- h
NËPTANIT
t / f 2 J
y.
HETI KÖZLÖNY.
, ELEMI ES FELSO-NBPISKOLÁK
S Z Á M A R A .
KIADJA
A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI M.K. MINISZTÉRIUM.
1. ÉVFOLYAM.
SZERKESZTETTE ' t t ^ t f p & t á i S
K Ö E N Y E I J Á N O S ,
V A
A z ^ r s z . P a e c ^ j j ^ n y v t á r és*"TaK3z£rn:úzeum :
ö n v v t á r a .
i Anton Hunyár
BUDA, 1868.
NYOMATOTT A M. KIR. EGYETEMI NYOMDÁBAN.
TARTALOM
I. Hivatalos.
Oldalszám.
A b. Sina Simon által néptani ók javára adományozott 10,000 frtnyi alapítvány keze
lésének és a segélydijak kiosztási módjának megállapítása 621.
A liptó hradeki elemi iskolának nyilvánossági joggal való fölruházása . . . . 237.
A debreczeni országos gazdászati fensőbb tanintézetnek s ezzel egybekötött földmivos
iskolának előrajza • 45-5.
A népisl.-olai olvasó-, tan és vezérkönyvek kidolgozása tárgyában a közoktatiai ai. k.
miniszter ur áital ö3szehivott bizottság értekez'eteinek jegyzőkönyve . . . 641. 657._
A szerb görög-keleti iskolaügynek 0 Föisóge által szentesített szervezéso . . 625.
A vallás-és közokt tási miniszter körrendelete minden negyéhez a tanitók fize'ésoin k
pontos kiszolgáltatása érdek bon 209.
Egy hajózási iskola fölállítása 692.
Értesítés az osztrák tanítóknak Brünnbon megtartaadott tanitói gyűl 'so ügyébon . 353.
Joleutée b. S.na Simon által a népt nitók j a v ira tett 10,000 frtnyi al.vpitványról . 305.
Nivjogyzéko azon egyéneknek, kik a Sséchonyi-Kollonicafélo í lapitváaynál megürült
évi 63 frtnyi segélydíj ólvozetéban részesittettek 382.
Pályázat a budai első magyar átalános gyógyintézetbon lövő ingyen gyógyhely elnye-
rése iránt 253. 494. 766.
II. Népoktatási törvényhozás.
A közoktatási m. kir. miniszter által a képviselőház elé terje ztett népiskolai törvény-
javaslat 337./
Az állandó pénzügyi bizottság jelentése a vallás- és közoktatási minisztérium 1869-dik
évi költ égvete'se tárgyában . 631.650.
A képviselőház által elfogadott, törvényjavaslat a népiskol ii közoktatás tárgyában . 673.
A népiskolai törvényjavaslat fölötti vita a képviselőházban 681.
A népiskolai törvényjavaslat fölötti vita a felsőházban 709.
Az osztrák uj iskolatörvény 273.
III. Vezérczikkek.
A ..né b i ani t ó k h oa««B. Eötvös Józseftől 1.
A bazai tanitók helyzetéről. Környeitöl 49.
Az iskola s az élet. Környeitöl 17.
*
Oldalszám.
Az iskola és a család közötti viszony 149.
fAJ^Kitaunk iskolai könyvtárakat 210.
Allitsunk föl községenként testgyakorló intézeteket 756.
A népnevelési egyletekről. Környeit'ól 65. 81. 97.
A népiskolai kertek. Gönczy Páltól 67.
A néptanítók társadalrgjjillásáról. Környeit'ól 129.
A tanulók fölvételéről. Hűmpfner Farencz'ől 130.
A népiskolai rendről. Sass Istvántól 179.
A magyar alföldi tanyaiskoláks tervezése érdekében. Faragó S á n d o r t ó l . . 257.
A népiskolai tank"onyvak terjesztése. Tobak Benőtől 274.
A népiskolai tananyagról. Kör nyeltül 289. 306. 321.
A tanitóképezdékről. Pdlfy Józseftíl 290.
A falusi ismétlő iskolákról . . . 309.
i ; A^Sépiskolai törvényjavaslatról. Környeitöl 353.
helyesírás és a gondolatok Írásbeli kifejezésének tanítása népiskoláinkban. N. L.-tól 385. 406.
A gyorsirászat. Ambrus Lajostól 401. 420.
A gazdaságtan gyakorlati tanítása népiskoláinkban. Tobak Benőtől . . . . 516.
A góthai tanítóképezde. Környeit'ól 530. 545. 561. 578.
A népoktatási körök 707.
kisdedovoddk keletkezése Európában, különösen hazánkban Tóth Istvántól . . 451.
( ^ n y e l v o k t a t á s r ó l . Környeitöl ! ! ! " ! ! 577. 593. 610. 630. 664.
A pesti tanítók javaslata a pesti elemi iskolák rendezésére vonatkozólag . . . 403.
A tanítás alatti figyelemről. Schmid Gyulától 566.
A tanítók f j l d javadalma. Lénárd Istvántól 648.
A testi büntetésről az iskolában. Környeit'ól 705.
, A több osztályú iskolák egységes szervezéséről. K—i 737.
A vasárnapi vagy ismétlő iskola. Samu Józseftől . 562.
Az elmefejtés eszközei ovodákban. Tóth I-től 482.
Az izraelita iskolák s a testi nevelés. Neuman Somától 595.
Az óvoda népnevelési szempontból tekintve. Szabó Endrétől 355. 369.
As oktatás tartós sikere. Környeitöl 417.
Az iskolakötelezettségről. Mócsytól 99.
Az iskolai fegyelemről 757.
Budai polgári iskola. Ribáry F-tol 323. 347.
Egészségügy az iskolában..X-it'öl 662.
TSgpESt szó a népnevelésíiez. Dömény Józseftől 163. 242. 323. 387.
Egynehány szó a falusi gyermekovodák felállításáról . . . • • 741.
Eszmék a népiskolák javítása körül. Warga Jánostól 468.
Egy magyar iparos nyilt levele a népnevelési ügy fölkarolóihoz. liáth Károlytól . . 646.
Fogyházi iskolák. Mennyeitől 433.
Felvétel a tanodába • 738.
Fejbeli számolás 738.
Figyelem — figyelmetlenség . 753.
/Eöldmivelés a néptanodában. Mennyeitől 450.
^Fenyíték. Mennyeitől 466.
Y Gróf Brunz-í ;ick Teréz élete és müvéről 486*.
/ g y a k o r l a t i gazdászat-tanitás a népiskolában. Tobak Benőtől 692.
' "Hazai népnevelésünk ügye. Mennyeitől 3. 19. 83. 161. 177.
Hazai népnevelésünk érdekében adassanak ki népiskoláink számára uj olvasókönyvek.
Mócsytól 181. 196.
Himlő 435.
J^géoytelen észrevételek az ujon szerkesztendő népiskolakönyvek ügyében. Leder er A-tól 721.
> ktfayvt&rak. Pirk Györgytől 259.
jíényszertanitás, ingyenoktatás. Czipott Rudolftól 359.
Minden 100 iskolakötelesre egy osztály. Mócsytól 116- Mit koll kívánni korunkban a népiskolatanitótól. il/. A.-tól 4. 33.
Mit kell tenni, hogy az újszülött gyermekek az örökös vakságtól megovassanak. Dr.
Gross Alberttől 422.
Mit kell az iskol inak tennie, hogy az ifjúság önállóságát és totterojét emelje? Kör-
nyeitöl 5 1 4 . Micsoda kelléke'* kívántatnak egy néptanítóban. Költő Lászlótól . . . . 145.
Miveltségi állapotaink s a tanítási rendszer. Környeitöl . . . 4 4 9 . 4 6 5 . 4 8 1 . 4 9 7 . 5 1 3 . 5 1 9 . Néhány szó a több osztályú tanodáknál alkalmazott tanítók működéséről. Göndöritöl . 613.
Oldalszám.
Néhány szó feleletül a „taneszközökről a falusi iskolákban" oaimii ezikkre. Ii dd jtliy
ístvántól 391.
Népiskolai tan- és olvasókönpvek. Síz. L-töl 418.
Népnevolési szövetség. K-itöl 609.
Népnovelésünk akadályai. Cseh Mihálytól 212.
Nyilt kérdés Ráth Károly iparos úrhoz a szalmafonás ügyébon. Sipöci F e r e n c ztől . 690.
Nyilt levél a Kalocsa főeg/házmegyei tanítói nyugdíjintézet ügyében . . . . 723.
Salyemtenyésztés és népiskola. Petrovicstól 131.
Tanuljunk! Góbiitól 37.
Takarékpénztárak népiskoláknál. Kőrnyeitöl 52.
Tanitói egybtek. Kőrnyeitöl 241.
Tanítási főelvek, Nógráditól 434.
.Tornázás szüksége hazai népiskoláinknál. Sasstól 148.
Tornászat. Csaszin Józseftől 421-
Ujj mutatás. Csekey Istvántól 390.
Üdvözletül a „Néptanítók Lapjának." Kubdnyitól 18.
IV. Nevelés- és oktatástani gyakorlati közlemények.
A beszéd- és értelemgyakorlatok czélja és tárgyairól az ovodákban. Sz'ibó Endrétől. . 532. 547.
Adalék a szemléltetési módszerhez • . . . 747.
A fejszámolás közgazdászat! és nevelési szempontból. Samu Józseftől . . . . 105.
A hazai földrajznak a népiskolákban mikénti tanításáról és tanításának szükségességé-
ről. Benedek Józseftől 187.
A földrajz tanítása a népiskolákban. Bállagi Károlytól 268. 283.
A hallgató és kérdezkedő tanítási modorról. Kovács Bálától 113.
A hazai történelem a felsőbb népiskolákban. Neumann Somától 506.
A néptanodai nyelvoktatás. Rill Józseftől 205. 220. 233. 251.
A számtanitás legelső elemei. Arvay Józseftől 57.
A természettan a népiskolában . 1 0 7 . 1 2 3 . 1 3 7 . A természetrajzi oktatás a népiskolában. Ledirer Ábrahámtól . 461. 476. 491. 520.
A többi rajzból álló osztály egyidejűleg való elfoglalásáról. Fere n esik Jánostól . . 50.
A természetrajz tanitása a népiskolában. Bún Sámueltől 59.
A szemléleti oktatást hol kell kezdeni? Jablonszky Nándortól 316.
A vegytan tanitisa az akóbb iskolákban. K —i ." 754.
A törtekkel való számolás 763.
A számjegyekkel való kivonás • . . . 765.
Az irvaolvastató módszer eljárásáról. Kasza Józsefcől . . 74.
Az iskolai jutalmazások és büntetések. K. 225.
Az írástanítást megelőző gyakorlatok s a különféle von il okról. Bauer Józseftől . . 299.
Az irvaolvasás tanmódja. Lieber Józseftől 394. 412.
Az egyes és többe3 szám ismertetése. Sehmid Gyulától 540.
Az olvasás tanítása népiskoláinkban. Nagy Lászlótól 1 2 . 2 5 . 4 2 . Eljárás az ásványok ismertetésénél . . . 652. 666. 697. 716. 732. 743.
István gazda aranytanácsai miként gasdálkodjunk? Mócsy Antaltól . . . . 211.
Kovács János orosházi elemi tanítónak saját készitményü földgömbje és fali dészkatér-
képei. Györytöl . . . . 164.
Miért szükséges, hogy minden tanórára kellőleg elkészüljön a tanitó ? Bischof Gyulától 164.
Miképen kell szerkesztve lenni azon ABC nek, melynek nyomain az irvaolvasást üteny
szerint biztos sikerrel lehet tanitani. Nagy Sándortól 332.
Miként vezesse a tanitó tanítványait az iskolába lépéstől kezdve a betüalakok irásaig,
az irvaolvastató módszer alapján. Hagymásy Páltól 379.
Miképen taníthatjuk a magyar nyelvet legbiztosabb sikerrel hazánk nem magyar ajkú
vidékein? Neuman Somától 406.
Melyik a legjobb leczkerend? Klukovszky Jánostól 427.
Nézetok „abc-és és olvasókönyv a kath. elemi iskolák számára" 1867. czimü tanköny-
vünk kidolgozása- és átalakítására nézve. Iványi Andortól 363.
Nyelvgyakorlatok : A főnév ismert tése 477.
A tulajdon- és köznév ismertetése 492.
A tőszó és rag ismertetése 554.
A számnév ismertetése 619.
Olvasókönyveink. Kakujajtól 90.
VI
Oldalszám.
Olvasókönyveink vonatkozással a természettudományokra stb. Kakujajtól . . . 157.
Olvasókönyveink vonatkozással a nyelvtanításra. Kakujajtól 173.
01va3tnánykezelések : „A levegő" Schultz Imrétől 302.
„Háladatos légy" Schmid Gyulától 522.
„A kakas, kutya és róka."»Schmid Gyulától . . . . 572.
Rendtorna-gyakorlatok. Mennyeitől 484. 500. 518.
Szükséges-e az ovodákbau betűzni vagy nem ? Gdborhelyitöl 260.
Szerény észrevétel Arvai „a számtanitás olemei" czimii czikkére. Weisz J-töl . . 318.
Számolási képlet. Hof er Ferencztöl 127.
Taneszközökről a falusi iskolákban. Sallaytól 260.
Valami a számtanitásról. Péter Gábortól 109.
V. Tanügyi tudósítások.
A bánffi-hunyadi iskoláról Adatok a vingai tanodáról Adatok a felső-játói népiskoláról Adatok az orsóezi iskoláról Adatok a lieblingi néptanodáról
A dunántúli ágostai hitv. ev. egyházkerület javaslata tanítói érdekében A deési ref. leányiskola szervezete
A győri egyházmegyei tanitók nyugdíjintézete
A győri evang. egyházmegyei tanitói kör rövid történoto . . . . A hiányos népnevelés okairól
A Kalocsa városához tartozó tizenöt kültéri népiskoláról . . . . A gömörmegyei h. h. népiskolák állásáról
A kaszopojánai iskola
A kremsmünsteri kerületi tanitók működése A középtanodák szervezete
A magyar zsákodi r. kath. elemi iskola Erdélyben A mezőföldi ref. egyházmegye tanügyi állapota A mármarosi néptanodák állásának rövid vázlata A második osztrák tanitói gyűlés
A népnevelés érdekében .
A nógrádi ev. egyházmegyében megállapított iskolai tanrendszer • í • A tanitók helyzetéről
A szegedi elemi minta íőtanoda l-ő osztályának tanterve
A sályi k4ntortaïïi{2j^a3SKiaî'''' ' . . . ' "**r"
r"
MA pusztai iskolákról . • A puezinezi egyház iskolaügyi állása
A statistikai tanfolyam megnyitása ' . A szegedi tanyaiskolák .
Ä" 3 z ö'ííí^f amSaf TskóTá ról . . . . . A tanitói állomások betöltése
A tót pelsőezi népiskola
A tótsági (vasmegyei) iskolákról
Arad megye népiskolai ügyének sfcatistikája A verseezi tanítóképezde vizsgálati tantételei
A veszprémi h. h. egyházmegye docendi methodusa
A zalamegyei gazd. egyesület Ő3ztöndij-alapitványa néptanítók részére Az iskolalátogatásról
Az alsó-lendvai néptanodának helyrajza .
Az iskolamulasztás elleni óvszer , . . . : Beszéd, melylyel Papi Balogh Péter igazgató a debreczeni országos gazdászati
tanintézetet megnyitotta
Bazin, Szentgyörgy és Modor elemi főtanodái Egy nyári vizsga egy svájczi elemi iskolában Egy uj iskola megnyitása Aradon
Észrevételek „Mit kell kivánni korunkban egy népiskolatanitótól" czimü czikkre Fölvételi föltételek a keszthelyi földmive3 iskolába
503.
filsőbb
266.
150.
358.
425.
294.
388.
88.
143.
499.
87.
361.
310. 324.
155.
328.
573.
275.
194.
436.
538. 551.
102.
711.
120.
9.
740.
411.
606.
flr™-
120.
121.
601.
191.
441.
87.
287.
120.
72.
120.
726.
203.
371.
689.
120.
478.
Fölvételi szabályok a kir. József műegyetemen
Faiskola és nemesítés (.Hegyaljáról) \ Izraelita iskolaügy a devecseri kerületben . .
Iskolaügyi tudósítás a pestmegyei ev. esperesség 5 iskolajárásából
Kecskemét-monostori .tanyaiekfilaJeczkorendjo _ Kimutatás a kisdedóvó intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület intézetéről
Miként érhetnek el a tanitók legnagyobb eredményt?
Somogy- és Tolnavármegye izr. népiskoláiról Tornatanitóképezde Pesten
Oldalszám.
509.
VI. Vidéki tudósítások. (A helységek szerint betürendezve.)
Akasztó Asztély
Apácza (Erdély, Brassóvidék) Balatonvidéke
Bács-Bodrogmegyéböl Buda .
Brassó . Csetnek Debelliácsa . Felsö-Novaj . Felső-Pencz Ferenczvölgye Ghirba .
Holdmező-Vásárhely Jászberény . Kiszács Kula . Lázárföld Lippa . Máréfalva • Magyar Szomajom Modor .
Nagy-Kálló . Nagy-Megyer Nagy-Unyom Ozora . Őszöd . Pápa Pest Pelsőcz
Pölöskefő . Párkány
Perje . Sárkeresztur Tamási Tápio-Szele . Tata és vidéke . Tolna .
Uj-Vidék . Vál
Vésztő . Zsidó .
279.
217.
456.
230.
121.
504.
376- 394.
231. 376.
280.
170.
121.
218.
53. 88. 215.
185.
761.
248.
54.
136.
287.
360.
248.
313.
665.
265.
410.
330.
280.
171.
121.
54.
360.
553.
695.
297.
265.
89.
217.
104.
230.
377.
330.
103,
VI!. Egyletek, tanítói értekezletek
Népnevelési egyletek.
01(l;v{: zám.
B. Eötvös József fölhívása népnevolcai egylotok alakítására . . . ti.
A népnevelési egyletek előleges tervrajza 21.
Népnevelési egyletek alakulása és működése : Aradon 227.
Báthmonostoron 119.
Budán 228. 463.
Bodonyban 271.
Bogyoszlón 288.
Felső-Nógrádban . . . . 228. 598. 632.
Huszton 582.
Irsán 119. 183. 633.
Makón (görög kath.) . . . . 430.
Nagy-Tapolcsányban . . . . 169.
Német-Bolyban 351.
Német-Palkonyán 254.
Ozorán 410.
Szigetváron 227.
Tabon (Balaton melletti . . . . 525.
Tolnán 71.
Türjén . . . • . . . 288.
Uj-Hartyánban 429.
Vaghon (Sopronra.) . . . . 718.
Visontán 151.
Zelizen 52. 199,
Fölhívás népoktatási központi kör alakítására 707.
A népoktatási körök alapszabályainak tervjavaslata 708.
Fölhívás olvasóegyletek alakítására 7.
A budai legényegylet alakulásáról 153.
Tanítói egyletek.
A bánsági tanító-egylet 8. 398.517.
A gömöri ref. tanitóegylétről 136.
Ezen egylet negyedszázados ünnepélye 479. 598.
Az ezen ünnepélyen tartott emlékbeszéd . . . • 535.
A magyar izr. országos lanitó egylet 166. 312. 329. 464. 581. 612.
A pesti tanítók egylete 557.
A soproni tanítóegylet szervezete 428.
A szentesi önképző tanítóegylet 184. 295.
Az alapnevelők országos egylete 38. 39. 445. 549.
Az alföldi tanítóegylet 569.
Az országos középtanodai tanáregylet gyűlése . 464.
Országos köznevelési egyesület 556.
Röser Miklós föihivása egy tanítói egylet alakítására 118.
Ezen egylet alapszabály terve 132.
Somogymegyei tanítói dalár- és önképző-egylet 749.
Tanítói önképző kör Bonyhádon 429.
Vasmegyei tanitói egylet 693.
Veszprémmegyei h. h. tanitói-egylet 430.
Tanitói értekezletek, tanácskozmányok.
A bácsmegyei tanítók értekezletei 168.371.
A balatonfüredi egyházkerületi tanítók értekezlete 694.
A balatonmelléki tanítók értekezlete 748.
A bakony felsővidéki ev. tanitók értekezlete 524.
A beregszászi fiókkör értekezlete 524.
IX Oldalszám.
A felső nyarádi és szallonnai egyesült körök ertekezlete 715.
A felső-borsódi szilvási fióktanitóegylet értekezletei 169. 246. 375.
A fehérmegyei izr. tanitók értekezlete 410.
A fekete ardó tájéki h. h. tanitók értekezlete 524.
A gömöri h. h. tanítók értekezletei 201. 470»
A gyöngyösi elemi tanitók értekezletei 14. 135. 669.
A győri evang. tanitók értekezlete 758.
A jóköi járási (Nyitram.) tanitók értekezlete 588.
A körmöczbányai tanitók tanácskozmányai Í54.
A kecskeméti ev. iskolakör tanítóinak értekezlete 423.
A kún-szt-mártoni alesperesi kerület tanitóinak értekezlete 729.
A marosi ev. egyházköri néptanítók értekezlete 714.
A magyarországi szerb tanitók értekezletei 169.
A murányvölgyi ev. tanítói kör tanácskozmánya 586.
A nagybányai b. h. tanitók értekezletei 243. 262. 409.
A n.-károlyi és erdődi tankerületi r. kath. tanitók tanácskozmánya . . . . 600.
A rozsnyói egyházmegye tornai tankerületében megtartott tanitói tanácskozmány 392.
A tolna szegzárdi kerület tanítóinak értekezlete 214.
A tolnamegyei Iiegyházi tanitók értekezlete 760.
« A szlavóniai harasztii ref. tanitók értekezlete 101.
A tatRÍ b. h. egyházmegye tanítóinak értekezlete . . . 741.
A vértesaljai b. h. egyházmegye tanitógyülésének szervezete 23.
A vértesaljai h. h. tanitók értekezlete 247.
Avárgedei tanitók tanácskozmánya 759.
Az alsó-jászsági tanitók tanácskozmánya 202.
Az alsó zempléni h. h. egyházmegye tanitóinak értekezlete . . . 424.
Az orlai (székely) ev. ref. egyházmegyei tanitók értekezletei 215.
Az első tanitói értekezlet Bezdánban 167.
Első tanitói értekezlet megtartása a kászonyi fiókkörben . . . 409.
Kántortanitói tanácskozmány Berczelen . . . 478.
Kántortanítók értekezlete Vágáson, a székelyföldön 169.
Tanitói értekezlet Abaujmegyében. Mérai kör 443.
Tanitói gyámintézet Dunavoesén
VIII. Népszerű olvasmányok.
Az időjárásró'. Környeitöl 439. 459. 473.
A fűtésről. Környeitöl 584, 604. 618. 636.
IX. Külföldi közoktatási közlemények.
AMERIKA.
412.
570. 583.
ANGOLORSZÁG.
A tanügy fejlődésének története Angolországban 41.
A népiskolai oktatásügye 1832-től mostanig 55.
Népnevelési egyletek és hatóságok . . . 73. 90. 104.
A kézi mühelybeli munkát rendező törvény 232.
A tanügyi bizottságnak Skócziára vonatkozó munkálata s javaslata 249. 266. 282. 297. 314. 349.
Az angol népnevelési állapotok s tanítási rendszerek 616. 634.
Az angol gyarmatok népességi és népnevelési ügye . . . 186. 204. 218.
BAJORORSZÁG.
Uj népiskolai törvényjavaslat 24.
2 Kansas állam tanügye . . .i
A népiskolaügy Éjszak-Amerikában
X
Oldalszám.
BELGIUM.
A belgiumi népiskolaügy 489. 504.
FRANCZIAORSZÁG.
A népiskolai ügy állása 1867-ben 10.
Közoktatási költségvetés 1868-ra 25.
Egylet népkönyvtárak terjesztése végett 56.
Megnőttek iskolái 412.f A f'ranczia népiskolaügy 425. 438. 457.
OLASZORSZÁG.
A Ganuában megtartandott olasz paedagogiai congressus tervrajza . . . . 472.
_ POROSZRRSZÁG.
Földmivelési továbbképző intézetek 715.
Törvényhozási mozgalmak 762.
SZÁSZORSZÁG.
Állandó tanszerkiállitás Lipcsében 730.
A szászországi iskolaügyhöz 742.
SVÁJCZ.
Svájcz iskolaügye 122. 137. 156.
Svájcz népiskolaügye 518. 539.
A zürichi kanton népiskolái 602.
Földmives iskolamenhelyek 412.
SPANYOLORSZÁG.
U j iskolai törvény » 11- TÖRÖKORSZÁG.
Felsőbb tanintézetek alapítása 11.638.
X. Egyveleg.
(A tanügy körébe tartozó rövid tudósítások, vagy hasznos tudnivalók, ugy szinte ajánlkozá- sok s értesítések a fönnebbi czim alatt minden számban).
XI. Könyvismertetés- és könyvészet
Könyvismertetés.
Átalános tanitás és tanodai neveléstan. Hermann Ferencz után átdolgozta Mennyey
József , 14- Vezérkönyv az elemi azámtanitásban. Irta Árvay József 30. 46.
Prot. N-piakolai közlöny 62.
„Jó Barát- czimü lap . • • H»*
Vezérkönyv a beszéd és értelomgyakorlatok tanításában népiskolai t nitók számára.
Irta W r a g e nyomán Veress László 239. 255.
K i s L a n t . Magyar dalok gyermekok számára
K i a B ö l c s ő . M. Siiget helyismerete. Madárka tojásba szorítva. Mindkettőt irta
H >rkai Bácsi . . . m 589.
A föld östörténelmo. Figuier m u n k á j a után irta Corzan-Avendano Gábor . . . 718.
A természettan elvei alkalmazásukban a gazdászatra. Irta Wagner László . . - 701.
Neveléstudomány. Irta Lubrich Ágost 750. 767.
Könyvészet.
14. 30. 47. 62. 93. 192. 272. 432. 448. 480. 591. 63'). 656. 672. 703. 752. 768. lapokon.
XII. Pályázatok.
Majd minden számban.
XIII. Szerkesztői nyilt pósta.
47. 62. 111. 128. 144. 160. 176. 208. 224. 256. 272. 304. 320. 336. 352, 384. 400. 448 528. 543. lapokon.
XIV. Hirdetések.
Kivétel nélkül könyvhirdetések : 16. 32. 48. 64. 80. 96. 112. 368. 432. 448. 496. 512. 543 559. 576. 592. 624. 640. 672. 704. 720.
. è ä / J s I M ^ / a . *
H E T I K Ö Z L Ö N Y
a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-nép-iskolák számára,
l i i m l j u it vallAN' és Uttzoli<a<n*iigyi m . liir. m i n i s z t é r i u m .
A „Néptanítók lapját" minden magyarországi népiskola tanítója és kisdedóvoda vezérlője díj n é l k ü l k a p h a t j a következő feltételek alatt : 1 - ö r , h o g y azt segédtanítóival olvasás végett közölje, 2-or h o g y azt
mint az iskola t u l a j d o n á t megőrizze, és utódának á t a d j a . Nem népiskolai t a n í t ó k előfizethetnek :
E g y évre 3 í r t t a l ; fél évre 1 f r t 50 krral.
A szerkesztőségi és lfiadó-hivatal v a n B u - dán a vallás- és köz- oktatásügyi m. lsir.
ministeriumnál az Or- szágházban.
Minden a szerkesztői v a g y kiadói hivatalt illető közlemény a szerkesztőséghez kül-
dendő.
A néptanítókhoz. C-*"
Egy részét azon akadályoknak, melyek népnevelésiink emelkedésének útjában áll- nak csak a törvényhozás háríthatja el,és bizo- nyos, hogyha azt, mit e téren — bár bününk nélkül — elmulasztánk, haladásunk gyor- sasága által pótolni akarjuk, erre az egész nemzet közreműködése kívántatik, de nem kevésbbé kétségtelen az is, hogy az egész nemzet körében épen a néptanítók osztá- lya az, melytől e nagy nemzeti feladat meg- oldása leginkább függ.
À törvényhozás a népnevelésnek oly rendszerét állíthatja fel, mely korunk szük- ségeinek teljesen megfelel ; gondoskodha- tik a pénzforrásokról, melyek annak élet- beléptetésére szükségesek s az ország pol- gárai egyesületekké alakulva, hatalmasan támogathatják törvényhozásunk czéljait.—
E s m i n d a n e m z e t , m i n d t ö r v é n y h o - z á s u n k k é t s é g t e l e n ü l m e g f o g fe- l e l n i e r é s z b e n v á r a k o z á s a i n k n a k .
De a törvényhozás bár mi czélszerüen intézkedjék is, csak egy szebb jövőnek alapjait rakhatja le; az egyesületi tevékeny- ség a népoktatás javitásánál bár nagy se- gédül szolgálhat, de végre is csak segéd- kezet nyújthat : hanem e j a v i t á s m a g a c s a k a z o k á l t a l e s z k ö z ö l h e t ő , k i k a k ö z o k t a t á s s a l k ö z v e t l e n ü l f o g - l a l k o z n a k s ha azt kívánjuk, hogy nép- oktatási állapotaink g y o r s a n javuljanak, lia belátjuk, hogy épen e téren nem vár- hatunk, hanem hogy arra kell töreked-
nünk, hogy a népnevelés emelésére addig is, mig törvényhozásunk határozatai gyümöl- csöt hozhatnak — annyit tegyünk, a meny- nyit lehet; be kell látnunk azt is : miként minden e czélra irányzott törekvéseinknek eredménye azon buzgalomtól f ü g g , mely- lyel e hon néptanítói törekvéseinkben részi vésznek. — Es én" ügy vagyok meggyo-
hogy azon eredmények, melyeket e téren a most is rendelkezésünkre álló esz- közökkel elérhetünk sokkal nagyobbak, mint azt a legtöbben vélik.
Népoktatásunk rögtön, vagy csak rövid idő alatt is nem emelkedhetik azon álla- potra, melyen azt Europa több nyugati né- peinél látjuk.
A közönyösség, melylyel ez ügy iránt sok helyen épen azok viseltetnek, kiknek a népoktatás emelése leginkább érdekűk- ben fekszik ; a szükséges taneszközöknek hiánya, mely néhol annyira megy, hogy még a népnevelésnek első feltétele, az is- kolaépület sem található ; végre és főkép a néptanítóknak állása, mely e pályára kü- lönösen hivatottat is attól visszaijeszti — oly akadályok, melyek más országokban is csak kitartó komoly törekvéssel, nagy áldoza- tokkal és egy bizonyos idő után győzettek le. De váljon, ha azt belátva, elismerjük is, hogy mindaddig, mig ezen akadályok nem háríttattak el, népoktatásunk oda nem emel- kedhetik, hol azt például Poroszországban vagy Schweitzban látjuk, — ebből az követ- kezik-e, hogy ezen fontos ügy érdekében semmit sem tehetünk ?
1
Tegyük fel, hogy népnevelésünk eszkö- zeiben semmi sem változnék. A régi roz- zant iskolaépület, a tanitónak elégtelen fizetése, a hiány, melyet az iskola közös taneszközökben s a gyermekek többsége könyvekben és Írószerekben szenved, min- den ugy maradna, mint eddig volt.
De tegyük fel, hogy még ekként minden a réginél maradt, néptanítóinkat egyszerre nagy hivatásuknak szelleme szállná meg, hogy belátva feladatuknak egész fontossá- gát, mostantól azon meggyőződéssel dol-.
goznának annak megoldásán, hogy liazájok jövőjén dolgoznak, s mindazok között, kik büszkén a nemzet szolgáinak nevezik ma- gokat nincsen senki, ki ezt náluknál több joggal tehetné, mert hisz nincsen senki, ki tevékenysége által a jövő nemzedék jólétére nagyobb befolyást gyakorolhatna,
mint ők.
Tegyük fel, hogy az iskolában s a nép- tanító helyzetében semmi sem változott, a tanterem falain nincs egy uj szeg, melyre a hiányzó földabroszokat vagy ábrákat akasztani lehetne,— csak azon n é z e t vál- t o z o t t m e g , m e l y l y e l a t a n í t ó sa- j á t h i v a t á s á t t e k i n t i , s válj on az ily
tanítónak vezetése alatt álló intézet nem változnék-e meg tökéletesen már ez által is ? váljon, ha feltehetnők, hogy néptanító- ink mindegyike el van határozva, hogy a t a n ü g y e m e l é s é r e m i n d a z t t e n n i f o g j a , m i k o r l á t o l t h e l y z e t é b e n h a t a l m á b a n á l l , — nem mondhatjuk-e előre, hogy népoktatásunk ügye egyszerre oly haladást fogna tenni, minőt maga a törvényhozás legüdvösebb rendelkezései által is ily rövid idő alatt nem eszközöl- hetne ?
Ugy hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni ezen állitásomat; hisz elismert elv, hogy minden iskolánál, de főkép a népis- kolában tulajdonkép minden a tanítótól függ, s az bizonyos, hogy ha néptanítóink mindegyike annyit tenne, a mennyit tehet, népoktatásunk rögtön a legnagyobb átala- kuláson menne keresztül. De váljon lehet-e, szabad-e ezt feltennünk? Tudjuk, mi kevés történt eddig néptanítóink kiképzésére, s mennyire elhagyott az ország nagy részé- ben állapotuk, s váljon remélhetjük-e hogy azok, kikért a haza eddig oly keveset tett, egyszerre lelkesülni fognak azon hivatásért,
mely nekik még mindennapi kenyeröket sem szerezte meg?
Míg a néptanítóknak anyagi jólétéről nem gondoskodtunk, addig tőlök lelkese- dést nem várhatunk.
Sokszor hallottam és olvastam ezen állí- tást, de mindig azok közé számitám azt, melyeket praktikusoknak tartanak, de me- lyeket a tapasztalás megczáfol. — Meg- győződésem szerint a buzgalom, melylyel e hazának szolgálunk, soha sem függ azon dijtól, melylyel az fáradozásainkat jutalmaz- za , s ha ezen meggyőződésem minden egyéb tekintetben csalódásnak bizonyul- na is", á néptanítóit osztályánál senki nem vonhatja kétségbe helyességét.
Az 1851-diki franczia törvény a népta- nító fizetésének minimumát (a tanpénzt s általán véve a néptanítónak minden jöve- delmét összevéve) 500 francban, értékünk szerint körülbelül 250 ftban vette fel, és Schweitz és Amerika kivételével kevés ál- lam van, melyben a néptanítónak helyzete anyagi tekintetben fényesnek volna mond- h a t ó . — A törvényben, melyet 1833-ban Guizot indítványozott Francziaországban, a tanító rendes fizetésének minimuma épen 200 francban (80 ezüst frt) állapítta- tott meg, s tagadhatja-e valaki, hogy a népnevelés ügye Francziaországban Guizot törvénye után a legnagyobb lendületet vette, s hogy más államokban épen az államnak ezen leghasznosabb, de legro- szabbul dijázott tisztviselői között találjuk azokat, kik hivatalukat legtöbb lelkesedés- sel teljesitik? s nem mondhatjuk-e ugyan ezt hazánkról is, melynek néptanítói kö- zött, bármennyire sanyarú legyen helyze- tük, sokan hivatásuknak egész kiterjedésé- ben megfelelnek, s a legbuzgóbbakat nem mindig azok között találjuk, kiknek anyagi helyzetéről legjobban gondoskodva van?
A számos levelek, melyeket hivatalos állásomban az ország különböző vidékei- nek népoktatói hozzám intéztek, e részben nem hagynak semmi kétséget, s akár a ké- pességet, akár a szellemet tekintsem, mely e levelekben nyilatkozik, bátran állithatom : hogy néptanítóink egy részénél a képesség s nagy többségénél az akarat nem hiány- zik, mely arra szükséges, hogy népoktatási ügyünk nagy lendületet vegyen, s kiknél ezt nem tehetjük fel, azokat végre önérde-
kök fogja serkenteni. Mert ha egyesek a néptanítónak jobb ellátását tartják is a nép- nevelési ügy emelésének első, sőt egyetlen feltételének, nem vonhatja kétségbe senki, hogy azon áldozatokra, melyek arra szük- ségesek, hogy néptanítóink méltányos díj- ban részesüljenek, a nemzet részéről csak ugy számolhatunk, ha ezt a népoktatás hasznáról győzzük meg, s ez egyedül azon buzgalomtól és sikertől függ, melylyel min- den néptanitó saját körében kötelességét teljesiti.
Azon a napon, melyen a nemzet ép oly szükségeseknek fogja tartani az áldozatokat, melyek tőle népnevelésünk megállapítá- sára kivántatnak, mint azokat melyeket a közigazgatás vagy közlekedési eszközöknek"
fenntartására hozni kénytelen, azon napon a legnagyobb akadály, mely népoktatásunk emelésének útjában áll, elháritva lesz, s első sorban népoktatóinktól f ü g g , hogy a nemzetet erről meggyőzzék.
Az agitatio, mely e nagy nemzeti ügy keresztülvitelére szükséges, sikerrel csak az iskolában folytatható , s a népoktatók, mi- dőn közülök mindenik saját körében min- dent elkövetve, mi tőle kitelik, a mivelodés terjesztésén dolgoznak, egyszersmind saját szebb jövőjöket alapitják meg.
S nem kezdhetem meg jobban e lapokat, mint midőn azon meggyőződésemet fejezem ki, hogy a tapasztalás igazolni fogja a nép- tanítókban helyezett azon bizodalmamat, melylyel népoktatásunk gyors emelkedését buzgoságuktól várom.
B. E ö t v ö s József.
Hazai népnevelésünk ügye.
Alig van ügy, mely hazánk jövőjének alaku- lására oly befolyással bírna, mint a k ö z o k t a - t á s ü g y s ebben kiválóan a n é p t a n o d á k , melyekben hazánk népessége zömének, — a nem- zet kilencztizedrészének — kellene neveltetni és képesittetni erőteljes vallás- erkölcsi- s korszerű, közös állami élet kifejtésére.
A korszellem nem téríthető el többé a jelen szá- zad elején fölvett irányától. A régi állami és tár- sadalmi viszonyok s intézmények helyt adtak oly állami és társadalmi élet alakulásának, melyben a nép ö n g o n d o s k o d á s r a van utalva, mely- ben az egyesek és családok önállósággal birván, a szellemi és anyagi köztörekvésekben kiki úgy érvényesítheti magát, a mint tudja és bírja. De ezen átalakulás következései azon mértéktől függ-
nek , melyben az egyesek ezen önállóságra elő- készítve s a nép az átalakuló állami s társadalmi viszonyokra megérlelve fog találtatni. Mert ha az államban érvényesíthető legsajátabb jogainkat, leg- nemesebb kötelmeinkat igazán s teljesen nem is- merjük és elhanyagoljuk ; ha a nép a legfonto- sabb közügyek iránti részvétlenségében fölösle- gesnek tartja az öngondoskodást oly közügyek- ben , melyek magasabb, szellemibb érdekeivel vannak összeforrva, akkor a tágabb jogkör, me- lyet a törvény a nép minden osztályainak bizto- sított, nem fogja előidézni azon üdvös következé- seket, melyeket a nép anyagi és szellemi emel- kedésére e törvényektől vártunk.
Ebből következik, hogy a jelen kornak első el- némíthatlan követelése, hogy az átalakult társa- dalmi viszonyok s az óriás léptekkel előre haladó közműveltség igényeinek megfelelő népnevelés szerveztessék. Ê követelés főleg hazánkban min- den oldalról hangos szavakban fejeztetik ki; mert érezzük, hogy nekünk ez életszükség s talán életföltétel. Mert belátjuk, hogy mi az előreha- ladásában feltartoztathatlan közművelődés útjába esvén, ez uton kell, hogy az előrehaladó nemze- tekkel együtthaladjunk előre, — jól tudván a z t , hogy a haladás terén tevékeny nemzet, mint az emberiség erkölcsi s anyagi köztörekvéseiben szükséges t é n y e z ő - e r ő áll fenn ; mig a köz- művelődéstől elmaradt nemzetnek élete csupán tengélet, mely addig t a r t , mig mások ápolják;
mások pedig addig ápolják, mig rá szükségök van.
A népnevelés terén előhaladottabb államok pél- dája szerint három hatalmas emeltyű van, mely- lyel a népnevelést az erre jogosult befolyással biró tényezők öszmüködése mellett — előbbre vinni s ezáltal élénk és erőteljes közös erkölcsi és állami életet kifejteni lehet. Az e l s ő emeltyű:
a törvényesen fennálló h a t ó s á g o k részéről a kor- és czélszerü népnevelés érdekében kifejtendő j ó a k a r ó , g o n d o s , e r é l y e s és e s z é l y e s
munkásság. A m á s o d i k emeltyű : a s o c i a l i s t é r e n kifejlődő élénk érdeklődés és tevékeny- ség, melynél fogva a népnevelésügy — mint köz- ügy — a nép minden rétegeiben a közérzületbe megy át. A h a r m a d i k emeltyű : a n é p t a - n í t ó k m ű v e l t s é g e s ebből fejlődő ü g y - b u z g a l o m , melynél fogva a tanerők nem csu- pán hivatásszerű teendőiket értelemmel és sike- resen végezni, hanem a folytonos tanítói önmive- lő ést eszközlő, virágzó, hazai viszonyainknak és szükségleteinknek megfelelő, a tudomány fejlett- ségének színvonalán megálló, terjedelmes tan- irodalom előteremtésén is munkálni iparkodnak.
A hol mind e három emeltyű van tevékenység- ben , ott az eredménynek sokáig elmaradni nem lehet.
A harmadik emeltyűvel működni első sorban a néptanítók hivatvák, és elérkezett az idő, mely- ben nekik is mélyebben kell belebocsátkozniok a hazai közművelődés érdekében kifejtendő közös törekvésekbe.
Előttünk áll a népmüvelődés érdekében szük- séges teendőink hosszú sora, és a nyilvánosság szolgálatára áll a részrehajlatlan sajtó, melynek
1*
-v^l * IV^'
egyik kizárólag — a népoktatás nagy ügyének — orgánumául o lapot azért állapitotta meg a közok- tatási minister, hogy a népnevelés érdekében nemcsak a tanoda falai között, hanem a sajtó ut- ján is hatni és tenni akaró néptanítók törekvései
összehozassanak és ogyesüljenek. Ismerkedjünk meg nevelési állapotainkkal. Mutassuk föl őszin- tén és önámitás nélkül azon eredményeket, me- lyeket eddigi viszonyaink között, t. i. a szülök közönyössége, a gyermekek rendetlen és hanyag iskoláztatása, a néptanodai tananyag korlátozott- sága, a szűkre vagy aránytalanul kiszabott tan- idő , a tan- és sogédeszközökbeni szegénységünk, sokaknak az úgynevezett népfölvilágosodottság- tóli idegonkedése, a tanítás és tanoda iránt érzett és nyilvánított részvétlenségo s ellenszenve, — a tanorők korlátozott képzettsége, alárendelt tár- sadalmi állása, őket kitttrő, önfeláldozó buzgó- ságra és munkásságra serkentő szellem és érdek hiánya — s a néptanodák sok más kedvezőtlen viszonyai mellett elérni lehetett. Hozzuk őszintén és tartózkodás nélkül tisztába: v á l j o n e l é g - s é g e s o k - e v a g y a r á n y t a l a n u l c s e k é - l y e k - e e z o n e r e d m é n y e k a z o k h o z k é - p e s t , m o l y e k e t a t a n o d á b ó l a z é l o t b e á t s z á r m a z t a t n i v o l n a f e l a d a t a a n é p - n o v e l é s n o k ? — Mert csak ez úton lohet a népnevelési ügy szervezésére az igazi alapokat
föltalálni. M.
(Folyt, köv.)
Mit kell kivánni korunkban a népiskola- tanítótól ?
A szászországi „ P e s t a l o z z i e g y l e t " *) a mult évben azon kérdést tűzte ki pályázatra, hogy :
M i t k e l l k i v á n n i a k o r ú n k b c 1 i n é p - i s k o l a t a n í t ó t ó l , és pedig : \ . k é s z ü l t s é - g é t , 2. h i v a t a l o s m ű k ö d é s é t é s 3. t o- v á b b i ö n k é p z é s é t i l l e t ő l e g ?
A kérdésre beérkezett és jutalmazott három ily pályamű jelont meg a „Sächsische Schulzei- tung"-ban, mindegyiket népiskolatanitó irta.
Lapunk terjedelméhez merten mindháromnak a tartalmát közöljük, ogyrészt, mert sok jó gondolat van bennök, melyeket tanítóink figyelmébe aján- lunk, másrészt hogy bemutassuk, hogy maguk a tanitók miként gondolkoznak és irnak saját fel- adatukról azon Szászországban, melynek egyik katonai ezredénél az 1866-diki háború alatt Pozsonyban egész forrongást idézett elő **) az a rendkívüli oset, hogy az ezredben egy katonát találtak, ki irni nem tudott.
A 3-ik számú pályamű szerzője Ponickan Fri-
*) Pestalozzi J á n o s Henrik ( s z ü l e t e t t 1745-ben Z ü r i c h - ben, meghalt 1 8 2 7 - b e n ) egyike volt a tanügy r e f o r m á t o - rainak. Emlékére Németországban több tanitói e g y l e t ne- vezi magát az ö nevéről.
" ) Az ezred főtisztje kirendelte az egész ezredet, elő- adta a szégyenletes e s e t e t , és azon katonának nem volt többé szabad a k a t o n a s o r b a állni m i n d a d d i g , mig irni ol- vasni nem tudott.
gyes József Brúnó, mülseni kántor és tanitó. Dol- - gozatának tartalma a következő :
„A német népiskolai oktatás története tanúsítja, hogy az ujabb idők folyamában gyorsan növe- kedtek a népiskolák iránti igények. Nagyon ki- tűnik ez, ha összehasonlítjuk a kprábbi századok rendszerét a legújabb koréval. Es ezon nem cso- dálkozhatunk, ha figyelembo voszszük, hogy az ujabb időben minő óriás haladás történt a tudo- mány és ismeretek minden körében. Igaz ugyan, hogy a népiskolák nem tudományos tanintézetek, s merőben czéljokat is tévesztenek, ha a tudomá- nyosságnak csak színezetét is akarnák magukra ölteni, mindamellett a tudomány haladásától nem szabad és nem lehet érintetlenül maradniolc. Kü- lönösen mióta a tudomány és élet között oly szo- ros összeköttetés és egymásra hatás van, termé- szetes, hogy a tudomány világának sugarai a nép nagy tömogéro is kihatnak. És első rendben a népiskola szolgál ugyszólva azon csatornául, me- lyen a műveltebb értelmiség a nép közé kiszivá- rog. Világos tehát, hogy a népiskola, bár legkö- zelebbről csak a gyakorlati élet szükségeinek szol- gál, mégis némi összefüggésben van az elvont tudomány vizsgálatai, és innét tennészotesen követ- kezik , hogy a népiskola iránti kívánalmak azon mértékben fokozódnak, a mint a tudományok összos köre mind nagyobb növekedést és kiterje- dést nyer.
Az iskolák iránti igényekkel szükségképen együtt növekedtek az a z o k t a n i t ó i iránti kí- vánalmak is. Fényesen bizonyítják ezt az ujabb időben hozott iskolai törvények. Mennyivel töb- bet várnak ma egy népiskolai tanítótól, mint vár- tak hajdan egy mestertől ! Ezzel azonban még nagyon kevés van mondva, mert hajdan egy is- kolamestertől oly keveset kívántak, hogy az igen csekély műveltséggel is megfelelhetett föladatának.
A kérdés inkább az, hogy még most is az álta- lános m ű v e l t s é g j e l e n k o r i e l ő h a l a d o t t - s á g á h o z k é p e s t eleget kivánnak-e a tanítók- tól? avagy ha azt akarjuk, hogy korunk művelt- ségét kellően terjeszthessék a nép között, nem kellene-e tőlük még több tanultságot igényelni, mint mennyit szoktak? E kérdést az utóbbi idők- ben sokat vitatták, s fölötte nagyon eltérő nézetek fejlettek ki. Mig némelyek nem tudnak eléggé túlfeszített igényekkel állni elő, s azt szeretnék, hogy a népiskola tanítója is a tudomány művelő- jévé kiképzett omber volna ; mások , bár a jelen- kor tanítójától szinte többet várnak, mint a haj- dani iskolamestertől, mégis a lehető legcseké- lyebb mértékre szállítják le igényeiket, s egyálta- lán nem tartják szükségesnek, hogy a tanítónak csak némi tudományos tanultsága is legyen. Ezért szerző szerencsés gondolatnak t a r t j a , hogy az egylet ép ez idő szerint a fönt kitett kérdést tüzé ki megoldásra, s mielőtt annak egyes részeire fe- lölne, csak azt jegyzi még meg, hogy a népisko- lát nem tartja szakiskolának (sőt épen a szakiskola ellentétének), hogy a polgári iskolákat is a nép- iskolák körébe tartozékul tekinti, s igy azok taní- tóit is a népiskolai tanítók közé számítja. Ezzel elkezdi az
-<C>I 5 )G<y- 1-ső kérdés taglalását, t. i. hogy a t a n í t ó t ó l
p á l y á j á r a v ' a l ó m i n ő k é s z ü l t s é g e t k e l l k i v á n il i ? Hogy c kérdésre felelhessen, mindenekelőtt azzal akar tisztába jőni, hogy mi- ben áll a tanitónak megoldandó feladata? E fel- adat szerinte röviden abban áll, hogy a népis- kolatanitó „ n e v e l v e o k t a s s o n , " s ekként nevelő is, oktató is legyen, ebben különbözvén a pusztán órát adó tanítóktól. E szerint kettős hivatása van, t. i. a nevelés és az oktatás. Mind- két irányban az a teendője, (s igy a szorosabb értelemben vett feladata abban áll) hogy növen- dékei lelkébe azon értelmi és erkölcsi műveltség a l a p j a i t s e g í t s e lerakni, melyre majdan an- nak, mint a község és az egyház tagjának és az állam polgárának szüksége leend. Azért mondja, hogy az erkölcsi míveltség alapjait lerakni a ta- nító csak s e g í t i , mert a munkában a szülők- nek van első és nagy részük, bármily önállóul, sőt néha a szülőkkel ellenkezve működjék is a tanitó.
Most már az a kérdés, a tanitónak minő terje- delmű tanultságra, minő fokú műveltségre van szüksége, hogy e feladatának betöltéséhez csak hozzá is kezdhessen ?
E kérdésre a tanitónak 1) értelmi fejlettségét (ugynevezni szokott alaki-képzettségét), 2) az ál- tala elsajátitandó ismeretanyag mennyiségét, és 3) gyakorlati ügyességét kell figyelembe vennünk.
Főleg azonban az ismeret anyagával kell fog- lalkoznunk , mert nagy részben ettől függ alaki
vagy értelmi képzettsége is. E tekintetben első tekintetre hajlandók volnánk azoknak adni iga- zat, kik a lehető legkevesebb és legszűkebb körű ismereteket kívánják a tanítótól. Mert az általá- nos műveltség előhaladtával bármennyire foko- zódtak is a népiskola iránti igények, de az ab- ban tanítandó tárgyak mégis jelentéktelenek a felsőbb tanintézetekéihez képest. A néjiiskolai oktatás mindig csak a tudás és ismeret első ele- meire szorítkozhatik, ha nem akar káros túlhaj- tásokra tévedni. Közelebbi vizsgálatra azonban belátjuk, hogy mégis nagy tévedés volna e körül- ményből azt következtetni, hogy tehát a tanitó tu- dáskörének az első elemi ismeretek körén túlterjed- ni nem kellone.E helytelen felfogásból indult ki épen a Bell- és Lankasteriskolák úgynevezett monito- rial *) tanmódszere. Hol valódi oktatásról s nem puszta betanításról vagy magoltatásról van szó, ott egyáltalán nem elég a tanitónak is csak any- nyit tudni, mint a tanulónak. Nagy csalódás azt hinni, hogy még akkor is lehet sikerrel oktatni, ha a tanitó alig egy lépéssel van előbbre a tanulónál.
Nem tekintve arra, hogy a tanuló az általa tanult tárgyról gyakran oly kérdéseket intéz a tanítóhoz, melyek szorosan nem is tartoznak a föladott lecke körébe; nem tekintve arra, hogy lia a gyermek látja, hogy ily kérdésekre a tanitó zavarba jő, elveszti iránta való bizalmát, elég megemlíteni azon két-
*j| Rövid időn alkalmam leend tán a tanmódszert tü- zetesebben i s m e r t e t n i , most csak azt jegyzem m e g , hogy említett iskolákban az által akartak egy tanítóval sok gyermeket taníttatni, liogy a gyermekelv egymást kikér- dezték s egymást tanították be a feladott leckére.
A közlő.
ségtelen tényt, hogy az ismeret elemeibe is csak az képes a gyermeket alaposan bele oktatni, a ki az általa tanított tárgyat oly kiterjedésben, s oly belehatolva ismeri, hogy azt hatalmában áll miden oldalról megmagyarázni. Ehhez j á r u l , hogy az oktatásnak nem csupán az czélja, hogy az ismereteket gépiesen bemagoltassuk, hanem hogy a tárgyak megismertetése, megmagyarázása által egyszersmind a gyermek szellemét ébresz- szük s értelmességét magasabb fokra emeljük.
Es csak az képes szellemileg is valakit fölebb emelni, a ki maga magasabban áll; csupán azon tanitó birja növendékének szellemét fejleszthetni, a ki maga is szellemileg igazán képzett. De szól- hatunk-e a gyermek értelmiségének fejesztéséről, látkörének tágításáról, ha magának a tanitónak szellemi látköre csak az ismeret elemeire szorít- kozik ? Valamint azt képzelték, hogy a szellem csupán értelemgyakorlatok által is eléggé képez- hető volna, s hogy ezek mellett bizonyos mennyi- ségű ismeretanyag betanítása felesleges. Ma már ezen túl vagyunk, mióta belátták, hogy a szel- lem csak az által képezhető, lia a gyermeket bizonyos ismeretekre betanítva, elméjét a megis- mert tárgyra irányozzuk, ugy hogy a felett gon- dolkodjék.
Ez okokhoz szerző még kettőt sorol fel. Először, hogy a népiskolatanitó egyúttal nevelő is levén, hivatva van a gyermekek jellemének a képezé- sére is, a mi mélyebb lélek- és neveléstani tu- dományos műveltséget kiván. Másodszor a ta- nitók, hézagos, töredékes tanultsággal csupán féltudós vagy tudákos emberekké lehetnek, kik az életben is csak akadékok.
Mindez okoknál fogva tehát a szerző biztosan állítja, hogy a tanitónak alapos tágabbkörü tu- dományos tanultságra van szüksége.
De micsoda tantárgyakat és minő teijedelem- ben kell áttanulmányoznia, mielőtt pályájára lép- ne ? E fölött szinte nagyon elágaznak a nézetek.
Szerző fölebbi nézetei folytán a következő tan- tárgyakat tartja legszükségesebbeknek u. m. k e- r e s z t y é n v a l l á s t a n , n é m e t és l a t i n n y e l v , l é l e k t a n , l o g i k a , n e v e l é s t a n , m a t h e m a t i k a , t ö r t é n e t , f ö l d r a j z , t e r - m é s z e t r a j z és t e r m é s z e t t a n .
Ezentúl sorra veszi az itt kijelölt tárgyakat, egyenként fejtegetvén azok tanulásának szüksé- gét és terjedelmét.
Hogy azon tanitónak, kinek hivatása növen- dékeit keresztyén szellemben nevelni, ismernie kell a keresztyén vallás tanait, ez sokkal in- kább magától érthető, minthogy bizonyítgatását is át kellene vennünk.
Hogy a német tanitónak német nyelvet, mint anyanyelvét, s oly nyelvet, melyen az oktatást t a r t j a , alaposan, nyelvtanilag kell érteni, ez is természetes. E tekintetbon — és igen helyesen — még azt kivánja, hogy akármincmü irás és fogalma- zásban szabatosan tudja azt kezelni és ne pusztán a német nyelvet, hanem annak érdekében is, a német irodalmat s irodalomtörténetét is jól ismerje.
Csak az oktathat nemzeti szellemben, a ki tájé-
—«SJi U K3<B—
kozott nemzetének irodalmában. Sajátságosabb, hogy a latin nyelvet is különösen sürgeti. Es ezt főleg két okból teszi, először mivel a latin nyelv tanulását ő is legalkalmasabbnak tartja átalános grammatikai képzettség szerzésére; és másodszor mert a latin nyelv ismeretét szükségesnek tartja a német nyelv helyes tudásához.
A lélektant illetőleg nem a fensőbb speculativ, hanem a tapasztalati lélektan tanulmányozását ajánlja, hogy ebből is szerezzen a tanitó legalább annyi ismeretet, mennyi elengedhetlenül szüksé- ges a gyermek neveléséhez és oktatásához. Vala- mint a logikából is az alaki logikát tartja szüksé- gesnek, hogy a tanitó annál biztosabban tudja gondolatait szabatosan rendezni, mind Írásában mind beszédében.
A többi kijelelt tárgyak alapos ismeretének szüksége annyira magától érthető, hogy indoko- lását itt előadni fölösleges is volna.
Közelebb a többi kérdések fejtegetését kö- zöljük. M. A.
Egyletek.
Népnevelési egyleteink.
Báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi minister a mult év augustus havában számos ma- gán- és közhivatalt viselő — hazafiakhoz egy fel- hívást küldött szét, melyben indítványozza, hogy az ország minden vármegyéjében, minden vidé- kén sőt minden népesebb városában „ n é p n é v e- 1 é s i e g y Ijet" czimmel alakítsanak a honpolgárok társulatokat a népiskolai oktatás gyámolitására.
A felhívó levélhez melléicelé előleges tervrajzát is az alakulandó egyleteknek. — Mind az indítvány s a kíséretében közrebocsátott tervrajz, mind fő- leg maga a valósitatni javasolt eszme, a hírlapok- ban oly élénk és tartós vitát idézett elő, minő népiskolaügyünk fölött a magyar hírlapirodalom- ban még soha nem volt tapasztalható. Ugyszinte többhelyütt vármegyei és egyházi gyűléseken is tanácskozás tárgyává tették, és az indítványozó báróhoz üdvös gondoskodásáért számos világi és egyházi testületek köszönő iratokat intéztek. — A javaslatnak és a reá következett véleménycseré- nek következménye lett, hogy eddigelé tudtunkra már G ily népnevelési egylet szerencsésen meg- alakult, több helyütt pedig alakulóban van.
E rovatban kiváló figyelemmel fogjuk kisérni a már alakult s a még jövőben létesülendő ily egyletek működését; sőt közelebbről tüzetesen szándékozunk szólni tanítóinknak e társulatok iránti teendőiről. Azonban lapunk olvasói között valószínűleg számosan vannak, kik hírlapokat nem járathatván, legfölebb töredékes hírekből hallottak valamit az egész ügyről. Ezért czélszerü leend, ha elsőben az indítványozó báró javaslatát s tervrajzát közöljük. A kik már olvasták, az is- métlésért vigasztalják magukat azzal, hogy jó dolgokat nem lehet eléggé ismételni, kivált lia jmég mindig a kegyes óhajtások közé tartoznak.
A felhívó levél e következő :
Nagyobb fontosságú közügyeink között nincsen tán egysem , melyre nézve a reformok szüksége oly^átalánosan elismertetnék, mint a közoktatás.
Es ha meggondoljuk, hogy századunkban, mi- dőn a nyers erő nagy részben gépek által pótol- tatik, s az emberi munkának becse minden té- ren a munkás értelmességétől s ügyességétől függ, az iparnak kifejlődése is az iparos osztályok mű- veltségétől feltételeztetik ; ha meggondoljuk, hogy a jogegyenlőség elve, melyet utolsó tölté- nyeink kimondottak, mindaddig puszta szó, sőt bizonyos körülmények között csak egy nagy ve- szély marad, mely az államot fenyegeti, míg a nemzet azon osztályai, melyek politikai jogokkal ruháztattak fel, az azoknak gyakorlására megkí- vántató miveltséggel nem birnak; ha tekintetbe veszszük jelen állapotainkat, s azt, mily hosszú idő szükséges arra, míg ezen ügyre fordított tö- rekvéseinknek eredményét láthatjuk : igen termé- szetesnek kell találnunk a türelmetlenséget, mely- lyel a népnevelés ügye minden alkalommal szó- ba jön.
Senki a buzgóságot, melylyel egyes lapok s egyesek ezen ügyet felkarolták, senki a követe- lést , hogy a kormány mindenek felett arra for- dítsa figyelmét, nem fogja rosszallani.
Mindezen sürgetésekben csak egy tévedést lá- tok, s ez azon igen elterjedt meggyőződés: h o g y a k o r m á n y még azon esetben is, ha egész hatalmát és befolyását kizárólag erre fordítaná, a k ö z o k t a t á s ü g y é b e n m i n d e n t , vagy akár csak legtöbbet tehetne.
Nem szándékom azon kérdés bővebb tárgya- lásába ereszkedni, mennyiben czélszerü s helyes az, hogy alkotmányos országban az egész nép- oktatás kizárólag a kormány befolyásának enged- tessék által. Annyit azonban ki kell mondanom, hogy nézetem szerint a nevelésnek szabadsága, alkotmányos országban ép oly lényeges, mint a sajtószabadság, ugyanazon okból s ugyanazon feltételek alatt. E szabadság nélkül a polgárok szellemi kifejlődése erőszakosan egy bizonyos irányba szoríttatnék. Es lia a kormánynak főfel- ügyelési jogát senki nem vonhatja is kétségbe, s ha annak legfőbb kötelességei közzé számítható , őrködni a felett, hogy az oktatás jótéteményei- ben az ország minden polgárai részesüljenek ; de e jog és kötelesség nem terjedhet annyira, hogy az egyeseknek s testületeknek szabadságát e té- ren korlátolja. Az állam nem mondhat le befo- lyásáról a közoktatásra, de e befolyást nem ren- deletek, hanem az által gyakorolja legsikereseb- ben, ha az oktatást egy bizonyos irányban vezet- ve , a siker által ; melyet előmutathat, másokat is azon irány követésére kényszerít.
Ha van feladat, melynek megoldására az ál- lam minden hatalma elégtelen, — e z a n é p n e - v e l é s . Oly feladat ez , melyet csak a nép maga oldhat meg.
Az egyes ember, de még inkább egy nemzet nem élettelen anyag, melyet a leghatalmasabb művész is tetszése szerint faraghatna képzeleté- ben előtte lebegő ideáljának megfelelővé, Az era-
7 ÍG*—
beri szellem úgy egyéni létében, mint társadal- mi közösségében oly önálló hatalom, mely egye- dül önuiunkásságával fejtheti ki erőit és képes- ségeit.
A népnek csak magának lehet önmagát művel- nie. Egyedül ott fejlődhetik ki életrevaló, önálló, maradandó, és az emberi polgáriasodásra való- ban gyümölcsöző műveltség, hol a művelődés szükségének érzete a nemzet lelkületében feléb- redvén , a polgárok minden osztályainak vállve- tett közreműködése által magából az összes nép életéből képződik ki. És ép annyira az állami közhatalom csak segélyezni és gyámolítani képes az egyeseknek és testületeknek ide vonatkozó tö- rekvéseit, — mint viszont a kormánynak minden legüdvösebb intézkedései is óhajtott siker nélkül maradnak, ha a társadalom közreműködése által nem támogattatik.
Annyival inkább áll ez pedig nálunk, hol a a népnevelés jelenleg csaknem kizárólag hitfele- kezetek kezében van, s onnét a közérzület sér- tése nélkül ki sem vétethetik ; és a hol jelen finan- ciális helyzetünkben semmi kilátásunk sem lehet arra, hogy a törvényhozás a kormányt a népne- velés által szükségelt pénzösszegekkel oly bőven láthassa el, minőt ez ügynek tisztán állami ke- zelése igényelne.
Az itt kifejtett okok által indíttatva szükséges- nek tartanám a levelemhez mellékelt előleges tervrajz fjzerint való „népnevelési egyletek" ala- kítását. Es nem ugyan hivatalos állásomnál fog- va, hanem mint a népnevelés ügyével éveken át tüzetesen foglalkozó s azt mindenek felett szíve- men hordozó polgári hazámnak nagyon tisztelt kegyed hazafiúi buzgalmához fordulok, s felkérem, szíveskedjék vidékén és megyéjében egy ily egy- let minélelébbi megalakulását eszközölni.
E mellékelt tervrajzban a világért sem változ- hatlan szabályokat akarok adni, melyeket egye- dül el, vagy el nem fogadni lehetne; hanem csu- pán tájékozást szándékozom abban nyújtani ez egyletek iránti nézeteim és javaslataim felöl.
Ez oka, hogy abban lehetőleg csak általános alapvonásokat igyekeztem kiemelni ; szervezetét és szabályait úgyis mindegyik alakulandó egylet a helyi viszonyok szerint önmaga fogja részlete- sen megállapítani.
Végül még egyet kell megjegyeznem. Nálunk a népiskolák majdnem kivétel nélkül egyházi és vi- lági (községek) testületek kezében vannak. Ez egyletek pedig ama testületek körén úgyszólván kivül álló magán jellemű társulatok leendenének.
Váljon ez egyleteknek az iskola ügybe avatko- zása nem fog-e legalább látszani jogositatlannak '?
Azonban a népnevelés végre is az egész nemzet közös érdeke, közös ügye, mely iránt minden egyes polgár jogositva, sőt kötelezve van érdek- lődni. Továbbá a tervrajzból látható, miként ez egyleteknek nem állhat szándokában sem az isko- láknak felekezeti jellemét sérteni, sem azok tan- rendszerébe erőszakosan avatkozni.Sőt ellenkező- leg oly támogatást nyújtanak, mely a nevelés minden különböző irányának csak szolgálatot teend. Ezért bizton reménylem, hogy minden fe-
lekezetek és községek szívesen megnyitandják is- koláikat az egylet látogatásai előtt, hogy szolgá- latait örömmel elfogadják, mint viszont ők is ré- szükről készséggel segédkeznek az egylet törek- vései iránt.
Meggyőződésem szerint a népnevelés mezején gyors és biztos haladásunk csak igy eszközölhető, s talán nem csalódom, midőn azon reményemet fejezem ki, hogy miután e hazában gondolkozó ember nem lehet, ki a népnevelés ügyének fontos- ságát át nem látná,— a nemzet jobbjai pártkülönb- ség nélkül ezen ügy előmozdítására velem kezet fognak.
E reményben kegyed közreműködését felkérve kitűnő tisztelettel maradok
Budapesten julius 3-án 1867.
alázatos szolgája, B. E ö t v ö s József.
Felhívás olvasóegyletek alakítására *) Mióta a sajtó lánezaitól fölszabadulva szabadab- ban mozoghat, a tanügyi kérdésben is gyakrab- ban fölszólal.
Örömmel üdvözölheti ezt minden nevelési ügy- barát, s mindazok, kik hazájok jólétét igazán szivükön viselik. — S pedig méltán, hisz a ne- velés azon fő forrás, melyből kiszivárog a nem- zeti jólét, nagyság és hatalmi állás.
A nevelés elmaradása némelyek által a tauitók képzetlenségének rovatik fel. — Szerintök : „a ta- nitók tanulmányaik bevégezése után saját műve- lődésüket elhanyagolják, azzal mitsem, vagy csak keveset törődnek. — A lapokat csak liirböl ismerik, s könyveket csak igen ritkán forgatnak."
Ha széttekintünk kedves hazánk határai közt, s bekopogtatunk itt-ott tanitó társainkhoz, fájda- lommal kell tapasztalnunk, hogy csakugyan van valami a dologban, lia nem is egészen oly sötét szinben, mint azt némelyek festik. — Az o k , mely mentségül felhozható, fontos ugyan, de nem elegendő a r r a , hogy saját művelődését bár- ki is elhanyagolja, ezerek meg ezerek kárára.
Hogy segítsünk tehát magunkon, ha csekély anyagi helyzetünk nem engedi összes szellemi táp- lálékainkat beszerezni és élvezni?
Ez azon kérdés, melyre kívánok jelen soraim által felelni, s melyet önöknek, tanitótársak, komolyan ajánlani.
E sürgetős és mellőzhetlen bajon csekély belá- tásom és tapasztalataim nyomán csak azáltal vé- lek némileg segíthetni, ha minden tanitó saját körében (bármily szűk körre szorítkozó) olvasó egyletet hoz létre.
Ezáltal előmozdítjuk saját és népünk művelő- dését s pái/toljuk az irodalmat, nemzetiségünk egyik főüterét.
Nincs oly község, hol 3—4 olvasni szerető egyén ne találkoznék, kik minden bizonyuyal készséggel is járulnak a vállalat kezdeményezé-
*) Ajánljuk olvasóink figyelmébe. Szerk,
-©£X 8 ö c - séhez. — 3—4 tag elegendő arra nézve, hogy
idővel jelentékeny társulattá nőhesse ki magát.
A kezdet nehézségeitől nem kell visszariadni. — Hisz nincs oly vállalat mely nehézségek nélkül létesíthető. — Csak kitartó türelem- és szorga- lommal kell az ügyet fölkarolni, ugy a nehézsé- gek lassankint eltünedeznek, s vállalatunk áldásos gyümölcsözésnek indul.
Ezt tenni kötelességünk is, hacsak nemes hi- vatásunkkal lelkiismeretlenül vissza nem aka- runk élni. Itt nincs számunkra mentség, mivel, csekély áldozaton kivül leginkább csak némi fá- radság kivántatik tőlünk.
Mi nemcsak gyermektanitók, hanem néptaní- tók is vagyunk, s igy működésűnk a négy fal közül a nép közé is kiterjed, hol a nem-, kor- és körülményekhez alkalmazkodva kell tanácsainkat, vagy felvilágosításainkat osztogatni.
Váljon a falusi nép lelkipásztora után nem ta- nítójához fordul-e fölvilágositás végett egy vagy más tárgyban ? nem tőlünk kérdezik e jelenleg :
„Igaz-o, hogy jön a muszka ? Elmúlik e már a stempli ? Mikor lesz szabad dohányt ültetni ? Ki az a jobb, vagy bal oldal? Mit akar az egyik vagy másik ? stb."
Hogy szolgálhatunk mindezen, s más ezer meg ezer kérdésre felvilágosítással, ha talán magunk sem birunk kellő ismeretekkel ?
Nem-e könnyen tévútra vezethető népünk rosz- akaratuak által, há a tanitó nem képes ellensú- lyozni ?
Ismételve kérem és figyelmeztetem tanitótár- saimat az olvasó-egyletek alakítására, népünk és saját művelődésünk érdekében.
Használjunk föl minden u t a t , módot és kínál- kozó alkalmat létrehozatalában.
Különösen tanitói tanácskozmányokban szól- junk föl ez ügyben.
Oda működjünk, hogy no legyen hazánkban oly község, hol olvasóegylet ne létezzék.
Főtényező ez népünk nevelésénél, s kiszámít- hatlanok azon hasznok, melyek ebből a hazára szállanak.
Csak ezáltal érhetjük el azt is, hogy népün- ket polgári legszentebb jogaik gyakorlatánál sa- ját meggyőződése, — nem pedig a boroskancsó vezesse.
Föl tanitótársak a tett terére ! adjuk jelét élet- képességünknek !
Az idő rohanva tör előre, s ki veié nem tart, a haladás hulláma összecsap feje fölött s eltemeti azt.
A nevelés zászlaja már ki van tüzvo, siessünk tehát mi is tömegesen támogatására, mind szó- val, mind tettel, mind pedig áldozattal is, a mennyire tőlünk telik.
Mog lehetünk arról győződve, hogy azon ál- dozat, molyet a nevelés oltárára r a k u n k , egy- kor édesen fog gyümölcsözni kedves hazánk és annak minden egyes fának.
S i p ő c z Ferencz, tanitó.
A „Bánsági Tanitó-Egylet"
a l a k i t ó g y ű l é s e m. é. d e c . 27. és 2 8 - á n . A mult évek alatt tanitói gyűlésekről, tanitói egyletekről nem sokat lehetett hallani. Hiányzott erre nézve az ösztön, de hiányzott az alkalom is, mert az akkori politika mindennemű egyesülést ellenséges szemmel tekintett. A borút derű váltá föl. A politikai viszonyok örvendetes változása a népoktatási ügy újjászületésének biztos reményét is fölkelté, s ennek éltető hatása alatt maguk a tanitók is mozogni kezdenek, hogy^ fontos hivatá- suk terét minél jobban betöltsék. Érzik ők is, hogy minden tekintetben hátramaradtunk, az idő hatal- mas parancsszava pedig ez : „előre !"
A bánság tanitói különösen át vannak hatva ezen eszmétől, és már régebben intézkedéseket tettek, hogy önmivelődésök sikeresebb előmozdí- tása végett egyletet fognak alakítani. E célból jöttek össze mult év december 27. és 28-kán Te-
mesvárott a városi vigarda termeiben.
W i e s n o r Ferencz,reáltanodai igazgató, mint a szállástrendező bizottmány főnöke üdvözlé az egybesereglett több mint 300 bánsági néptanítót a bizottmány s a város nevében az első napon.
R i l l J ó z s e f , vingai néptanító, mint a bán- sági tanitói gyűlés idoigloncs bizottmányának ügyvezetője, a mondott napon a gyűlést megnyitá.
A viharos „éljen"-ek legjobb bizonysága annak, hogy menynyire méltányolták a tanférfiak a meg- nyitás elérkeztét.
A z ü g y v e z e t ő , m i n t e z e n ü l é s e l n ö k e , rövid beszédben előadá a mai gyűlés teendőit, megjegyezvén, hogy kilenczen jelentkeztek szó- lásra, mindegyik más-más fontos tárgyat választ- ván előadásra ; — de miután az idő rövidsége azt parancsolja, hogy kevés tárgyat intézzen el a hol- napi gyűlés, de jól s alaposan, azon véleményen volt, hogy következő három tárgy vétessék tár- gyalás alá: 1) „A t a n o d a v i s z o n y a a t ö b b i n e v e l é s i t é n y e z ő k h ö z . " 2) „A k ö z o k t a - t á s i m i n i s t e r á l t a l t e r v e z e t t n é p m i - v e l ö d é s i e g y l e t e k r ő l . " 3) „A b á n s á g i t a n i t ó - e g y l e t r ő l . "
A gyűlés ezen ajánlatot elfogadván, elnök meg- nevezé a jelentkezett szónokokat.
A gyűlés második tárgya a holnapi gyűlés tiszt- viselőinek megválasztása levén, egy elnök, két al- elnök és 4 jegyző megválasztását ajánlá ezen ülés elnöke. A választás feltételesen megtörtént.
Harmadik tárgy a holnapi főgyülés ügyrendé- nek végleges meghatározása levén, elnök az ő ál- tala szerkesztett s az ideiglenes bizottmány által is elfogadott ügyrendet olvasá fel, mely elfogad- tatván, annak kinyomatása elhatároztatott.
Ezek valának az előgyülés tárgyai.
Az elnök rövid beszéddel a gyűlést berekesz- tettnok nyilvánítja, kérvén a tantársakat másnap kilenez órakor reggel a vigarda toromébon újólag megjelenni.
December 28-án reggel 9 órakor R i l l J ó z s e f a bánsági tanitók egyleti alakitó gyűlésének tud- tára adá a tegnapi gyűlés határozatait s az elnöki tisztro újólag ajánlá S c h w i c k e r J á n o s ta-
