Laky Dezső dr.: Budapest épületviszonyai

11. szám. — elhelyezkedni, nevezetesen ha franciául beszélnek és jól értik mesterségüket. Ezek jobbára meg is vannak helyzetükkel elégedve és tisztességesen megélnek keresetükből.

:nl-l-uo ...-IIIIIIIIIIIIIIIIIIII ulnn'ull-II-onlttulIII-Ig:

1162 ——

ni...-Il-nulI-lltvt-.n-l-nnclunnnlctuunl . "Ill.-II ..

1929

Vagyonosabb magyarokról alig lehet beszélni, csupán elvétve él Brüsszelben vagy Antwerpenben 1—2 magyar család, melyek kedvezőbb anyagi helyzetben vannak.

Könyvismertetések

Chronigue de limes.

Laky Dezső dr.: Budapest épületvíszonyal DV Désire'LaIcy: Les conditions de bátiment a Budapest.

Statisztikai Közlemények (szerkeszti lllyefalvi I. Lajos dr.) 58. kötet (1929) 2. szám. Budapest, 1929. 341 l.

Kiadja: Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala.

Publications Statistigues (re'digc'es par le 1)?" I. Louis [ilye/alol"). Vol. 58 (1.929) No 2. 341 77. Edition du Bureau de statistz'gur de la rille de Budapest.

Résume'. (Pest le troisie'me ouvrage para dans les Publications Statistiaues de la ville de Budapest de M. I'Je'siré Laky, professeur a liUníuersíté des

sciences technioues, et (lui peut étre com-időre, ri juste titre, comme Pauteur statistioue le plus fe'cond de la Hongrie. Il y parle non seulement des résul—

tats des enguétcs exéeutées sur les bátiments en 1920 et 1925 et sur les propriéte's de maison en

1927, mais aussi des données antérieures, remontant au milieu du siécle dernier. II propose (Winwor-

tantes innovations pour les enouétes. Diapre's lui, guand les circonstances économioues l'eafigent, (les:

('nguétes particulíéres devraient étre íaites sur la

propriétó bátie, en dehors des relévements (lui ont

lieu tous les díx uns. Il estime on"on devrait évaluer.

lors des enguétes, la valeur des bátiments, représen- tant une énorme fortune: eomple'ter la statistigue

(les loyers par les reuenus provezmnl des loyers;

indiouer les dioers types de bútiments, les maisons

de rapport, les maisons privees et les édifices pu- blics présentant des problemes (li/férents; relever, tous les 5 ou 10 uns par exemple, le moment oü tes bátiments ont été construits. Ifauteur donne, sur la formation du nombre (les bátiments a Budapest, de tres intéressants indices e'tublis pour ljéporlur:

des recensements et enguétes effectue's depuis 1349 et ayant pour base 1880 (18802100):1849,89;1869,

87; 1880, 100; 1890, 122; 1900, 151: 1906, 157: 1910,

168; 1920, 186; 1925, 201; 1927, 206. En nombre absolu, le nombre des bátíments s'est élevé ri Bu—

dapest de 9.518 en 1849 a 22.010 en 1927. (T'est de

1885 a 1889 et de 1890 ri 1902 gue la construction

;; prit un pufssant élan.

*

Laky Dezső műegyetemi tanárnak, akit ma joggal tarthatunk Magyarországon a statisztikai

szakirodalom legtermékenyebb művelője'nek, gyors

egymásutánban immár a harmadik alapvető mun- kája jelent meg a főváros Statisztikai Közlemé—

nyeinek sorozatában.

A könyv kritikai méltatását mellőzve, ezúttal csupán arra szorítkozunk, hogy annak gazdag tar—

talmából nehany megállapítást leriigzítsiink. De módszertani kritikára Lakyval szemben nincs is

szükség, hiszen már korábbi műveiből ismerjük eles meglátó—, ítélő- és rendszerező képességét, az áttekintósnek azt a biztossagat, amellyel a leg—

különbözőbb témakörök bonyolult anyagát át—

fogja, a szamok konglomerátumábót a lényegese—

ket kiemeli s az ezekhez fűződő tanulságokra ra—

világit. Tárgyalasmódja ós könyvének rendszere különben l'ö konturjaihan e rövid ismertetésben is fölvázolódik.

A könyv nemz-sak az 1920. és 1925. évi épület—

statisztikai felvetel anyagát tárgyalja, hanem visz- szatekint a korábbi adatokra is, egész a mult szá-

zad közepéig s továbbmenően kiterjed az 1927. évi

háztulajdonstatísztikai felvételre is. A gazdasági politika szempontjából fontosnak tartja a szerző, hogy az épületstatisztikai adatgyűjtések ne csak a szokásos 10 éves határidőkben, hanem időköz- ben is ismételtessenek meg, ha fontos gazdasági

körülmények szükségessé teszik. Az építkezések

fellendülése, illetve szünetelése ugyanis a gazda—

sagi élet fejlődésmonetének függvénye s így az ópületstatisztika adataiból sokfelé ágazó következ- tetések vonhatók le.

Bár újabban az épületviszonyokra vonatkozó

statisztikai felvételek igen részletesek s a fővá-

rosi statisztikai hivatal mintaszerű feldolgozásban hő anyagot publikál, Lakynak igen figyelemre-

méltó kívánalmai vannak az óptiletstatisztika ki—

lt'l'jtÉSZlÖSÓl't? meg: a fővárosban is. Az ópiiletsta—

11. szánL

tisztika felvételi és vizsgálati módszerének érzé—

keny hiánya, hogy értékben nem becsüli fel a

tárgyát képező nagy vagyontárgyakat. A főváros

jelenleg is feldolgozza a lakásbérek statisztikáját,

ezt azonban hiteles forrásokból —— a pénzügyi ha-

tóságoktól —— beszerzett házbérjövedelmi adatok—

kal kellene kiegészíteni. Nyomortanya és hatalmas

bérpalota egyaránt egy egységként szerepel az épületstatisztikában. Minthogy más problémákkal állunk szemben a tömeglakásoknál, ismét mások—

kal a magánlakásoknál, avagy a középületeknél, eme típusok külön kimutatása is indokolt volna.

Kívánja Laky azt is, hogy az épületstatisztika anyagába az idő kérdése is kombináltasse'k be, vagyis öt— vagy tízévenkint, esetleg hosszabb idő szerint tagolva mutattasse'k ki, hogy a meglévő

épületekből mennyi létesült a különböző idősza-

kokban.

Az épületek fejlődéstörténetén vezető fejezetben az épületek

áttekintő be- számára vonatko-

zóan igen érdekes az az indexszámsor, amely az

épületek számának alakulását mutatja 1849 óta a

népszámlálások és a közbeeső fevételek időpont-

jaiban. Az 1880. évi felvételt, mint kiindulási pon-

tot véve (1880:100), a budapesti épületek száma

így alakult: 1849: 89, 1869: 87, 1880: 100, 1890:

122, 1900: 151, 1906: 157, 1910: 168, 1920: 186, 1925: 201, 1927: 206. Abszolut számban az 1819.

évi 9.518—1'61 a budapesti épületek száma 1927—ig 22.016—ra emelkedett.

Az épületek puszta száma azonban a fejlődés—

ről nem ad tiszta képet, hiszen a nagyvárosi épü—

letviszonyok megváltozásának egyik jellemzője az

apró házak eltűnése s helyükbe kevesebb számú, de nagyobb épületek keletkezése. A beépítetlen te—

rületeknél természetesen ez a zavaró momentum

nem jelentkezik.

A mult adataiban különösen az 1885-től 1889-ig és 1896-tól 1898—ig terjedő időszakban tükröződik az építkezések hatalmas arányú lendülete. A bu—

dai részek előbb északon, majd inkább dél felé épülnek be. Különösen a háború utáni építkezések—

nek jellemzője, hogy ezek inkább a budai város-

részekben történtek. A Duna jobbpartján pedig a

Rákos mezeje felé, a Teréz- és Erzsébetvárostól északkeleti irányban elterülő földek voltak azok, amelyek beépítésére leginkább sor került.

Egyébként az építkezések fellendülése előre

nem látható, ki nem számítható módon, hol az egyik, hol a másik kerületben észlelhető.

A fővárosi épületek magassági viszonyainak megváltozását mutatja, hogy míg 1869-ben az épü- letek 77'5%—a volt földszintes, 1927-ben ez az arány 52795. Viszont pl. a háromemeletes házak

arányszáma ugyanezen időszak alatt 1'9%—ról

—— 1163 —— 1929

13'2%-ra emelkedett. 1900 után a földszintes há—

zak arányszáma már csak igen lassú tempóban esett.

A fővárosi épületek szobaszám szerinti tago-d zódásának vizsgálatából az tűnik ki, hogy az 1—5 szobával bíró épíilettípusok száma 1880"—

1925—ig 83%-kal szaporodott, míg a 6—10 és 11—20 lakószobás épületek száma ennél kisebb mérték—

ben növekedett, viszont a még nagyobb épület- típusok száma megsokszorozódott. A kis —— 1——5

szobás _ épületek 1880-ban az összes épületek 42'5%—át tették, arányuk —— szaporodásuk dacára _ most már csak 37'0%.

Az épületek lakóik száma szerinti megoszlá-

sának adatai erősen demonstrálják, hogy Buda- pesten is amaz épületek sora épült fel az utóbbi évtizedek alatt a leggyorsabb tempóban, amelyek nagytömegű lakók számára kívántak elhelyezke- dést nyujtani. A 101—200 lakójú épületek arány—

száma pl. 1880 óta megkétszereződött (abszolut száma megnégyszereződött) s 1925—ben az összes

épületek 11'1%-át teszi. Az ennél kisebb lakos- számú épülettípusok aránya inkább csökken vagy stagnál, az ennél nagyobbaké emelkedik. Az

1920-as és 192ö—ös adatok mindazáltal a szociálpo—

litikai szempontból kifogásolható nagy bérkaszár—

nyák tekintetében kedvezőbb képet mutatnak, amennyiben 1910 óta a 100 lakón felüli kategóriák

aránya némi visszaesést mutat.

A főváros épületeinek 1849—1927-ig való fej-

lődését általánosan ismertető fejezet után a könyv

a részletek tárgyalásába hatol a következő fejeze—

tek alatt: a fő- és melléképületek kérdése, az épü- letek magassága, mint fő vizsgálati szempont, az épületek rendeltetése, épületek a lakosok száma

szerint, az épületek és a lakóházak a bérlemények

száma szerint, az épületek a szobák száma sze- rint, az épületek lakói, a lakosság elhelyezkedése az épületekben, az épületek építési módja és fel-

szerelése, s végül a háztulajdon statisztikája.

Az e fejezetekben több alcím alatt felsorakozó adatok rendszerében a szociális és gazdasági

problémák széles területeit átszövő megállapítások- nak és tanulságoknak olyan gazdag tárházát nyujtja Laky, hogy ezek közül csak a fontosabbak feleln-

lítése're sem vállalkozhat egy ily szükkeretű ts- mertetés. E tanulságok közül idézzük mégis azt, hogy az Önálló háztulajdon Budapesten éppen az

utolsó évek folyamán erősen terjedt. Kedvezőtle-

nebbül hangzik azonban a könyv végső konzek—

venciája, amely szerint jelenleg Budapesten az épület- és lakásviszonyok — elsősorban a világ—

háború következtében — nem sokkal jobbak, mint a háborút megelőző esztendőben voltak.

E, D dr