442
számát: a fénytechnikai eszközöket gyártó iparban és a kábelgyártásnál. A számítások- hoz a következő mutatókat használták: brut—
tó termelési érték, nettó termelési érték, egyezményes nettó termelési érték, az értéke- sített termékek értéke (mindez egy dolgozóra számítva), valamint a rentabílitás, az önkölt—
ség és az állóeszköz-hatékonyság mutatói mint a legfontosabb hatékonysági mutatók.
A konkordancia—együtthatók nagysága a fénytechnikai iparban a vizsgált négy egy- mást követő évre (1968—1971) vonatkozóan valamennyi termelési kategória alaoián szá—
mított termelékenységi mutató esetében egy—
Mással párhuzamosan alakult, azaz a te"
rolt mutatók bármelyike alkalmas arra, hoaV az ágazatot jellemző differenciált mutatóként kiválasztásra keriiliön. Az együtthatók egv- móshoz közeli értéke mellett az idő múlásá- val az együtthatók értéke növekvő tendenci—
át is mutat. azaz a mutatóknak a hatékony—
sáai mutatókkal való azonosulási, egyezőségi mértéke is növekszik.
A kábelavártásnál legcélszerűbb az eay dolgozóra iutó nettó termelés mutatóiát vá- lasztani differenciált termelékenységi mutató—
ként. mégpedig annak is az egyezményes nettó termelés alaoián számított változatát, mivel a többi hatékonysági mutatóval eay- bevetve e mutatónál tapasztalható (: legna- avobb fokú illeszkedés, azaz a konkordancia- eavüttható értéke e mutatónál a legnagyobb.
Ebben az ágazatban ugyanis az állóeszközök leírási kulcsa maaas, esetenként a 9.0 szá- mlékot is eléri. tehát az állóeszközök mea- térülési ideie— igen rövid. Az egyezményes nettó termelési értékben ez úgy nyilvánul meg. hoay az állóeszközök megúiítósa révén a termelési berendezéseket rendszeresen úiabbakkai cserélik fel, s ez naavobb aaz- dasági eredményt biztosít. Ezzel oárhuzamo- san a kábelavórtás magas anvaaigénvecsé—
ae (az anvaahányad 85 százalékos. szemben az értékcsökkenési leírás 2.1 százalékos aró—
nvával) miatt az értékesitésre vetített muta—
tók esetében az állóeszközök gyors cseréíé—
nek hatása kevésbé érvényesül.
A kábelavórtás 1970. évi konkordancia—
eavütthatóinak elemzése több hiányossáaro is felhívta a figyelmet. Például arra. hoav több vállalatnál a munkabéreknek a termelékeny- ségnél nagyobb mértékű emelkedése volt megfigyelhető. más esetekben viszont a be—
rendezések túlzottan magas állásidői voltak szembetűnők.
Az ismertetett módszer használatával kao—
csolatban két probléma merül fel. Az első:
mi a teendő, ha több konkordancia—eayütt—
ható azonos értéket ad, mint az a fénytech- nikai ipar adatainál volt tapasztalható. A szerző véleménye szerint ilyenkor gyakorlati szempontok szerint a könnyebben kiszámít- ható mutatót kell kiválasztani. A második
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
probléma az, hogy miként kell dönteni, ha több évre végzik el a konkordancía-együtt- ható vizsgálatát, és az egyes évekre egymás—
tól eltérő eredményeket kapnak. A szerző vé—
leménye abban foglalható össze, hogy ilyen esetekben a legcélszerűbb több év átlagos adatait venni alapul a konkordancia-együtt-
ható meghatározásához.
(Ism.: Kovács Tamásné)
HAZLEDINE, T. — MORELAND. S.:
NEPESSEGNUVEKEDES ES GAZDASÁGI NUVEKEDES
(Pooulation and economic growth: a world oross- section study.) — The Review of Economics and Sta- tistics. 1977. 3. sz. 253—263. p.
A népességi és gazdasági összefüggések vizsgálata során viszonylag kevés kisérlet tör- tént demográfiai és gazdasági változók, de- mográfiai és gazdasági összefüggések köl—
csönös hatását kifejező egyenletrendszerek szimultán megfogalmazására. Kivételt jelen—
tének !. W. Forrester, D. H. Meadows és D.
L. Meadows, valamint M. Mesarovic és- E.
Pestel munkái, amelyek a gazdasági növe- kedés korlátaival, a túlnépesedés várható kö- vetkezményeivel foglalkoztak. Pesszimista szemléletük olykor a szakirodalomban is he- ves birálatok tárgya volt. nem utolsósorban azért, mert nem vették kellő súllyal fiaye—
lembe a technikai feilődés és az erőforrások helvettesíthetőségének várható következmé- nyeit. A szerzők tanulmánya más megközelí- tést alkalmaz, éspedig a statisztikai adatok bázisára épített ökonometriai modell verifi—
kálásának a módszerét.
A szerzők által készített ökonometriaí mo- dell voltaképpen hat egyenletből áll. amelyek a termelést, a beruházásokat, a születési a—
ránvszámot, a halálozást, a csecsemőholan- dósáaot és a városi—vidéki lakosság arányá- nak alakulását magyarázzák 82 ország 1968- ra vonatkozó keresztmetszeti adatai alapián.
Ezen adatok alapján négy régiót képeztek:
Afrika (29 országi, Latin-Amerika (19 ország), Ázsia (11 országi és a fejlett államok (23 or—
száa), ami azt íelenti, hogy mind a hat egyen—
letet megbecsülték mind a négy régióra vo- natkozóan, valamint a 82 országból álló alo- bális ,,viláaszintű", adatok alapián is. Szer—
zők részletesen bemutatiák valamennyi e- ayenlet becsült eredményeit. Loalinearizált Cobb—Douglas-tipusú termelési függvényük—
ben az összes energiafogyasztás és a pro- duktív korú népesség a magyarázó változók.
Konstans hozadék mindössze a feilett orszá- gok esetében mutatkozott, a többi régióban az eredmények a termelési tényezők csökkev nő hozadékképességéről tanúskodtak (a (lea—
kedvezőtlenebbek az ázsiai régió eredmé- nyei). Az energiafelhasználási egyenletben az
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
443
egy főre jutó jövedelem és a népesség kor—
struktúrája volt a magyarázó változó.
Különösen figyelemreméltó eredményeket adott a számítások során a születési arány- szám alakulását magyarázó egyenlet: ezt az egy főre jutó jövedelemmel, a városi—vidéki lakosság arányának alakulásával (urbanizá—
ció) és a csecsemőhalandósággal magya—
rázták, amikor is az utábbiparamétere pozi—
tívnak mutatkozott, legalábbis Ázsia és a fej- lett országok esetében. Ez azt jelenti, hogy itt meghatározott létszámú család kialakitá- sára törekszenek, s a csecsemőhalandóság magas értéke több gyermek világrahozatalá- ra ösztönöz, míg ennek kedvező alakulása esetében alacsonyabb gyermekszámmal is megelégszenek. A halálozások esetében ért- hetően negativ irányú kapcsolatot sikerült ki- mutatni az egy főre jutó jövedelem emelke- dése és a halálozási arányszám alakulása között, a falusi népesség nagyobb aránya és a halálozás között pedig pozitivat. Neaativ irányú volt a csecsemőhalandóság és a jöve—
delem, a nagyobb arányú vidéki népesség és a jövedelemnagyság közötti kapcsolat.
A továbbiakban a szerzők néhány növeke- dési modellt mutatnak be: így igen részlete—
sen és grafikus ábrák segítségével elemzik R. R. Nelson modelljét. Koordináta—rendsze- rük abszcisszáján az egy főre jutó jövedelem, ordinátáián a jövedelem, a néoesség és a beruházások értékeit ábrázolják; a görbék metszéspontiai segítségével az egvensúlyi nö—
vekedés feltételeit elemzik, s helyesen mu- tatnak rá, hogy a Nelson-féle modell alap- vető feltételezései ebben a vonatkozásban a Solow—féle ,,egyensúlyi növekedési modell"
hipotéziséhez állanak közel. Következtetései—
ket szimulációs módszerrel, alternatív feltéte—
lezések segítségével is megkísérelték iaazol—
ni: ezzel kapcsolatban az 1968—2048 közötti időszakra a négy régióra vonatkozólag. va—
lamint az egész világra vonatkozólag végze- tek feltételes előrejelzéseket, s mind a négy régió tekintetében sikerült "sztereotip" vo- násokat is azonosítaniok. Végső következteté—
seikben bizonyos tekintetben a Római Klub modelljéhez állnak közel, és főleg az ázsiai régió népességi és gazdasági fejlődésének irányát tartják aggasztónak,
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
VOLOVCSENKO, I.:
A SZOVHOZOK TERMELÉSI PROBLÉMA!
(Problemü szovhoznogo proizvodsztva.) — Ékono' míka Szel'szkogo Hoziaisztva. 1977. 5. sz. 9—17. p.
A Szovjetunióban jelenleg 18000 állami gazdaság működik. Közülük 17500 a Szovjet- unió Szovhozügyi Minisztériumának felügye—
lete alá tartozik. Átlagos mezőgazdasági te-
- rületük 19 000 hektár, ebből 6200 a szántó.
2000 szarvasmarhát és több mint 3500 juhot tartanak átlagosan. A szovhozrendszer alap- jainak lerakása Lenin nevéhez fűződik. Már 1922-ben 4316 szovhozt létesítettek. A szov—
jethatalom megerősödése elválaszthatotlan a szovhozok fejlődésének történetétől.
A szovhozok a mezőgazdasági termelés alapvetö állami szervezetei. A gabonaterme—
lés felét, a tejtermelés több mint 40 száza—
lékát, a hús- és gyapjútermelés 60. a zöldség- és tojástermelés több mint 70 százalékátad—
"ák.
A szovhoztermelés megnövekedésében kü- lönösen jelentős szerepet játszott a Szovjet—
unió Kommunista Pártja Központi Bizottságá- nak 1965 márciusi plénumán meghatározott agrárpolitikai elvek megvalósitása. Ezek nvo- mán növekedett a gazdaságok anyagi—mű- szaki bázisa, a meliorizáció és a kemizálás.
A közgazdasági szabályozás nyomán iavulta hatékonyság és nőtt a jövedelem. Öt év alatt
18, tíz év alatt 42 százalékkal nőtt a terület—
egységre iutó termelés. A kilencedik ötéves tervben 9 milliárd rubel volt a nyereség. Az átlaakereset 10 év alatt kétszeresére, az ál- lóeszköz—állomány 2.4-szeresére nőtt.
Kiemelkedők az 1976. év eredményei is.
amikor 100 millió tonna gabonát takarítottak be a szovhozok, különösen a Kazah, az Oroszországi és az Ukrán SZSZK szovhozai értek el jó termést.
A szovhoztermelés további fellendítése. a hatékonyság javítása a szakosodás és a kon- centráció jegyében zailik, jelentős szerenhez iutnak a gazdasági társulások és az agrár—
ipari integrációk, A harmincas években szer- vezték a nagy gabonatermelő szovhozokat Észak—Kaukázusban, Szibériában és Kazahsz—
tánban. Ma a nagyvárosok környékén ba- romfiayárak, zöldség- és üvegházi termelési és állattenyésztési komplexumok létesülnek.
A Szovjetunió baromfiiparának szervezetei- ben 675 telep. közülük 523 toiástermelésre specializált működik. A tenyésztői munka ia- vulását ielzi, hogy 10 év alatt a tojás átla- aos hozama 1,4-szeresére (225 tojás évente) nőtt, önköltsége 18.1 százalékkal csökkent, a munkatermelékenvse'g négyszeresére emelke- dett. a takarmányfelhasználás pedig a felére csökkent.
A szovhazok többsége azonban sokáaaza- tú maradt, különösen az Oroszországi SZSZSZK nem feketeföldi övezeteiben. Ater- melés iparszerűvé tétele beruházásiaénves objektumokat tételez fel. Ilyenek létesítésére nagyon sok gazdaság pénzügyi vagy szer- vezeti okokból nem képes, ezért gazdasági (vállalatközí) társulások formájában kell a fejlesztést végrehajtani. Sok tapasztalatot sze- reztek ezek létrehozásában Moldáviában.
Belorussziában, az Ukrán SZSZK—ban és má- sutt is, főként az állattenyésztést, (: zöldség-
