Melihov, M.: A népgazdasági mérlegek fejlődése

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ

szeresen haladta meg az állami árat. A szer—

ző véleménye szerint azért. mert a főváros- ban a legnagyobb a fizetőképes kereslet.

A kolhozpiacokon is árusító fogyasztási szövetkezetek forgalma 25 év alatt 6-szoro- sára nőtt. A fogyasztási szövetkezetek álla—

mi áron árusítanak. az itt kapható áruk mi- nősége és választéka megközelíti :: kister- melői felhozatalát. A fogyasztási szövetke- zetek hálózatának és árukészletének bővítése elősegítheti a kolhozipaci árak letörését. .le—

lenleg azonban még a kistermelők kínálata kétszerese a fogyasztási szövetkezetek áru- készletének.

Az Omszki területen kísérletek folynak. A fogyasztási szövetkezetek monopoljogot kap- tak a háztáji gazdaságokban termelt termé- kek felvásáríására. A szövetkezetek látják el a kistermelőket szopósállattal, keveréktakar—

mánnyal. növényvédőszerekkel és műtrágyák—

kol. A kísérlet eddigi eredményei kedvezők:

növekedett a háztáji termelést folytatók szá- ma, a szerződéses alapon átvett termékek mennyisége. Például az utóbbi 10 év alatt a háztáji gazdaságok szarvasmarha-állomá- nya egynegyedével. a sertésállomány 49 szó- zalékkal növekedett. Ezek hatására az omsz- ki terület piacain az árak lényegesen ala- csonyabbak. mint a szomszédos szibériai vá—

rosokban.

A szerző véleménye szerint a kolhozpiacok ároit adminisztratív eszközökkel nem szabad lenyomni. Ez ugyanis azt eredményezné, hogy csökken a felhozatal és a háztáji gazdasá- gokban a termelési kedv. Az árszabályozás közvetett eszközeiként az állami és szövetke- zeti kereskedelem jobb munkáját. a háztáji gazdaságok fejlesztését javasolja. A piaco- kon bonyolódó forgalom 85 százaléka a kis—

termelők termeléséből származott.

A kolhozpiacok munkájának javításához számos érdek fűződik. Néhány termék vesz—

tesége — a termelés helyétől a fogyasztóhoz való eljuttatásig — eléri a 30 százalékot (bur- gonya. zöldségfélék, gyümölcsök). A közvet- len árufelhozatal csökkenti a veszteséget, ak- tivizálja a háztáji termelést, elfoglaltságot és kiegészítő jövedelmet jelent a háztájiban dolgozó nyugdíjasok számára. Nem elhanya- golható előny, hogy csökken a városi lakos- ság élelmiszer-beszerzésre fordított ideje.

(Ism.: Szabóné Medgyesi Éva)

MELIHOV. M.:

A NÉPGAZDASÁGI MÉRLEGEK FEJLÖDÉSE (Evolucija mokroékonomicseszkih balanszov.) -- Vesztnlk Sztatisztiki. 1986. 10. sz. 41—46. p.

A Szovjetunió első népgazdasági mérlegét hatvan évvel ezelőtt publikálták az 1923—

1924. évekre vonatkozóan. Ez dönto lépést je—

825

lentett a népgazdaság fejlődésének elemzése terén.

A népgazdasági mérlegek szerepe az el—

múlt évtizedek során számottevően növeke—

dett. A szerző e mérlegek fejlődésének leg- fontosabb állomásait vázolta tel, különös te—

kintettel a Szovjetunióban elért eredmények- re.

A népgazdasági mérlegek létrehozásának gondolata már a XVII. században felvető- dött, de csak a XIX. században került sor olyan módszertan kidolgozására, amely nap—

jainkban is érvényes elemeket tartalmaz. E módszer megalkotása Marx nevéhez fűződik.

,.Gazdasági táblázat"-a az egyszerű újra- termelést vizsgálta, de még ebben a tormá- ban is óriási haladásnak számított a köz—

gazdasági gondolkodás fejlődésében. Később, (: Tőke ll. kötetében az egyszerű újrater- melés sémáját kiszélesítette a bővített újra- termelés képletével. s ezzel a legfontosabb lépést tette a népgazdasági mérlegek mód- szertanának kidolgozása felé.

A bővített újratermelés sémájának mélyebb elemzése Lenin nevéhez fűződik (1893), te—

hát a népgazdasági mérlegek módszertaná- nak alapvető téziseit már a XIX. század má—

sodik felében elég pontosan meghatározták.

Ennek ellenére az első népgazdasági mér- leg összeállítására csak a XX. század elején került sor a Szovjetunióban. (Bővebben lásd:

Statisztikai Szemle. 1958. évi 4. sz. 315—322.

o .

A következő mérleg a Szovjetunióban ké—

szült 1932-ben az 1928., 1929. és 1930. évek- re. Ez az első mérleghez képest már mélyebb számításokat tartalmazott az újratermelésre vonatkozóan.

A huszas évek második és a harmincas évek első felében jelentősen nőtt az érdek—

lődés a népgazdasági mérlegek iránt. Ezek alapelveit a sajtóban széles körben pub—

likálták. A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalában létrehozták a Népgazdasági Mérlegek lrodáját. valamint a Népgazdasági Mérlegek Bizottságát, amelynek tagjai tudó-*

sokon kivül a szovjet Központi Statisztikai Hi- vatal és a Tervbizottság szakértői voltak. E bizottság jelentős munkát végzett a mérleg- módszer fejlesztése terén.

A harmincas években dolgozták ki a la—

kosság pénzjövedelmei és —kiadásai mérlegé—

nek sémáját. s megkezdték a munkálatokat a munkaerőmérleg terén is. E korszak nagy eredménye volt az 1938.. 1939. évekre vonat—

kozó pénzügyi mérleg összeállítása.

A mérlegkészítés terén a Szovjetunióban felhalmozódott tapasztalatokat néhány nyu—

gati ország is hasznosította, elsősorban az Egyesült Államok és Németország. Az Egye- sült Államokban W. Leontief 1931-ben tej- tette ki az ágazati kapcsolatok mérlegének elméletét.

826

A közgazdasági gondolkodás fejlődése, valamint a világgazdasági válság kitörése arra késztette a tőkés országok vezetőit.

hogy vizsgálják felül nézeteiket a gazdaság fejlődésének ösztönösségéről. Az állami szer—

vek makrogazdasági szintű mutatókat számi—

tottak, ami kedvező feltételeket teremtett a mérlegelmélet szélesebb körű elterjedéséhez és fejlesztéséhez.

A nyugati közgazdászok már a harmincas évek végén kidolgozták a makrogazdasági mérlegek összeállításának új formáját: a nemzetgazdasági számlarendszert. A makro- gazdasági mérlegek fejlődésének ez az irányzata tartalmában a tőkés gazdaság ku- tatósán alapult azokból a kate'góriákból és fogalmakból kiindulva. amelyeket a polgári közgazdászok alkalmaztak. Ez gyökeres elté- rést jelentett a népgazdasági mérlegektől.

amelyek a szocialista újratermelés marxista—

leninista elméletén alapultak.

A Szovjetunióban a nagy honvédő háború idején is végeztek mérlegszámításokat. ozon- ban a korábbiaknál jóval szűkebb körben.

1950—ben a Szovjetunió Központi Statiszti- kai Hivatala új sémát dolgozott ki a nép—

gazdasági mérlegek számítására, jelentős mértékben kibővítve a háborús évek mérleg- sémáját.

A népgazdasági mérlegek háború utáni fejlődésének egyik legfontosabb eseménye volt az új népgazdasági mérlegséma megvi—

tatása és elfogadása 1957-ben. a statiszti—

kusok össz-szövetségi értekezletén. A nép- gazdasági mérleg a következő táblákból

épült fel:

1. a népgazdasági mérleg összefoglaló táblája:

2. a népgazdasági munkaerőforrásak mérlege;

3. a társadalmi termék termelésének, fogyasztásá—

nak és felhasználásának mérlege;

4. a társadalmi termék felosztása:

5. pénzügyi mérleg:

6. a társadalmi termék újratermelése a népgazda- ság alapvető ágazatai szerint;

7. az állóalapok mérlege.

Az 1961—ben nagy számú ágazat és termék alapján összeállított ágazati kapcsolati mér- leg (ÁKM) jelentős mértékben kibővítette a társadalmi újratermelés kapcsolatainak és arányainak tanulmányozását. Később az 1966.. 1972., 1977. és 1982. évekre dolgoztak ki mérlegeket. 1975 óta minden évben ösz—

szeállitanak szűkebb körre népgazdasági mérlegeket.

Az elmúlt 60 év alatt a módszertan fino- mult. Az ágazati kapcsolatok mérlegének korszerű sémája jelentősen túlszárnyalja az első. az 1923—1924-es mérleg sémáját mind a gazdaság elemzésének lehetőségeit, mind a mutatók integrációjának fokát és számi—

tási módszertanuk fejlettségét tekintve.

A szerző rámutat arra, hogy a módszertan alapvető problémája volt és maradt a táb- lák kölcsönös kapcsolatának biztositása. E-

nélkül nem lehet a mérleg tábláinak összes- ségéről mint rendszerről beszélni. A mérleg egyes táblái közötti kölcsönös kapcsolat mindenekelőtt a mutatóik közötti összhangot jelenti. A rendszerszerűség kérdése állandó—

an a szakemberek figyelmének középpontjá—

ban áll.

A szerző és más tudósok véleménye sze—

rint a mátrix-mérlegek az egyik lehetséges irányzatát jelentik a népgazdasági mérlegek továbbfejlesztésének. A mátrix-mérleg össze- állításának elveire alapozva ki lehet dolgoz- ni a népgazdasági mérleg összefoglaló táb- láját, ami szigorú kölcsönhatásban levő ele- mekből áll, és ugyanazokkal a formai sa- játosságokkal rendelkezik, mint az ágazati

kapcsolatok mérlege.

A cikk befejező részében a szerző rámu—

tat arra. hogy lanyhult a tudományos kuta- tás aktivitása o statisztikának ezen a fontos területén.

Megérett az idő a tudósok és (: gyakor- lati szakemberek érdeklődésének felkeltésé- re a népgazdasági mérlegmódszer további fejlesztése terén. E munkának komplexnek kell lennie, felölelve a mérleg összeállításá—

nak, az információs, matematikai, technikai stb. oldalak tökéletesítésének valamennyi

kérdését.

(Ism.: Lenottí Sándorné)

R.AY, G. F. :

VÁLTOZÁSOK AZ EGYESULT KIRÁLYSÁG GAZDASÁGI SZERKEZETEBEN

(The changing structure of the UK economy.) — National Institute Economic Review. 1966. november.

82—88. o.

A gazdaságok szerkezete az idő múlásá- val állandóan változik. Különösen markáns- nak tekinthetők az elmúlt tíz esztendő vál- tozásai. Ez elsősorban a növekvő olajterme—

lés iránti igény fokozódására vezethető visz- sza, de közrejátszott ebben a korábban ve- zető helyzetben levő iparágak (például acél—

ipar, bányászat. textilipar). súlyának mérsék- lődése is, illetve mások (például elektronika, vegyipar) jelentőségének erősödése. A szer- kezeti változásban egyes szolgáltatások ará- nyának növekedése is szerephez jutott. Ezt világosan jelzik a következő számok: az el- múlt tíz év során a feldolgozóipari termelés 15 százalékkal visszaesett, míg a szolgáltató—

sok egyes tipusai számottevően emelkedtek:

különösen érvényes ez a megállapítás a ban- ki, pénzügyi, üzleti szolgáltatásokra, ame- lyeknek volumene közel 70 százalékkal nőtt.

A változások ilyen irányát azonban a het—

venes évek elején még nem lehetett előre látni. A prognóziskészítés helyzete ma sem kedvezőbb. épp olyan kockázatos vállalkozás