• Nem Talált Eredményt

Schneller Károly dr.: Borsod vármegye népszaporodása 1920-tól 1930-ig

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Schneller Károly dr.: Borsod vármegye népszaporodása 1920-tól 1930-ig"

Copied!
2
0
0

Teljes szövegt

(1)

6. szám. —— 572 —— 1931

számolt, A különbség e számítások között tehát kája értékes hajtása ennek a helyi vonatkozású, nem túlságosan nagy s úgy hisszük, nem tévedünk, d.- nem egyszer országos érdekű jelenségekre is hogyha a Na!/ll"fé10 lizenkétmillíól tekintjük a ma— rávilágíto kutatómunkánák. Dolgozatának érté—

gyarság létszáma alsó határának.

A szerző munkájának értékét emeli, hogy a lé—

lekszámadalokat részleteredmények, kombinatív számanyag, kritikai méltatás és itt—ott térképek is tarkítják. Külön kiemelendő értékes vonása esz—

mefuttatásának a forrásonyagidézetek szokatlanul nagy tömege, mely tanulmányát az egyes részlet- kérdések iránt érdeklődők számára is nélkülözhe—

tetlenné teszi. A dolgozatot szerző vázlatnak szánt—a, De több annál, sőt joggal úgy tekinthetjük, mint bevezetőjét előtntárját annak a nagy mun- kának, mely az 1930 körüli népszámlálások ered-

ményeinek publikálása után lesz sürgősen esedé—

kes és majd késedelem nélkül kell, hogy megjelen—

j'ék: a Magyarság Egyetemes Évkönyve ez a

várva-várt nagy mű, melynek létrehozása vélem-é—

nyiink szerint a Magyar Statisztikai Társaságnak a rokon intézményekkel vállvetve kidolgozandó legfontosabb, legszebb és legnemzetibb feladatát alkotja. Ez a Társaság által is magáénak vallott feladat azonban teljes sikerrel csak úgy oldható meg, hogy ha a kisebbségi kérdés iránt érdeklődő Összes intézm-ények és egyének az előmuinkálatok

értékes eredményének felhasználásával minden

törekvésüket és erejüket egyesítve állítják a nagy

cél szolgálatába. Th. L. dr.

Schneller Károly dr.: Borsod vármegye nép- szaporodása 1920-tól 1930-ig.

Charles Schneller: L'aceroz'ssement de la popula—

tzon dans le comitat de Borsod de 1920 a 1930.

Miskolci Jogászélet Könyvtára 71. szám. Miskolc, 1931. 71 1.

_t— 4 táblázatos kimutatás.

Bibliothéguc de la Miskolci Jogászélet. No 7]. Miskolc, 1931.

71 pages —t— 4 tableaux,

Résumé. Silué dans le Nord de la Hongrie,

Ie comitot de Borsod se Sti/fil prcsgue tout á fáit éeonomiguement: on y trouve une ploine fertile, des monlagncs boisécs et de riches gisements mélallí—

féres, (Pest d ces heureuses conditions (Ivo peut étre attribué le fáit (luc lüliigrnertialiori de la population

y dépassait en général celle des autres conziiots. De

1920 d 1930, elle (1 élő également [(ivoráble, le nemn bre de la population ayant (rug/mente de 11'34"o el ultetni 278813. détoíllánt ses données

suivunt les árrondissements. les regions éeonomigves

et les pro/essions errercées dans les communes, met en lumiére et les [oils démográphiones soillánts et les principuur mobiles de la

nombre de Iá population.

*

Az egész országra kiterjeszkedö s a helyi jelen—

ségeket természetszerüleg csak szűkebb keretek

között felemlitő hivatalos népesedési kiadványok és közlések nagyszámú

Ifauteur.

[luctuátion du

sorozata mellett

még napjainkban is eléggé ritkák azok a tanul—

mányok, amelyek többé—kevésbbé monografikus elmélyedéssel egy—egy város, vidék, vagy megyei törvényhotáság népesedési életfolyamatának ké- pét rajzolják meg. Schneller előttünk fekvő mun- sajnos

két alább ismertetendő adatainak gazdagságán kívül az á frisseség fokozza különösen nagyra, amely-

lyel a szerző több szempontból behatóan átdolgo—

zott anyagát az előzetes eredmények hivatalos összeállítása után a legrövidebb idő alatt már közre is adta.

Borsod megye érdekes.

vényhátóságá a csonka

gazdaságilag változatos területet, ideális közigaz—

gatási egységet, szinte gazdaságilag önellátó vidé—

ket alkot. Felülete termékeny síkságot, erdős hegyvidéket és bányakincsekben gazdag dombviA (léket szerencsésen egyesít, ami a változatosabb

gazdasági lehetőségeken kívül a földterület műve-

lési ágak szerint kiegyensúlyozottabb megoszlá—

sát is eredményezi. Gazdaság—stratégiailag előnyös

fekvését pedig a vásárvonalnak és fontos forgalmi útvonalaknak a megye területén áthaladása hatá—

megfigyelésreméló tör- hazának: földrajzilag és

rozza még meg. Érthető tehát, hogy a vármegye

lélekszámának emelkedése évtizedről évtizedre

kedvező volt, a mai országterületen elterülő me- gyei törvényhatóságokét csaknem mindig megha—

ladta, az utolsó evtizedben pedig a ll-34%—os

jelentős gyarapodás már 278813 főre növelte a megye népének számát. Borsod vármegye né—

pességbel'ogádo és népességkonzerváló képes—

sége tehát a multban és legutóbb is általában kielégítőnek bizonyult, habár a l4'Ol%—os termé—

szetes szaporodássál szemben 1920—1930 folya—

mán 2'67%—os, számszerint 6.701 főnyi elvándor—

Iási többlet mutatkozott; ez azonban csak akkor látszik kedvezőtlenebbnek, ha megtudjuk, hogy Miskolc aránylag jóval kevesebbet vett fel ebből a

tömegből, mint a korábbi deeenniumok alatt. Köz—

igazgatási járásonkint persze elég nagy szélsősé—

gekre bukkanunk: a természetes szaporodás dol—

gában még egyenletesnek mondható a helyzet (a

maximumot az képviseli 16129

százalékkal, á minimumot a miskolci 1268 száza—

lékkál), de tényleges gyarapodás terén a sort lezáró edelényi járás (6-66%) és az élen haladó ózdi (23-02%) között feltűnő a differencia,

Ami pedig a vándorlási különbözetet illeti, több- let sajnos csak az utóbbi járásban található, míg

edelényi járás

m á r a

a többi járásban eléggé jelentékeny vándorlási hiány az edelényiben a10t%—ot is megközelíti

(E)—63%t. Schneller a népsűrűségi, tömörülési és a

természetes szaporodás nagyságsorrendje szerint

is rendezett adatok segítségével törekszik a fejlő-

dés ennyire különböző méreteit előidéző rúgók köze—

lébe férkőzni. Majd tanulmányának legérdekesebb

részében gazdasági és lelepülésföldrájzílag lehe—

tőleg egységes területek szerint taglalja a lélek—

számmozgalom eredményeit. Megfontoltan csopor—

tosított főádatait érdemes ideállítani:

(2)

6. szám. — 573 — 1931

Tény? 'lierme— do I' , Tényleges Természetes Vándor-l. Tényl.

v 1 d é r Kategória. a

százalék 1920—1930 1880—1980

l. Alföld . . 887 1367 —4'80 I. községcsoport

ll. Bükkvidék 856 1235 —3'79 (500/o—nál több

1. H 'd/k . . 12-80 20-66 —7'86 ' ' - - 4 -r -

2. Dgllylglilgkalja . _ 6-34 903 _2_69 ll ilparforg. kereső) 17 29 14 71 4—2 08 236 65 3. Északi Bükkalja . 8'75 12—20 —3-45 - ,(lzsegcsollmt

lll. Ózdi—esetnelyi domb— (30—500/0 ipar-

vidék . _ _ _ _ _ 2378 15-72 4—8'06 forg.'keresó) 1667 1644 4—0'23 6445

IV. Sajó—Szuha völgye 6'78 15-80 —9—02 111- közseggSOport v. Boldvamenti dombvid. 5-06 14-29 —9-23 (%%-3131 keve- Vl. Miskolc körzete . 1584 13—33 —t—2'51 sebb _lparforg-

1. Szomszédos közs. 14-63 10-95 —'.—-3'68 kereso). . . 801 13-21 ——5'20 37-63

2. 'l'ávolabbí környezet 1724 1609 4—1'15

Borsod vármegye . 1134 1401 ——2'67 szerűleg és viszonylag is éppen az 1920 óta el—

Míg a közigazgatási egységek szerinti csoporto-

sításban jellegzetesség elsikkad, a

megye fejlődését determináló tényezök az ilyen gazdaságföldrajzilag tagolt számeredményekből jóval határozottabban domborodnak ki. Nem kísér-

hetjük végig Schnellernelc az 1880—1920-as időszak

adataira is visszapillantó

számos helyi

tanulságos és részletes okfejtését s arra is csak éppen ráutalhatunk, hogy

a dolgozatnak eddig a részéig inkább csak statisz—

tikai kategóriák szerint haladó adatcsoportosítá-

sokat itt monografikusabb, községenkénti szám-

elemzések követik, melyek elsősorban a helyi

közigazgatást érdekelhetik. Arról azonban meg

kell emlékeznünk, hogy a következő —— legkere—

kehb —— fejezetben a szerző régebbi eljárásához hasonlóan a foglalkozásnak (: népgyarapodásm

gyakorolt befolyását is sikeresen hámozza ki a

rendelkezésre álló aránylag szűkös anyagból. Ez—

úttal alkalmazott módszere egy árnyalattal fino- mabb, mint a város és vidék népesedéséröl írott korábbi munkájában: elsősorban azokat a közsé—

geket választja külön, amelyekben az iparforgalmi foglalkozások keresöi az egész keresőnépességnek legalább felerészét alkotják: a községeknek ezt az első (városias) főcsoportját ismét három alcso-

portra bontja szét, az iparos, a bányász és a ve-

gyes jellegü községek kategóriájára, aszerint,

hogy az előbb említett két foglalkozási ág közül melyiké az iparforgalmon belül az abszolút több- ség, vagy pedig az iparforgalmi keresők tábora megoszlik a négy egybefoglalt foglalkozási kate—

gória (bányászat, ipar, kereskedelem és hitel,

közlekedés) között. A községek második —— ha—

sonlóképpen három alcsoportra Osztott — főcso-

portját azok a községek alkotják, amelyekben az iparforgalmi keresők aránya 25—50%, míg a hal'- madik főcsoport az agrárfalvake', amelyekben az iparforgalmi keresők százaléka 25 alatt marad.

Mellőzve az alcsoportok adatait, Schneller számí- tásának legfőbb eredményeit kis összeállításunkba

foglalhatjuk össze: (Lásd a köv. táblát.)

Még csak Diósgyőr (Állami Vasgyár) stagnálá—

sára kell a figyelmet felhívni Schneller mélyen-

szántó részletesebb fejtegetései közül s arra, hogy az őstermelő színezetű községek lakossága száln-

mult evtizedben gyarapodott a legeröteljesebben.

A tanulmányt ezután a nemek arányában beállott változások szemléltetése, továbbá a tényeknek és a helyi gazdaságpolitika népesedóspolitikai szem—

pontból felállítható feladatainak ügyes összefogla-

lása, végezetül a községei'lkinti reszletes táblázat zárja be (Schneller által kiszámított arányszá—

mokkal). Végigpillantva a dolgozaton, csak kíván-

hatjuk, hogy a szerző nemes lokálpatriotizmus

fűtötte munkáját a részletes népszámlálási ered-

mények közreadása után még továbbfolytassa és

hasonlóképpen ne szakítsa félbe a Miskolci Jo-

gászélet se szépen megkezdett és immár statiszti- kai szempontból is nagybecsű publikáló tevékeny- ségét, mellyel helyi vonatkozású statisztikai irodal- munkban szinte teljesen egyedül áll. (Ide kíván—

kozik annak felemlítése, hogy Schneller azóta bor—

sodmegyei anyagát a Miskolci Jogászélet 1931. évi

6. számában megjelent ,,l)emológiai vizsgálatok az 1930—as népszámlálás borsodvármegyei eredményei-

vel kapcsolatbanu c. tanulmz'myában a tényleges és természetes szaporodás összefüggése, a műveltségi viszonyok és a nemi megoszlás tekintetében még

mélyrehatóbban tovább dolgoztal)

Schneller tanulmányában szép példáját adta

annak, hogy az egyszerű lélekszámeredmények és

szaporodási adatok gyors kiaknázása nemcsak le-

hetséges, hanem rendkívül értékes, sokféle tanul—

sággal szolgáló munka, melynek gyümölcseit a helyi közigazgatás és gazdasági kormányzás bősé—

gesen és idejében értékesítheti. Munkája köve—

tendő mintaképpen állítható a hasonló irányú —

sajnos felettébb sporadikns — törekvések elé.

Th. L. dr.

Kemény, Georg und Vágó, _losef: Die Volks- wirtschaft Ungarns im jahre 1930.

Budapest, Pester Lloyd 1931. 313 1. A 17.

A gazdasági élet rövidebb—hosszabb

vonatkozó 'rnegfigyel-ések eredményeit összefoglaló időközeire

helyzetjelentések, közgazdasági évkönyvek az

utóbbi években nagyon megszaporodtak. Az ily

irányú visszatérő ismertetések közül Kemény György és Vágó Jómef munkája rendszerességével

emelkedik ki. A szerzők széles ismeretköre és gya- korlati érzéke, továbbá az a módszeresség, amely—

lyel a gazdasági élet folyását és konjunkturális

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az akciókutatás korai időszakában megindult társadalmi tanuláshoz képest a szervezeti tanulás lényege, hogy a szervezet tagjainak olyan társas tanulása zajlik, ami nem

Olyan kérdésekre keressük a választ, mint például, hogy mit jelent az innováció fogalma az oktatás területén, mennyiben alkalmazhatóak itt

geket választja külön, amelyekben az iparforgalmi foglalkozások keresöi az egész keresőnépességnek legalább felerészét alkotják: a községeknek ezt az első (városias)

a gazdasági életben. a Balás Károly és Heller Farkas születésének 60. évfordulója alkalmából ki—. adott

táblában a földbirtokok összes területe, a mezőgazdasági terület (szántótkert—l—rét—l—szőlő—Hegelő területe) és a művelési ágak helyi jelentősége szerint mér-

Más szavakkal, modern megközelítésben, a mai fejlődésgenetikai ismeretek tükrében ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az egyedfejlődés során először azok a gének fejeződnek

A második felvételen mindkét adatközlői csoportban átlagosan 2 egymást követő magánhangzó glottalizált (az ábrákon jól látszik, hogy mind a diszfóniások, mind a

Feltevésem szerint ezt a kiadást ugyanaz a fordító, azaz Bartos zoltán jegyzi, mint az előzőt, s vagy azért nem tüntették fel a nevét, mert az ötvenes évek klímájában