——589— 1932
tétele behozatalunknak a vasúti talpfa 1592 va- gónnyi l,118.000 pengő értékű tétele, miután a ke—
reskedelemügyi minisztérium intézkedése folytán a közforgalmú vasutak csak külön engedély alapján vásárolhattak külföldi termelésű talpt'át, mert a ma—
gyar fatermele's bőségesen fedezte a belföldi szük- ségletet. Fakivitelünk hanyatlása elszomorító, ameny- nyiben az előző esztendőnek mintegy 5000 vago'nnyi, 4'4 millió pengő értékű kivitelével szemben 1931.
évben csupán 2788 vagont tesz ki, 2'5 millió pengő értékben. A csökkenés úgy mennyiségben, mint ér- tékben majdnem egyformán 43, illetve 44"a-ot tett ki. A legjelentékenyebb az esés kemény gömbfában, mely az előző évi 38%-os emelkedéssel szemben a jelentés évében majdnem a felére csökkent.
A bútorszakma elmult esztendejét Pálinkás György foglalta össze.
A bútoripar és bútorkereskedelem ama
termelési ág közé tartozik, mely Csonkamagyaror—
szagról eredményes ipari kivitelt volt képes lebonyo—
lítani. Azonban amit évtizedek munkájával épitet—
tek fel e téren, azt fokozatosan megsemmisülni lát- tuk az 1931. év folyamán. Már 1931; decemberében t'elmondották a csehek a velük fennállott kereske- delmi szerződést, ami azonnal a kivitel meredek
visszaesését vonta maga után. Németország felé irá- nyuló kivitelünk már 1930 folyamán szünt meg a számunkra kedvezőtlen áralakulás következtében és az 1931. esztendőben sem volt feléleszthető, Svájcba az1931. évben csak jelentéktelenebb tételek men- tek és ezek is kevéssé rentábilis áron. A svájci ,kormány jelentékeny mértékben felemelte a búto- behozatali vámját, ugyhogy ebben a viszonylat—
' egyelőre nem lehet számottevőbb üzlettel kal- kevés
kulz'ilni. Románia felé hosszabb idő óta szünetel a kivitel,
A kivitelt Olaszországba az ottani ipar fejlődése
és mind olcsóbb termelése teszi egyre nehezebbé,
habár a vámok a folyó évben változatlanok Ina—
radtak. Sajnos, az év végén ismét életbe léptették a néhány évig szünetelt községi kövezetvámokat.
Jugoszlávia még az 1931. év első felében jó felvevő piacunk volt, azonban júliusban az akkor megkö- tött új osztrák-jugoszláv szerződés keretében a bú- torokra vonatkozó minimális vámtételt osztrák részről elejtették, úgyhogy nekünk csak legtöbb ked- vezményes megállapodásunk lévén, automatikusan léptek velünk szemben is életbe az eredetieknél há- romszor magasabb vámok. Ausztria volt az egyetlen ország, melybe az egész év folyamán jelentékenyebb mennyiséget szállítottunk. Az osztrák kliringszerzö- dés lehetőséget nyújtott a kinnlevőségexk rendes be—
hajtására. A termelési viszonyok a folyó évben any—
nyiban módosultak, hogy amíg egyrészt a fa— és egyéb nyersanyagok némileg (kb. 5—10%—ig) drá- gultak, addig a munkabérek megfelelően olcsóbbod- tak. A készáru ára kb. 5—15%-al olcsóbbodott az Hillt). évi árszinthez képest. Belső értékesítési Viszo- nyaink ugyancsak megérezték a mindinkább mé- lyíilő gazdasági válságot, amennyiben az összforga—
lom lényegesen, kb. 30%—kal csökkent átlagban a mult évihez képest.
A bizottság áttért a növényi párnázó—, kefe- e's seprőla és faáruk, parafa és parafaáruk és botok 1931. évi egységérte'keinek a megállapítására.
Az üléseken a bizottság elnökségét Farkas János dr. min. 0. tanácsos alelnök képviselte. Az előadó Sibelka-Perleberg Artur dr. min s.—fogalmazó volt.
Magyar Statisztikai Társaság.
Société Hongroise de Statistígue.
_Xe séance solemzelle (á Szolnok).
Re'sumé. Aprés avoir déjá tenu cim] séances solennelles en province, () Szeged, Debrecen, Pécs, Miskolc el Sopron, la Société Hongroise de Statis—
tioue a choisi cette année la uille de Szolnok pour
tenir sa séance solennelle, et elle eut un vif succés,
dá, pour une grande part, á I'intérét manifesté par les dirigeonís de la ville pour les efforts déployés par la Société en vue de populariser la slatistigue.
La plupm't des participants de Budapest, au nombre de prés de soixante, arrivérent avec M.
Béla Kenéz, ministre du Commerce, président de la Société, dans la soire'e du 25 juin () Szolnok, oü ils futeni reg-us par les autorités munícipales.
La séance solennelle eul lieu le lendemain ma- tin, dans la solle d*honneur de liHótel de Ville, devant une assistance trés nombreuse.
Aprés une allocation de M. Béla Kenéz, auguel liassistance fit une chaleureuse ovatlan, M.
s"?
Jean B u d, vice-président de la Société, a fait une conférence, vivemenl applaudie, sur la Statis- tigue et la Vief)
Aprés la séance, les convives visitérent liétablis- sement des artisles peíntres et Fexposition de la- bleaux. A midi, á ["Hótel de la Tisza, la Ville de Szolnok donna un bangvet en Phonneur de la So- ciété. Les membres de la Société firent ensuite, en compagnie de plusieurs notabilités locales, une ea:- cursion sur la Tisza.
X. ünnepi ülés Szolnokon.
A Társaság X. ünnepi ülését ismét vidéken rendezte. Mint vidéki városban tartott vándorülés, ez volt a hatodik. Szeged, Debrecen, Pécs, Miskolc és Sopron voltak az eddigi ünnepi ülések szín-
1) Les discours de MM. Kenéz el Bud seront publiés, en francais, dans le Journal de la Société Hongroise de Statistigue.
39
6. szám.
—540—— 1932;
m
helyei. Ezúttal Szolnokon zajlott le nagyszerü siker- rel a Társaság ünnepi ülése. A szép sikerben nagy része volt Jász—Nagykun-Szolnok vármegye és Szol—
nok megyei város vezetőségének, amely megértően támogatta a Társaságnak a statisztika széles kör- ben való népszerűsítését célzó akcióját. A vármegye részéről Almásy Sándor főispán és Alexander Imre alispán, Szolnok város részéről főképen Tóth Ta- más polgármester, Kerekes Sándor városi főjegyző, Elek István főorvos és Klébinder Jenő városi jegyző érdeme, hogy a vándorülés és az azzal kapcsolatos programm mintaszerűen folyt le.
A Budapestről induló résztvevők legnagyobb része ———_mintegy hxatvanian ———- Kenéz Béla elnökkel folyó évi június 25—én délután az 5 órai gyorsvonat- tal utazott le Szolnokra. Szolnok pályaudvarán a városi vezetőség fogadta a vendégeket, az elnök minisztert pedig a vasutasok küldöttsége üdvözölte.
Az elszállásolás a Tisza— és a Nemzeti-szállóban történt. Este ismerkedési vacsora volt a Tisza-szál- lóban. Másnap reggel a Tisza—szálló hőforrású gyógyfürdőjét tekintették meg a résztvevők.
Az ünnepi ülés június 26-án délelőtt 3411 óra- kor vette kezdetét a Városháza nagytermében, melyet a hallgatóság zsúfolásig megtöltött. A ható- ságok iés intézmények a következő megbízottak ál—
tal képviseltették magukat:
miniszterelnök: Bencs Zoltán min. tanácsos, belügyminiszter: Kovacsics Gyula min. titkár7 pénzügyminiszter: Kováts Dezső min. tanácsos, földművelésügyi miniszter: Wéber Lajos min.
osztálytanácsos,
népjóléti és munkaügyi miniszter: Gortuay György min. osztálytanácsos, a Népegészségügyi Múzeum igazgatója,
vallás- és közoktatásügyi miniszter: Olay Fe—
renc min. osztálytanácsos,
igazságügyminiszter: Zehery Lajos min. osz- tálytanácsos,
honvédelmi miniszter: Laczhegyi Zoltán őr—
nagy, zászlóaljparancsnok,
Központi Statisztikai Hivatal: Kovács Alajos h. államtitkár, a hivatal elnöke,
Magyar Államvasutak elnöke: Gyenes Kálmán máv. igazgatóhelyettes,
Országos Társadalombiztosító Intézet: Urbán Béla OTI főtanácsos,
Budapest székesfőváros: Illyefalvi I. Lajos a szfv. statisztikai hivatal igazgatója.
Jász-Nagykun—Szolnok vm. törvényhatósága:
Alexander Imre alispán,
Szolnok m. város közönsége: Tóth Tamás pol- gármester, Kerekes Sándor városi főjegyző.
Szolnoki katonai állomásparancsnokság: Scheidl Ferenc alezredes,
Ferenc József Tud. Egyetem és Rektora, Sze- ged: Csekey István ny. r. tanár,
Érseki Jogliceum, Eger: Pálosi Ervin ny. rk.
tanár,
* Magyar Tudományos Atkadémia:
Gusztáv r. tag, Laky Dezső lev—tag,
Társadalmi Egyesületek Szövetsége: Altenbur- get Gyula egyet. előadó, a Tesz. társelnöke,
Magyar Vöröskereszt Egylet: Almásy Sándor
főispán, . , ' , vig!
Thirring
Magyar Földrajzi Társaság: Thirring Gusztáv,
a Földrajzi Társaság alelnöke, *
Orsz. Bírói és Ugyészi Egyesület: Miskolczy Ágost kir. főügyészhelyettes,
Gyáriparosok Országos Szövetsége: Kádár Gyula a Szolnoki Keresk. Társulat elnöke,
Országos Magyar Gazdasági Egyesület:
schenbacher Emil üv. igazgató,
Magyar Gazdaszövetség: Ihrig Károly igazgató, Országos Stefánia Szövetség: Keller Lajos, a , Szövetség üv. igazgatója, Fekete János főorvos.
Magyar Folyam— és Tengerhajózási rt.: Domony Móric min. tanácsos, a MFTR vezérigazgatója, Ni—
kolits Béla MFTR. igazgatóhelyettes, Országos Széchenyi Szövetség:
titkár,
Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége: csik- somlyói Csiky Jánosné, a MANSz. szervező osztá- lyának vezetője által.
Távolmaradásukat kimentették:
Walko Lajos külügyminiszter, Darányi Kálmán államtitkár.
Schneller Károly r. tag,
Surányi-Unger Tivadar r. tag,
Frühwirth Mátyás orszgy. képviselő, Budapesti Tudományegyetem,
Debreceni Tudományegyetem, Pécsi Tudományegyetem, Magyar Külügyi Társaság, Faluszövetség,
Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, Erzsébet Népakadémia,
Magyar Néprajzi Társaság.
Kenéz Béla, a Társaság elnöke, a következő
megnyitó beszédet mondta:
Kenéz Béla: Elnöki megnyitó.
Mindenekelőtt köszöntöm Szolnok várost és a város hatóságát, amely szeretettel lát bennün- ket vendégül, és ezt gyűlésünkön való megjele- nésével is kifejezésre juttatja. Ezzel nemcsak egy ősi magyar hagyomány parancsának engedel- meskedik, de segítségére jön a Magyar Statisz- tikai Társaság nagy nemzeti célú munkájának is.
Mert a főváros és a vidék kulturális középpont- jainak szellemi élete közt az összeköttetést, a lelki közösséget megteremteni és fenntartani ——
a tudományos problémák iránt az érdeklődést felkelteni, a tudás nélkülözhetetlen voltát az élet nagy kérdéseinek megismerésénél és helyes meg— ; oldásánál nyilvánvalóvá tenni, —— méltán tekint- hető nagy nemzeti célnak. És ha a legnagyobb magyar száz esztendővel ezelőtt elkeseredve jaj- dult föl: ,,elvész az én nemzetem, mert tudomány nélkül való", mennyivel inkább követelné, nem- zetközi példákon is okulva, ma a tudás terjesz- tését. Ma, amikor a tájékozatlanság és az ennek révén győzedelmes rosszhiszeműség teremtette helyzet Európát pusztulással fenyegeti, ma, ami- kor az elmult évek nem egy nemzetközi politikai alkotása eszünkbe juttatja, mennyire igaza volt Goethenek, mikor azt mondta: ,,nincs szörnyűbb, mint a tevékeny tudatlanság", —— sokszoros erő- vel szólal meg, mint valóságos nemzetfönntartó parancs: tegyük általánosabbá és magasabb szin- vonalúvá a tudást. Valóban súlyos állapotban vagyunk, de minél súlyosabb a betegség, annál M ul—
Orosz Mihály
6, szám. —541—
1932
fontosabb előföltétele a gyógyításnak a pontos kórmegállapítás. A célravezető terápiának alap—
föltételét alkotó gondos diagnózist nyujtja a sta- tisztika, amelyről helyes művelése logikusan fe- gyelmezett észjárást, széleskörű tudományos kép- zettséget, igazának kimondásában megfélemlí- tést nem tűrő szilárd jellemet követel. Majd há- rom évtizeddel ezelőtt azt írtam: ,,a statisztikus- nak, mint a dolgok mélyébe látó megveszteget—
hetetlen ítélő mesternek az igazság mérlegével kezében kell ülnie a jelenségek áradata fölött s éles szemmel és biztos kézzel megmérnie azok hullámzását és feltárni okaikat". Amit fiatalos rajongással írtam, azt évtizedes tapasztalás után, deresedő fővel ma is aláírom. És rendületlen hit- tel vallom azt is. hogy lejárt az ideje annak, hogy a magyar ember a politizálást tartsa élte legfőbb, szinte egyetlen szerelmének és elmult a romanticizmusnak az az álmodozó világa amely- ben az értelmiség nagy tömegei is csak az iro- dalom és muvészet lelé vonzódtak, — ma a pozitiv ismereteket nyujto, —— megalapozott al- kotásokra képesítő tudás általános elterjesztését is megkívánja a haza érdeke. És itt nem kell bövebben t'ejtegetnem éppen a statisztika szük—
ségét.
Hiszen a statisztika valosi'fffal a szeme a kormányzatnak es a társadalomnak, a statisz- tika előkészítő és felvilágosító munkája nélkül agyon sok kormányzati intézkedés sötétbe ug- rás lenne. Nem tudok elképzelni kereskedelmi szerződést, amelyet meg lehetne kötni külkeres—
kedelmi statisztikai adatok ismerete nélkül.
Egészségügyi politikát folytatni a mortalitás és a morbiditás statisztikájának ismerete nélkül nem lehet. Egészséges, helyesirányú, kultúrpoli- tika csak tökéletes tanügyi statisztika alapján képzelhető el. A statisztika volt az, amely a régi büntetőpolitikát alapjaiban rendítette meg és
"segített megteremteni a modern büntetőjogot
* azzal a megállapításával, hogy az elítéltek sorá—
Gimn a fiatalkorú és a hivatásos visszaeső bűnö—
sökszáma növekvőben van.
' De Trianon égbekiáltó igazságtalanságai ellen leghathatósabb fegyver éppen a statisztikai olgálat. A statisztika mutatta ki azt hogy a emzeti államok kialakításának és a nemzetiségi rendelkezési elv érvényesítésének üiügye alatt harom és félmillió magyart szakítottak el tőlünk azért, hogy a történelmi Magyarországnál még sokkal kevertebb népességű új államokat hoz—
nak" létre.
Méltóztatnak talán e rapszodikus néhány adatból is látni. hogy a statisztika állami és lmi életünk irányításának és igazságnak itközi érvényesítésének egyik legfőbb esz- ,ajzs,amelyröl visszapattannak a rágalom ett nyilai, fegyver amely nek élével vissza-
— az elvesztett magyar igazságot, hangos amely áttöri a közömbösség süketsé- gitt; fáklya, amely eloszlatja a tudatlan- miétségét és visszakergeti oduikba az éjféli ákat; amelyek Szeretnének Magyarország
stén lakmározni. ' "
Nagy örömre szolgál, hogy Társaságunk, most csak nagy vonásokkal vázolt, hivatásának illusz- trációját közgazdasági életünk egy kiválósága, hivatali elődöm és professzortársam, Társasá—
gunk alelnöke Szolnok érdekeinek lelkes támo- gatója, városunk díszpolgára: dr Bud. János őexcellenciája fogja nyujtani, Amidőn a megje—
lenteket üdvözölni szerencsém van, felkérem Öexcellenciáját előadásának megtartására.
A közönség zajos tetszésnyilvánítása után Bud
János, a Társaság alelnöke ,,Statisztika és élet" cí—
men tartotta meg ünnepi előadását. Az előadást bő
kivonatban itt közöljük.
' Bud János: Statisztika és élet.
Egy Társaság tartja itt ma ünnepi közgyűlé—
sét, egy Társaság, mely célul tűzte ki olyan tudománynak művelését és népszerűsítését, mely- nek alapja és eszköze a szám, területe pedig az élet a maga összes vonatkozásaival. A szám rideg és elvont, de aki tud statisztikai számadatokból, számsorokból és oszlopokból olvasni, annak ezek a rideg számok filmként vetítik oda az éle- tet a maga való alakulásában és valamennyi vonatkozásaiban. Helyesen mondotta az Elnök úr Öxcellenciája, hogy a statisztika lerögzíti egy
adott időpontban az állami és társadalmi életet, de módot ad arra, hogy akiben megvan az intui—
tiv erő, hogy a számokból olvasni tud, követ- keztetni tud mindazokra az okokra és ténye—
zőkre, melyek a társadalmi jelenségeket előidé—
zik, tovább tud látni, bele tud látni a jövőbe.
A statisztika, röviden meghatározva, maga az élet és én ma egy rövid előadás keretében azt tűztem ki célul, hogy különösen a gazdasági problémák egyik-másikával világítsam meg ezt a tételt, megállapítva a mai helyzetet, de követ—
keztetést vonva a jövőre nézve is.
Az elméletnek sajátossága, hogy szeret vissza—
menni a multba. Most nem fogom követni ezt a lépést, megállok a 19. századnál, annál a szá—
zadnál, amelyben tulajdonképen a statisztika a maga teljes erejében kibontakozik. Nemcsak a hivatalos szervezet, hanem a közvéleménynek a figyelme is akkor fordul a rideg számok felé.
Ami ebben az időszakban izgatja a közvéle—
ményt, azok a népességi kérdések, aminek meg is volt a magyarázata. A francia forradalom után bekövetkezett idők nagy változásokat idéz—
tek elö gazdaságtársadalmi téren. A természet—
tudományon felépült technikai haladás és a
Smith Ádám—féle munkamegosztás óriási fejlö-
désnek nyitja meg az útját. De ugyancsak ez az időszak az, amelybe tartalmat és eleven eröt visz bele a nemzeti gondolat s ezek összejátsta, nemzeti gondolat és gazdasági életfejlődés, ha'- talmas népességet követelnek meg', mert a' gaz—
daságtársadalmi rend azon épül fel, hogy annak legfőbb tényezője maga az ember, mint termelő és fogyasztó s hogy a nemzet ereje szintén ,a lélekszámon alapul; Ezt a felfogást még jobban kimélyíti' a század vége felé az imperialista gon- dolat; mindenki'látja és tudja. hogy a hatalmas
39*
6, szám.
népszámban milyen erő van. Megindul az a nagy fejlődés, mely a XIX. századot jellemzi és amely soha nem sejtett arányokat ölt akkor, amikor az élet megteremti a maga új formáit, amikor a tőkét —— hogy úgy fejezzem ki magamat, új for- mán, a részvénytársaságon keresztül személy—
telem'ti. Politikai irány, technika és tőke mind a fejlődés, a haladás vonalát szolgálják. Igaza van egyik német közgazdásznak, Werner Som- bartnak: a tőke absztraktnak mutatkozik, nincs határa. Optimizmus lengi át az egész világot;
a fellendülés a népesség emelkedésében jut erősen kifejezésre. Európa népessége 100 év alatt több, mint megkétszereződik, míg ez azelőtt 500 év alatt következett csak be. A század vége felé s a következő század elején azonban bizonyos szkepticizmus kezd megnyilvánulni; a várt ered—
mények nem minden vonalon jelentkeznek, A népességet illetőleg a születési arányszám kezd csökkenni s ennek veszélyét csak az enyhíti, hogy a közegészségügy is megoldja a maga fel- adatát, mert ennek a szintén természettudomá- nyon felépülő fejlődése a halálozási arányszám mérséklésével enyhíti azt a veszteséget, ami mu- tatkozik.
A mai társadalomgazdasági helyzetben va- lami lidércnyomás ül a lelkeken s valahogy úgy érzi mindenki, hogy ez a rendszer mintha nem tudna megfelelni feladatának. És én kérdezem, vajjon igaz—e ez, helyes-e ez. Születnek egymás—
után a Malthusok — azelőtt csak egy volt, most százával vannak —— elgondolások jönnek napról—
napra, amelyek az emberiség létszámának csök- kentését tervezik s a születések ellenőrzését.
Németországban egy új irányzat, a nemzeti szo—
cializmus azt mondja, nem kell sok születés, nekik, Ruskin gondolatát követve, a gualitativ ember kell. S ez hatja át tulajdonképen az egész társadalmat. Rendben van, ha olyan áramlat alakul ki, mely rányomja a maga bélyegét a világra, de kérdem, vajjon helyes dolog-e az, hogy éppen a kultúrnemzetek helyezkedjenek ez alapra, hogy ezek ne akarjanak szaporodni, ezek álljanak meg továbbfejlődésükben. Hogy fogunk akkor szembeszállni a primitiv népekkel, akik nem vallják ugyanezeket az elveket.
Ezekben az egyszerű tényekben mély forron- gása nyilvánul meg a mai életnek. Mi jellemzi a mai időket? Bizonytalanság, nyugtalanság. Ma már nem szkepticizmus, hanem pesszimizmus s ami még nagyobb baj, félelemmel párosult defe—
tizmus fogja el a lelkeket. De nem szabad, hogy a pesszimizmus legyen úrrá, mely az em- beri haladás szempontjából is igen káros. Ez nem lehet irányvonala az állami és társadalmi életnek s a statisztikai adatokból sem fogom tudni sohasem levonni ezt a következtetést. Ma mindenki érzi, hogy vannak bajok a gazdasági, társadalmi helyzetben, hogy a gazdasági rend- szerben mutatkoznak fogyatékosságok és hibák, melyeknek problémáit nem oly könnyű megol—
dani. Ebből származik minden kétely a jelent és jövőt illetőleg. Ez magyarázza meg azt a tényt is, hogy'ma már nemcsak a népességi adatok ér-
———-542——— 1932
::
deklik az embereket; merem állítani, hogy a gazdaságstatisztikai adatok vannak olyan érdek—
lődést keltők, mint nem tudom milyen szenzá- ciók. És nem veszi rossz néven igen tisztelt ba—
rátom, az Elnök úr, ha megemlítem, hogy a parlamenteken belül is nem a szónoklatok ko—
rát, hanem a tények idejét éljük s ezért a költ- ségvetési vitában az ő nagy tudással és rész- letes statisztikai adatok alapján felépített be- széde váltotta ki a legnagyobb hatást. Ma mindenki ezek iránt az adatok iránt érdek- lődik. És van is benne valami, mert megválto- zott világban élünk. A 19. századnak az a leg- nagyobb érdeme, hogy úgy ahogy, de mégis meg tudta teremteni a politikai és gazdasági kiegyen-
lítettséget, kiegyensúlyozottságot. lgy fejlődhetett
ki a szabad mozgása a tőkének, a munkaerőnek és az árunak, mely azt a nagy fejlődést vonta maga után, ami ezt a századot jellemezte és így fejlődhetett ki a hitelrendszer és a pénzügyi rendszer, amelyről azt hitték, hogy tökéletes.Emlékszem arra, hogy kiváló tudósok mondot- ták, hogy a 19. század megoldotta a maga fel—
adatát, a pénzrendszer megteremtését, mely min—
dent kiegyenlít és a szervezet, mely ezen épül fel, csodákat fog művelni. A csodák elmaradtak, de ha történtek, azokban a válságokban össz—
pontosultak, amelyeket ma átélünk és én merem állítani, hogy ha a világ több figyelmet fordított volna a statisztikai adatok felé, amelyekben az élet tükröződik vissza, sok minden máskép lett volna. A politika azt hitte, úrrá tud lenni a gaz- dasági életen, a gazdasági életet pedig a maga törvényszerüségei irányítják. Kérdezem azt, hogy vajjon, ha azok a statisztikák, melyeket az Elnök úr is volt szíves említeni, jobban érvényesültek volna, nem lett volna—e sok dolog másként? Ha a vezető államférfiak, akik különösen a békéket megteremtették, beleláttak volna a népek életébe és ismerték volna azok nemzetpolitikai, gazda—
sági, szociális összetételét és lélektanát, soha nem születtek volna olyan békeszerződések, ame- lyekre most a statisztika nyomja rá az igazság—
talanság bélyegét.
Ki foglalkozott a világháború előtt a fizetési mérleg kérdésével? Mi voltunk azok, akik hiva- tásszerűen foglalkoztunk a statisztikával, mert egyébként senkinek szüksége nem volt rá. Il. Fü- löp, XIV. Lajos és a Habsburgok uralma alapján születik meg az európai egyensúly gondolata, mely leghatalmasabb kifejlődését az elmult szá- zadban éri el s mely egyensúly a szabad érvé—
nyesülés elvén át teremti meg a mai gazdaság- társadalmi rend életfeltételeit. A politikai egyen—
súllyal egybekapcsolódó gazdasági kiegyenlitett—
ség tette mellőzhetővé oly problémával való foglalkozást, minő a fizetési mérleg. A fize- tési mérlegben azonban ma oly problémát látunk, mely mindenkit izgat. A fizetési mér- legproblémán keresztül kifejezésre jut az élet a maga teljes valóságában. 1920-ban Brüsz- szelben, 1922-ben Genuában ültek Össze a szakemberek annak megvitatására, hogy a Világ- háború által megzavart egyensúlyt hogyan lehet—
6. szám.
————543— 1932
%.
séges helyreállítani és megszüntetni azt a káoszt, mely különösen a pénzrendszer terén mutatko- zott. Elveket hoztak, egyet azonban elfelejtettek:
nem tértek rá arra, hogy a békekötések olyan területeket teremtettek meg, melyeknek gazda- sági élete kiegyensúlyozatlan lett. A békeszerző- dések szembehelyezkedtek azzal a fejlődéssel, mely a világháború előtt jellemezte a világot s amely a nagyobb gazdasági egységek megterem- tése felé haladt. Belekényszeritettek államokat olyan valuta-rendszerek létesítésébe, amelyeknek bázisa a hitel volt s nem a saját gazdasági erő- ből, hanem a hitelből kellett nekik meríteni azt a tartalékot, melyre felépítették pénzrendszerüket.
Magyarországnak 2/g—át elvették és odaállították bennünket, hogy újra kellett átszervezkednünk, újra kellett berendezkednünk és volt annyi erő az országban, hogy tudta hosszabb éveken át ezt
a küzdelmet folytatni. És a fizetési mérleg mit
mutat? Nem mi akartunk eladósodni, mint ahogy Németország sem akart. Nemzetközi bizottság állapította meg Németországról, hogy 18 milliárd márkát —— akarta, nem akarta — fel kellett ven—
nie; és nekünk is ugyanaz volt a helyzetünk.
Passzív fizetési mérleggel indultunk az életnek, amit állandóan ki kellett egyenlíteni s ugyan—
akkor újra kellett berendezkednünk. Tessék megnézni a statisztikai adatokat, mit tartalmaz- nak. Majdnem közel 1 milliárd értékű gépet kel- lett beszerezni, hogy a mezőgazdaság és ipar termelését helyre tudjuk állítani és fejleszteni.
Mi mindig tőkeszegény ország voltunk, a háború, a megszállás, a forradalmak még a meglevő csekély tőkeerőt is elpusztították. Ezt is pótolni kellett, ami csak külföldi tőke igénybevételével
volt lehetséges. És ha én ezzel a kérdéssel fog-
lalkozom, csak azért teszem, mert itt is rá aka- rok mutatni arra, hogy ha a világ meg akarja oldani a mai problémákat, ezen az úton kell haladnia, mert csak akkor lesznek egészséges állapotok, ha egészséges pénzrendszerek is lesz- nek az egész világon.
A fizetési mérleg ma kérlelhetetlenül feltárja a gazdaságilag ki nem egyensúlyozott vagy más okból nem egészséges pénzrendszer hibáit, a leg- nagyobb államok is nehéz helyzetbe kerültek, mert a pénzrendszerben olyan elgondolások ér- vényesültek, melyek sok tekintetben károsak voltak. Aki az utolsó 10 év valuta-történetét is- meri, megállapíthatja, hogy a fiktív tőkék nagy szerepet játszottak. Ezek a tények kell, hogy a Dolitikai és gazdasági élet tényezőit új elgondo-
lásokra bírják. És ha Németországot súlyos
jóvátétellel is sujtották, mi sokkal nagyobb jóvá—tételt voltunk kénytelenek viselni, mert bennünk egy évezredes politikai, természetes és gazdasági egységet, az osztrák-magyar monarchiában pe- dig Európa egyik legharmonikusabb gazdasági egységét bontották meg. Németország gazdasági
talpraállítását a jóvátétel megszüntetésével kere-
sik, mi is joggal követelhetjük a velünk szemben elkövetett igazságtalanság jóvátételét, mert ebből származik minden bajunk. Ez írja elő paran- csolóan, hogy külföldi adósságunk rendezése az
ország erőviszonyainak figyelembevételével tör- ténjék.
És ott van a külkereskedelmi statisztika, mely azelőtt rendszeres megmunkálás tárgyát képezte, de valami túlnagy érdeklődést nemivál—
tott ki. Ma a külkereskedelem alakulását a leg—
nagyobb érdeklődés kíséri s minden állam aggo- dalommal nézi, hogy alakul külkereskedelmi mérlege. A világháború előtt, ha egy állam kül- kereskedelmi mérlege passziv volt, az annak volt a jele, hogy az állam gazdaságilag erős és tőké—
ket visz ki a külföldre, vagy egyéb szolgáltatá- sokat, amelyekért megkapja az ellenértéket.
Ma minden állam aggodalommal látja, ha kül- kereskedelmi statisztikája passziv. Mert végered- ményben mi történt? Olyan gazdasági politika van az egész világon érvényben, mely _— merem mondani —— a primitiv népeknek is szégyenére válnék. Elzárkózás van az egész vonalon, bizony- talanság a holnappal szemben; gazdasági terü—
letek szétszakítása s ez alapon meglazítása a pénzrendszernek és a .hiteléletnek. A statisztikai adatokban mindezek a jelenségek jutnak kifejer zésre. Van-e megdöbbentőbb adat, mint amit a külkereskedelmi statisztika mutat, hogy a világ külkereskedelme két év alatt 1930-ban 70 mil—
liárd P—vel, 1931—ben pedig 140 milliárd P-vel esett vissza. Egy olyan gazdasági helyzetben vagyunk, ahol mindenki elzárkózik, senki sem akar kapcsolatot a másikkal. Az autarehia gon—
dolata visszatér a középkorból, meg akarja sem- misíteni évszázadok természetes és politikai kö—
telékeit. Innen származik a zavar, amiben élünk.
Ez az állapot teremtette meg és fejleszti ki a munkanélküliséget is. A munkanélküliek száma ma már 30 millió körül van. Méltóztassék el- gondolni, mit jelent kikapcsolódni ekkora tö- megnek a termelésből, micsoda tőkeveszteség, pusztítás az egész vonalon. És művésziesebben nem lehet ezt a pusztítást végezni, mint a mai gazdasági politikával, ahol a teljes bizonytalan- ság honol. A világháború előtt a kereskedelmi szerződések tízéves időszakát is kevésnek talál- ták. Ma ezek a szerződések, mintha a világ tuda—
tosan akarná megsemmisíteni a gazdasági érté- keket, évről—évre köttetnek. A gazdasági élet így nem reális számításokra épül fel, hanem a leg- veszedelmesebb szerencsejátékká lesz. Ahol nincs meg a biztonságnak az érzete, hogyan lehet a jövőt illetőleg alapokat kapni?
Ez a kép bontakozik ki a statisztikai adatok- ból. S továbbmenőleg, ha ezeket összehasonlí- tom a jövedelemmegoszlásra vonatkozó adatok—
kal, akkor látom, hogy a társadalom anyagi és vagyoni ereje folyton romlik, hogy a háború és az utána következő idő a középosztályt majd—
nem megsemmisítette mindenütt és új közép- osztályoknak kifejlődését sem engedi meg, azt a kisgazda, kisiparos és kiskereskedő réteget is alá—
ássa, amelyből az új középosztálynak ki kell alakulnia. Tehát ahelyett, hogy az exisztenciák fokozása menne végbe, a jövedelemoszlási sta- tisztika még szomorúbb képet mutat, az önálló exisztenciák folytonos elpusztulását. Valahogy azt
6.í szam.
—— 544 _— 1932
a következtetést vonom le a statisztikai adatok- ból, mintha végeredményben az egész világot a nyomorúság és koldusok tanyájává akarják tenni.
Én nem hiszem, hogy ezt sokáig viselhesse a világ és merem hinni a statisztikai adatokból, hogy végeredményben a világ rá fog jönni arra, hogy ezen a helyzeten változtatni kell, ezeken a viszo- nyokon módosítani kell és hiszem, hogy az utóbbi időben megnyílvánuló új elgondolások meg fogják hozni a maguk gyümölcseit. Kell, hogy mi is megtaláljuk a magunk elhelyezkedé—
sét és igazát és kell, hogy Közép-Európán belül olyan gazdasági kibontakozás legyen, amely mindenkinek megadja a megélhetés lehetőségét.
A világ gazdasági élete nagy egységek felé halad.
Mi is szívesen haladunk ezen a téren, de azzal a hozzáadással, hogy ennek a gazdasági kibonta- kozásnak olyannak kell lennie, hogy mi minden tekintetben megvalósíthassuk célkitűzéseinket és semmi feladást ne kívánjon a politikai elgondo—
lásokból. Ha ezt megszívlelik, a világ új nyom- dokon fog haladni s mindaz a zavar, ami létezik, sok tekintetben meg fog szűnni.
De ha tovább megyek a statisztikai vizsgáló- dásokban, szemben látom magamat egy másik problémával is. Ez a probléma az állami és a gazdasági helyzet egymáshoz való viszonyának kérdése, amellyel mindenki foglalkozik. Az egyik felfogás e vonatkozásban semmit sem akar tudni az államnak a gazdasági élettel való kapcsolatá—
ról, ez a liberalisztikus felfogás, a másik min—
dent az államtól vár s ennek legkifejlettebb iránya az orosz rendszer. Tény az, hogy ha bele- néz az ember azokba a statisztikai adatokba, amelyek az egyes államok költségvetéséből ered- nek, le kell, hogy vonja azt a következtetést, hogy megváltozott az állammal szemben való felfogás is. Az állam ma nemcsak politikai cél- kitűzéseket tart szem előtt, az állami feladatkör—
nek, ma sokkal erősebben, mint a 19. században, meg kellett szociális és gazdasági tartalommal is telítődnie. Ebből származik az a nagy meg- terhelés, ami az államháztartásban jelenkezik.
Az állam tevékenysége új feladatokkal, új mun- kakörrel tágult. A magam részéről csak egy adatot kívánok idézni e tekintetben és pedig arról az államról, melyet a legliberálisabb állam—
nak ismernek, mely mindent a társadalomra hagyott, Angliáról. Anglia általános költségve- tése, leszámítva a hadügyet és tengerészetet, a világháború előtt 52 millió font volt és ma 360 millió font; egymaga a népoktatás ugyanannyi, mint a háború előtt az egész költségvetés. A tár- sadalom is hibás, mert ma sok szociális feladat az államra hárul, melyeket a társadalomnak kellene ellátni. A statisztikai adatok azonban ugyancsak arra intenek mindenkit, hogy vigyázni kell. nem kell túlfeszíteni a húrt s meg kell ta- lálni azt a helyes középutat, mely a modern államot össze tudja egyeztetni a modern élet követelményeivel. Az állami tevékenységnek annyi szociális tartalmat kell adni, amennyit le- het, de nem úgy, hogy végül a gazdaság—társada- lom legyen aláásva. Az állam szerepköre csak az
lehet, hogy találja meg a helyes utat, adja meg a gazdasági életnek a helyes kifejlődés lehetőségét és oldja meg a maga feladatait nem a bürökra—
tizmus megteremtésével, hanem a gazdasági élet vezetésével.
Egyik legbonyolódottab probléma az árala- kulás, mely azelőtt eléggé szabad volt és meg—
találta a kiegyenlítődést. Ma az árstatisztikai adatok egyik legérdekesebb jelenségei a gazda- ságtársadalmí helyzetnek. Mit látunk az adatok—
ból? Azt a nagy ellentétet, mely az egyik olda—
lon erős megszervezettségben nyilvánul meg, a másik oldalon a szervezetlenség révén nagyon rossz helyzetet teremt. A nyerstermények ára 50%—kal csökkent az utolsó két év alatt az ada- tok szerint, ugyanakkor az ipari termékek ár- csökkenése 10% körül van. Ez az ellentét so- káig fenn nem tartható s nem lehet ez alapon kívánni a kiegyenlítődést. Viszont azt sem lehet várni, hogy erőszakos beavatkozásokkal a prob—
lémát máról-holnapra meg lehet oldani. Az ár- komponensekre rá kell menni, a kiegyenlítődést meg kell teremteni, mert lehetetlenség, hogy az egyik vonalon a társadalom nagy része tudjon rentabilisan termelni s a fogyasztók ne tudják megélhetésüket biztositani.
így áll előttünk statisztikai adatokban ma
minden és ezekből látjuk azokat a megrázkódta—
tásokat. melyeket a világ ma átél.
Hosszú ideig tudnám ezeket az adatokat is- mertetni, de sajnos, időm sem engedi ezt meg.
Látni lehet, hogy a statisztika feltárja a valót' a maga igazában. Helyesen mondotta Kenéz Béla őexcellenciája: a statisztika, mint pártatv lan bíró, odakiáltja az emberiségnek az igazsá—
got: baj van, segíteni kell.
Lehet, sokan azt fogják mondani, hogy az én beszédem pesszimisztikusan hangzik. Én nem is ismerem a pesszimizmust, mert ha így érez- nék, nem is jöttem volna előadást tartani. Ne- kem az az álláspontom, hogy akármilyen nehéz helyzetben vagyunk, sok minden mutatja, hogy a világ tovább fog fejlődni és hogy mind az a tényező, amely most káros hatással jelentkezik, később meg fog szűnni és boldogabb élet felé fog vezetni. Ma végeredményben a legnagyobb hiba a hit és bizalom elvesztése. Ma nem lehet egyszerű gazdasági válságról beszélni, mely periódikusan jelentkezett a multban is. Ma oly válsággal állunk szemben, mely kezdi megrendí- teni a jelen gazdaság-társadalmi rend alapjait, mely kultúra és civilizáció válságba sodródha- tik át.
A kiegyenlítődésnek azonban meg kell szü- letnie s ha megint a statisztikai adatokat vesz- szük, azt látjuk, hogy 1800 körül sok tekintet- ben ugyanaz a helyzet volt. Akkor is túlnépes- ségről beszéltek, akkor is az új gazdaság—társa- dalmi irányzat, a kapitalizmus a gépi termelés kifejlesztésével, sok válságos megrázkódtatással, új irányvonalat szabott. Ma is a technikának nagy előretörését látjuk; ez a technika azonban úgy néz ki, mintha nem az emberért, hanem az ember ellen volna. A technikai fejlődésnek nem
6; szám. —— 545 1932
lehet megállítani az útját, bár igaz, hogy a tech- nika szolgálhat javára, de lehet kárára" is az embernek; ez utóbbi azonban csak átmeneti le- het s a technika fejlődése szebb jövő bekövet—
keztét kell, hogy jelentse.
Ne felejtsük el, a világ népességéből csak 600 millió él annyira-amennyire a mai kultúrán alapuló életet, a többi 1200 millió azonban messze van a normális életszínvonaltól. A cél az emberiség és világgazdaság szempontjából nem lehet még a 600 millió átlagban még mindig alacsony életstandardjának leszállítása, szinte
* lehetetlenség, hogy folytonosan csökkenő vásárló—
és így fogyasztóképességgel álljunk szemben, amikor a fejlődésnek óriási területei lehetségesek.
Hogy a fogyasztáson belül milyen fejlödési lehe- tőségek vannak, azt eléggé megvilágítja egy példa.
Németországban a 70-es évek végén 14 kg volt a húsfogyasztás, ma 50—60 kg, a cukorfogyasz- tás 6 kg volt, ma 24 kg fejenkint. Hol állunk mi és még Európa nagy része, nem beszélve más földrészekről, még ezektől az arányoktól? Nem hiszem, hogy 10 kg—on felül volna a húsfogyasz- tás és a cukorfogyasztás is 10 kg körül van. Vé—
gig lehetne sorakoztatni az adatok tömkelegét, azonban elég eredményként leszűrni, hogy határ- talan lehetősége van új szükségletek megterem- tésének, meglévők fokozásának, új területek 5 ezek népességének a kultúréletbe való bekapcso—
lásának.
Nem hiszem, hogy a fejlődés végeredmény- f ben oda tendálna, hogy mindenki függő hely- zetbe jusson, hogy ne lehetne az egyén érvénye- sülését úgy biztosítani, hogy munkájának hasznát s lássa. A statisztika nem erröl tesz tanúságot.
Tévednék azok, akik azt hiszik, hogy a statisztika t áruija el, mintha a mai gazdasági rend fel- :rulóban volna. Ez csak akkor szűnhet meg.
nincs önmagához való hite és bizalma, ha im tudja a maga igazságait és érdekeit meg- eni s ami legfontosabb nem tud a hibá-
Dn átlátni és azokat megszüntetni. Éppen
tatisztika alapján merném állítani, soha nem ölt az összeütközés olyan éles az individualiz- s és univerzalizmus közt. Azonban lehetetlen- ,g,'hogy ez megrendítse a gazdaságtársadalmat.
pp a statisztikából kell, hogy merítsük azt a eggyőződést, hogy ha megvan a válság, ennek el kell múlnia, el kell tűnnie. Kétségtelen, egy olyan időszakot élünk, amelyben átalaku- ban van a világ, amikor talán nem lehet és m is helyes a régi utakon és nyomokon ha- te; új utakat kell vágni. Azonban nincs unk. kétségbeesni s itt a statisztikának megint gazságait tudom felhozni. A statisztika is-
; úgynevezett gazdasági kapacitást, vagyis kgyan vannak az erőforrások kihasználva.
lyzetiinket nézem s akár a földet veszem:
shetöség van a továbbfejlődésre. A ma- ki, amagyar tehetség, a magyar kéz , ,,f—mindegyik a fejlődés széles határaival
ezik És ha a helyzet odaalakul, hogy
3 letnek a nagyobbkörű gazdasági kapcso- latok, a fejlődésnek be is kell következnie. Ma-gyarországon a gazdasági kapacitás nincs még kihasználva, vannak rejtett energiák, sokkal bő- ségesebben, mint bárhol, de amelyek még nin- csenek kibontakozva s amelyeket a statisztika elénk tár.
A statisztikából azt a tanulságot meríthetjük,
hogy nincs okunk pesszimizmusra. Magyaror—szágnak kell tudni átküzdeni a mai nehéz idő—
ket, hogy megteremthesse a jobb jövőt. A világ meg fogja találni a helyes utat, ha kiküszöböli azokat a hibaforrásokat, amelyekre a statisztika rávilágít minden vonatkozásban s be fogkövet- kezni, hogy a Népszövetség nemcsak tudományo—
san fogja kezelni azokat a statisztikai adatokat és számsorokat, amelyek kötetenkint jelennek meg, hanem a statisztikán keresztül a gazdasági élet érdekeit szem előtt tartva mernek következ- tetéseket is levonni. Vissza kell állítani Európá- ban a politikai és gazdasági egyensúlyt és ki—
egyenlítettséget, mert ez az egyensúly nemcsak Európának, hanem az egész világnak a sorsa.
Már pedig látjuk, hogy itt zavarok vannak. A világ gazdasági összefonódottságát megbontani nem lehet a nélkül, hogy súlyos helyzet ne állna elő. Az összefonódottság eredménye, hogy nincs ma terület, amely ne érezné a súlyos helyzetet.
Azt lehet mondani, hogy sarkaiból fordult ki a
világ, de ha kifordult, akkor nyiltan és őszintén állítsuk vissza sarkaiba a világot s én hiszem, hogy éppen a statisztika a maga Világító erejével fel fogja hívni az intéző körök figyelmét a hi- bákra, a tévedésekre, melyeket elkövettek.
Európa nem maradhat benne a nyomorban, amelyben a civilizáció felborul és a kultúra meg- szűnik, Ez se nekünk, se Európának nem lehet hivatása, mert örök szégyenül lehetne felróni a mai nemzedéknek, ha a kultúra felborulása kö- vetkeznék be. Mi akarunk küzdeni a kultúráért és civilizációért és kérjük a magunk helyét.
A statisztika ennek útját megmutatja és hi- szem, hogyha legközelebb valaki előadást fog tartani a statisztika és az élet címén, másként fog beszélni s nem arról fog beszámolni, hogy milyen nehéz viszonyok között élünk mi és az egész világ. De azokból az elgondolásokból, ami—
ket elmondottam, le kell vonni a következtetése—
ket is. Vannak a történelemben idők, amikor a konzervativ erőket csak a radikalizmuson át le- het a jövő számára megmenteni. Ez az a radika- lizmus, mely nem rombol, hanem átmenti az értékeket az új élet számárap Ilyen időket él most a világ. A gazdaság- társadalmi élet nem ismer örökérvényű dogmákat, hanem maga az örök fejlődés. A világot mai nehéz helyzetéből nem a dogmatikusok fogják kivezetni, kik görcsö- sen ragaszkodnak a mult elgondolásaihoz. A mul- tat teljesen kikapcsolni sohasem lehet, sőt ez bűn is volna, de oly mélyenjáró válságot, amelyet most él át a világ, csak azok oldhatnak meg, akikben van elég intuitiv erő, bátorság és elhatá- IOZáS hogy új utakon járjanak. Ez eredményez- heti nálunk a kibontakozást s ezzel karöltve az állam és társadalom összefogását, hogy végreez az annyit gyötört nemzet elérje a célját s szüles-
6. szám.
—— 546 —— 1932
se']; meg a boldogabb, szebb jövőnek örvendő Magyarország.
A nagy tetszést aratott előadásért Kenéz Béla elnök mondott köszönetet és az ülést bezárta.
Az ünnepi ülés után a résztvevők a szolnoki Fvestőművésztelepet és reprezentatív kiállítást tekin- tették meg.
Délben Szolnok város díszebédet adott a Tár—
saság tiszteletére a Tisza—szálló éttermében. A disz- ebéden pohárköszöntőt mondtak: Almásy Sándor főispán — a Statisztikai Társaság, Kenéz Béla és Bud János üdvözlése után — a Kormányzó úr Öfő-
méltóságára, Kerekes Sándor városi főjegyző Szol—
nok váms és polgármestere nevében a Magyar Sta—
tisztikai Társaságra, Thirríng Gusztáv a Magyar Statisztikai Társaság nevében a vendéglátó városra s a vármegye és város vezetőségére. Zeherg Lajos az igazságügyminiszter és a képviseletek nevében mondott üdvözlő és köszönő szavakat, Csekey Ist- ván pedig a jelenlevő hölgyeket köszöntötte fel.
A vándorülés programmja a Magyar Folyam és Tengerhajózási rt. által rendezett tiszai sétahajó- zással fejeződött be.
Kisebb közlemények.
Petites communications.
Személyi hirek. —— Nouvelles personnelles A Kormányzó úr Öfőméltósága Fossuti Eralrlo
padovai egyetemi tanárt a III. oszt. Magyar Ér—
demkereszttel tüntette ki. Fossatí, aki a Magyar Statisztikai Társaságnak külföldi tiszteletbeli tagja, a magyar problémát tárgyaló több előadásán és tanulmányán kívül ,,UUngheria Economic-a" (3.
igen tartalmas nagyobb művével tett értékes szol- gálatokat hazánk ügyének.
A Cseh—Szlovák Statisztikai Társaság (,,Cesko—
Slovenská Statistická Spoleénost") Thirring Gusz- táv dr.-t, Budapest székesfőváros Statisztikai Hi- vatala ny. igazgatóját, a Magyar Statisztikai Tár- saság tiszteletbeli tagját és volt elnökét a statisz—
tika terén teljesített kitűnő tudományos szolgá- latai elismeréseül tiszteletbeli tagjává választotta meg. A zártkörű tudományos társaság kislétszámú külföldi tiszteletbeli tagjai sorában Thirring Gusz- táv dr. az első magyar statisztikus.
Az európai államok népmozgalma.
Le mouvement de la population dans les pays europée'ns.
A Wirtseha/t und Statístik folyó évi 11. számá- ban megjelent adatok szerint az európai államok—
ban az 1931. évi népmozgalmi arányszámok, szembe- állítva az 1930. éviekkel, a következők:
m ill ill 31
. aa a a
353 % É § Ég % § § : —— a ;; N ; _ s s n
em m t— '" ,a m i— '"
e z e r 1 e l e k r e
1 9 3 0 1 9 3 !
Cseh-Szlovákiai) . 231 141 90 222 14 7 7 '5 Észtország . . . 174 149 25 171) 160 10 Franciaország . . 181 157 24 17—5 163 1'2 Hollandia. . . . 231) 90 140 222 9 7 125 1; szabad állam . 19'8 14'1 57 194 146 48 Eszak—lrország. . 208 188 7-0 20"? 14 5 62 Lengyelország. . 328 158 170 303 155 148 Litvánia . . . 274 159 115 268 15'8 11'0 Magyarország . 254 15'5 9'9 232 166 (t'?
Nagy—Britannia. . 16'6 11'6 5'0 16'2 12'4 38 Németország . . 176 11 1 66 160 11'3 4'7 Norvégia . . . . 173 104 69 168 108 60 Olaszogrlszág. . . 26'7 140 127 24-7 146 101 Portugália . . . 306 176 130 804 172 182 Svájc . . . . .17'2 11'6 513 16"! 12'1 4-6
1) I—IXI. évnegyed.
Az élveszületések arányszáma a táblázatban közölt valamennyi államban esett. A halálozások
Szél Tivadar dr. min. segédtitkárt aKözp. StaL Hivatalban a Magyar Statisztikai Társaság demo- gráfiai szakosztályának titkárát, akinek ,,Egészség- ügyi statisztika" C. úttörő műve nem régen jelent meg, a Budapesti kir. Orvos—egyesület az orvos- statisztikai irodalom terén végzett önálló kutatásai elismeréseként a Mészáros-jutalommal (az 1931. évi Közegészségi dijjal) tüntette ki.
Flux A. B., Nagy-Britannia legfontosabb hiva- talos statisztikai szolgálatának, a kereskedelmi mi- nisztérium statisztikat hivatalának (Satistical Department ot" the Board of Trade) hosszabb időn át volt vezetője (Assistant Secretary), 24 évi ér- demdús munkálkodás után a törvényes korhatárt elérve 1932 május 3-án nyugalomba ment. Utóda Leak Hektor lett.
aránya viszont mindenütt emelkedett, csupán Len- gyelország—ban, Litvániában és Portugáliában csök- kent. Minthogy a természetes szaporodás mindkét komponense kedvezőtlenül alakult, a szaporodási arány elijesztő mértékben folytatta az utóbbi évek—
ben tapasztalható visszaesését. Csupán Portugália szaporodási arányszáma mutat javulást. Legrosszabb az arány Észtországban (ezer lélekre 1'0) és Fran—
ciaországban (1'2), legjobb még Lengyelországban (148) és Portugáliában (13'2); Magyarország (67) középhelyen áll.
A nemzetközi bűnügyi statisztika módszere.
La méthode de la statistigue criminelle internationale.
Hacker Ervin miskolci jogakadémiai tanár, a Deutsches Statistísches Zentralblalt 1932. 3. füzeté- ben figyelemreméltó cikkben szól e problémához.
Minthogy a különböző államok bűnügyi sta-
tisztikai adatainak összehasonlítása a jogrendszerek
s a statisztikai módszerek eltérése folytán nagy nehézségekbe ütközik, némileg segít a nehézsége- ken s bizonyos összehasonlításokra nyújt módot, ha az egyes büncselekményeknek vagy bűncselek- mény-csoportoknak a kriminalitásban való részese- dési arányszámait állítjuk egymás mellé.
