9. szám
-—644——
1941
nak elkészítésére kiküldött különbizottság munká- latai jelentik.
Szerző néhány jellemző számmal és adattal a statisztika tükrében is bemutatja a jubiláló város- részt. Sohilson ,,plánuma" még arra a területre vo—
natkozott, amelyet dél felől a Belváros, kelet felől
a Vilmos császár—út, észak felől az Arany János—
utca, nyugat felől pedig a Nádor—utca, a gróf Tisza István—utca és Bálvány—utca egy része, továbbá a mai József-tér és Vörösmarty-tér kelet felőli vonala határolnak. A mai V. kerület a Deák Ferenc-utcától a Vilmos császár—út és a Váci—út, valamint a Duna- part között, a Tüköry-gáton (Szent István-körút) túl is kiépült résszel együtt, egészen a Dráva-utcáig terjed.
A főváros népességének kb. tizennegyed része lakott itt 1940-ben. Budapest kerületei közül a Szent Isván—város házai hajtották a legnagyobb nyers házbérjövedelmet (több mint 38 millió pengőt):
hatodrészét annak, amit Budapest valamennyi fő—
bérlője tizet. Igen érdekesek azok az adatok is, amelyekből kitűnik, hogy üzlethelyiség és raktár- ház csak a X. kerületben van több. A City—képződés folyamata is tapasztalható ebben, ami persze nem meglepetés, mert a Lipótváros üzleti negyednek épült. A nagykereskedelem már akkor megtelepe—
dett itt, amikor a Lipótváros még gyermekkorát élte. Budapest 63.000 főnyi magántisztviselő népes—
ségének nyolcadrésze lakik itt. A kereső népesség 24") százalékának volt akkora jövedelme, hogy külön adót fizetett. A népmozgalmi adatok azonban nem kedvezőek: az 1935. évi adatok szerint minden ezer lakó közül csak 27 volt ötévesnél fiatalabb s öt-tíz év közötti gyermek pedig ezer lakóra 32 jutott;
Budapesten ennél kedvezőtlenebb arányszámokat csak a Belvárosban találunk.
A lipótvárosi telekárakat feltüntető táblázato—
kon kívül igen szemléletes térképek teszik színessé
az érdekes könyvet. Gy. F. dr.
Schneller Károly dr.:lAz agrámépsűrűség számítás-módja.
Dr Charles Schneller: De la maniéref'de calculer la deusz'té de la papulation agricole.
Miskolci Jogászélet Könyvtára. "Új sorozat 46. sz.
,Biblíothégue du Monde de Juriste de Miskolc,"
nume'ro 46.
Miskolc, 1939. 21 l. —- p.
A népsűrűségi arányszám a területnek és a népességnek egymáshoz való viszonyát fejezi ki.
A terület különböző minősége és fekvése következ- tében, az azon élő népesség pedig eltérő összetéte—
lénél fogva csak nyers viszonyítási alapot tudnak nyujtani. Minthogy föld és föld között igen nagy különbség van —— amiből önként következik, hogy a népesség befogadási ,,képesség" változó fogalom
—, keresni kell olyan számítási módot, amellyel ki lehet küszöbölni a zavaró tényezőket és rá
lehet világítani a népsűrűség, illetve ,,tiszta" fokára és okaira.
Schneller Károly újszerű tanulmányában ko—
rábbi vizsgálatainak folytatásaképen az őstermelő lakosság sűrűségi arányszámát veszi vizsgálat alá.
Célja az, hogy kellő átértékeléssel megállapítsa, vajjon a terület népességbefogadó kapacitása mek—
kora és hogy a tényleges sűrűség ehhez a kapaci- táshoz képest nagy-e vagy kicsiny? Az agrárnép—
sűrűség megállapításánál igen sok kényes és nehéz kérdés merül fel. Megközelítően a helyes vagy tiszta arányszám megállapítására vezet az az eljá- rás, amikor az összterületből leszámítjuk a nádast.
a földadó alá nem eső területet, vagy az erdőt és az egész legelőteriiletet is. Az így nyert viszonyí—
tási alapból nyert arányszám sem lesz azonban teljes értékű, mert éppen a földadó alá nem eső területeken él a legtöbb ember, és az erdő és legelő V is sok embernek nyujt megélhetést közvetve vagy közvetlenül is. Egy másik módszer révén Schneller úgy akarja megközelíteni a tiszta arányszámot.
hogy a földterületnek a piaci ár nagyságában meg- nyilvánuló jelentőségét a lélekszámhoz viszonyítja.
Igy nem a négyzetkilométerre, hanem ,,értékkilo—
méterre" kiszámított népesség tükrözné vissza adott területnek sűrű, ill. ritkán való benépesült—
ségét. Ennél a számításnál jellemző az, hogy a piaci ár és a népességbefogadási kapacitás között egyenes arány áll fenn. Tekintettel azonban arra, hogy a föld értékét nem lehet pontosan lemérni,
keresni kell olyan megoldást, amellyel ,,az érzé—
keny népsűrűségi koeficienst" meg lehet állapítani.
Szerző pro és kontra felsorakoztatott érveinek mérlegelése után a kataszteri tiszta jövedelem nagyságát viszonyítja az őstermelő lakosság szá- mához és így határozza meg a jövedelemkilomé—
teri-re eső népsűrűség fogalmát. Hangsúlyozza azonban, hogy a kataszteri jövedelmi adat nem teljesen megbízható volta miatt, ez az eljárás is hagy kifogásolni valót maga után.
Szerző nagyon helyesen nemcsak a szántóföl—
det, hanem az egész termő területet viszonyítja az őstermelő lakossághoz, azonban a különböző mű- velési ágak terjedelmének jelentőségét megélhetés szempontjából veszi mérlegelés alá. Vár—megyén- kint mérlegeli az egyes művelési ágak jövedelme—
zőségének jelentőségét. A szántóterület valamennyi megyébena,,standard" művelési ág, ez tehát a bázis.
Ezután az eljárás a következő: kiszámítja az 1936.
évi adóstatisztika alapján minden egyes vármegyé—
ben a ? művelési ág egy—egy holdjára eső katasz—
teri tiszta jővedelmet. A szántóföldek megyénkinti tiszta hozadékát lOO—zal veszi egyenlőnek és kiszá—
mltja a többi művelési ág jövedelemindexét. Ezek az indexszámok jelzik az egyes művelési ágaknak a megélhetés, a népességeltartás szempontjából való helyi jelentőségét. A 7 művelési ág területét
ritkaság
9. szám
olyan mértékben számítja be, "amely mértékben nagyobb vagy kisebb a gazdasági jelentőségük a szántóföldhöz viszonyítva". Szerző tehát, mig a szántóföld területét minden megyében egyaránt 100%—ban számította be a népsűrűségi viszony- számítás nevezőjébe, addig a többi művelési ág területét vármegyénkint indexszámaik arányában csökkentette, ill. növelte. Ezt az eljárási módját Zala és Hajdu vármegyék adatainak, illetve arány- számainak szembeállításával világítja meg. Atanul—
mány értéke különösen az az öt táblázat, melyben szembetűnnek azok a különbségek, melyek az el- térő számításmódok alkalmazásánál fordulnak elő.
Az I. táblázatban szemlélteti vármegyei részlete—
zésben a 7 művelési ág 1936. évi tiszta kataszteri jövedelmi adatait és indexszámát. A II. táblában a földbirtokok összes területe, a mezőgazdasági terület (szántótkert—l—rét—l—szőlő—Hegelő területe) és a művelési ágak helyi jelentősége szerint mér- legelt terület és az őstermelő népesség számának adatai szerepelnek. Ezen az alapon készült el a III. táblában a tiszta népsűrűségi arányszámok ki—
számítása. A IV. táblában a sorrendet feltüntető adatok és indexszámok ábrázolják a sűrűség fokát, végül az V. tábla kombinatíven mutatja be, hogy mennyi az őstermelő népesség száma és a mérlege- lésnek megfelelően mennyivel élnek többen, ill.
kevesebben a kérdéses vármegyék területén a szá—
mításai szerint kívánatos számnál. Az egyes műve- lési ágak jelentoségéhezwmért nepsurusegleg—
málisabb:Vas,Bács- Bodrog,Bihar,Pest,raAbaúj—
Torna vármegyékben. Komárom, Fejér, Baranya, Somogy és Veszprém vármegyékben bőven van hely telepítésre. Számítása szerint a jelenlegi kö—
rülmények között Fejér vármegyében 34.000, Somogyban 39.000. Baranyában pedig 29.000 ember megélhetésére van hely; viszont Hajdu, Heves, Sopron és Zemplén, Csanád, Szabolcs, Békés azok a megyék, melyek ez idő szerint emberfölösleggel
rendelkeznek.
Szerző utal arra, hogy a termelés—szinvonal
adatok hiányában még ez a számítási mód is töké- letesítésre szorul.
ifj. M, L. dr.
Kovács Imre: A parasztéletforma csődje.
Emeric Kovács: La faillite de la forme de vie paysanne.
Bolyai Akadémia Budapest, 1940. 213 1.
Acade'mie Bolyai. Budapest, 1940. 213 p.
Szerző ebben a munkájában az évek óta külön- böző folyóiratokban megjelent cikkeit és tanulmá- nyait tette közzé.
A bevezetőnek szánt Utam című írás a szerző életrajzát adja, a következő két tanulmány pedig az egyke kérdésével foglalkozik. A dunántúli egykét talán túlzottan sötéten nézi, mert benne a német—
ség terjeszkedésének veszélyét is látja.
———645——
1941
Az ormánsági egykét egyik tipikus községében, Kemsében, külön is részletes vizsgálat tárgyává teszi és meggyőzően mutatja meg, hogy a nép és föld diszharmonikus viszonya az idők folyamán milyen nemzeti veszedelmet eredményezett. Az egyke —— szerinte — ma már a régitől teljesen el—
ütő népi életforma, egészen új gazdasági, társa- dalmi és erkölcsi törvényekkel.
A földreform útja c. fejezetben radikális föld- reformot követel, az agrárproletáriátus megszerve—
zése útján.
A következő tanulmányában az értelmiségi és parasztifjúság egymáshoz való viszonyát és össze—
fogásuk társadalmi jelentőségét vázolja.
Két cikkben foglalkozik ezután a munkaszol- gálat jelentőségével, az egyikben a különböző orszá- gok különböző szerepű és célú munkatáborait ismerteti, hogy a másikban Magyarországra nézve levonhassa a tanulságot, mely nem más, mint az, hogy ha a magyar ifjúság felismerné e tekintetben a reá váró feladatokat és azokat helyesen oldaná meg, sokat segíthetne magán is, meg a nemzeten is.
A gazdasági cselédek helyzetéről és megélhetési viszonyairól adott kép talán legfigyelemreméltóbb fejezete a munkának. Ebben reprezentatív adatok- kal igyekszik megrajzolni ennek az osztálynak gaz—
dasági helyzetét, annak változásait és társadalmi viszonyait. Munkafiziológiai alapon érdekes szám- adatokkal mutatja be munkateljesítményét és fel—
használt energiája fedezésére keresete alapján ren- delkezésére álló kalóriamennyiségét.
A kaszáskereszt mozgalomról szólva, a leg- inkább magárahagyott néprétegnek a nyomorúság realitásából a ködös politikai eszmékbe és misz- tikus vallási szektákba való menekülését ecseteli.
A tanulmánygyüjtemény címével egyező című fejezetben a paraszti életformának a bontakozó magyar kapitalizmus által való megbontását, majd a kifejtett kapitalizmus s annak talmi kultúrája által való összeomlását vázolja Gyoma társadalmá- nak a jobbágyfelszabadítás óta bekövetkezett diffe—
renciálóflásában.
Szervezés című irásban arról van szó, hogy a magyar nép politikai, gazdasági és társadalmi szer- vezkedése hogyan valósítható meg.
Menekülés a faluból cím alatt az egész világon tapasztalható és mindenütt egyre veszedelmesebb méreteket öltő társadalmi folyamat okát, káros hatásait és orvoslási módját vizsgálja.
Magyar agrárpolitika című utolsó tanulmány- ban agrárpolitikánk feladatát a nagy szociális ellen- tétek és birtokmegoszlás aránytalanságának ki- küszöbölésében, a mezőgazdasági termelés, időszerű átszervezésében és a parasztság számára korsze- rűbb életkeretek felállításában jelöli meg.
(). G. dr.
41'
