéből fakadt volna, amely ne a magyar gondolat- és érzés—

világot vetítette volna ki. Ezt ma kétszeresen kell mérlegelnünk, amikor a civilizációk súrol—

ják egymást, amikor a világn'ézeteknek a pár- baját éljük. Áramlatok csapnak össze, de egyre vigyázzunk: mindig a magyar életformára gon—

doljunk, mert a szolgai módon való símulás az idegen áramlatokhoz a sajátos életszinvonalról való lemondás miszticizmusát jelenti, ami min- dig a romláshoz vezet.

Ahányszor nem figyeltünk fel a földnek nemzetalakító erejére, az mindig kárunkra volt. Idézem a 18. századot. Mi lett volna, ha már akkor meg tudjuk érteni az időket, s a ne—

mességnek előjogaihoz való görcsös ragaszko—

dása helyett már akkor megindul iparunk és kereskedelmünk a fejlődés útján. Sok nehéz 'kérdés kapcsolódott volna ki gazdasági éle-

—681—-— 1938

tünkből, amelyekkel meg kell most küzdenünk,

hogy megteremtsük a helyes összhangot a tár- sadalomban. De veszem a 19. századot. A maga ragyogó fejlődésével, szédületes ritmusával nemcsak a haladást jelentette, de hibáival sok tekintetben már előre jelezte a jövő időket.

Nekem a kivándorlásra vonatkozó adat meg- ragadta a figyelmemet az elnöki megnyitóból.

Tényleg százezrek és százezrek vették a ván—

dorbotot a kezükbe és hagyták itt az anya—

földet, mert nem mertünk olyan gazdasági és birtokpolitikát folytatni, amely őket szü- lőföldjükhöz rögzítette volna, Ezzel kiter- jeszthettük volna a nyelvhatárokat, megerősít- hettük volna a nyelvszigeteket, kimélyíthettük volna az összekötő magyar népvölgyeléseket.

Trianon akkor sohasem következett volna be borzalmaival együtt. Amit mi elmulasztottunk, megtörtént nélkülünk és ellenünk.

Itt vannak a statisztika tanulságai. Kegye- lettel adózom egykori nagy főnökömnek, Vargha Gyulának, aki igazán csak magyarságáért és hazájáért harcolt. Ha ide tudnám vetiteni azt a sok beszélgetést, ami köztünk lefolyt, akkor éreznők át mindannak súlyát, amit most mon- dok. És nekem az a meggyőződésem és érzé- sem, hogy ma is ilyen időket élünk. Fel kell ismerni a statisztika intéseit és a földet ki kell építeni, mint azt az alapot, amelyen a nemzet sorsa dől el. Ezért nem tudok egyetérteni azok- kal, akik a birtokpolitikát egyszerűen gazda- ságpolitikai kérdésnek tekintik. Én elsősorban szociális kérdésnek látom. Amikor tízezrek és tízezrek verdesik a kapukat, mert az életben

el akarnak helyezkedni, amikor túlméretezett

intelligencia terhe súlyosodik ránk, amelyet a gazdasági életbe kell átvezetni, amikor szá—

molni kell azzal, hogy iparosodásunknak a menete meg fog lassúbbodni, akkor értsük meg az idők szavát. Itt van a tudatos birtokpolitika, a telepítés nagy nemzeti jelentősége. Vessünk számot az idők jellegével. Meggyőződésem, hogy nem egyszerű átmeneti korszakban va- gyunk. Mélységesen átalakuló idők gyermekei vagyunk, melynek alapsajátossága a gyorsaság.

Természetes, hogy aki a gyorsasággal együtt halad, az saját rohanásából mit sem vesz észre, Pedig, ha tudjuk érzékelni az idők parancsoló követelését, a problémák megoldását erős aka- rattal meg tudjuk gyorsítani. Mint olyan ember, aki mindíg felelősségérzettel dolgozik, vallom, hogy megvannak az utak és módok, hogy azo- kat a nagyon helyes birtokpolitikai elgondolá—

sokat, amelyeket 25—30 évre irányoztunk elő, igen is, összesürítsük 5 évre, vagy legalább lO-re. A nemzet vitális érdekei követelik, hogy ezt megoldjuk, mert ez lesz a társadalmi ki—

egyenlítődésnek a legbiztosabb útja.

Vetítsük elénk evégből a statisztika adatait.

Nem a mai idők hibaforrása, hogy oly két—

ségbeejtő aránytalanság van az egyes birtok- kategóriák között. Ezek a hibák visszanyúlnak a jobbágyság felszabadításának az idejéig és azóta önmagukat vonszolják. Nem lehet tehát

5—6. szám

nagyobb feladatunk, mint gazdaságilag meg- erősödött, lelkében kiegyensúlyozott és a nem- zeti gondolattól át- és áthatott kisgazdatársa—

dalom kiépítése, mert ez az a biztos alap, ame- lyen nemcsak minden ellenállás megtörik, ha- nem amely ki fogja harcolni a jövőt.

Szent István gondolatvilágának központja a család volt. Jó ezt szívünkbe vésni, amikor itt vagyunk éppen a Dunántúlon. A gyermekáldás egyre erősbödő összezsugorodását egyszer úgy fejeztem ki, hogy a nyugat tragikus szolidari- tása. Ez a tragikus szolidaritás jelenti a szüle- téseknek egyre csökkenő arányszámát, a foly—

ton gyengülő népszaporodást. Kérdem, mi öre—

gedő és kihaló nemzet akarunk—e lenni és le—

hetséges-e tovább türelemmel nézni, hogy a szü—

letési arányszám ezer lélekre 20 alá esett, a szaporodási arányszám pedig 5 körül mozog.

Ugyanekkor sok körülöttünk levő nép hatal- mas szaporodást árul el. A születések csökke- nése a nemzetnek olyan betegségét jelenti, amellyel szemben fel kell venni a küzdelmet, amint a miniszterelnök úr hatalmas pro- grammbeszédében mondotta. Engem nem nyugtat meg az, hogy a gyenge szaporodás a kultúrnemzetek sajátossága. Élek, halok a kul- túráért, az igazi nemes civilizációért, de az olyan kultúrából és civilizációkról, amely a nemzet erejét ássa alá, nem kérek. Legyünk az- zal tisztában, hogy itt társadalmunknak több

a kötelessége, mint az államnak. Az állam so- kat tehet, hogy ösztönözze a szaporodási kész—

séget, de önmagára is gondoljon mindenki, mert a nemzet számbeli gyarapodása igazában csak a társadalom erőiből fakadhat. Ezért van jelentősége minden olyan ténykedésnek, amely a társadalom gazdasági kereteit kiterjeszti, a családi élet anyagi alapjait szélesbiti, a népes- ség életszintjét emeli és ennek érdekében a ke—

reseti és jövedelmi viszonyokat javítja.

Ez idő szerint sokat beszélnek európai vo- natkozásokban a tengely—politikáról. A nemzet életének külön megvan a maga tengelypoliti—

kája. Ennek a tengelynek két sarkpontjaza föld és a munka. Összekötő vonal pedig a nem—

zeti gondolat. Ha munkát említek, ez alatt nemcsak azt a munkát értem, mely a föld erőit

kihámozza, hanem értem azt a munkát is, amely iparunk fejlődésében nyilatkozik meg.

Az életszinvonalat emelni kell ahhoz, hogy ipa- runkat tovább tudjuk fejleszteni és a gyara- podó termelési ágakra kell _ támaszkodnia az-

után a kereskedelemnek. Életerőtől duzzadó

gazdálkodás megnyitja az utat több és több egyénnek a szabad foglalkozások felé és me,..- adja azokat az erőforrásokat, amelyek a köz- és magánalkalmazottak létfeltételeit megjavít-

hatják. igy vezethetjük az életet abba az

irányba, hogy ne Örökké az államtól várjuk a támogatást és a segítséget, hanem mindenki őn- magában érezze a felelősségérzetet az élet ki- harcolására.

Munka alatt szorgos és fegyelmezett mun- kát értek. Sokat dolgozunk, többet talán, mint

-— 682 _ " 1938 -

kell, de mégsem tudunk igazán dolgozni. Nem tudjuk azt a szervezettséget, fegyelmezettséget belevinni a munkánkba, amelyet az élet meg- kíván. Tessék felnyitni a statisztikai évköny—

veket és egyéb munkákat, tessék lapjaikat át- tanulmányozni; azok megmutatják a fejlődést és haladást, de odazúgják az egész országnak a hiányokat, hibákat és tévedéseket is. Mi so—

kat fejlődtünk az utolsó 20 év alatt. Rosszul használják azok a statisztikai adatokat, akik egyszerűen egybevetik a mi mezőgazdasági termelésünket a német eredményekkel. Német- ország 1870 óta a mai időkig kitartó, önfel—

áldozó munkával teremtette meg igazi nagy- ságát. Tanuljuk meg, hogy igenis nekünk több munkára van szükségünk és pedig a magyar lélekből fakadó olyan erőfeszítésre, amely a tudáson és az ismereten épül fel. Sokszor hal- lom, hogy minek ma a több értelem. Tényleg ; olyan világot élünk, amikor talán az értelem % visszaszorul. Ugyanakkor állítom, hogy a ; ,,treuga intelligentiae" kérdésében csak egyet- len álláspont lehet helyes. Mi értelem-fegyver- szünetet nem ismerhetünk. Ellenkezőleg, vi- gyünk bele minél több tudást és ismeretet a falu népébe és a társadalom valamennyi terü—

letére, mert arra kivétel nélkül rászorulnak.

Minden és mindenki indítsa meg az értelem harcát a magyar gondolatért, a szellemi és anyagi megerősödésért, mert ez a magyar sors.

Ha a munkát ilyen értelemben tudjuk meg— _ szervezni, akkor elérjük az életszínvonal meg—

javítását. Amikor ismerjük a népességnek gyenge fogyasztási viszonyait, akkor merjük;

kimondani, -— mert higyj-ék el, nem tévedek, ' amikor ezt állitom —, hogy a kenyérért való,

harc az eszmékért való küzdelmet is jelenti.

Olyan társadalommal lehet harcolni és küz—

deni magasabb eszmékért, amely biztos a maga létében. Ezért kellenek a jól megalapo- zott kis egzisztenciák százai, ezrei, milliói;

Nemzetpolitikailag lesz ennek még más jó' hatása is. Az az érzése az embernek, mintha két civilizáció állana egymással szemben: a falunak és a városnak a kultúrája. Mi ezt a fényűzést nem engedhetjük meg magunknak.

A világháborúig a, statisztika kéjelgett abban hogy mindig megrögzíthette milyen erősen fejlődő volumene van a városi népességnek és örömmel jelentette, hogy megint százezres, vagy milliós városok vannak keletkezőben Még mi is megcsináltuk azt a hibát, hogy' Nagy-Budapestet alkottunk azért, hogy kiinn- lathassuk: milliós városunk van. Ma már fel—

eszméltek arra, hogy a földtől való eltávolodás a nemzetéletnek a megtámadása. A nemzet igazi életereje ott van a falun. El kell érnünk azt, hogy ne legyen az a sorsa a falu népének, hogy ,,a mezőkön szülessék és a városban haljon meg". Inkább fordítva: a falu kultú—

rája legyen vonzó a városi népességre, hogy megerősödjék benne a gondolat, hogy "Vissza—;

a, röghöz". A statisztika tanítson bennünket arra, hogy a munkát és civilizációt, a falu

5—6. szám

———683—— 1938

evészséges levegőjét és a város kultúráját határozott, céltudatos politikával egységes terv alapján egyesítsük és ennek megvalósítását tekintsük a jövő feladatának.

Válságos idők mindig szülnek nemcsak jel- szavakat, hanem fogalmakat is. Ilyen, ha nem

is egészen új a ,,Lebensraum", az életteriilet

fogalma. Eddig azt igyekeztem magyarázgatni és fejtegetni, hogy életterületünket azon az adottságon belül, amelyben pillanatnyilag élünk, hogyan mélyítsük, hogy fokozzuk a nemzetnek az expanzivitását. Ha nézzük Euró- pát, akkor azt látjuk, hogy vannak hatalmas nemzetek, óriási népsűrűséggel, de a területük e népek megélhetését elviselhetetlenül nehézzé teszi. Ezek a nemzetek joggal követelik a gyar- matpolitikán'ak a rendezését, a nyersanyag—

kérdésnek igazságos megoldását a maguk szá- mára. Ugyanakkor merem állítani, hogyha van valakinek joga követelni életterületet a maga számára, azok mi vagyunk. Trianon megfosztott bennünket életforrásainktól. Mi a magunkét követeljük vissza, amit ezer évnek a történelme, annak fényes, dicsőséges napjai és tragikus küzdelmei jelöltek ki a számunkra.

Jogunk van ahhoz, hogy megkapjuk ezt az életterületet, amelyen nyugodtan élhessünk és teljesíteni tudjuk azt a hivatást, amelyet a tör- ténelem részünkre nemcsak a magunk, de egész Európa javára kiszabott.

A szegénységben sok az erő és érték, amíg van benne ösztönző erő, de a reményét vesz- tett szegénység már a nihilizmushoz rvezet ésa nyomor despotizmusát teremti meg. Európának rá kell jönnie, hogy nem ez az az út, amelyet a történelem számára kijelöl. Ha a Kárpátok medencéjében és a Duna-völgyében az igazság törvénye alapján megszületik a népek meg—

békélése, akkor el tudunk jutni szerves össze- müködéshez és összefogáshoz. Ennek a példá—

ját már a 90-es években láttuk, akkor, amidőn az Osztrák—Magyar Monarchia és Németor- szág összefogva a hármas szövetségen keresz—

tül tengertől tengerig nemcsak politikai ala- kulatot teremtettek meg, hanem gyönyörű gaz—

dasági együttműködést is, amellyel megszüle—

tett Közép-Európának rendkívüli súlya és ereje. A sűrűsödési pont akkor is Németország volt, hiszen 25—30 milliárdnyi tőkefelesle- gét jórészt ezen a területen helyezte el. A nagy gazdasági területek kialakulásának idejét éljük. Európa népei gazdasági tevékenységük-

kel lassan átültetődnek más földrészekre, ugyanakkor Közép-Európának is van joga kö—

vetelni a maga részére életterületet. Meg va- gyok róla győződve, hogy a politikai és lelki egyensúly megszületésével mi, Németország, Olaszország, Lengyelország, Svájc és tovább- menve az összes többi érdekelt

megtalálhatjuk azt a gazdasági együttműkö- dést, amely egyedül biztosíthatja Európa nyugalmát.

Most azonban különösnek fog talán tet-

szeni, de másirányú következtetéseket akarok hatalmak, _

levonni a statisztikából. A statisztika erkölcsi tudomány, amit aláhúz mindenkor ténykedé- seiben. Az a statisztika, amelyből ez az érték hiányzik, semmit sem ér. A magyar statiszti- kának az volt mindig a nagy ereje, hogy min- dig ezen az ethikai és morális vonalon mozgott. Kell, hogy ez a tudat belevésődjék minden magyar ember lelkébe. Hiábavaló

minden fáradozásunk, ha a szellemi, ethikai,

lelki erőket nem tudjuk kibontakoztatni. Le- gyenek azok erőforrások, amelyek lélekben erős, anyagi erejében biztos nemzet kiépítésére buzdítanak és meg nem alkuvó munkára kényszerítenek. Ez követeli meg azt, hogy nem lehet ma hedonista alapon a nemzet életét el- gondolni. Nem lehet folyton csak a szebbet, a jobbat keresni, hanem önfeláldozónak kell lenni, mert az idők bizonyos fokig aszketiz- must parancsolnak. Én ezt a lemondást kere—

sem gazdaságilag abban a tőkeképződésben, amely végeredményben a magyar gazdasági életnek alappillére.

Amikor pénzügyminiszter lettem, üres kasszák előtt állottam, mert minden tőkénk megsemmisült. Céltudatos munkával sikerült a tőkeképződést megindítani. A világválság sem tudta megbontani e folyamatot. Többet fogunk elérni, ha életelvnek ismerjük el, hogy nemzet csak a takarékosság gondolatán ke- resztül válhat erőssé. Nincsen jobb deviza, mint a nemzeti gondolattól hevített munka, mert ez teremti meg' azt a tőkét, amely a nem- zet saját erőfeszítéséből adódik. Ezért vallom azt is, hogy nemzetépítő hitelpolitikára van szükség az egész vonalon. Mindenkinek meg- van a maga jelentősége és szerepe a nemzet életében, de a jövő figyelmeztet bennünket arra, hogy hiteléletünkben ugyancsak elsősor- ban a kisembert, a kisegzisztenciákat karoljuk fel és olyan hitelpolitikát teremtsünk meg, amely a kisgazdáknak, a kisiparosoknak, a kiskereskedőknek számát gyarapítja. Merném úgy felállítani a tételt, hogy olyan politikára van szükség, mely megteremti a kisegziszten- eiák demokráciáját. Itt van a kulcsa a közép—

vagyonok beiktatásával az igazi társadalmi kiegyensúlyozásnak. Ilyen erős társadalom tanít meg a munka tiszteletére és a társadalom többi rétegével egyenértékű munkának meg!

becsülésére, A munkást magunkhoz kell ölelni, érezze, hogy a nemzeti gondolatnak az őre és harcosa. Az idők mai szelleme sokszor heroiznmst és így bizonyos merészséget köve- tel meg az egyén részéről. Nekünk egyik leg- nagyobb hibánk, hogy az életet merészelni nem tudjuk. Mi mindig szerettünk nagy vona—

lakban, nagy vonásokban gondolkodni. A nemzet élete viszont egyenes vonal, amely ezer és ezer pontból tevődik össze és baj van ak;

kor, ha ez a vonal megtörik. A nemzet életé—

ben mindenkinek tudnia kell, hogy egy célért dolgozik. Ezt az egységet kell megvalósítani a mi nemzeti életünkben: azt hogy mindenki be- csülettel és tisztességgel lássa el a maga kÖf