vitéz Surányi-Unger Tivadar dr.: Magyar nemzetgazdaság és pénzügy

10. szám.

Az üzemben lévő autoinobilok ada'tainál jóval

nagyobb mértékben jelentkezik a gazdasági élet javulása az automobiltermelesben. A világtermelés

1935—ben 52 millió drb. volt, szemben az 1934.

évi 37 millió drb—bal, az emelkedés 39170, Ve—

gyük figyelembe, hogy a termelés ,a legnagyobb

konjunktúra 1929—ben, 6-3 millió volt s

1932-ig 2 millió darabon alulra esett. E mélypont

id ején.

——882—

1936

óta a javulás erőteljes. A főtermelő Egyesült Álla—

mok 1935—ben több mint 4 millió drb-ot gyártott az előző évi 28 millió darabbal

maxnnális teljesítményt,

szemben, de a

mely 5 millió drb—on felül volt, még nem érte el. 1935-ben csupán Fran-

ciaország adata mutat csökkenést az

termeléssel szemben.

előző évi

.l'lllln-lol-nll.-...l.ll..-l!on'I'l

l-l'.II.-lllcllll-lI-cllnnllll.-lU.I.-lonillcl-nlon-llllll-l-nn

e IRODALMISZEMLE e §

Könyvismertetések.

Chronigue de livzes.

vttéz Surányi-Unger Tivadar dr.: Magyar nemzetgazdaság és pénzügy.

Dr Theodore Surányi- Unger, membre de l'Ord're des braves: Economie politigue et finances hongroises.

Budapest, 1936. IV 4— 617 Impagcs.

A magyar közgazdasági és pénzügyi szakiro-

dalom értékes tárházában több olyan munka áll ma rendelkezésünkre, amely a korszerű követel-

ményeket messzemenőleg kielégítő színvonalon,

nagy alapossággal nyujt tájékoztatást az elmélet átfogó tanulinányozásával foglalkozóknak, első- sorban a tankönyvet igénylő főiskolai hallgatók- nak. A már ismert ilyen természetű munkák, ezek

között Heller Farkas, Navratil Ákos és Balázs

Károly kitűnő művei mellett is hézagot pótol Su-

rányi Unger Tivadarnak, a szegedi egyetem tudós

professzorának ,,Magyar nemzetgazdaság és pénz-

ügy" címen legújabban megjelent könyve. Ez az új tudományos termék mindenekelőtt azáltal jelent nagyon örvendetes gyarapodást, hogy erősen érzé-

kelteti azokat a sajátosságokat, melyek a szerző meglátásaiban mélyreható gazdaságbölesevleti vizs-

gálódásai és a különféle iskolákkal világszerte le—

bonyolódott közvetlen érintkezései alapján formá-

lódtak ki.

Surányi—Unger munkája azonban nem csak az anyagi tartalom, hanem a tárgyalás módja és a

szerkezeti beosztás tekintetében is nagyon magán

viseli az eredetiség bélyegét. Eltűrőleg a hasonló tárgyú ismert többi műveknél követett eljárástól,

az egyes problémák tárgyalása alkalmával mel—

lőzi az elmélet fejlődésének ismertetését, kerüli a

példálózást, a különféle felfogások feletti vitát és

az irodalmi hivatkozásokat. Mindenesetre nyomós okok hozhatók fel annak a véleménynek az alá- támasztására, hogy tankönyveknél helyesebb a tár—

gyat ilyen módon kezelni, Annak. aki az alapvető ismeretek megszerzési'en fáradozik, bizonyára meg—

nehezíti a feladatát, ha mindjárt ez alkalommal át kell tekintenie az ismeret fejlődésének a vona—

lát is, meditálnia kell a vitatható problémák pro

és kontra érvei fölött, vagy a kimerítőbb irodalmi

hivatkozásokban található névtenger olvasásával

kell fárasztania az agyát. A szóbanlevő részletek

elhagyása lehetővé teszi a könyv terjedelmének tekintélyes mértékű rövidítését is, még pedig anél—

kül, hogy a tartalom az igazán lényeges vonatko—

zásban veszítette, Vitathatatlan azonban, hogy az így készült munkánál a tárgyalt anyag rendkívül

tömör összel'orrasztásban kerül elénk. ezért csak aránylag kisebb adagokban emészthető meg. Az is kétségtelen, hogy a vázolt eljárás mellett az iro—

dalom egyes alakjai és azoknak eredményei kö- zötti összefüggés az egyéb forrásokból még tájé—

kozást előtt

marad.

nem szerzett olvasó részben rejtve A szerző kivételes áttekintőképességenek és az összefüggések feletti nagy elmélyedésónek igen hasznos eredményét látjuk a munka szerkezeti

megoldásában. Ez nem követi a gazdasz'igpolitikára

és pénzügytanra való szokásos tagolást. hanem ugyancsak hármas felosztással az első részben a szabad gazdaság, a második részben a közületi gazdaság kérdéseit tárgyalja, a hanmadik részben pedig a közületi vetületben a magyar nemzetgaz—

daság sajátos vonásait mutatja be. A közületi gaz-

daság kérdéseinek keretében kerül tárgyalásra a

pénzügytan, az anyag felosztásánál követett alap- elvniél fogva kissé széttagoltan ugyan, de így tar—

talmilag igen előnyös egybekapcsolódásba jutva a

társadalmi gazdaságtannal. A közületi vonatkozások kidomborítását, amint a szerző előszavában maga is megállapítja. határozottan visszatükrözteti az egész munka; ez összhangban áll a gazdasági élet újabb alakulásának általános irányvonalával.

Amikor Surányi—Unger könyvének legfőbb

szerkezeti elemeiről megemlékeztünk. már is je—

10. szám ——883—— 1936

leztük, hogy itt a tárgyalási anyag egy olyan fon- tos területre is kiterjed, ahol a közgazdaság- és pénzügytan egyéb összefoglaló munkái alig mo—

zognak. Véleményünk szerint igen szerencsés el- gondolás vezette a szerzőt erre a területre, ahol a

közületi gazdaság és pénzügy különleges magyar

vonatkozásai bontakoznak ki. Eddig nem áll olyan szakirodalmi munka rendelkezésre, amely a nem—

zetgazdaságtan és pénzügytan nagy problémakörét

a maga egészében a mi magyar gazdasági és pénz-

ügyi életünkre vetítette volna. Az általános elméleti ismeretek megszerzése után mindenki csak rész- letekre kiterjedő támpontokat kaphatott ehhez a szakirodalomban és az egész képnek a részletekből

való felvázolása terén mindenki magára volt utalva.

Nézetünk szerint Surányi-Unger most olyan példát adott, amely tartósan követendőnek fog bizonyulni.

A könyvnek ez a része határozottan, nyiltan mond

véleményt közgazdasági és pénzügyi irányításunk- nak lényegesebb mult és jelen mozzanatairól. A

kritikai hang azonban mindenkor a tudományos objektivitás magas piadesztáljanak tónusában szó—

lal meg.

Ebben a magyar jólét kérdéseit tárgyaló har-

nnidik részben különben a szerző mindenütt a

legszélesebb körű és a legújabb eredményeket is már tekintetbe vevő statisztikai alátámasztassal dol.

gozik, olyannyira, hogy a munkának ez a része .a

szakirodalmunkban jelenleg még hiányzó átfogó

modern magyar gazdaságstatisztikxai kézikönyvet

is részben pótolni alkalmas.

Mindezt összevéve, meg kell állapítanunk, hogy Surányi—Unger új könyvei rendkívül értékes munka, amely az illusztris szerző tudományos pályafutá- sának újabb jelentős mérföldköve és szakirodal—

munk komoly nyeresége gyanánt veendő számba.

Szigeti Gyula dr.

Schneller Károly: A református lakosság szociális és gazdasági viszonyai.

Charles Schneller: Les conditions sociales et éca- nomigues de la population calm'm'ste.

Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Részvénytár- saság kiadása.

Publicah'on de Első Kecskeméti Hírlapkiadó És Nyomda Részvénytársaság.

Kecskemét, 1936. 64 1.w—p,

Schneller Károly a Dunamelléki Református

Egyházkerület tanárainak első tanulmányi össze—

jövetelén tartott igen alapos előadását fenti címen

lényegesen kibővítve, önálló füzetben bocsátotta

közre.

A tanulmány bevezetésében Schneller megfelelő

nyomatékkal fejti ki, hogy melyek a vallásfeleke—

zeti statisztikai kutatómunka határai s mily nehéz és mennyire nem helyes az egyszerüen csak val-

lásonkint tagolt adatok ;eltérőségéből a hit be-

folyására, a hatására következtetni.

De jól hangsúlyozza a vallási vizsgálódások gya- vallásosság

korlati szükségességét —— úgy érezzük, munkája

elsősorban konkrét gyakorlati adatszükségletnek

köszönheti megszületését —, valamint a tanul—

mányában részletesen megjelölt korlátok közt két—

Egyéb—

ként bár a mű célja elsősorban református népünk

szociális és gazdasági viszonyainak taglalása, en—

nél két irányban is jóval messzebb megy: egyeészt a reformátusok számára, lélekszámváltozására,

területi, városi és vidéki elhelyezkedésére, nem,

kor és családi állapot szerinti összetételére jellemzö

adatokat is

ségkívül meglévő tudományos értékét is.

református

vonatkozó számok mellé összehasonlítás

kedvéért a népesebb vallásfelekezetek adatait is

odailleszti. Munkájaból tehát a katolikus,

ág. h. evangélikus és zsidó lakosság életviszonyai szempontjából jellegzetes számok és megállapítások sem hiányoznak.

közreadja, másrészt a

elemre

római

A részletanyag bősége miatt a tanulmány tar—

talmát csak körvonalozhatjuk. Schneller mindenek-

előtt kimutatja, hogy a református lakosság las—

súbb tényleges gyarapodása miatt népszámlálásról- népszámlálásra tért vesztett, népességi arányának

csökkenése azonban újabban lényegesen enyhült.

A kilépési és áttérési mozgalom alapos vizsgálata

után megállapítja, hogy a térvesztést túlnyomó—

részben a református elem természetes szaporodá- sának lanyhább üteme okozta.

nyers rélveszületési aránya ugyan 1933-ban és 1934-

ben egy árnyalattal kedvezőbb volt, mint a kato—

likusoké, azonban halandósági arányszámnk állan—

A reformátusok

dóan és nem lényegteleniil magasabb; ezt a kor—

megoszlás különbözőségének figyelembevételével igen érdekesen korrigált hányadosok is bizonyít—

ják. Az adatok területi szemléjében az egyke által

fertőzött dunántúli reformátusok visszaszorulásá—

ról találunk sajnálatos adatokat. Figyelemreméltó a református elem városbatódulása is: 1900-tól 19304; a városias településeken 68'7%-kal nőtt

meg a református lakosság, a falusias helyiségek-

ben ellenben (Schneller becslése szerint) mindössze 7'3%-kal, holott az egész népesség tényleges sza—

porodása előbbiekben csak 50'1—et tért el, utóbbiak—

ban viszont 18'5%—ra rúgott! Hogy azután a sza-

alsódunántúli

pora felsőtiszamenti és az egykés

református nép összetétele mennyire elütő, erre

Baranya és Szabolcs vármegye református-ainak

korparhuzama mutat tanulságosan reá. Foglalko-

zási téren a református elem kevésbbé difereneiált:

sorában az őstermelő lakosok aránya nagyobb,

mint a római katolikusok közt Schneller azt is

kimutatja, hogy a református nép körében az ön—

állók aránya ugyancsak elég magas: ez azonban 63"