Schneller Károly: Miskolc halálozási hányadosának átértékelése

11. szám.

közvetítés esett az szemben.

előző évi 70, illetve 45-tel

Csupán a szakmunkát tekintve, 100 munka- helyre 185 (tavaly 17!) munkakereső esett, a köz- vetítések száma 100 férfi szakmunkahelyre 72,

100 női szakmunkahelyre 78 volt. A segédmunká- znál 100 munkahelyre 146 (tavaly 140) munkakereső

jutott és 79 férfi, illetve 85 női közvetítés.

Schneller Károly: Miskolc halálozási hánya-

Charles Schneller: Chiffre stan—

dardje la mortalite' de la ville de Mis- Jcolc (Hongrie)

Misléglgi Jogászélet Könyvtára 52. szám. Miskolc, 1929 Bibliolhégue de "Miskolci Jogászéleí" No 52, Miskolc,

1920. 2317.

Résume'. Ilauteur coníronte, dans cette bréve .t'lude, le coefficient de mortalité brut et le coeffi-

cient de mortalité standard d'une ville moyenne Izongroise, Miskolc, Dans les années 1920—4921, tearacte'rise'es par leur proportion défavorable ari point de vue de la mortalite', le coefficient brut de Miskolc était de 21'590/00, soit gueloue peu plus clevé gue la moyenne du pays (21'299/00), respec—

tivement la moyenne (20'780/90) des autres villes autonomes de la province. En élimínant lteűet per ..tutbateut de la répartition par áge, la proportion :de Miskolc présente un tableau beaucup plus dé

iavorable, le coefficient de mortalite' ainsi calculé ey étant de 25'990/00 (la moyenne du pays 22'900100 et celle des autres villes autonomes de la provínce, '?3'460/00). La situation slamélíore en séparant les índividus non indigénes décédés dans les hópitaux;

mais merne dans ce cas, le nombre proportionnel de la ville de Miskolc dépasse guelgue peu celui tdes autres villes autonomes.

*

A Magyar Statisztikai Szemle f. é. augusztusi szá—

vmában Schneller Károly Magyarország standard- halandóságát nemzetközi viszonylatban tárgyalta.1)

"Ugyancsak a nyers- és standardhalandóság alaku- lása, a halálozási hányados átértékelése áll Miskolc város halálozási hányadosával foglalkozó, valami—

vel előbb megjelent érdekes és tanulságos kisebb dolgozatának középpontjában,

Utóbbi tanulmányának bevezető fejtegetései a halálozási hányados átértékelésének jelentőségével, 'módszertani és történeti kérdéseivel foglalkoznak?) 1) V. 6. Schneller Károly dr.: Halandóságunk nemzetközi viszonylatban. M. Slat. Szemle VII. évf.

(1929) 8. szám. 841—880. l.

2) Itt Schneller fejtegetései során nehezményezi, hogy a nemzetközi statisztikai kiadványok —— köz- fiúk a Nemzetközi Statisztikai Intézet ,,Annuaire"—jei

—— 1165 — ¹⁹²⁹

gondolatmenete e tekintetben nagyjában azonos a Szemle fentemlített cikkével. Dolgozatának tulajdon- képeni témájára a módszertanilag jól megalapozott és következetesen kidolgozott második fejezetben tér rá.

Miskolc halálozási arányszámát a legutolsó nép- számlálás körüli 1920/21. évekről, tehát magas ha- landóság által jellemzett időpontról közli: a nyers halálozási arányszám (ezer lélekre) e két év átla- gában 21'59 volt, valamivel több, mint az országos átlag (21'290/00) és a többi kilenc vidéki városi tör-

vényhatóság nyers halálozási aránya (20'780/00). A továbbiakban azonban rámutat arra, hogy Miskolc halandósági aránya valójában nem ilyen kevéssel, hanem sokkalta rosszabb, mint akár az országos át—

lag, akár a vidéki tj. városoké. Az egyes korcsoportok közül ugyanis csupán az egy évnél fiatalabb és 1—4 éves gyermekek halandósági aránya mutatko—

zott számításai szerint Miskolcon kedvezőbbnek, míg az összes többi korcsoportban jóval magasabb halá—

lozási gyakoriságot talált. A nyers halandósági arány tehát nem tükrözi vissza elég híven a többi vidéki várossal és az országos átlaggal szemben a valóságos különbséget s ez tisztára annak tudható be, hogy Miskolc népességének életkor szerinti réteg—

ződése nagyvárosias, fiatalos, vagyis ,,veszélytelen":

a halálnak legerősebben kitettek _ öregek és gyer- mekek —- részesedése kicsiny, viszont igen nagy az életerős. produktív korúaké. Schneller ezért az élet- kor zavaró hatását kiküszöbölő standardszámítás—

hoz fordul, alapul véve a Szemlében között nagyobb tanulmánya szellemében Hollandia 1910. évi kor—

megoszlását. így azután arra az igen kedvezőtlen eredményre jut, hogy az 1920/21. évi átértékelt ha- lálozási hányados a 22'900/00—85 országos átlaggal és a vidéki tj. városok 23'460/oo—es arányszámával szemben Miskolcon 25'990/001 Míg tehát a vidéki tj.

városok halálozási hányadosát ezernek véve Mis—

kolc nyers halálozási arányának mutatója 1.053, a standardizálás után a mutató 1.108-ra romlik. A városok halandóságát azonban tudvalevőleg nagyon rontja a kórházakban elhunyt nem helybeli halot—

tak sok helyt igen nagy száma. Ezért Schneller szá- mukat kihasitja az összes halottak közül s ilyen módon törekszik a törzslakosság helyes halálozási arányának megállapítására. így nyert adatai, melyek természetesen valamelyest a valóságos alatt ma-

radnak, tehát minimálisaknak tekintendők, —— hiszen

— nem kísérelték meg az egybevetés nehézségeit kiküszöbölő standardszámítást. E tekintetben le- gyen szabad utalni arra, hogy a Nemzetközi Statisz- tikai Intézet hágai Állandó hivatala nemcsak Euró- pát, hanem a többi világrészeket illetőleg is ered- ményesen kísérelte meg a háború előttről, még pedig

több évtizedre visszamenőleg, a standardizálást,

habár az alapul vett sokaságot elméleti tekintetben talán nem választotta meg a legszerencsésebben.

V. 6 Annuaire International de Statistigue. Il.' 103—111. 1., IV. 83—87. 1., V. 153—155. l.

SF"

1 f., szám. ,,

például az idegenben elhalt törzslakosok számbavé-

telére sincs mód, — valamivel kedvezőbb képet ad—

nak Miskolc halandósági viszonyairól a fent bemuta-

tott'nál, mert míg— a törzslakosságnak standardsoka- ságra (részben becslés segitségével) átszámított való- színű $(minimális) mortalitása a vidéki tj. városok—

ban 21'830/oo—et ért el, addig Miskolcon ennél vala—

mivel ugyan még mindig magasabb: 21-900/00 volt,

a különbség azonban már távolról sem olyan nagy, mint aminőt a nem helybeliek terhétől meg nem

szabadított standardhalálozási arányszámok mutat- tak. Még így is kétségtelen, hogy Miskolc helyzete kedvezőtlen, sőt szerző idevágó számításai arra is rámutatnak, hogy a háború előtti időkkel szemben a város átértékelt halálozási aránya megromlott, ' vagy legjobb esetben stagnál.

Schneller tehát egy zavaró tényező: az életkor hatását szinte tökéletesen semlegesíti mintaszerűen kerek dolgozatában. A Miskolc kárára kimutatott különbözetet mégsem írhatjuk teljes biztossággal az életmód nem megfelelő voltának, vagy a kedve- zőtlen lakásviszonyoknak rovására, mert hiszen —- mint erre Schneller is utal — emberi beavatkozással alig, vagy egyáltalában nem módosítható ' egyéb okok is hozzájárulnak a halandósági mérték meg- határozásához. Kétségtelen ugyan, hogy ezidőszerint, nálunk és világszerte is elsősorban két természetes tényező: a neni és az életkor befolyásának mente- sítésére alkalmazható a legeredményesebben a stan- dardszámitás, mégis érdemes volna például váro—

saink halandósági viszonyait legalább kisérletképen

további kutatások tárgyává tenni, halálozási arány—

számukat az ilyen egyéb zavaró tényezőktől is megtisztítani, talán legcélszerűbben azon a nyo- mon, melyet mások mellett tulajdonképen csak Würkburger jelölt ki elég határozottan két nem—

régen megjelent teoretikus cikkébenf) aki a fog- lalkozási rétegeződésben (kereső tevékenységben) mutatkozó eltérések, valamint a klimatikus viszo—

nyok között fennálló különbségek kiküszöbölésének a nem és az életkor összehasonlítást zavaró befolyá—

sának eliminálásával csaknem egyenrangú fontos—

ságát hangsúlyozza. Szerinte ugyanis a foglalkozást és az éghajlatot hasonlóképen olyan, adott esetben elkerülhetetlen és alig változtatható faktoroknak — természetes, tehát bizonyos mértékig ,,normális"

okoknak —— kell tekinteni, amelyek a szociális és kulturális okoknak és állapotoknak (lakásviszonyok, életmód stb.) a balandóságra gyakorolt hatását szintén elhomályosítják és ezért az életveszély ki- sebb vagy nagyobb voltát előidéző ,,tulajdonképeni"

okok kikutatása céljából teljesen homogén csopor- tok képzése és további standardizálás által eliminá—

1) V. ö. Würzburger: ,,Grenzen der Sterblich—

keitsstatistik". Reichsarbeitsblatt, 1926. évf. 20. sz.

és ,,Die Sterblichkeitsstatistik als Ursachenfor- schung". Deutsches Statistisches Zentralblatt 1927.

évf. 516. sz.

—— 1166 -—

__ w , __ 1929.

landók. Természetesen addig, míg a statisztikai anyag az ilyen finomabb műveletek végrehajtására, tökéletesen alkalmas nem lesz, a standardszámítás- nak az életkorra (és a' nemre) korlátozótt alkalma-, zása —— mint azt Schneller dolgozata tanulságosan.

igazolja —— nélkülözhetetlenül becses eredményeket,

ad, a valósághoz elé'g'közel járó következtetésekrb

nyujt alkalmat. Th; L. dr.

Hacker Ervin dr.:

1921—1927. években.

Dr. Ervin Hacker: La criminal—*

lite' de Hongrie en 1921—1927.

Miskolci Jogászélet Könyvtára 57. szám. Miskolc; 1929. l? . 1.

Publié par la Bibliothégue des juristes. de *Mískolc (Ill/is—

kolai jogászélel könwlám), no 57, Miskolc. 17 pages.

Kriminátitásunk az

Résume'. Les facteurs ctiminogénes ne se faisant sentir gu'au bout diun certain temps, la criminalité de Hongrie, accrue par la misére causée par la guerre et la dépréciation de la monnaie, nia atteint son maximum guien 1924.

La criminalíté, gui chez les hommes dépasse en général 4 fois celle des femmes, a augmenté ehez les femmes au Iendemain de la guerre. Le nombre des récidivistes, surtout celui des individus retombés plusieurs fois, présente une forte ten—

aance ascendante. Chez les célibataires —— el encore plus chez les divorce's —— Ia ctiminalité esf bien supe'rieurc á celle des gens mariés; a_u point de vue de la langue maternelle, elle est síngulíére- ment grande ehez les Tzíganes; mais contraire—

ment á ce (ju'on voit dans plusieurs pays, elle es!

moins grande ehez les illeitrés gue ehez les indi—

uidus sachant líre et écrire. Et guoigue en général elle soit plus élevée dans les villes (1181) la cam pagne, Budapest Ifa pas une proportion trop forle d cet égard.

*

Szegényes bűnügyi statisztikai irodalmunkban hiánypótló ez a kis összefoglaló tanulmány, amely a háború utáni bűnügyi adatokat könnyen áttekint—

hető rendszerben csoportosítja s a kriminalitásra befolyással levő tényezök vázlatát adja. Legfonto—

sabb 'megállapításai a következők:

A kriminogen tényezők nem nyomban, hanem csak bizonyos idő mulva éreztetik hatásukat. Ezért gazdasági leromlásunk hatásaképen kriminalitásunk' a kulminációs pontot csak 1924—ben érte el. Száz—

ezer 12 éven felüli lakos közül a törvényszékek és

járásbíróságok által elítéltek száma ugyanis volt:

1921 558

1924 978

1927 656

A férfiak és nők kriminalitása általában úgy aránylik, mint Ltzl. A háború utáni első években azonban igen megrontja a női kriminalitás arány-