Baklanov, G.: Az iparvállalatok gazdasági hatékonyságának statisztikai kimutatása

(1)

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ 209

teremtését fedezi fel a nő. A szerzők felté- telezése szerint a fejlődés az első típustól a második irányába tart. A női kezdeményezők legnagyobb hányada a 25—34 évesek kor- osztályába tartozik. Az e korcsoportba tar- tozóknak még szinte korlátlan lehetőségük nyílik ,.újrakezdeni az életet". Egyébként eb—

ben a korosztályban van a legtöbb aktív nő,

illetve nekik van alkalmuk arra. hogy még minden nehézség nélkül munkát vállaljanak.

Az elvált nők 68 százaléka dolgozik szem- ben a férjes nőkkel, akiknek csak 34 száza- léka kereső. A kezdeményezők aránya az ak- tív nők csoportján belül a ,,magasabb" tár-

sadalmi—foglalkozási kategóriába tartozók között (például az értelmiségi. a felsőfokú végzettségű vagy szabadfaglalkozású nők

körében) magasabb.

Arra a kérdésre, hogy váláskor vagy eset- leges váláskor változtatna—e jelenlegi foglal—

kozásán. aktivitásán vagy inaktivitósán. 20 százalék azt felelte, hogy továbbra sem dol- gozna, 40 százalék folytatná eddigi foglalko- zását, 11 százalék állást változtatna. és 20 százalék állást vállalna (mivel eddig nem dolgozott).

(lsm.: Kulcsár Rózsa)

lPARSTATISZTlKA

BAKLANOV. G.:

AZ IPARVALLALATOK GAZDASÁGI

HATÉKONYSAGANAK STATISZTlKAI KIMUTATASA (Kak mozsno sztatiszticseszki vürazit' ékonamicsesz- kuju éffektivnoszt' na promüslennom predprijatii.) — Vesztnik Sztatisztikí. 1974. 3. sz. 25—31. p.

A szerző más közgazdászok véleményével vitatkozva tárgyalja az ipari termelés haté- konyságának problémakörét, és ismerteti sa—

ját álláspontját. Egyértelműen elveti azoknak (így például Csisztakovnak) a véleményét, akik szerint a társadalmi termelés hatékony- ságának legfontosabb mutatója a nemzeti jövedelem növekedési üteme, a minisztériu- mok, vállalatok. egyesülések esetében pedig a nettó, illetve a késztermelési érték indexe.

A termelési érték azonban létszámnövekedés révén is emelkedhet, s ezenkívül a korábban elért színvonallal történő összehasonlítás so—

rán előnyös helyzetbe kerülnek azok a vál- lalatok, amelyek a bázisidőszakban alacso—

nyabb színvonalon álltak.

A szerző Adamovval ért egyet abban, hogy a hatékonyság a termelés eredménye és a ráfordítások közötti egyenes vagy fordított aránnyal fejezhető ki. További megállapítá- sait azonban már nem támogatja.

Adamov azt állítja, hogy az ipari termelés Iegabjektívebb hatékonysági mutatójának az egy rubel késztermelési értékre jutó ráfor- dítások nagyságát kell tekinteni. Ezt azzal indokolja. hogy a késztermelési érték jelenti a vállalat tevékenységének végső eredményét.

amely már bekerülhet a népgazdasági áru- forgalomba. Javaslatot tesz az ún. ,.végső termelési érték" alkalmazására, amin a belső forgalom levonásával nyert késztermelési ér- téket érti.

Saját gondolatmenetének levezetése során a szerző abból indul ki. hogy mielőtt haté- konysági mutatót (vagy mutatókat) javasol- nánk, pontosan meg kell határozni a kiin—

duló tételeket. Ennek megfelelően, vélemé—

nye szerint meg kell különböztetni az előle- gezett forrásokat és a folyó ráfordításokat.

A források a személyi tényezőből (a mun- kaerőből), valamint az álló- és forgóeszkö- zöket felölelő anyagi tényezőkből állnak Mi- vel e tényezők nagysága változik, ezért minden egyes időszakra csak átlagokat képezhe- tünk. Az anyagi források pénzértékben is ki—

fejezhetők. A termelésben egészen más sze—

repet betöltő munkaerőforrások a szerző vé- leménye szerint semmiképpen nem adhatók hozzá az anyagi források értékéhez, bár tör- téntek ilyen irányú kísérletek.

A folyó ráfordítások a munkaerő- és az anyagi források tényleges felhasználását je- lentik. Az élőmunka-ráfordítás a ledolgozott munkanapok vagy munkaórák számával (il—

letve a kifizetett munkabér összegével), az ál- lóeszközök elhasználódása az amortizáció ér—

tékével, a forgóeszköz-felhasználás pedig a nyers— és alapanyagok, szerszámok, üzem—

anyagok stb. mennyiségével (illetve értéké—

vel) fejezhető ki. A folyó élő- és holtmunka- ráfordítások sajátossága, hogy mindegyik ki—

fejezhető pénzértékben, ezért összegezhetők.

A források és a folyó ráfordítások tartal- ma tehát különböző, és különböző statiszti—

kai mennyiségekkel _ a források átlagokkal, a folyó ráfordítások abszolút összegekkel — fejezhető ki.

Az iparvállalat gazdasági eredményét te—

kinthetjük vagy csak a termelő—, vagy az egész gazdasági tevékenység eredményének. A ter—

melőtevékenység gazdasági eredménye az előállított bruttó, nettó vagy késztermelési értékkel feiezhető ki. Adamov. aki a készter- melési értéket tekinti a gazdasági eredmény legmegfelelőbb kifejezőjének, csak a terme—

lőtevékenység eredményét veszi figyelembe.

Ugyanakkor a vállalat egész gazdasági te- vékenységének eredményét is lehet és kell jel- lemezni. ami vagy az értékesített, azaz a megrendelőig eljuttatott és általa kifizetett termelés értékével, vagy a nyereség (illetve veszteség) összegével történhet.

A kiinduló tételek tisztázásának eredménye- képpen a gazdasági hatékonyság fogalmát

(2)

210 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

a szerző úgy definiálja, hogy az a termelő- tevékenység vagy az egész gazdasági tevé—

kenység

— forrásai és gazdasági eredménye. illetve

— folyó ráfordításai és gazdasági eredménye

közötti egyenes vagy fordított arány formá- jában fejezhető ki.

A cikk további részében a szerző meg- vizsgálja a hatékonysági szinvonal mutatóit.

Először a gazdasági eredmény és a forró- sok összehasonlítása útján felépülő mutatók-

kal foglalkozik.

A vállalat termelőtevékenysége hatékony- sági mutatójául szolgálhat a nettó termelé—

si értéknek az állományi létszámhoz viszo—

nyított aránya. Ez a mutató kapcsolatot te—

remt az egyes vállalatok termelőtevékenysé- gének hatékonysága és a népgazdasági szintű hatékonyság között (amely az anyagi termelés szférájában foglalkoztatottak állo- mányi létszámához viszonyított nemzeti jöve—

delemmel fejezhető ki). A nettó termelési ér- ték, mint ismeretes, nem tartalmaz halmozó- dást, ezért könnyű áttérni az egyes vállalat szintjéről a vállalatok bármely aggregátumá- nak szintjére, A nettó termelési értéket elsőd- legesen vállalati termelő árakon, azaz forgalmi adó nélkül számítják ki, hogy ne nö—

veljék meg azon iparágak arányát. amelyek- nek a termelése forgalmi adó alá esik. Az egész ipar nettó termelési értékét azonban forgalmi adóval együtt is kiszámítják, hogy az ipari termelés hatékonyságától el lehes—

sen jutni a népgazdasági hatékonysághoz.

A hatékonysági színvonal vizsgált mutató—

ja a termelés eredményének (a nettó termelé—

si értéknek) csak a munkaerőforrásokhoz vi- szonyított arányát fejezi ki. Bár a szerző -—

mint már korábban megjegyeztük —— helyte—

lennek tartja a munkaerő— és az anyagi for—

rások összegezését, azt elismeri. hogy ha a hatékonyság vizsgálatánál kizárólag a telje- sítmény—színvonal (az állományi létszám egy főjére jutó nettó termelési érték) elemzésére szorítkozunk, a kapott eredmény esetleg nem tájékoztat helyesen. Azonos hatékonysági színvonalat elérhetünk ugyanis az eszközér—

ték és az állományi létszám igen nagy ará-

nya és az eszközmegtérülés alacsony szinvo- nala mellett is. E mutatók önálló alkalmazá—

sát azonban nem tartja célszerűnek.

A vállalat egész gazdasági tevékenysége hatékonyságának vizsgálatára a nyereség- nek az álló- és forgóeszközökhöz viszonyi- tott aránya használható fel, amely a válla—

lati, rentabilitási színvonalat mutatja. Emel- lett a nyereséget az átlagos állományi lét- számmal is össze lehet hasonlítani.

A termelőtevékenység gazdasági hatékony- ságának a folyó ráfordításokból kiinduló meghatározására legmegfelelőbbnek a szerző az Adamov által javasolt és a gyakorlatban elfogadott egy rubel késztermele'si értékre jutó ráfordítások mutatóját tekinti. Adamov a halmozott számbavétel kiküszöbölését java—

solja a késztermelési értékből az ún. ,,vég- ső termelési érték" alkalmazása révén. A szerző véleménye szerint azonban a hatékony—

sági mutató kiszámításánál erre nincs szük—

ség, mivel a ráfordítások ugyanolyan mérté—

kű halmozódást tartalmaznak, mint a kész- termelési érték.

Összefoglalva G. Baklanov álláspontját:

a vállalati források hatékonyságának értéke- léséhez komplex mutatóként felhasználható az állományi létszám egy főjére jutó nettó termelési érték (a termelő tevékenységre vo- natkozóan) és a vállalat rentabilitási színvo—

nala (az egész gazdasági tevékenységre vo—

natkozóan). A folyó ráfordítások hatékony- ságát az egy rubel késztermelési értékre ju—

tó költségek mutatójával lehet kifejezni.

Magától értetődik. hogy ezen mutatók bár- melyikét befolyásolja a különböző rentabilitásí színvonalú. a vállalat szempontjából előnyös vagy előnytelen termékek értékesítési ará—

nya. Ezért állandóan figyelemmel kell kí- sérni a termékösszetétel-változások hatékony—

ságra gyakorolt hatását, Ugyancsak állandó tanulmányozást követelnek a hatékonyság emelésének egyéb útjai: az anyag- és mun- kaigényesség csökkentése, a termékek minő- ségének emelése. az állóeszközök, ezen be—

lül elsősorban a termelő berendezések ki- használásának fokozása.

(Ism.: Szabó H. Márta)

KULKERESKEDELMI STATISZTIKA

SIRAEEV. N.:

A KÚLKERESKEDELEM ELEMZÉSÉNEK KERDÉSE!

(K voproszű analiza vnesnej torgovli.) —— Veszt—

ník Sztatisztikí. 1974. 2_ sz. 23—28. p.

A KGST-tagországok nagy figyelmet fordi- tottak a külgazdasági kapcsolatok kérdései- re az 1971—1975, évekre szóló ötéves nép—

gazdasági fejlesztési terveikben. A KGST—tag-

országok népgazdaságuk fejlesztésének új szakaszába léptek. s a fejlesztés új szakaszá- nak jellemzője. hogy az országok gazdasági tevékenységük mind szélesebb körét kívánják bekapcsolni az integrációs folyamatba.

1972—ben 68 milliárd rubellel nőtt a KGST- tagországok külkereskedelmi forgalma. A külkereskedelemnek a népgazdaságban el- foglalt helye és szerepe elemzéséhez tradi—