5. szám. ——457———
1930
szert dolgozott ki, melynek segítségével az irány- vonalak értékeit mindig a sor elejéről kiindulva határozhatjuk meg. Módszerének fö elve, hogy mel- lőzi a különböző paraboláknak hatványsorba való fejtését s azokat Newton-sorba fejti. Az x vál—
tozó hatványai helyett pedig annak binominális té- nyezőit szerepelteti. A gazdasági értékek hatvány- nyomatékaí helyett a 'l'chetverikof Összegezési mód—
szerével nyomatékokat
alkalmazza s hogy a magas számokat elkerülje, azok helyett az átlagos binominális- nyomatékokat vezeti be. Ezeknek, valamint az általa bevezetett
orthogonális kpolynomoknak seglyével azután meg- meghatározott binomiális
határozza a parabolának, valamint differenciáinak értékét a 0 helyen, és az így nyert értékek segítsé- gével azután meghatározhatók a keresett trend- vonalnak értékei az észlelés minden egyes helyére.
Jordan módszere tehát úgy a hatványnyoma—
tékokat, mint a faktor—iális nyomatékokat mellőzi
s egyszerűbb módszerekkel teszi lehetővé az oly—
annyira fontos t'őfejlődési irányvonal értékeinek meghatározását.
*
A tanulmányok a2. számában Sipos Sándor, a gazdaságkutató iroda vezetője már a módositott Jordan—féle trendszámítási eljárás gyakorlati alkal—
mazását mutatja be.
Jordan módszerét az Országos Gazdaságstatisz- tikai és Konjunktúrakutató Bizottság a trendvonal számítására nézve elfogadta és az új módszert, mint magyar módszert vezette be. A munkálatok folyama alatt sikerült Jordan módszerét egyszerű—
síteni és azt a számítás számára még alkalmasabbá tenni. Az Országos Bizottság a magyar módszert a 2. számú tanulmányban bocsátotta közre.
E tanulmány kizárólak gyakorlati célokat szol—
:gál és a gyakorlatban működő gazdaságkutatók munkáját igyekszik megkönnyíteni azáltal, hogy Jor—
dan magas nívón tartott matematikai fejtegetéseit közelebb hozza az általános érdeklődéshez és nél—
külözhetetlen útmutatással szolgál azok számára, akik a trendszamítás új módszerét alkalmazni és a módszer által biztosított előnyöket hasznosítani akarják.
A Tanulmány ismerteti a Jordan—féle számítá—
sok menetét, megkönnyítve azt a módszer tökéle—
tesítése folyamán létrejött módosításokkal. A 2. sz.
tanulmány a háború előtti külkereskedelmi forga- lomra vonatkozó adatsorokon mutatja be a számí—
tás menetét és három példának a legrészletesebb ki- dolgozásával nyujt segítséget azok számára, akik a jövőben a sokkal nehezebb
német trendszámitási
eljárást szeretnék alkalmazni.
és fáradságosabb módszer helyett a magyar
Schneller Károly: Nagy-Miskolc népessége.
Charles Schneller: Population de Grand-Alískolc.
Miskolci Jogászélet Könyvtára 63. szám. Miskolc, 1980. 43. l.
Bíblioíhegue de ,,Mískolci Jogászélet". No 63. Miskolc,
1930, 43 p.
Résumé. Miskolc, comptant 56.982 habitants ou moment du recensement de 1920, est un des centres commerciaux, industriels et ferroviaires les
plus prospéres du Nord—Est de (a Hongrie—. L'auteur développe, dans son étude de grande valeur, (lue llagglomération y dépasse les limites de la ville, puísgue deux eommunes situéesála proximite' immé—
díate de Miskolc (Diósgyőr et Hejőcsaba) forment, un point de vue du penpleznent el surlout des professions, un tout homogéne avec lui. Aussi, con—
viendrait-il, pour des considérations de peuplelnent, (iyéconomie Sociale, de culture, etc., de les rénnir administralívement et faire ainsi ln vílle de Grand- Mislcolc, (lui comptemit ulors 80.673 habitants.
*
A városok fejlődésének, az elmult félszáz év e nagy horderejű népesedési és gazdaságtársadalmi tüneményének kísérője egy másik, sok helyt meg—
figyelhető érdekes jelenség: a városok szomszédsá—
gában felcvo", illetve ott gombamódra újonnan ke- letkező települések tüneményesen gyors nagyra—
növekve'se. A külföld számos nagyvárosát övező terü- leten észlelhető a környéknek a tulajdonképeni vá- ros l'ejlödési mértékét rendszerint meghaladó ütemű népesedési folyamata, mely bár később indul meg, mint a városé, de éppen akkor válik erőteljesebbé, amikor a város ú. n. vonzóerejének hatása — leg- alább látszólag —— csökken s népszaporulata is las—
súbbodni kezd. A városok felé gravitáló, valamint a drágább városi élettel gazdaságilag megbírkózni nem tudó, szegényebb tisztviselő- és munkáslakosságnak a perifériákon elhelyezett gyárakhoz közelebb fekvö, Olcsóbb életet biztosító és esetleg egészsége- sebb levegőjű szomszédos községekben, elővárosok- ban való megtelepedése idézi elő ezt a jelentős fej-
lödés—folyamatot, melynek tünetei Magyarországon Budapest környékén ütköznek ki erőteljesebben, mint erre a Magyar Stal. Szemlében már ismételten i'áinutathattnnk.1l De, hogy a szomszédos községek fejlődését illetőleg Budapest nem áll teljesen elszi—
getelten hazánkban, azt Schneller Károly jeles sta- tisztikusunknak Miskolcról megjelent újabb?) érdekes dolgozata igazolja, mely Nagy—Mis-
mostanában
, 13 V. 6. Thirring Lajos dr.: Budapest befolyása a környék népesedésére. M. Stat. Szemle 1926. (IV.) évi. 119 143. 1. és Budapest távolabbi környékének népesedése. M. Stat. Szemle 1927. (V.) évf. 1099——
l.126. l. * -
?) Még 1929—ben jelent meg u. i. Schneller Ká—
rolynak ,,Miskolc halálozási hányadosanak átérté—
kelése" e. tanulmánya. Ismertetését 1. M. Stat.
Szemle 1929. (VII.) évf. 1.165-—1.166. l.
5. szám.
—458—— ,1930
m
kolc problémáját, a tulajdonképeni várost környé—
kével egybefoglaló agglomeráció népességét veszi vizsgálat alá.
Schneller tanulmányának elméleti jellegű beve- zetésében a töke-akkumulációhoz hasonlítja a né- pesség fokozódó koncentrálódását, elvárosiasodását.
Majd a városbatömörülés folyamatát külföldi for—
rásokból vett tanulságos adatokkal nagy, szinte nyers vonásokban is meggyőzően vázolja fel. Adatai közül különösen azok az 1925/26. körüli újabb né—
met és francia népszámlálási eredményekre támasz- kodó számítások érdemelnek figyelmet, melyekkel azt bizonyítja, hogy a városfejlődés a háború után sem akadt meg —- a háborús évtized is legfeljebb csak átmeneti zökkenőt okozott itt—ott a mult szá- zad második felében megindult hatalmas folyamat- ban, — s hogy a városok vonzóereje tulajdonképen még a háború előtt sem szünetelt, azóta pedig —— úgy látszik —— még fokozódott is. Ezt egyébként és egy- úttal a városbatömörülés világjelenségét Schneller
természetesnek, sőt kedvezőnek tartja, minthogy a
népesség városbatódulása teszi lehetővé azt, hogy a mezőgazdaságban elhelyezkedni nem tudó népfeles—
leg az országhatárokon belül elhelyezhető, kereset- hez juttatható legyen. Magyarországon tehát a mai korlátozott kivándorlási lehetőségek folytán a vá- rosok egészséges ütemű továbbfejlődése módot nyujt- hatna az egész vidéki népfelesleg idehazatartására, ami népi elszigeteltségünk mellett valóban fontos nemzeti érdek.
Sajnos, a trianoni békében meghagyott városok a népei-ő konzerválása szempontjából elég kedvezőt- len képet mutatnak. Budapesten kívüli tulajdonké- peni városias néptömörüléseink túlnyomórészét a békediktátum elszakította Magyarországtól. Schnel- ler máshelyt 1) kiszámított ü. n. városi hányadosa szerint a mai országterületen (Budapesten kívül) csak Győr, Miskolc és Pécs magas városi hánya- dossal rendelkező, tulajdonképeni elsőrendű város.
Miskolc szerepe tehát Magyarország népesedésében nagyon is fontos, s a város kitűnő gazdaság-straté—
giai helyzete és nagyvárosi tömörülésre hivatott földrajzi poziciója folytán Schneller szerint minden- képen alkalmas is arra, hogy kiterjedt vidékek nép—
feleslege'nek felszívója, az anyagi és szellemi kul- túra messze kisugárzó fókuszpontja legyen.
Itt kapcsolódik bele szerző tanulmányába Nagy- Mislcolc problémája. Mert ezekre a feladatokra Mis—
kolc tulajdonképen még a látszólagosnál is alkalma- sabb, tekintettel arra, hogy a gazdaságtársadalmi, kulturális Miskolc ma már sokkal nagyobb, mint a tulajdonképeni közigazgatási Miskolc. Utóbbi ugyanis ma már csak központját alkotja annak a fokozato- san ősszeépülő konglomerátumnak, mely Miskolcon il V. 6 Schneller Károly: Magyarország városi és vidéki népessége. I. kötet, 1. rész. Ismertetését ]. M. Stat. Szemle 1927. (V.) évf. 243—245. l.
kívül még két községből, Diósgyőrből és Hejőcsabá—
ból áll. s hogy e két község valójában nem egyéb;
mint Miskolc ,,Vorort"-ja, ezt szerző a kereső népe:—
ség 1920. évi foglalkozási megoszlásával is igazolja
Hiszen a két község Miskolccal statisztikailag tel--
jesen homogén: a kereső népesség foglalkozási ré—
tegződése hajszálra egyezik a városban és két szem—- szédos külvárosában, olyannyira, hogy a városi fog-A lalkozásúak aránya Nagy-Miskolcon még valamivel nagyobb is (70'3%), mint magában a városban (70'0%). Egyébként a két szomszédos község lakos—
ságának szaporodása szintén jellegzetesen külváro?
sias tüneteket mutat: a ,,Miskolc—kömyék" 1880 óta lényegesen gyorsabban növekedett, mint maga Mis——
kolc, 1900-tól 1910-ig pl. a város szaporodása 20'4%
volt, a két szomszédos községe pedig 45'5% s ugyancsak a város rovására elég nagy a különbség a következő évtizedben is (10'7% ill. 16'1%).
Lélekszámm az 56.982 lakosú Miskolc és az egyesítésre megérett két szomszédos község együt—
tesen 1920-ban 80.673 lakost számlált; ennyi tehát a tulajdonképeni miskolci agglomeráció népessége,, természetesen azokkal a népelemekkel együtt (Mis—
kolc és a két község külterületi lakossága), melyek, szigorúan véve nem számíthatók be a tömörült né- pességbe. (Nélkülük a lélekszám 74.275 főt tett).
Ha mármost azt kutatjuk, hogy Magyarország mai"
városi agglomerációi sorában Miskolc a hányadik.
helyet foglalja el, Schnellernek azokat az adatait kell belyeseknek elfogadnunk, melyekben a nem-váro—
sias külterületi részek népességét kihasitja az egyes.
városok lélekszámából s a tulajdonképeni városias tömörülés tisztább és helyesebb lélekszámát hatá——
rozza meg. így végrehajtott számításai szerint csak a 83.690 főt számláló debreceni városi agglomeráció—
haladta meg 1920-ban a miskolcit, mig a külterü—
letével közel 120 ezer főt számláló Szeged a maga 80.100 főnyi tulajdonképeni városi lakosságával a' szigorúan vett városok sorában Miskolc mögött ma—
radt. (Éppen a nem—városias lakosság különválasz—
tása érdekében nem ért egyet Schneller —— szerin- tünk indokoltan —— egy (1. n. nagyobb Szeged meg- alkotásával, mely kimondottan nem-városi lakossá—
got egyesítene a közel 40.000 főnyi tanyai és kül—
területi lakossal amúgy is túlterhelt tiszaparti vá- rossal.). Számításai során azután Schneller az előző:
evtizedek szaporodási adatainak gondos mérlegelése után eléggé óvatonak látszó módszeres eljárással"
Nagy-Miskolc legújabb lélekszámának meghatáro- zását is megkísérli s arra az eredményre jut, hogy a népesség száma 1929 végéig 93.569 főre emelked- hetett, az 1930—as népszámlálás körül tehát 95.000—et érhet majd el s így csak kevéssel fog elmaradni a százezres nagyvárosi-as határtól.
Miután szerző ilyen módon demografiailag meg—
világította e's megindokolta Nagy—Miskolc problé—
máját, tanulmányában az álló népesség és a népe—
5. szám.
-——-459—— 1930
sede'si mozgalom fontosabb adatait (nem, kor, csa- ládi állapot, anyanyelv, vallás, műveltség, házasság- kötések, születések, halálozások és természetes sza—
porodás) is sorra veszi. Adatfelsorolásának legfon- tosabb tanulsága, hogy a leendő Nagy-Miskolc né—
pességét jóformán minden vonatkozásban kedvezőbb eredmények jellemzik, mint a mai Miskolcot, ami szintén Diósgyőrnek és Hejőcsabának Miskolccal való egyesítését támasztja alá. Az egyesítés mellett és ellen ugyan nem népesedési indokok is felsora- koztatandók volnának, de ez szerző tanulmányá—
nak nem lehetett célja; amúgy is meggyőződése sze- rint az egybecsatolás mellett szóló indokok a na- gyobb számúak és súlyosabbak—. Nem egy külföldi példa igazolja egyébként azt, hogy a népesedési és gazdaságtársadalmi tekintetben homogén szomszé—
dos községeknek egy-egy városhoz csatolása, tehát Nagy—Miskolc megalakítása sem más, mint az élet követelményeihez való egyszerű alkalmazkodás, ami különben —— nézetünk szerint —— Budapest környé- kére is áll, bármennyire ellene szóljanak is a fő- város és szomszédos községei egyesítésének a pilla- natnyi gazdasági viszonyok és az a körülmény, hogy Nagy-Budapest megalkotása még aránytalanabbá tenné a nagyraduzzadt fővárosnak az országhoz ké- pest amúgy is túlnagy népesedési súlyát. Végered- ményben mégis csak az a döntő, hogy a társadalom- gazdasági élet fejlődésének eredményeképen Nagy- Miskolc és Nagy—Budapest lényegileg már kifejlődött;
Csak idő kérdése lehet tehát az, hogy a közigazga- tási, népesedési, társadalomgazdasági és kulturális szempontok gondos mérlegelése után úgy a főváros, mint az északkeleti Magyarország legjelentékenyebb iparforgalmi gócpontja a környező elővárosokkal akár közigazgatásilag, akár -— egyes külföldi pél- dákat követve -— előbb bizonyos célok érdekébe ál- lított városszövetségi alapon formailag is egy egy- ségbe kapcsoltassék össze. Mert, mint Schneller ér- tékes dolgozatának befejezésében megállapítja: ,,Az
élet követelménye a változtatás. És nem az a hibás,
aki a jövőbe néz a jelen helyett, hanem az, aki nem elég messze néz a jövőbe". Th. L. dr.
Zsedényi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája.
Béla Zsedényi: La vie intellec—
tuelle etla culture de Miskolc.
Miskolci Ev. Jogakadémia Tudományos Értekezéseinek tára. 33. szám.
Recueíl des dissertaiions scienti/ígues de l'Académie él;. de droit de Miskolc, ne 33.
Miskolc, 1929. 165 l. _ pages.
Résume'. Ce remarguable ouvrage fait con—
naítre succinctement, en trois parties, I'histoire et la situation géogtaphigue de Miskolc, Ie mouvement intellecluel de la ville et ses problemes culturels.
*
Zsedényinek Miskolcról írott könyve, mely a miskolci ev. jogakadémia értekezéseinek tárában került kiadásra, figyelemreméltó munka. Nem az át- lagos monográfiák többé-kevésbbé száraz adat—
halmaza, sem az átutazó idegen felületes benyomá—
sainak gyüjteménye, hanem olyan valaki írása, aki a város társadalmi életében hosszú időn át élénk részt vett, éles szemmel figyelte meg a város intel—
lektuális életének megnyilvánulásait és azokat ob- jektív kritikával kíséri. Találó az a cím, melyet a szerző művének homlokára írt, a könyv valóban ,,A miskolci szellemi életés kultúra portréja."
A szerző egyenkint veszi bonckés alá a város szellemi és kulturális életének legjellemzőbb meg—
nyilvánulásait és fejtegetéseit számos statisztikai adattal kíséri, bizonyítja. Statisztikai szempontból talán legjobban érdekel bennünket a ,,Nagy-Mis—
kolc problémája" című fejezet, melyben a helyi viszonyokat behatóan ismerő szerző megállapítja, hogy Miskolc igazi nemzeti szempontból való jelen—
tősége és kulturális szerepe csak abban a beállí- tásban tűnik ki, ha a vele úgyszólván már teljesen összeépült két szomszédos községet, Diósgyőrt és Hejőcsabát, melyeknek népessége a város népes—
ségével ma már különösen szellemi és kulturális te- kintetben teljesen zárt egységet alkot, Nagy-Miskolc elnevezés alatt egybefoglaljuk. ,,Nagy-Miskolc —— irja a szerző — ebben a beállításban átugorja a magyar városok sorrendjében Hódmezővásárhelyt, sőt Kecs- kemétet is és a negyedik helyre, Debrecen nyomába lép. Lakossága a két község népességével együtt 1920—ban már 80.673 lelket jelentett". Fölemlíti ezzel kapcsolatban, hogy míg az ország legnagyobb vidéki városaiban, Szegeden és Debrecenben a tu- lajdonképeni városi lakosság csak 70.100, illetve 83.690 lélekre tehető, addig Nagy—Miskolc hasonló alapon kiszámított városi népessége 1920—ban 78.579 lelket számolt volna.
A könyv egyébként nemcsak tartalmánál fogva nagyértékű, hézagpótló munka, hanem színes, za—
matos, választékos és kitűnő nyelvérzékre valló stílusa következtében élvezetes olvasmány is.
M. S. dr.
Hacker Ervin : Kriminalitás és bevándorlás.
Tanulmány a knmmalaethológia és kriminal—
polítika köréből.
Ervine Hooker: Criminalité et
immigration. Etude du domaine de
l're'thologie et de la politigue crimi-
n e l l e s. ,
Miskolci Ev. Jogakadémia Tudományos Ertekezéseinek tára. 35. szám.
' Recueil des disssrtations scientíjigues de l'Académíe év.
de droit de Miskolc, no 35.
Miskolc, 1929. 2701. m pages.
Résume'. Ltauteur prouve par des données gue In criminalité des immigrés dépasse partout celle despopulations autochtones (en Suisse, de 100 (1 20070, dans les autres pays en général de 10 ri
