1925 ——121—
1—4" SZÉP; ,,.
A Magyar Statisztikai Társaság működése.
Activité de la Société Hongroise de Statistigue.
Re'sume'. A la séance de conference tenue le 3 fevrier 1925 sous la présidence de M. Gus- tave Thirring, M. Joseph Ajtay, membre ac- tif tenait sa conférence inaugurale sur ,,le développement de la race hongroz'se". Il a exposé dans sa communication gue, dans les premiers siecles de la formation de l*Etat hon- grois, la population de la Hongrie était mono- glotte. Apres l'inoasion des Tartares, des colo—
nisations cumanes allemandes, roum aines, croa- tes, slovagues de la race polonaise, plus tard, des colonisations ruthenes et serbes ont intro- duit dans le pays des éléments étrangers, mais par suite de liaccroissement oigoureux de la race hongroise et des assimilations nous voyons le pays sous le regne du roi Mathias parler de nouveau une seule langue. De la popula—
tion comptant 4 a 5 millions dhabitants, 3 et demi a 4 millions enoiron sont de langue maternelle hongroise. Cepenclant le désastre de Mohács essuyé contre les Turcs extermina pré- cisément la population des territoires purement hongrois, de sorte gulen 1720 dans le chiffre de 26 millions dlhabitants les hongrois n'en—
trent gue pour une part de 1'2 million, Pour peupler les régions déoastées, on a faoorise' au XVIII-e siecle des colonisations et des im- migrations de grande enoergure. Clest pour—
guoi en 1787 de la population de 8 millions d'habitants les 350/0 seules pourraient étre pris pour des Hongrois. Mais des cette épogue la grande force dlassimilation de la race hongroise augmente sans cesse le nombre des Hongrois et en 1910 leur nombre surpasse les 10 millions et sa proportion pour 100 s*e'lr?ve, en deg'i de la Draoe a 546. Plus oue les 90 pourcent des hongrois habitent des communes ayant une majorité hongroise et les 9lm—iénnes d*entre eux s'agglomerent dans des territoires ethnologigue—
ment cohérents. Cette circonstance, ainsi gue la grande force propagatrice tant de fois par les eocplicateurs de la race hongroise au moyen de données et de preui'es sans nombre nous permettent d'espérer gue l'existence de la race hongroise dans Fanneau des peuples étrangers environnants est assurée.
A la séance de conference ayant eulieu sous la présidence de M. Ladislas de Buday, le 24 février 1925, 211. Desiré de Laky mem- bre actif a développé sa communication sur ,,les dívorces avant et apres la guerre". Il y a démontre' gue dcpuis le septieme dizaine d'an—
nées du siecle passé et en particulier depuis l'entrée en vigueur (1895) de la loi matrimo-
niale le nombre des mariages n'a pas cessé de s'accroitre. Dans la premiere dizaine d5an—
ne'es apres le millénaire on enregistre déja pour 100000 mariages en vigueur, 5 ? divorces. Ap—
res 1906 la situation a brusguement empiré, le nombre proportionnel des divorces sunta a 152. La loi de 1907 ayant dérogé a l'inter- jection dappel a litre d*office oles jugements de dioorces, a eu une grande part dans ce changement défavorable. Pendant les anne'es de guerre le nombre des diuorces baissa subi- tement, mais cela nlétait gulun état transitoire produit par les circonstances des temps de guerre. Apres la guerre dans le territoire ac- tuel de la Hongrie le nombre proportionnel des dioorccs sunta a 415, la fréguence des divorces devint donc presgue trois fois plus grande gu*elle avait été dans llancienne Hongrie.
En Hongrie dans les 600/0 des cas ce sont les maris gui déposent la demande en diborce.
Pour les mariages ayant duré moins de 1 an les 60/0 et pour les mariages ayant duré de 2 a 5 ans le tiers des parties demande le dioorce. Plus gue la moitié des mariages dis—
sous par le diuorce se constatent entre les familles sansen fants. La fréguence des di- norces s'accroit régulierement aoes l'augmen—
tation de llinstruction et en particulier parmi Félément u'rbain de la population. Les dioorces présentent dans toute llEurope un mouvement ascendant et les forces sociales doivent slunir dans llintérét de la ge'nération future en vue de localiser les divorces. MM Francois Kováts, Aloyse Kovács membre actif et Ladislas de Buday president ont pris part a la dis- cussion ayant suivi la conference.
A la séance de conference de la Société tenue le 31 mars de l'année en cours le pré- sident, Ill. Aloyse Kovács se souvint en pa- roles e'mues de la grande perte gue la Société hongroise de statistigue vient de subir en la mort de son president ZVI. Ladislas de Buday.
Ensuite M. Charles Goldziher professeur agrégé de l'Université donna lecture de son étude inaugurale sur ,,les principes fonda- mentanx de la statistígne de l'assurance contre llincendie". Il exposa gula moyen de statistigues convenables on pourrait affermir dans la plus grande mesure la base de la consoli—
dation future de la politigue des affaires et de la technigue du tarif. Il traita des guestions théorigue et pratigue des statistigue des affai- res, de la technigue de l'incendie et de la technigue de llassurance contre lyincendie. Il
l——-l. szánr —122— 1925
eonsaera sa conference a la mémoire du sta- tisticien hongrois célébre dans toute FEurope, de Joseph Kőró'sy gui éerivit déja, en 1868 un ouvrage sur llimportance et les táches de la statistigue de llassurance contre liincendie.
Ill. Jules Altenburger présenta des obser- nation-9.
A la se'ance (le conference ayant eu lieu le 21 avril 1925, Charles Neumann, membre actif a tenu sa conference inaugurale sur ,,la statistigue et l'e'conomie des chemins de fer", gut donnait une preuoe 'de ses connaissan—
ces, profonoles en la matiere. Il relata la grande transformation par lagaelle Et passé la statis- tigue des chemins (le fer simultanément avec l'empirement des conditions e'conomigues. Il exposa pourguoi et comment s'est-elle trans—
forme'e de statistigue des résultats de l'exploi—
tation en statistigue olle'conomie. Il mit en lumiere (t l'aide de données nombreuses gulune gestion e'eonomigue des affaires n'est possible gue sur la base de statistigues détaille'es et gue les conclusions gu'on tire de la guote-part, (llexploitation, olu rendement du capital engage:
of/rent un tableau bien fauoe et de'fectueux de la vie économigue oles chemins de fer. It renvoya sur les conclusions erronées tire'es souoent des frais de revient, des données dlearploitation et de service. Il estime gue la base de la statistipue est de recueillir les données par branches de seririce, a eommencer par les organes subalternes et de les de'pouller ensuite toutes ensembles au point de vue de toutes les branclies de service, par le service central.
Az 1925 február hó 3-án tartott előadó- ülésen, melyen Thirring Gusztáv másodelnök elnökölt, Ajtay József r. tag A magyarság fejlődése o. értekezésével foglalt széket.
Rámutatott arra, hogy Szent István fiához intézett híres intelmének teljes félremagyará- zásából ered az a téves következtetés, hogy a magyar állam megalakulásának első száza- daiban políglott ország lett volna. Ellenkező- leg, Magyarország lakossága abban az időben túlnyomóan egynyelvű, azaz magyar volt. Ezt az egynyelvűséget az első századokban vég- bement kisebbméretú besenyő, kun és német betelepítések nem érintették.
Fajnépességi viszonyainkban az első nagy változást a tatárjárás okozta, amely főképen a sík vidékeket, azaz a magyarság települő helyeit pusztította el. A visszatérő IV. Béla király a Duna-Tisza közére behívja a kúno-' kat, új telepítésekkel erősíti meg a németsé—
get, szívesen fogadja az Erdély felé húzódó oláh pásztorokat. A tatárjárás után népesül be a lakatlan, erdőborította Felvidék a Morva
és Odera völgyéből jövő fehér horvátokkal és lengyelfajú szlávokkal, akiknek utódai a felvidéki tótok. Nagy Lajos alatt vándorolnak be Máramarosba es Beregbe a rutének. A huszitamozg—almak idején cseh-morvák tele—
pednek a Felvidékre. A török uralom alól menekülve, V. László alatt az oláhok, Mátyás alatt a szerbek vándorolnak be nagy töme—
gekben.
A tatárjárás után következő időkben a magyarság arányszáma a bevándorlások kö- vetkeztében minden bizonnyal mélyen alá- szállott, de a magyarság erőteljes szaporo—
dása és a beolvadások következtében Mátyás király idejében az országot már újra túlnyo- móan egynyelvűnek találjuk. A négy-öt millió tőnyi lakOSságból 3'5—4 millióra tehető a magyarnyelvű. A mohácsi vészt követő török hódoltság azonban épp a legmagyarabb terü—
letek lakosságát pusztította ki, úgy, hogy a törökök kiüzetése után, 1720—ban, a 26 mil—
liónyi lakosból a magyarok száma már csak 1'2 millióra, azaz 460/0-ra rúgott.
A XVIII. században a kipusztított terüle—
tek benépesítésére oly nagyarányú betelepíté—
sek e's bevándorlások történtek, mint manap—
ság Amerikában. Ennek folytán a lakosság száma 1787-ben felemelkedett nyolc millióra, amelyből azonban legfeljebb csak 28 millió, azaz 350/0 vehető magyarnak. A XlX. század első felében a bevándorlások már megszün- nek és a magyarság fejlődése hatalmas len—
dületnek indul. Száma a XIX. század köze—
pén eléri az ötmilliót, aránya pedig megköze—
líti a 420/0—ot.
Az abszolutizmust követő időkben a ma- gyarság továbbra is nagy gyorsasággal gyá- rapodik. Száma 1910-ben meghaladja a 10 milliót és aránya a Dráván innen 54'50/0-1'3.
emelkedik.
Az adatok egész tömege bizonyítja, hogy a magyarság nagyarányú fejlődésének az oka a magyar faj propagativ és beolvasztó erejé—
ben rejlik. Ez pedig a magyarságnak a sík és dombvidéken történt nagyon kedvező el- helyezkedésére vezethető vissza. Bizonyság erre, hogy 1720-ban az ország lakosságának 2/3-a lakott a Felvidéken és Erdélyben és csupán 1/3—a a Dunántúlon és az Alföldön.
Ma pedig ez éppen fordítva van. A magyar- ság tehát főképen belterjesen fejlődött, azaz olyan módon, hogy az általa dominált sík- és dombvidéken a lakosság az utolsó 200 év alatt hatalmasan meggyarapodott. részben ter—
mészetes szaporodás, részben a hegyvidékek- ről való bevándorlás következtében, amely utóbbi állandóan anyagot szolgáltatott a be-
1925 -—— lmi. szám.
olvasztásnak. A magyarság expanzív terjesz- kedése, azaz kirajzása a nemzetiségi vidé—
kekre csak az utóbbi évtizedekben indult meg.
Hogy a magyarság nigyarányú fejlődése kétségtelen valóság és nem erőszakos beol—
vasztáson, hanem természetes okokon nyug- szik, annak nyilvánvaló bizonyítéka az a kö—
rülmény, hogy az 1880-től 1910-ig terjedő idő alatt bekövetkezett 4 5 milliónyi népszám—
gyarapodásból a 2000 lelken'aluli kisközsé—
gekre, amelyekben túlnyomórészt oláhok, tő- tok, szerbek és rntenek laknak és amelyek—
ben 1880-ban még a lakosság többsége talált
otthont, csupán 350 000 lélek esett, holott a
túlnyomórészt (77"/., ban) nmv'yaiok és neme- tek által lakott közép- és nagyméretű községi alakulatokra J(,150000 lélek tehát 12- szer annyi. A magyarságnak ugyane harminc év alatt történt 8 55 millió fővel való megnöve- kedése ebben leli termeszetes, önerthető ma-
gyarázatát.
A magyarság fejlődését a Dráván innen az utolsó kétszáz év alatt a következő szá- mok jelzik:
Magyar
Ev ["mssaínnókban "O'ba"
1720 2 6 12 40
1787 80 ?S itt")
1850 11'56 4'81 41'6
1809 13'56 6'17 4527
1880 II)—"73 04 400
1890 15'13 7'30 4C'b'
1900 16'08 8'53 51'4
1910 18'10 9'87 542")
A magyarság több mint kilencven száza- léka magyar többségű községel )en lakik és legalábbÖ kilenctizedb resze etnikailag össze—
függő területeken tömörül. Ha ehhez hozzá- vesszük még azt a körülményt, hogy a Duna medencéjében élő 105 milliónyi magyarság közel 12 milliónyi szomszédos németsegre, mint etnikai szövetségesre támaszkodhatik es ezzel szemben etnikai ellenfelei közül az oláh 105 millióra, a cseh 05 millióra es a szerb csak 5 millióra rúg, reális alapon nyugvónak mondhatjuk a magyarságnak azt az erős hitét, hogy Trianonnal diadalmasan éppúgy meg fog birkózni tudni, mint egykoron a tatártlt'llással,
Moháccsal es Világossal.
Az előadáshoz Kovács Alajos r. tag szólt hozzá.
A Társaság Barlay László elnöklése alatt 1925 február 24-én lefolyt előadóülésén Laky Dezső r. tag Elválások a háború előtt és után cimen tartott előadást.
Kifejtette, hogy az elválások statisztiká- jának népesedéspolitikai és morálstatisztikai szempontok adják meg a fontossz'tgát. Az el—
válások csökkentik a reménységet, amelyet a házasságokhoz es az új házassz'tgkötésekhez fűzhetünk a népesség számának fejlödése te- kinteteben. S az elválások számának emelke- dése a közerkölcs romlásának, vagy legalább a gazdaságtársadalmi viszonyok rosszabbodá- sának a jele.
A mult század hetvenes évei óta s külö—
nösen a házassági törvény életbelépte (1895) óta a válások száma Magyarországon egyre szaporodott. A milleniumot követő evtizedben évenkint már átlagban 2193 házaspár bontotta fel házasságát s ekkor 100 000 érvényben levő házasságra 57 elválás esett. A magyar—
országi arány számnál nagyobbakat ekkor Európa számos államában látunk: S 'ájcban 203- at, Franciaországban lOÉ—t a Nemetbiro- dalomban 95 öt. Viszont Ausztriában és An (tha-
ban a válási hajlandóság minimális volt. 1906
után a hely zet Magyarországou egy csapásra megváltozott; az innen számítódó évtized folyamán nálunk a 100000 házasságra szá—
mított válási arányszám 152—re ugrott fel.
Ebben resze volt az 1907. évi XVII. törvény- cikknek, amely megszüntette a házassági pe- reknek hivatalból való föllebbvitelét. Ez okozta a jogerős válásoknak 1907—ben 7000(nél is nagyobb számát. Különben a világháborút megelőző években Enrópaszerte jól megfigyel—
hető a válási hajlandóság megélénkülese.
A háborús években a válások száma hir—
telen eséssel 3000 egyseg alá süly.edt A be- vonnlások és a harctéri halálesetek ezt jól megokolják. Ámde ha azt nézzük hogy a(ryan—
akkor a házasságkötések száma is milyen mértékben hanyatlott s a válások számát a házasságkötések számához hasonlitjuk, azt látjuk, hogy a háborút megelőző állapottal szemben alig történt változás: míg előbb kb.
50, most mintegy 40 válás esett 1000 új házasságra. A háborút követő évek adatai igazolták, hogy a válások abszolút számának csökkenése is csak átmeneti jelenség volt.
Ez az átmeneti csökkenés, bár kisebb mér-
tékben, a Németbirodalomban és Francia—
országban is tapasztalható volt a háborús
években. Angliában, Svájcban és Hollandiában viszont a válások problémája a háború e'vei- ben vált komoly kérdéssé.
A háborút követő években a területeben es népességében megcsonkított Magyarorszá—
gon állandóan 8000-nél több, 1922—ben 7000-nél is több válás történt, úgyhogy az 1921— 22.
évek átlag:than 100 000 házasságra, a korábban tapasztalt arányszám helyett,immár 415 válás esett. A válások gyakorisága tehát Csonka- Magyarországon csaknem háromszor akkora
1—4. szám.
—— 124 ——
1925
lett, mint volt a régi Magyarországon. S ebben .az alakulásban, mely Európaszerte észlelhető, a háborút követő idők nyomorusagos viszo—
nyainak, az erkölcsi érzék meglazulásának jelét kell látnunk.
Magyarországon a válópereknek 60 szá—
zalékában, akárcsak régebben, a férjek adják be a keresetet. Nagyjában változatlan maradt a válások statisztikájának az a tanulsága, hogy egy évnél rövidebb tartamú házasság után a válófeleknek mintegy hat százaléka megy bíróság elé, 2—5 év után pedig körülbelül egyharmadrészük.
A válás útján felbomlott házasságoknak
több mint a felét nem kísérte gyermekáldás.
Ahol az elvált liázasfeleknek gyermekük is volt, legtöbbnyire egy vagy két gyermekről volt szó, ami látszólag azt mutatja, hogy a 'szaporátlan házasságok mintegy biztatóan hat-
nak a válások alakulására.
Az elvált férjek foglalkozásának vizsgálá—
sánál kitűnik, hogy különösen az intelligencia az, amelynek körében a válások leginkább elharapództak s ezenkívül még az egyéb városlakó elemek, különösen az ipari munkás—
ság az, amelynek válási arányszáma lényegesen meghaladja az országos átlagot A földmiveló elem s különösen a kisbirtokos napszámosság és a gazdasági cselédség körében a válás
sokkal ritkább.
A háborút megelőző évek megfigyelései szerint az elvált férjek közül körülbelül minden
harmadik volt harminc évnél fiatalabb, az
asszonyoknak több mint a fele, sőt ezeknek ötödrésze 24 évnél is fiatalabb volt. Ujabb bizonyság ez a fiatalkorban kötött házasságok veszedelmes voltára.
Az elvált felek vallásáről gyűjtött adatok azt igazolják, hogy a római katolikusok sokkal ritkábban indítanak válópert, mint amilyen mértékben a népességben szerepelnek, vagy házasságra lépnek.
A vegyesházasságok esetében a házas—
társak különböző vallása bizonyos mértékben élénkíti a válási mozgalmat. Különösen meg- állapítható ez a keresztény—zsidó házasságoknáL A válások okai között leggyakrabban ma- napság is a hűtlen elhagyás szerepel; ezen a címen a válóperek háromnegyedrészében mondták ki a bíróságok a válást. Francia- országban a hűtlen elhagyás sokkal ritkábban, az esetek ötödrészében sem szerepel, viszont elég gyakori a házasságtörés megállapítása.
Valószínű, hogy a francia statisztika a váló- okok megállapításában közelebb járt az igaz- sághoz, mint a magyar.
A végső megállapítás, hogy a válóperek Európaszerte emelkedő tendenciát mutatnak.
Bármi is okozza ezt, a magyar társadalom erőinek a jövő nemzedék érdekében össze kell fogniok, hogy az elválások mind korlátlanabbá váló jelenségét lokalizálni lehessen.
Az előadáshoz Kováts Ferenc,]í'ovács Alajos r. tag és Buday László elnök szólt hozzá.
A Társaság folyó évi március 31-én meg- tartott előadóülésén az elnöklő Kovács Alajos kegyeletes szavakkal emlékezett meg arról a nagy veszteségről, amely a Társaságot elnö- kének, Buday Lászlónak elhunyta által érte.
Ezután Goldziher Károly egyetemi magántanár tartotta meg székfoglaló előadását A túzbz'z- tosítási statisztika alapelveiről. Kifejtette, hogy megfelelő statisztikákkal a tarifateehnika és az üzletpolitika jövő megszilárdulását nagy—
mértékben alá lehetne támasztani. Foglalkozott az üzleti, a tűztechnikai és a tűzbíztosítás technikai statisztika gyakorlati és elméleti kérdéseivel. Hangsúlyozta, hogy a tűzbiztosi- tási statisztika végeredményben a nemzet- vagyon megőrzésének célját szolgálja s rend—
szeres adatgyűjtéseire s az adatok pontos módszerekkel történő feldolgozására mint mindenütt, nálunk is fokozottabb mértékben lehet szükség. Előadását a világhírű magyar statisztikus, Kőró'sy József emlékének szentelte, aki már 1868-ban úttörő munkát írt a tűzbiztosí- tási statisztika jelentőségéről és feladatairól.
Az előadáshoz Altcnburger Gyula szólt hozzá.
Az 1925. évi április hó 21-én, Thirring Gusztáv elnöklete alatt tartott előadói ülésen Nemnamz Károly rendes tag foglalt széket ,,A statisztika és a vasúti gazdálkodás" című nagy szaktudásra Vallő előadásával. Vázolta azt az átalakulást, amelyen a gazdasági vi- szonyok megromlásával kapcsolatban a vasúti statisztika keresztülment. Kifejtette, hogy miért és mimódon lett teljesítményi statisz- tikából gazdaságossági statisztikává. Bő ada- tokkal világositotta meg, hogy gazdaságos üzletvitel csak részletes statisztika alapján lehetséges és hogy az üzleti hányadból, a befektetési tőke jövedelmezőségéből levont következtetések mennyire téves és hiányos képet adnak a vasutak gazdasági életéről.
Rámutatott az önköltségekből, a forgalmi és személyzeti adatokból gyakran levont helyte- len következtetésekre.
A helyes gazdasági statisztika alapját abban találja, hogy az adatok szolgálati áganként, a legalsó fokozaton gyűjtessenek és központilag valamennyi szolgálati ág ér- dekei szempontjából együttesen dolgoztas- sanak fel. Ismertette a főbb szolgálati ágak
1925 — 1—4. szám.
adatainak gyűjtési és feldolgozási módját.
Végül kimutatta, hogy az adatcsoportok összevetése minő sokféle gazdaságossági szempont megvilágítására alkalmas.
meg harmadik ünnepi ülését, melyen az ünnepi előadást Klebelsberg Kunó gróf kultuszminisz- ter tartja. Az ülésen ezenkivül Thirrt'ng Gusztáv elnöki megnyitója és Dobrovt'ts Sándor titkári jelentése után Kovács Alajos Buday Lászlóról, a Társaság elhunyt elnökéről mond emlék—
beszédet. Vendégeket szívesen látnak.
A Magyar Statisztikai Társaság folyó hó 15-én, délután 5 órakor a Magyar Tudo—
mányos Akadémia heti üléstermében tartja
Buday László 1873— 1925
La rie statistt'rlue vient d'e'prouver une grande perte: Ladislas de Buday mourut subitement le 7 mars 1925. Nous traiterons de son activlté sclentt'figue au numero prochat'n de notre Revue. Les principales données de sa biographie sont publiées ci-dessous.
A magyar közélet intézményeinek és alakulatainak egész sorát rendítette meg Buday László hirtelen halála. Oszlopát veszíti benne nemcsak a tudomány és irodalom, melynek körében előkelő vezetőszerepet játszott, nemcsak a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi élet, melynek irányításában gyakorlatilag is befolyt, de a nemzet egyetemes céljaiért és ideáljaiért küzdő, majd minden egyéb hazafias akció, melyeknek ö gyakran kifelé alig szereplő, de tevékenységében annál értékesebb fáradhatatlan mozgatóereje volt.
A legfájdalmasabb űrt azonban a statisztika világában hagyta maga után Buday László korai elmulása, mert páratlanul sokoldalú tevékenységében mindenkor a legmagasabb érte—
lemben vett statisztikus volt ő.
Lelke első szárnycsapásaival átröpülveaköltészet kies berkein, magába sziva annak egész élet munkásságát bearanyozó szépségeit, a statisztika magasan kiemelkedő rideg kőszirtjére szállt., Hol a természet, az emberi élet szemléletére csodás széleskörű horizont nyilik, de hol a profán ember csak elmosódott ködképeket lát, az ő éles szeme bámulatos tisztasággal tekintette át.
az élet ezernyi megnyilvánulásait s világosan látta azok szövődményes összefüggéseit.
Buday László tevékenységének méltatására szenteli a Magyar Statisztikai Társaság, melynek első elnöke s egyik megalapítója volt, 1925. évi ünnepi ülését, melyről Szemlénk leg—
közelebbi számában fogunk részletesen beszámolni. Főbb életrajzi adatait az alábbiakban adjuk.
*
Buday László született 1878 október27—én Pécsett, a középiskolát Pécsett, a jogi tanulmányait pedig Budapesten végezte, Kora. ifjúságában igen figye- lemre méltó szépirodalmi tevékenységet fejtett ki.
1893- tól 1896--1g az Ország- Világ című lapban jelen—
tek meg költeményei és novellái, mely lapnak egy úttal segédszerkesztője volt. Ezidőben a Fővárosi Lapoknak is belső munkatársa volt. 1896 ban került az országos statisztikai hívatalhoz,hol pályáján gyor—
san emelkedve 1914-ben a hivatal igazgatója lett Ez állásától 1920—ban vált meg, mikor a budapesti kir. József—Műegyetem tanácsa egyhangú meghívá- sának engedve azt a műegyetem statisztikai tan- székével cserélte fel. 1925 március hó 7—én hir- telen bekövetkezett halálát gégegörcs okozta, mely egy régóta húzódó betegsége folytán vált katasz- trófálissá.
Hivatalos és társadalmi állásai: Helyettes állam—
titkár, a kir. József Műegyetemen a statisztika nyilvános rendes tanára, a m. kir. központi statisz- tikai hivatal volt igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja s az Akadémia Nemzet- gazdasági Biz0ttságának előadója, a Magyar Statisz—
tikai Társaság elnöke, a budapesti Tudomány Egye tem jogi fakultásán a jogi és államtudományi vizsgáló—
bizottság tagja a statisztikai szakvizsgálati bizottság tagja, a Közgazdasági Egyetem előadója, a Magyar
Ladislas de Buday était né a Pécs le 27 octobre 1878. ll fit ses études secondaires a Pécs, et ses études de droit a Budapest. Tout jeune encore, il déploya une aotivité livtéraire digne diattention, De 1893 a 1896 ses nouvelles et ses poésies paraissaient dans la périodioue ,Ország—Vílág" dont il fut en merne — temps le rédacteur adjoint. En ce temps — lá il a été le collaborateur aussi des ,Fövárosi Lapok" (,,Feuilles Métropolitaines* ). Én 1896 il entra au service du Bureau national de Statistigue, ou il s'avancait rapidement dans sa carriere, pour devenir directeur en 1914. ll guitta cet emploi en 1920, lorsgue sur linvitation unanime du conseil de l École Supérieure Poly teehnigue 51 Budapest il accepta, dans eette merne école, la ehaire de statistidue. Sa mert inattendue arrívée le '?
mars 1925 fut causée par des convulsions du larynx, oni sont devenues catastrophales par suite dlune maladie dont il soutfrait déja depuis longtemps.,
Ses fonctions et dignite's : ,Sous-secrétaire detat.
Professeur de Statistigue á l'Ecole 'supérieure Poly—
technigue de Budapest. Aneien directeur á l'Offiee central roy. hongr. de Statistigue. Membre corres—
pendant de l'Acade'mie Hongroise des Sciences, et rapporteur du Comité dléconomie nationale de cette derniére, Président de la Société Hongroise de Statis- gue Membre de la Commission dexamen de droit et des sciences politidues a la faculté de droit de la Commission d'examen professionnel de Statisti—
