Laky Dezső: Az albérlők és ágybérlők szociális és gazdasági viszonyai Budapesten

(1)

6. szám.

a nemzeti munka védelmének a Éérdésével. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot, mely a nyugati álla—

mok hasonló rendszabályaiknak mintájára készült, már pnblikáltatott s röviden törvénnyé fog válni.

Kivándorlás.

A kivándorlásnak az 1929. évre vonatkozó sta—

tisztikai anyaga még nem lévén feldolgozva, tájé—

kozásul az 1928. évre vonatkozó adatok szolgál- nak. Ebben az évben 11.973 román állampolgár vándorolt ki az országból. Ezek legnagyobb része zsidó vallású és német nemzetiségű. A kivándorlók közül 5.877 Kanadába, 2.058 Argentínába, 1.801 az

-——540— 1930

Egyesült Államokba és 501 Uruguayba váltott út—

levelet. Foglalkozásra nézve a kivándorlóknak kö—

zel fele 5.478 mezőgazdasági munkás volt.

A visszavándorlók száma az 1928. évben 4.168 volt. Ezeknek legnagyobb része román nemzetiségű, mellettük jelentékeny százalékban a német és bolgár nemzetiségűek szerepelnek.

A Romániában élő magyar állampolgárokra vo—

natkozólag statisztikai adatok nincsenek. Az 1928.

év második felében 420 magyar állampolgár, köz- tük 139 ipari munkás telepedett le az országban.

Visszavándorolt ugyanezen idő alatt 697 magyar állampolgár, közöttük 227 ipari munkás.

van:-_-

Ill-III! III.-l'. u' 'n'-.. . -v ————— u.n.-lolclllun I.u.-IIIDUIIIUI un.-n' n-u- "II u.n-cc.. u.n-n'.— Ill-Ill! ...-Ill! null-ou! 'n'-nncu ..."...

IRODALMI SZEMLE

Ill.-Illl-IlllllllllllllIll.-IllIII-IIIIIIIIIIIIIll-III.u.II-'...l-IIIIIIII-llIllIl-II ill-ll-nlclnlllln....n-n-n-n-u-nInn-ll-nn-un

Könyvismertetések.

Chronigue de Zaj/res.

Laky Dezső: Az albérlők és ágybérlők szo- ciális és gazdasági viszonyai Budapesten.

Desire Laky: Les conditions so—

ciales et économigues des sous-Loca—

taires et des locataz'res de lit ;; Buda- pest

Statisztikai Közlemények (szerkeszti: lllyel'alvi l. Lajos) 58 kötet (1929) 4. sz. Budapest, 1925). 290 l. Kiadja:

Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala.

Publiuatíons .S'íutistígmrs (rétligévs par Louis I. Illye—

falvz'.) Vol. 58 (1929) No 4. Budapest 290 pages.

Pabliées par lc Burma de Sl'deSfí'zjllU de la ville de Budapest.

Re'sume'. Dans cet ouurage, M. Désiré L aky rend compte de I'erzguéte spéciale erécutée a Buda- pest en 1927 sur les sous-locataires et les Iocatai- res de lit. Selon les données de l'enguéte, (luc Paa—

teur rapproclze de celles des Bureaux munícipaux de statistigue de Brézne, de Prague, de Dresde, de Strasbourg et des Directions de la statisligue de la Prusse et de la Saxe, sur la population de Ba- dapest (environ ] million djiudiuidus), on comp- tait' en 1927 56.867 chefs de [amillc sous-locataires ou Iocataires de lit et avec eux, 21.744 membres de [amille Les individus receusés se répartissaieni ainsi: 56'8% de sous—Ioealaires, 143'2% de loeatairca de lit et" parmi ces derniers, 21'G"o de iemmex. La plupart de ces gens étaíent des étrangers immigrés;

ii est triste guiil y eűt parmi eux nombre de réfugiés des territoires annexes aux Etats successeurs. La grave situation economigue diaprüs—guerre a obligé non moins de 5.688 famílles a abandonner leur Io-

gemeni el () prendre des chambres meuble'es. Lee:

locataires dits de lil (Iuoigue guelgues—uns nicn eussenf' offon canapé ou une pail'lasse payaient vu moyenne 5 pengős pur semaine. Panni [es xous—lowltaíres et les locataircs de lit, les ismé-

lila—; avaienz une proportion ill/éríeure () leur rap—

port a la population de la nille. Le précíeuac ouvrage cuntíeut de nombreur details sur la misére () Bu—

(lrlpest.

*

Laky Dezső proi'eszor felette termékeny, mélyenszántó tudományos munkásságának egy újabb nagyértékű eredménye jelent meg a nyilvá—

noság előtt. Új könyve a budapesti albérlők és ágy- lxérlők viszonyairól szól. E munka annak a különle—

ges felvételnek eredményeit dolgozza fel, amelyet a székesfi'lvárosi statisztikai hivatal az ü. n. szellemi szükségmnnkásokkal 1927 elején hajtatott végre. A városi tanács által IIIye/alui ]. Lajosnak előterjesz- tésére elrendelt ez a felvétel igen helyeselhető. li felvétel végrehajtása révén ugyanis egyrészt a munka nélkül álló szellemi foglalkozású egyének tél idején legalább némi keresethez jutottak, más- részt ezáltal olyan statisztikát nyertünk, amelyhez a fővárosi statisztikai hivatalnak egyébként nem lett volna megfelelő fizikai ereje. A felvétel ered—

ményeit Laky Dezső régebbi népszámlálások ugyan—

erre vonatkozó adataival és más külföldi városok, főleg Bréma, Prága, Drezda, Strassburg, de meg

Porosz- és Szászország hasonló természetű, külön felvételeinek eredményeivel is egybevetve ismerteti.

(2)

6. szanr

-—541— 1930

Laky meleg emberszeretettel tárja fel a fővárosi nyomortanyákac, keresve mindig, hogy kik azok, akik lakásszükségletüket Budapesten nem tudják Önállóan, mások lakásától függetlenül biztosítani s hogy melyek ennek az okai, s mi jobb boldogu- lásuk akadálya. Az élet igazságtalansága és a sors szeszélye s gyakran persze az egyén bűnös köny—

nyelmtisége az albérlők és ágybérlők csoportjában is élesen szembeütközik.

Az 1927.

használt számlálólap három részre oszlott. Az első évi különleges fővárosi felvételnél

rész a szokásos demográfiai kérdőpontokat foglalta magába. Ezeken (kor, vallás, anyanyelv, képzett- ség stb.) kívül megkérdezte azonban azt is, hogy a megszámlált egyén honnan költözött Budapestre és miota ál-, vagy ágybérlő a fővárosban. A kérdé—

sek második csoportja csak az albérlőkre, a bar—

madik rész meg csak az ágybérlőkre vonatkozott.

Az albérlőknél a laksűrűséget, a családtagok szá—

mát, a lakbért, a bérelt szoba (vagy szobák) mére—

teit és a kikötött egyéb használatokat (világítás, fűtés, mosás, konyhahasználat stb.) kérdezték. Az ágybérlőknét külön számbavétettek a 14 éven alul

lévő gyermekek, a családtagok, a bér, a bérelt lak—

hely minősége (ágy, dívány, szalmazsák stb), hogy az ágynemű az ágybérlő sajátja—e s hogy mikor tartózkodik lakásában. '

Az 1927. évi összeírás a kb. 1 millió lakossal (1927. évközepi kiszámított népesség 971.170 lélek) bíró Budapesten 56.867 al- és ágybérlő családfőt talált. Ezeknek összesen 21.714 velük együttélő esa—

ládtagjuk volt. li két szám összege 78.611, valamivel kevesebb, mint az al- és ágybérlőknek az 1925. évi fővárosi népszz'unlálásnál talált száma (84.282). E felvétel. alkalmával azonban az összeírásnál semmi kényszerítő eszköz sem állott rendelkezésre. A számbavett családfők 56'800—a volt albérlő, a többi ágybérlő. Kor szerint az albérlő családfők 72%—a 20—40 éves volt, az ágybérlőknél a 15—35 évesek rúgtak 71%-ra. Ez utóbbiak tehát aránylag fiata—

labbak. Az ágybérlők között 21'6% Volt nő és 7196 közülük még 20 éves sem volt. Ezek a nők felette szomorú sorsban vannak, az ágybérlet sokszor az erkölcsi fertőt is jelenti számukra.

Az albérlők V:, része egy évnél rövidebb idő óta tartózkodik a fővárosban. A Budapesten való tartózkodás hosszabb voltával arányosan csökken az ily szűkös lakásviszonyok között élők aránya is. Budapest gazdaságtársadalmi tehát fel—

emelő, a bevándorolt elemek azok, akik az al— és

ágybérlők között túlnyomóak s a Budapesten való tartózkodás minden évével csökken annak valószí—

nűsége, hogy egy-egy következő összeírás az össze- élete

írtakat ismét; (1 ak ily szűkös lakásviszonyok kö- zött találja. Az ágybérlő nők e szomorú sorsuktól

nehezebben szabadulnak, mint a férfiak. Az 1—5

év óta ágybérlők között csak 18'1% a nő, az 5—10

év óta ilyenek között már 22'8%, a 10—20 év óta ágybérlők között pedig végül 27'9% és a nők aránya s ezen időtartam felett is ezen százalék körül van.

A nőtlenek és hajadonok az ál— és ágybérlők köré- ben jó 60%-kal vannak képviselve, másfélszer ak- kora számban, mint Budapest egész népességében A törvényesen elvált elem pedig körükben éppen háromszor olyan erős, mint a főváros egész né- pességében. Mégis, sajnos, aránylag elég sűrűek közöttük a gyermekes családok is. A háborút kö- vető szomorú idők nehéz gazdasági helyzete is igen sok (5.688) családot szorított ki főbérletí lakásából albérletbe.

Vallás szerint az izraeliták aránya az al— és ágybérlők között 17%-os, pedig a főváros lakos- ságában 2596—05 képviseletük van. A keresztényr felekezetek aránya ezzel szemben e szűkös lakás—

viszonyok között élők között népességi arányukat meghaladja. Anyanyelv szerint való részletezés—

nél kitűnik, hogy az albérlő és ágybérlő nők sorá' ban a magyar elemen kívül az idegen is erősen

szóhoz jut.

A főváros kerületei közül a Józsefváros vezet:

itt van legtöbb ágybérlő és albérlő együtt, a VII.- ben az albérlő családfők aránya maximum. Az ágy- bérleti lakásviszonyok képviselői főképen igen ala- csony műveltségű egyének. Az így lakó nők közül 43'2% írni, olvasni nem tud, Foglalkozás szerint az al— és ágybérlők főkép az ipari foglalkozási fő- csoporthoz tartozók és gyári munkások. Anyagi helyzetük a nyomornak s az elesettségnek megrázó képét tárja elénk.

Az ágybérletek heti bére túlnyomóan 5 pengő volt. A legszegényebb, legszűkösebb lakásviszonyok között élők keresetük gyengébb volta révén arány—

lag a legnagyobb áldozatot hozzák, hogy fedél alá juthassanak. Azok pedig, akik helyiségeiknek ágy- bérlet céljára való kiadásával foglalkoznak, nem sokat törődnek azzal, hogy a részükről nyujtott ellenszolgáltatz'xst a kért bérrel arányba hozzák.

Megnyugtató mégis, hogy az ágybérlők túlnyomó többsége ágyban fekszik, a pamlagon pihenők arányszáma már jóval kisebb, a szalmazsák és egyéb fekvőhely jelentősége pedig alá—

rendelt.

Laky könyve sok nyomorúságnől és sok em—

beri szenvedésről tesz jelentést. A nagyvárosokban az al- és ágybérlők szomorú jelenségét az állam és a társadalom legmesszebbmenő megértése e's áldozo-

egészen

készsége sem tudná egyszer és mindenkorra meg—

szüntetni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy állami intézkedések 5 a társadalom áldozatkészsége e szo—

morú lakásviszonyokon nem enyhíthetnének. Az albérleteknek és az ágybérleteknek gazdasági, tár- sadalmi, egészségügyi, kulturális és erkölcsi szem—

pontból sok, szinte végtelenül sok hátrányuk van, e hátrányok kiküszöbölésére, de egyáltalán az ily-

41

(3)

6. szám. __

542 — 19in

nemü lakásviszonyok minél inkább való háttérbe szorítására a szociálpolitikának egész melegségével kell segítségül jönnie s a kérdésben előbb utóbb rse- lekedni kell. Laky úttörő és újszerű monograliája kétségtelenül nagy nyeresége egyre izmosodó szo—

ciális statisztikai irodalmunknak. Sz T. fir.

A földmívelésügyí tárca beruházásai (1925—

1929.

iles investissements du ministere hongrois de PAgrz'culture (1925—1929).

Közzéteszi : Mayer János m. kir. földm. miniszter.

Puhlié par JV. Jean M ay r 1', ministre r. hongroís de l'Agrz'culturL',

Budapest, 1929. 149 l. ——— p.

Résumé. (Je rapport expose (lue pendant les exercices 1925/26—1929/30, le minostére de I'Agrzcul—

iure a dépense' plus d'un guart de milliard de pen—

gős pour augmenter la capacité de concurrence de l'agriculture, propager les connaissances technigues agricoles, venir eu aide aux petits cultivateurs et aux ouvriers agricoles et faire progresser Pagri—

culture de I'Alföld, la grande plaíne hongroise.

*

Ezen a címen tette közzé a földmívelésügyi miniszter az 1925/6—1929/30. költségvetési évek

alatt a tárcája részéről eszközölt beruházásokról szóló jelentését, mely egyrészt tájékoztatja a nin' vánosságot arról az évötödös tevékenységről, me- lyet a földmívelésügyi tárca a rendelkezésére juttatott hitelkeretek felhasználásával a ma0D*yai mező—

gazdálkodás prosperitásának érdekében kifejtett, másrészt —— miután hosszabb időre terjedő egysé—

ges beruházási programm a financiális viszonyok kedvezőtlensége lolytán úgy sem lett volna keresz—

tülvihető s ezért nem is volt összeállítva —— indo—

kolja, hogy a földmívelésügyi tárcának esetről esetre és leggyakrabban váratlanul juttatott beru—

házási összegek hováforditásánál a mezőgazdaság szükségleteinek kielégítési sorrendje mi módon 5 milyen körülmények kényszere folytán állapittatott meg. Ennek megfelelően a jelentés első része költ—

ségvetési évenkint és tételenkint sorolja "el a földmívelésügyi tárca által felhasznált beruházási összegeket, míg a második része az egyes felhasz- nálási célok szerint részletezi az öt év beruházá—

sait és bőségesen ismerteti a beruházások megkí—

vánta előkészítő tevékenységet, valamint e beruhá—

zásokkal kapcsolatos minden egyéb miniszteriális munkálkodásnak közérdekű részleteit.

A földmívelési tárcának beruházási célokra ren—

delkezésére boesáttatott az

1925/6. évben 45,876.092

1926/7. évben 56,632 080

1927/8. évben 54,297.080

1928/9. évben 72,934.400

1929/30. évben . 22,894.000

Összesen . . 252,633.652 pengő.

W

Az államháztartás rendezése óta tehát átlag 50,000.000 pengőnél több jutott évenkint a föld- mívelési tárcának beruházásra s ha ez összegek túlmagasaknak is látszanak —— különösen, ha a há—

borút megelőző 5 év hasonló adataival vetjük össze, mely években a földmívelésügyi tárca beruházásai 11 és 17 millió korona között mozogtakx— még—

sem voltak elégségesek ahhoz, hogy egy megrendült mezőgazdasági élet hatványozott szükségleteit ki—

elégíthették volna. Tagadhatatlan 11. i, hogy egyet- len szakminiszterre sem zúdult a tennivalók oly áradata a szóbanforgó 5 év alatt, mint épp a föld—

mívelésügyi miniszterre, kinek részint a messze—

multak mezőgazdasági vonatkozású mulasztásait kellett pótolnia, részint a közelmultak romjait kellett a mezőgazdaságról eltakarítania, főként azonban a megváltozott nemzetközi viszonyok folytán vál- ságos helyzetbe jutott magyar mezőgazdaságnak ki- vezető útjait kellett egyengetnie. E hármas feladat gigászi munkájának elvégzésére még az aránytala—

nul nagynak látszó beruházási összegek sem bizo—

nyulhattak elégségeseknek.

Hogy mily irányban és milyen intenzitással igyekezett a földmívelésügyi miniszter roppant fel- adatát megoldani, hogy mi módon óhajtotta a magyar mezőgazdaságot újjászületett közgazdaságunk életerejévé tenni, az kitűnik" akkor, ha az öt év be- ruházási összegeit a felhasznált célok szerint fel—

soroljuk. A mezőgazdaságnak 5 év alatt kereken negyedmilliárdnyi összegben juttatott beruházási költségatlomány a következő célokra fordíttatott:

Vízügyi beruházásokra 84,523.150

Víze'pítési szakmunkások kólcsőnére l,160.000 Erdőgazdasági beruházásokra . 9,301.l20 Alföldi talajjavításokra és a szántóföldi

termelés javítására . 18,856.100

Állattenyésztési beruházásokra 32,574.822

Legelőjavításra 2,180.000

Állategészségügyre 262000

Szőlő- és borgazdasági beruházásokra 8,636.600 Gyümölcs— és kertgazdasági beruházá-

sokra . 2,050.670

Szakoktatási és szakismeretterjesztési

beruházásokra . . 20,521.602

Kisebb gazdasági ágak fejlesztésére . 1,380.588

Az értékesítés előmozdítására . 20,920.000

Fagykárosult gazdák segítésére . . . 5,415.000 Szociálpolitikai és birtokpolitikai be-

ruházásokra . . . . . . 41,790.000 Altruista hitel- és bizt. intézetek üzlet-

részjegyzésére 2,720.000

Allami mezőgazd. üzemek beruházására 342.000 Összesen . . 252,633.652 pengő.

Látható tehát, hogy a földmívelésügyi tárca az öt év folyamán neki juttatott hatalmas beruhá- zási összegeket sok irányban igyekezett a magyar mezőgazdaság teljesítőképességének fokozására fel—

használni s tagadhatatlan, hogy leromlott és vál—

sággal küzködő agrikulturánk a megizmosodásá—