vitéz Surányi-Unger Tivadar dr.: A magyar gazdasági jólét útja

10. szám

———-881— 1940

ókori, az előbbi elmélet szempontjából fontos feje- zetét készítette. A 12—16. századig tartó erdélyi ,,vajdaság" történelmi adatait ismerteti Lupus ].

Folytatásként Metes E, Erdély 16—18. század- beli román, életét rajzolja meg. Dragomir Silviu az erdélyi román nemzeti forradalom, Moga 1. pedig a nemzeti emancipáció történetét mutatja be. Lupus J, Erdély ,,felSzabadítását" és a monarchia romba- döntésé't festi meg az önbizalom nyugalmával, Az erdélyi román —— hiszen itt e mű szerint minden

,,román" —— művészet, irodalom és városi kultúra

történelmével, végül Manuila Sabin ismert statisz- tikai módszereivel foglak—ozhatunk behatóbban.

Manuíla adatait különösen Kovács AlajOS cáfolta meg többször. Csak arra utalunk, hogy itt Erdély városi és vidéki lakosságát állítja egymással szem- ben. A városi, a kevésbbé szaporodó lakosság nem- zetisége a magyar. Kipusztulása előtt állunk, mondja, míg a vidékről a román népmozgalom hullámai rombadöntik a tengerben álló magyar sziklavárosokat.

A közel ezeroldalas munkának részletes bírá- latát a magyar könyvpiacon most megjelent Erdély című kötetbőli) szerezhetjük meg. G. ].

Vitéz Surányi-Unger Tivadar dr. : A magyar

Dr Théodore Surányi-Unger: La voie du bien- étre économigue hongrois.

Budapest, 1940. 112 l. -— p.

A közgazdaságtudományi irodalomban alig jelenhet meg időszerűbb munka, mint Surányi- Unger Tivadar könyve, amellyel elsősorban a mű—

velt nagyközönséghez fordul. Németország és Olasz- ország mai gazdasági rendjéről már könyvtárakat írtak; annak alapvetően új tartalmát a szerző né—

hány rövid fejezetben igen markánsan világítja meg. A tengelyhatalmak gazdasági rendszerében mindenek előtt az egyén szükségletei szorulnak hát- térbe a közösség és a közületek szükségletei mő—

gött. A szabad piac korlátlan irányító szerepe meg- szűnik, illetve egészen más tartalmat kap. Surányi—

Unger hangsúlyozza, téves az a felfogás, hogy az új szemlélet a gazdasági élet valamennyi összefüg—

gését most színben és méretekben

látja. Helyenkint legfeljebb csak árnyalatilag mond és tesz többet, mint a jól begyakorolt tőkegazdasági felfogás. De döntő lépése az, hogy az egész gazda- sági életet a közületi gazdasági elv korszerű alap- jára helyezi és megvan az ereje ahhoz, hogy az egyes részek összhangját egységesen biztosíthassa.

A tengelyhatalmak gazdasági életüket össze tud- ták egyeztetni hatalompolitikai, művelődéspolitikai

egészen más

1) Ismertetését ]. M. Stat. Szemle 1940. évf. 787.1.

és társadalompolitikai célkitűzéseikkel (pl. hon- védelmi céljaik elérését nem gátolták gáncsoskodó ,,gazdasági" érdekek). Gazdasági vonalvezetésükre jellemző, hogy az: egyszerű, egységes és határo- zott. Elhatározásaikat nem nehezítik és lassítják időnként ismétlődő választásoktól, kormányválsá- goktól függő s sokféleképpen és kuszán tagolt, munkájukban szétfolyó bizottságok, tanácsok, kor—

szerűtlen hivatalok s egyéb intézmények. Nagy segítségükre van a német rendi, illetve az olasz testületi hivatásszervezet, amelynek új felépítésé—

ben a régi osztályharccal ellentétben a munka-—

adók és munkások függőleges tagozódásban áll- nak egymás mellett s így hasznosíthatják az egyes termelési csoportok nemes és nemzetgazdasági szempontból is jótékony versenyét. A szerző igen jellegzetesnek tartja az új gazdasági rendszerre vonatkozóan azt is, hogy a korábbinál lényegesen gyorsabb ütemben valósította meg az alsóbb tár—

sadalomgazdasági rétegek emelését. Ennek pedig nagy jelentősége van, mert még változatlan terje—

delmű nemzeti jövedelem mellett is gyarapíthatjuk a nemzeti jólétet, ha egyenletesebb jövedelem- eloszlásra törekszünk.

A szerző könyvének második részében a ma—

gyar tervgazdasági rendszerre való áttérés útját ismerteti. Gazdasági célkitűzéseink sorrendjét így állapítja meg: 1. készítsük elő gazdaságilag az el- szakított országrészek visszacsatolását, 2. fejlesszük nemzeti tőkeállományunkat, 3. emeljük a gazda- sági vezetés szakszerűségét, 4. biztosítsunk egyen- letesebb jövedelemeloszlást, 5. szervesebben kap—

csolódjunk be a kialakulóban levő új európai gaz- dasági érdekközösségbe. Végül igen érdekes gya- korlati szempontokat vet fel a gazdasági vezérkar létesítéséről, a hivatásszervezet kiépítéséről, a kö"—

telező munkaszolgálatról, a tőkepolitika és jöve- delemeloszlás helyesebb irányításáról.

Surányi—Unger Tivadar az új gazdasági rend—

szer avatott tollú és meggyőződéses kutatója, a közületi gazdasági megoldások híve. A kényes kér—

déseket azonban minden elfogultság nélkül, tudo—

mányos tárgyilagossággal ,vizsgálja. Szerinte a sza- badelvűség és tőkegazdaság betöltötte történelmi hivatását. Hazánk 1940 derekán válaszúthoz ért.

A koreszmék hatása alatt végbement újabb kül—

földi gazdasági kialakulás bírálatnélküli átvétele évszázados fejlődésünk hasznos eredményeit is el- pusztítaná. Másrészt azonban a konok maradiság- nak még nagyobb veszélyei lennének. Mindkét

irányban szembe kell néznünk a törtető szélső-

ségek és a felelőtlen népámítás nemzetrontó törek- véseivel. A szerző végül leszögezi, hogy a szabad—

ság vágya oly emberi vonás, amellyel a sors ben—

nünket magyarokat bőven ajándékozott meg. A sok irányban kötött és államilag irányított gazdálko- dás nálunk tehát nem öncél és nem végcél. De

10. szám

olyan hosszú évtizedekig tartó átmenetnek kell azt tekintenünk, amelyre érdemes alaposan felkészül-

i—nünk. _ Heller András dt.

Az Országos Magyar Idegenforgalmi hivatal

"1939. évi tevékenységi jelentése.

Rapport de l'017'ice Hongroz's du Tom-ism sm- son activité en 1939.

Szerkesztette: Hallóssy István.

Rédigé par Etienne H a l l á s sy.

Budapest. 1940. 561. —— p.

A küzdelmes 1939. esztendőről szóló jelentés Hallóssy Istvánnak, az OMlH volt vezetőjének szakavatott szerkesztésében hagyta el a sajtót. A jelentés technikai nehézségek folytán csak az év első 11 hónapjának idegenforgalmát ismerteti grafikonok és adatok közlése kapcsán, de helyen—

."kint ki van egészítve a Magyar Gazdaságkutató .lntézet jelentésének megfelelő adataival is.

Az ország idegenforgalmából a budapesti ide—

genforgalom alakulása _a következő képet mutatta:

.a külföldi idegenforgalom az érkezések számának

"százalékában 23'3%—kal, az itt töltött éjjelekében pedig 14'5%—kal csökkent. Ugyanakkor a belföldi forgalomban ezek a számok 47'8, illetőleg 48'0%-os emelkedést mutattak. Ezáltal az 1938—es évhez viszonyítva nemcsak a külföldi idegenforgalom

"kiesése van pótolva, de még 69, illetőleg 6'8%-os emelkedése is mutatkozik az összes budapesti ide—

genforgalomban. A tanulság ebből országos vi- szonylatra is vonatkoztatva az, hogy a belső ven- ldégforgalom általában alkalmas és elegendő arra, 'hogy a magyar vendégforgalmi üzemek jövedel- mezőségét biztosítsa. A kevés számú kivétel a nemes valntájú luxus idegenforgalomra berendez- kedett nagyiizemekből adódik. A vidék belső ven- dégforgalma a felvidéki területsávval és Kárpát- aljával együtt szintén kb. 60%—kal, a Balatoné kb.

10—12%—ka1 emelkedett. Idegenforgalmi mérlegünk még mindig 72 millió P-vel passzív de tekintve, hogy az utolsó 13 év átlaga 19 millió P-vel volt passzív, alakulása kedvezőnek mondható.

Beszámol még a jelentés az OMIH tevékeny—

ségének főirányairól s azokat részletesen taglalja, kiterjed azonkívül a Hivatal belső szervezeti kér- déseinek ismertetésére, az érdekképviseletek be- vonása folytán előállott változásokat is figyelembe.

H. R. dr.

véve.

Papp Antal dr.: Adórendszerünk agrárpoli- tikai bírálata.

DT Antoine Papp : Critigue du régime des impöts hangrois, considére' (m point de lme de la politigue tagrazre.

' Különlenvomat a Magyar Gazdák Szemléje 1939. XLIV.

évfolyamának februári és márciusi számától. 49 lap.

Tíragc a part des mzméros de féwíer et mars 1939 (année XLIV) de la Magyar Gazda); szem- léje. 49 pages.

A munka tulajdonképen csak részben foglal—

íkozik azzal, amit címe ígér, vagyis adórendszer-ünk

———882——

19401 ,_,

agrárpolitikai bírálatával, inkább általánosságban foglalkozik adórendszeriink -—— helyesebben csak egyenesadórendszerünk —— ismeretével.

Rövid bevezetés után összefoglalóan ismerteti egyenesadóink történeti fejlődését, Ezeket a szak- emberek előtt ismert adatokat ügyesen és áttekint—

hetően foglalja össze, kitérve az 1848-es törvé—' nyekre, majd a közteherviselést ténylegesen életbe—

léptető császári nyílt parancsokra, a tényleges helyzet 1867—68. évi törvényesítésére, az 1875. évi adóreformra s —— a közbeeső intézkedéseket is röviden érintve —— találóan méltatja a Wekerle—féle 1909—es adóreform lényegét s ez adótörvények életbelépésének elhalasztását. Majd sorra jönnek a háborús intézkedések és végül az összeomlás utáni rendelkezések, melyek azután mai adórendszeriink kialakulásához vezettek,

A(következö fejezet az egyenesadók mai képét adja. különösen azok gyakorlati alkalmazása és"

hatása tekintetében. Az adóalanyokkal foglalkozva, becslés útján igyekszik megállapítani a magyar adóalanyok tényleges számát (ez tudvalevőleg a hivatalos adóstatisztika adatai alapján nem álla—

pítható meg) s arra a következtetésre jut, hogy az adóalanyok száma nál—unk 1930—ban 2,100.000 volt, ezek között pedig a földbirtokos osztály nem keve- sebb, mint 61%—kal szerepel. Ez a szám túlzottnak látszik és nincs egészen világosan kifejtve, hogy szerző miképen jutott ehhez az adathoz. Az adó—

tárgyakkal és adókulcsokkal foglalkozva, a nem- zeti jövedrelem (Fellner) adataiból indul ki és rész- letesen foglalkozik ebből a szempontból az egyenes- adók egyes fajaival, majd áttér az adóeredmé—

nyekre.

Itt is visszatekintő (egész 1876—ig visszamenő) adatokat ismertet, majd az újabb adatok alapján arra a következtetésre jut, hogy egyenesadó ter—

hünk 1933-ban a nemzeti jövedelem 40%—át érte el.

Köztudomású, hogy mily nehézségekkel jár a nem- zeti jövedelemről rendelke—zésre áló becslések helyes értékelése és a közterheknek egyszerű szembeállí—

tása e vitatható becslézsekkel semmi esetre sem tekinthető helyes módszernek.

Végül a szerző néhány oldalon összefoglalja kritikai megjegyzéseit.

A kis munkát az adórendszeriink iránt érdek- lődők haszonnal forgathatják. Szö. Gy. dr.

A kereskedelempolitikai helyzet 1939-ben.

La, palit—igue commerciale en 1939.

A Magyar Vámpolitikai Központ jelentése 1940. március 5-i rendes közgyűlésére.

Rappm'! du Bureau central pour la politígue douam'ére hongroíse, fair pour son Assemblée générale ordi—

naz're du 5 mars 1.940.

Budapest 1940. 81 lap. —— p.

A Magyar Vámpolitikai Központ jelentései év—

ről évre tömören ismertetni szokták nemzetközi kereskedelmi megállapodásainkat, a velük össZe-