Kuderiková, G. – Papezová, V.: A munkatermelékenység mérésének és tervezésének problémái a Szovjetunióban

928

zési célokat szolgálhatnak. A mezőgazdasági vagy a bányászati gépek stb. egyértelműen hozzárendelhetők egy-egy ágazathoz. Más esetekben azonban nem ilyen egyszerű az egyik csoportból a másikba való ,,átmenet", mert ugyanaz a beruházási eszköz több ága- zatban is alkalmazható. Az ilyen típusú egyeztető vizsgálatokhoz más statisztikákat is felhasználnak. Gépjárművek esetében pél- dául a gépjármű-engedélyezési statisztikát.

A tanulmány következő része az állóesz- köz-felhalmozás számításának alapjaival és módszereivel ismertet meg. Ma a számításo- kat két adatbázis alapján végzik:

a) közvetlenül a beruházóktál nyert adatok alap- ján (direkt módszer).

b) a belföldön rendelkezésre álló beruházási esz- közök adatai alapján (indirekt módszer).

A kétféle módon nyert számítási (becslési) eredményeket egybevetik, ily módon az alap- statisztikák hiányosságait mérséklik. A beru—

házóktól nyert információk korlátozottak.

(Népgazdasági szinten a beruházások érté- kének 25 százaléka származik közvetlen meg- figyelésből.) Ezért a Szövetségi Statisztikai Hivatal más forrásokat is felhasznál: terme- lési, kereskedelmi jelentéseket, pénzügyi sta- tisztikákat és egyéb jelentéseket.

A gépek. járművek. berendezések, felszere—

lések számbavételének indirekt módszere esetében részben a használt. részben a bel- földi és külföldi forrásokból származó beru- házási javak mozgását veszik figyelembe. ltt különféle (termelési, áruforgalmi stb.) sta—

tisztikákat használnak fel. A nyert adatokat illeszteni kell a népgazdasági elszámolások koncepciójához, rendszeréhez. így például az importból származó beruházási javak értéke elsődlegesen határparitáson és vámokkal megnövelt értékben áll rendelkezésre, amely—

hez még hozzá kell számítani a kereskedelem és a szállítás területén felmerülő költségeket és további értéknövelő tételeket (például a hozzáadottérték-adót). A belföldi termelésből származó beruházási javak számbavételéhez reprezentatív felvétel biztosít negyedévenként adatokat.

A revízió folyamán a korábbi évek saját előállítási beruházásainak méréséhez külön- böző összeírások (a kitermelő iparra az 1962.

és 1967. évi, a forgalomra az 1961. évi. a ke- reskedelemre és vendéglátásra az 1959. évi.

valamint az 1967 és 1969 közötti évek) adatai biztositottak megfelelő sarokszámokat. __

Az épületek, építmények beruházásainak számbavételénél és mérésénél az objektum—

mal kapcsolatos teljesítményeket veszik fi- gyelembe. lgy az építési, a különböző (gáz—, víz—. elektromosvezeték—) szerelési teljesítmé- nyek. a tervezés és egyéb szolgáltatások ér- tékét, beleértve az építéssel kapcsolatos ho- tósági díjakat is. Ugyanazon időszakban a

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ

teljesítmények értéke általában nem azonos az épitési beruházások értékével, mert az épí—

tési teljesitményérték halmozásokat tartalmaz, továbbá karbantartó. javító tevékenységeket.

s'őt'rkato'nai célú létesítmények épitési értékét is magában foglalja. Ezeket az eltéréseket úgy veszik figyelembe. hogy különböző becs—

léseket végeznek és korrekciókat hajtanak végre (például a meglevő épületállomány ér- téke alapján becsülik a javító. karbantartó munka értékét).

[A népgazdasági elszámolásokban a vásá- rolt hazai vagy külföldi eredetű új állóesz- közök végső soron a beruházó által megfize—

tett teljes beszerzési értéken szerepelnek, s így annak a beruházással kapcsolatos adók és illetékek is részét képezik. A szerző ta—

nulmánya utolsó részében elsősorban 0 hoz- záadottérték-adó elszámolásával foglalkozik.

amelyet 1968. január 1 óta a vásárolt beru—

házási javak után kell fizetni. Mivel a terme- lési és értékesítési statisztikák nem adnak in- formációt a beruházási jószágok adóterhére nézve. ezért a népgazdasági elszámolások- ban első lépésben adó nélküli áron veszik számba ——- eléggé részletes tagolásban —- a beruházásokat, azután az egyes csoportoknak megfelelő adókulcsokkal a beszerzési ár szín- vonalára emelik a beruházások értékét.

Az 1977. évi revízió keretében a számításo- kat bázisárakon (az 1970—es év árain) is el- végezték az állóeszköz-felhasználás volume- nének időbeli összehasonlitása céljából. A számításokhoz folyó áras adatokat és változó súlyú árindexeket használtak (például a bel—

földi termelésű állóeszközök értékének átára- zására termelői árindexeket, az importjavak esetében behozatali árindexeket, az építési beruházásokhoz építményfajtánkénti árinde—

xeket használtak).

(lsm. : Szabó László)

KUDERIKOVÁ, G. - PAPEZOVÁ, V.:

A MUNKATERMELÉKENYSÉG MÉRÉSENEK ÉS TERVEZESÉNEK PROBLÉMA!

A SZOVJETUNIÓBAN

(Problémy plánováni (: merenl produktivity práce É2$SSRJ — Plánováne' Hospodárstvi. 1978. 5. sz. 20-

. p.

A szocialista országok kiemelt fontosságot tulajdonítanak a munkatermelékenység he- lyes számításának és tervezésének. Az egy—

ségnyi termékre fordított munka ugyanis di- rektívoként értelmezhető mutató, és a tudo—

mányos—technikai vívmányok felhasználására.

valamint a gazdasági tartalékok kihasználá- sára ösztönöz.

A munkatermelékenység mérésének és ter- vezésének mutatószám-rendszere azonban távolról sem tekinthető véglegesen kialakult- nak.

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ

929

Az egy munkásra jutó bruttó termelés, az árutermelés és a realizált termelés értékének mutatóit a közgazdasági gyakorlat nem tart- ja megfelelőnek. A legtöbb KGST—ország a nettó termelési érték mutatóit használja a munkatermelékenység mérésére. Ez nem tartalmazza az anyagköltséget. az amortizá- ciót, a készletváltozást. a vásárolt szolgálta- tásokat. Ezzel az eljárással kiszűrődik a drá—

gább anyagok és termékek használata miatt jelentkező torzulás. Az is beigazolódott azon- ban, hogy a munkatermelékenység ütemének mérésére a nettó termelési érték csak akkor használható, ha változatlan árakat alkal- maznak, és ha a termelés struktúrája viszony- lag állandó. Az sem vitatható, hogy mivel a termékek rentabilitása különböző, a nettó termelési érték alkalmazása — üzemi szinten

—- torzításokra vezethet. Megemlítendő azon- ban, hogy több szovjet közgazdász szerint a nettó termelési érték alkalmazásának az a legfőbb előnye, hogy tartalmában rokon a nemzeti jövedelemmel. Nem tagadható, hogy a mutató praktikus alkalmazása, operaciona- lizálása nehézségekbe ütközik. A nettó ter- melési érték nagyságát ugyanis csak a ter—

melési folyamat befejezése után lehet meg- határozni, miután kifizették a béreket, és megállapították a nyereséget. Kiemelendő ugyanakkor, hogy mivel ez a mutató tartal- mazza a nyereséget is. ez arra ösztönzi az üzemeket, hogy a rentábilisabb termékeket részesítsék előnyben. Ez azonban esetleg megzavarhatja a tervezett fogyasztói áruvá- lasztékot. Az sem téveszthető szem elől, hogy a nyereség állandósága esetén csak a rá- fordított bér növeli a munkatermelékenység mutatóját. Ez a jelenség befolyásolja a mun- katermelékenység és a bérek mozgása közöt—

ti egyensúlyt.

Mindezeket a nehézségeket mérlegelve, a GOSPLAN 1973-ban kísérletképpen bevezet- te a normatív nettó érték alkalmazását a munkatermelékenység mérésére. A normatív nettó értéket minden árukészletre előre meg—

határozzák — nagykereskedelmi áron — anyagköltség nélkül.

Oszmolovszkii szovjet közgazdász hangsú- lyozta a mutató előnyeit, többek között azt a tulajdonságát, hogy a termelés minden részfolyomatára önállóan alkalmazható. Ro- govszkii és Kiperman viszont azt emelték ki, hogy ez a mutató a vállalatokat a termelési feladatok stabilitására ösztönzi. Az új ter- mékekkel kapcsolatos normatívák ugyanis rendszerint magasabbak, mint a régi termé- keké. A kísérlet azt is igazolta, hogy az egy rubel termelésre jutó élő munka költsége na- gyobb mértékben csökkent. mint ahogyan ezt a terv előirányozta. Több szovjet közgazdász azonban azt hangsúlyozza, hogy a holtmun- ka-megtakarításban elért eredmények a jobb munkaszervezésnek. a hatékonyabb

10 Statisztikai Szemle

munkavégzésnek köszönhetők. tehát ésszerű az erre vonatkozó tételeket kihagyni a mun- katermelékenység mutatójából. Mások azt emelték ki, hogy a normatív nettó termelési érték nem kedvez az új technika bevezetésé—

nek, mert az új technika alkalmazása rend- szerint csökkenti az élőmunka—ráfordítást, Ha—

sonló helyzet alakul ki a belső kooperáció növekedése esetén is. Kapusztin és mások rávilágítottak arra, hogy az árukészlet válto- zása és a nyereség befolyásolják a normatív nettó értékben számított termelékenységi mu- tatót.

Mindezekből megállapítható, hogy a nor- matív nettó érték mutatója sem mentes azok- tól a hibáktól, amelyek a nettó termelési ér—

ték alkalmazásánál tapasztalhatók. A szov- jet közgazdászok között elterjedt az a nézet, hogy a népgazdasági szinteknek és szükség- leteknek megfelelően differenciált rendszert kell alkalmazni a munkatermelékenység mé- résére, Buhanevícs például azt javasolta, hogy a népgazdaság minden szintjén két mu- tatót alkalmazzanak. Az egyik az élőmun- ka-, a másik az élő- és a holtmunka—ráfordí—

tás együttes összege alapján számítandó ki.

Az első mutatót üzemi szinten kell alkalmaz—

ni, ágazati szinten a mutatót állandó áron kell kidolgozni. A második mutatót ágazati szinten a normatív nettó termelési érték mu- tatójának megfelelően, negyedévenként kell korrigálni. Hromov is úgy véli, hogy a bruttó termelési érték vagy a változatlan áron szá- molt árutermelési érték mutatóját kell alkal—

mazni a munkatermelékenység számítása so—

rán. Barízseva azt javasolja, hogy a nettó értéket olyan módszerrel számolják ki. amely mentes a rentabilitás és a választék módosu—

lásától, valamint a termelés anyagigényessé- gének különbözőségeitől. Margolin arra a megállapításra jutott, hogy a specializáció és a kooperáció elmélyülése miatt a munkater- melékenységi mutatót kisegítő mutatókkal kell kiegészíteni. lgy például azoknál az üze—

meknél, amelyek kevés számú komplett ter- méket állítanak elő, a munkatermelékenysé- get a nettó termelés és az árutermelés ér- téke alapján kell kiszámítani. Azoknál az üzemeknél azonban, amelyek több komplett és részterméket állítanak elő, az árutermelést kell a munkatermelékenység alapvető muta- tójának tekinteni, kiegészítve a nettó terme- lési érték mutatójával. Többen javasolták azt, hogy mivel különböző tényezők különböző módon alakítják a munkatermelékenységet, ezeknek a tényezőknek a nagyságát többvál—

tozós regressziós egyenlettel határozzák meg, és ez az eljárás bizonyos üzemcsoportok munkatermelékenységének az összehasonlitá- sára is alkalmas. Zsukov és mások a társa—

dalmi termelékenység mérésére az ágazati kapcsolatok mérlegének munkabérköltségét kívánják alkalmazni. mert ezzel megállapít-

930

ható a végtermékre fordított teljes élő mun- ka mennyisége.

A tanulmány több más szovjet szerző ja—

vaslatát is ismerteti. Ezekből is kitűnik, hogy a munkatermelékenység mérését igen össze—

tett és fontos feladatnak tekinti a szovjet szakmai irodalom.

(lsm. : Dányi Dezső)

MANJAKIN. V.:

A MEZÓGAZDASÁGI TERMELÉS HATÉKONYSÁGÁNAK MUTATÓSZÁMAI

(O pokozateljah éffektivnoszti szel'szkohozjajszt- vennogo proizvodsztva.) — Vesztnik Sztatisztlki. 1977.

8. sz. 3—15. p.

A hatékonysági mutatókat — a szerző vé- leménye szerint —- az egész népgazdaságra, a népgazdasági ágakra és a vállalatokra is meg kell határozni. A Szovjetunióban meg- honosodott gyakorlat szerint a hatékonyságot az ágazat nemzeti jövedelmének és terme- lési ráfordításainak hányadosa adja, a mu—

tatóból dinamikus viszonyszámot is számíta- nak.

A tervezés és a statisztika az anyagi ter- melés különböző ágaiban termelt nemzeti jövedelmet tényleges realizálási áron veszi figyelembe. Ennek következtében -— a nem- zeti jövedelem részeként kimutatott forgalmi adó miatt -— az iparban a valóságosnál ma- gasabb, a mezőgazdaságban alacsonyabb értéket mutat. A Szovjetunió Központi Sta- tisztikai Hivatala számításokat végez e torzí—

tás helyesbítésére.

A hatékonysági mutatókat a mezőgazda—

sági növények optimális területi elhelyezésé- nek tervezéséhez ágazatonként is kiszámítják.

A vállalatok általános és speciális hatékony- sági mutatókat számítanak. Általános muta—

tók: a száz rubel álló- és forgóeszközértékre jutó bruttó jövedelem, a jövedelmezőség, a norma szerinti nyereség, a munkatermelé- kenység, az alapigényesség stb. A speciális mutatók a termelési erőforrások egyes ele- meinek kihasználásáról nyújtanak képet mint a gépkihasználás, a növény- és állatfajták termékenysége (fizikai mértékegységben). E mutatókat az új eljárások hozamnövelő ha- tásának mérésére is használják.

A területegységre jutó termékkibocsátásta szerző nem tekinti hatékonysági mutatónak, mert a fejlődés extenzív módon is végbeme- hetett. Például az állati hozamok terület- egységre számított volumene származhatott az állatállomány növekedéséből is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a dolgozók élet—

színvonalának növelése érdekében a mező—

gazdasági termelést a kedvezőtlen adottságú területeken is fejleszteni kell. egy-egy ága- zatot pedig a fogyasztóhelyekhez közelíteni.

még akkor is. ha ez a terméket drágítja.

Az agrárpolitika alapvető célkitűzéseinek megfelelően a területi termékenység fokozá—

sa, a fizikai mértékegységben mért hozamok növelése a legfőbb feladat. A cél elérését a mezőgazdasági vállalatok meglevő erőforrá—

sainak'és felhalmozási lehetőségeinek kihasz- nálásával kell elérni. Az egész mezőgazda—

ságra gyakorolt hatást a nettó (bruttó) ter- melés növekményének és az év eleji erőfor- rások. valamint évi növekményük értékének hányadosa mutatja. (Erőforrásoknak az álló-v és forgóeszközök értékét tekintik.)

A szocialista gazdálkodásban a hatékony- ság kritériuma a népgazdasági ág számára meghatározott tervfeladatok teljesítése. Ezt azonban hiba lenne teljesen mechanikusan, figyelembe venni, hiszen a mezőgazdaság- ban a természeti körülmények még nem író- nyithatók. Az időjárási tényező pedigrked- vező esetben a terv lényeges túlteljesítését is eredményezheti, kedvezőtlen alakulása a kitűzött célok elérését veszélyeztetheti. 1977- ben például a mezőgazdaság nem teljesítet- te tervét. A szakértők véleménye szerint eb- ben az évben a húsz év előtti technikai szint mellett csak 90 millió tonna gabonát lehe- tett volna megtermelni a kedvezőtlen időjá- rás miatt. A párt és a kormány helyes agrár- politikája. a mezőgazdasági termelés tech- nikai bázisának erősítése következtében még- is 168.2 millió tonna volt a gabonatermelés.

1975-ben az 1972. évihez hasonló kedvezőt- len természeti körülmények ellenére a brut- tó termelés felülmúlta az előző tervidőszak évi átlagát.

A mezőgazdasági termelés hatékonysága ezért szervezhető és irányítható gazdasági té—

nyezők és természeti körülmények hatására változik. A gazdasági feltételeket állandóan javítják. Elegendő arra utalni, hogy a kilen- cedik tervidőszakban 300 millió tonna műtrá—

gyát kapott a mezőgazdaság, többet mint a megelőző két tervidőszakban együttesen.

A természeti tényezők két csoportra, vál- tozó és állandó jelleggel ható tényezőkre oszthatók fel. Előbbibe az időjárás. a csa—

padék, a hőmérséklet, a második csoportba a talaj-, a domborzati viszonyok és a terület földrajzi elhelyezkedéséből következő adott- ságok tartoznak. A felhasznált erőforrások ha- tékonysága szorosan összefügg a természeti tényezőkkel, főként az állandó jelleggel ha—

tókkal. Könnyebb kedvező természeti adott—

ságok mellett jó hatékonyságot elérni. és ki- sebb ráfordítással növelhető ugyanitt a ha- tékonyság. A mezőgazdasági vállalatok ered—

ményeinek egybevetésekor ezekre a körülmé- nyekre tekintettel kell lenni. és nem szabad a területi termelékenységet. az átlagos hoza- mokat a hatékonyság egyedüli mérőszámá—

nak felfogni.

A fizikai mértékegységű hozamnövekedés sem okvetlentül hatékonyságjavulás, hiszen ez