Religio, 1874. 1. félév

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

* ,

MDCCCLXXIV.

E L S Ő F É L É V .

1 /

, .. V í 5" - -3l-1 í

SZEGED

F Jk

KIABÓ-TU1AJB0I0S S l'EIEIOS SZERKESZTŐ

B Á R Ó H O R N I G K Á R O L Y ,

F

W U HOÜTTs.MI

BUDAPEST, 1874.

NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, ORSZÁG-UT 39. SZ.

T A R T A L O M - J E G Y Z É K

a „Religio" 1874,1. félévi folyamához.

Önálló czikkek s értekezések.

O szentségének brévéje az osztrák piispökökhez a hitfeleke-

r zetközi tvjavaslatok ügyében, 1. Bécs.

O szentségének brevéje Sembratovits érsekhez, 1. Orosz- Lengyelország.

Christus régnât, 3, 11, 18, 27, 35, 42, 50.

Amerikai viszonyok, 77.

Egy kis Memento, 25, 33.

A communio története, 41, 49, 57, 65, 89, 97, 105.

Sz.-István-Társulat, 51, 132, 204, 308, 283. Sz.-László- Társulat, 308.

A budapesti papság köréből, 58.

Levelezések :

IX. Az amerikai rendszer, 66, X. A liberális plébános, 315.

A királyság a liberalismusban, 75, 83, 91, 99, 107, 116.

Canite tuba in Sión, 113, 121, 129.

Püspöki körlevél a rosz sajtóról, 124, 131, 139.

A liberalismus és a zsidóuralom 147, 171, 180, 236, 244, 252, 260, 274, 284, 306, 324, 331.

Miáltal lehetnének a leendő papok ügyes néptanitókká? 153.

B. Wenkheim László s Deák Ferencz programmja, 154,162.

Adjunk életjelt magunkról! 161, 187, 195.

Kinek engedelmeskedjünk inkább? 169, 185, 193.

Fmgu s Ftdö Simor János bib.-hg.-primás urnák a Sz.-Ist- ván-Társ. XXII. nagygyűlésén tartott, megnyitó be- széde, 177.

A bois d'haine-i stigmatizált Lateau Louiza, 170, 179, 186, 194, 202, 211.

Isteni Üdvözitőnk dics. feltámadása után a b. sz. Máriának , jelent meg először, 217, 225.

O Főmagasságának, Magyarország bib.-hg.-primásának böjti körlevele, 219, 227, 233, 242, 250, 259, 267.

Az újkori állambölcselet 232, 241, 249.

Két fejezet Ciceróból, 257.

Szabad gondolkodás 265.

Püsp. tanácskozmánynak jegyzőkönyve a középtan. tvjavasl.

ügyében, 297.

Polgári házasság, 305.

Égető kérdések 323, 330, 338, 347, 359, 367.

A papgyülölet 329, 337.

Pius és Dávid, 373, 381.

A hetes albizottság jelentése az országgyűléshez, 374.

A papság állása a mai politikai mozgalmakkal szemben 382, • 390, 399, 407.

Az uralkodók, elöljárók s hatóságok kötelmei, 393, 401.

Sermo Sacer in Laudem S. Thomae Aq. 289, 297, 313, 321, 345, 357, 365.

Adnotationes, quibus Históriáé S. Thomae Aq; illustrantur 398, 408.

Havi szemle, 1, 9, 73, 81, 137, 145, 201, 209, 273, 281, 291, 346.

E g y h á z i t u d ó s í t á s o k . 1) Magyarország.

Beszterczebánya. Püspöki körlevél, 100, 108, 117, 126, 134, 141.

Buda. Weninger atyának böjti prédikácziói, 125, 144,141, 149, 172, 182, 197.

Budapest. Egyh. tanfelügyelők, 269.

Esztergom. A fmgu hgprimásnak bibornokká kinevezte- tése C. Aq. sz. Tamás emlékünnepélye, 156.

Farnos. Az uj főpásztornak beköszöntése 140, 150.

Felsö-Tökés. Primitia, 205.

Győr. A páholy napi munkája, 173.

Kalocsa. Főpapi jótékonyság, 44.

Károly fehérvár. A ,Társadalom' cz. lap, 53.

Pest. Újévi gratulatio 5. — ,Ime ilyenek azok a papok', 5.

— Egy kis maradék a mult évből, 12. — Az egyház a modern társadalomban, 20. — A nép szava Isten szava, 20. — Merénylet a zsidók ellen, 28. — Régi nóta uj kia- dásban, 36. — Andrássy grófnak cánonjogi tudománya, 43. — Nemzeti egyház, 53. — A 27-es bizottság, 60. — Hogy lesz jobb ? 68. — Csak ki avval a szinnel ! 76. — Albulla s köpenyforgatás, 84. — A liberális erkölcsbirák, 92. — Deák F. betegsége, 100. — Lépésről lépésre, 108.

— A bűnös lelkismeret, 116. — A nagy-szebeni kath.

árvaház rendezése, 125. — Országos impertinentia, 133.

— Protestáns egyházpolitika, 140.— Katholikus egyház- politika, 148. — Örömhangok a liberális táborban, 155.

— A honatyák mint egyházatyák, 163. — Közösügyes bátoritás, 164. — Quod facis, fac cito, 172. — Bujtoga- tás és hazaszeretet, 161. — Judaismus és még valami, 188.

— A szent-István-társulat közgyűlését megnyitó bíbor- noki beszedjelentősége, 196. — A forradalmi párt öröm- napja, 204. — Egy pium desiderium, 212. — Megtérés-e vagy előfizető-fogás ? 240. — A feltámadás csudaszere, 228. — Andrássy gr. bukásának előjele, 237. — A meg- bolygatott darázsfészek, 245. — Egy ujabb adat a törté- nethamisitáshoz, 282. — A liberalismus fegyvere a libe- ralismus ellen, 261. — Az ág. ev. emlékirata a közsépta- nodák ügyében, 268, 275. — Mivel mulat az országgyű- lés ?, 285. — Egy megczáfolt s egy meg nem czáfolt hir, 292. — Zsidóuralom Magyarországban, 304. — A szent- szék és a külügyminiszteri jegyzék, 308. A püspöki kai- memoranduma s a ,P. Napló\ 317. — Kalászat a szom- széd mezején, 324. — Öt pont a polgári házasságról, 333.

— Az ötödik jogászgyülés, 339. — Egy kérvény sorsa az országházban, 348. — A leálczázott liberalismus minden- tudósága, 360. — Óhaj s aggály, 368. — Végén csattan az ostor, 377. — Incompatibilitas, 384. — Zsedényi, Csen- geri, Pulszky és Cató, 385. — ,Haladások a katholicis- musban, 391. — Ad vocem,bécsi s linozi békekötések', 392, 401. — Egyetemes tanitógyülés, 400. — Államérdek, 409.

Rakomaz. Valamit a tanítókról, 60. — A felnőttek okta- tása s a tanfelügyelők, 69. — Hogyan keletkeztek a tilta- kozások Deák F. ellen, 181, 189, 197. — Az egyháznak tanitói küldetése és ami századunk, 334,340, 349, 360, 369.

Szatmár. Főpapi jótékonyság 12.

Znyováralja. A böjt, 149. — A kath. gymnázium alap- letétele, 262. — ,Hol maradt az Isten ujja.' 377.

Alvidék. Hova jutottunk ? 229, 238, 246, 253. Észrevéte- Csanádmegye. Dignae praeelectus omnibus, 77.

lek két cultusministeri körrendeletre, 385, 392, 402.

Tiszavidék. ,Meminisse iuvabit', 158, 165. 212, 221, 277, 286. 293, 310.

2) Külföld.

Bécs. A ,Krach' után egy kis egyházüldözés, 37. — Az uj interconf. tvjavaslatok, 61, 78, 150, 254. — Zavar a kath.

táborban, 101. — A ,Krach-lovagok' tüntetései, 109. —

tiltakozása a Stremayr-féle tvjavaslatok ellen, 222. — A püspökök közös felirata, 230. — Az interconf. viták, 262.

— A kath. párt feloszlása, 311. — A szentatya s a püsp.

kar legújabb levelei az egyh.-pol. tvek ügyében, 369.

Herlin. A polg. házasság s a prot. papok, 13. — Állapo- taink s kilátásaink, 22. — A nők az alkotmányban, 39.

— Titkos körjegyzék s álbulla, 46. — Német pápa, 55.

— Napi újdonságok, 63. — A püspökök kinevezése, 71.

— A szabadkőművesség legújabb jelszava, 78. — Forron- gás a szabadkőművesek odúiban, 85. — Bismarck politi- kájának utolsó stadiuma, 93. — A püspökök bebörtönöz- tetése, 102. — A kath. pártnak kibékülési kísérletei sat., 135. —- A király s a püspökök levele, kath. gyűlések, 158.

— A péterfillér s az uj zsidó-aera, 165. — Diplomatiai leleplések, 271, 280. — A megürült püsp. székek, 294. — A kegyúri jog s a papok a nép általi választása, 318, 326.

— Báró Schorlemer-Alst beszéde, Mallinckrodt halála, 338, 341, 351. — Hitfelekezetnélküli zsidók, Lasker- Putbus, 341. — Mallinckrodtnak utolsó nagy beszédei, 361. 377, 386, 393, 409. — Különfélék, 378.

Boroszló. Főpapi szózat, 287.

Brüssel. A kath. pártnak kilátásai, 294.

Genf. Hodie mihi, eras tibi, 350.

Karlsruhe. Egyh.-pol. tvjavaslatok, 79.

Konstancz. A város mint kegyúr, 93.

Köln. Nagy kath. tüntetések, 207.

London. Manning s Bismarck, 29. — A Bismarck-mee- ting, 86. — A kath. meeting, 103. — Egy szó az infalli- bilitásró), 159. — A ritualista kérdés, 277.— Katholikus ügyek s bajok, 295.

Maincz. Was haben uns denn die Pfaffen eigentlich ge- than ?, 45. — A német katholikusok egyletének nagy- gyűlése, 403.

Milánó. A szabadkőműveseknek hatalma, 262.

München. A kath. párt, 45. Reinkens kérelmének eluta- sítása, 255. — A papok fizetése,387.

Paderborn. Püsp. búcsúszó, 343, 351, 362, 370,387, 394.

Paris. Planti-er pp. Németországról, 21. — Az ,Univers' felfüggesztése, 64. — Kormányunk állása, 118. — O szent- ségének levele Veuillot Lajoshoz, 199. •— Dupanloup püs- pöknek körlevele a jóslatok ellen, 231. — Kath. egyletek évi közgyűlése, 277.

Poitiers. Az evang. ördöngések s a mai korszellem, 79, 87, 94, 110, 118.

Prága. kath. nagybirtokosok tiltakozása, 270.

Bóma. Állítólagos bulla, 13. — Alkudozások a Vatican s a

glotta, 54. — A „modus vivendi", 62. — Tanügy, 92. — Alkudozások, 110, — Különfélék, 127. — Aquinói szent Tamás emlékünnepélye, 151, 190. 198, 206, 214. — Di- plomatiai kinevezések, sat. 183.— V. Emanuel jubilaeuma a Quirinálban s a Vaticánban, 230. — O szentségének nagyszombatnapi kihallgatása, 238. — Az örmény kér- dés, 247. — O szentségének születési napja ; a szentszék- nek viszonya Oroszországhoz, 325. — A plébánosoknak a nép általi megválasztatása, 379. — O Emjdnak, a Hg.- Primásnak római útjáról, 393. — A kiegyezkedés 410.

Missiói tudósítások. 15, 247, 255, 263, 338, 379, 411.

Belgium. A temetők kérdése, 167, 174.

Brazília. Viszályok az egyház s állam közt, 175, 184, 190, 240.

Németország. Maassen és Reinkens, 47.

Oroszlengyelországi ügyek. O szentségének brevéje Sembratowicz érsekhez, 363, 371.

Pozen. Egy felfüggesztett káplánnak védbeszéde, 31.

Scajcz. Bismarck keze, 22. — Harcz körömszakadtáig, 47.

— Az üldözés történetéhez, 71, 166, 278. — A nyugta- lanságokróli hirek, 119. — Viszonyaink Francziaország- hoz, 143. — Liberális nyilatkozat az ókatholikusokról, 222. — Az egyháznak elválasztása az államtól, 319. — Az uj alkotmány, 395.

I r o d a l o m .

Csiky : Egyházjog tankönyve, 14. — Egyházügyekre vonat- kozó törvények, 263.

Galambos: Vianney P. M. életrajza, 167.

Meisermann: Magyarorsz. Védasszonya, 151, 159.

Páskuj : Egyh. munkálatai sat., 119, 126.

Perrone: De Romani Pontificis infallibilitate, 271, 279, 288, 295, 327, 343.

Sebők : Kis világ, 207.

Stolz: Schreibende Hand auf Wand und Land, 248.

Tanügyi tapasztalatok, 31.

Drei Grewissensfragen über die Maigesetze sat. 95, 103, 111.

Die katholischen Missionen, 241.

,Irodalmi Értesítő.'

Kiss Áron : Adalékok Magyarorsz. nevelés- s oktatásügyi történetéhez, 390.

Roskovdny : Rom. Pont. tamq. Primas Ecclae et Princeps ci- vilis, 353, 384.

Séda: A központi növpapság m. egyházirod. Isk. története 353, 390.

Megjelenik e lap heten- kint kétszer : Bzerdán és szombaton.

Előfizetési dij félévre nelyben s posta-

küldéssel 5 f t . Szerkesztői lakás, Budán viziváros.főutcza 221,hova a lap szellemi részét illető minden küldemények inté-

zendők.

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

Előfizethetni minden k.

postahivatalnál ; Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko- csi Sándor nyomdai iro- dájában, Sándor utcza 13 szám alatt, hova a neta- láni, nyitott levélben bér- mentes reclamatiók inté-

zendők.

Pesten, január 3. 1, I. Eélév, 1874.

Tartalom. Havi szemle. — Christus régnât. — Egyházi tudósitások : Fest. U j évi gratulatio. Test. ,Ime ilyenek azok a papok !', adalék a magyar nevelési törvény psyehologiájához. Esztergom. A fmlgu herczegprimás urnák bibornokká való

kineveztetéséről. — Vegyesek.

Havi szemle.

A közelmúlt év egy n a g y s z e r ű eseménynyel végzé be p á l y a f u t á s á t : ő szentségének novemberhó

21-kéről kelt e n c y c l i c á j á v a l , a k a t h . egyház fejé- nek ezen szivig liató, f á j d a l m a s p a n a s z á v a l , de egy- szersmind magasztos t e k i n t é l y l y e l is feddő szóza- t á v a l , melyet a hívőknek milliói o s z t a t l a n tiszte- lettel, az e g y h á z ellenségei pedig n y i l t , v a g y leg- felebb a tetetett közömbösség v a g y az élcztelen,

d u r v a g u n y f o s z l á n y o s t a k a r ó j a által roszul palás- tolt ellenszenvvel f o g a d t a k .

P e d i g tévednek, akik ily szempontból Ítélnek ezen n a g y h o r d e r e j ű , történelmi fontosságú o k m á n y felett, s ellenszenves n y i l a t k o z a t a i k á l t a l csak azt m u t a t j á k , miszerint f o g a l m u k sincs az apostoli jel- lemnek sziklatermészetéró'l, f o g a l m u k sincs az igazi erkölcsi b á t o r s á g r ó l s f o g a l m u k sincs arról, h o g y épen I X . P i u s n a k apostoli jelleme s b á t o r s á g a kí-

v á n t a t o t t meg hozzá, h o g y i l y nehéz k ö r ü l m é n y e k közt súlyos kötelességét mint az összes k e r e s z t é n y n y á j n a k legfőbb pásztora i l y dicső módon tel- jesítse.

A k a t h . e g y h á z n a k k i r á l y i f ő p a p j a f o g s á g b a n van, sőt börtönének falai sem biztosít j á k többé álnok ellenségeinek dühe s ravasz incselkedései ellen.

Ellenségei u r a l k o d n a k az E g y h á z i Á l l a m s az örök város felett, s t á v o l a b b vidékeken i s : S v a j c z b a n s Poroszországban, sőt E u r ó p á n a k legtöbb részeiben c s a k ú g y mint A m e r i k á b a n az e g y h á z n a k e s k ü d t ellenségei b i r n a k t u l s u l y l y a l s kezelik a közhatal- mat, mint a kereszténység elleni terveiknek egyik h a t h a t ó s eszközét.

Sőt mi több, i t t egy győzelmes protestáns, amott egy k a t h o l i k u s fejedelem, m i n d k e t t ő elárulva i n k á b b , m i n t szolgálva hitetlen s azért minden be-

csületérzést nélkülöző ministerek á l t a l , személyes sértésnek vették t a l á n az encyclicát, m e l y é r t miha- m a r a b b , mentől erélyesebb boszut állaniok kell, a n n á l k ö n n y e b b boszut, m i n t h o g y a v a t i c á n i agg- n a k védelméx-e egy k a r , egy h a n g sem emelkedik !

S I X . P i u s mégis szól, k o r h o l , fedd, b ü n t e t ,

— nyiltan, b á t r a n , h a n g o s a n ! . . .

Azoknak, kik politikai h a t a l m u k a t megingat- h a t l a n n a k képzelik, n a g y o n is érthetően közeli bu- k á s u k a t jósolja, h a h o g y észre t é r n i még ezentúl is v o n a k o d n á n a k ; azoknak, kik műveltségűkkel, jo- gaik k é t s é g b e v o n h a t l a n s á g á v a l , igényeik fontosvol- t á v a l kérkednek, leplezetlenül szemökbe m o n d j a az igazat, h o g y jogérzelem n é l k ü l i v a d n é p e k , zsarno- k o k , t o l v a j o k .

í m e az erő, az erély s a b á t o r s á g , legpraeg- n a n s a b b a l a k j á b a n ; oly erély, oly b á t o r s á g , mely- nek l á t t á r a e l s a t n y u l t nemzedékünk megijed, me- lyet nem ért, s azért ösztönszerűleg v a g y fél tőle, v a g y , mi g y a k r a n is csak a félelemnek egyik ár- n y a l a t a — g y ű l ö l i .

Azonban, h o g y ily sújtó erélyt kifejthessen, I X . P i u s erőszakot k ö v e t e t t el m a g a m a g á n . Sokat s soká szenvedett, számtalan más, g y e n g é d e b b esz- közt kisértett meg, sokat t a n a k o d o t t ö n m a g á v a l , szivével, eszével, s bölcsen mérlegelte az időket és k ö r ü l m é n y e k e t , mig e n c y c l i c á j á t a világ elé bocsá- t o t t a . K i ismeri, ki számlálja meg ama sttrü könye- ket s forró i m á k a t , melyeket I X . Pius f e l a j á n l a az U r n á k azon sürgős kérelemmel: világositsa fel, v á l j o n c s a k u g y a n szükséges s hasznos-e ezen leg- végső eszközhez n y ú l n i a ? !

De a n n y i t mégis t u d u n k , a n n y i t mégis talá- l u n k az e n c y c l i c á n a k sorai közt is, h o g y az e g y h á z feje csak s a j n á l k o z v a n y ú l t azon legvégső eszközök u t á n , melyeket legfőbb h i v a t a l á n a k t e l j h a t a l m a

1

kezeibe a d ; — sajnálkozva azoknak sorsa felett, kiket az egyháznak villámai érnek. De a köteles- ség parancsolt, melyet Krisztusnak fíildi helytartói elárulni, de még csak elhanyagolni is nem szok- t a k soha.

Még egy nevezetes t é n y t hoztak a mult évnek v é g n a p j a i : az u j bibornokok kinevezését, melyet azért emiitünk e helyen is, hogy egyrészt ő szent- sége ezen cselekményének valódi horderejét kellő világosságba helyezzük, másrészt pedig oly ma- g y a r á z a t o k n a k s következtetéseknek semmisvoltát tüntessük fel, melyeknek czélja semmi egyéb, mint a katholikus világot a szent a t y a helyzete iránt tévedésbe hozni.

Mindenek előtt valljuk be hálás s tisztelettel- jes hódolattal a szentszék iránt, miszerint azon ma- gas bölcseség, mely a kath. egyház legfőbb kor- mányzóit mindenha jellemzé s azon l a n k a d a t l a n , buzgó s körültekintő gondoskodás, melylyel Krisz- t u s n a k földi helytartói mindig a legjobb időkben a legmegfelelőbb eszközökhez nyúlni szoktak, oly czélból, h o g y az egyháznak jól felfogott érdekeit megőrizzék, minden megkárosodástól óvják s lehe- tőség szerint előmozditják, —• hogy Péter székét jellemző e két dicső t u l a j d o n a legújabb bibornoki

választások alkalmával ismét fényesen érvényesi- tette magát : a személyek, a melyek, s azon idő- pont, a melyben választattak, — mindkettő épannyi ékesen szóló bizonyitéka annak, mily, felülről ve- zérlett, helyes t a p i n t a t t a l szoktak az anyaszent- egyház ügyei elintéztetni.

Az üresedések már felette számosak voltak a szent collegiumban, minek következményeül igen nehéz vala már mindama számtalan ügyet, me- lyek a k a t h . világ minden végéből Rómába vitet- nek, hogy ott elintézést nyerjenek, a kellő gyorsa- sággal tettleg el is intézni, s ha valaha, u g y most állott Veuillot szava: „A bibornoki állás 'olyan, hogy egy sem azon irók közül, kik most a bibor- nokok kényelmes életéről s semmittevéséről fecseg- nek, ha kenyértörésre kerülne a dolog, s ha ismerné azt, a miről könnyelműen nyilatkozik, egy bibor- nokkal cserélni szeretne.' De a megfeszitett szorga- lom e bajon is győzedelmeskedett volna, ha nem leendettek egyéb okok, melyek a bibornokok szá- m á n a k szaporitását sürgősen követelék.

A páholy, mint t u d v a van, éber figyelemmel kisérte a bibornoki kar létszámának folytonos csök- kenését, s erre épité ama pokoli tervét, miszerint kedvező pillanatban m e g t á m a d a n d j a a szent colle-

giumnak szabadságát, fenállását, létét azon ü r ü g y alatt, hogy hiányos, hogy tagjainak száma nem felel meg az általa képviselt érdekeknek, s hogy szava ennélfogva nem t a r t h a t igényt azon suly- s fontos- ságra, mely azt megilletné, ha teljes-, vagy legalább majdnem teljesszámu lenne

De I X . Pius jól ismeré e ravasz szándéklato- kat, s végrehajtásukat époly bölcsen mint végér- vényesen lehetlenité. E g y époly korszerű, mint az ellenség táborában előre nem látott rendszabály által j á t s z á ki a páholynak fondorlatait s dönté halomra legfinomabb s z á m i t á s a i t , mig e g y ú t t a l kellő alkalmat szolgáltatott az anyaszentegyház- nak a legkegyetlenebb üldöztetések közepette is enyészhetlen, örökké i f j ú életének fényes jelét ad- nia, betöltvén dicső nevekkel azon üreket, melyek az egyház fejének legmagasabb környezetében mu- tatkozni kezdtek. Ez örömünknek s h á l á n k n a k méltó oka.

Kellemetlenül meglepetve ekként circulusainak összezavarása által, a forradalom más cselhez folya- modott, azaz, ezen rendkívüli fondorlata meghiú- sulván, rendes fegyvereivel : a hazugsággal s g u n y - n y a l hozakodik elő.

„A pápa bibornokokat választ, következőleg szabad, következőleg belenyugszik mostani helyze- tébe s elfogadja az Olaszország által kinált modus vivendi-t" — ez a legújabb jelszó, ennyi számta- lan, már most elhangzott b á r g y ú n a k méltó utódja, mely az olasz félhivatalos lapokból kiindulva épen most teszi k ö r ú t j á t a liberális sajtóban, a melynek néhány nap óta kedvencz tétele, de oly tétele, me- lyet maga a szentatya már régen czáfolt meg, mi- dőn ßub hostili potestate' állónak mondta magát, s midőn ismételten, n y i l t a n s határozottan kijelen- tette, hogy az egyház s a forradalom közt époly kevéssé képzelhető kibékülés, mint a tüz s viz közt.

Nagyon is elhiszszük, hogy a páholy el sze- retné feledtetni velünk, miszerint szent Péter is még a börtönben hirdette az üdv igéjét s a keresztség szentségében részesité a megtérőket, s hogy szent P á l is azt i r j a a filippiekhez, hogy még bilincsei is az evangéliom g y a r a p o d á s á r a szolgáltak — 1, 12.

— szóval, hogy a pápa, bárhol legyen, még a cata- combakban is, nem szűnik meg az egyháznak feje lenni s mint ilyen a rá bizott n y á j n a k lelki szük- ségleteiről gondoskodni ; de el szeretné feledtetni velünk azt is, miszerint a pápának ilyféle s z a b a d - sága' sem magas állásának, sem magasztos köte- lességeinek nem felel meg, hanem hogy jelenlegi

3

Pedig, ha csak azon rövid időközt is veszszük, mely azóta folyt le, mióta a pápának ebbeli szán- déka hivatalos alakot nyert, h á n y merényletet nem követett el az olasz forradalom már csak azóta is az egyház függetlensége ellen? Azóta történt, hogy Guerrini-Gonzaga képviselő az alsóháznak élénk helyeslése közt szóba hozta a mantuai megyében történt ama bizonyos két papválasztást, melyről a maga idején jelentést tettünk, s ép ezen alkalommal panaszolta el Vigliani cultusminister, mennyire meg vannak kezei kötve a — garantiatörvény által, bevall ván indirecte, mennyire sajnálja, hogy Ber- linből még nem érkezett határozott utasitás arra nézve, mit csináljanak ezen ekként ,választott1 pa- pokkal, amiért is egyelőre nem tehet egyebet, mint- hogy az egyiknek továbbra is kifizeted azon járan- dóságokat, melyeket már mint az illető plébániá- nak administratora élvezett, mig a másikra nézve elvárja, hogy a püspök végre mégis talán elisme- rendi, minden bizonynyal pedig megígéri a háznak, hogy mást nem enged a plébániába beigtattatni — ! Epen ezen időszak alatt történt, hogy a parlament a kötelező polgári ,házasság' elvét állította fel, vagy legalább egy ide vonatkozó törvényjavaslat felett tanácskozni kezdett, mely szerint minden há- zassági frigy, melynek polgári megkötése nem tör- tént az egyházi ténykedés előtt, államilag érvény- telennek tekintetik, s a körülötte működött papot, egészen mint Poroszországban, érzékeny pénzbír- ság, illetőleg börtön várja,mivelhogy m i n t á z egy- ház szolgája működni mert, mielőtt a világi ható- ság részéről ad hoc felhatalmazva leendett. Avagy végre, a giunta liquidatrice nevü bandának legve- szettebb működése is, váljon nem épen ezen kor- szakba esik-e? Nem oly mohó sietséggel dolgozik-e, mintha sejtelme lenne arról, miszerint napjai meg- számlálvák, s nem leszen elég ideje, mindent ra- bolni el? Csak deczember havában több mint liar- mincz zárdát fosztottak ki s változtattak át hivata- lokká. l a k t a n y a k k á , sőt többet, s pedig előkelő ranguakat istállókká a király lovai számára; vál- jon mindez azt bizonyitja-e, hogy a pápa szabad, független, souverain? s mit bizonyit ezek mellett azon határozata, hogy 12 kitűnő férfiút az egyházi

legmagasabb méltóságra emelt, olyanokat, kiknek a forradalmi kormány meg nem t i l t h a t j a , hogy a nyert kitüntetést el ne fogadják ; mert ha tehetné, bizony megtenné ezt is !

Ha tehát a pápa az üldözés felhalmozta romok közt is hallatván szavát, azok közül, kiket arra méltóknak ismer többeket elválasztott, akikre a legfényesebb egyházi méltóságot, de egyúttal a leg- magasztosb kötelességeknek teljesítését is ruházza, ugy csak azon elidegenithetlen, semmiféle földi ha- talom által meg nem korlátolható joghatóságot érvényesítette, melyet az egyház isteni alapitójától nyert, s melyet még a vérpadon is gyakorolhatna.

Egyetlenegy szavába kerül, s a bibornokok meg vannak választva, azaz oly magas méltósággal ki- tüntetve, melynél magasztosabbat csak maga Krisz- tus helytartója élvez ; de íme, itt is látjuk nyomát annak, hogy a pápa nem szabad, s hogy az egyház legfőbb pásztorának fogságát siratja ; mert a mi máskor fényes ünnepélyességeknek alkalma volt, az most csendesen, úgyszólván titkon végeztetik el, mert Róma ,sub hostili potestate' nem n y ú j t semmi kezességet arra, hogy az egyházfejedelmek sérthe- tetlen tekintélye nem fogna a forradalmi csőcselék

által megtámadtatni, megsértetni.

Avagy tartliatna-e nyilt, ünnepélyes consisto- riumot a szentatya, megengedlietné-e, hogy leg- ú j a b b souverain cselekedete a máskor szokásban volt örömünnepélyeknek szolgáljon alkalmul, mi- dőn nem régen ekként szóla a katkolikus világhoz :

„personant adhuc ad aures Nostras quaestus et ge- mitusvirorum e t v i r g i n u m e religiosis familiis, quae suis sedibus exturbatae et egentes, hostili more profligantur, et disiiciuntur ! . . . . " s igy sóhaj- tozzék fel: „ . . . . melius est nos móri, quam viclere

mala sanctorum !i( (Vége köv.)

C h r i s t u s r é g n â t .

Borna, 1873. dccz. 15.

A lapok gőzhajók, melyek a napi események ragadó hullámain gyorsan megutaztatnak. — Valamint a hajón könnyű az ismerkedés, kész a szórakozás és az elfeledés ; ugy itt is az iró s olvasó szelleme könnyen találkozik s egy- másról könnyen is feledkezik. Ritka czikk az, mely figyel- münkben mélyebb nyomokat hágy ; s minthogy ennélfogva nincs elég okom azt hinni, miszerint e szerencsés kivételben részesült ama római czikk, mely e lap hasábjain *) „Christus vincit^ü czim alatt jelent meg: innét felemlitem azt: teszem pedig azért, mivel jelen czikkemmel némi összefüggésben

' ) Lásd ,KeIigio' 1873. I. félév. 29 30. sz.

1*

vagyon : Ugyanis mindkettőnek motívumát a sz. Péter teré- nek obeliskjéről vettem és mivel benső összefüggésben egy mást kiegészítik, a mint ezt t. i. az életben ugy a szent könyv lapjain szemlélhetni.

Igen, valamint a jövendölésekben és az evangéliumban látjuk, miszerint Krisztus az Atyától fölkenve mint győző vo- nul be Jeruzsálembe, mint békekirály fogadja a hosannát és olajágakat ; mint hatalommal bíró próféta tisztitja meg a bi- torlóktól a templom tornáczait; és végül mint főpap mutatja be magát a népért az utolsó vacsorán és a kereszt oltárán : ugy látjuk ezt a századok eseményeiben : legkivált ma.

Christus vincit, Christus régnât, Christus imperat, Christus plebem suam ab omni malo defendat !

Igaz, hogy e mély jelentményü igék beteljesültét majd akkor ismerik fel az emberek teljes fényében, ha : Videbunt Filium hominis orientera in nubibus coeli cum virtute magna et niaiestate : mindazonáltal korszakonként már itt is uagyobb világosságban szemlélhetni, és én azt állítom, hogy épen napjainkban.

Váljon hol, miként, miben? Az idő jeleiben. Ámde ép ezt nem akarja a világ észrevenni, mint azaluszékony szolga nem veszi észre a hajnalt. így Noe idejében et non cognove- runt donee venit diluvium et túlit omues, ita erit — mondja maga az Üdvözítő — et adventus Filii hominis. Es máshol : Elias iam venit, et non cognoverunt euni. Majd meg máshol : Faciem . . coeli diiudicare nostis, signa autem temporum non potestis scire ?

Mult czikkemben e jelekből azt állitám, hogy -.Christus vincit, és hogy nem tévedtem, ime, szól IX. Pius szenta- tyánknak a girgenti püspökhöz irt levele: „Magok hitünk ellenségei — igy ir — kénytelenek látni a győzelmet

és elsorolja e jeleket, és ezek a kegyelem és ima szelleme, buzgó hit, bátorság, a hit bevallása, az egyesülés és erő a törhetetlen katholika egyházban, s a félelem az ellen soraiban.

Bizalommal várd tehát — igy kiált fel — az igazság győzel- mét (Breve 1873. szept. 11.)

Ha kell még más igazolmány is, ime lássátok a tények világosabb betűiben !

O szentsége előtt nem rég Mencacci és Lancellotti hg.

vezérlete alatt egy küldöttség jelent meg 30000 aláirással, és ünnepélyes fogadást tőn Róma nevében, miszerint az egy- ház bekövetkező ujabb győzelmének hálás emlékeül Jézus sz. szivének templomot fog az örök városban épiteni. Nos t.

olvasóm ! ily jelek meggyőznek-e arról, hogy Christus vincit*}

Vagy azt tartod, a mit Tamás : akkor hiszem, ha látni fogom ? . . .

Videte ficulneam et omnes arbores, cum producunt iam ex se fructum, scitis quoniam prope est aestas. Ita et vos cum videtis haec fieri scitote, quoniam prope est regnum Dei.

Igen, Christus vincit, Christus régnât : „Az Ur országol, reszkessenek a népek. Nagy az Ur Sionban" Ma újra e j e - lekből láthatni, hogy a világ nagy kerülővel, de ismét vissza- tér az igazság ösvényére. A jog elévülketlen ; az igazság k i - küzdi magát; az egyház visszajut azon álláspontra, mely őt a népek vezetésében és kormányában isteni, elévülhetlen j o -

gánál fogva megilleti, Christus régnât !

Ugy van, Christus régnât. Bátorodjunk fel, az idő jelei intenek, melyekrőlirva vagyon: Hicautem fieriincipientibus

respicite et levate capita vestra, quoniam appropinguat r e - demptio vestra. (Luc. 2) Jelekből, melyeknek vázolásában félek, hogy türelmüknél hosszabb leszek. Ön optimista lehet

— vélik tán némelyek — nem manap teljesül-ebe ama zsol- tár : Miért agyarkodnak a pojányok s gondolnak a népek hiú- ságokat ? Fölállanak a föld királyai, és a fejedelmek egybe- gyűlnek az Jjr lien és az ö felkentje ellen." Vagy nem fektet ön súlyt ama királyi összejövetelekre? Nem vesz tudomást a népgyűlések és parlamentekről, melyek a Tajótól a Duna mentéig Krisztus ellen tanakodnak ? Hol, mondja meg ön — hol uralkodik ma Krisztus ? A magas politika, törvényhozás, tudomány, iskola, család és állam, mind mind azt kiáltja !

„Szaggassuk el kötelékeit és rázzuk le magunkról igájukat :

— Sőt nézzen szét Helvét-, Német- és Olaszországon, mahol- nap hazánkban is és lássa, hogy az uj Heliogabalok a szen- télybe is behatoltak. Nem ugy — mondják elkeseredve — nem Krisztus uralkodik, hanem Heródes, Krisztus ma szám- űzött, az egyház rabszolganő, és a páholy a világ ura !

Mindez, t. olvasóm nem ellenvetési akarat, amint ma- gad is könnyen meggyőződhetsz. Emlékszem Bécs egyik szinházában egy szinész szinte hasonlót rögtönzött: „Heute regiert man schon nicht mit Gebetbüchern und Jesuiten" és volt tapsvihar, többi közt egy magyar főúr nagy reményű fia is ott koptatta kacsóit nevelőjével egyetemben. Mit szól- jon minderre az ember ? Persze, hogy a szög fejére talált

volna az, ki kemény harsány hangon oda kiált : „Heute r e - giert man mit Hinterladern und J udenbliittern !" Ámde ki fog velők vitázni? Beszéljenek a mit akarnak. Lo vederemo mondja az olasz, ha váljon ki uralkodik. Jelenleg ne essék teherül meghallgatni azt, ki igy szólott vala : „Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim el nem múlnak" és ki mindeddig még nem volt megezáfolva, ha csak a „Reform" vagy a „P.

Lloyd" meg nem czáfolja. „Én pedig királylyá rendeltettem tőle Sionon, az ő szent hegyén, és parancsát hirdetem. Az Ur mondá nekem : Fiam vagy te, én ma szültelek téged.

Kérjed tőlem és neked adom a pogányokat örökségül, és bir- tokul a föld határait."

Krisztusé az emberi nemzet, mert hármas tiszténél fogva neki adá az Atya, Dánielként. Et dedií ei potestatem et honorem et regnum, et omnes populi, tribus et linguae ipsi servient: potestas ejus potestas aetenia, quae non auferetur, et regnum ejus, quod non corrumpetur.

Krisztusé mint királyé. Pilatus kordé tőle. Ergo rex es tu ? Tu dicis — felel teljes méltósággal, — quia rex sum ego. Ego in hoc natu3 sum, et ad hoc veni in mundum, ut testimonium perhibeam veritati.

Krisztusé mint prófétáé, ki az embert a tévely és bűn- ből kiszabaditá, tanitásával. Si vos manseritis in sermone meo et cognoscetis veritatem, et Veritas liberabit vos.

Krisztusé mint főpapé. Megesküdött az ur és nem bánja meg: Te pap vagy mindörökké, Melchisedek rendje szerint.

Talis enim decebat ut nobis esset pontifex — folytatja szent Pál — excelsior coelis factus, kinek a menny, sz. János sze- rint mint áldozó és áldozatnak igy énekel : Dignus est agnua qui occisus est accipere virtutem et divinitatem, et sapientiam et fortitudinem, et honorem et glóriám, et benedictionem.

Ki akar tehát ezen örök isteni jog daczára az emberi- séget kebléről leszakasztani, minket, kiket a kárhozat ragad ó

5

örvényéből saját életével mentett meg ? Váljon mi joggal, mily eszközzel lépnek fel a vakmerők ? váljon mily jutalom fejében ? (Folyt, köv.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

Pest, január 1. U j é v i g r a t u l a t i o . Nincsen a társadalomnak oly rétege, elkezdve a legelsőtől a legfelsőig, mely a mai napon a jókivánatoktól ne. visszhangoznék ; gyermekek szüleiknek, hitvestársak egymásnak, barát ba- rátnak, szegény ugy mint gazdag ,boldog uj évet' kívánnak egymásnak, ebben minden uj év első napja hasonlít elődeihez és e kegyeletes szokáshoz mi is szivünkből csatlakozunk első sorban a szíves olvasó, és általában az összes emberiség irá- nyában ; szivünkből csatlakozunk, mondjuk, e szokáshoz, mert ha volt valaha idő, midőn az emberiségre nagyon is rá- fért egy jobb jövő iránti, nem csak óhajnak kifejezése, ha- nem hogy az óhaj tényleg meg is valósittassék, ugy napjaink bizonyára megérdemlik, hogy azon idők közé számíttas- sanak.

Tegye ugyanis bárki társadalmi életünket elfogulat- lanul vizsgálata tárgyává, s lehetetlen, hogy vissza ne riad- jon azon képtől, mely szeme előtt feltárul ; mert ott felta- lálja, hogy ugy mondjuk, a legfinomabb módon elkövetett bűnöket a legdurvább erőszakkal párosulva, és a mi még visszaijesztőbb, nem csak a műveletlen tömegben, hanem nagyon gyakran épen azon osztályban, mely magát nem csak műveltnek, hanem a műveltség kiváltságos hordnoká- nak tartja. Nem okvetlenül szükséges-e, hogy e tekintetben az emberiségnek boldog uj évet ne csak kívánjunk, hanem hogy ezen óhajtás valósággá is váljék, hogy az emberiség felújítva magában a keresztség szentségében nyert kegyel- met, erkölcsileg az újjászületésre megerősödjék, hogy a műveltség ne csak a társadalmi szokások megtartásában nyilatkozzék, hanem hogy a külformák mellett mindenek előtt bensőleg a sziv is műveltessék, és a keresztény erények díszes kertjévé változtattassék által — ? Boldog uj évet kívánunk !

A társadalom kebelében elkövetett eme bünökhez mél- tán csatolhatjuk ama,többi merényletet is, mely a szám- talan jogtapodás is igazságtalanság által annak létele ellen intéztetik. Fellázad vérünk, ha csak egyes ember követ ig

el jogtalanságot, igazságtalanságot, ha látjuk, hogy itt-ott az erőszak a jog, a hazugság az igazság felett győzedelmes- kedik ; ez is merénylet, ez is bűn a társadalom ellen, de minthogy egyesek által, egyes esetben, ritkán történik, nem hoi'dja méhében veszélyét a társadalmi felforgatásnak. Nap- jainkban azonban ez rendszerré nötté ki magát, nem egye- sek, hanem hivatalos testületek, parlamentek támadják meg a jogot, sőt magának a jognak létalapját; nem egyesek, ha- nem hivatalos testületek, parlamentek fogják pártját a ha- zugságnak az igazság ellenében, innen származik a veszély a társadalomra, mert ez által a társadalmi bűn hivatalosan van felhatalmazva, hogy mint társadalmi erény nyilt térein- ken, az igazságszolgáltatás termeiben, a család szentélyé- ben jelenjen meg. Tehát itt is boldog uj évet kívánunk !

Kifogyhatatlanok lennénk még más, talán épen egy- házi téren is kifejezhető jó kivánatainkban, ha csak a tér és

azon körülmény nem parancsolna velünk, hogy néhány szó- val rámutassunk azon indokra, mely arra bírt, hogy az em- beriség részére ilynemű jó kivánatokban áradozzunk.

Jog és igazság vallással, a vallás az egyházzal mindig szoros összeköttetésben volt és marad. Az egyház üldözése mindig maga után vonta a jog és igazság megingatását, mert a vallástalanság, mely az egyház üldözésének szülőanyja, amint nem tiszteli Istent mint a jog forrását, mint magát az igazságot, ugy nem tartja tiszteletben sem a természeti, sem a szerzett jogokat. Az egyház üldözése pedig napjainkban fénykorát üli, hatása érezhető összes társadalmi viszonyaink- ban, mert azokat szellemével legkisebb rétegeiben is átjárta, ezen üldözés visszahat erkölcsi és jogi viszonyainkra, és ez az oka, hogy midőn az iránytadó elmék azon isteni intéz- ménynek üldöztetésével vaunak elfoglalva, mely egyedül képes lenne nekik a jog és igazság felől helyes fogalmat adui, mondjuk ez üldöztetés az oka, hogy az iránytadó el- mék a jog és igazság útjáról letérve, a jogtalanság és igaz- ságtalanság apostolaivá lettek. Azért még egyszer boldog uj évet kívánunk az emberiségnek arra nézve is, hogy az egy- ház üldöztetése megszűnjék, mert evvel a jog és az igaz- ság uralmának napját fognók ismét megérni. -4-

Pest, január elején. , I m e i l y e n e k a z o k a p a - p o k ! ' , a d a l é k a m a g y a r n e v e l é s i t ö r v é n y p s y - c b o l o g i á j á h o z . Hogy mennyire nem riad vissza semmi- féle, — még a legnemtelenebb eszközöktől sem a katholicis- mus és ennek papsága elleni divatos vakdüh, s hogy miként szokták azok a humánus (?) liberális jó urak gyártani s ter- jeszteni a könnyenhivő nép között a közvéleményt, melyre

azután oly pathossal hivatkoznak — kitetszik a következő esetből is.

Múltkor iskolába, a hittan előadására menvén reggeli 8-kor egy csoport fiút és leánykát találtam összehúzódva, s a hideg miatt egészen megkékülve dideregni az iskolahelyi- ség folyósóján. Hoezájok közeledvén kérdést intéztem künn álldogálások oka felől, mire az egyik ezt feleli nekem : „A tanító ur azt mondotta, hogy a nemkatholikusoknak nem sza- bad az iskolában maradni akkor, mikor a katecheta van ott."

Tudnivaló dolog ugyanis, hogy a budapesti iskolákban ugyancsak a nemkatholikus gyermekek kedveért a hittani órák a tanitási idő szélső óráira vannak szoritva, hogy igy a nemkatholikus gyermekek vagy otthon várják be a kath.

hittani óra végét, vagy pedig amennyiben az az utolsó órá- ban tartatik meg, haza távozhassanak. Mindamellett ha va- lamelyik más hitfelekezetü leány vagy ifjú a hittani óra alatt az iskolában maradt — a kath. hitoktatónak soha eszébe sem jutott az ilyen benevolus auditor jelenléte ellen

— feltéve természetesen, ha illendőleg viseli magát — kifo- gást tenni, annál kevésbé pedig őt az iskolából kitiltani. — En tehát elfojtva méltó neheztelésemet a tanítónak elébb emiitett, tudtom nélküli s akaratom elleni inhumánus intéz- kedésén, a fagyaskodó gyermekeknek tetszésére hagytam, vagy az iskolába bemeuniök és ott csendben ülniök a hittani óra alatt vagy pedig az iskolai szolga szobájába vonulniok addig mig a hittani órának vége lesz.

íme egy uj adat jó embereink tendentiáiról, mely a mint első pillanatra kicsinyszerünek s figyelemre is alig mél- tónak tűnjék is fel némelyek előtt, ugy másrészt fontossá-

got nyer, ha azt a czél szempontjából, melylyel elkövettetett vizsgáljuk.

Ha váljon felsőbb helyről kapott instructiók folytán-e vagy pedig saját fanaticua gyűlöletből tiltotta-e el a kérdé- ses tanitó a másfelekezetü gyermekeket a kath. hittani órától

— ezt nem tudom s nincs is szándékom kutatni ; de annyit tudok, hogy midőn ő ezt az illető katechétának tudta s bele- egyezése nélkül, sőt — sicuti figura docet — ennek egyenes kárhoztatása daczára is tenni merészelte, azt azon szándék- ból tette, hogy igy a katecheta s vele az egész clerus és ami- nek ezek ügyvivői, a katholicismus iránt nemcsak a szülők- nél, — a kiknek a dolgot a gyermekek referálni, természetesen el nem mulasztják, — hanem a még romlatlan szivü és csak szeretni tudó gyermeknél is idegenkedést, gyűlöletet keltsen.

A gyermekek ugyanis, de sőt a szülők legnagyobb része is nem tudják, nem veszik tudomásul azon helyzetet, melyet a 68-ik évi, szabadkőmüvesi szellemben szerkesztett s szabadkőmüvesi tendentiákat czélzó oktatásügyi törvény létesített; nem sejtik, hogy a népnevelésnek jelen közegei:

a kormánysugallta tanfelügyelők, tanszékek és tanitók — kivételt azonban a kivételt érdemlőknek — egyenes opposi- tióba helyezik magokat a nevelés hagyományos letéteménye- seivel, a papsággal ; nem tételeznek föl valakiben annyi go- noszságot, miszerint találkozhatnék olyan is, ki a nevelésnek mindenkit érdeklő szent ügye körül ily vészthozó szerepre vállalkoznék ; — s azért midőn a fentebbi s hozzá hasonló inhumánus — hogy ne mondjam brutális — dolgokról érte- sülnek a legfőbb mérvben megütköznek, s a helyett, hogy a tény okait kutatnák, azt az amúgy is hirbe hozott papok rovására rójják föl, kiket — amint ők jámborul vélekednek

— az ügynek mégis legközelebb érdekelnie kellene, s igy készül azután, — a szabadkőművesek legbensőbb örömére

— a közvélemény (?) az intoleráns (?) gyűlölt kath. papság- ról ; innen a szeretetlen és sértő megjegyzések s a kihivó dacz, melyet a nevelés szent ügyét szivén hordozó s azt fel- virágoztatni óhajtó papságnak legnagyobb lelki keserűségére különösen a felekezetnélküli iskolákkal ,megáldott' városok köznépétől elviselnie kell. — És ez nemcsak a nem kath.

szülők és gyermekek részéről történik, hanem midőn hallják, hogy mi minden történik az iskolában a hittani óra alatt, magok a kath. gyermekek és szülők is elitélik papjaikat, mint olyanokat, kik ily tettekre, mint a többi, vetemedni képesek. — A mi azután, hogy mily kimondhatlan lelki kár- ral jár s hogy milyen bizalommal s tisztelettel viseltethetik a hivő ily esetekben papja iránt, mindenki belátja, aki az emberi természetet csak némileg is ismeri.

Igy garautirozza tehát a hirhedt Eötvös-féle poéta ne- velési törvény a lelkiismereti szabadságot ! Igy ügyekszik a felekezeti békét a hon polgárai között megállapítani (?) s terjeszteni ! ! Igazán az ember nem tudja, váljon sajnálkozzék vagy boszankodjék-e inkább azon nyomorult és szerencsét- len intézkedéseken, melyeket a 68-iki nevelési törvény léte- sített. írhatott báró Eötvös phrázisteljes munkákat, — 68-ik évi nezelési törvénye leginkább jellemzi őt ; s ha még ugy dicsőiti is őt a szabadkőműves tábor, nekünk pálczát kell törnünk fölötte ; mert az egész ország fiainak lelkismeretén oly bűnös merényt elkövetni nem átallottt, mert hirhedt tör- vénye által a felekezeteket egymással meghasonlásba hozta ;

mert midőn ő maga az ember legszentebb s legdrágább kin- csével : vallással, vallási meggyőződéssel nem birt, azt má- sokban is tönkre tenni igyekezett. Hisz nem rég ideje még, hogy egy tekintélyes férfi lelki elkeseredésében igy kiáltott fel egy lapban : „Ki nem tudja, hogy országunk fővárosában pogány nemzedék neveltetik !" Es e fájdalmas felkiáltás a mily tapasztalásból meritett, époly való is mindazok előtt, kiknek a budapesti fiatalsággal közelebbről érintkezniük osztályrészül jutott. Számtalanszor jutnak eszembe a modern fiatalság láttára Petőfynk e szavai: „Lesz-e a fán gyümölcs, melynek nincs virága, avagy virág vagy te hazám i f j ú - sága ? !"

Kivánnám, hogy azok a népboldogító liberális urak Ízleljék meg legelsőben e fanyar gyümölcsöt, hadd vás- nék bele foguk

Hisz ha már oly nagy kedve van a kormánynak osztozni a nevelés fáradságteljes dicsőségében a katholicismussal : ugy bátrak vagyunk szeretetteljesen arra hívni föl, ami mindent átölelő gondosságát (?) eddig kikerülte, miszerint hozza egybe azokat az elhagyatott s különösen nagyobb városaink utczáin ácsorgó apátlan, anyátlan, szerencsétlen árvákat, vagy még ezeknél is szerencsétlenebb azon gyermekeket, kikről szülőik nem gondoskodnak. Itt volna tere és pedig tán jogosabb tere kitüntetni humanistikus éi'zelmeit. Ezeket iparkodjék inkább megóvni az állatias elbutulástól s ne rontson inkább, mint- sem épít ott a hová csak avatatlan s kontár kezekkel nyúlhat.

Nekünk pedig, a papságnak oly esetekben, mint ami- nőt fentebb felhoztam, s a melyeket azok a liberális ártat- lan (?) urak ami rovásunkra rónak, szintén fel kell lépnünk, s fel kell világositanunk a népet — ahol csak alkalom nyi- lik, hogy miként s hányadán vagyunk. A Deák-féle pro- grammbeszédek elleni tiltakozások dicsérendők s minden jó pap csak öröm- s vigaszszal olvashatta azokat: de eszel csupán meg ne elégedjünk ; mert ezzel még semmi vagy legalább nagyon keveset tettünk.

Nekünk a népben tartaléksereggel kell bírnunk, melyre nemcsak hivatkoznunk, hanem amelyet, ha kell, előtérbe.is kell léptetnünk. Az a cunctatori politika a mostani időben nem érvényesítheti magát. Vagy . . . vagy. A kormány között és közöttünk az ügy hadd dőljön el, hadd jöjjünk tisztába, hogy tudjuk, mihez tartsuk magunkat, hogy igy, ha majd reánk is virrad a svajczi aera, ne találjon bennünket egészen váratlanul. A bizonytalanság lassú méreg, mely lassan ugyan, de annál kínosabban öl. Az olykor-olykor részünkre nagy kegyesen odavetett phrázisok a liberális uraktól ne altassa-

nak el minket. Garamparti.

Esztergom. A f m g u h e r c z e g p r i m á s u r n á k b í b o r n o k k á v a l ó k i n e v e z t e t é s é r ő l szóló hír, mint a villám elterjedt városunkban s annak minden rétegeit lel- kesült örömmel tölté be. Azóta, hogy a villany-sodrony meghozta az örvendetes hirt, városunk mint a terhes méh- köpü rajzás előtt folyvást dongott, zúgott, zajlott, alkalmat keresvén magának érzelmei kitörése s üdvkivánatai tolmá- csolására. Alig mult el néhány nap a 22-iki consistorium s ő szentsége gyorsfutárának eljövetele közt, s a lefolyt időt készek lettünk volna hét számra becsülni. Végre a római küldött is megérkezett Marchese Cesare Crispoldi, ő szent- sége vitéz testőrsége egyik régi nemességü tagjának szemé-

7

lyében. Mellét a mentanai csata és gaetai ostrom emlékérmei díszítek — elégséges ok, hogy a nemes marchesét nem csak küldöttsége, hanem személye miatt is lelkesülten s tisztelet- tel fogadjuk.

Ámbár ö méltósága már 25-én, vagyis karácson reggel itt volt, tekintettel a helyi viszonyok s a szent idő komoly- ságára a bibornoki sapkácska átadása, s a bibornok-állam- titkár értesítésének ünnepélyes felolvasása f. hó 27-re tűze- tett ki, miközben a pápai delegátussá kinevezett pápai kö- vetségi titkár, főt. Mocenni, trevisói kanonok is megjött és

szabályszerüleg fogadtatott.

Nevezett napon y2l l órakor gyülekeztek a tisztelgő testületek és küldöttségek a katonai diszörséggel ellátott primatialis residentia fogadó termeiben. A kijelölt időben megnyíltak a mellékterem ajtószárnyai s kegyelmes főpász- torunk érseki diszruhában, a sz. István és szent Januarius- rend jelvényeivel diszitve, kiséretével a díszterembe lépett, s miután háromszoros harsány éljennel üdvözöltetett volna, elfoglalá helyét a pamlagon. Erre megnyílt a terem másik oldalán levő ajtó, s a pápai delegatus és sebes küldött teljes díszben és kísérettel vonulának be. Hódolatteljes kézcsók után a pápai delegatus felolvasá a bibornok-államtitkár ér- tesítését a megtörtént kineveztetésről s ugyanannak sze- rencsekivánatait. Erre a pápai testőr ezüst tálczán térden állva nyujtá át a bíbornoki sapkácskát, melyet ő Eminen- tiája önkezűleg feltevén fejére, a testőr visszavonult előbbi helyére, s pápa ő szentségének üzenetét mondván el az uj bi- bornokhoz, végül a lelkesedés hangján hódolatteljes üdvki- vánatait fejezé ki ö Eminentiájának s'büszkének vállá ma- gát, hogy öt érte a szerencse Magyarország herczeg-primá- sának részére a bíbornoki méltóság jelvényeinek átnyujtásá- val felséges uralkodójától megbizatni. Ez alatt meghúzattak a város összes harangjai, s a tisztelgők, valamint a primási lak előtt összesereglett népsokaság éljenzésébe a várfokon elsütött mozsarak üdvlövései vegyülének.

A marchese üdvözlete után felemelkedék ülőhelyéből a bíboros főpap, s a kinevezés hivatalos constatálásából kiin- dulva egy ékes latin nyelven mondott, rendkívül szellemdus és méltóságteljes beszédben, melyben remek kifejezést nyer- tek, ugy az uj egyházfejedelemnek páratlan szerénysége mint az elnyert uj méltóságnak teljes önérzete kijelenté, miszerint ezen kinevezést az isteni Gondviselés mély imá- dásával, pápa ő szentsége iránti örök hálával, s ő császári ap. kir. felsége iránti hódolatteljes köszönettel a korona- bibornoki méltóságra való legkegyelmesebb ajánlásért elfo- gadja. A roppant nagy hatással elmondott eszmebő beszédet szűnni nem akaró éljen követé, mire az összes jelen volt kö- zönség a melléktermekbe vonult vissza.

A tisztelkedők sorát a főt. főkáptalan és főmegyei cle- rus nyitá meg, gróf Forgách Ágost, vál. püspök és éneklő kanonok, mint első káptalani méltóság vezérlete alatt. O méltósága az ország prímásának a római bíborral való fel- díszítését első sorban ugyan ugy tekinti, mint jutalmát azon nagy érdemeknek, melyeket magának ő Eminentiája az egyházkormányzat körüli bölcs tapintata, szigorúan egyhá- zias irányú széles tudománya, elragadó szónoklata, ékes irályu s mély tudományu körlevelei által szerzett, s mely fé- nyes tulajdonai ő Eminentiájának a világegyház püspökei-

nek legjelesbjei közt kitűnő helyet már régóta biztosítot- tak ; de másrészt nem tagadható, hogy az ország első főpap- jának ezen kitüntése fényt áraszt az egész országra, s ezen megtiszteltetésben kiválóan osztozik ezen főmegyének pap- sága, ugy mint világi közönsége, de legkivált maga a fő- káptalan, mely a mint legközelebb áll ezen primatialis szék- hez, ugy-nem is engedett soha senkinek a hódolatteljes tisz- telet, hűséges ragaszkodás s fiúi szeretetben az Ur azon fel- kentjei iránt, kik koronként ezen primatialis széken ültek, s azt erényeik és tudományuk fénysugaraival ékesiték.

O Eminentiája adott válaszában, miután egy gyönyörű szép hasonlattal a kődarabról, mely a basilika óriási oszlo- pait viseli, s mely ezen minőségét nem önérdemének, hanem a művész kiválasztásának köszöni, a személyére mondott dicséretet szerényen elhárította volna magáról, bővebben taglalá a főkáptalan és főmegyei clerus érdemeit, melyek méltókká teszik azokat, sőt az egész magyar hazát, a bi- bornoki méltóság általi megtiszteltetésre. Ezután érzelemdus hanghordással s a szó teljes varázserejével a következő fen- kelt szavakat mondá ő Eminentiája, mi alatt szemében a benső meghatottság jeléül egy könycsepp ragyogott, melynek gyé- mántfényétől a felszentelt jobbját díszítő gyürü solitairje elhalványodék: „Istennek köszönöm, — úgymond az egyház- fejedelem, — hogy annyi méltóság és kitüntetés, melylyel az isteni Gondviselés érdemeimen kivül felruházni jónak látott, el nem vakitott, kevélylyé s felfuvalkodottá nem tett. Ezen uj és legfőbb méltóság sem fog rajtam egyebet változtatni, mint a külszint, vagy ha mégis, ugy ez abban fog állni, hogy ha eddig dolgoztam, ha eddig fáradoztam, ha eddig éjjeleztem, ugy ezentúl még többet fogok éjjelezni, még többet fáradozni, még többet dolgozni. A bíborszín, mely méltóságomat jelöli, eszembe fogja hozni, hogy a hit- ért, az egyházért, melynek sarkköve s oszlopává tétettem, ha kell véremet is ontani kész legyek, ösztönül fog szol- gálni, hogy szeretetemet azok iránt, kik főpásztori gond- jaimra bizvák, még inkább lobogtassam !"

Hosszú volna a tisztelkedő testületek szónokainak j e - lesnél jelesb beszédeit csak eszmetöredékekben is vissza- adni. Egyet azonban még sem hagyhatok egészen érintetle- nül, s ez városunk érdemdús s köztiszteletü polgármesteré- nek szónoklata. Teszem ezt pedig annál inkább, minthogy az egyszersmind kulcsot szolgáltat kezembe ama nagy lel- kesültség és öröm megfejtésére, melylyel a nemes városi közönség ő Eminentiájának ezen uj méltóságra való felma- gasztaltatását fogadá. A polgármester ur ő Eminentiájának a városi közönséggel, kivált a nevelészet terén éreztetett áldozatkészsége és bőkezűségéről emlékezett meg. Neveze- tesen hálás köszönettel emlité azon nagy áldozatokat, melye- ket nem kiméivé, a királyi város legfélreesőbb, de legnépe- sebb s mindamellett a gyermeknevelés tekintetében legelha- gyottabb részében, a szent-Anna-templom mellett leány elemi és vasárnapi iskolát, valamint kisdedóvodát a páli sz.

Vinczéről nevezett apáczák vezetése alatt létesíteni, s azt folytonos atyai gondoskodásának tárgyává tenni méltózta- tik. „Caak imént is a magasztos karácson-est alkalmából kegyes volt Főmagasságod vele született nyájassága s le- ereszkedő kegyességével, mindkét említett intézetet közvet- len figyelmére méltatni s magas látogatásával, ugy a városi

közönség érdekeltségét ezen nagyhasznu és horderejű intézet iránt újból felkölteni, valamint a gyermeknevelés nehéz mun- kájával foglalkozó nénéknek egyrészt jutalmat, másrészt ujabb ösztönt nyújtani nehéz hivatásuk teljesítésére".

„Ez alkalommal velünk együtt látta Eminentiád azon csodákat, melyeket a tiszteletreméltó nénék a gyermeknevelés terén végrehajtottak ; azon vad csemetéket, melyek ekkorig a szüléknek részint másoldalu elfoglaltsága, részint gondatlan- sága, részint a nevelés megadására teljes alkalmatlansága miatt legnagyobbrészt az utczán minden felügyelet és gon- dozás nélkül serdültek fel, megszeliditve, rendhez szoktatva s a keresztény miveltség első sarjait kibocsátva láttuk egy- begyülekezve. Engedje Isten, hogy Eminentiád ezen uj nem- zedéknek háláját városunk kivált ama részének szellemi re- generatiójában évtizedek múlva bőven élvezhesse!" Este a helybeli tűzoltó egylet diszes fáklyásmenettel tisztelkedett, mialatt a város minden utczája fényesen kivilágíttatott. A tiszteletére rendezett kivilágitást kegyes volt ő Eminentiája több notabilitások kiséretében nyitott hintóban megtekinteni.

Engedje Isten, hogy a biboros főpap uj méltóságában még hosszú évtizedeken át legyen oszlopul az Ur Isten tem- plomában (Jel. 3, 12.), feltartóztatva a veszélyt, mely ezen válságos időkben egyházat és országot egyaránt fenyegeti.

Sajó.

VEGYESEK.

— A birodalmi tanácsba való választások közeledté- vel a német püspökök ismét főpásztori intelmeket intéznek híveikhez, melyekben arra hívják fel ezeket, hogy először buzgón vegyenek részt a választási küzdelmekben, másodszor pedig csak megbízható egyénekre adják szavazatukat.

— Cullen bibornok pásztorlevelet bocsátott ki a leg- ujabbi pápai encyclica s a németországi egyházi mozgalmak felett. Ugyan-e pásztorlevélben Kussel lordról, ki a James- Halli, a katholicismus ellen s Bismarck mellett rendezendő tüntetési meetingnek elnökségére vállalkozott, azt mondja a bibornok, miszerint mélyen sajnálja, hogy a nemes lord élte . alkonyán annyira gyenge tud lenni, hogy ifjúságának esz-

méi s törekvéseiről is megfeledkezzék, megczáfolván ekként mind azt, mit hajdanta a vallási türelem érdekében maga mondott és irt.

— A , Times1 ezeket mondja a porosz egyházi viszá- lyokról : „Bismarck herczegnek legújabb rendszabályai után a némethoni katholikus egyház belszervezetének tökéletes felbontása már csak időkérdés. Valami ijesztő, borzasztó van e dologban, s fel kell tennünk, hogy a porosz kormány jól tudja, minők lehetnek jelenlegi eljárásának netaláni kö-

vetkezményei, Bismarcknak csak az az egy czélja lehet, hogy a római érzelmű clerust helyébe egy németérzelmüt ne- veljen magának s ugy látszik, mintha szemei előtt valami kálvinista-katholikus egyháznak eszményképe lebegne. Vál- jon sikerüleud-e neki ilyesvalamit Németországban létre-

hozni, az legelső sorban attól függ, váljon van-e kedve a német katholikusoknak Bismarckot épannyiban venni, mint a pápát, s az ókatholikus clerust egy rangba helyezni a ró- mai érzelművel. Ha igen, akkor meglehet, hogy századunk még egy német nemzeti egyházat is látni fog".

Azt hiszszük a legujabbi választások után, hogy szá- zadunk ilyesvalamit aligha fog valaha látni.

Szeretetadományok szentséges Atyánk, IX. Pius pápa számára.

Péterfillérül a deáki plébánia híveitől . . . . 10 ft.

Kegyeletes adakozások

a deáki plébánia részéről.

A svajczi hitbajnokoknak e jelige alatt: „Cum impii sumserint prineipatum gemet populus" Proverb. XXIX. 10 ft.

A lyoni hitterjesztő társulat számára e jelige alatt :

„Regnum a gente in gentem transfertur propter iniustitias, et iniurias, et contumelias et diversos dolos" Eccl. X. 5 ft.

A pesti Mária-egyletnek e jelige alatt : „Converte nos Deus salutaris noster" Ps. 84 5 ft.

A sz. László-társulatnak ugyanazoktól . . . 5 ft.

A svajczi üldözött papok számára.

Hahnekamp György, kispapn. lelkész Győrtől . 1 ft.

E l ő f i z e t é s i f e l h i v á s .

A katholikus sajtónak feladata talán még soha sem volt oly fontos, oly annyira napszámosainak összes szellemi erejét s tehetségeiket igénybe vevő, de ha kellő pártolásban részesittetik, oly hálás is, mint épen napjainkban, midőn az elvek küzdelme soha előbb nem látott mérvekben foly, s csak oly párt, oly irányzat számithat arra, hogy a többi mellett ő is érvényesítheti magát, kivánalmait, érdekeit, jogait, ha a közélet terén megfelelő, hatásos képviseltetéséről kellőleg gondoskodott.

E képviseltetésnek egyik kiegészítő, ma már elmellőzhetlenül szükséges részét a sajtó képezi, mely hatalom, s melynek befolyása, következőleg az általa képviselt pártra nézve hasznosvolta, csak egy részben az írók lelkismeretes szorgalmától, tulnyomólag pedig azon támogatástól függ, melyet saját pártja kebelén belül talál.

Ha a most vége felé siető évre, s az ezen év alatt befutott hoszu, nehéz, s fárasztó pályára visszapillantunk, alán öndicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy megtettük, amit szerény tehetségeink tennünk engedéks bizalommal tekintünk a z u j előfizetési idény felé, meglévén győződve arról, hogy t. barátaink s olvasóink lapunkat nemcsak el nem hagyni, hanem annak ügyrokoni körökben való mindinkábbi elterjesztését tehetségökhez képest előmozditani fogják.

A magunk részéről pedig azon leszünk, hogy tartalmunk változatossága, értekezéseink s irányczikkeink ala- pos volta s tudósításaink gyors közlése által, kiterjesztve figyelmünket minden, bárhol is felmerülő mozzanatra, legyen az a tudomány s irodalom, vagy a hit- s társadalmi élet terén, bel- s külföldön egyaránt, t. közönségünknek méltányos igényeit kielégítsük, s ekként a kért s remélt sürü pártfogolásra méltókká tegyük magunkat.

E l ő f i z e t é s i f e l t é t e l e k : Egész évre 10 frt., félévre 6 frt. o. é.

Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; a szerkesztőnél, Budán, viziváros, főutcza 221. sz. II. em., hova a kéziratok s egyéb a lap szellemi részét illető közlemények ; és Kocsi Sándor nyomdai irodájában, Pesten, Sándor-utcza 13. sz., hova a netán előforduló reclamatiók is intézendők.

Legalkalmasabb, legczélszerűbb s legkényelmesebb előfizetési módul az úgynevezett postautalványokat ajánljuk.

Kiadó-tulajdonos s felelős szerkesztő : báró Hornig Károly, hittudor, m. k. egyetemi tanár.

Nyomatott Buda-Pesteu 1874. Kocsi Sándor saját nyomdájában, Sándor-utcza 13. szám alatt.

Megjelenik e lap heten- kint kétszer : szerdán és szombaton.

Előfizetési dij félévre üelyben s posta-

küldéssel 5 f t . Szerkesztői lakás, Budán vizi város,főutcza 221,hova a lap szellemi részét illető minden küldemények inté-

zendők.

V )

• K M m m I»'

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

Előfizethetni minden k.

postahivatalnál ; Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko- csi Sándor nyomdai iro- dájában, Sándor utcza 13 szám alatt, hova a neta- láni, nyitott levélben bér- mentes reclamatiók inté-

zendők.

Pesten, január 7. 2 . I. Félév, 1874.

Tartalom. Havi szemle.,,— Christus régnât. — Egyházi tudósítások : Pest. Egy kis maradék a mult évről. Szatmár. F ő - papi jótékonyság. Róma. ü szentségének egy állítólagos bullájáról. Berlin. A protestáns papok mint a polgári házasságnak

kiszolgáltatói. — Missiói tudósitások. — Irodalom. — Vegyesek.

Havi szemle.

(Vége.)

Viszatekintve azon p á l y á r a , melyet a t á r s a d a - lom a közelmúlt esztendőben b e f u t o t t , azt l á t j u k , h o g y nincs oka örülnie, még a n n á l kevésbé dicse- kednie azzal, amit ezen egy esztendő a l a t t véghez v i t t . M i n d n y á j a n a jog, az igazság, a szabadság mellett l e l k e s ü l ü n k — sokan, az igaz, csak állitó- l a g s még többen csak képzelődésökben — de azért ezen eszmék, tettek-e 1873-ban valami nevezetes

h a l a d á s t , a v a g y t a l á n i n k á b b azt kell-e s a j o n n a l b e v a l l a n u n k , miszerint tetemesen h a n y a t l o t t a k ? . . . . Nem azt látjuk-e, b á r m e r r e t e k i n t s ü n k is, h o g y épen ez esztendőben k ü z d e t t e k végig amaz undo- r í t ó küzdelmek, melyeknek czélja semmi egyéb, m i n t h o g y a j o g n a k h a z u g emlegetése mellett n y o - m a s s a n a k el a legszentebb, ezeréves jogok, h o g y állitólagosan az igazság nevében f o j t a s s é k e l az igaz- ság l e g h i v a t o t t a b b hírnökének, a k a t h . e g y h á z n a k szava, s a s z a b a d s á g n a k ravasz magasztalása mel- lett követtessék el a l e g d u r v á b b erőszak a lelkisme- reteken, t a g a d t a s s é k meg az emberi nemtől minden igazi szabadság alapköve s k o r o n á j a : a józan lelki- i s m e r e t s z a b a d s á g ? Nem az ilyféle, ide czélzó üzel- mek jellemzék-e a m u l t évet, nem ezeket viszszük-e át örökségül 1873-ból 1874-re? S a hol e dolgok különféle okoknál fogva még nem fejlődtek odáig, h o g y a k i k i g y cselekesznek, m á r n y i l t a n fellép- hessenek, ott l e g a l á b b azt l á t j u k , h o g y a készülő- dés j o b b dologhoz méltó b u z g a l o m m a l f o l y ; az a k n a készül, h o g y a kellő p i l l a n a t b a n fellobban- hasson.

H a l a d t u n k - e tehát a mult esztendőben, a v a g y t a l á n i n k á b b n a g y o t h a n y a t l o t t u n k - e ? . . . Az eddi- giek u t á n k ö n n y ű a válasz.

De kik okozzák e h a n y a t l á s t , — a népek-e, a v a g y a k o r m á n y o k ? . . . K ö n n y e n e l ü t h e t n é k e kérdést amaz ismeretes szólammal, miszerint a né- peknek mindig csak olyan k o r m á n y a i k v a n n a k , a minőket érdemelnek, — ha nem t u d n ó k , h o g y e szó- lam v a g y f o r r a d a l m i értelmű, mely értelemben nem h a s z n á l j u k , nem a k a r j u k használni, v a g y igen r i t k a kivételekkel fictión alapuló, a m e n n y i b e n igen r i t k a eset, h o g y a mai k o r m á n y z á s i rendszer mel- lett a népnek valódi a k a r a t a v a l a h a félreérthetlenül kifejeztetnék, érdekei v a l a h a kellőkép képviseltet- nének, miből következik, h o g y tekintve bizonyos k o r m á n y o k n a k keletkezési m ó d j á t , a népek á l t a l á n véve soha sem v á d o l h a t ó k a z é r t , mivel ilyen v a g y a m o l y a n k o r m á n y a i k v a n n a k ; h a n e m igenis vádol- h a t ó k a k o r m á n y o k , h o g y , ha m á r a h a t a l o m b i r - t o k á b a s élvezetébe — u g y a h o g y — helyezték m a g o k a t , nem i p a r k o d n a k arról, amit állitólagosan képviselnek : a n é p igazi érdekeiről kellő t u d o m á s t szerezni, v a g y , ha b i r n a k ezzel, h o g y lelkismeretök eléggé t á g a s , m i n d e n t elhanyagolni, a mi ez érde- keket előmozdítaná, s mindent tenni, mi a r r a czé- loz, h o g y a t á r s a d a l m i b u k á s siettessék.

Nem hiszszük u g y a n i s , h o g y azok, kik a t á r - s a d a l o m élén állanak, ne ismernék a n n a k beteg á l l a p o t á t , á m b á r tetteik u t á n ítélve, azt kellene g o n d o l n u n k , h o g y f o g a l m u k sincs arról, miszerint t ű z h á n y ó h e g y e n l e j t ü n k . De nincsen b e n n ö k elég b á t o r s á g , nincs erély, de elegendő j ó a k a r a t sincs a veszedelmes h i n á r b ó l v a l a h o g y a n kivergődni. Rög- eszmék s jelszók v a r á z s h a t á s a alatt á l l a n a k m i n d - n y á j a n , s azért nem mernek kimozdulni a végzetes b ű v k ö r b ő l , a m e l y b e n f o r o g n a k , ha m i n d j á r t l á t j á k s érzik is, h o g y az ö r v é n y forgása az, a mit ők ,ha- ladás^-nak neveznek, h o g y itt n y e r n i semmit, de veszteni mindent l e h e t ; — nem mernek kimoz-

2