Tankötelezettség, büntetések és jutalmak. A népiskola általános célját következőleg

körvonaloz-zák : A kanton köteles minden gyermekét állapot és vallás különbsége nélkül a szükséges oktatás-ban részesíteni, hogy a haza értelmes és hasznos polgáraivá válhassanak. Ennélfogva az elemi is-kola látogatása mindenkire nézve kötelező és Sveiczban minden gyermek 6 éves korától 16-ig iskola köteles, azaz, ezen idő alatt épen ugy van mindenki az iskolának alávetve, a mint a fiuk katonakötelesek. Csak kivételes körülmények, mint betegség, vagy testi, vagy szellemi gyenge-ség folytán adatik fölmentés s még ekkor is szük-séges, hogy az állapotot a kantonbeli bizottság orvosa hitelesítse és megerősítse. Azon időtől fog-va, midőn a gyermekek az iskolakötelezettségnek alá vannak vetve, az iskolát rendesen minden félbenszakatás nélkül a bevégzett 16 éves korig látogatni tartoznak. Ha a szülék gyermekeiket magán tanintézetbe adni, vagy otthon neveltetni a k a r j á k , ugy ezt a törvény nem tiltja, de a szü-lék e körülményt az iskolabizottság elnökének előre bejelenteni kötelesek, ki az engedélyt ren-desen meg is adja. Azonban fönnmarad a j o g , hogy e gyermekeket bármikor megvizsgálhatják , meggyőződést szerzendők arról, vájjon az ily nö-vendékek részesülnek-e a nyilvános iskolákéhoz hasonló oktatásban. Es habár ezen növendékek nem járnak a nyilvános iskolákba, a szülék még is tartoznak értök a rendes tandijt megfizetni, épen ugy, mintha gyermekeik nyilvános iskolába járnának.

Nyolcz nappal az iskolai év kezdete s illetőleg a tanfolyam megnyitása előtt, mi rendesen május első napjaiban történik, ez iskolai bizottság min-den érdekelt egyénhez megküldi az iskolai tör-vények másolatát s egyszersmind emlékezteti őket, hogy gyermekeiket iskolába kell küldeniök.

Az iskola elhanyagolás miatti büntetés Sveiczban igen szigorú. A szülék vagy gyámok, kik a tör-vényt megsértik az által, hogy gyermekeiket, vagy gyámoltjaikat engedély vagy megengedhető ok nélkül az iskolától visszatartják, először erről tudósíttatnak, azután a gyermekek isméti elmaradása következtében 8—10 ft. pénzbirság-gal büntettetnek s visszaesés következtében a tör-vényszék által börtönre ítéltetnek. Némely kan-tonokban e pénzbírságok nagyon gyakoriak s je-lentékenyen emelik az iskolai pénzalapot, de na-gyobbrészt büntetések ritkán alkalmaztatnak, mert minden család sokat tart a r r a , hogy gyer-mekeit jól neveltesse s e tekintetben a közvéle-mény ép oly hatalom, mint a törvények.

A tanítás nem ingyenes, hanem a szüléknek is kell némi áldozatot hozniok gyermekeik nevelése érdekében, hogy igy mindig érdekelve legyenek gyermekeik előhaladása és szorgalma iránt. Azon-ban a szegényekre nézve a tanítás minden foko-zatban ingyenes s a polgármester határozata elég arra is, hogy szégyenlős szegények minden nyil-vános folyamodás nélkül a tandíj fizetése alól föl-mentessenek.

-hCi) 1 7 3 K3*—

I á 1 C 1 À '

Olvasókönyveink vonatkozással a nyelvtanításra.

„ E g y nyelvet sohasem lehet, u g y k i k u t a t n i , mint egy elhalt növényt. A nyelv és élet elvá-laszthatatlan fogalmak s e té-ren a megtanulás épen a n n y i , mint ujjáteremtés.

H u m b o l d Vilmos.

A népiskolai oktatás sikertelenségének több okát adták már elő ; én ezen okok egyik legna-gyokbikának tartom a nyelvtanítást azon modo-r á b a n , melylyel az népiskoláinkban kezeltetik.

Hogy világos legyek, szólok először az anyagról s annak felosztásáról, azután a nyelvtanítás di-vatozó módszeréről.

Az anyag e z : A b e t ű k , szótagok, szók ismere-te, ezek változása szám, viszony, idő, fok szerint (ragozás). A betűk, szótagok és szók nemök sze-rinti fölismerése a mondatban, fölismerése az azo-kon előjövő változásoknak, az összes beszédré-szek használata minden alakban; a mondat a leg-egyszerűbbtől kezdve a több tagu körmondatig ; a mondatfajok fölismerése az olvasmányban; gya-korlás a nyelvtani mondatalakok előállításában, ezen alakok alkalmazása irályföladványoknál.

A mi az anyag beosztását illeti, csak azt emli-tem m e g , hogy az egész névragozás, igeragozás, rendhagyó igék s a szócsaládok képzése a máso-dik osztály tárgyát képezi, hová 7—8 éves gyer-mekek járnak. Azt hiszem, magából e tényből eléggé lehet itélni. S most kérdem : Ha csakugyan volna olyan ember, ki azt hiszi, hogy ezen anya-got népiskolákban, melyet 6—10 éves gyermekek látogatnak, meg lehet győzni, illetőleg, hogy azt a gyermekek elsajátíthatják : akkor minek vették föl a nyelvtant ismét a köztanodák tantervébe ? A ki a nyelvtannal nem mint szaktanulmánynyal foglalkozik, annak a fönnrészletezett anyag egész életére elégséges, mert ott minden megvan, a mi egy tulajdonképeni nyelvtanba tartozik.

Ennyit az anyagról ; szóljunk most a módszer-ről!

Ha valamely alakra a tanitó szemléltetni akart, akkor előkeresett egy olvasmányt, melyben ezen alak előjön. A tanitó vezetése mellett a tanulók-nak fel kellett keresniök ezen alakot; az alak kép-ződése és használata aztán megmagyaráztatott, mondatra alkalmaztatott. Továbbá a tanulók ele-meztek s Írásbeli példákat írtak.

Hogy ezen módszer, úgy a mint divatozik, a gyermeki szellem ismeret-körét gyarapitja-e ? én nem hiszem. A gyermek utánzás által legbizto-sabban s leggyorlegbizto-sabban tanul, különösen nyelv-tant. (Meg kell jegyeznem, hogy a népiskolában inkább ismeretről, mint tudásról van szó, sőt az egész módszertan itt inkább művészet, mint tu-domány). Hermann maga is igy szól : A nyelvet főleg utánzás és gyakorlás által tanuljuk meg. „A szabad irály gyakorlatok" czimü művében kitűnő módon be is bizonyítja, miként kell ennek

törté-nie ; annál inkább kell csodálkoznom, ha „Beve-zetésében a II. nyelv- és olvasókönyv kezelésé-hez" azt mondja, hogy a nyevalakokat az egész olvasmányokból kell kifejteni. Képzeljünk ma-gunknak egy gyermeket, alig haladt tovább az olvasás első elemeinél, ismerni tanulta emberek, állatok, növények és tárgyak neveit, tudja, hogy e nevek főnevek, — és most ki kell neki a főne-veket mind előkeresni. Minden egyes szónál gon-dolkodnia kell a fölött, vájjon az bir-e a főnév minden tulajdonságával ? Az egyik olvasmány-ban talál ily szókat : remélni, reménység, remél-hetőleg , — vájjon megtalálja-e, hogy melyik a főnév? Elolvas 6—7 szót, gondolkodik mindegyik fölött s egyik se főnév. H á t miféle szó lehet ? Ezt már nem tudja a g y e r m e k , tehát 6—7 szón át kell botorkálnia, mig megtalálja, mit keres. Mi származik ebből? Unatkozás, boszankodás a mun-ka fölött. A gyermek hozzászokik a fölött sietve elhaladni, mit azonnal meg nem é r t e t t , vagy pe-dig az előtte még érthetetlen szófajok fölötti gon-dolkodás bizhatlanná, félénkké teszi őt. Végre ta-lálgatóvá lesz ! Ez aztán minden osztályon át is-métlődik , mert valamint a 2-ik osztálybeli gyer-meknek az előtte még ismeretlen szóalakok, ugy a 4-ik osztálybelinek az előtte még ismeretlen mondatalakok fölött tovább kell mennie.

Ezek következtében én azt hiszem, hogy nincs szerencsétlenebb módszer a népiskolára nézve, mint az oly nagyon dicsért és sok helyütt majd-nem mániává fajult elemzés. Evvel szántszándék-kal odaviszszük a gyermekeket, hogy a még is-meretleneb dolgokon minden gondolkodás nélkül könnyedén átsurranjanak.

Atalánvéve alig lehet megérteni, miként gon-dolhatták azt gyakorlatinak s lélektanilag helyes-n e k , hogy a gohelyes-ndolkodásbahelyes-n még gyehelyes-nge gyer-mektől követeljék, miszerint ismeretlen szók és mondatok tömkelegéből egyes szó- és mondat-alakokat keressenek föl !

A gyermek képezni akar, tevékeny óhajt lenni s szeretne valamit létrehozni. Csak meg kell fi-gyelni a gyermek örömét, midőn valami sikerült neki, mintha akarná, hogy ilyenkor mindenki őt nézze s vele együtt örüljön. E tevékenységi ösz-tönt fel kell használni, a gyermek tanuljon terem-teni , ez felel meg az ő szellemének. Mély szó- és alaptépelődés nem a népiskolába való, evvel bünt követünk el a gyermeki szellem ellen. S ha most a nyelvtanítás anyagára és módszerére visszate-kintünk s az anyag nagy tömegét s a módszer természetellenességét jól szemügyre vesszük, ön-kénytelenül e kérdés merül föl .előttünk : Mind-ezekre mennyi idő volt szükséges ? S a siker meg-felelt e valóban a sok idő- és erőpazarlásnak ? Az első kérdésre válaszol minden tanterv. Az összes tanitási időnek (a vallástanitási időt kivéve) többj mint %-a, a tanitó és tanuló legjobb ereje a nyelv-tanitásnak volt szánva. A tanitók jól tudták, hogy a visitator az ő fáradozásaikat egyedül a nyelvta-nitási téren tapasztalt haladásból (vagyis az

elem o 174 o elem -zési könnyüségböl) itéli meg. Csoda-e liât, ha az

erő és figyelem e tárgynak lett szentelve?

Beszéljek a sikerről is? Természetellenesség-nek nem lehet semmi, vagy legalább nem lehet jó sikere. A középtanodák tanárai keserűen

pa-naszkodnak a miatt, hogy a nyelvtanitás a nép-iskolákban mostohán kezeltetik. Panaszuk jogos.

Azon tanítványaink, kik innen polgári életpályára lépnek, alig képesek egy érthető levelet irni, egyéb polgári ügyiratokról nem is szólva. Ez a mi tanitásunk sikere! s ki tagadhatja, hogy a nyelv-tanitás , ugy a mint az népiskoláinkban kezelte-tett , egyik főoka az összes népiskolai tanitás si-kertelenségének ? Milyennek kell tehát lennie a nyelvtanitásnak, hogy annak az életre nézve gya-korlati értéke legyen? E kérdésre adandó válasznál önkénytelenül azon másik kérdés merül föl: Az ol-vasókönyv továbbá is, mint eddig nyelvgyakorló könyv is legyen s azért minden nyelvi tanitás az olvasmányok nyelvi kezelésében álljon?

Föltétlenül kimondom, hogy „nem"; bár tudom, hogy e tekintetben sokan ellenkezőleg véleked-nek. Meggyőződésemet indokolni fogom.

A népoktatás legalsó fokozatán (az első osz-tályban) tulajdonképeni nyelvtanitás nincs. A gyermekek itt arra tanittatnak, hogy azt, mi őket körülveszi, jól megszemléljék s helyesen megnevezzék. Azon mértékben, melyben a gyer-mek nézletköre tágul, szókészlete is gazdagabbá válik. Helyes kifejezés itt a fődolog. A szemléleti oktatásnál az egyes szemléletek egymással vi-szonyba hozatnak. Ez lehetőleg legegyszerűbb mondatokban történik. A tanítónak e helyen az eiőmondásnál hangsúlyoznia kell a ragokat, ez által fölébresztetik a gyermek nyelvérzéke, a fül hozzászokik a szót nemcsak öszhangjában, hanem alkatrészeiben is megkülönböztetni, képessé lesz, a szót elméjében gyorsan felbontani és Írásban feltüntetni. Egyszerű mondatokat a szavak, szó-tagok és hangok világos hangsúlyozásával helye-sen kimondani és helyehelye-sen leirni, — ez a népis-kolai nyelvtanitás legalsó föladata. A több mái-ártalmas !

A második fokozatban a szemléleti oktatásból vett ismétlés mellett már különfélébb viszonyla-tok merülnek föl. Az előadandó tárgy anyaga és alakja mindig jobban és jobban bővül. A gyer-mek uj szemléleteket, uj szókat, uj viszonylato-kat , uj mondat és szóalakoviszonylato-kat ismer meg s után-mondás által sokkal helyesebben, természeteseb-ben s ennélfogva könnyebtermészeteseb-ben tanulja meg a nyelv-tani szó- és mondatalakok és ragok helyes alkal-mazását, mint bármiféle grammatizáló ós analizáló módszer által. Különösen óvakodjék itt a tanitó a sok ide- odakérdezősködéstől, mi rendesen terv-nélküli katekézissé fajul. Az uj dolgot mondja a tanitó tisztán és helyesen, a már ismertet mondas-sa a tanítványokkal s cmondas-sak akkor kérdezzen, ha erre épen szükség van. Az alaktan s a helyes ki-mondás elleni hibákat javítsa ki azonnal, termé-szetesen ehhez türelem kell, de a siker azt meg-érdemli.

Ha a tanlók a föntebbiekben némi ügyességet

szereztek, akkor önálló szóbeli és Írásbeli elő-adásra kell őket tanítani. E fokozat ily előadási nemei leírás, elbeszélés s közlés (levél). Kezdetben a tanitó szorítkozzék utánzásra. írjon le egy tár-gyat , beszéljen el egy eseményt. A tanulók ezt utánozzák, irják le ugyan ezt a tárgyat 8 beszél-jék el ugyanazt az eseményt ugyanazon alakban

szóval és írásban. Később csak az alakot utánoz-zák. A tanitó elbeszél egy esetet, hol a közlés (a levél) szükséges, megcsinálja maga e közlést, a tanulók ezt utánozzák s később önállón választ-j á k a tárgyat. (A levelek külső alakválaszt-ja.) *)

*) A tisztelt közlő igen helyesen jelöli meg a nyelvtanitási természetes egymásutánt, de fontos-ságát tekintve, azt mégis kissé röviden adja elő, miért ösztönöztetve érezzük magunkat kiegészí-tésül néhány megjegyzést tenni. Hogy a nyelv-tani szabályok csak egyik része a nyelv nyelv- tanitá-sának, másik része a gondolatok, fogalmak kife-jezése , ez ma már túlszárnyalt kérdés. Azért a gondolatok kifejezésére élőszóban és Írásban nemcsak hasonló figyelmet, de több időt kell for-dítani, mint a nyelvtanra. E tanításnál a fejlődési egymásután szigorú megtartása lényeges fontos-ságú ; e nélkül az egész tanitás sikertelenné vál-h a t i k , mert vál-hiányozni fog az alap. A tanitás és tanulás sikerét semmi sem koczkáztatja annyira, mint a kapkodás, a türelmetlen előrevágyakodás, mielőtt a tanulók a szükséges előismereteket elsa-játították volna. A főszabály : a kifejezést azon

fokozatban kell gyakoroltatni, melyben a növen-dék szellemi köre természetszerűen fejlődik, és addig nem szabad tovább menni, mig a tanulók a fölvett tárgyban teljes biztosságot nem szerez-tek. Nem a sok, hanem a jó a tanitás valódi czélja. Az első tiszta képzetek a közel eső és az érzékek által észrevehető tárgyak, azután a tár-gyak cselekvése, majd tulajdonsága. Ha ezeket a tanulók biztosan és könnyűséggel tudják kifejez-ni, s szabatosan leirkifejez-ni, akkor hozzá lehet kezdeni a mondatok alakításához, ugy, hogy a tárgyakat cselekvéseikkel összekapcsolják. Az eljárás az, hogy a tanitó először mutogatja a tárgyakat, az-tán ráutal azokra, hogy neveiket a tanulók ma-guk találják ki, majd magyarázza, a tárgyak mit cselekesznek s minő tulajdonságaik vannak. A tanítványok mindezeket ismételve utánmondják, majd leírják. Először mindig élőszóval történjék a kifejezés s csak azután írásban, és először min-dig csak teljesen ismert dolgok vétessenek gya-korlatul. Midőn a tanulók az egyszerű tárgyakat, azok cselekvéseit és tulajdonságait biztosan és könnyűséggel tudják kifejezni s szabatosan leirni, akkor hozzá lehet kezdeni a kisebb összefüggő fogalmazásokhoz. Itt is szabályul szolgál, hogy csak ismert s a tanulók által teljesen fölfogható szemléleti tárgyak vétessenek gyakorlatul s a ki-fejezések egyszerű s rövid mondatokba legyenek szedve. A föladványt itt is először élőszóval kell részletezni, hogy a tanulók az illető fogalomkör-ről tiszta tájékozást nyerjenek, azért czélszerü a föladványt egyes tételekben, vagy kérdésekben előlegesen megállapítani. Ily uton kell

fokozato-- H O

175

lot-Mint már fönnebb emlitve volt, kezdetben a nyelvi gyakorlásokhoz a szemléleti oktatásból vett ismétlések nyújtják az anyagot, később (már a második hónapban) ezen anyagot a reáliák ta-nitása adja.

Azon ellenvetésre, hogy ily módon semmi sem történik a helyesírás érdekében, azt válaszolom, hogy ismerek öreg tanítókat, kik rendszeres nyelvtant soha sem tanultak, s mégis szabatosabb helyesírással tudnak írni, mint sokan, kiknek fe-jők tele van nyelvtani szabályokkal. A szem, fül,

sőt a kéz gyakorlása biztosabb helyesírást ad, mint minden ingatag szabály, melyek rendesen nem elégségesek s a tanulónak csak zavart okoz-nak. A harmadik fokozatban az eljárás hasonló.

Tárgyi anyagot a reáliák nyújtanak. A tárgyta-nitás a két előbbi fokozatra nézve egyszersmind nyelvtanítás. A szóbeli és Írásbeli kifejezés ép-ugy szolgál a reáliákban való tanításnak, mint a nyelvoktatásnak. E fokozatban azonban bozzájön a kifejezési alak szemlélete, s pedig először a mondat-, azután a szóalakoké. A tanuló itt ta-nulja a mondatviszonyokat, a szófajokat (főnév, melléknév, számnév, ige stb.). De ez nem csatla-kozik az olvasmányokhoz, hanem az irálypéldák-hoz. Szinte itt kell megismertetni az összevont mondatokat is.

A mint a mondatviszonyok egyik másik nemét a tanulók ismerik, azonnal alkalmazzák azt leírá-sokban, elbeszélésekben s levelekben (?—Szerk.) A tanulóknak e fokon már lehetőleg önállón kell tudniok munkálkodni, az utánzás csak nehezebb dolgoknál választható. Hozzáadathatnak polgári ügyiratok (számla, vevény, nyugta, bizonyítvány stb.). Ezek külső alakja. Törvényes határozatok.

A legfelső fokozaton (itt főelemi iskolákról 9—10 éves, és falusi iskolákról 11 —12 éves ta-nulókkal, van szó) a módszer ugyanaz. A mon-datképzést bővíteni kell. Alkalmazás leírásoknál, elbeszéléseknél és leveleknél. Mint előkészülés a középtanodákra : ragok, szám, igemódok és idők.

Jó osztályokban a tárgy festések is hozzájöhetnek, mihez az olvasókönyv földirati jellemképei min-tául szolgálhatnak. Ráadásul : Polgári ügyiratok, levelek különféle családi viszonyokban, üzletleve-lek, szerződések, kötelezvények, végrendelet, meg-hatalmazás stb. Külső alak ; törvényes határo-zatok.

Ez a népiskolai nyelvtanítás anyaga és mód-szere. A népnek nincs szüksége nyelvtanra, ha-nem kell, hogy nyelvét helyesen tudja beszélni és irni, legyen képes értelemmel és haszonnal ol-vasni. Az elsőt el lehet érni nyelv- és beszélési gyakorlatok által, az utóbbit az olvasókönyv ál-tal. Valamint a szó- és írásbeli előadásra nézve szigorúan rendezett egymásután szükséges, ugy hasonlókép kell az olvasmányoknak berendezve san tovább haladni, ha a nyelv tanitásában biztos sikert akarunk elérni. (Lásd bővebben : „Irály-példák és föladványok tára, segédkönyv a ma-gyar nyelvtani előadásoknál gymnasiumokban s reáliskolákban." Irta K ö r n y e i János. L Rész.

Pest, 1868.). Szerkesztő.

lenniök. Kezdetben az irály legyen egyszerű, könnyen érthető, (de nem aljas !), lassanként le-gyen mindig emelkedettebb, s a gyermekek esz-meköréhez alkalmazva, vegyen föl darabokat a jelesebb (nép-) Írókból. Igy képződik a

nyelvér-zék, igy tanulja megérteni a nép a magasabb irályt is, s csak ily módon terjedhetnek el a j o b b irodalmi müvek a nép között. A csekély hozzá-adás : a szófajok, ragok, számok stb. ismerete főleg arra való, bogy előkészítésül szolgáljon a középtanodákba s más nyelv tanulását elősegítse.

Függelékül az olvasókönyvhöz az eddigi nyelv-gyakorlások helyett lehetne tenni irálypéldákat leírásokból, elbeszélésekből, levelekből és polgári ügyiratokból — fokozatosan a könnyebbről a ne-hezebbre haladva előre.

Végül még egy észrevételt.

En azt tartom, hogy a jó népirodalmi müvek-nek a nép közötti elterjedésére nem csekély befo-lyást gyakorolna a z , ha minden olvasmánynál a szerző neve ki volna írva. A dolog első pillanatra jelentéktelennek látszik, pedig nem az ! Ez által a nép legalább jobb íróink neveit tanulja ismer-ni; s talán lesznek sokan, kik az iskolából kinőve, közelebb is óhajtanának megismerkedni az oly iróval, kinek elbeszélései, költeményei stb. nekik legjobban tetszettek s munkáiból némelyeket meg-szereznek maguknak. Ily módon a tanitó köny-nyebben felel meg ama feladatának is, hogy a jó könyveknek a nép közötti terjesztésére közremű-ködjék.

K a k u j a y K á r o l y , nagybecskereki főelemi tanitó.

E g y v e l e g .

— A M e n n y e y J . által kiadott „N e v e 1 é s-é s t a n i t á s t a n " czimü nevels-észeti munkának 3-ik kötete még mindig megrendelhető a szerző-től Kalocsán (postai utánvét mellett) 1 frtért, Hart leben könyvkereskedéséből a bolti áron 1 f r t 5 0 krért. A munka I. és Il-ik kötete már telje-sen elfogyott, és a második kiadás, mint értesül-tünk, E g g e n b e r g e r akadémiai könyvkeres-kedésében fog legfeljebb ez évi october hóig meg-jelenni. Figyelmeztetjük hazai néptanítóinkat

ezen a néptanitók és papjelöltek segédkönyvéül ajánlott s a m. kir. egyetem által is pályadijazott nevelészeti munkára, kiválóan annak 3-ik köte-tére, melyben a számolás-, alaktan és rajzolás, a földrajzi és történelmi honisme, a természettan, terményrajz, gazdaság- és kézmütan tanmódja fennálló hazai viszonyaink és szükségleteink te-kintetbevételével oly kimerítően tárgyaltatik, mint semmi más tanirodalmi munkában. A kik a két első kötetet birják, siessenek ezen néptanitói se-gédkönyvet a 3-dik kötetnek megrendelése által kiegésziteni. A 2-ik kiadásnak ára előreláthatólag magasabb leend.

— Kovács István, magyar jesztrebi (felső Zem-' plén) tanitó barátsági tekintetből tudni óhajtja

- • a 176

KM-petrahoi születésű Balogh Imre tanitó hollétét az utósó pósta megjelélésével együtt.

— B a b u s e k István tanitó hálás el ismeréssel emlékezik még a 1 é v â 1 ^t 8/ k a r é k p é n z t á r i e g y e s i i l e t r ö 1," mely febr. hó 29-én tartott közgyűlésén egyebek közt a Léván alakulandó kisdedóvoda alaptőkéjére 150 ftot, az ottani al-gymnasiumban a rajz- és tornászatra ICO ftot, ugyszinte az ottani elemi tanodákra 220 ftot, a reformátusok eklézsiájára pedig 69 ftot, összesen 539 ftot áldozott, pedig ezen egyesület csak 2 és y2 éves, tehát nagyon keveset fordithat jótékony illetőleg oktatási czélokra,ám mégis minden egye-bet mellőzve a kor intő szavát megfigyelte s be-bizonyitá, hogy csak akarni kell, egyesült erővel sokat tehetünk.

— A nevelés- és tánitásügy barátait, különösen a tanárokat és a népiskolai tanitókat figyelmez-tetjük a G ö n c z y Pál által szerkesztett, s Go-thában Justus Perthes által kiadott, a m. kir. köz-oktatási miniszter ur által is ajánlott . M a g y a r k o r o n a t a r t o m á n y a i f a l i a b r o s z á r a " , melyen a föld felülete : a síkságok és felemelke-dések különféle viszonyai oly hiven és pontosan vannak színezve, hogy a szemlélő az ország hü képét első tekintetre látja rajta. Ezen tökéletes földrajzi taneszközzel hazánkról eddig megjelent egyik térkép sem állja ki a versenyt.

Pályázatok.

— A gyomai reformált egyházban a kántor-or-gomstai állomásra ezennel pályázat nyittatik.

Évi fizetés : 42 ft. o. é., 30 köböl buza, 23 kö-böl árpa, 1 mázsa só, 1 mázsa hus, 30 font fagy-gyu, 2 öl tűzifa, prédikacziós halott temetéseért 1 frt., énekszós halottért 50 kr. Egy negyed te-lekföld használata, melynek adóját az egyház fi-zeti.

Az elválasztott köteles a III-dik elemi osztály

Az elválasztott köteles a III-dik elemi osztály